Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


A ​kötetbe gyűjtött novellákban minden benne van, amit Jókaiban szeretek, sőt nagyon szeretek, és nagyon kevés vagy éppen semmi abból, amit Jókaiban így a kamaszkorból kinőve már nehezen viselek. :)
Úgyhogy nem azért olvastam ilyen sokáig (szeptember közepétől mostanáig), mintha nem tetszett volna, hanem mert ezt a könyvet lehet így olvasni. Letenni meg felvenni, ahogy jólesik. :)

Tinédzserként Jókai volt a non plus ultra. Felnőttként aztán előfordult, hogy jó nagyokat csalódtam, mikor a kamaszkori szerelmeimet visszaolvastam. Szerencsére nem mindig, adott esetben újabb, érdekesebb jelentéseket is felfedeztem a régi kedvencekben. Ennek a kötetnek a novellái pedig direkt felnőtteknek valók, direkt most, direkt nekem. :) :) :) Valami kettő-három van benne összesen, ami gyerekkoromból rémlik, #főleg az, hogy akkor fel se fogtam,# meg egy, amelyik pár éve egyszer a kezembe került, és leesett tőle az állam, hogy milyen jó.
Amit szeretek Jókaiban: szépség, stílus, mesélőkedv, jelképhasználat, egzotikum, rajongás és kegyetlen (!) irónia.
Amit nehezen viselek: sematikus (és egymással könnyedén felcserélhető) jellemek kizárólagos jelenléte, kiszámíthatóság, előítéletesség (vágjanak négybe, ha így péntek este meg tudom mondani, pontosan mit is értek ez utóbbi alatt, de ha valaki meghív egy süteményre,* szívesen elmagyarázom), túlzásba vitt vadromantika.**

Ezek a novellák Jókai-regények kicsiben. Részemről a világon semmi kifogásom a mumusként számon tartott leírásai ellen, de mindenkit biztosítok arról, hogy ezekben a szövegekben még a leírások is kicsik, egyszerűen térhiány okából. :) Viszont jó mélyre belenyúlt a bizonyos negyvenötezer szavas szókincsébe, amikor felskiccelte őket. Íze van, színe van, szaga van annak, amit leír – az pedig többnyire gyönyörű vagy hátborzongató. Lehet gyönyörködni meg borzongani. Meg élvezni a mesét. “Mesét”, nem “hazugságok” értelemben – ilyenektől mentsen az Isten -, hanem abban az értelemben, hogy az elbeszélő mesterien tudja az élőbeszéd illúzióját kelteni. Cseveg, anekdotázik, kísértetiesen suttog, felindultan harsog, hogy a következő mondatának hirtelen iróniájával (vagy akár cinizmusával) félbetörje a lelkesedést. Jól esik, no. :D
Mesék ezek abban az értelemben is, hogy – ahogy a fülszöveg Kosztolányi szavaival ígéri – jelképekben gondolkodnak. Néha még a szereplőket is jelképnek használják. És igen, persze, hogy van a jó és van a gonosz, a fehér és a fekete, de érdekes módon vannak itt másféle figurák is. A minimum, hogy a gonosz jónak látszik, a jó gonosznak. A maximum, hogy olyan hibridek jönnek létre, mint a “Carinus” Glyceriája, a “Tündérpalota” Zimeikája, “Az utolsó tengeristen” Colanja vagy Fredegonda. De jelkép a tenger, a barlang, a torony a sziklán (zátonyokkal a tövében), a jég, a bor, a tőr, a fátyol, csak győzze megfejteni az ember – de a mesékkel foglalkozó szakirodalom segít!

Minden történet távoli helyszínen játszódik, Egyiptomban, Dél-Amerikában, Szíriában, Oroszországban stb. Némelyik ismert történetet dolgoz fel,* történelmi forrásból – amelyet persze véletlenül se kell szigorúan venni! Némelykor egész képtelen méretű szakadékok tátonganak a történetírás meg a Jókai-novella között, de hát az ember nem azért olvas Jókait, hogy adatokat keressen.**
A sorrendet az időrend szabta meg, az ókortól Jókai jelenéig. Ettől függetlenül telitalálat volt az első és az utolsó novella elhelyezése. Az első a maga aranyos humorával, tömörségével (!), pergősségével becsábít a kötetbe – az utolsó végjegyzete pedig szépen odateszi az idézőjelet a kötetben szereplő összes írás elé-mögé, amennyiben Jókai expressis verbis kijelenti, hogy ennek a történetnek forrása kizárólag az ő saját tarkabarka agya. :)

És szeretem, hogy lekötött és nem is egyszer meg tudott lepni, és szeretem, hogy alig észrevehetően, de könyörtelenül kicsúfolja a saját kora felfogását, és szeretem, hogy a bizonyos felfogással szembemenő szereplők nem feltétlenül bűnhődnek meg a szembemenésért, és szeretem, ahogy ügyesen kiforgatja a saját maga által felállított sablonokat, és ahogy jeleket hagy az olvasónak, mint Jancsi és Juliska a morzsákat, amelyek nyomán rejtett jelentéseket lehet felfejteni.

Csak azt az egyet sajnálom, hogy Inés Suárez [[http://moly.hu/konyvek/isabel-allende-lelkem-ines|történetét]] Jókai nem ismerhette. Mekkora szöveget ki tudott volna kanyarítani belőle… :(((

  • Nagyjából mindent szeretek, amiben főzött krém van.
    • A kalózkirály című regény vadromantikája már nekem is sok. “A dagői torony” című elbeszélés még éppen innen van a tűréshatáromon. :)
      • “Az utolsó tengeristen” például Hany Istók történetét – egzotikus közegbe és az ókorba helyezve. A “Shirin” egy régi keleti mesét, amelyet mi kevésbé ismerünk, de a Közel-Kelettől Indiáig mindenki fejből tudja. Az egyik legjobb [[http://moly.hu/konyvek/alisir-nevai-ferhad-es-sirin|verziója]] le is van fordítva magyarra. A “Miért láttál?” alapja is ismert történet volt a maga korában, annyira, hogy egy másik Jókai-mű, a Fekete gyémántok is utal rá. Csak olvasás közben jöttem rá, hogy a Gonzaga Júlia nevét innen ismerem: A Fekete gyémántokban Evila egyik szerepe volt. Legalább most már tudom, miről szólt a darab. :)
        • Azért “A megölt ország” indián hercegnőjének esetében nagyon durván ferdít… Ott felszisszentem…

Uzsonna
5.0/5

Megfogadtam ​Jókai tanácsát (http://moly.hu/idezetek/200630), követtem őt történetei által, s nem bántam meg, hogy ráhallgattam.
Itt hagytam csapot, papot, s régmúlt idők egzotikus helyszínein kalandozhattam, sokszor egykor virágzó, pompás helyeken, ahol ma már csak pusztaság van; csodás emberekkel ismerkedhettem meg, akiknek példája elrettentett, vagy épp elgyönyörködtetett, legtöbbször elgondolkodtatott, időnként kutakodásra serkentett. (http://moly.hu/konyvek/jokai-mor-kelet-kiralyneja/karcok)
Az ókori Egyiptomból kiindulva, Spárta, Kína, a Római Birodalom legyőzött tartományai, Dél-Európa országai, a Török Birodalom, Dél-Amerika és a hűvösebb északon Moszkva és a Finn-öböl adta helyszínekre kalauzol bennünket Jókai, meséi nyomán újra benépesülnek a kihalt puszták, romok, és elgondolkodhatunk az örök emberi problémákon: a mulandóságon, hatalomvágyon, az elnyomás elleni küzdelem „hasznos” voltáról és persze az egyik legfőbb mozgatórugóról: a szerelemről. Rettegett világuralkodók birodalmainak sorsa függött ettől! (http://moly.hu/idezetek/196804) Minden sikeres/sikertelen férfi mögött keresd a nőt…
Ha elfáradtál a hétköznapoktól, mindenképpen ajánlom, hogy “fogd meg te is Jókai kezét”, s tarts vele.


Lahara
5.0/5

Imádom ​Jókait, és imádom ezt a mesegyűjteményt is. Ha egyszer majd mesék olvasok valakinek, ez a kötet is kéznél lesz.


Különböző ​exotikus tájakról, különböző korokból kiemelt történetek, aminek egy része még igaz is lehet. Kíváncsi volnék egy-egy történetben mennyi a valóságban is megtörtént rész, mert a karakterek között biztosan tudom, hogy vannak valaha élt történelmi alakok.


Habók
4.5/5

Novellák, ​egyik távolabbi helyen játszódik, mint a másik. És egyik romantikusabb, mint a másik. De sebaj, Jókai úgy mesél, hogy amíg olvasom, semmi hibáját nem találom. Utána esetleg túlzásnak vélem egy-két novelláját, de amíg olvasom, addig sosem.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók