Átlépni ​a remény küszöbén

Néráth Mónika - A ​jelen lévő Isten
A ​pesti belvárosi folklórban szájhagyomány útján terjed évek óta Pál Ferenc a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán kedd esténként tartott előadásainak a híre. Az itt hetenként jelenlevő óriási hallgatóság a kívülálló számára is jelzi, hogy ezek az előadások - a fiatalok útkereséséről, szerelemről, párkapcsolatról, házaséletről, családról - többet jelentenek egyszerű találkahelynél az egyetemista fiatalok számára. "Feri atya" (saját maga is ezt a megszólítást kedveli legjobban) mondta egyik előadásában, hogy egyik régi barátja így szólította meg egyszer: "Te Feri, én nem is tudom, hogy mit esznek rajtad ezek a fiatalok. Nem vagy se különösebben művelt, se nagyon okos..." Valóban, a keddi előadások értékét, hitelességét nem annyira a hagyományos értelemben vett erudíció, az ókori egyházatyáktól a legújabb korig terjedő "kultúrkeresztény" műveltség alapos ismerete adja, hanem inkább az előadó személyes élettapasztalata és ehhez a tapasztalathoz, élményvilághoz kapcsolódó emberi hitelességre való törekvése. Ez az őszinte törekvés érezhető a kis kötetben olvasható mélyinterjú soraiban is, amelyben Feri atya hivatásának történetéről, személyes életprogramjáról, papi hivatásának tapasztalatairól beszél.

Benkei Ildikó - A ​fénygyújtogató
Kedves ​Csaba testvér! Csodálatos érzés lejegyezni szavait. Várom a lehetőséget, hogy a számítógép elé ülhessek és írhassak. Olyan hatással vannak rám szavai, hogy tegnapelőtti könyves találkozón, Királyfiakarcsán, a Felvidéken is, újra Önt idéztem. Más emberként fogom befejezni, mint ahogyan elkezdtem, ha Isten segít. Üdvözlettel és szeretettel, Benkei Ildikó Kedves Ildikó! Úgy gondolom, hogy az általam kimondott igazságok felszabadítják az embert. Valahogy az lenne jó, hogy az igazságokon legyen a fény, s ne szájon, amely kimondja. A szeretet üzenetének hordozója szeretnék lenni, a fény maga Krisztus. Szeretettel, Csaba testvér

Halász Zsuzsa - Minden ​út Istené
Az ​Istenhez való közelség nem azon múlik, hogy minden nap misét hallgatok-e, vagy sem. Természetesen a templomba járás erősíti a közösséghez való tartozást, azonban a hitnek akkor van igazán életszagú vetülete, amikor vállalom a közösséget a legrászorultabbakkal, vagy éppen a betegeimmel...

Csendes Csaba - Most ​jöttem a pápától
Európában ​az elmúlt években egyre több monográfia, életrajz jelenik meg a pápáról, II. János Pálról. Ez a folyamatos írói érdeklődés egyrészt a megváltozott arculatú kontinens eszmei elrendeződését igazolja, másrészt annak a kivételes emberi egyéniségnek is hódol, aki a világ humanizálásában, a jobb és szebb emberi élet kialakításában oly nagy szerepet játszik több mint egy évtizede: Szent Péter jelenlegi utódának, az egykori Karol Wojtylának. Csendes Csaba könyve egyike a legélőbb monográfiáknak, - friss, közvetlen élményanyaga, nyílt és őszinte szemlélete nem tűr meg bemerevített sablonokat, a pápa emberi portréjának színes megelevenítésével a műfaj legmagasabb csúcsaira érkezik el. Példás a könyv organikus "építkezése": a kis dél-lengyel városkától, Wadowicétől merészen ível Karol Wojtyla útja Szent Péter pápai trónjáig. A gyermek- és ifjúkor jellemző eseményeinek, főbb csomópontjainak hiteles bemutatásával a szerző olyan motívumokat is felrajzol, amelyek jórészt hiányzanak a pápáról szóló kiadványokban. Csendes Csaba a jószemű riporter eleven és fáradhatatlan erőfeszítésével hasít bele olyan életszeletek világába, melyek teljesebbé, érthetőbbé teszik a későbbi Szentatya életútját és működését. A pápa korábbi környezetéből szinte minden olyan autentikus személyt, tanút fölkeres és szólásra késztet, akik fontos momentumokkal gazdagíthatják a színvonalas életrajzot. A Most jöttem a pápától közvetlenül II. János Pál pápa magyarországi látogatása előtt lát napvilágot, - bizonyosak vagyunk abban, hogy a szerző és a kiadó is méltán fölismerte a kivételes esemény történelmi jelentőségét.

