Ajax-loader

Az ​időjáró (legjobb, ha így nevezzük) titokzatos fejtegetésekbe mélyedt. Szürke szeme csillogott, hunyorgott s arca, mely rendszerint sápadt volt, kipirult, megelevenedett. A tűz vidáman égett s az ezüstliliomokból sugárzó lágy, fehér fény keresztülszűrődött a poharainkban gyöngyöző s elenyésző buborékokon. Székeink – az időjáró szabadalmai – átöleltek, dédelgettek, úgy hogy nem is éreztük, hogy ülünk. Az a kényelmes, ebédutáni légkör fogott körül, melyben a gondolat, ledobva a pontosság békóit, bájos szabadsággal száguld ide s tova. Ily módon beszélt ő is nekünk, sovány mutatóujjával jelezve a fordulatokat, mialatt ott ültünk s lustálkodva csodálkoztunk szelleme termékenységén s azon a komolyságon, amellyel ezt az új paradoxont – mert annak tartottuk – fejtegeti. – Figyeljetek jól ide, mert szembe kell szállnom néhány csaknem általánosan elfogadott gondolattal. Például, az egész geometria, ahogy az iskolában tanítják, tévedésen alapul. – Nem lesz sok, ha ennyit kívánsz tőlünk bevezetésül? – szólt közbe a vitatkozó hajlamú, vörös Filby. – Eszem ágában sincs azt kívánni, hogy bármit is elfogadjatok kellő megokolás nélkül. Csakhamar be fogtok látni annyit, amennyire szükségem van. Azt természetesen tudjátok, hogy a matematikai vonalnak – egy vastagság nélküli vonalnak – nincs érzéki léte. Ezt tanultátok, nemde? Éppígy nincs a matematikai síknak sem. Ezek puszta elvonatkozások.

Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók