|
De Sade márkiról mindenkinek van véleménye. Vagy elragadtatottan beszélnek, vagy elmarasztalóan nyilatkoznak róla. Még azok is, akik egy sorát sem olvasták. Mert provokatív volt, és írásai is szókimondóak. Munkássága fogalom lett az irodalomban, miként a nevéből is fogalom született. “De most már szükséges, barátaim, hogy magamról is meséljek egy kicsit… főleg ideje bemutatni fényűző életemet, hogy okolásul összehasonlíthassák húgom nyomorúságával, aztán vonjanak le ebből az összevetésből olyan következtetéseket, amelyeket bölcselmük sugall” – mondja regényének főhőse, Juliette, és amire utal, húgának története, de Sade Justine című könyvében olvasható. Mert a Juliette és a Justine ikerregények, viszont külön-külön is élvezhető és érthető alkotások. Együtt azonban többet jelentenek, éppen a Juliette által “javasolt” összehasonlítás miatt: mert míg a Justine egy ártatlan leány szenvedéseiről és meghurcoltatásáról szól, addig a Juliette története egy velejéig bűnös nő féktelen életélvezését és a bűnben való fetrengését mutatja be. Nem tipikus élettörténet ez. Előre elhatározott filozófiája van: “Őrizkedjünk az erénytől, hiszen a bűn az örökös győztes; rettegjünk a nyomortól, mert azt mindig megvetik. De üres zsebbel miként menekülhetnénk a balsorstól? Hát bűntettekkel! Vessük bele magunkat ebbe az elfajzott világba, ahol azok boldogulnak a legfényesebben, akik a legjobban értenek a csaláshoz; mi ne ismerjünk akadályt, csak azok a boldogtalanok, akik megmaradnak az úton” – mondja Juliette, mikor kikerül a zárdából, és híven tartja is magát ehhez az elhatározáshoz. E szerint fog élni. Megbecstelenített szüzek és kéjenc latrok övezik útját. Rájön, hogy a világon mindennek az embert kell szolgálnia. Céljainak megvalósításában tehát ugyanaz fűti, mint Stendhal Vörös és feketéjének Julien Soreljét: meghódítani a világot. Csak a tettei és az eszközei mások.
Kapcsolódó könyvek
De Sade márki - Filozófia a budoárban
De Sade-ot a köztudat bomlott elmeként, erotomán-pszichopata személyiségként tartja számon, holott korának kiemelkedő filozófusa volt, akit nemcsak az anarchizmus vagy a szexuális szabadság-szabadosság ősének tekinthetünk, de aki sok tekintetben megelőlegezte Nietzschét és Freudot is.
A XVIII. század nagy szellemi irányzatának, a felvilágosodásnak volt lezárója és könyörtelen kritikusa. A század végére ugyanis nyilvánvalóvá lesz, hogy a felvilágosodás szép eszményei eltorzultak: a születési arisztokrácia helyébe a pénz arisztokrácia lép, illúziónak bizonyul az egyenlőség, az emberi humánum öröknek hitt értékei válságba kerülnek.
De Sade irásában a prostituálódott eszméket logikusan és cinikusan továbbgondolva jut el a riasztó jövőképig. A Filozófia a budoárban nemcsak az érzékek iskolája, egyszerre szinházi és filozófiai dialógus, példája és paródiája a nevelő, didaktikus célzatú felvilágositó műveknek, a fejlődésregénynek, az erkölcsi mesének, és ezek mellett még a röpirat sade-i válfajából is ad némi izelitőt. Sade itt fejti ki tételesen saját utópiáját, hogy szerinte milyen is legyen az eszményi társadalom, innen tudható meg, hogy a lopás nem bűn, hanem az anyagi javak igazságtalan elosztásának egyéni, de az igazságot helyreállitó módja, hogy a nemi egyenlőtlenség úgy törölhető el, ha a nemi tevékenységre kijelölt házakban egyik héten a férfiak az önkényurak, a következő héten pedig a nők, és igy tovább. A művet alkotó hét párbeszéd fokozatosan halad a nemi felvilágositás enyhébb formáitól kiindulva az egyre keményebb leckék felé.
