A ​zárda

Karin Slaughter - Bőr
Karin ​Slaughter, a Nadragulya, a Sebek, a Hitetlen szerzője nő létére ezúttal is igen kemény, sokkoló krimit írt. Női szereplői – Sara Linton doktornő, akinek éppen egy műhibapert akasztanak a nyakába, és Lena Adams nyomozó, aki azt szeretné megtudni, hogyan is halt meg az édesanyja és az ikertestvére, Sibyl – szintén kemény asszonyok. Sara férjét és Lena kollégáját, Jeffrey Tolliver nyomozót pedig még keményebb fából faragták. A helyszín egy amerikai kisváros, amelyet akár jelentéktelennek is mondhatnánk, ha nem lenne a bűn, a korrupció, a maffia, a drogkereskedelem, sőt a neonáci eszmék gyújtópontja. Az igazságot egy szörnyű gyilkosságról, amelyben egy fiatal nőt felgyújtottak egy autóban, az új, fiatal seriff próbálja kideríteni, közösen Jeffrey-vel, akit mindenhová elkísér a felesége, Sara – bár ne tenné! Ki áll a jó oldalon, és ki a rosszon? Mi történt a drogfüggő Hankkel, az ikerlányok, Lena és Sibyl nagybátyjával, aki felnevelte őket az anyjuk helyett? És egyáltalán: mi történt az anyával? Természetesen a hátborzongatóan izgalmas történet végén mindenre fény derül, ám a befejezés olyasmit tartogat, amire senki nem számít. „A krimiirodalom csúcsa” – Michael Connelly „Karin Slaughter – a rettegés új szinonimája” – Detroit Free Press

Klas Östergren - Gengszterek
Klas ​Östergren Gengszterek címû remeklésében folytatja 1980-as regénye, a kultuszkönyvvé mitizált Dzsentlmenek történetét. A szerzõ ott veszi fel a szálat, ahol a Dzsentlmenekben elszakította – illetve 25 év után valamiképpen mégis másképp folytatja mondandóját igazságról és hazugságról, összeesküvés-elméletekrõl, a sötét alvilágról – és teszi mindezt egy gyönyörû és tragikus, élethosszig tartó szerelmi történet formájában. Az olvasó a regény lapjain egy olyan sötét alvilágba lép be, ahol semmi és senki nem megbízható, az igazság ki nem mondható, s már magának az igazságnak a megléte is megkérdõjelezett. E paranoiás mestermû az összeesküvés-elméletek jellegzetességeivel villanyozza fel az olvasót, s egyben megmutatja egy író fájdalmas utazását a fiatalos bizalomtól az igazi mester érettségéig és kételyeiig. Klas Östergren ugyanazt a nyelvet beszéli, mint a kortárs világirodalom legnagyobb alakjai: Don DeLillo, Paul Auster és Ian McEwan. S mûvei is méltán nevezhetõk a 20. század végi, 21. század eleji irodalom legnagyszerûbb alkotásainak.

Daniel Glattauer - Ewig ​Dein
Im ​Supermarkt lernt Judith, Mitte dreißig und Single, Hannes kennen. Kurz darauf taucht er in dem edlen kleinen Lampengeschäft auf, das Judith, unterstützt von ihrem Lehrmädchen Bianca, führt. Hannes, Architekt, ledig und in den besten Jahren, ist nicht nur der Traum aller Schwiegermütter - auch Judiths Freunde sind restlos begeistert. Am Anfang empfindet Judith die Liebe, die er ihr entgegenbringt, als Genuss. Doch schon bald fühlt sie sich durch seine intensive Zuwendung erdrückt und eingesperrt. All ihre Versuche, ihn wieder aus ihrem Leben zu kriegen, scheitern - er verfolgt sie sogar bis in ihre Träume ...

Douglas Coupland - Generation ​X
Andy, ​Dag and Claire have been handed a society beyond their means. Twenty-somethings, brought up with divorce, Watergate and Three Mile Island, and scarred by the 80s fallout of yuppies, recession, crack and Ronald Reagan, they represent the new generation - Generation X. Fiercely suspicious of being lumped together as an advertiser's target market, they have quit dreary careers and cut themselves adrift in the California desert. Unsure of their futures, they immerse themselves in a regime of heavy drinking and working in no future McJobs in the service industry. Underemployed, overeducated and intensely private and unpredicatable, they have nowhere to direct their anger, no one to assuage their fears, and no culture to replace their anomie. So they tell stories: disturbingly funny tales that reveal their barricaded inner world. A world populated with dead TV shows, 'Elvis moments' and semi-disposible Swedish furniture.

László Varvasovszky - Honki ​Árnyországban
Honki ​kisfiú - hétéves lehet -, nadrágzsebe tele mindenféle gyerekkinccsel, és egy remek barátja is van. A barát, Paul, édesanyjának is jó barátja. (Felesleges felhívni rá a figyelmet, hogy egy Paulhoz fogható barát s maga egy ilyen nagyszerű barátság ténye a világ legszebb és legnemesebb adományainak egyike.) Ők ketten, Honki és Paul remekül értik egymást, ha együtt vannak, nincs vége a mókának, kacagásnak. A festékesdobozt is Paul ajándékozta Honkinak. Ezúttal egy árnyszínházat barkácsolnak közösen. A darab címe, amelyet Paul mutat be: A Lángfogú sárkány megszökteti Gundi hercegnőt. A színdarab elején Gundi hercegnő Szeppllel, az elefánttal tollaslabdázik. Ám nem sokáig, s közben már Honki is ott terem az árnyszínház színpadán, a szereplők között. Elkezdődik hát az üldözés vad hajszája, egyre mélyebben és mélyebben nyomulnak be Árnyországba, és persze a mesébe is, mely azt meséli el: miért fekete minden az Árnyak országában, legalábbis addig, amíg mindannyiukat: Gundit, Lángfogút, Szepplt, Árnyország királyát, Lancelot lovagot, apródját, Nyúlszívű Richárdot és sorra a többieket is tarkára, színesre nem festi Honki. Hanem ezután egyszeriben és sürgősen csak haza kell mennie Honkinak...

Romain Gary - A ​virradat ígérete
"Fognak ​ők még csodálkozni. Egyszer majd aranybetűkkel lesz bevésve a neved az iskola minden falába. Holnap bemegyek, és felolvasom nekik a legutóbbi verseidet. Színésznő voltam, nagy színésznő, tudok verset szavalni. Te leszel az új D'Annunzio! Az új Victor Hugo! Nobel-díjat fogsz kapni" - suttogta a kisfiú fülébe a büszke anya, és a kisfiút ez a félelmetes erejű anyai akarás hajtotta egy életen át munkára, kalandra, veszélyről veszélyre. A koravén Romuska nem veszi komolyan anyja áradozásait, egészen addig, amíg szembesülnie nem kell azzal, hogy támasza, egyetlen rajongója súlyos beteg, és lehet, hogy már nem éri meg, hogy fiát hősként ünnepelje a világ. Rádöbben, hogy ennek a fantasztikus, különc asszonynak, aki minden áldozatot meghozott azért, hogy egy idegen országban egyedül felnevelje "tatár-zsidó fiát", nem szabad úgy meghalnia, hogy ő cserbenhagyja. És elkezdődik a drámai versenyfutás az idővel. Ebben a legkevésbé sem szokványos (mert a puszta tényekhez csak hézagosan ragaszkodó) életrajzban Romain Gary élete első negyven évéről számol be, arról, hogy végül sikerült valóra váltania anyja álmait, hitt a hitében, és összehozta az író-pilóta-diplomata hármas karriert, így próbálva meghálálni az anyai szeretetnek azt a hallatlan özönét és áldását, amely végigkísérte ifjúkorát. A virradat ígérete a francia olvasók és kritikusok szerint Romain Gary (Émile Ajar) egyik legjobb regénye. A nagy sikerű Előttem az élet (amelynek Magyarországon az elmúlt 35 évben számos kiadása volt) voltaképpen A virradat ígérete "remake-je", tükörregénye. Ideje hát, hogy végre az „eredeti változat” is megjelenjen. "Azt hiszem, ennél szebben még aligha írták meg az önző-önzetlen, erőszakosan odaadó, méregből s mézből összeszűrt anyai szeretet krónikáját." Szőllősy Klára

Szálinger Balázs - Köztársaság
Szálinger ​Balázs új könyve különleges költői körutazás, mely napjaink Magyarországáról indul, hogy a három műnemen (líra, dráma, epika) és Róma birodalmán keresztül a közeljövő Budapestjére térjünk vissza. Szálinger nagy témája a közélet és a magánélet egymástól elválaszthatatlan egységellentéte. A feszült egymásrautaltságot humorral és iróniával, sokszor a történelem segítségével oldja fel, ez távolítja és nagyítja a Köztársaság tétjét: hogyan tudunk hitelesen megszólalni privát dolgainkról a nyilvánosság előtt? Hogyan lehet közünk saját magunkhoz a mindenkori többieken keresztül? Ezt járja körül több versciklusban és egy drámában, hogy a Háború című utópisztikus szerelmi verses elbeszélés zárja a könyvet. Napjaink Budapestje, látszólag minden rendben, mindenki rohan, teszi a dolgát, tehát semmi sincs rendben. Ugyanazon a napon robban ki a III. világháború és érkezik visszafordíthatatlan pontjához egy szakítás is. A Köztársaság Szálinger pályájának fontos állomása: összegzés és előretekintés egyazon mozzanatban. A költő játékos és termékeny lírai teret hozott létre, melyben a műnemek és a műfajok, a témák és a motívumok is változatos módon illeszkednek a kötet történetívéhez. A köztársaságok, a respublikák közös részeihez.

Christoph Ransmayr - A ​repülő hegy
A ​német nyelvű irodalom egyik legnagyobb élő írója „Regényének extrém világához Ransmayr egy – ebben a formában még sohasem hallott – nyelvet talált ki, egy epikus nyelvi éneket: Kivételes tünemény a német nyelvű kortárs irodalomban.” /Die Zeit/ A repülő hegy két, Írországban nevelkedett testvér közös utazását meséli el, akik eljutnak Kelet-Tibetbe, a világ talán utolsó ember nem járta területére. Drámai történet a küzdeni akarásról, az otthonkeresésről s az elérhető messzeségről.

Daniel Glattauer - A ​hetedik hullám
A ​Gyógyír északi szélre folytatása! Egyetlen ember nem adhat meg mindent a másiknak. De akarnia kell. És soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja. Leo és Emmi véletlenül kezdenek e-mailezni egymással, s noha egyetlenegyszer sem találkoznak, szenvedélyesen egymásba szeretnek. Csakhogy Leo váratlanul Amerikába távozik, levélváltásuk megszakad. A férfi egy év után tér vissza Bostonból, s újra levelezni kezdenek. Mindketten érzik, hogy még mindig vonzódnak egymáshoz. Talán mégis jó lenne találkozni, hogy végre kiderüljön, hogyan tovább.

Centauri - Kék ​angyal
Most ​egy rejtélyes szerző könyvét mutatja be a Magvető Novellárium-sorozat a rövid prózát kedvelő olvasóknak. Centauriról annyit tudunk, hogy ezt a nevet illesztette saját maga és a világ közé; és ezzel egyidejű másik választása a láthatatlanság. Számos szerzőt ismerünk a világirodalomból, akik későn, vagy sosem fedték fel kilétüket (mint Salinger vagy Pynchon), így műveiket azok saját belső értékeire bízva, mindenféle külsődleges ráhatás nélkül - amit a való személyiség vagy egy arc jelenthet - adták, adják közre. Centauri írásai változatos témákkal (egy misztikus horgászélménytől az önjelölt pénzeszsák sarkkutató kálváriáján keresztül egy apokrif Flaubert-legendáig), buja mondatkonstrukciókkal és élénk atmoszférákkal gyönyörködtetik olvasóikat, ám közben a kötet vége felé haladva egyre inkább egységes ciklussá rendeződnek, hogy szinte kihallatszik egy nagyobb mű (egy immanens regény) a történetek mögül.

