|
“Jókai száz kötete – írja Krúdy Gyula – a magyar nemzet levelesládája, amelyben írott emléke van minden tündéri álmunknak, bús bánatunknak, csengő kedvünknek és hervadtságában is andalító szerelmünknek. Jókai mindenkinek írt: az ifjúnak, aki ideált keresett, a pünkösdi leányzónak, aki a szerelmet még nem ismerte, és az öregnek, aki mindig csak arra szeret gondolni, ami ötven esztendő előtt történt vele. Jókai nem egy ember, hanem az egész tizenkilencedik század, regényességével, érzelmességével és hóbortosságával…”
Kosztolányi Dezső így jellemzi:
“Ő a mesterfejedelem, az álmok országának királya. Ez a kék szemű, szikár férfi, akit ismerősei gyöngének, ingatagnak, erélytelennek neveznek, a tizenkilencedik század fordulójánál úgy áll regényes, eddig elképzelhetetlen termékenységével, mint egy Herkules, az írás Herkulese… Nem volt a szó hétköznapi értelmében “megfigyelő”. Jókai csak a távolság ködéből tudott ihletet meríteni. Kínába, Oroszországba rándult, vagy messzebb, az időbe, visszafelé, a törökverő harcokba, a táblabírák, regényes nábobok, debreceni diákok közé, s előre a huszadik századba, melyet kísérteties érzékkel sejtett meg. Csak a szertelen, a borzalmas, a csodás vonzotta. Ennek a mesevilágnak saját lélektani törvényei vannak. Ellentétekben gondolkodott, mint a gyermekek és ősnépek, melyek a Fény és a Sötétség, a Nap s az Éj, a Jó és a Rossz szellemeiről, Íziszről és Oziriszról, Ormuzdról és Ahrimánról beszélnek. Nála is Hősök és Gyávák tusakszanak egymással. Angyalok és Ördögök, Szentek és Démonok. Két kedvenc színe: a fehér s a fekete. Egy keleti regét álmodott vissza."
Kosztolányi szavai minden bizonnyal Jókai történelmi mondáira, regéire találnak a legjobban, azokra a beszélyekre, amelyeknek javát ebben a kötetben olvashatjuk. Varga Katalin Jókai Mór nem-magyar tárgyú történeti elbeszéléseit – vagy inkább meséit – gyűjtötte össze itt: csupa színes és fordulatos írás hűségről és árulásról, jóságról és gonoszságról, szeretetről és gyűlöletről, forró életről és jéggé dermesztő erőszakos halálról – a történeti mag, az egyiptomi, görög, római, kínai, középkori, orosz vagy dél-amerikai háttér csak kiindulópont, ugródeszka, mely messzire röpíti az író képzeletét, felajzza mesélőkedvét, hogy az merészebbnél merészebb ötletekkel, új és új arabeszkekkel dúsítsa azt a keveset, amit múltunkról, az emberiség múltjáról tudunk.
Kapcsolódó könyvek
Havas István - Van értelme az életnek....
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Mikszáth Kálmán - A tót atyafiak / A jó palócok
Mikszáth Kálmán írásainak jellemzője az anekdotikus szerkesztésmód és a stilizált élőbeszéd. Az irodalmivá nemesített népnyelv gyökere az író gyermekkorában található, a hallott dalokban és mesékben, abban a falusi környezetben, melyben a Palócföld fiaként nevelkedett. „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem... a magyar paraszttól" - vallotta Mikszáth idősebb korában. Munkásságának talán legfontosabb állomása A tót atyafiak (1880) és A jó palócok (1881) megjelenése. Az utóbbiról írta azt, ami mindkét kötetre érvényes: "Jó volt hozzám. Sok örömöt szerzett: Olyan kis mesebeli könyv lett, aki megrázkódott és... mondta: Gyere, kedves gazdám, a hátamra, elviszlek, ahova el akarsz jutni". Kétségtelen: a novelláskötetek hozták meg Mikszáthnak az olvasók szeretetét, a kritikusok dicséretét és nem utolsósorban biztos megélhetést. A tót atyafiak és A jó palócok novelláiban Mikszáth megtalálta egyéni hangját. Szemlélete ugyanakkor még alapvetően romantikus. Nem véletlenül mondta A jó palócok elbeszéléseiről: "Magamat látom e könyvben, aminő voltam fiatal koromban, s aminő már sohasem leszek többé". Kaiser László
Karinthy Frigyes - Tanár úr kérem
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar író a 20. század elején. Ez az író tele volt kíváncsisággal, érdekelték a fölfedezések, a természettudományok, a lélektan legújabb eredményei, a fizika csodái. Képzelőereje világirodalmi méretekben is páratlan, fantasztikus világokat talált ki: Capilláriát, a tengermélyi társadalmat és Faremidót, a tökeletes géplények országát. Sziporkázó ötletei voltak, komikus képessége meghatározta a 20. század magyar humoros irodalmát. Mégis: a legnagyobb sikert egy szerény külsejű novellafüzérrel aratta. Húsznál alig több történettel, amelyek egy 19. század végi pesti iskolába kalauzolnak, 19. század végi diákokról szólnak, s amely mű a 21. évszázadban is éppen olyan friss, eleven és korszerű, mint volt kilenc évtizeddel annak előtte - itthon és külföldön egyaránt. A párizsi, a londoni vagy a pekingi diák pontosan ugyanazt érezte meg benne, amit a mai vagy tegnapi szegedi, nyíregyházi, kolozsvári, kassai vagy szabadkai iskolás, magyar és román, magyar és szlovák, magyar és szerb.Kiadványunk a Tanár úr kérem 1916-os első kiadásának (Vértes Marcel rajzaival, Dick Manó kiadása, Budapest) szövegét igazította - a szerző szándékát figyelembe véve - a mostani helyesírás szabályaihoz. 1945 után minden kiadás változtatott az eredeti szövegen, illetve néhányat kihagyott a történetek közül. Immáron fél évszázad óta most veheti az olvasó először kezébe a valódi, hiteles kiadást.
Oscar Wilde - A boldog herceg és más mesék
Egy csalogány halálra sebzetten dalol egy szerelmes ifjúért. Egy köztéri szobor arcán könnyek gördülnek alá, leveti aranyköpenyét, drágakődíszeit, és a szegényeknek ajándékozza. Egy gyerek megtagadja az anyját, s ezért sorsa mindaddig bünteti, amíg keservesen meg nem bánja vétkét... Oscar Wilde, a ragyogó tollú, irónikus dandy ezekben a gyönyörűen szomorú mesékben a másik, a nagyon sebezhető oldaláról mutatkozik meg. A boldog herceg több mint száz éve jelent meg először, olvasói mindmáig felnőttek és gyerekek egyaránt.
Petőfi Sándor - János vitéz
Hogyan lesz Kukorica Jancsiból János vitéz, miképp győzi le a zsiványokat, boszorkányokat, óriásokat, hogyan szabadítja ki a francia királylányt a török karmaiból? És legfőképpen: hogyan találja meg elveszett Iluskáját és nyeri el az örök boldogságot? A János vitéz több, mint százötven esztendeje gyerekeknek, felnőtteknek egyik legkedvesebb olvasmánya.
Mikszáth Kálmán - A dzsentri fészek
Az a fekete folt
Lapaj, a híres dudás
Timár Zsófi özvegysége
A bágyi csoda
A Gózoni Szűzmária
Szegény Gélyi János lovai
A gyerekek
A néhai bárány
A kis csizmák
stb.
Jókai Mór - Egy magyar nábob
"Ne vegye tőlem rossznéven, hogy oly ritkán és oly sokára írok. Kétannyi a dolgom, mint amennyi az időm: a lappal való foglalatosságok elveszik annyira egész nap az időmet, hogy csak estefelé pihenhetek meg - pihenésnek nevezem pedig azt, amikor leülök írni." 1853-ból datálódik e levélrészlet, melyet Jókai Mór írt édesanyjához. A pihenésképpen írott regény pedig az Egy magyar nábob volt. És valóban: olyan belefeledkező kedvvel, édes színeket szőve meséjének szövetébe, annyi természetes, üde bájjal, humorral adja azt elő, mint talán egyetlen regényét sem. A regény keletkezéséről több változatot ismer az irodalomtörténet; a szerző maga kétízben is megemlítette, hogy az alapötletet, "az első akkordokat" feleségétől kapta. Hogy így volt-e valóban, nem tudjuk, aminthogy az sem eldöntött, ki szolgált a regény főhősének, a nábobnak modelljéül. Talán - legalábbis így mondotta később Jókai - Józsa Gyuri, a hirhedt alispán, akiről adomák sora keringett akkor a két hazában. Mikszáth Kálmán szerint a regény valóságos történelmi alapja Kékkő várurának, báró Balassának története, aki hetvenéves korában egy fiatal, szegénysorsú lányt vett feleségül. Bennünket persze sokkalta jobban érdekel, hogy Kárpáthy János személyében Jókai a magyar középnemesség halhatatlan típusát alkotta meg, kinek öregkori megifjodása mintha távolról azt a másik, nagy változást is példázná, ahogyan egész Magyarország megújult a reformkor éveiben. Valóságos történelmi személyek rejtőznek Szentirmay Rudolf, István gróf, Miklós báró figuráiban is. E férfiak a reformkor vasakarattal, izzó értelemmel küzdő hősei; nem nehéz felfedezni bennük Széchenyi Istvánt, Wesselényi Miklóst. Hogy ösztönösen vagy tudatosan - nem fontos -, de Jókai egy ígéretesen tündöklő, gyönyörű korszak eszméit elevenítette fel az 1853-as esztendő szomorú Magyarországában.
Muraszaki Sikibu - Gendzsi szerelmei I-III.
1006 körül a japán császárné apja felfogadott leánya mellé az udvarba - oktatóként, gardedámként - egy művelt, kínaiul és japánul egyaránt író-olvasó-verselő arisztokrata hölgyet, aki változatos utakon-módokon a Muraszaki Sikibu nevet kapta. Az új udvarhölgy életéről nem sokat tudunk: 973 táján születhetett, néhány évet apja vidéki tartományában töltött, viszonylag későn, 998-ban ment férjhez, egy lánya született (aki később jelentékeny költővé vált), s a férjet 1001-ben el is vitte egy járvány. Nem sokkal ezután kezdhette írni Muraszaki a Gendzsi-t, mindenesetre amikor az udvarba került, már jelentős részével el is készülhetett. Egy biztos: fennmaradt naplójában, egy 1009-es bejegyzésben konkrétan megemlíti regénye címét.
Vagyis egy kereken 1000 éves nagyregény, a világirodalom első szerelmes és családregénye van most a kedves olvasó kezében, amely 1000 évvel ezelőtti szerelmekről, gáláns kalandokról és császárvárosi hétköznapokról mesél - úgyszólván I. István királyunk és Imre herceg korát állítja elénk, csak éppen az akkor ismert világ túlsó oldaláról, a Japán Birodalomból. Főhőse egy szépséges, minden művészetben páratlanul tehetséges ifjú, az uralkodó fia, a "fénylő Gendzsi", akit császári atyja már csecsemőkorában annyira félt majdani irigyeitől, hogy nem adja meg neki a hercegi címet, közrendűvé fokozza le, hogy saját erejéből legyen kénytelen hatalomra szert tenni, s így vigyázhasson magára. Ám Gendzsi, ahogy felcseperedik, mintha egyáltalán nem akarna vigyázni magára, sőt: egyre veszedelmesebb szerelmi afférokba bonyolódik...
Ennek a varázslatos, több mint ötszáz szereplőt mozgató, hetvenöt évet átívelő regénynek egyik első, korabeli olvasója, akit nagynénje kislány korában ajándékozott meg a "több mint ötven füzet" egy-egy másolatával, akkor és utóbb is így lelkendezett róla:
"Elbújtam velük a paravánom mögé, és nem cseréltem volna a császárnéval sem... Akkoriban eléggé csúnyácska voltam, de úgy képzeltem, ha felnövök, én is olyan nagy szépség leszek majd, akár a dús, leomló hajú Júgao... Legfőbb vágyam volt, hogy egy előkelő, hibátlan modorú és szépséges ifjú, mint a fénylő Gendzsi, évente egyszer felkeressen hegyi lakomban, ahová ő rejtett el, mintha csak én volnék Ukifune úrhölgy. Ott éldegélnék egymagamban, nézném a virágokat, az őszi lombot, a holdat és a hótakarót, és várnám a nagy ritkán érkező, csodás leveleket szerelmesemtől. Semmi másra nem vágytam..."