Szerencse, hogy mindez irodalom, nem valóság, és hogy a sok szörnyűség olyan arányokban halmozódik, hogy lehetetlen el nem gondolkodni a sade-i világ képtelenségén.
De Sade márki - Szodoma százhúsz napja
Marquis de Sade több mint két évszázaddal ezelőtt írta híres-híredt könyvét, mely magyar nyelven most jelenik meg először. Egy előkelő társaság négy hónapját jeleníti meg: ezen a százhúsz napon régi történetek elmesélésével és a gyakorlatban is a legkülönfélébb perverzióknak élnek.
Sade márki fantáziája ebben a műben olyannyira rájárt a szexuális és egyéb perverziókra, hogy az utókor az ő nevéből képezte a - történelemmel egyébként egyidős - "szadizmus" fogalmát. Ezt a könyvet tehát csak azoknak a felőtt olvasóknak ajánljuk, akik pornográf tartalmától és durvaságától el tudnak vonakoztatni, s meglátják benne a rokokó világ túláradó szexuális fantáziáját.
Guillaume Apollinaire - Tizenegyezer vessző
Apollinaire álnéven jelentette meg valamikor az első világháború után ezt a pornográf könyvecskét, de azóta minden kétséget kizáróan bebizonyosodott a szerzősége. Nincs olyan erotikus sorozat, amelyben ne szerepelne, nincs olyan, az erotikus irodalomról szóló írás, amely ne hivatkozna rá. A Tizenegyezer vessző az erotikus irodalom csúcsteljesítménye, elképesztően trágár, obszcén, vad és kegyetlen (a kritikusok megegyeznek abban, hogy messze fölülmúlja Sade-ot, akit Apollinaire egyébként igen nagyra tartott): nincs még egy olyan írás, amely ennyire gátlástalanul szabaddá engedné a legalantasabb vágyképeket is; és mégis, még a legsötétebb kéjgyilkosságok is úgy vannak megírva, hogy van bennük valami humoros, az egész felszabadítóan elvetemült. Kicsit a pornográfia paródiája is, meg a háború paródiája, elképesztő nyelvi leleménnyel megírva, s van benne több igen jól sikerült versbetét, melyek persze ugyancsak obszcén körülmények közt hangzanak el. Minden bizonnyal sokkolni fogja a magyar közvéleményt; lesz, aki a hasát fogja majd nevettében, s lesz, aki felháborodottan tiltakozni fog. A pornográfia foka még nyugati mércével mérve is magas. De mindenki olvasni fogja. A könyv vitathatatlanul remekmű a maga nemében.
De Sade márki - A szerelem stratégiája
,,- Ó, Istenem! - mondta Franville, mikor Augustine bezárta a szeparé ajtaját, és rögtön magához is ölelte őt - nagy ég, mit akar ön? Kettesben önnel, uram, egy ilyen félreeső helyen... hagyjon, hagyjon, könyörgöm, vagy azonnal segítségért kiáltok!
- Megfosztalak a lehetőségétől, égi angyal! - mondta Augustine, és Franville ajkára tapasztotta szép száját. - Most kiálts, ha tudsz, kiáltozzál, és rózsaillatú leheleted még hamarabb lángra lobbantja szívemet!
Franville meglehetősen lanyhán védekezett; nehéz komolyan haragudni, ha az ember az első gyengéd csókot váltja az imádott lénnyel. A vérszemet kapott Augustine fokozta az ostrom erejét azzal a hévvel, amelyre csak ennek a szenvedélynek az elragadó papnői képesek. A kezek hamarosan felbátorodtak, a megadó asszonyt alakító Franville ugyancsak nem tartotta vissza a magáét. A ruhák lehullottak, két kéz csaknem egyszerre csapott le oda, ahol azt vélte megtalálni, amire szüksége van... és Franville azonnal szerepet változtatott:
- Ó, nagy ég! - kiáltotta. - Hiszen maga csak egy asszony!