Robert Menasse - Don ​Juan de la Mancha
Robert ​Menasse (1954) napjaink egyik legjelentősebb osztrák regényírója. Könyvének alapkérdése: hogyan juthat el egy fiatalember a felszabadult szexualitáshoz, a legnagyobb nemi örömhöz, ha ehhez a külvilág szerint már minden adva van? Nathan, a bécsi újságíró két házasság és számtalan hódítás után már majdnem megtalálja a választ, amikor egyszer csak megszólal a telefon...

Cserna-Szabó András - Szíved ​helyén épül már a Halálcsillag
Emlék ​Bundás egy nyugodtnak induló vasárnap délután kedvenc férfimagazinjából arról értesül, hogy a szerelem kialakulásáért a feniletilamin nevű hormon a felelős, s hogy pontosan hétféle szerelem létezik. Mire a cikk végére ér, már tajtékzik a dühtől, és ordít: micsoda hazugság, hiszen csakis egyféle van, ,,az elvakult, buta, üres szerelem, ami csak szenvedély és csak rabság. A többi habkönnyű neurózis, polgári házasság, semmi egyéb." Az már az élet humorérzékét dicséri, hogy ebben a pillanatban megcsörren a telefonja, és éppen az a nő keresi, aki elhagyta, és akinek az emlékétől nem tud szabadulni. A regény a vak szenvedélyek karneválja. A fekete szerelem végigsöpör a budapesti Király utcán, Kolozsváron, Pécsen, az adriai tengerparton. Nemet változtató macsó, japán karddal hadonászó írósztár, bánatevésbe menekülő mizantróp apa, transzvesztita szerelemdémon és persze a westernt író főhős kergeti a boldogság kék madarát, vagy ahogy a könyv fogalmazza újra a toposzt: a szerelem pöttyös lasztiját. Mindeközben a Vadnyugaton is zajlik az élet: ármány és szerelem, bűn és bűnhődés, árulás és bosszú. A legendás Mocskos Tizenegyek Bandája az enyészeté lesz, kőkemény gengszterszívek törnek ripityára, de azért Blacklord messze földön híres kuplerájának (Eldorádó Kéjház) szalonjában minden hajnalban felcsendül a Szamár-induló...

Daniel Glattauer - Schauma ​mal
Mit ​seinem E-Mail-Roman “Gut gegen Nordwind” hat Daniel Glattauer viele begeisterte Fans gewonnen; die Leserinnen und Leser der Tageszeitung “Der Standard” in Österreich schätzen den feinen Humor des Autors aus Wien schon länger: Seit mehr als zehn Jahren widmet er sich dort in seinen Kolumnen den Absurditäten und Vergnüglichkeiten im Alltag. Die Kolumne “Die Macht ist an” erzählt vom Kampf mit mangelhaft übersetzten Gebrauchsanweisungen, “Richtig trennen” vom möglichst nervenschonenden Rückgängigmachen übereilt eingegangener Partnerschaften und “Maus will es wissen” vom Zauber des unfreiwilligen Mithörens fremder Handytelefonate. “Schauma mal” versammelt die beliebtesten Kurzprosatexte von Daniel Glattauer, für alle jene, die seine Kolumnen noch nicht kennen oder sich ein weiteres Mal an ihnen erfreuen möchten.

