A ​magyar szókincs regénye

Szilágyi Ferenc - A ​magyar mondat regénye
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bárczi Géza - A ​magyar nyelv múltja és jelene
"A ​nyelvi jelenségekből... következtetni lehet a beszélő közösség gondolkodásmódjának bizonyos általános és különleges vonásaira, természetesen figyelembe véve azt, hogy a nyelv a maga rugalmas konzervativizmusával sokszor igen régi gondolkodási klisék nyomait őrzi." "Senki se hivatkozzék arra, hogy ha a nyelvet szabadon engedjük módosulni, a megváltozott szokás éppúgy megtermi a kifejezésmódok, szerkezeti lehetőségek, az új fordulatok között a szépet, a hatásosat, a nyelvileg ízlésest, mint a régi."

Bárczi Géza - Benkő Loránd - Berrár Jolán - A ​magyar nyelv története
A ​mű nyelvünk történetét tekinti át a nyelvészeti eszközökkel kitapintható legrégibb időktől napjainkig. Bár érinti a magyar nyelv előtörténetét, a rokon nyelvi együttélés idejét, a fő súlyt nyelvünk önálló történetének megrajzolására fekteti. A magyar nyelvtörténet forrásainak bemutatása és felhasználásuk módszerbeli kérdéseinek tárgyalása után sorra veszi a nyelvrendszer különféle részlegeinek történetét: nyelvünk hangfejlődését szókincsbeli és szerkezeti változásait. Mindezen részlegek összefoglalásaként általános áttekintést is ad a magyar nyelv életének egészéről, népünk történetéhez, a gazdasági, társadalmi, művelődési változásokhoz fűződő viszonyáról. A mű végén a magyar nyelvtörténetírás rövid áttekintése található. - A munka elsősorban egyetemi tankönyvnek készült, de haszonnal forgathatja a nyelv kérdése iránt érdeklődő művelt olvasó és különösen a magyar szakos pedagógus.

Bárczi Géza - A ​magyar nyelv életrajza
Az ​emberi elme nagyszerű alkotásai között aligha van még egy, mely alapvető fontosságban vetekedhetnék a nyelvvel. A nyelv, gondolataink, érzelmeink kicserélésének ez a mindennapi használatú eszköze mindennemű emberi fejlődésnek egyik legfőbb tényezője, sőt föltétele. Kétségtelen, hogy a tagolt, hajlékony emberi nyelv az emberiség legnagyszerűbb vívmánya, melyet a mai változataiban a nemzetékek végeláthatatlan sorainak állandó erőfeszítése teremtett meg. Ez a könyv a magyar nyelv több ezer éves életfolyamának legfontosabb történésein kívánja végigkalauzolni az olvasót. Igyekszik tehát rámutatni azokra a legfontosabb szálakra is, melyek a nyelv történetét a nép sorsával összefűzik. A maga nemében e munka az első kísérlet az egész magyar nyelvtörténetnek ilyen a fő vonásokra szorítkozó, nem szakembereknek szóló, de teljes tudományos felelősséggel előadott összefoglalására.

Ismeretlen szerző - A ​magyar nyelv kézikönyve
Az ​utóbbi évtizedek legfontosabbnak ítélt eredményeit foglalja össze. A kötet témái többek közt: nyelvtörténet, a magyar szókészlet elemeinek eredete;a magyar nyelv társadalmi változatai; szövegtan; stilisztika, a nyelvi norma, nyelvműveléssel kapcsolatos problémák; pszicholingvisztika; nyelvi jogok; nyelvi technológiák stb.

Hoffmann István - Helynevek ​nyelvi elemzése
A ​helynevek a nyelv szókészletének fontos, a mindennapi kommunikációnak nélkülözhetetlen elemei: környezetünk lokális viszonyait elsősorban ezek segítségével ábrázoljuk. A mai, különösképpen pedig a régebbi helynevek emellett betekintést engednek egy-egy nyelv és az azt használó nép múltjába is. A helynévkincs rendkívül fontos forrása a magyarság történetének, főleg a honfoglalást követő évszázadokra vonatkozóan. Emiatt a magyarságtörténeti kutatások között mindig is kitüntetett szerepe volt a helynevek vizsgálatának. A helynevek eredetének magyarázata, a névetimológia a történeti nyelvtudománynak régóta meghatározó, nemzetközi színvonalú eredményeket felmutató területe. Az a felismerés, hogy valamely nyelv helynevei nem véletlenszerűen, egymástól függetlenül alakultak ki, hanem rendszert alkotnak, szintén fontos megállapítása a névkutatásnak, amelynek vizsgálatával a névtipológia foglalkozik. A „Helynevek nyelvi elemzése” több korábbi névrendszertani leírás szintetizálását igyekszik elvégezni az 1980-as, 1990-es évek onomasztikai kutatásainak, elsősorban az akkoriban használatos modellelméleteknek a fényében. Hoffmann István e munkájában egy olyan többszintű elemzési modellt kísérelt meg létrehozni, amely alkalmas a helynevek szemantikai, szintaktikai és morfológiai jellegzetességeinek a bemutatására, s mindezek mögé fölvázolhatóvá teszi az egyes névtípusok kialakulásához vezető történeti folyamatokat is. Az első kiadásban 1993-ban megjelent könyv eredményeit számos kutató használta föl és fejlesztette tovább, de a Hoffmann által kidolgozott elméleti keretet egyetemi, főiskolai hallgatók is sikerrel alkalmazták munkáikban, főleg diákköri és szakdolgozatokban. A „Helynevek nyelvi elemzése” olyan elemzési módszereket nyújt ma is érvényes módon, amelyek alkalmasak arra, hogy segítségükkel a milliós nagyságrendű magyar helynévkincsről vagy akár ennek egyes részleteiről fontos megállapításokat tegyünk. Hoffmann István 1953-ban született Pápán, 1977-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett magyar-orosz-finnugor szakos diplomát. Pályájának kezdetétől a debreceni egyetemen tanít. A nyelvtudomány kandidátusa, habilitált egyetemi docens, a Magyar Nyelvtudományi Tanszék vezetője, és irányítja a magyar nyelvészeti doktori programot is. Elsősorban helynévkutatással foglalkozik, az utóbbi időben egyre inkább történeti érdeklődéssel. Szerkesztője „A Magyar Névarchívum Kiadványai” című sorozatnak, amelyben a debreceni névkutató műhely munkái látnak napvilágot.

Bárczi Géza - A ​magyar szókincs eredete
Bárczi ​Géza (1894–1975) nemzedékek tudós tanítómestere, vérbeli tanár és nevelő évtizedeken keresztül a tudomány átörökítésének vágyával és gyönyörűségével avatta be anyanyelvünk történetének titkaiba tanítványait. A nagy tanáregyéniség ma már csak műveivel hat. Legfontosabb magyar nyelvtörténeti, és ezen belül a történeti hang- és alaktanra vonatkozó munkássága. A tudományos és a népszerűsítő igényeket egyformán kielégítő alkotásai a Magyar szófejtő szótár (1941), A magyar nyelv életrajza (1963, 1966, 1975) és A magyar nyelv értelmező szótára, melyet Országh Lászlóval közösen szerkesztett. Egyetemi tankönyvei: Magyar hangtörténet (1954), A magyar történeti szóalaktan – A szótövek (1958) és A magyar nyelv története (1967) alapvető kézikönyvek a tudományos kutatás számára ma is. Bárczi Géza A magyar szókincs eredete című munkája először 1954-ben, majd másodszor bővítve 1958-ban jelent meg. Újra kiadásával a TINTA Könyvkiadó azt kívánja elérni, hogy anyanyelvünk szavainak eredetével és a szófejtés, az etimológia elméleti alapjaival napjainkban is megismerkedhessenek az érdeklődők.

Komoróczy Géza - Sumer ​és magyar?
"A ​puli sumer eredetét, s ezzel persze a sumer-magyar rokonságot, Pálfalvy Sándor a mezopotámiai ásatások leleteivel akarta bizonyítani. Az assuri ásatások adatait Sir H. J. Mc. Donald: Ruin City of Assur. London 1895.; a lagasi ásatások adatait Dr. Mc. Kenzie: Lagash Cuneiform. London 1912.; az eridui ásatások adatait M. Tellmann: Archaische Texte aus Eridu. Dresden 1894. című könyvéből... merítette. Az illető régészek természetesen puli-feliratokat találtak. A száraz valóság: ilyen nevű mezopotámiai régész vagy ékíráskutató szerzők és ilyen című könyvek sohasem léteztek. Minden adatot a "sumer-magyarológus" szerző ötlött ki."

Kálmán László - Nádasdy Ádám - Hárompercesek ​a nyelvről
A ​kötetbe felvett írások, melyek eredetileg a Bartók rádióban 1992 és 1997 között, a Muzsikáló reggel című műsorban hangzottak el Nyelv-ész-érvek címen, a nyelvészethez szeretnék elvezetni az olvasót. Nem bevezetés tehát a nyelvészetbe, nem is tankönyv: műfajából adódóan nem lexikális ismereteket közöl, hanem közismert tényeket magyaráz, s inkább kérdéseket tartalmaz, mint válaszokat. A szerzõk gyakran kitérnek a `hagyományos iskolai nyelvtanok` hiányosságaira és az iskolai anyanyelvoktatás furcsaságaira, mivel nagyon sajnálatosnak tartják, hogy a mai nyelvészeti közgondolkodás nem jelenik meg az iskolákban, a nyelvtudomány egyáltalán nem szerepel a tananyagban, sõt a tananyag nyelvtani, tehát nyelvészetileg érdekesebb részét is hallatlanul unalmas, osztályozó szempontból tárgyalják a tankönyvek. A tartalomból: * I. Nyelvészeti alapfogalmak * Mi a nyelv, és ki a nyelvész? * A hangok tartománya * A szavak tartománya * A szerkezetek tartománya * A jelentések tartománya * II. A nyelvek sokfélesége * Hasonlóság és különbözõség * Nyelvi eszközök * Népek és nyelvek * A nyelv és a társadalom * III. Jelenségek a magyarban * Magyar hangtan * Magyar nyelvtan * Magyar szókincs * Magyar szavak története

Ismeretlen szerző - Magyar ​nyelv
Kötetünk ​fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatás mai állását. A tanulmányok nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek. Az elméletibb jellegű fejezetek a többi fejezetnél nagyobb mértékben válogatnak tematikailag, és elsősorban olyan kérdéseket tárgyalnak, amelyekre elméletileg megalapozott megoldások születtek. A leíró fejezetek inkább összegző jellegűek és igyekeznek az eddig elért eredményekről átfogó képet nyújtani. Az előbbi inkább a nyelvi rendszert tárgyaló fejezetekre, az utóbbi ezzel szemben a nyelvtörténeti, szocio- és pszicholingvisztikai, valamint az alkalmazott nyelvészeti fejezetekre jellemző. Nem hisszük, hogy tudományunk megérett volna már egy mindent átfogó szintézisre, ugyanakkor az utóbbi fél évszázad folyamán annyi új ismeretanyag halmozódott fel, annyi új részdiszciplína jött létre, hogy a legfontosabbnak ítélt eredmények összefoglalása mindenképpen időszerű feladat. Kötetünk szerzői erre a nem kis feladatra vállalkoztak. (Kiefer Ferenc)

D. Mátai Mária - Nyelvünk ​élete
Szende ​Aladár tankönyvének nyelvtörténeti fejezetei képet adnak a magyar nyelv életének, fejezetiről, egyes nyelvi jelenségek alakulásáról stb. - Az e témához kapcsolódó kiegészítő füzettel arra szeretnénk rávilágtani, hogy miért érdemes és miért szükséges anyanyelvünk történetét, változásának törvényszerűségét minél mélyebben megismernünk. A kötet a nyelvi változások okaira, összefüggéseire, szabályszerűségeire, lefolyásának sajátos körülményeire világít rá. Mindezt konkrét magyar nyelvtörténeti eseményeken, példákon keresztül érzékelteti (hasonló elemzési feladatokhoz is ötleteket, szempontokat adva). - A nyelvi változások konkrét és általános kérdéseit tárgyaló részeket három fejezet követi: "Nyelvtörténet és mai nyelv", "A nyelv története és a művelődés története", "Nyelvtörténet és irodalom". - A füzetet érdeklődő diákoknak szánt szakirodalom zárja.

Ismeretlen szerző - A ​magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I-IV.
Az ​első nagyszabású és a magyar szókincs egészére kiterjedő etimológiai szótár mintegy 12 000 szócikkben, több mint 60 000 szó történetéről és eredetéről nyújt tájékoztatást. Címszóanyaga felöleli a mai magyar irodalmi és köznyelv szókészletén kívül a régi nyelv és a nyelvjárások fontosabb szavait is. A szócikkek első része a címszó alakváltozatait és jelentéseit mutatja be, második része pedig a címszó eredetét tárgyalja, felvázolva az alaki és jelentéstani fejlődés menetét is. Különös figyelmet fordít a szótár a művelődés- és tárgytörténeti mozzanatokra, a nyelv és a társadalom, a nyelv és az élet kapcsolataira, minthogy ezek éppen a szókincsben tükröződnek a legjobban. A szócikkeket a felhasznált etimológiai irodalom bibliográfiai adatai zárják le. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára nemcsak a nyelvész szakemberek számára nélkülözhetetlen, hanem mindazoknak, akiket érdekel szavaink eredete, nyelvünk múltja, s korszerű kézikönyv hiányában eddig nem tudtak gyorsan és megfelelően tájékozódni.

Ruffy Péter - Bujdosó ​nyelvemlékeink
Ruffy ​Péter több mint két évtizede járja a világot, az országot, könyvtárakat, kézirattárakat, Erdélyt, Bécset, Szlovákiát, Párizst, írói szülőházakat, páncélszekrényekben őrzött ősi kéziratokat bújva, hogy egybegyűjtse, megírja a magyar nyelvemlékek bujdosását, a magyar írásbeliség századait. Hogyan került első ismert versünk, az Ómagyar Mária-siralom kézirata Belgiumba? Hol rejtekeztek évszázadokig Balassi Bálint elveszettnek hitt szerelmes versei? Hogyan vált majdnem temetési szemfedővé Petőfi Sándor írói szerződése Amerikában? Miként mentették meg a második világháború romjai közt Madách Imre Tragédiájának a kéziratát? Ki fedezte föl az ősi székely rovásírást egy konstantinápolyi istálló falán, s hogyan kerültek tömegsírba Radnóti Miklós versei, a XX. századi magyar líra legtragikusabb kéziratai? Erről beszél, s még sok minden másról szól ez a finom mívű könyv, anyanyelvünk, nyelvemlékeink évszázadainak regényes története.

Ligeti Lajos - A ​magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban
A ​fél évszázados akadémiai tagságát ünneplő hírneves őstörténész és turkológus legújabb munkájában a magyar nyelv török elemeit fogja vallatóra, a magyar nyelvtudomány jó két emberöltőnyi adósságát törlesztve ezzel. Ligeti - Gombocz művének folytatója - kiteljesíti, elmélyíti a magyar szófejtési hagyományt, számtalan nyelv birtokában szélesíti ki a nyelvtörténeti szemhatárt. A két nyelv szókincsét összevetve, egyben fonetikai, grammatikai és jelentéstani rendszerüket is szembesíti; nem elszigetelt szavakat elemez, hanem szavak tematikus bokrait, s vizsgálódásait a nép-, méltóság- és személynevekre is kiterjeszti. Eljárása török jövevényszavaink eleddig egységesnek tartott tömbjét rétegzettnek mutatja meg, és éles fényt vet az átadó török és a befogadó ősmagyar nyelv rendszerére, változásaira, valamint a magyar és török őstörténet jó néhány homályos mozzanatára. Ez a szakemberek számára a világ minden táján nélkülözhetetlen kézikönyv az etimológus gazdag ajándéka a nyelv- és történettudománynak, de a tudományban kiránduló érdeklődőnek is, aki - mondhatni - saját múltjának egy darabját veszi kézbe: a szerző szófejtéseiben az ősi magyar népélet elevenedik meg.

Kálmán Béla - A ​nevek világa
Minden ​tulajdonnév végső soron köznévből származik. Így minden személynévnek és helynévnek volt eredetileg jelentése is. Mivel azonban a személynevek és helynevek rendszerint több évszázados vagy évezredes múltra tekinthetnek vissza, egy-egy helynév vagy személynév gyakran csak értelmetlen, puszta hangsor a mai ember számára. Vezetékneveink csupán néhány száz évesek, ezért sok érthető közülük, mint Kovács, Nagy, Fazekas, Veres, Arany. Sokat viszont csak a szakember tud megfejteni, mint Bartók, Balla, Dékány, Gerencsér, Molnos, mert ma már elavult szavakból vagy tájszavakból keletkeztek. Számos, nálunk is használatos név idegen nyelvből való, mint Novák, Hirt, Valentini. Keresztneveink nagy része végső soron héber, görög, latin vagy germán eredetű, kisebb részük szláv vagy török. Az eredeti keresztnevek száma elég csekély. A legtöbb ember nem maga választja meg a nevét. Vezetéknevét apjától örökli, keresztnevét rendszerint szülei határozzák meg. Esetleges ragadványnevét az a közösség ruházza rá, amelyben él. Nevét azonban hivatalosan is megváltoztathatja, egyesek, főleg művészek pedig álnevet, (művészi nevet) választanak maguknak. A helyneveket rendszerint egy közösség adja, hogy a természetben könnyebben tájékozódhasson. Mivel a nagyobb vizeket, hegyeket már az ősi időkben elnevezte valamilyen emberi közösség, ezek a nevek pedig az évezredek folyamán egyik néptől a másikra öröklődtek, nem mindegyiknek a nevét tudjuk megfejteni, sőt gyakran azt sem tudjuk eldönteni, milyen nyelvű népcsoport nevezte el (Dráva, Tisza, Abruzzók).

Erdélyi István - Sumér ​rokonság?
A ​kötet szerzője a MTA Régészeti Intézetet tudományos tanácsadója, aki évtizedek óta foglalkozik már a magyar őstörténet kérdéseivel. Ebben a könyvben a főleg a külföldön élő magyarság körében népszerűvé vált sumér-magyar nyelvi rokonság kérdéseiről ír. Bevezetőjében utal a néprokonság és a nyelvrokonság eltérő voltára, mindkettő nagyfokú bonyolultságára és eddigi elméleti kidolgozatlanságára is. Elsősorban Varga Zsigmond, Érdy Miklós, Komoróczy Géza és mások munkásságára építve, kritikusan szembesíti az egyes szerzők véleményeit a vitatott kérdést illetőleg. Így az olvasó az eredeti munkák egyes részeinek szó szerinti idézése nyomán már maga is véleményt alkothat. Ő maga lényegében negatív álláspontot foglal el.

Ismeretlen szerző - Pannon ​enciklopédia - Magyar nyelv és irodalom
A ​kiadvány tartalmából: - A nyelv alapjai - A magyar nyelv története - A mai magyar nyelv rendszere - A nyelvhasználat kérdései - A nyelvi műalkotás - Irodalmunk kezdetei - Három évszázad irodalma - Felvilágosodás, romantika, realizmus - Századvég és megújulás - A két világháború között - Irodalmunk a második világháború után - Az ezredvég irodalma - Nyelv, irodalom, kommunikáció

Szilágyi Ferenc - A ​magyar szó regénye
Sokat ​írtak már a magyar nyelvről, a magyar szavakról. Sőt, ezelőtt jó pár évvel ugyanezzel a címmel jelent meg egy érdekes kis könyve Gombos Lászlónak. A különbség az, hogy könyvünk elsősorban a magyar szavak életével, szókincsünk kialakulásával foglalkozik: amint a cím is jelzi, könnyed, olvasható, érdekes, "regényes" formában. "Olyasféle csoda a nyelv, mint a televízió: a világnak a szavakká bontott képe pillanatok alatt áll össze agyunkban általa: élethűen, színesen. Aki több nyelvet tud: több csatornás készüléken fogadhatja magába a világot. Legtisztább és legélesebb mégis akkor a kép, ha anyanyelvünk hullámhosszán vesszük az adást" - írja a szerző az előszavában. A nyelv képbontó és összerakó rendszerének elemei a szavak. A szavak szinte egyidősek az emberrel, egyidősek a nemzetekkel. Szókincsünk, nyelvünk eredetéről romantikus, regényes elképzelések éltek századokon át. Régebben magánosnak, testvértelennek vélték anyanyelvünket, majd a Biblia nyelvével, a zsidóval rokonították. Később más nagy múltú ázsiai nyelvekkel. Pedig nincs szükség regényes elképzelésekre: szókincsünk több évezredes története a tudomány világánál önmagában is kész regény. Hol izgalmas, hol lelkesítő, helyenként mulatságos, s mindenképpen tanulságos, érdekfeszítő regény. Általa önmagunkat: nyelvünk, nemzetünk múltját, művelődésünk történetét ismerhetjük meg, szinte játékosan, szórakozva.

Molnár József - Simon Györgyi - Magyar ​nyelvemlékek
Az ​egyetemi magyar nyelvészeti oktatás régóta igényli a régi magyar nyelvemlékek korszerű, komplex feldogozását. Vállalván a feladatot úgy szeretnők legfontosabb emlékeinket bemutatni, hogy abból olvasó megismerkedhessék nyelvünk régi állapotával: miként beszéltek, hogyan írtak és milyen szavakat használtak eleink. E cél érdekében a kiválasztott nyelvemlékeket több szempontból is megvizsgáltuk, összegyűjtöttük a róluk szóló irodalmat, és röviden összefoglaltuk történetüket. A magyar nyelvvel foglalkozók számára fontos feladat a nyelv történetének ismerete és felderítése. Bárczi Géza már régebben és többször is rámutatott, mennyire szükséges a magyar nyelvtörténeti ismeretek bővítése, és ennek érdekében szorgalmazza nyelvemlékeink monografikus feldogozását (MNy. XL, 313; TihAl. 5.) Jelen segédkönyv nem léphet fel ilyen nagy igényekkel, a nyelvemlékeket azonban igyekszik, ha szűkszavúan, vázlatosan is, de monografikusan feldolgozni.

Bereczki Gábor - A ​magyar nyelv finnugor alapjai
Bereczki ​Gábor professzor több mint negyedszázada a finnugor nyelvészet tanára az ELTÉ-n. 1973-1986-ig volt a Finnugor Nyelvtudományi Tanszék vezetője. Ezt követően egy évtizeden keresztül az észak-olaszországi Udine egyetemének volt nyilvános rendes tanára, de ezzel párhuzamosan egy-egy évig Bolognában és Padovában is tevékenykedett. Fiatalabb éveiben több mint tíz alkalommal utazott hosszabb időre a Volga-Káma-vidékre, az ottani finnugor és török nyelvek helyszíni tanulmányozása céljából. Vikár László népzenekutatóval együtt hatalmas népdalanyagot gyűjtött az említett népeknél, melyből eddig három testes kötet jelent meg. Bereczki Gábor szűkebb szakterülete a cseremisz nyelv. Ennek leírását adja Chrestomathia Ceremissica című munkája. Legújabb, Grundzüge der tscheremissischen Sprachgeschichte című műve a cseremisz hangtörténetet tárgyalja. Több terjedelmes tanulmánya foglalkozik a finnugor és a török nyelvek közötti kölcsönhatással. A szerző sok energiát fordított a rokon népek, elsősorban az észtek népköltészetének és szépirodalmának hazai megismertetésére. Több mint negyedszáz mű fordítása vagy összeállítása fűződik nevéhez. Bereczki Gábor tankönyve csaknem két évtizeddel ezelőtt megjelent azonos című jegyzetének javított és bővített kiadása. Időközben számos új eredménnyel gazdagodott a finnugor nyelvészet. Régi tételek dőltek meg, tökéletesedtek a kutatási módszerek, ezért sürgetően időszerűvé vált, hogy ezek a változások az egyetemi oktatásban is tükröződjenek. A mű egy tudománytörténeti fejezettel is kiegészült. A könyv tulajdonképpen magyar szempontú bevezetés a finnugor nyelvészetbe, amely szervesen egészíti ki a magyar szakos hallgatók nyelvtörténeti tanulmányait. A magyar szakos hallgatók mellett haszonnal forgathatják a nyelvészet más területei, különösen az általános nyelvészet iránt érdeklődő diákok, sőt kutatók is. A mű elsősorban a finnugor nyelveket tartja szem előtt, de számos utalást tartalmaz a finnugor kort megelőző uráli periódusra vonatkozólag is. Az egyes fejezetek végén megadott bibliográfia napjainkig terjed.