- Szörnyeteg teremtés! - kiáltotta Augustine, mikor olyasmi akadt a kezébe, aminek állapota kizárt mindennemű önáltatást. - Ennyit fáradozok, és akkor egy hitvány férfit találok... Sade márki új arcával mutatkozik be, a szalonképes boccacciói történetek életrajziak, korfestők és mindenekelőtt erkölcsösek: a jó elnyeri jutalmát, a rossz büntetését, a szerelmesek pedig egymásra találnak."
April Kobe - Hentai
- Hogy is mondjam? Olyan bizarr dolog ott látni egy hullát. Meg az egész. Az a lány olyan fiatal volt. És a ruhája, meg, ahogy kinéz. Nem is tudom. Lehet, hogy megbotránkoznak rajta, amit most mondok, de minden bizarrsága ellenére, valahogy mégis illik a környezethez. Nem, nem a halálra gondolok. A halál valahogy nincs jelen. Nincs vér vagy ilyesmi. Olyan japán az egész. Olyan egzotikus, mint maga a park. Értik ugye, hogy mire gondolok?
Los Angelesben sorozatgyilkos szedi áldozatait, akik egytől egyig japán származású fétismodellek. Az elkövető egy jól ismert pornográf képregényrajzoló munkáit másolva követi el a gyilkosságokat. Ben Marsh és Ray Ricket nyomozóknak csak úgy van esélye felgöngyölíteni a szálakat, ha maguk is elmerülnek a japán diaszpóra sajátos világába, és elfogadják annak, nyugati szemmel akár tébolyodottnak is tűnhető szabályait.
Az izgalmakban bővelkedő erotikus thriller-krimi a máig tisztázatlan körülmények között, tragikus hirtelenséggel elhunyt April Kobe (1978-2003) egyetlen kéziratban maradt regénye, amelynek magyar fordítása az eredeti angol változat megjelenését is megelőzte.
Emmanuelle Arsan - Emmanuelle - Lecke a férfiakról
A ma már legendás Emmanuelle először 1959-ben jelent meg egy obskurus párizsi kiadónál, álnéven. Azóta számtalan változatban kering, több filmváltozat, videokazetta, folytatás készült belőle, s mind a mai napig cseppet sem vesztett aktualitásából: tavaly jelent meg a Laffont kiadónál az első teljes és véglegesnek tekinthető változat. Harminc éve tart tehát az Emmanuelle diadalmenete, s a könyv méltán nyerte el "az évszázad erotikus regénye" címet. A minden eddigi rekordot megdöntő példányszám persze nem magyarázható pusztán az erotikával: kellett hozzá egy remekül megrajzolt nőalak, Emmanuelle, a maga "erotikái zsenialitásával", kellett egy másik izgalmas, markáns figura, az olasz Mario, aki lázadó-felszabadító szónoklatait végül tettekkel igazolja, s végül, de nem utolsósorban, kellett egy jó tollú szerző (akit történetesen szintén Emmanuelle-nek hívnak), aki nagyon ravasz szerkesztésmóddal tartja ébren az olvasó érdeklődését: az erotika végig ott lebeg a levegőben, mindig történhet valami, de sokszor mégse történik semmi - aztán a legváratlanabb pillanatokban csap föl, mindig meglepetésszerűen, mindig elemi erővel. A könyv megjelenésével egy időben a könyv filmváltozatát a mozik is műsorukra tűzik.
Anne Rice - A múmia
Valahol az egyiptomi sivatag mélyén, egy sírboltban II. Ramszesz szíve még mindig dobog, miközben a fáraó évezredes álmát alussza. A régész, aki testét megtalálja, gyanútlanul Londonba viszi, ahol a fáraóval együtt újjáéled különös múltja is.
Amikor pedig Ramszesz rábukkan egy kairói múzeumban egykori kedvese múmiájára, az évezredeken átívelő szerelem ereje és a halhatatlanság gyötrelme drámai végkifejlet felé indítja el a történetet...
Anne Rice, az Interjú a vámpírral világhírű szerzője biztos kézzel kalauzol bennünket az ókor misztériumai és egy újkori gyilkosság rejtélyei közt, mesteri módon adagolva a tudást és az izgalmat.