Daniel Glattauer - Darum
Denken ​Sie an eine nette Person aus Ihrem Bekanntenkreis, an den friedfertigsten Mann, der Ihnen einfällt. Stellen Sie sich vor, Sie erfahren, dass er jemanden umgebracht haben soll. Es heißt, er hat in einer Bar scheinbar wahllos einen Menschen erschossen, ohne Streit, ohne Vorgeschichte, aus dem Nichts heraus. Er hat auch bereits ein Mordgeständnis abgelegt.Er sagt, die Tat war geplant. Aber er gibt keinen Grund dafür an. Der Psychiater kann keine Krankheit an ihm feststellen. Die Menschen um ihn erkennen nichts Böses. Sie mögen ihn. Sie haben das Bedürfnis, ihn vor sich selbst zu beschützen. Sie, liebe Leser, erfahren ferner aus der Zeitung: Ihr Bekannter rechnet mit lebenslanger Haft. Er wünscht sie sich sogar. Er will für sein Verbrechen büßen. Aber er wird den Grund für seine Tat erst zwanzig Jahre später nennen. Können Sie so lange warten? Eben. Darum müssen Sie mein Buch lesen.

Nicole Krauss - A ​szerelem története
"Egy ​nap megkerülte a házat, és a szemembe nézett. A héten mindennap láttalak idekint, és mindenki tudja, hogy egész nap engem nézel az iskolában, úgyhogy ha van valami, amit el akarsz mondani, miért nem mondod meg egyszerűen a szemembe ahelyett, hogy itt leselkednél, mint egy bűnöző? Átgondoltam a lehetőségeimet. Vagy elmenekülök, és többet nem megyek iskolába se, talán még az országból is elmegyek potyautasként egy Ausztráliába tartó hajón. Vagy egy életem, egy halálom, vallomást teszek. A válasz egyértelmű volt: megyek Ausztráliába. Már ki is nyitottam a számat, hogy örökre elköszönjek. Csakhogy. Ehelyett azt mondtam: Azt akarom kérdezni, hogy leszel- e a feleségem? Az arca semmit nem árult el. De mégis. A szemében ugyanaz a fény gyulladt, mint amikor kivette a hegedűt a tokjából. Eltelt egy lassú perc. Vadul meredtünk egymásra. Majd gondolkozom, mondta végül, és visszamasírozott a házba. Hallottam, ahogy bevágódik az ajtó. Aztán egy pillanat múlva az E dalra tanított anyám első taktusait, Dvoráktól. Úgyhogy ha nem is mondott igent, ettől fogva tudtam, hogy van remény. "

Peter Rosei - Sürgős ​boldogulás
Peter ​Rosei negyvenéves osztrák író, magyarul Ki volt Edgar Allan? című kisregénye jelent meg eddig. Prózáját pontosság, nyugalom és szomorúság jellemzi. Évente kibocsátott karcsú köteteinek sorában a Sürgős boldogulás 1980-as keltezésű, és az évtizedforduló kiábrándult józanságát árasztja. Főszereplője egy kallódó fiatalember, egy "munkanélküli". Munkanélkülisége azonban itt elsősorban nem szociológiai érvényű helyzet, hanem általánosabb értelmű létállapot jele. Olyan embert jelöl, aki nem találja helyét a világban, nincs rá szükség sehol, létét teljesen esetlegesnek érzi. Munkanélkülisége "tulajdonságnélküliség". Úgyszólván nincs azonossága, nemigen történik vele más, mint ami éppen hat az érzékszerveire. Egyszer aztán mégis történik vele valami - éppen erről szól ez a szűkszavú, pontos történet. Az eset banális: egy tétova szerelem, futó, röpke boldogság - a többértelmű német cím így is fordítható. E futó boldogságból azonban könnyen kizökkenthető a sürgősen és igazában tetszőlegesen boldogulni akaró ember. Látszólag nem szól másról a Sürgős boldogulás, mint hogy a züllött, cinikus barát "rossz" útra téríti "megjavulni" próbáló társát. Ám elhallgatásokkal, szomorúságot sugárzó hűvös, leíró szűkszavúsággal egy közérzet lírai diagramjává lényegíti át történetét Rosei.