Krúdy Gyula - Pogányok a Bakonyban
Tartalom:
- Pogányok a Bakonyban
- A veszprémi püspök
- Nagyanyám, a markotányosné
E. T. A. Hoffmann - Fantáziadarabok Callot modorában 1.
A szerző első gyűjteményes kötete: novelláival, meséivel, zenei elmélkedéseivel. A címben szereplő Callot egy francia grafikus-rézkarcoló művész, aki egy időben igen népszerű volt, és munkássága erősen hatott Hoffmannra. A kötet tartalmazza a Gluck lovag című fantasztikus elbeszélést is, amely a zeneszerző Gluck szellemét Hoffmann korának Berlinjébe idézi meg, hogy szembesítse a siralmas nyárspolgári ízléssel.
E. T. A. Hoffmann - Az elvesztett tükörkép története
"Till Eulenspiegel, mikor fölfelé ment, mindig vidám volt, mert már előre örült, milyen jó lesz majd, amikor megint lefelé visz az út, a lejtőn viszont szomorú, mert mindig ott bujkált benne a félelem, vajon fogja-e bírni még, mikor a következő emelkedőn kell majd fölkapaszkodnia. Mi baj érhet még vajon, hogy olyan felhőtlen ma a kedvem? És ez a rám szakadó szomorúság most, ez megint miféle örömöt ígér."
Olyan volt, mint egy kobold. Sötét sörtehaj, sárgás arcbőr, szürke szem, heves gesztusok, hirtelen lecsapó, megsemmisítő gúny. Idegen az álmos königsbergi végeken, de a berlini szalonéletbe sem simul bele. Vérbeli karikaturista, aki tündéroperát ír. Mintahivatalnok, akinek gyilkos szatíráitól ideges az államgépezet. Színházi mindenes, a szeme láttára ég le a színház. Gourmand, aki éveken át nélkülöz. Vonzza a misztikum, de mindenben érzékeli az élet prózaiságát. Felesége ott virraszt vele, ha éjszaka írás közben megrohanják az életre keltett démonok. A zene az istene, a szerelem az ihletője. Hangjában a tündéri, az irónia és a rezignáció utánozhatatlan szívmelegséggel keveredik.
E. T. A. Hoffmann kilenc remek novelláját tartod a kezedben, nyájas olvasó. Többségét nem ismerheted, mivel most jelenik meg először magyarul. Mulass jól! És mire a kötet végére érsz, megkerül "az elvesztett tükörkép" is - ha másé nem, a szerzőé bizonyosan.
(Halasi Zoltán)
Ismeretlen szerző - Lányok fényben és árnyékban
Lányok fényben és árnyékban, szomorúan és vidáman, szerelmesen és magányosan - száz színben és fénytörésben jelennek meg az antológia lapjain. Sorsok, történetek, hangulatok, szituációk és életérzések formálódnak az elbeszélésekben, amelyeket Funk Miklós válogatott kortárs irodalmunk legjavából. A főhős valamennyiben fiatal lány, kisebbek és nagyobbak, körülöttük meg bennük zajlik az élet, az ő alakjukon, érzelmeiken keresztül kapnak távlatot az események, helyzetek - művészi erővel. A szép gyűjteményben a fiatal olvasók magukra ismerhetnek, de túl is láthatnak önmagukon.
Lev Tolsztoj - Ivan Iljics halála
A kötet az alábbi elbeszéléseket tartalmazza: Szevasztopol december havában. (Tábor Béla fordítása.) Szevasztopol májusban. (Tábor Béla fordítása.) Szevasztopol 1855 augusztusában. (Tábor Béla fordítása.) Ivan Iljics halála. (Szőllősy Klára fordítása.) Kreutzer-szonáta. (Németh László fordítása.) Utószó a "Kreutzer-szonátá"-hoz. (Gellért György fordítása.)
