„Irgalom, ​édesanyám...” A ​lélekelemző József Attila nyomában

Ottlik Géza - Iskola ​a határon
Az ​író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma - és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.

Franz Kafka - Amerika
"E ​regényének a közreadó Max Brod - kissé önkényesen - az Amerika címet adta. Önkényesen, mert - bár a regény ott játszódik, és az amerikai tömegcivilizáció megannyi jegyét realisztikusan ábrázolja - ez is egy fiatalember magányáról, kiszolgáltatottságáról szól. Éppúgy "álomképekből" áll, szintén a végzetes és végletes egyedülvalóság könyve, mint A kastély és A per, de talán olvasmányosabb, még emberibb, és nem olyan elborzasztó, mint azok. Valódi emberi viszonylatok is föltűnnek benne, bár van, amelyiknek nincs folytatása, némelyiknek pedig (mint pl. a Világcirkusz angyalának) nincs előzménye. A mű befejezése is homályos - ki tudja..., akár így, akár úgy, ez a regény, Kafka Copperfield Dávidja is remekmű." Szukits Könykiadó, 1997

Anne Gracie - Tudorok
Miközben ​a király két asszony közt őrlődik, birodalma a szakadék szélére kerül... Az ifjú VIII. Henrik nagy uralkodó, de még nagyobb élvhajhász: a tivornyák és a könnyű flörtök egymást érik a nyüzsgő királyi udvarban. A csillogó felszín alatt azonban vérre menő harc folyik a hatalomért és a vagyonért. A nemes lordok egyike saját leánygyermekét, Boleyn Annát használja fel az előremenetele érdekében. Aragóniai Katalintól hiába remél fiú utódot Henrik, így végül nem az európai háborúknak, hanem egy varázsos női szempárnak esik áldozatul. Mi mindent dob sutba a tehetséges, okos uralkodó az igaz szerelemért - józanságot, hitet, vallást, vagy akár egy országot? Az intrikákkal átszőtt, erotikus és humoros regény a sikeres Tudorok filmsorozat első évadának könyvváltozata. Románcok, cselszövések, négyszemközt elsuttogott szavak, uralkodók és méregkeverők, talpnyalók és lázadók, álszent papok és hithű nemesek; ez a Tudorok világa.

Valachi Anna - "A ​nő számomra rejtély"
A ​sajátos hangvételű, akár életrajzi regényként is olvasható könyvben a szerző nem csak a heves szerelmi vágytól lázas költő képzelt és valódi nőkapcsolatait tárta föl, hanem annak a mélyrétegű vonzalomnak az eredetét kutatta, amely az asszonyi törődésre szomjazó József Attilát gyermekkorától kezdve utolsó lélegzetvételéig jellemezte. Azoknak a – társadalmi hovatartozásuktól függetlenül segítő – asszonyoknak a portréit rajzolta meg, akik az idejekorán elvesztett, gondoskodó édesanya „helyetteseiként” mély empátiával, önérzetsegítő lelki bátorítással és olykor anyagi támogatással is hozzájárultak a ritka költői tehetség kibontakoztatásához, s minden jó szándékuk ellenére a tragikus sorsához is. Ezek az asszonyok valamennyien a sorsát szövögető párkákra emlékeztetnek, akik szinte kézről kézre adogatták egymásnak védencüket, de csak ideig-óráig tudták boldoggá tenni.