Bret Easton Ellis - Amerikai psycho
Irodalmi alkotás nagyon ritkán képes olyan világraszóló botrányt kelteni, amilyen az Amerikai Psychót övezte. Kiadók, amelyek már szerződést kötöttek a mű megjelentetésére, és előlegképpen súlyos összegeket fizettek a ki Ellisnek, sorra visszakoztak, és elálltak a publikálástól. Ez a könyv nemegyszer átlépi az elviselhetőség küszöbét. Amit írója a perverzió és az erőszak tombolásáról elgondol és leír, az kívül esik a normális ember felfogóképességének és erkölcsi érzékének határain. Amit azonban ezzel közöl, az értelmezhető és megítélhető: megrendít, felkavar, s könyörtelenül szembesít egy olyan világgal, amelyre - ha mégoly kelletlenül is - ráismerünk.
A regény főalakja Pat Bateman, huszonhat éves yuppie a Wall Streetről; intelligens, jóképű, elegáns és gazdag fiatalember. Lételeme a csillogó felszín: a legdivatosabb és legdrágább holmikban jár, a legfelkapottabb éttermekben vacsorázik barátaival és soros barátnőivel, ízlése ételben-italban főúri, fényűző lakása tömve a csúcstechnológiát képviselő szórakoztató-elektronikai szerkentyűkkel, véleménye a zenétől a politikáig mindenről naprakész. De Bateman valójában értéket, mértéket nem ismerő pszichopata szörnyeteg, aki a belsejében tátongó űrtől szexorgiákkal, egyre rafináltabb kéjgyilkosságokkal, sőt kannibalizmussal igyekszik menekülni - mindhiába.
A nyolcvanas évek második fele óta nemzedékének legjelentősebb írójaként számon tartott Bret Easton Ellis könyvének lapjain az amerikai álom helyébe lidérces rémálom lép: az Amerikai Psycho egy irányt vesztett, erőszakban tobzódó, anyagiasságba fulladó kultúra egyöntetűen sötét, kiutat nem mutató, döbbenetes erejű látomása.
Czére Gyöngyvér - Vallomások szexuális fűszerekről és perverziókról
- A show még nem ért véget. Georges kijelentette, hogy a kiskutya közben szukává nőtt, s el kell vinnie a kankutyákhoz. Ugyancsak pórázon vitte Marie-t egyik férfitől a másikig, akik hátulról megdugták, nemcsak a punciját, hanem a popsilukát is, a legtöbbje bele is élvezett, ugyancsak gyorsan, mert felizgultak az előző jelenettől.
- És a többi nő mit csinált?
- Legtöbbnek jutott férfi, hiszen Marie-vel egyszerre csak egy foglalkozhatott, ne felejtsd el, hogy összesen tízen voltak. Két nő egymással játszadozott, egy nő pedig mindig annak a férfinak a szája elé tartotta a punciját, aki éppen Marie-t dugta hátulról, a másik pedig Georges-nak furulyázott. Aztán elvesztettem a fonalat, mert engem is elkapott valaki, belém nyomta, de nem ott élvezett el, hanem a számban. Aztán nem is tudom mi történt, valaki még a melleim közé spriccelt; egy ilyen kavargásban nem lehet követni az eseményeket, különösen akkor nem, ha az ember maga is aktív résztvevő.
Aztán egyszerre Marie hisztérikus kiáltását hallottam. „Vedd le az álarcodat, azonnal vedd le!”...
Oscar Wilde - Teleny
Vitathatatlan, hogy Oscar Wilde (1854-1900) igazi zseni volt, hiszen csak egy zseni tudja oly szélsőségesen megosztani a közvéleményt, mint ahogy tette ezt ő. A tragikus sorsú nagy deviáns bizarr, megrendítő, rejtelmes pályájú könyvével jelentkezik a kiadó, egy megdöbbentő művel forró erotikáról, szerelemről és megszállottságról. Pompás, szórakoztató, ugyanakkor igen szomorú szenvedélytörténet ez a homoerotikusnak is nevezhető regény, mely a már-már beteges rögződés és a nagyon is emberi hűtlenség drámája, s bizony olyan könyv is a Teleny, melyet a világirodalmi köztudat még pár évtizeddel ezelőtt is szégyellt és figyelmen kívül hagyott. A történet elsősorban a Teleny és Camille Des Grieux között kibontakozó szerelmi kapcsolatról szól. Köntörfalazás nélkül, nyíltan mond ki a szerző olyan dolgokat, amivel megbotránkoztatja az olvasót. Érzékletesen ábrázolja a francia bordélyok duhaj mindennapjait, a különféle szeretkezések legintimebb pillanatait. Ám nem csupán ebből áll a mű, hiszen az író egyúttal lerántja a leplet kora társadalmáról is, görbe tükröt állítva a viktoriánus kor erkölcsi normái elé. A fiatal Camille és Teleny mindent elsöprő szerelme meghiúsul, a társadalom bűnösnek tartja az ifjú szerelmeseket, az a társadalom, amely a valóságban sokkal nagyobb fertőben van, sokkal mocskosabb bűnök terhelik, az a társadalom, amely Wilde-ot is kivetette magából, s csak később ébredt rá, hogy egy kivételes művésszel, a 19. századi irodalom legnagyobb alakjával művelte ezt.
Oscar Wilde - The Picture of Dorian Gray
There can be many varying reasons for selling one's soul to the devil. Fame, power, love; a distraction of this world can rapidly consume the entirety of one's concentration until the distraction becomes that person's very "reality". It is fascinating to observe how the good in this world can be overlooked or neglected due to the singularity of one's concentration on what is, ultimately, the "bad".
The Picture of Dorian Gray is a story that captures such a concept and places it in the context of late nineteenth century London. Basil Hallward is a painter, one of amateur talents, but a painter that receives an inspiration that some like to call divine. A particularly new acquaintance of his, a Mr. Dorian Gray, seems to put all art into perspective for the aspiring artist. The result is a perfectly splendid picture of the beautiful Dorian Gray, who sits for Hallward in the epitome of innocence.
There is a friend of Hallward's, who goes by the name of Lord Henry Wotton. Harry, as his friends call him, is something of an enigma to the familial circles of English aristocracy; Dorian most aptly entitles him "Prince Paradox" much later in the novel. Gray is immediately captivated by the charisma of Lord Wotton, whom he met while Hallward is painting his portrait. Following the completion of the painting, Dorian becomes melancholic, having just learned the wonders of his youth and beauty from Prince Paradox; indeed, upon gazing into his own picture, Dorian Gray is already missing his youthful splendour. In his newfound narcissism, Dorian makes a foolhardy wish: that the painting grows old and ugly while he should retain his exceptional beauty.
There is a liberal utilization of symbolization in this controversial book, and most particularly so in Henry Wotton and his meeting with Dorian Gray. Harry, who becomes Dorian's closest friend, represents a kind of hedonism that is vastly different from the sociality of their familiars, and yet also apart from the vulgar tastes of the uneducated.
In the words of Dorian Gray:
"Yes: there was to be, as Lord Henry prophesied, a new Hedonism that was to recreate life, and to save it from the harsh, uncomely Puritanism that was making its own curious revival. It was to have its service of the intellect, certainly; yet, it was never to accept any theory or system that would involve the sacrifice of any mode of passionate experience. His aim, indeed, was to be experience itself, and not the fruits of experience, sweet or bitter as they might be. Of the asceticism that deadens the sense, as of the vulgar profligacy that dulls them, it was to know nothing. But it was to teach man to concentrate himself upon the moments of a life that is itself but a moment."
Before Dorian Gray met Lord Henry Wotton, he recognized things as they were. Following that momentous exchange, Dorian Gray recognized only shadows. Art, to the corrupted youth, was not just a reflection of life and love, but reality itself. Passion is the first and final goal of his new worldview, and it ultimately destroys the child within.
Basil Hallward symbolizes the simplicity, the good, and the rare in modern London: his friend Henry calls him "dull", as all great artists are. Hallward, in a clever instance of foreboding, did not want Lord Henry to even meet Dorian: "Dorian Gray has a simple and beautiful nature… Don't spoil him." The good in life seems to become less relevant, less necessary as life goes on, as the individual experiences more, until the good doesn't seem to exist… at all.
A key idea in the Picture of Dorian Gray is, I think, the fall of innocence to the pleasures of this novel Hedonism that plays the antagonism of this story. Though Dorian may indeed retain his outer beauty, startling the perceptions of everyone near him, the soul within becomes unrecognizable to a simple eye, to any eye removed of darkness. In the writing of this, his only novel, Oscar Wilde manages to take hold of several key ideas and succeeds in putting them on a magnificent, provocative display. The central themes, art, love and novelty, are the fine threads that boldly form the grandeur of the patterned Idea. As this is the ultimate goal in every work of art, I would claim that The Picture of Dorian Gray is an accomplished story on every level.
Chuck Palahniuk - Kísértettek
A határsértésben mindig élen járó Palahniuk összetéveszthetetlen stílusú novellái egészen különböző léthelyzeteket és problémaköröket tárgyalva érintik az író kedvelt témáit. A "Kísértettek" gyomorforgató szatírája, ez a stilizált nyelven előadott beszámoló a színházban rekedtek televíziós valóságshow-kat idéző kálváriájáról egyrészt írói erőfitogtatás, az olvasói ingerküszöb feszegetése, másrészt élcelődés a szerző saját hivatásán és a játszi könnyedséggel alakítható igazságverziók örök szkepszist kiprovokáló világán.
E. L. James - A szürke ötven árnyalata
A könyv, amelyről mindenki beszél…
Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad.
Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.
Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.
Hatvani Dániel - Tehéncsöcs
...Karcsi ezután minden szempontból elérkezettnek látta az időt arra, hogy a lány a férfiszerszámmal is megtanuljon bánni. A lány ujjait ráhelyezte a péniszére, s mutatta, hogyan húzgálja azokat alá s fel, hol lazítson és hol szorítson. S figyelmeztette, nehogy megijedjen, amikor számára ismeretlen nedvek fognak előspriccelni.
- Tudom - mondta Andrea halkan. - Az lesz majd a geci.
- Honnan tudod, te kis boszorka? - kérdezte Karcsi meglepődve. A lány azt válaszolta, hogy az osztálytársnőjétől hallotta, s máris munkába vette fegyverét.
A lány ebben is nagyon ügyesnek mutatkozott. Elsősorban a vessző oldalsó mezőire összpontosított, ezért Karcsi, érezve a kéj közeledtét, nagy attrakcióra szánta el magát. Amikor a tetőpontra ért, ejakulálásra kész farkát kivette a lány kezéből, s a makkra gyakorolt vonó-szorító mozdulattal mintegy felgyorsítva az ondó pályaröptét, módszeresen és mérsékelt adagokra megosztva a nedűt, végiglövellte a lány friss, harmatos testén. Andrea a csodálkozástól és a gyönyörűségtől nem tudott hová lenni. Mindkét tenyerével hozzálátott, hogy szétkenje magán a spermát, minél nagyobb felületen. Orrcimpája közben jócskán kitágult, tenyerét is meg-megszagolgatta, s megjegyezte, hogy az ondónak trópusi virágillata van.
Catherine Millet - Catherine M. szexuális élete
Az ismert francia művészettörténész, Catherine Millet arra vállalkozott, hogy elbeszéli saját szexuális életét. Méghozzá zavarba ejtő nyíltsággal és egyértelműséggel. A Catherine M . szexuális élete minden idők egyik legmerészebb és legmegdöbbentőbb könyve, az erotikus irodalom unikális darabja. Ha Freud olvasta volna C. M. könyvét, egész koncepcióját sutba dobta volna a női szexualitásról. Catherine M.-nek számtalan alkalmi partnere mellett vannak állandó társai (akikkel csoportos szexet és mindenféle egyebet is űz), azonban a nagybetűs Szerelem mint olyan soha fel sem merül lehetőségként kapcsolataiban. Szeret a férfiaknak örömet szerezni és szeret maga is örömet kapni tőlük. Ennek különféle módjait számtalan történetben örökíti meg, miközban mindent a nevén nevez. Szexuális fantáziálásairól, maszturbációi során szerzett részletes és alapos megfigyeléseiről is beszámol. És ezenközben nem közönséges, sokkal inkább tárgyilagos.