Jókai Mór - A kőszívű ember fiai
1848 március 13-án az egész város felbolydult Bécsben. Richárd is ott van a bécsi utcákon. Egymásnak ellentmondó parancsokat kap, ezért nem használja, csak a kardja lapját, nem gyilkol, csak szétkergeti a csőcseléket. Jenő, aki soha életében nem fogott kardot, egyik erkélyről Ödönt hallja beszélni, ami megrémíti és eszébe jut, hogy ez a második lépcső ama magaslathoz.
A forradalom minden történelmi korban izgalmas. A magyar történelemben a negyvennyolcas szabadságharc mérföldkő, kivételes nemzedéket hozott magával. Sajátos közép-kelet-európai helyzet, hogy a politika szabta feladatok terhe a szépírókra hárul, így a nagy nemzedék művészi tevékenysége összefonódik a közéleti szerepvállalással. A nemzetet bátorítani kell, hosszabb ideig vigasztalni, de leginkább elbódítani nagy eszmékkel, a dicső múlttal. Jókai, az elnyomatás korában a nemzet bánatát hosszasan vigasztalandó, fölhasználja a romantika minden eszközét.
A Kőszívű ember fiai témája a nemzeti függetlenségért vívott harc körül bonyolódik, mely függetlenséghez a szerzőnek az a nem egészen illúziómentes elképzelése fűződik, hogy a hazai kultúra fellendülését hozza. Nem hozta. Ugyanakkor önálló hadseregről és független gazdasági életről álmodik, melyekről Világos mutatta meg világosan, hogy nem kivitelezhető. A szövevényes cselekményű regény ezeket a kérdéseket feszegeti a Baradlayak levegőjével körülvéve.
A Baradlay-fiúk eszményi hősök, mindhárman a maguk módján vívnak a reakció ellen, apjuk kőszívű végrendeletének árnyékában. A reformkor, a forradalom és a megtorlás korának hangulatát pontos, finom rajzzal adja át Jókai. Richárd alakját egyenesen Kölcseyről mintázta. Hősöket, árulókat, komformistákat és csalókat látunk, miközben a háttérben viharzik a történelem. A férje szellemével szembeszálló, aggódó édesanya, a csodaszép és tisztalelkű hajadon, az anyjával közösen mesterkedő, eladósorban levő leány portréja a női sorsok skáláját színesítik. És a szerző által a nemzet ellenségeként számon tartott germanizálódás veszélye ezúttal sajátos fordulatot hoz: Baradlay Ödön hivatalosan jegyzett, azaz nem magyar keresztnevének Eugenre tévesztése, magyar megfelelője, Baradlay Jenő számára teszi lehetővé, hogy nemes áldozatot vállaljon. A három testvér erkölcsi győzelme példaértékű. Láttunk már hasonló jelentőségű győzelmet a magyar irodalomban, Zrínyinél.
A Kőszívű ember fiai a középiskolások rettegett olvasmánya. Talán újra át kellene gondolni a jelentőségét, beszélni róla értelmesen, mert ez is nemzeti identitástudatunk szerves része és a jövő nemzedék körében épp elveszőben van.
Jókai Mór - A tengerszem tündére
A klasszikus értékű magyar népmesegyűjtemény szépséges, új kiadását tartja kezében az olvasó, amely az Unikornis Kiadó Nagy Magyar Mesemondók sorozatának első kötete. Jókai Mór színpompás mesevilágába vezeti az olvasót A tengerszem tündére. A csodák varázsföldjére, Kínába, Erdélybe és Fiuméba. A remekíró műveiből a kötet válogatója a legritkábbakat szemelte ki, mint A struccmadár, A királyleány babái vagy A rémhalász. Továbbá az ismertebb mesés kalandok is, mint A nagyenyedi két fűzfa újszerűen hatnak ebben a környezetben.
Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe / Mesék - Elbeszélések
Oscar Wilde, a századvégi Anglia dandyje, divatdiktátora és művésze nemcsak műveivel, hanem pózokból megkomponált személyiségével is kívánt hatni. Ifjan került a londoni társaság, a művészvilág középpontjába, lett sikeres és vagyonos ember, és ugyancsak ifjan zuhant, hírhedt botránya következtében, a börtönvilág mélyére, hogy rövid élete utolsó éveit önkéntes száműzetésben töltse Franciaországban. Halál után jó fél századra kiesett a közönség kegyeiből, de az elmúlt évtizedekben, párhuzamosan a szecesszió iránti érdeklődés növekedésével, ismét mind többen olvassák.
