Fő ​a pléhpofa, Jeeves!

P. G. Wodehouse - Halihó, ​Jeeves!
Bertram ​Wooster Londonban és New Yorkban számtalan furcsánál furcsább szituációba kerül a pöttöm Bingó, Agatha néni, valamint más barátok és rokonok elképesztő kalandjai révén, amelyekbôl többnyire az inasok inasa, Jeeves találja meg a ki vezető utat. Pöttöm Bingó állandóan szerelmi lázban ég, hőseink ékszerrablásokba bonyolódnak, Bertie kénytelen szerelmes regények női írójának kiadni magát. Agatha néni pártfogoltját, a „tökfej Cyril”-t pedig a világot jelentő deszkáktól kell megszabadítani. Az események a forrpontot is elérik, amikor a lóversenypályákra vezet hőseink útja, meg a vidéki Anglia falvaiba, ahol nem csak a tiszteletesek prédikációinak időtartamára kötnek fergeteges körülmények között fogadásokat, hanem más, különleges versenyszámokra is.

P. G. Wodehouse - Köszönöm, ​Jeeves!
Berti ​Wooster hangszeres tanulmányokat folytat: bendzsólelézni tanul- szomszédai nagy-nagy bosszúságára, és Jeeves komornyik oly mélységes sajnálatára, hogy kénytelen megválni gazdájától. Így hősünk vidékre vonul vissza, hogy ott bérelt villája magányában átengedje magát a bendzsózás örömeinek. Ám minthogy valósággal vonzza a zűrösnél zűrösebb bonyodalmakat, itt sincs része sokáig nyugalomban. Villája szerelmi légyott helyszínévé válik, fölöttébb kompromittáló következményekkel Bertie számára. Emberrablás, hajóról való fortélyos szöktetés, cipőpasztával bekent arcú dilidoktor - van itt minden, ami csak alkalmas rá, hogy kacagásra ingereljen. Hajmeresztő komplikációk követik egymást, melyek közül ízelítő gyanánt most legyen elég csupán annyi, hogy hősünk villája porig ég, s új inasa, akin midőn beiszik, bolsevista hevület vesz erőt, konyhakéssel hajkurássza, égve a vágytól, hogy megismerkedjék belső szerveinek színével. Az utolérhetetlenül zseniális Jeeves azonban ezúttal sem okoz csalódást, s végül mindent elboronál.

P. G. Wodehouse - Folytassa, ​Jeeves!
Attól ​kezdve, hogy Jeeves belép Bertie Wooster életébe, és rendkívül hatékonyan kikúrálja másnaposságából, Bertie el sem tudja képzelni, hogyan is tudott létezni nélküle azelőtt. Jeeves minden téren nélkülözhetetlenné válik: szerencsétlen Bertie-t megszabadítja számtalan nagynénjének karmai közül, valamint a rámenős lányoktól és a hívatlan vendégektől. A csodával határos módon képes mindenkit kihúzni a csávából. Egyszóval Jeeves a komornyikok gyöngye.

P. G. Wodehouse - Tavaszi ​bezsongás
Lord ​Shortlands nyakán a grófi címen-kastélyon kívül még egy szerinte "egekig bűzlő" vizesárok is ott van koloncnak, és ő az egész cucctól, úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül, boldogan megválna kétszáz fontért. Ennyiért ugyanis már kap Londonban egy kocsmát, és ezzel végre elnyerheti szíve választottja, a szakácsné kezét. Ám neki a titulus mellé vajmi kevés pénz jutott, így anyagilag teljesen legidősebb lányától függ. Lady Adela azonban apját igencsak rövid pórázon tartja, amitől őlordsága lassan már kezd kissé bezsongani...

P. G. Wodehouse - Jeeves ​szabadságon
Dahlia ​néni vidéki kúriáját sajátos vendégek szerencséltetik: A. Upjohn, Bertie Wooster egykori iskolaigazgatója, akitől hősünk gyakorta kapott hat kiadósat egy nádpálcával, mely csípett, mint a kígyó, és mart, mint a vipera; ennek mostohalánya, Phyllis, akinek nem túl bőkezűen mérte a gógyit a Teremtő; Mrs. Cream, a sikeres krimiírónő, aki maga is félelmetesen Sherlock Holmes-szerű; ennek fia, a gyanús előéletű Willie, aki Phyllisnek csapja a szelet; Roberta Wickham, Bertie exmenyasszonya, aki soha nem hagyja leáldozni a napot anélkül, hogy valami észveszejtő stiklit ne eszelne ki; R. ("Pácolt") Herring, Bertie kenyeres pajtása és hajdani iskolatársa, aki könyvkritikusként alaposan leszedte a keresztvizet Upjohn nemrég megjelent memoárjairól; s végül Sir Roderick Glossop elmespecialista, aki ezúttal álkomornyikként gyűjti dilinóssági észleleteit. Továbbá okvetlenül említést érdemel Tökmag kutya és Augustus macska, akiknek szintén fontos szerep jut a komikus események alakításában. ___Ha egy Wodehouse-regényben effajta vendégsereg gyűlik egybe, akkor biztosra vehető, hogy kalaplepottyanási időn belül módfelett mulatságos bonyodalmak veszik kezdetüket. Ám ezekkel most Bertie barátunk Jeeves segítsége nélkül kénytelen megbirkózni, s talán mondanunk sem kell, igen csekély sikerrel. A zűrös események tetőpontján azonban az odaadó Jeeves félbeszakítja szabadságát, s a dolgok lüktető centrumába siet, hogy szállítsa a megoldást - éspedig roppant kacagtató végkifejlettel.

P. G. Wodehouse - Bertie ​Wooster állja a sarat
Dahlia ​néni súlyos pénzzavarában zálogba csapja értékes gyöngysorát, melyet férjétől, Tom bácsitól kapott ajándékba. Mikor a bácsi arra készül, hogy egy szakértővel vizsgáltassa meg az ékszert, a botrány elkerülése végett Dahlia néni azonnal a helyszínre rendeli unokaöccsét, Bertie-t, és rábeszéli, hogy színlelt betörés során lopja el. Ám Bertie – tőle korántsem meglepő módon – a sötétben eltéveszti a szobát, és rossz helyre tör be… Már-már úgy tűnik, hogy hősünk – aki bajuszt növesztett, miáltal túlságosan is szívdöglesztővé vált – ezúttal nem kerülheti el a sorsát, ami a halálnál is rosszabb, a nősülést. A zseniális Jeeves azonban most sem okoz csalódást, és számos bonyodalom után sikerül szerencsésen megoldania a helyzetet…

P. G. Wodehouse - Hajómágnás ​a pácban
Ha ​Bertie-n múlna, soha nem menne Steeple Bumpleigh közelébe, ahol félelmetes nénikéje, Agatha él férjével, Percy bácsival. Ám Jeeves az ő ellenállhatatlan modorában meggyőzi, hogy látogassa meg bácsikáját, és segítse ki egy fölöttébb kínos helyzetben. Steeple Bumpleighban azonban Bertie összefut Stilton Cheeswrighttal. A régi cimbora Florence-nak, Bertie volt menyasszonyának udvarol, és szent meggyőződése, hogy Bertie-nek a lányra fáj a foga. Ráadásul, mintha ez nem volna elég, az is kiderül, hogy a jó öreg Stilton rendőrnek állt, és ő képviseli a rendet és törvényt Steeple Bumpleighban. Wodehouse terjedelmes életművének e gyöngyszemét először olvashatják magyarul az angol humor kedvelői.

P. G. Wodehouse - Psmith ​Amerikában
Psmith ​és Mike, a két cambridge-i egyetemista jó barát, nyári szünidejét Amerikában tölti; a krikettbajnok, csapatával az országot járja, Psmith magányosan unatkozik New Yorkban - míg csak hagyományos szerencséje össze nem hozza a Meghitt Percek című jámbor családi magazin nekikeseredett ifjú szerkesztőjével, Billy Windsorral. A kalandos kedvű Psmith - aki arisztokratikus stílusát "szocialista" meggyőződéssel ötvözi - természetesen itt és most is megtalálja a kedvére való feladatot: az unalmas lapocska felvirágoztatását egybeköti egy ígéretes ökölvívó-tehetség, bizonyos Bütyök Brady karrierjének egyengetésével, valamint a New York-i nyomornegyedekből tetemes sápot húzó szőrös szívű Mr. Ismeretlen leleplezésével. Mindez nem kevés veszedelemmel, sok mulatságos megpróbáltatással, és természetesen végül is sikerrel jár - Psmithnek egy bandaháború kapcsán ugyan odavész dédelgetett kalapja, de ő erkölcsi győztesként kerül ki a csatából. Wodehouse egyik korai Psmith-regénye ma is elevenen hat, nem utolsósorban Révbíró Tamás ezúttal is bravúros fordításának.

P. G. Wodehouse - Valami ​új
P. ​G. Wodehouse regényeinek kedvelt színhelyén, a blandingsi kastélyban ezúttal is pezseg az élet. Emsworth grófja, ez a rokonszenves arisztokrata, most is népes vendégsereget gyűjt maga köré. Mr. Peters, a dúsgazdag, ám gyomorbajos amerikai, bájos leánya, Aline – Lord Emsworth kisebbik fiának, Freddie Threepwoodnak újdonsült jegyese -, George Emerson, a gyarmati szolgálatban edzett biztonsági tiszt és mások a kastély „legális vendégei” – de akadnak „besurranók” is: a szobalánnyá vedlett energikus Miss Valentine, és az inasszerepben nem egészen kitûnő alakítást nyújtó Mr. Marson – civilben detektívtörténetek kiagyalója. A bonyodalom ezúttal nem holmi értékes ékszer, avagy a minden ékkőnél becsesebb, díjnyertes koca eltulajdonítása körül zajlik: most egy nagy értékû szkarabeusz jár (enyves) kézrõl kézre. Hogy eközben kapcsolatok bomlanak fel, és új szerelmek szövõdnek – azt ugyebár említenünk sem kell a Wodehouse-regények kedvelőinek. A regényt ezúttal is Révbíró Tamás szellemes fordítása és Hegedűs István illusztrációi teszik még élvezetesebbé.

P. G. Wodehouse - Nászidőszak
___Történetünk ​tavasszal játszódik, a szerelem évadján, és négy szerelmespár körül forognak a komikus bonyodalmak. ___A helyszín egy vidéki udvarház, Deverill Hall, ahol rendkívüli bőséggel tenyésznek a nagynénik: nem kevesebb, mint öt (!) példány van belőlük, amely létszám többek szerint is éppen öttel több a kívánatosnál. Az ő jelenlétük, valamint egyéb zavaró körülmények miatt a szerelmeseknek nem kevés viszontagsággal kell megküzdeniük, amíg révbe nem érnek. ___Ebben a regényben is - mint ahogy Wodehouse-nál megszoktuk - peregnek az események, egymást követik a humoros és groteszk szituációk, a szereplők pedig felejthetetlen karakterek. ___Mint például a zseniális Jeeves, aki egyesek szerint annak köszönheti furmányos eszét, hogy sok halat eszik...

P. G. Wodehouse - A ​nénikém nem talpig úrinő
Bertie ​Wooster orvosi rendeletre falura, Maiden Eggesfordba vonul vissza, hogy megízlelje annak bukolikus gyönyöreit. Ám az idillt kíméletlenül tönkrezúzza Dahila néni, aki azt kívánja tőle, hogy "buheráljon meg" egy versenylovat. Bertie láthatárán további "pacák" is feltünedeznek, így Plank őrnagy, az Afrika-utazó, Vanessa Cook, a büszke szépség és "férfiátgyúró", valamint Orlo Porter, akinek szemlátomást semmi egyéb dolga nincs, mint arra összpontosítani, hogy elválassza Bertie fejét a törzsétől. "A legtökéletesebb mesebonyolító, könnyfakasztóan mulatságos" _Susan Hill_

P. G. Wodehouse - Kedélyes ​kastély
Bill ​talán a legidétlenebb és legcsúnyább férfi, aki valaha létezett. Mi történik, ha ez a pompásan csúf fiatalember beleszeret az Emsworth család kicsi rokonába? Nos, a família asszonyai rövid úton Blandings kastélyába, az ősi fészekbe száműzik a lányt. Bandings maga a börtön, a világ vége, az unalom, és mégis - kedélyes. Bill a legkülönbözőbb trükkökkel próbálkozik a lány közelébe férkőzni, de hiába. Ha végképp nincs remény, forduljon Galahad Threepwoodhoz, a világfihoz, az örökifjú nagybácsihoz, akinek mindig van ötlete! A Kedélyes kastély a Forduljon Psimth-hez! írójának újabb, sziporkázóan szellemes könyve.

P. G. Wodehouse - Nyári ​zivatar
Egy ​bizonyos kritikus - mert ilyen emberek fájdalom, léteznek - azt a megjegyzést tette legutóbbi regényemre, hogy abban az összes régi Wodehouse-figurák szerepelnek, csak éppen a nevük más. Az illetőt azóta talán már felfalták a medvék... ha viszont esetleg még életben volna, akkor sem tehetne hasonló megjegyzést a Nyári zivatar című regényre. Magasrendű intelligenciám segítségével túljártam a fickó eszén: ebbe a regénybe ugyanis beletettem az összes régi Wodehouse-figurát - változatlan néven... Lord Emsworth, a Kiváló Baxter, Beach, a komornyik és még sokan mások mind felléptek már a Forduljon Psmithhez lapjain... Az az igazság, hogy nem tudok elszakadni a blandingsi kastélytól. Ez a hely delejes hatással van rám. Le-leruccanok Shropdhire-be, bekukkantok a legújabb hírekért, és mindig találok is valamit, ami érdekel. Annak reményében, hogy olvasóimat is érdekelni fogja, ezen a régi helyszínen felfedeztem egy kis pletykát, aminek a Nyári zivatar címet adtam - írja könyéről a több tucatnyi szellemes, szórakoztató regény nemrégiben elhunyt kitűnő angol szerzője, P. G. Wodehouse. Két szerelmespár is szerepel a regény lapjain; megismerkedünk Galahad Threepwooddal, a nem is kissé ütődött Lord Emsworth viharos múltú öccsével; Lady Constance, ha lehet, még undokabb, mint a Psmith hasábjain, és természetesen még jobban felsül... vitathatóan rokonszenves ismerőseink sorát gyarapítja Percy Pilbeam, a peches kopó, és végül - de egyáltalán nem utoljára - tanúi vagyunk a fő bonyodalomnak: Blandings Császárnője elrablásának. A pompás cím egy díjnyertes kocát rejt - ugyanezt a kocát rejti ezenkívül egy, két, illetve több tettes, a legkülönfélébb rejtekhelyeken -, de csitt, ne áruljunk el titkokat. Csupán annyit még, hogy a mulattató regény helyszínét, epizódjait, figuráit Hegedűs István szellemes illusztrációi keltik életre.

P. G. Wodehouse - Jeeves ​majd megoldja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

P. G. Wodehouse - A ​jókedvű jótevő
A ​blandingsi kastély mohlepte falai közt zajlik az élet. A nyájas és módfelett szórakozott Lord Emsworth azonban ügyet sem vet vendégeire: őt csak a Császárnő érdekli - vagyis a többszörös díjnyertes koca, a lord büszkesége, akire azonban más is szemet vetett... Miközben ifjú szerelmesek civódnak, párok át- és visszarendeződnek, a Császárnő ellen többen szőnek rút ármányt, méghozzá nem kisebb személyiségeknek, mint Lord Tilburynek, a sajtócézárnak a megbízásból... Szerencsére ott van a vendégsereg között a minden csínyre és minden csíny elsimítására egyaránt kész örökifjú Lord Ickenham - Wodehouse halhatlan Psmith-jének szellemi öröksége -, a "jókedvű jótevő".

P. G. Wodehouse - Egy ​pelikán Blandingsben
„Hosszú, ​elkeseredett harcot kellett vívni az elemekkel. Nem várt nehézségek tornyosultak elénk. Gyanús sarkokon kellett befordulnunk. De most már minden megoldódott, és én úgy érzem magam, mintha egy színdarab ért volna végéhez, olyasfajta, amilyet franciák tudnak a legjobban írni: kissé szentimentális, egyszerre könnyes és mosolygós. Amint e pohár borral a kezemben üldögélek, végigperegnek előttem az elmúlt események. És most pohárköszöntő kívánkozik ide, lezárásul. Igyunk a Pelikán Klubra, amelynek óvó szárnyai alatt megtanultam megőrizni lélekjelenlétemet, és állni a sarat minden helyzetben, ezenkívül mindig egy hajszálnyival gyorsabban gondolkozni, mint az ellenfelem. Ürítsük poharunkat a Pelikán Klubra” – emeli fel poharát Mr. Galahad Threepwood, Lord Emsworth viharos múltú öccse, a család fekete báránya, egy személyben Blandings jó szelleme, aki minden nehézségen felülkerekedik, a blandingsi kastély mohlepte falai közt dúló viharokat lecsendesíti, a szerető szíveket összeboronálja P. G. Wodehouse-nak, Blandings örökbecsű krónikásának ebben a szívvidító regényben.

P. G. Wodehouse - Az ​ellopott levélnehezék
Egy ​amerikai milliomos különös szenvedélynek hódol: tizennyolcadik századi francia levélnehezékeket gyűjt. Amikor látogatóba érkezik elszegényedett angliai rokonához, kiderül, hogy az birtokában van egy ilyen példánynak, ám az angol törvények értelmében családi ereklyét börtönbüntetés terhe mellett tilos eladni. Így aztán igen furmányos módon cserél gazdát a becses műtárgy. Közben persze szerelmek is szövődnek: két szerelmespár is szerepel a regényben. A legfurcsább figura azonban minden bizonnyal egy végrehajtó – merthogy elszegényedett angol főurakhoz, sajna, ilyenek is bejáratosak –, aki szakácsnőkkel beszélgetve úgy lehel életet a társalgásba, hogy megkéri a kezüket… Amerikai kiadója ezzel a fülszöveggel bocsátotta útjára a pompás művet: „A Wodehouse-rajongók számára a szerzőnek csupán háromféle osztályozása létezik: jó, jobb és legjobb. Kiadónknak örömére szolgál, hogy ezúttal a szerző «legjobb»-jainak egyikét nyújthatjuk át a kedves Olvasónak.”

P. G. Wodehouse - Megőrült, ​Jeeves?
A ​bonyodalom avval kezdődik, hogy Gussie Fink-Nottle London utcáin bóklászik Mephistónak öltözve, és akkor éri el tetőpontját, amikor holtrészeg állapotban ünnepi beszédet mond a Market Snoodsbury Gimnázium díjátadó ünnepségén. Mindezek előzménye, hogy Bertie Wooster régi cimborája beleszeretett Madeline Bassettbe, az igencsak extravagáns leányzóba, de a tarajos gőtékhez sokkal jobban ért, mint a nőkhöz. Bertie természetesen a segítségére siet, de bár ne tenné! A megoldás kulcsa ismét Jeeves, az inasok gyöngye, akinek egyszersmind sínre kell tennie Bertie unokahúga, Angela, nagynénje, Dália néni, és francia főszakácsuk, Anatole sorsát is. És persze, nem mellékes körülményként, fölbukkan a történetben egy fehér zakó is...

P. G. Wodehouse - Bravó, ​Jeeves!
Az ​ifjú Pincérfiú Klubban sajátos szokás dívik: tagjai - komornyikok és urasági inasok - kötelesek bejegyezni a klub nagykönyvébe gazdáik zűrösebbnél zűrösebb kalandjait. Hősünkről, Bertram Wilberforce Woosterről például nem kevesebb, mint tizennyolc sűrűn teleírt oldal található benne a páratlanul zseniális Jeeves tollából. Valódi politikai dinamit, gondolhatnák az effélékben járatosak, és igazuk is lenne. Pláne, ha az ominózus kötetnek épp akkor kél lába, amikor Dahlia néni lakhelyén, Market Snodsburyben időközi választásokat tartanak. Természetesen ezúttal is Jeevesre vár a feladat, hogy kiutat találjon a bekövetkező kalamajkákból, s áldásos közreműködése nyomán lehetővé váljon, hogy: Bertie barátunk (egyrészt) kívül maradjon a Wormwood Scrubsi fegyintézet rácsain, és (másrészt) távol maradjon az oltárrácsoktól, azaz megússza a házasságot a szentimentális Madeline Bassette-tel (aki szerint valahányszor egy tündér kifújja picurka nóziját, kisbaba jön a világra); Dahlia néni elkerülje, hogy végromlás, pusztulás és kétségbeesés jusson osztályrészéül; az undok és smucig pénzmágnás, L. P. Runkle alaposan megkapja a beosztását; s úgy általában érzékenységek orvoslódjanak (beleértve Augustus macskáét is).

P. G. Wodehouse - Psmith ​a pénzvilágban
A ​Forduljon Psmithhez közkedvelt hősével, a magát minden helyzetben feltaláló, csodálatos ékesszólással megáldott világfival ezúttal életének egy korábbi szakaszában találkozunk: atyja úgy találja helyesnek, ha a fiú a középiskola elvégzése után nem koptatja tovább az iskolapadot, hanem belecsöppen az élet sűrűjébe. Psmith egy londoni bankban ismerkedik a pénzvilággal - méghozzá hűséges "magántitkárának és belső tanácsadójának", Mike Jacksonnak, a szelíd lelkű krikettfenoménnak a társaságában. Mike-ot nem atyai szeszély, hanem az anyagi kényszer viszi a pénzvilág rögös útjaira, és hogy sértetlenül mászik ki minden csávából, amelybe tapasztalatlansággal párosult jólelkűsége sodorja, azt természetesen csakis a zseniális Psmithnek köszönheti.