Catherine M. szexuális életéből tanulni is lehet. Nem szexuális fogásokat, hanem a partnerhez, a másik emberhez való elfogulatlan és - bármily szokatlan is egy erotikus munkával kapcsolatban ezt kiemelni, de - tiszteletteljes viszonyulást. Akiben a gyöpös előítéleteknél és fülledt tabuknál nagyobb a kíváncsiság a lehető és létező emberi dolgok iránt, az nagy élvezettel fogja olvasni ezt a könyvet.
Stephen King - Tortúra
Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, és kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek összetört testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Hazaviszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.
Stephen King (1947-) amerikai író pályafutása eddigi csaknem ötven évében horrortörténetek, sötét, rejtelmes regények és krimik tömkelegét jelentette meg. A Ragyogás, a Christine, a Holtsáv vagy a Kedvencek temetőjének szerzője az irodalmi popkultúra legfontosabb alkotója, aki 2003-ban vehette át "Az amerikai irodalomhoz való kimagasló hozzájárulásért" járó medált. Emellett többek között Bram Stoker, O. Henry, World Horror Convention, Hugo és Brit Fantasy díjjal, 2015-ben pedig Edgar díjjal jutalmazták munkásságát. A Tortúra 1987-ben jött ki, 1990-ben hollywoodi film készült belőle Kathy Bates főszereplésével; Paul Sheldon író nyomasztó történetét a világ számos országában színpadra alkalmazták: idén ősszel Bruce Willis alakításával tűzik műsorra a New York-i Broadway-n.
"Stephen King a gótikus horror nagymestere: nemcsak történetmondóként kiváló, hanem a képalkotása is döbbenetes." (Joyce Carol Oat)
Stephen King - A ragyogás
A ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden hitchcocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából áll; egy ún. "második látással", vagyis ragyogással megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan "képsorok", amelyekhez hasonlók csak a Hitchcock-filmek tetőpontján találhatók; s végül - ha nem is mindenki számára - a megmenekülés.
A regényből sikeres film is készült Stanley Kubrick rendezésében, Jack Nicholsonnal a főszerepben.
Jacques Serguine - Buja Zélandia
Stella kifogástalan nevelésű, ifjú angol hölgy! Képzelhetni megdöbbenését és felháborodását, amikor férjhez menvén, férje már a házasság első ejszakáján elképesztő, szégyentelen, s nem utolsó sorban fájdalamt okozó óhajokkal keresi fel őt szűzi ágyában! Mit tesz ilyenkor egy igazi angol hölgy? Aláveti magát a szörnyű megpróbáltatásoknak. Életük tán így is ér véget, ha fogságba nem esnek a messzi déli tengereken. A vad törzsi szertartásoktól megszeppent Stella fokozatosan, mindemellett rohamosan ébred rá, hogy az ölelés nem feltétlenül gyötrelem egy ügyetlen férfi karmai közt. Stella erkölcseit majd szinte fejét vesztve sajátítja el a gyönyör újabb és újabb leckéit egy távoli szigeten.
Guillaume Apollinaire - Tizenegyezer vesszőcsapás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Josefine Mutzenbacher - Egy kis bécsi kurva emlékezései
A magyar olvasó egy, a világirodalomban egyedülálló naiv emlékiratot kap a kezébe, melyet a világ minden nyelvére lefordítottak.
A Josefine Mutzenbacher alkalmasint álnév, mely valóságos személyt takar. A hölgy 1852. február 20-án született, Bécsben. Hányatott kislánykor, erkölcsrendészeti felügyelet után szükségképpen tölti be azt a sorsot, ami a kor sok szegény lányának kijutott: örömlány lesz. Eddig minden tipikus, mintegy előre meg van írva. Josefine azonban kalandos ifjúsága után megírja emlékeit. Ez a példátlan emlékirat nem csupán egy erotikus történet, hanem árnyalatokban gazdag kor- és erkölcsrajz. Mellesleg egy olyan rétegnyelvét őrzi meg a korabeli bécsi társadalomnak és erkölcsnek, ami példátlan a naiv biográfiáknál.