"Ha egy kis része is igaz annak - írja kötetünk utószavában Török András -, amit a kortársak feljegyeztek, Wilde valóban zseni volt, ahogy magáról híresztelte: az élőszó zsenije." Kivételes tehetségének természetesen nem kevés írásos nyoma is maradt, méghozzá többféle műfajban: írt versek, drámát, szépprózát, művészetbölcseleti esszét. Kötetünk legjobb prózai írásaiból válogatott: gyermekien tiszta hangú meséiből, kísérteties-szellemes elbeszéléseiből, és közöljük hátborzongató bűnügyi művészregényét, a Dorian Gray arcképé-t.
Kozma Mária - Régiségek Csíkországból
Székelyföld múltjával, népi hagyományaival, néprajzával foglalkozó történetírók és néprajzosok munkáiban található tényszerű adatok, illetve történelmi regékre, szájhagyományokra való hivatkozások fölkeltették Kozma Mária érdeklődését és – mint azt már történelmi regényeiből, elbeszéléseiből ismerjük – ezúttal arra vállalkozott, hogy ezeket a történeteket gyerekeknek mesélje el. A mesék forrása, kiinduló pontja mindvégig valós, illetve bizonyíthatóan a nép körében élő/élt emlék. Történeteivel nemcsak oktat, hanem arra ösztönöz, hogy ráfigyeljünk környezetünkre, vegyük észre, ismerjük meg a sokszor már csak a nevek mögött megbújó történelmi múltat.
Kicune - Az ágyas
A középkori Japánban, miután apja hatalmi intrikák áldozatává vált, egy kamaszlány hosszú útra indul. A Császárvárosba tart, és sejti, ha útja véget ér, semmi jó sem várhat rá. Egy "tiszteletre méltó" hölgy házába kerül, ahol valóra válnak rémálmai. A megaláztatásban csak a régi mesék és versek nyújtanak neki vigaszt. Ezekből meríti a túléléshez szükséges erőt és az ötletet, hogyan változtassa meg életét - hogyan nyerje vissza szabadságát. A sorsába bele nem nyugvó lány izgalmas történetét eredeti kínai, japán és indiai romantikus és erotikus mesék, versek teszik még élvezetesebbé és színesebbé.
Anton Pavlovics Csehov - Válogatott elbeszélések
A csinovnyik halála, A 6-os számú kórterem, Anna a férje nyakán, A kutyás hölgy – és még sorolhatnánk Csehov novelláit, amelyekből tizenkét elbeszélést tartalmaz ez a válogatás. Csehov figurái kisemberek, akik csak saját egzisztenciájukra tudnak odafigyelni, szellemi nyomorúságban és reménytelenségben vegetálnak, féreggé zsugorítja őket mindennapi létük. Az író ezeket a reményvesztett alakokat mégis utolérhetetlen szeretettel ábrázolja, hiszen tragédiájuk a társadalom tragédiája. Mindezek ellenére a csehovi rajz nem pesszimista, mert felsejlik benne a jobb ígérete, a jövő szépsége.
Haraszti Sándor - Befejezetlen számvetés
"... nehéz volt elszánni magam, hogy a könyörtelen igazmondás páncéljában, az igazat állva - a magam igazát persze - hitelét rontsam több, a kor szereplőit rendszerint dicsfénnyel elárasztó legendának, tévhitnek, mesének... Hogy hosszú töprengés után mégis vállalkoztam emlékiratírásra, nem azt jelenti, hogy megszűnt minden aggályom, hogy nincsenek kétségeim afelől, miszerint az önérdek nem kísért-e meg engem is, nem hagy-e cserben a hanyatló emlékezet. Sokkal inkább az a balga remény biztatott erre, hogy tanúvallomásomat, annak selejtjét, tévedéseit is beszámítva, egyszer talán mérlegre veti Justitia istenasszony, amikor az utókor nevében a mi magyar századunknak osztja ki a végső igazságot."
