Harminckilenc éves korában halt meg, alig hat évvel első novellás kötetének megjelenése után. „Ha volt s marad »ködlovagja« a 70-80-as években kibontakozó irodalmunknak, Hajnóczy Péter mindannyiuk közül az élen fog maradni – mondta az írót búcsúztatva Mészöly Miklós. – A tudat metszet-hűvös szakadékaiba ez időben ő ereszkedett le a legvakmerőbben, a legkilátástalanabbul és a leggyümölcsözőbben. Eleve olyan határok közé internálta magát, ahol és ahonnét kis eséllyel lehetett a szakadékok magas mélységeivel találkozni. Ő »egyszerűen« e mélységek áthatolhatatlan felületébe ásta be magát, ott rendezkedett be hideglelős következetességgel, karteziánus fegyelemmel, miközben kivilágítva hagyta magukra a leleplezett tényeket, képeket, a repedésekben megmutatkozó abszurdot, a megmutatkozni tudó igazságok kietlenül alacsony égboltját: kivilágítva és bekeretezve.”
Hajnóczy Péter 1942-ben született. „Esti tagozaton érettségiztem, voltam ládázó, kabinos, szentképügynök, modell, kazánfűtő, dolgoztam kőművesek mellett, voltam betűszedőinas, szénlehordó, dolgoztam dinamittal, nyersanyagkutatásnál stb.” – írta első kötete borítójára, s ekkor még fizikai munkából tartotta fenn magát. A Mozgó Világ első kötetében, az Élet és Irodalom-ban és az Új Írás-ban már közölték néhány elbeszélését, mégis nehezen jutott az írói elismertetéshez: az 1975-ben napvilágot látott első kötet, A fűtő tizennégy évvel korábban, húszévesen írt novellát is tartalmazott. Ettől kezdve elbeszélési rendszeresen tűnnek fel napilapokban és irodalmi folyóiratokban, és az Add tovább! (1976) című antológiában is. A következő elbeszélésgyűjtemény, az M, 1977-ben jelent meg; a címadó elbeszélés már azzal az írói technikával közelített Hajnóczy egyik alaptémájához – az alkohol vonzásában és gyötrelmében átélt külső-belső valóság megvilágosodásainak és elcsúszásainak pontos leírásához -, amit A halál kilovagolt Perzsiából című kisregény vitt átütő sikerre 1979 Ünnepi Könyvhetén. Hamarosan zsebkönyv formájában is megjelent. Hajnóczy Péternek ítélték az az évi Füst Milán díjat. Ekkor már a fiatal prózaírók legjobbjai között tartják számon; reprezentáns szereplője a nemzedéki antológiáknak, méltató elemzések sora születik műveiről. Nem sokkal halála előtt, 1981 nyarán került ki a nyomdából a Jézus menyasszonya című elbeszélésgyűjteménye, amely két kisregényt s az utolsó években írt karcolatokat foglalta magába.
A jelen kötet Hajnóczy Péter minden megjelent könyvének anyagát tartalmazza a megjelenés sorrendjében. A kötet végén Hátrahagyott írások címmel összegyűjtöttük a még az író életében folyóiratközlésre elfogadott, de javarészt már posztumuszként megjelent műveket, és ezt kiegészítettük egy válogatással azokból a kiadatlan kéziratokból, amelyeket annak idején az író maga is közlésre szánt. A korai írásokból közöljük például azokat, amelyeket „kész” műveknek tekintett, de kötetei kiadása idején már túljutott a stíluskorszakon (az automatikus íráson), aminek jegyében megírta őket.
Tehát ez a könyv az írói életmű teljesnek tekinthető gyűjteménye.
Kapcsolódó könyvek
Örkény István - Egyperces novellák
"A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások.
Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetek-hónapokra terjedő figyelmet.
Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát.
Rossz közérzet, zaklatott idegállapot, nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!
Fontos, hogy a címükre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppoly fontos tartozékuk a cím.
Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.
Figyelem!
Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba.
Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!"
Örkény István
Bartis Attila - A kéklő pára
(...) Bartis Attila karizmatikus író. Ezen kívül - ha a történelemből nem nyomtalanul fog kiesni a kommunizmus negyven éve - megírta a magyar irodalom egyik halhatatlan novelláját: Károly avagy az irodalom története. Ha nyomtalanul esik ki, akkor sok minden más is ki fog esni. Akkor nemigen lesznek majd válaszok az ilyen kérdésekre: Mi volt a kommunizmus? Mi volt a román kommunizmus? Mit jelentett a díszmagyar Romániában a kommunizmus alatt? Mi volt az, hogy besúgó, és mi köze volt a díszmagyarhoz meg "ehhez a nyomorúságos román időhöz"? Mi volt az, hogy Marosvásárhely? Mi volt az, hogy vendégbarátság? Miféle morál tette természetessé, hogy egy család öt és fél évre befogadjon egy vadidegent? És így tovább. Az egy más világ lesz. Akkor a Károly... csak egy lesz azok közül a novellák közül, amik egy könnycseppel jobbak a tökéletesnél. (...)
Az irodalmat rendszerint elrontja, ha az irodalomról szól. A Károly avagy az irodalom története a ritka kivételek egyike. Az alcím nem kevesebbet ígér, mint hogy ebből a novellából - mintegy mellékesen - megtudhatjuk az irodalom értelmét. És megtudjuk. A legutolsó mondatnál nem lehetne tisztábban, fehér-feketébben kimondani, minek is ír az író: "Mit segíthetek? - kérdeztem, de Károlynak elfogytak a kettesei, a nővér sem akart több pénzt adni egy bolondnak, és már csak annyit hallottam, hogy: kérlek, írjál..." Igen, ezért ír az író: mert tartozik ennyivel egy bolondnak.
Kemény István
Parti Nagy Lajos - A fagyott kutya lába
Az év egyik kiemelkedő irodalmi eseménye Parti Nagy Lajos régóta várt, új kötetének megjelenése. Az elmúlt tíz év novelláit bemutató kötet grammatikai térben kirajzolódó világ különös feszültséget teremt az olvasóban. Egyrészt megörvendezteti a nyelvben megbújó lehetőségek végletekig feszítésével és az új jelentésű szóösszetételekkel, másrészt szembesíti azokkal a mélyen tragikus mindennapi tapasztalatokkal, amelyekben mindannyian élni kényszerülünk...
Karinthy Frigyes - Humoreszkek I-VII.
Ez a humoreszkgyűjtemény két, az író által összeállított kötet anyagát tartalmazza, az 1933-ban megjelent Vendéget látni, vendégnek lenni című "illemtant", az étkezés illemszabályairól és az 1934-ben kiadott 100 új humoreszket. Azóta egyik mű sem jelent meg. Az első talán azért, mert műfajilag sehová sem tudták besorolni, a második egyes darabjai elszórtan itt-ott napvilágot láttak ugyan, de abban a formában, ahogyan azt az író elrendezte, azóta sem.
Bohumil Hrabal - Táncórák idősebbeknek és haladóknak
Egy rendkívül hányatott életű író (jegyzőgyakornok, vasúti pályamunkás, raktáros, távírász, forgalmista, tisztviselő, ügynök, kladnói vasmunkás, papírhulladék-csomagoló és díszletmunkás) roppant színes világából ad ízelítőt a kötet három elbeszélése. Szerzőjük a mai cseh próza legolvasottabb és legtöbb vitát kiváltó írója. Pedig első könyve csak 1962-ben, negyvenkilenc éves korában jelent meg. Elbeszéléseinek legfőbb jellegzetessége az, ahogyan a reális és szürreális elemek, a fekete és fehér, az útszéli és emelkedett, a komikus és tragikus szüntelenül keveredik, ölelkezik, egymásba fonódik bennük. A vén suszter egyetlen végeérhetetlen tücsök-bogár mondata (Táncórák idősebbeknek és haladóknak) így lesz maga az élet színes, zavaros, parttalanul s mindent összemosón hömpölygő áradata. Az unalmában és dévajságában a távírdászkisasszony csupasz ülepét az állomás összes pecsétjével ellátó, majd német szerelvényeket robbantó forgalmista esete (Szigorúan ellenőrzött vonatok) éppen az erős ellentétek együttes fényében hat oly véres-valóságosan. És a szélhámoskodó ügynökök kalandjai (Bambini di Praga 1947), a kalandjaik során felbukkanó mulatságos és megható figurák, a groteszk helyzetek, az egymással feleselő végletek Hrabal ellentéteket szintézisbe fogó tükrében a valóság "égi mását" mutatva bizonytják, hogy a bonyolult ellentmondásoktól terhes, egyszerre szép és csúnya élet valójában egyértelműen szép.