Nicole Krauss - Betéved ​az ember egy szobába
Mi ​lenne – kérdi Nicole Krauss –, ha valaki egy szép napon arra ébredne, hogy mindent elfelejtett? Samson Greene-re Las Vegas mellett, a sivatagban találnak rá. Egy cseresznye nagyságú daganat miatt nem emlékszik semmire. Műtét után visszatér a gyerekkora, de tovább semmi. Samson New Yorkba utazik, hogy ismeretlen feleségével, ismeretlen tanári állásával, ismeretlen életével újra megismerkedjen. Új élete ismét nagyot fordul, amikor memória-kísérletre hívja egy titokzatos tudós. Krauss regényében egy elveszett lélek sorsa lépésről lépésre alakul sci-fivé, hogy segítségével az emlékezetről, emlékeinkről tudjunk meg valami újat. A szerelem története szerzőjének első regénye.

Elfriede Jelinek - Egy ​sportdarab
"Repültek ​üvegek, dobozok, kalapok, sapkák, kezek, estek testek, ezek a szívnek mind jól is estek. Karácsonyi dalok zengedeztek, holott hol volt ott karácsony. Már ugyan ki vert volna agyon, fojtott volna meg, netán, puszta kézzel, személyesen hat embert? Senki, mondtam volna még pár éve. Ma már tudom: közülünk sokan, mert bizonytalan ugyan, sokan íróasztal mellőli tettesek csak ilyenkor, de bizony ott az a szempont, hogy inkább szemet hunytak, elszundítottak, nem léptek életbe v. hivatalba az íróasztal őrhelyen, nem hívtak egy adott telefonszámot, jobb meggyőződésükről aláírásukkal vagy tiltakozó költeményük megírásával nem adtak számot." Jelinek "sportkönyvet" írt, mert a sportban látja a háború modern formáját. A sportban is, akárcsak a háborúban a trófeáért harcolnak, kitüntetéseket osztogatnak, győzelmek és vereségek váltják egymást. Erőszak, taktikázás s a beszédek meggyőző ereje csakúgy a sport sajátja, mint a háborúé. Mindkettő tömegeket mozgósít, értékrendeket formál át, eszményképei, hősei és áldozatai vannak. Senki nem maradhat ki a történésekből. A Nobel-díjas Elfriede Jelinek könyve zűrzavaros világunkról sohasem volt annyira aktuális, mint ma.

Békés Pál - Csikágó
"Nehezen ​tudom ma már elválasztani ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy mi az, ami valóban személyes és önéletrajzi, és mi az, ami fiktív, és színtisztán az irodalom világához tartozik. Összevegyülnek bennem. Kicsit olyan, mintha ezzel a könyvvel megírtam volna a magam személyes mitológiáját. Ugyanakkor persze azt gondolom, hogy ez nem személyes mitológia, hanem ennek a szűk, négy utca által határolt vidéknek a városi mitológiája. Másrészt úgy gondolom, hogy ebben a VII: kerületi szegletben azért ott van az egész, ott van a nagyváros, ott van Budapest, és egy áttételesebb módon az egész ország. Sőt, nem csak az egész ország, hiszen ahogy a csikágóiak szanaszét röpültek a világban, azonképpen ebbe a történetbe is bekapcsolódnak egészen távoli vidékek is. Tehát az egyik oldalon minden pontos és személyes élményekre épül, a másikon pedig semmi nem pontosan ugyanúgy szerepel ebben a könyvben, ahogy a valóságban történt, sorsokat fűztem össze, fiktív elemeket ötvöztem valóságos személyes történésekkel."(Békés Pál) Előadja: Kulka János

Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​olvasó az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb világsikerét tartja a kezében. Súlyosan szórakoztató és szórakoztatóan súlyos regényt. Krimit. Igazi nyomolvasást. A nyomok, persze, a tettes nyomai. Ki a tettes? Miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi apátságban? A rózsa neve nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a végén (a legeslegvégén) nem kapna választ erre a kérdésre. De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde) regény se volna, ha a válasz nem törpülne el még sokkalta nagyobb kérdőjelek árnyékában. "Ki a tettes?" Ez a kérdés - figyelmeztet a regényhez írott "széljegyzeteiben" Umberto Eco, a tudós bolognai szemiotikaprofesszor - nemcsak a krimiknek, hanem a pszichoanalízisnek és a filozófiának is alapkérdése. A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a "tettesig" sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk.