Gulyás Miklós Óbudai utcák című 2007-ben megjelent könyvében személyes élményeiről mesélt. A Gyülevész történetekben is jóakaratúan cseveg és komédiázik, a megszólítás és a téma azonban más. A másságról ír: népcsoportokról, nemzetiségekről svéd, indiai, néger, zsidó, lengyel, olasz, de még a holland királynő is, azok vallási, kulturális, szexuális különbözőségeiről. Gyülevész szemszögből láttatja a gyülevészeket, azok számára, akik máshogy kíváncsiak és azok számára, akik másként is szívesen olvasnak.
Kapcsolódó könyvek
Nagy Gabriella - Üvegház
Mit lehet kezdeni az élettel anya és apa halála után, fel lehet-e dolgozni a tragédiákat, felépíteni újra a múltat az emlékek szilánkjaiból, feltámasztani, ami vagy aki nincs? Nem az a kérdés, meddig él egy ember, hanem az, hogy meddig, milyen mélyre képes visszamenni tetteinek, érzelmeinek magyarázatáért. Gyakran meglepő, gyönyörűséges és rettenetes indítékokért. A hosszabb idő után ismét kötettel jelentkező írónő műve regényes novellafüzér, rövid történetekből komponált portré családi háttérrel. Élveboncolás, szembenézés a megtörténttel, küzdelem a folyton változó és bizonytalan emlékezettel. Hősünk ezúttal és valóban: EGY NŐ.
Bárczi Zsófia - A keselyű hava
... A kötetben megjelent novellák három hívószó mentén jellemezhetők: a csoda, a titok, a képszerűség.
A művekben visszatérő motívumnak számít a csoda, a természetfelettinek vagy földöntúlinak minősülő események, személyek és tárgyak: visszajáró halottak, az embereket kísértő ördög, a varázsmesék világát idéző tájak, figurák és eszközök (Amikor Fánnit majdnem elvitte az ördög, Jolán néném és a világvége, A keselyű árnyéka). ...
Kertész Ákos - A világ rendje
"A nagy szavakat magam sem szeretem, tudom az Olvasó sem szereti. Lejáratták, lejárattuk őket. Ezért haboztam sokáig: nem túlságosan föllengzős-e ez a cím (nem egyetlen novella, az egész kötet élén) hogy: A világ rendje. Azt hiszem magyarázattal tartozom. Egyik kisregényem hőse, Vukovics "azért tud hazudni, mert meg kellett tanulnia, mert nem fogadhatta el a dolgok megszokott értékét és megszokott rendszerét, mert ha elfogadja, akkor az erősek eltapossák a kis Vukovicsot. Ő csak úgy nyerhetett, ha blöffölt, mert neki így osztották le már az indulásnál a lapot..." Az indulásnál, tehát az elemiben. Vagyis a kicsi és gyönge Vukovics Bélának föl kellett lázadnia a világ rendje ellen. Az elemiben (fiatalabbak kedvéért: általános iskola, alsó tagozat) én az osztályban a legjobban fejlett három-négy srác egyike voltam, nekem ezért nem kellett volna lázadnom. Hazudni, blöffölni nem is tanultam meg. A világ rendjét mégsem voltam képes elfogadni sem akkor, sem később. Hogy miért? Talán ha megvénülök, és nagyon magányos leszek, egyszer megírom az önéletrajzomat... Az biztos, hogy a Bibliából már akkor megtanultam, hogy a legfőbb törvény: szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s ez a törvény, amerre csak néztem, sehol sem érvényesült. A marxizmusból pedig azt tanultam meg később, hogy az embernek az a dolga ezen a földön, hogy ezt a rosszul berendezett világot a maga és társai számára jobban rendezze be. Ma már, túl az ötvenen, úgy látom, hogy mindig is a világ rendje ellen lázadtam egy bennem élő értelmesebb és emberibb rend nevében. A magam módján."
Kahána Mózes - Szabadság, szerelem
Az élet sodrásában az emberek olyan bonyodalmakkal kerülhetnek szembe, amelyekből nem látszik kiút, megoldás.
A regény cselekménye a kis Moldovai Szovjetköztársaságban az ötvenes években játszódik. A háborúban férjüket, jegyesüket vesztett nők legsúlyosabb problémája a férfihiány volt.
Marica Csercsel, regényünk főhősnője jegyesét vesztette, s vigasztalanságában, társkereső vergődésében, tilosba téved: barátnője és jótevője férjének, két gyerek apjának, Pavel Bragarnak szerelmese lesz. A két életút elkerülhetetlenül összefonódik. De lehet-e boldogság ilyen áron?