John Lennon - John ​Lennon saját szavaival
Tizenkét ​éves korom körül azt gondoltam magamról, hogy zseni vagyok, csak senki nem veszi észre. Halétezik ez a zseni dolog, akkor én biztosan az vagyok, ha nem, bánom is én. Az én zenei felfogásom és George-é a legelső liverpooli napok óta különbözött Paulétól. Az Egy nehéz nap éjszakája felvétele alatt tablettákat szedtem, ami keményebb narkó a fűnél. Akkor kaptam rá a gyógyszerekre, amikor... 17 éves koromban zenész lettem." "Hamburgban csak tablettákkal tudtuk a nyolcórás éjszakai zenélést túlélni. A Beatles turnék olyanok voltak, mint Fellini filmje, a Satyricon. Legalábbis ilyen képzetünk volt róla. Úgy számítottuk, hogy meg tudjuk csinálni, hiszen négyen voltunk. Egyikünk sem boldogult volna egyedül, mert Paul nem volt elég bika, én nem voltam elég jó fej a csajok számára, George túl csendes, Ringo pedig csak dobos. A Beatles Brian halála után bomlott fel. Yokóval tényleg először éltem át igazi szerelmet. Eleinte szellemi vonzalom volt, de aztán megtörtént fizikailag is. Az Imagine őszinte állásfoglalás. A Working Class Hero csokoládé bevonattal. Igyekeztem a gyerekek szempontjából gondolni rá. Attól azért tartok, hogy egy napon odalép hozzám valami elmebajos, és Isten tudja, mi történik majd... Amerikában az ember soha nem tudhatja. Itt rohangálnak körülöttünk fegyverrel a kézben, mint megannyi cowboy. Azt hiszik, a fegyver a karjuk meghosszabbítására szolgál. Remélem, Yoko előtt halok meg, mert ha Yoko halna meg, nem tudom, hogyan élném túl. Nem tudnám folytatni." John Lennon

Sárközi Mátyás - Párban ​magányban
Csak ​másvalaki jelenlétében tudunk magányosnak lenni? Előfordulhat, házasságra azért választ az egyik fél olyan személyiséget, hogy mellette lehessen egyedül? Mekkora fokú intelligencia kell ahhoz, hogy elviselje a másik magányra vágyódását? Furcsa párokat alkot a sors. De lehet, hogy ennek a párnak a tagjait nem a sors, hanem a saját menekülésvágyuk, identitáskeresésük, a többségi társadalom béklyói kötözték egymás mellé, hogy most már egy harmadik utat, a közös utat, a férjét mindenben támogató és előnyben részesítő írófeleség és a zseniális költő közös útját teremtsék meg az utókornak: Babits Mihály és Tanner Ilona házaséletének útját. Többféle dokumentumból, naplókból, magánfeljegyzésekből, memoártöredékekből és versekből formálta meg, rakta össze Sárközi Mátyás ennek a párnak közös történetét. Ami bár egyedi, de ha végigolvassuk, látjuk, hogy általános érvényű is. A szerepek felállítása, elfogadása és eljátszása kötelező kompromisszumokkal - ez minden páros játék alapszabálya.

Carlo Maria Martini - Umberto Eco - Miben ​hisz, aki nem hisz?
Ez ​a kötet Milánó érseke, Carlo Maria Martini és Umberto Eco egymásnak írott és a liberal című folyóirat lapjain 1995/96-ban publikált nyílt leveleit, valamint néhány felkért jeles írástudó - az olasz tudomány és közélet kiválóságai - kommentárjait tartalmazza. A nagynevű jezsuita hittudós és a világhírű nyelvfilozófus-regényíró párbeszéde méltán váltott ki nemcsak puszta tényével, hanem tartalma okán is óriási visszhangot. Az első három kérdést - a laikus gondolkodókat is kényszeresen foglalkoztató világvége-gondolatokról, az emberi élet kezdetéről, férfi és nő egyházi megkülönböztetéséről - Eco teszi fel Martininak Eco kérdései tisztelettudóak, egyúttal kézenfekvőek és szellemesek Martini válaszai a laikus világ iránti rendkívüli megértésről és türelemről tanúskodnak. Az alapkérdést, mely mindvégig ott bujkál a Martini-Eco-dialógus hátterében (s tegyük hozzá: az egész ecói életműben is), végül Carlo Maria Martini teszi fel. Miben látja a nem hívő a Jó fénysugarát? Mi készteti a hitetlent az erkölcsös életre? Lehet-e fundamentuma Isten nélkül az erkölcsnek? Miben hisz, aki nem hisz? Eco válasza "laikus", ám - s erre több hozzászóló is figyelmeztet - nem teljességgel "hitetlen" válasz. Amiképpen a kommentátorok vélekedésében is visszatérő elem a hit, valamiféle, akár e világi hit végső soron való megkerülhetetlensége.

John Rawls - Az ​igazságosság elmélete
Az ​igazságosság elmélete a modern nyugati politikai filozófia egyik legjelentősebb, megkerülhetetlen műve. 1971 óta majd két tucat nyelven jelent meg, s a róla írt kritikai tanulmányok jóformán egy teljes könyvespolcot megtöltenek. John Rawls könyve az alkotmányos demokrácia erkölcsi alapjainak elmélete. Az "eredeti helyzet" kanti jellegű "társadalmi szerződése" annak a magyarázata, hogy szabad, egyenlő és ésszerűen gondolkodó személyek az igazságosság milyen elveire építik méltányos együttműködésüket.

Roland Barthes - A ​szöveg öröme
Roland ​Barthes-nak eddig magyarul nem jelentek meg kifejezetten irodalomelméleti tanulmányai, pedig Barthes egyszerre volt a szemiotika felé továbblépő strukturalista irodalomtudomány és a szöveg "szövegségéből" eredő konklúziókat radikálisan továbbgondoló posztstrukturalizmus ihletője. A magyar kötet tartalma két hosszabb, eredetileg önálló könyv formájában megjelent tanulmány (Az írás nulla foka, A szöveg öröme). A két tanulmány Barthes pályájának két szélső pontján született, s ezzel érzékeltetni tudja azt az ívet is, amelyet a francia strukturalizmus legnagyobb hatású irodalomtudósa bejárt.

Ismeretlen szerző - A ​Világ - Ahogy Gabriel García Márquez látja
Hallott ​már valaki kövér nőket beszélgetni? El se lehet képzelni bármi más látványosságot, amelyből így áradna az egészséges vidámság. Senki se tud úgy nevetni, mint ahogy két kövér nő nevet. És utoljára se tud nevetni, mert ők ketten sohasem hagyják abba. Ha kettőnél több kövér nő beszélget, az ember arra gondol, hogy a jó egészség titka a testek tömegében és sűrűségében rejlik. Még az is megfordul az ember fejében, hogy nem zsír, hanem törökméz szorongatja a szívüket. Mindig az az érzésem, hogy harminc évvel fiatalabbak a koruknál, és vigyázniuk kell, nehogy a föld vonzóereje hirtelen elengedje őket. Ez volna netán a gömbök metafizikája?

Thomas Keneally - Schindler ​bárkája
Thomas ​Keneally műve egy kivételes életpályát rajzol meg, a rendkívüliben megmutatva a példázatost, a kuriózumban az általános érvényűt, úgy szerkesztve össze alapos munkával összegyűjtött dokumentumanyagát a népszerű regényíró eszközeivel, hogy akár kalandregénynek is olvasható. A történet arról szól, hogy a század legnagyob gyalázata közepette hogyan válik egy hedonista életművész a humanitás kényszerű bajnokává, minden eszmei elkötelezettség nélkül, pusztán néhány alapvető erkölcsi normához való ragaszkodásból. Oskar Schindlert látszólag semmi sem predsztinálta erre a szerepre. Erkölcsi normák? Fűvel-fával csalja a feleségét, iszik, mint a kefekötő, a náci párt tagja, és Krakkóba azért települ át, mert a gettóból toborzott olcsó munkaerő meg a Hadfelszerelési Felügyelőség pártfogása itt a lehető leggyorsabb meggazdagodással kecsegteti. Igen ám, de a gettót hamarosan fölszámolják, és Oskar, aki szemtanúja a brutális akciónak, megérti, hogy milyen sorsot szántak Hitlerék valamennyi zsidónak. Attól fogva Schindler üzeme egyre inkább menedékké válik, ahová nem ér el az eszelős SS-táborparancsnok keze, és ahol a foglyok emberi táplálékhoz jutnak, amit Schindler a feketepiacon szerez be méregdrágán. Mindehhez persze felsőbb jóváhagyásra, jó kapcsolatokra van szükség. És itt mutatkozik meg Oskar Schindler zsenialitása: ahogyan eredendő hajlamait, adottságait megtalált életcélja szolgálatába tudja állítani. Elképesztő leleménnyel, nagyvonalúsággal és hidegvérrel végül azt is eléri, hogy üzemét - állítólagos hadi fontosságára való tekintettel - áttelepítheti a közeledő front és az elhatalmasodó haláltáborok elől békésebb szülőföldjére, ahol aztán egyetlen hasznavehető lövedék sem készül, viszont több mint ezer munkása életben marad.

Fejős Éva - Bangkok, ​tranzit
Bangkok. ​Ölelő, forró, egzotikus város, ahol a múlt és a jövő összekapcsolódik, és ahol bármi megtörténhet; és meg is történik. Hét ember sorsa keresztezi egymást ebben a metropoliszban. Hét ember, hét kereső, akiknek ez a város talán az utolsó állomás. Vagy az első egy új élet felé? A sikeres üzletember, a körülrajongott fotómodell, az örök outsider férfi, a családanya, aki hirtelen elveszít mindent, a kiváló orvos, aki nem tudta megadni azt, amire a nő vágyott, egy madám, és a kiskorában örökbe fogadott bájos lány. Miért éppen ők heten? Miért érkeztek egy időben Bangkokba? Hihetünk-e a véletlenekben?

Hans Robert Jauss - Recepcióelmélet ​- esztétikai tapasztalat - irodalmi hermeneutika
A ​kötet a modern irodalomtudomány egyik legjelentősebb és immár Magyarországon is nagy hatású irányzata, a konstanzi recepcióesztétika vezéralakjának legfontosabb tanulmányaiból nyújt válogatást. Jauß első magyar nyelvű kötete reprezentálja munkásságának sokrétűségét. A több könyvéből összegyűjtött tanulmányok a címben jelzett hármas érdeklődési irány köré rendeződnek, de bemutatják a szerző szövegelemző eljárását éppúgy, mint a posztmodernről alkotott felfogását. A válogatás tartalmazza az utóbbi évtizedek egyik legérdekesebb és legtanulságosabb irodalomelméleti vitáját is: Paul de Man híres tanulmányát Jaußról, illetve a német irodalomtudós erre írott válaszát.

Vámos Miklós - Hogy ​volt
Vámos ​Miklós emlékei, portréi, vallomásai a huszadik század harmadik harmadából. Híres, sok esetben immár klasszikussá vált írókról, művészekről, szerkesztőségekről és kiadókról, szerkesztőkről és szerkesztettekről, cenzorokról és cenzoráltakról. Mindenkinek ajánlható, aki szeretne gusztust kapni, hogy még többet olvasson róluk - tőlük.

Vámos Miklós - Ki ​nem küldött tudósítónk jelenti
Mi ​a dolga a kiküldött tudósítónak? Természetesen a tudósítás, tájékoztatás. És a ki nem küldött tudósítóé? Ugyanaz. Csakhogy míg az előbbitől elvárják, témájától lehetőleg ne térjen el, az utóbbi számára kötelező a szabad asszociálás, különösen ha ő maga e sajátos "intézmény" életre hívója, egyszersmind egyetlen munkatársa. Hétről hétre nagy érdeklődés kísérte az Élet és Irodalomban megjelent cikkeket, amelyeket Vámos Miklós olyan helyszínekről keltezett, ahova "nem küldték ki". Most kötetbe gyűjtve is kézbe vehetjük a szokatlan hangvételű és nézőpontú "jelentéseket". A szellemes, fanyarul ironikus írások - foglalkozzanak bár a hazai vagy a külföldi közélettel - arra figyelmeztetnek, a társadalomban nincsenek egymástól elszigetelt jelenségek, a problémakörök, ha a paradoxonokkal és önellentmondásokkal teljesek is, összefüggenek egymással.

Vámos Miklós - Ha ​én Bródy volnék
V. ​M. (ejtsd: véem) elhatározta, hogy ír egy könyvet B. J.-ről (ejtsd: béjé). Jobban szerette volna, ha B. J. ír egy könyvet B. J. -ről. De B. J.-nek semmi kedve hozzá. Arra hivatkozik, hogy ő nem író. Erre V. M. aligha hivatkozhat. Legföljebb igazán önbizalomszegényes napokon. B. J. tevékenysége véglegesen és visszavonhatatlanul beleivódott a magyar kultúrába. Immár három nemzedék számára az ő dalszövegei jelentették a belépőjegyet a magyar költészethez. A magyar költők akkor is hálával tartoznának neki, ha nem ő vezette volna be azt a szokást, hogy hagyományos versek is elénekelhetőek a rock színpadon, megfelelő zenével. B. J. mindig izgatta V. M-et. Nem annyira, mint bizonyos lányokat, s nem is olyan értelemben. B. J. intézmény és jelenség. A saját kategóriája más országokban nem is létezik. Nincs hozzá hasonlóan nagyhatású szövegíró sehol. Rock dalok szerzőinek ritkán van befolyásuk a nagypolitikára. Az amerikaiaknak nincs B. J.-jük. Az angoloknak sincs. Az olaszoknak sincs. A németeknek sincs, és sorolhatóak tovább a nemzetek.

Vámos Miklós - bár
"Art ​várta, hogy befusson a lány, akit a Zanzibárban ismert meg két napja. Várta, de nem túl izgatottan. Egy ilyen bárkapcsolat eléggé kiszámítható ívű. Tíz évvel ezelőtt Art még tisztára takarította a lakást, virágot tett az ólomkristály vázába, s megpróbálta beszerezni az illető nő kedvenc italát, ha tudta. Ha nem, igyekezett kitalálni. Most hason feküdt a szőnyegen, s egy rondán gépelt kéziratot olvasott. Kortárs magyar író - Art látásból ismerte, kötözködő mitugrász - novellája volt, melyet holnap kell fölolvasnia a rádióban, húszezer forintért. Megéri. Bár a szövegtől tarkótájt fájni kezdett a feje. A kortárs magyar író végtelen párbeszédekben nyilvánult meg, két hőse mögé bújva. Minden megszólaláshoz szolgálatkészen odabiggyesztette: - mondta Béla. - mondta Bella. - mondta Béla. - mondta Bella. Istenem, ki a fene mondaná, ha összesen két szereplő van? Miért nem egyénítette őket inkább? Egy nő másképp fejezi ki magát, mint egy férfi, nem igaz? Hemingway jutott eszébe, aki a legritkább esetben jelöli a beszélőt. Ha mégis, könnyű a dolga: angolban van két "ő", külön a férfinak és a nőnek, he és she. A magyarban is bevezethetnénk. Csak elhatározás dolga. Lehetne például ő és öe. Ő, a középkorú színművész várja, hogy öe, a szőke bárkapcsolat megérkezzék, s minél hamarább levetkőzzék. Hogy ez miért nem jut eszébe egy írónak?"

Vámos Miklós - Húrok
"Kellenek ​a HÚROK. Ütőn, hangszeren, fémből, műanyagból vagy bélből, ahogyan eredetileg mind a gitárra, mind a teniszütőre sodorták. Ezeknél is nélkülözhetetlenebbek az érzelmi húrok, ha azokon játszunk, nagy baj nem lehet. A tudás fontosabb, mint a pénz. Az érzelmek fontosabbak, mint a tudás. E két elvet követve leélhető egy tartalmas élet ezen a földön. Tizennégy évesen kezdtem GITÁROZNI. Hamarosan zenekart alakítottam. Bródy Jánossal ekkor tájt ismerkedtem össze. Elmúltam húsz, amikor különféle okokból (részletek a könyvben) kiszálltam a Gerilla együttesből, mélyen megbántva, csalódottan. Aztán negyvenkét évig (tavaly márciusig) nem vettem a kezembe gitárt. Harmincegy voltam, amikor először jártam TENISZPÁLYÁN. Azóta rendszeresen játszom. (Küzdök.) Átlagosan heti háromszor. Télen-nyáron. Ha esik, ha fúj. Bármiféle utazás lehetőségét fontolgatva először mindig azt mérlegelem, hány tenisz maradna ki. Nem vagyok normális, belátom. Életem két meghatározó SZENVEDÉLY-éről szól a Teniszezz velem... és a Ha én Bródy volnék. A harmadik, még elementárisabb SZENVEDÉLY, az írás kapcsolja őket össze. Amikor ezt Bródy Jánosnak megemlítettem, azt mondta: Mázlista vagy! Sokaknak egy igazi szenvedély sem jut. Az volna szép, ha az olvasó ütőt vagy gitárt ragadna e könyv hatására. Esetleg mind a kettőt, bár talán nem egyszerre." Vámos Miklós

Vámos Miklós - Félnóta
Ez ​az a könyv, amelyben a nyolcvanas évek elején igyekeztem megírni, hogy voltaképp mi történt velünk, elérve vagy túllépve a krisztusi kort, mi lett a nemzedékemmel, a barátaimmal, a szerelmeimmel. Még nem voltam harminc, amikor nekifogtam. Harminchat éves lettem én, mire megjelent, 1986-ban. Azóta mindig makacsul megakadályoztam, hogy a Félnóta újra kiadódjék (magvasnak vélt okaimról elő- s utószót írtam, akit érdekel, lássa ott). 1986 - vagy inkább '85, akkor kaptam a második korrektúrát - óta nem olvastam. Most igen. Nagyon fölkavart. Ez persze mindegy. El sem tudom képzelni, hogy a harminc alattiak mit szólnak hozzá. Sok benne a számukra ismeretlen kifejezés, a géemkától a Konsumex dolláros boltig. Ám e fogalmak nem lényegesek. A regénynek a hatvanas évek magyar történelme és politikai viszonyai csupán a hátterét adták, semmilyen módon nem a témáját. A Félnóta a barátságról, a szerelemről, az árulásról, a gerincről, a szolidaritásról és hűségről szól. Gondolom én. Másként: az ifjúságról. Az enyémről biztosan. A miénkről.

Vámos Miklós - Kedves ​kollégák I-II.
"A ​kortárs magyar irodalom valamiféle kis tükrét tartja kezében az olvasó. Én tartom elébe. Pontosabban mi, vagyis mintegy hetven hazai szerző. Sajnos, hárman időközben elhunytak. Hetven író portréjáról, bizonyos köz- és magánügyeiről hull le a lepel. Személyes kis tükör ez. Elfogult, de azért remélhetőleg nem torzít. Öt éven át beszélgettem a hazai irodalom aprajával-nagyjával, kétheti rendszerességgel. A helyszín (egyetlen kivétellel) az Alexandra Könyvesház Nyugati téri áruháza volt, a negyedik emeleti panorámaterem. Az eszmecseréket rögzítette és műsorra tűzte a Pax és a Duna tévé. Hetvennégy beszélgetés, mert a legkedvesebb kollégákat kétszer hívtam meg. Természetesen rövidítésre, szerkesztésre kényszerültem, hogy beleférjünk két kötetbe, kisimítgattam az élő beszéd írásban nem jól festő lazaságait, de igyekeztem megtartani a természetességét, és kinek-kinek jellegzetes stílusát. Emiatt számomra érdekes írói munkának bizonyult a szövegek formálása. Bízom benne, hogy olyasféle közös mutatvány a végeredmény, mint az artistáké, én a mértékletes untermann szerepét próbáltam játszani. Boldogít, ha lehetővé tehettem, hogy kartársaim fölrepüljenek. A "Kedves kollégák" megjelenése lezár egy korszakot az életemben. Hatvanéves vagyok, ideje átengednem az irodalmi kérdező szerepét alkalmas fiatalabbaknak. Sokat tanultam e beszélgetésekből, az alkotó ember, az irodalmi hétköznapok, a szavakkal vívott küzdelem és az írók családi életének felemelő nehézségeiről, örömeiről. Azt hiszem, olyan tudás ez, amire az olvasók is kíváncsiak. Ha a kérdezett szerzők egyik-másik könyvéhez is kedvet támasztunk, az már a hab a tortán. Tartsanak meg minket jó emlékezetükben." (Vámos Miklós)