Ismeretlen szerző - Az ​első szeretet
"Lehet-e ​az életem kiteljesedett és boldog, feleség és gyerek nélkül, és egészen egy olyan egyház rendelkezésére állva, amely gyakran szenvedést okoz nekem?" Sok teológiahallgató, illetve papjelölt és fiatal pap teszi fel ezeket a kérdéseket. Ebben a könyvben egészen személyes válaszokat kapnak olyan tapasztalt papoktól, akiknek az élete kiteljesedett. A válaszok, illetve a mögöttük álló papok eleven bizonyítékai annak, hogy a pap nincs megfosztva a boldogságtól, jóllehet sok mindenről lemond, amit a mai világ nélkülözhetetlennek tart.

Ethel Tolansky - Helena Scott - Krisztus ​a haláltáborban
E ​mű Johann Gruber (1889--1944) osztrák katolikus pap, illetve Jacques Bunel (1900--1945) francia kármelita szerzetes életútjával ismertet meg. Mindketten a rettegett mauthausen-guseni koncentrációs táborban vesztették életüket, lelkipásztori működésükön túl rabságuk utolsó hónapjait is a felebaráti szeretetnek szentelve. Szenvedésüket nyomon követve megismerhetjük a náci hatalom módszereit -- "alulnézetből" közelítve a történelmi eseményekhez. Tanúságtevő helytállásuk azt példázza, hogy a jótékonyság, a részvét és az önmegtagadás keresztény erényei a világháború poklában, a legembertelenebb körülmények között is ott munkáltak emberekben. Johann Gruber és jacques Bunel személyében a katolikus egyház XX. századi történetének két hősies lelkületű vértanúja lép elénk. (Zsille Gábor)

Kulics Ágnes - Tölgyesi Ágnes - ...evilágból...
"Az ​én országom nem e világból való" - mondja Jézus Pilátus előtt. Tölgyesi Ágnesnek a XXI. Magyar Filmszemlén közönségdíjat nyert filmje és Kulics Ágnessel együtt készített interjúkötete egyaránt ezt a címet viseli: ,...evilágból..." Apácák emlékeznek. Hogyan kapták elhívatottságukat, miként gyakorolták hivatásukat: az ápolást, a szegények gondozását és a tanítást, hogyan élték rendi életüket. Az a világ, amelyben a kedvesnővéreknek életük nagy részét leélni megadatott, a háborús pusztításnak, az iskolák államosításának, a kitelepítéseknek és meghurcoltatásoknak a világa volt. 1950-ben, a szerzetesrendek szétszóratásakor, több mint tízezer apáca került az utcára. Elhivatottságból, hitből, emberszeretetből felesküdtek a szolgálatra, és esküjüket minden fenyegetettség ellenére mindmáig megtartották, mert számukra "evilágból" nem érkezhet hitükkel ellenkező utasítás.

Czesław Miłosz - Milyen ​is lesz a Mennyben
Az ​1911-ben született Czeslaw Milosz lengyel költő, író, 1980 irodalmi Nobel-díjasa, a kortárs szépirodalom klasszikusa 2004. augusztus 14-én hunyt el krakkói otthonában. 1930 (!) óta publikált folyóiratokban, első verseskötete 1933-ban jelent meg. 1951-ben Franciaországba, majd 1960-ban az Egyesült Államokba emigrált, ahol a californiai Berkeley Egyetemen évtizedeken át szláv irodalmat tanított. A kilencvenes évek derekán visszaköltözött Krakkóba, ahol egészen haláláig lankadatlan erővel alkotott. A magyar olvasóközönség elsősorban kiemelkedő esszéistaként ismerheti. Jelen kötetünk -- az eddigi legteljesebb magyar nyelvű válogatás Milosz költészetéből -- Isten-kereső verseit adja közre. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy tudatosítsuk: a huszadik század egyik legjelentősebb költője a katolikus egyház hitvalló tagja volt.