Ennél is súlyosabb problémák bonyolítják tovább a szereplők sorsát: közéletükben, munkahelyükön, pártszervezetben. Pavel Bragar kénytelen megkerülni tájékozatlan és felkészületlen közvetlen feletteseit, hogy megvédje a közösség érdekeit és a párt becsületét. De lehet-e fegyelemsértéssel védeni a közösség érdekeit?
A konfliktusok csak látszólag megoldhatatlanok, de amíg a regény hősei ráeszmélnek erre, drámai epizódok hosszú során át fokozódik a feszültség.
Rott József - Csaposok, cselédek, csavargók
Ha volt is valaha köze hozzájuk, hó évszázada messzire elkerülik a romantikus-nosztalgikus képzetek a sárrétet. Hol van már az érintetlen természet ábrándja, s hol a legendákat éltető patriarchális világ? A történelem kevésbé volt ötletes és hangulatos, mint a titkos erőktől, ártó szellemektől félő parasztember babonás fantáziája, viszont sokkal kézzel foghatóbban hagyta ott mindenen a keze nyomát. A szikes, nehezen termő föld, a rideg állattartás, a cselédsors, a háborúk pusztítása, a téeszesítés, a "kaparj kurta" mentalitás eluralkodás, a viszonylagos "jóléttel" járó hagyományvesztés, majd az újabb kisemmizés, a perifériára szorulás mindez alig néhány emberöltő hozadéka.
Rott József történeteinek szereplői e táj szülöttei. Alföldiek, de hordoznak magukban valamit a másik őselem, a víz alapelvéből is. Két lábbal állnak a földön, mégis a vízhez hasonlóan tudnak idomulni bármihez, betöltik kínálkozó érseket. Masszívak és mozdíthatatlanok, akár a marasztaló rög, ugyanakkor képesek rombolva elhagyni gátak közép szorított "medrüket" vagy aszály sújtottan kiszáradni. Időnkét olyanok, mint a makacs öszvér, mely a saját feje után akar menni, de mintha az Isten is szoros istrángon tartaná őket...
Az író elbeszélései nagy ábrázoló erővel mesélnek erről az emberfajtáról, feltárva lelküknek a külvilágtól - oly jellemzően - elzárva tartott mélyvilágát. Líra és balladai feszültség, dráma és a társas kapcsolatok, az egymás felé fordulás feloldozó és újrakötöző reménye ötvöződik a novellák láncolatában magyar sorstörténetté.
Papp Endre
Bodor Ádám - Az utolsó szénégetők
Bodor Ádám kötetbe szerkesztett tárcái 1978 és 1981 közt keletkeztek és az Utunk számára, majd közlésük után hosszú időre ,,feledésbe merültek", illetőleg a novellisztikusabb darabok átdolgozva bekerültek a szerző novellásköteteibe. 2006-ban, Bodor Ádám 70. születésnapja alkalmából az életműve előtt tisztelgő Székelyföld folyóirat közölte az egyik ,,elfeledett" tárcát (Az elvtársak üdvözletüket küldik), és ekkor Molnár Vilmos időrendbe szedte és listát készített a kötetben meg nem jelent darabokról. Nem sokkal később Báthori Csaba is összegyűjtötte ezt az anyagot, amit aztán az Élet és Irodalom újraközölt 2007 és 2010 között.
Az üde nyelvezetű és humorú, ma is frissnek ható, szépirodalmi igénnyel megformált tárcákban ráismerhetünk a novellák, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása összekeverhetetlenül Bodor Ádám-i atmoszférájára, sűrűségére és enigmatikusságára. Bár eredeti szándékuk szerint ezek a tárcák pillanatnyi, időszerű hangulatok, kisívű történetek elmesélésére születtek, egyben olvasva - könyvformában - őket, sokkalta összetettebb és izgalmasabb irodalmi kaland lehetőségét hordozzák.
Fejes Endre - A hazudós
Fejes Endre írói világának sokszínűségét reprezentálja novellás kötete. Hősei nehéz, küzdelmes sorsú munkások, a Józsefváros szűk utcáin, sötét terein élnek. Szűkre mért életükből a képzelet szárnyán, szivárványos álmok segítségével próbálnak kitörni. De meséik nem csupán a prózai valóságot szépítő hazugságok, hanem egy másfajta, emberibb élet utáni vágyakozást is kifejezik. A bukástól, a kudarctól akarja védeni szeretett hőseit az író, értük, velük perel lírai realizmussal telített írásaiban.
Göncz Árpád - Kő a kövön
A könyvben szereplő írások:
Hazaérkezés
A gyerek
Öregek
Találkozás
Sarusok
Pesszimista komédia
Kő a kövön
Rott József - Megszállók és megszállottak
Rott József az újabb magyar próza egyik - tehetségét már eddig is nyomatékosan bizonyított - , legizgalmasabb alkotója. Olyan realista hajlamú modern író, aki elbeszéléseinek, kisregényeinek világát éppúgy képes konkrét tényekkel, vaskos életanyatokkal hitelesíteni, mint hangsúlyosan atmoszférikus, lírizált nyelvezetével, helyenként balladisztikus szerkesztésmódjával már-már mítoszivá emelni. Kötetben eddig csak tematikus válogatásai jelentek meg, a bányászvilágot, a kemény, embert próbáló bányászsorsot illúziótlanul és a XX. század átívelve megidéz elbeszéléskötetei, a dél-alföldi nehéz sorsú emberek jelenkori, hétköznapi életének és általánosabb érvényű sorsképleteinek mély valóságismeretéről tanúskodó irodalmi igényű tablói.
Új kötetében a szerző különböző történelmi korokban és helyeken vizsgálja az ellentétes erők között őrlődő egyén cselekvési lehetőségeit. Úgy jutunk el a hol feszes ívű, hol lassúbb folyású történetek során az azték birodalomból, a második világháborús olasz kisvároson át az ezredforduló Magyarországáig, hogy fokról fokra tartalmat nyer előttünk e két baljós kifejezés: megszállók és megszállottak és a mögéjük gondolt emberek, üldözők és üldözöttek bonyodalmas viszonya.
/Elek Tibor/
T. Ágoston László - Bumeráng
A kötetbe szerkesztett tizenkilenc novella, elbeszélés egyfajta tetemrehívás. A bennünk lakó, cselekedeteinket irányító bumeráng tetemrehívása. Végtére is az ismeretlentől csak addig félünk, míg szembe nem nézünk vele. Az is lehet, hogy megszelídül, mint a markunkba visszatérő, visszasimuló bumeráng.
Szüle, a falusi öregasszony egy életen át arra vágyik, hogy saját gyereke, fia születhessen, de csak a szomszéd gyerekének mutathatja ki nagyanyai érzelmeit. A Karácsony öregasszonya kénytelen egyedül elmenni az éjféli misére, mert a családja inkább átalussza a hideg téli éjszakát. Gubányi mérnök úr egy csendes, nyugalmat adó alföldi tanyát szeretne, de harácsolókkal, tolvajokkal hozza össze a sors. Az üzemi lapszerkesztő nyugodt, békés lapzártáról álmodik, s úgy érzi, inkább kertésznek kellett volna mennie...
A szerelmet se kíméli a bumeráng. Az öreg vasutas sok szép nő szemébe belekacsinthatott, de soha nem lett belőle hálókocsi kalauz. Maris, a szerelmi légyottján meglesett szomszédasszony szelleme évtizedek múltán is kísért, s megzavarja az utána következő Marisok szerelmi légyottjait.
Krasznahorkai László - Megy a világ
Megy a világ előre. És akkor mi marad hátra a végidők kezdetekor? Például Krasznahorkai László titokzatos-személyes elbeszélései, melyek között akad monológ, rövidtörténet, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás; igazi mesterdarab mind. Lenyűgözően tágas Krasznahorkai-mondatokban ismerkedhetünk meg az elbeszéléskötet rejtélyes hősével, aki először beszél, aztán elbeszél, végül pedig elköszön. Ebben a hármas léttagoltságban találkozhatunk a többiekkel, akikről ő beszél. A földet először elhagyó Gagarin, a röpülni képtelen okinavai guvatr, a berlini metró peronján dolgát végző hajléktalan, a tébolyult Nietzsche Torinóban, a beváltott éden ígéretét megfesteni igyekvő Palma Vecchio, a Shanghaiban dolgozó tolmács, aki azt tervezi, hogy egyszer elmegy az Angel-vízeséshez, a Victoria-vízeséshez, vagy legalább a schaffhauseni vízeséshez, a hárshegyi gyerekgyilkos, az egy kézen álló indiai aggastyán. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt. Hogy _„egyszer egy tájban a legmélyebb szépségben és enyészetben valamit megpillanthatunk: valamit, azt, ami ránk vonatkozik."_ A bölcseleti téteket, egzisztenciális kérdéseket fanyar-felszabadító, önmagával is kíméletlen iróniával ellensúlyozva, Krasznahorkai a távolit hozza közel, az univerzálisban az egyszerit csillantja fel, és ahogy olvassuk az írásokat, kirajzolódik saját létezésünk egyetemes mélysége is: _„hisz ott áll az ember egy végtelen, számára felfoghatatlan bonyolultságban, és teljességgel értetlenül áll ott, tanácstalanul és elveszetten, kezében az emlék végtelen egyszerűsége – meg persze mind efölött a melankólia pusztító gyöngédsége, mert azért érzi, miközben ott ez az emlék, hogy a valósága ennek az emléknek a szívtelen, józan, jéghideg messzeségben van."_
Vekerdy Tamás - Ó, azok a hatvanas évek
A sikeres pszichológust elsősorban az óvodáról, iskoláról szóval a gyerekekről írt tanulmányaiból ismerjük. A múlt évben megjelent Családom történetei szépirodalmi könyv; mint ahogy a Könyvhétre tervezett : Ó, azok a 60-as évek is.,- korábbi meg nem jelent novelláit tartalmazzák. A történetek a Kádár korban, főként főiskolások körében játszódnak, de feltűnnek a korszak jellegzetes problémái, a tsz-ek, 56-os bebörtönzések is.
Malota László - Halott kis szerelmesem
Malota László már az első - az önéletrajzi ihletésű A gyalázatosak szentélye című - regényével berobbant a köztudatba, meghódítván a magyar irodalomszerető közönséget és huzamosabb ideig vezetve a szépirodalmi sikerlistákat.
Lebilincselő, fordulatos, magával ragadó, az inkább sejtető, s éppen ezért jobban megrázó írásstilusával, egyéni, helyenként cinikus humorával, szellemes, néhol hányavetinek tűnő modorával méltán vált az idei esztendő egyik legolvasottabb magyar írójává.
A Halott kis szerelmesem, egy olyan különleges elbeszéléskötet, amiben az író sokrétűsége is megmutatkozik. Olyan írások gyűjteménye, amikben Malota László legbensőbb vallomásai is benne rejlenek, az első szerelemről, a későbbi csalódásokról, hányattatott életekről, a végső kétségbeesésig fokozódó érzésekről, és az öngyilkosságról.
Az író féltő gondossággal ír mindazokról a tragédiákról, amiket magának is át kellett élni, és amitől éppen ezen írások által igyekszik kissé távolabb kerülni, s ha lehet nyomasztó hatásuktól megszabadulni.
Salamon Pál - Fellebbezés a siralomházból
A Sorel ház szerzője ezúttal új műfajban is jeleskedik: az emberiség sorsáról ír szubjektív, ugyanakkor komoly történelmi ismeretanyagot felvonultató könyvet. "Isten megtette a maga csodáját; ő akkor is van, ha nincs. Most rajtunk a sor, hogy megtegyük a magunkét. Azt, hogy visszalépünk a szakadék széléről, ahová a gyűlölet és annak legveszedelmesebbike az öngyűlölet taszított."
Tar Sándor - Lassú teher
Bizonyos, hogy napjaink egyik legjelentősebb írója Tar Sándor.
Mikor olvasni kezdjük, azt gondoljuk, az átlagemberről ír. Mire a végére érünk, úgy érezzük: "átlagember" - ilyen nincs.
Ember van. Sosem átlagos.
Sors van. Sosem banális.
Szenvedés van. Sosem fordulhatunk félre.
Ez az író nem bánja, ha kiderül: érzelmei vannak. De humora is van, kell is, hiszen a mai Magyarországról ír. Csalódottakról és megcsalatottakról. Jobb sorsra érdemes álmodozókról. Ügyesekről, ügyetlenekről, ügyeskedőkről.
Hihetetlen történetei beavatással érnek föl. Mert nemcsak az embert és az oly kevéssé alakítható világot ismeri, hanem arról is sokat tud, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság, perspektíva-vesztés.
Mesélőkedve határtalan, hangja rendre eltűnik szereplőinek mélyvilágában. Jelenünk véres valósága szervezi a történeteit. Mindig két pólus köré gyűlnek magnetikus mondatai: egyik a rendet hazudó káosz, másik az emberi természet.
_"Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud."_ Ezt a nagyon egyszerű és nagyon fontos mondatot Esterházy Péter jegyezte le Tar Sándorról.