Krasznahorkai László - Megy a világ
Megy a világ előre. És akkor mi marad hátra a végidők kezdetekor? Például Krasznahorkai László titokzatos-személyes elbeszélései, melyek között akad monológ, rövidtörténet, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás; igazi mesterdarab mind. Lenyűgözően tágas Krasznahorkai-mondatokban ismerkedhetünk meg az elbeszéléskötet rejtélyes hősével, aki először beszél, aztán elbeszél, végül pedig elköszön. Ebben a hármas léttagoltságban találkozhatunk a többiekkel, akikről ő beszél. A földet először elhagyó Gagarin, a röpülni képtelen okinavai guvatr, a berlini metró peronján dolgát végző hajléktalan, a tébolyult Nietzsche Torinóban, a beváltott éden ígéretét megfesteni igyekvő Palma Vecchio, a Shanghaiban dolgozó tolmács, aki azt tervezi, hogy egyszer elmegy az Angel-vízeséshez, a Victoria-vízeséshez, vagy legalább a schaffhauseni vízeséshez, a hárshegyi gyerekgyilkos, az egy kézen álló indiai aggastyán. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt. Hogy _„egyszer egy tájban a legmélyebb szépségben és enyészetben valamit megpillanthatunk: valamit, azt, ami ránk vonatkozik."_ A bölcseleti téteket, egzisztenciális kérdéseket fanyar-felszabadító, önmagával is kíméletlen iróniával ellensúlyozva, Krasznahorkai a távolit hozza közel, az univerzálisban az egyszerit csillantja fel, és ahogy olvassuk az írásokat, kirajzolódik saját létezésünk egyetemes mélysége is: _„hisz ott áll az ember egy végtelen, számára felfoghatatlan bonyolultságban, és teljességgel értetlenül áll ott, tanácstalanul és elveszetten, kezében az emlék végtelen egyszerűsége – meg persze mind efölött a melankólia pusztító gyöngédsége, mert azért érzi, miközben ott ez az emlék, hogy a valósága ennek az emléknek a szívtelen, józan, jéghideg messzeségben van."_
Faludy György - Pokolbeli víg napjaim
Faludy György a magyar történelem egyik legsötétebb korszakának megdöbbentő történetét írta meg Szolzsenyicin Gulágjához is hasonlított életrajzi regényében. A Pokolbeli víg napjaimban az Andrássy út 60. és Recsk poklát megjárt költő sorsát 1953-ig, a táborból való szabadulásáig kísérhetjük figyelemmel. Mindaz, ami kapaszkodót nyújtott számára a hányattatás éveiben - ösztönös életigenlése, a testi szépség és a szellemi nagyság iránti feltétlen tisztelete - mélyen áthatja anekdotáit. Kortörténeti jelentősége mellett a Faludyra oly jellemző irónia és elemi őszinteség teszi a könyvet lebilincselő olvasmánnyá.
Végh Antal - Ha az Isten Nyulat adott...
Két szatirikus kisregényt és elbeszéléseket tartalmaz a kötet: valamennyi írás a mai falu életéről tudósít.
Vérbő szatíra a Téeszmetró: a Vörös Rák nevet viselő téesz fantasztikus vállalkozásának meglepő és mulatságos fordulatokban bővelkedő története. A csőd szélén álló téesz, helyzetének javítására, metrót épít a falunak, a vezetőség és a tagok teljes hittel és hatalmas lelkesedéssel vesznek részt a terv megvalósításában. Először kézi erővel, aztán lopott gépekkel és a fővárosi metróépítkezéstől elcsalt szakemberekkel folyik az építkezés, de hajmeresztő korrupciókban, megvesztegetésekben sincs hiány - hisz csak ezek árán jöhet létre a világ első falusi metrója nyugati turisták szórakoztatására. A címadó írásban a "felsőbb szervtől" kirendelt szónok meggyőző beszédekben bizonyítja-magyarázza a téesz vezetőségének vagy a közgyűlésnek, hogy a jó elnököt miért váltják le, a szélhámost miért nevezik ki igazgatónak, a rossz elnök miért kap kitüntetést, a sikkasztó vezető milliós állami támogatást. S ezenközben elmondatik minden napjainkban dívó csalási, megvesztegetési forma és módozat.
Az elbeszélések hősei többnyire idős szabolcs-szatmári parasztok, magányos emberek, utolsó képviselői egy letűnt korszaknak, a régi falu világának. A kötetzáró Élet-novella lírai hangvételű vallomás az író gyerekkoráról, családjáról.
Kertész Ákos - A világ rendje
"A nagy szavakat magam sem szeretem, tudom az Olvasó sem szereti. Lejáratták, lejárattuk őket. Ezért haboztam sokáig: nem túlságosan föllengzős-e ez a cím (nem egyetlen novella, az egész kötet élén) hogy: A világ rendje. Azt hiszem magyarázattal tartozom. Egyik kisregényem hőse, Vukovics "azért tud hazudni, mert meg kellett tanulnia, mert nem fogadhatta el a dolgok megszokott értékét és megszokott rendszerét, mert ha elfogadja, akkor az erősek eltapossák a kis Vukovicsot. Ő csak úgy nyerhetett, ha blöffölt, mert neki így osztották le már az indulásnál a lapot..." Az indulásnál, tehát az elemiben. Vagyis a kicsi és gyönge Vukovics Bélának föl kellett lázadnia a világ rendje ellen. Az elemiben (fiatalabbak kedvéért: általános iskola, alsó tagozat) én az osztályban a legjobban fejlett három-négy srác egyike voltam, nekem ezért nem kellett volna lázadnom. Hazudni, blöffölni nem is tanultam meg. A világ rendjét mégsem voltam képes elfogadni sem akkor, sem később. Hogy miért? Talán ha megvénülök, és nagyon magányos leszek, egyszer megírom az önéletrajzomat... Az biztos, hogy a Bibliából már akkor megtanultam, hogy a legfőbb törvény: szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s ez a törvény, amerre csak néztem, sehol sem érvényesült. A marxizmusból pedig azt tanultam meg később, hogy az embernek az a dolga ezen a földön, hogy ezt a rosszul berendezett világot a maga és társai számára jobban rendezze be. Ma már, túl az ötvenen, úgy látom, hogy mindig is a világ rendje ellen lázadtam egy bennem élő értelmesebb és emberibb rend nevében. A magam módján."
Gelléri Andor Endre - Gelléri Andor Endre összegyűjtött novellái I-II.
A harmincas évek Magyarországának lelkiállapotáról, hangulatáról kevesen tudnak olyan jellemzőt és lényegesen mondani, mint Gelléri Andor Endre. Novellái szívszorítóan költői vallomások egy távoli korról, távoli világról.
Valami ősi meseszövő készség, valami bibliai-mítoszi, rafináltan elbeszélő báj, újszerű, meghatott líra hatja át írásait.
Mindez a báj és kedvesség igazi hitelét, otthonosságát a nehéz életű kisemberek világában leli meg. S a vádat emelő, igazságot sürgető indulat heve is sokszor ott lappang - a játékos derűben.
Mert a kor, amely annyi más társával, a magyar szellemi élet annyi nagy képviselőjével és ígéretével Gelléri Andor Endrét is elpusztította, kegyetlen kor volt, kultúrát és művészetet gyűlölő kor. S Gelléri éppoly szenvedélyesen tagadta meg ezt a kort, mint a haladás, a humanizmus többi harcosa világszerte. Nemcsak mártírsorsa biztosítja helyét a fasizmussal szembeszegülők között, hanem egész írói és emberi magatartása, életműve.
Életműve csonkán maradt - és mi teljesnek érezzük. Beteljesülést nyújtott, mielőtt még teljességet ígérhetett volna. Remekművet alkotott, mielőtt végleg beléfojtották a szót.
A kötet az életmű legjelentősebb részét - összegyűjtött novelláit tartalmazza, az eddigi legnagyobb teljességben.
Krasznahorkai László - Kegyelmi viszonyok
"Hőseim fáradhatatlanul kutatnak és kutatni is fognak egy labirintusban, mely labirintus nem egyéb, mint saját eltévedésük helye, s ahol az embernek mindössze egyetlen célja lehet: ezt a tévedést, ennek a tévedésnek a szerkezetét megérteni. Közvetlenül saját nyugtalanságuk okát kutatják, személyes fájdalmukra keresik a gyógyírt, vagy legalább a belátást, hogy nincs gyógyír a sebre" nyilatkozta Krasznahorkai László egy 2002-es interjúban. Ez a bolyongó, gyógyírkereső kutatás jellemzi a Kegyelmi viszonyok novelláinak hőseit is. Kutatnak az áhított rend, a megnyugtató magyarázatok, a megoldásnak tűnő cselekedetek után. Hátha egy jó helyen fölállított csapda, egy gyilkos ütés, egy körültekintően megválasztott búvóhely mindent megment. Vagy hátha a HÉV-menetrendhez igazodó fegyelmezettség, egy félkegyelműhöz való odaadó ragaszkodás vezet valahová. A hétköznapisággal fedett megszállottságot, a fáradhatatlan kényszerességet megejtően higgadt, szép, szerteágazó, de tökéletes rendszerű mondatok írják le az elbeszélésekben, s ugyanezek a mondatok a felidézett sok-sok részletből fizikai tágasságukkal csábító, mégis szorongatóan szűk tereket rajzolnak ki. Mintha a hús-vér valóság minden elemének, a fényeknek-árnyékoknak, sőt a levegőnek is mázsás súlya lenne. a kegyelem talán kézzelfogható közelségben van, de megváltás nincs. A Kegyelmi viszonyok 1986-ban jelent meg először, s a kötet nem egy elbeszélését azóta már a kortárs magyar novellairodalom klasszikusaként tarthatjuk számon."
Ray Bradbury - Marsbéli krónikák - Kisregények és elbeszélések
A Földet elpusztító atomháború után egy embercsalád kóborol a Marson, békét, nyugodt életet, az ember által elpusztított Mars-lakók maradékát keresve. "Egyedül vagyunk. Mi és még egy maroknyi ember, akik néhány napon belül megérkeznek. Elegen ahhoz, hogy újra kezdjük. Elegen, hogy elforduljunk mindattól, ami a Földön volt, és új csapást vágjunk... És most megmutatom nektek a Marslakókat."
Öreg emberek, egykori tudósok, művészek bujdosnak az erdőbe, egyikük a "Prédikátorok könyve", másikuk "Platón Köztársasága", harmadik a "Gulliver utazásai"... Közéjük menekül egy "tűzőr" is, a könyvégető új társadalom pribékje, s attól fogva együtt őrzik fejükben az emberiség kultúrkincsét egy jobb, tisztább világ számára...
Ray Bradbury a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legnagyobb művelője. Vérbeli író: a távoli jövőben sohasem a gépkorszak technikai részletei érdeklik - hiszen akkor már rég elavultak volna a könyvei -, sőt, tulajdonképpen nem is a távoli jövő - hiszen a Fahrenbeit 451-et saját bevallása szerint az ötvenes évek McCarhy-korszakáról mintázta. Az élet, az ember, a jóság és a gonoszság, az emberiség sorsa érdekli. Szenvedélyes humanista. És igazi költő: az élettelen, rideg várost s az onnan kiszabaduló ember első természetélményét ilyen hátborzongatóan, ilyen megragadó erővel csak költő tudja érzékeltetni. És végül: mesemondó, ahogy ő nevezte magát egyik nyilatkozatában - a régi mesemondó öreg bölcs utóda.
Thury Zsuzsa - Családi dolgok
Thury Zsuzsa született elbeszélő, az irodalmi divatoktól függetlenül alkotó realista író, aki mindig érzékenyen és pontosan ábrázol, akár anekdotázik, akár elmélkedik, akár ironikus, akár tragikus módon láttatja a világot. Elbeszélései az elmúlt fél évszázad belső, emberi történéseinek pillanatképei, akár önéletrajzi regényként is egybeolvashatók lennének. Elsősorban családi dolgokról szólnak a novellák, a gyermekkor szegénységéről, tragédiáiról, megaláztatásairól, de ugyanilyen tiszta és őszinte hangon szól az öregkor magányáról és veszteségeiről. A kötet erőssége a Tiszta helyzet című kisregény, amely a Mihelfi-Nagy család lassú széthullásának, képmutatásának és lelepleződésének groteszk és tragikus története. Thury Zsuzsa nagy hatásának titka kétségtelenül a személyesség varázsa és a realista jellemábrázolás: ez teszi lehetővé, hogy írói skálája az érzelmes emlékezéstől a maró szatíráig terjed. elbeszéléseinek e gyűjteménye erről a gazdagságról győzhet meg minden olvasót.
Szerb Antal - Szerelem a palackban
Szerb Antal novelláinak minden eddiginél teljesebb gyűjteményét kapja kezébe ezzel a kötettel az olvasó. Több elbeszélése most kerül először kötetben kiadásra. Az irodalomtörténetek alkotója, a tanulmányíró Szerb Antal gyakran szépírói beleérzéssel, könnyedséggel eleveníti meg az elvontabb tárgyakat is - a novellista pedig szinte tudós készültséggel, sokoldalú műveltségét kamatoztatva, igényes elemzésekkel és míves csiszoltsággal írta elbeszéléseit. Nemcsak tematikája, hanem írásainak megformálása és nyelvi hangszerelése is sokféle, változó. Történelmi legendákat szólaltatott meg újra, népiesebb motívumokat és lovaghistóriákat modernizál, személyes emlékeket, eseményeket idéz fel líraian és elemző tudatossággal. A Szerelem a palackban elbeszélései meghitt és maradandó élménnyel gazdagítják az olvasót.
Serfőző Simon - Amíg élünk
Ha hazautazom, s megállok a szelektől zúgó tanya végén, szabadon elmehet tekintetem kilométeres messzeségekbe. Ellátni Újszászig, szülőfalumig: Zagyvaré-kasig, a nyári konyha felőli oldalról Szolnokig, délnyugati irányban pedig majdnem az abonyi határig.
Máig ismerőseimnek tudom azokat a kíméletlen szorgalmú embereket, akik ezen a tájegységen, párálló földhátak és laposok közt, a Kapás-Széles-Fűzfa-
Havasi-dűlők mentén, a ködöt lengető, házunk körüli földeken teperték a munkát tavasztól őszig. Az ő életük keménységét, a Zagyván inneni és túli volt tanyasiaknak a hatvanas évek utáni mindennapjait, a velük tizenöt év alatt történteket próbálom - sűrítve az eseményeket, életeket - elmondani e kötetbe gyűjtött riportjaimban.
Idevalósi írásaimban minden barázda, idevalósiak a zakatoló vasútpartok, a kutyákat gyalogoltató faluszélek. S idevalósiak a szavak is, amelyeknek a legtöbbjét azoktól kaptam, akiknek az életét kívánom megmutatni.
Akiknek a sorsa életre szóló ügyem.
Serfőző Simon
Darvasi László - A világ legboldogabb zenekara
A világ legboldogabb zenekara című gyűjtemény a kortárs szépirodalom egyik legjelesebb képviselőjének műhelyébe enged bepillantást: a kötet olvasói lépésről-lépésre nyomon követhetik a rövidebb szépprózát író Darvasi László pályájának indulását és alakulását. A könyvben az író a kilencvenes évek elején-derekán írt első négy, könyvesboltokban ma már hozzáférhetetlen novelláskötetének legjava szerepel, több olyan írás, amely megjelenése után más formában is elnyerte a közönség tetszését. Darvasi ezekben a darabokban változatosan és sokoldalúan meséli el nagy témáit, szerelem és halál, bűn és nyomozás, csábítás és megbocsátás, pusztulás és megmaradás megannyi hatalmas konfliktusát - ha kell, figyelmes melankóliával, ha kell, szókimondó humorral, ha arra van szükség, az izgalom krimiszerű adagolásával. A gyűjtemény mindegyik novellája klasszikus módon előadott, fordulatosan kitalált történetek olykor a furcsa történelmi kulissza ellenére is annak a világnak a kitapintható lenyomatai, amelyben létezünk.
Akutagava Rjúnoszuke - A vihar kapujában
Akutagava a huszadik század elején kibontakozó modern japán irodalom ún. „intellektuális iskolájához” tartozik. Ez az irányzat a francia naturalizmust kívánja ötvözni a japán hagyománnyal: kedveli a történelmi tárgyakat, lelki folyamatok csaknem hûvös elemzését nyújtja, szûkíti a témavilágot, de aggályosan ügyel az elbeszélés szerkezetére, technikáira és stílusára. Akutagava inkább talál, mintsem kitalál; soha nem elégszik meg egy-egy esemény történelmi jelentõségének ábrázolásával, hanem keresi a különös, furcsa, néha egyenesen valószínûtlen, sõt valószerûtlen helyzeteket. Mester az emberi természet ellentmondásos, olykor démoni vonásainak ábrázolásában. „Mindaz, amit hátrahagyok: négyszáz négyszögöl telek, egy ház, mûveim szerzõi joga, és kétezer yen megtakarított pénz” – mondta az író halála elõtt. Mondjuk mi így: néhány bámulatos elbeszélés, néhány gyöngyszem, amely megmentheti a feledéstõl. Akutagava Rjúnoszuke 1892-ben született Tokióban. Édesanyján néhány hónappal késõbb az elmebetegség jelei mutatkoznak, úgyhogy attól fogva a fiút az apa, Toshizo Niiharu, a sógor házában kívánja neveltetni. Akutagava egyetemi tanulmányai után angoltanárként helyezkedik el, 1918-ban kötött házasságából három gyerek születik. Az író rövid életében versek és esszék mellett mintegy 150 rövid történetet, elbeszélést publikál; a Bozótmélyben és A vihar kapujában címû novellákból készítette világhírû filmjét 1954-ben Akira Kuroszava. Akutagava 1927-ben hunyt el: önként távozott az életbõl. Kötetünk a nagy japán író tizenöt novelláját tartalmazza, a magyar kiadások közt elõször idõrendi sorrendben. Az eddigi köteteket négy új fordítással, életrajzi táblázattal, irodalomjegyzékkel, és a fordítókról adott rövid tájékoztatással egészítettük ki.
Nádas Péter - Párhuzamos történetek I-III.
A Párhuzamos történetek talán legfeltűnőbb vonása, az életmű ismerői számára is meglepetést jelentő újdonsága az egymástól lényegében független történetek olyan elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstrukció nem lenne képes egyetlen elbeszélésben összefogni. E regény történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a testek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irányuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jönnek létre olyan csomópontok, amelyek különböző személyekkel azonos időben és azonos helyen (a másik test az érzetben), azonos időben különböző helyeken (a másik test a vágyban), azonos helyen különböző időkben (a lakás, a ház, a város emlékezete a testben), illetve ugyanazon személlyel különböző helyeken és időkben (a saját test az emlékezetben) megesett dolgokat kapcsolnak össze. Az elbeszélésnek ez a csomópontról csomópontra haladó mozgása vetíti ki aztán a rekonstruáló képzeletbe a történetek szövegen túli valósággá összeálló szövevényét, mely így gyakorlatilag és elvileg egyaránt kimeríthetetlen, és ezért képes egy semmiből megteremtett, társadalmilag és történelmileg mégis szigorúan meghatározott, az általunk ismert vagy ismerhető reáliáknak akkurátusan megfelelő, szövegen túli világot alkotni. Ahogy ez létrejön, az ennek a regénynek a legnagyobb titka és egyben világirodalmi teljesítménye. A Párhuzamos történetekkel létrejött az a mű, amely komolyan veszi és megválaszolja a realizmus felbomlása, a századelő újító kísérletei és a nouveau roman által felvetett kérdéseket, ugyanakkor visszaadja az olvasás gyönyörét, és kiállja az összehasonlítást a tizenkilencedik századi nagyrealizmus legnagyobb műveivel.
Friedrich Dürrenmatt - A megbízás
Egy meg nem nevezett észak-afrikai ország kísérteties sivatagának kísérteties romjánál meggyilkolnak egy elegáns nyugati hölgyet. Ennek a gyilkosságnak az indítékait szeretné kideríteni a híres riporternő, F., aki forgatócsoportjával beutazási és forgatási engedélyt kap a nyilvánvalóan katonák által kormányzott, elnyomott országba. Egy protokolláris felvilágosítás és egy meghatározott útvonalon engedélyezett, szigorúan ellenőrzött forgatás után a stábot finoman kitessékelik az országból. A riporternő azonban, kihasználva a hatalmon lévők egymás közötti harcait, ott marad, és súlyos titkok nyomára bukkan. Dürrenmatt ezúttal is nagyszerű könyvet írt: izgalmasat, korszerűt, krimit és politikát megfelelő mennyiségben adagolva az olvasónak.
Kolozsvári Grandpierre Emil - Változó felhőzet
A kötet időben is, térben is rendkívül változatos gazdag világot tár fel előttünk, melyben múlt és jelen, szerelem és kaland, az ifjúság nagy szenvedései és az idősebb kor csendes nosztalgiái fonódnak össze. A líraibb hangvételű elbeszélések mellett a könyv zömét a szatirikus írások teszik ki, az író az egykori középosztály hamis erkölcsi nézetektől, magatartásformákról, illúzióktól megfertőzött alakjait éppúgy megörökíti, mint korunk karrieristáinak bürokratáinak öntelt kispolgárainak, álszent képmutatását, törtető butaságát, vad önzését.