Bucsics Katalin - Hit, ​tanítás, irodalom
Azt ​érzem veszélynek, ha a magyar irodalmat készen vett kategóriákba rendezzük, annak feleltetjük meg. Ezt nagyon egészségtelen jelenségnek tartom. Az irodalom nem fog engedelmeskedni ezeknek a kategóriáknak. Egyben hiszek a német szellemtörténetnek: folyamatos fejlődés van. Az egyszerűből mindig haladunk valami bonyolultabb felé. Nincs olyan, hogy hanyatlás. Én nem látom a jeleit. Akkor sem, ha sokan azt mondják, a Nyugat első nemzedéke ilyen nagy volt, meg olyan nagy, a második nemzedék már gyengébb, a harmadik és a negyedik pedig még inkább... Erre azt mondom, a negyedikben ott volt például egy Pilinszky János... Folytonosan fejlődünk, és mindig egy kicsit bonyolultabb felé megyünk.

Zipernovszky Judit - Csodatevő ​Szent Filoména
Egy ​őskeresztény kislányból – hogy hitét megtarthassa – vértanú lesz tizenhárom esztendős korában. A kislány – akit sebtiben eltemetnek egy katakombában – egy görög sziget királyának leánya, nevét terrakotta táblára vésik és kínzóeszközei jelképével együtt földelik, el. Eltelik 1700 év, amikor is régészeti ásatások feltárják azt a kamrát, amely csontjait őrzi. És ezzel megindul egy csodálatos, szinte megmagyarázhatatlan sorozata a történéseknek, minthogyha ez a lélek – újjászületve az öröklétből – ereklyéinek napfényre kerülésével bizonyítani akarná, hogy a halál csak átköltözés egy másik létbe, ahonnan a szeretet erejével kegyelmek és áldások záporoznak. Azóta keresztény világ megtanulta ennek a kislánynak a nevét, aki szüntelenül árasztja azt a szeretetet, amit rövid élete során nem tudott kifejezésre jutatni. Bénák elindulnak, vakok újra látnak, némák megszólalnak, és ő joggal viseli neve mellett, „A huszadik század csodatevője” címet. A neve: Filoména.

Lush Gjergji - Teréz ​anya
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Tisztaszívűek
_Áldozat ​a megfeszített Áldozattal_ -- A Szentlélekről nevezett Mária Erzsébet nővér (1899-1957) Puskely Mária írása _Az Arc tanúja_ -- Urunk Színeváltozásáról nevezett Marie-Elisabeth nővér (1948-1999) A Magyarszéki Kármelita Nővérek összeállítása

Elizabeth Mittelstaedt - Poros ​úton mezítláb
Elizabeth ​Mittelstaedt a Lydia magazin alapítója már gyermekként sokat hallott Jézusról, és bár fiatalon újjászületett, az élet igazán kemény, embert próbáló küzdelmeit mégsem tudta elkerülni. Egy kis vajdasági, magyarlakta faluban nőtt fel a kommunizmus ideje alatt, ahonnan tizenhét évesen Ausztriába disszidált (a szülei tudta nélkül) a szabadabb élet reményében. Ami azonban ott várt rá, sokkal inkább rémálomnak nevezhető. Ez után az első, fájdalmas csalódással járó „kaland” után fedezte fel Isten megbocsátó szeretetét... A „Poros úton mezítláb” című önéletrajzi könyve végigvezeti az olvasót nagy kitérőkkel teli utazásán: a poros kis falu egyszerű tanyájától egészen élete álmának beteljesedéséig, hogy az egész világot elérje a nyomtatott szó erején keresztül. Ebből az izgalmas, inspiráló könyvből megtudhatjuk hogyan is vált a ceruzáját becsben tartó, egyszerű kislányból egy vezető keresztény magazin alapítójává és főszerkesztőjévé, aki világszerte százezrek életére van hatással ma is. „Amikor szemügyre veszem a cipők sorát, melyeket életutam egy-egy szakaszában hordtam, látom, milyen messzire is jutottam. Nagy mélységeket és szívfájdalmakat is megtapasztaltam… ám még nagyobb volt a magasság, ahová Isten szeretete és megtartó ereje repített.” „Ahogy végigjártam az emlékezés útját, megdöbbenve láttam, milyen gyakran történt, hogy a legmélyebb kudarcok és csalódások idején – amikor már azt hittem, itt a vég – Isten elmélyítette a Vele való kapcsolatomat és az elhívásomat. Ezért ne vesd meg te sem azokat a sötét időszakokat, mikor úgy érzed, meghalnak az álmaid. Arrafelé visz ugyanis az ösvény az Ő bőséges életéhez, a hit, a szabadság és a megbocsátás életéhez.”

Raymond Peyret - Marthe ​Robin
Marthe ​Robin életrajzát tartja kezében az olvasó. Marthe Robin -- szülei szegénysége miatt -- az általános iskola elvégzése után nem tudott tovább tanulni. Egy kis falu melletti tanyán élt: a "Dombon". Nem járt gimnáziumba, vallási ismerete is meglehetősen szegényes volt. De segítségére sietett egy "zseniális" tanítómester: Jézus Krisztus, akinek tökéletesen engedelmeskedett. Így az Úr elvezette az életszentség csúcsára. Gondolj bele: harmincéves korától 50 éven keresztül nem evett, nem aludt, béna volt, megvakult és rettenetes fájdalmakat élt át. Megkapta a stigmákat. Jézus szenvedését minden héten átélte 3 napon át. Mégis boldognak mondta magát, mert tökéletes önátadásban élt az Úr iránti szeretetben. 1981-ben halt meg. Ha semmi nem maradt volna fenn életéből, mint életfelajánlásakor mondott imája (55.o.) , már az is elárulta volna, hogy itt egy szentről, egy rendkívüli lélekről van szó. Mire mutat rá ez a döbbenetes életrajz? Mire hív Marthe Robin? Az önátadásra! Add oda a szíved Jézusnak, ha boldog akarsz lenni a szenvedések és próbatételek között! Ajánlom mindazoknak, akik sokat szenvednek, és azoknak, akik szeretnék megvalósítani az Evangéliumot. Katona István rk. lelkész

Dr. Gyökössy Endre - Könyvecske ​a böjtről
A ​böjt nem étlap kérdése, azaz nem akkor böjtölünk helyesen, ha az egész arról szól, hogy bizonyos dolgokat nem eszünk meg. És egyáltalán, miért kell böjtölni? Ki mondta, hogy Istennek az tetszik, ha éhesek vagyunk, vagy ha kellemetlenül érezzük magunkat, mert ezt vagy azt nem csinálhatunk? Nem, nem, egyáltalán nem ilyesmit jelent a böjt. A böjt: felszabadító érzés, ha valóban jól végezzük! Szabaddá tesszük magunkat valami sokkal jobb és értékesebb dolog számára. Közhely, de igaz, hogy teli üvegbe nem lehet semmit tölteni. Ha ecettel vagy megposhadt vízzel van teli a poharunk, előbb ki kell önteni, ha valami finomságnak akarunk ott helyet csinálni. Ez tehát a böjt, erre igyekszik tanítgatni bennünket ez a kis könyvecske…

Miklya Luzsányi Mónika - Szándi, ​ki a te istened?
A ​helyszín a második világháborúba sodródó Mandzsúria, a mai Kína északkeleti területe. A félárva Hszüt nevelőapja kiteszi a házból. Az átfagyott gyerekre Babos Sándor - kínai nevén Szándi -, erdélyi misszionárius talál rá, és otthonába fogadja. A fiú várta a hátára záporozó ütéseket, hiszen Jün úr megvete, ha reggel nem lobogott a tűz a konyhában. De a misszionárius keze nem mozdult, és ez, ha lehet, még jobban megrémítette Hszüt. - Ne küldj el magadtól, bá! Ígérem, jó szolgád leszek! - Nem küldelek el - emelte fel a földről Babos Sándor -, de nem kell, hogy a szolgám légy. Feküdj vissza az ágyba! Beteg vagy, pihenésre van szükséged, nem arra, hogy itt a konyhában mezítláb szaladgálj. Hszü nem értette pontosan, mit is akar ez az európai... Miklya Luzsányi Mónika eredeti dokumentumok alapján meséli el a jobb sorsra érdemes mandzsu fiú és magyar pártfogója történetét.

Dr. Gyökössy Endre - Élet ​és ige
"Mivel ​évtizedek óta alig van nap, hogy két-három ember ki ne öntené előttem a szívét - ezt kaptam feladatul Gazdámtól -, úgyszólván ömlesztve jön elém a valós élet. Olyan igemagyarázatokat adok közre, amelyekben az élet felől indultam az Ige felé" - vallotta könyvéről Gyökössy Endre. És valóban: a kötet utat mutat mindenki számára, miként lehet a külső vihar ellenére belső emberségünkben békességet nyerni, a zivatarok utáni pocsolyában is meglátni a kék égen felragyogó napot. Megtudhatjuk belőle: - mi a titka a jó nap-kezdetnek - hogyan védekezzünk a "lelki elmeszesedés" ellen - mit tegyünk, ha környezetünkben állandóan panaszkodó, idegileg feldúlt emberekkel kell együtt élnünk - miként ellenőrizhetjük meg a derűt, a vidámságot és a szellemi frissességet idős napjainkra is - és még sok egyéb "titkot", amelyet a Lélek súg meg nekünk - a lelkünkről.

Dolhai Lajos - Az ​ókeresztény egyház liturgiája
Az ​egyházban a szentségi élet kialakulását elég későn követte a teológiai reflexió. Az egyházatyák liturgikus jellegű írásai arról tanúskodnak, hogy már a kezdeti időben is tisztában voltak azzal, hogy az Egyházban nem minden liturgikus cselekmény egyformán fontos. A legfontosabbnak a kereszténységbe bevezető szentségeket tartották. A liturgikus szövegek és az egyházatyák írásai tanúsítják, hogy a többi szentség kiszolgáltatása is, -- bár másféle formában -- élő gyakorlat volt az első évezredben is. Csak a XII. században született meg az általános szentségtan és a szentségek hagyományos definíciója. Sajnálatos módon a skolasztikus teológiával kezdődően a szentségekről szóló tanítás kikerült természetes közegéből, a liturgikus összefüggésekből, s évszázadokon keresztül csak a fogalmi gondolkodás módszerével határozták meg a szentségek lényegét. A szentségek liturgikus vonatkozásait pedig csak a liturgika tárgyalta. Prof. Vanyó László és munkatársainak jóvoltából immáron magyar nyelven is hozzáférhetők azok a patrisztikus művek, amelyeknek liturgikus jelentősége is van. Lehetséges tehát, és fölöttébb hasznos is, ha az egyházatyák művei közül megismerünk részletesen néhány olyat, amely az Egyház liturgiájának tanulmányozása szempontjából nélkülözhetetlenek. Ezeket a műveket csak szentségtani-liturgikus szempontból elemezzük.

Kellermayer Miklós - Az ​élet szent okokból élni akar
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Wimmer M. Anzelm O.S.M. - Az ​izzó tűz embere
Előszó A ​kedves Olvasó most ott kezdi, ahol én befejezem: az előszónál. Természetesen azt a hangulatot szeretném neki közvetíteni, amely bennem e könyv írása közben alakult ki. Ez számára csak előnyt jelent, mert ezáltal ahhoz a páratlan egyéniséghez jut közelebb, kinek életalakulását szemléli, és akinek a modern ember részére nem egy mondanivalója van. Mert a Szent előbb a forradalom izgalmán ment keresztül s csak azután jutott el oda, ahová az isteni Gondviselés már kezdettől fogva szánta. Mint a pártütés zászlóvivője ismeri a terepet, de azokat is, akik ezt benépesítik. S ért a politikai szenvedélyhez is. Egyszóval nem elfogult ember, aki bizonyos kényes és veszélyes dolgokat csak hallásból ismer. A harctérről jön izzadtan, porosan és arról tesz jelentést, amit ott látott és tapasztalt. Talán felesleges túlságosan hangoztatni, hogy ez az, ami érdekel és ami nekünk kell.