Rott József - Szikár ember lelke
"Rott József egyéni látásmódú, szociografikus érdeklődésű, saját útját járó író. (...) A világirodalomban talán a nagy amerikai elbeszélőkkel, Hemingway-vel Faulknerrel rokonítható" - Tüskés Tibor
"Rott József az egyik legfontosabb magyar író. S nem is csupán a kortársai közül, hanem mindenestől. (...) Egyszersmind azt is kijelentem, modern író. Olyannyira modern, hogy éppen most éri utol a posztmodernből lassan-lassan kivetkező európai kultúra." - Mányoki Endre
"Rott József a félelmetes prózaíró. Úgy értem, hogy félelmetesen jó. Kitűnő. Balladás, szikár, kemény, engesztelhetetlen. (...) Mint a görög sorstragédiák hősei, az ő alakjai is komor, nehéz, konok emberek. Minden súlyos, sötét, kilátástalan - csak a mű, az írás ragyog fényesen." - Száraz Miklós György
"Rott József novelláinak nyelvi megformálása kiváló képességű alkotóra vall. Olyanra, aki mérlegelés nélkül is érzi a szavak hangulati és képzeletfelidéző erejét. (...) A gyakori megszemélyesítésekkel, a képszerű, érzékletes hasonlatokkal, a szokatlan szóhasználattal csakúgy, mint az idősíkok hirtelen válogatásaival, a sejtelmek, titkok felidézésével szinte költővé emeli az elbeszélőt - lírizálja a novellát." - Márkus Béla
Méhes Károly - Az álomé lett
A pécsi szerző legújabb kötetében olvasható írásokat saját rajzai illusztrálják.
Nádas Péter - Talált cetli
Ezek az írások lettek. Újságokban és folyóiratokban jelentek meg, vagy irattartóban hevertek. Harminc év alatt sok minden felgyűlik. Általában az alkalom igénye szerint születtek, megrendelésre, vagy csak úgy. Riportok, jegyzetek, naplók, kiállítási megnyitók, halotti beszédek, köszöntő szavak és elemző feljegyzések, csupa olyasmi, ami kétségtelenül az írásos kultúrához tartozik, mégis mellékesként kezelendő. Egyszer egy fafaragó műhelyében álltam, néztem, ahogy dolgozik. A forgács a térdéig ért. Kérdeztem, miért nem viszi ki minden este. Mondta, titkos időszámítás. Vannak írások, amelyeknek megkegyelmezek, nem vetem tűzre őket, s még annak se vagyok megmondhatója, hogy a legérdemesebbeket őrzöm-e meg. Békés, derűs estéken mindenesetre összeraktam, ami megmaradt. Így került egymás mellé a tegnapi és a harminc év előtti, s még annak se láttam szükségét, hogy ezeket az egymástól távoli időket évszámokkal megjelöljem.
Arvo Valton - A hurok és más elbeszélések
Sorozatunkban, az 1969-es Előérzetben öt művével - más szerzőkkel együtt - már bemutatkozott a fiatal észt novellista. Most ebben az önálló kötetben huszonöt elbeszélés ad tanúbizonyságot írói leleményének gazdagságáról, a témaválasztás és a feldolgozás változatosságáról. A jelképes, allegorikus stilizálástól, a példázattól kezdve a kézzelfogható valóság élethű megrajzolásáig a novellisztika minden válfajával találkozunk ebben a reprezentatív gyűjteményben. A groteszk ábrázolást, a filozofikus hajlam, a líra, az irónia vagy éppen a szatíra - mind felbukkan itt. Az egyéni sorsok groteszkségétől fokozatosan az emberi lét abszurditásáig jut el a szerző, amikor azt feszegeti: milyen is az ember. Átmenetileg nem túl biztató a kép: az ember nem hagyja, hogy cselekvését, akaratát kiszabadítsák abból a hurokból, amelybe önszántából - kíváncsiságból vagy kötelességérzetből - bújt bele, mert már megszokta. De Valton mégsem azok közé tartozik, akik kiábrándítanának bennünket az életből. A fanyar hangú írásokon kívül akadnak itt olyan költőien életigenlő novellák is, mint A csók vagy az igen ötletes Lélekharang. A sok kérdőjel ellenére is gondolatokkal, érzelmekkel teli emberi világ tárul fel Valton írásaiban.
Tóth Krisztina - Vonalkód
Vonalkód - ez a különleges jel díszített mindent, ami a hetvenes években Nyugatról érkezett. Ez az időszak alakította ki Tóth Krisztina generációjának értékrendjét, ízlésvilágát - és kitörölhetetlen félelmeit, megváltoztathatatlan reflexeit. A Vonalkód novelláiban egyik legnépszerűbb költőnk a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg e kort: részvéttel, de nem sajnálattal ír szorongásról, kitaszítottságról, "hiszen gyereknek lenni még így is jó volt. Valamennyire."