Irgalom

Szerb Antal - Utas ​és holdvilág
Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

Eötvös József - A ​karthauzi
Eötvös ​József első nagy epikus munkája A karthauzi (1839-41). A regény fontos, sőt talán legjelentősebb állomása a magyar szentimentalizmus és romantika prózájának. A kor egyik legdivatosabb életérzését, a világfájdalmat ábrázolja benne Eötvös, de nem elégszik meg az aforizmákban megfogalmazódó szentimentális bölcselkedéssel, hanem ifjú hőse, Gusztáv sorsán keresztül a saját nemzedéke problémáiról vall. A napló- és levélformában írt regény az arisztokrata Gusztáv és a polgárlány Júlia szerelmét mutatja be a francia polgár-királyság erkölcsi tartás nélküli világában. A romantikusan végletes bonyodalmak csalódást és kiábrándulást okoznak Gusztávnak, aki a világtól és önmagától megundorodva a karthauzi szerzetesek örök némaságával bünteti önmagát. Eötvös kitünően alkalmazza a vallomásregény kialakult mintáit, s az érzelmességből fakadó tiszta poézis - nehézkes filozofikus betétek ellenére - legjobb művei sorába emeli a regényt, amely a magyar prózában is korszakos jelentőségű. Gángó Gábor értő magyarázata a korban és Eötvös művei sorában segít eligazodni.

Tamási Áron - Ábel
Tamási ​Áron regényciklusát eredetileg a Brassói Lapok adta közkézre, kétszáznál is több részletben. A trilógia első részét 1932-ben, a középsőt - akkor még _Ábel a Társadalomban_ címmel - 1933-ban, harmadik részét pedig 1934 szeptemberétől 1935 januárjáig közölte. Könyvalakban az _Ábel a rengetegben_ 1932-ben Kolozsvárott, az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában látott napvilágot - Kós Károly művészi terve szerint és Bánffy Miklós tollrajzaival, akárcsak a második és harmadik rész. Az _Ábel az országban_ 1933-ban jelent meg (1935-ben Buday György fametszeteivel), az _Ábel Amerikában_ 1934 végén, ugyanott. Az önálló egységek összekapcsolására először 1937-ben nyílt mód a budapesti Révai Irodalmi Intézet kiadásában, az országos könyvnapok megrendezése alkalmából. Ettől kezdve használatos összefogó címként az _Ábel_. A mostani kiadás szövegkritikai igénnyel készült, Szilágyi Varga Zoltán művészi grafikáival illusztrálva. Az ötvenes évek derekán véglegessé formált, kéziratban is fennmaradt műhöz igazodva őrzi a stílusában legtisztább, az író akarata szerint a legpontosabb változatot.

Móra Ferenc - Ének ​a búzamezőkről
Otthon, ​az én hazámban, szikkadt és száraz a föld, nem álmodik a paradicsomról, és elérhetetlen magasságban boltozódik fölötte a félénken kékülő ég. Otthon, az én hazámban nem virágzanak kaméliafák, nem nevezik el a tereket a megváltásról, és nincsenek megváltott emberek, akik kacagva csókolódzanak az élettel, csak lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberek vannak. Otthon, az én hazámban csak a búzamezők mernek még harsogón zöldülni,a szélesen kiterített bársonyszobrok a teremtő Isten asztalán, betakarói és elsimogatói a sebeknek, amiket ember ekéje vágott a földeken és Isten ekéje az embereken. Otthon, az én hazámban, az alvó akácok, a kipattant szemű jegenyék alatt, az aranyszőke vadvizek mentén ma nagy ünnepük van a lehajtott fejű, szomorú és fáradt embereknek. A pusztai harang szavára előbogárzanak a piros cserepes házakból és nádtetejes viskókból a Ferencek és Mátyások, az Etelek és Rozák, kézen fogják a Péterkéket és Marikákat, és föláradt homokon, tocsogós semlyékeken keresztül lassan topognak a szűzmáriakék és szentjózsefsárga lobogók után a búzamezők koszorújában, lehajtott fejjel, szomorúan és fáradtan. …Otthon, az én hazámban nem terem meg a babér, és nem fonnak belőle koszorút annak a magános énekesnek, aki az útszélén a maga dalát dúdolja maga elé az alkonyatba, amely nemsokára eltakarja. De azért csak végigdúdolom, amit kezdek, nem a babérért, hanem mert jó énekkel végezni a napot, és mert szeretlek benneteket, városok és búzamezők egyformán lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberei. Itthon, az én hazámban, az aranyszemű homokon, ahol a végét dúdoltam el az éneknek, amely nem lehet másforma, mint az énekese, fürjröptű és vadgalamb-melódiájú, mi van itt az én hazámban, amiről érdemes éneket mondani? Az aranyszemű homok, amely majd a nyáron beleömleszti aranyát a búzaszembe, az őszön a szőlőszembe? De az énekesnek már most is megtermi a búzavirágot, a pipitért, a pipacsot, a szarkalábat, amik első pajtásai voltak tipegő gyerek korában és amikről ma is azt hiszi, amit akkor gondolt: hogy ezekkel a Ferencek és Etelek szíve küld föl üzeneteket a föld alól. Igen, a föld, bölcsője és koporsója Ferencnek és Etelnek, Rozának és Mátyásnak, a föld megmarad, és őróla dúdolom én ezt az éneket.

Lőrincz L. László - A ​Nagy Mészárlás
Egy ​kopott bérház emeleti szobájában minden látható ok nélkül hamuvá ég Mr. Dors; Landau őrmester megdöbbenve tapasztalja, hogy a tárgyak megmozdulnak, ha rájuk gondol; a Lessington-parkban a meztelen istennő szedi áldozatait; Rosa mama lakásában életre kel a kitömött bagoly és óriáskígyó; Welensky halála előtt a falra írja gyilkosa nevét, aki nem más mint Agni, az ősi árja tűzisten... Vajon fény derül-e a spontán emberi égés titkára? Lőrincz L. László lélegzetelállítóan izgalmas fantasztikus kalandregénye megoldást keres a mind ez idáig megmagyarázhatatlan rejtélyre.

Tar Sándor - A ​mi utcánk
"Valami ​lehet a levegőben mostanában, vagy csak a hőség teszi, érzi ember, állat, hogy valami nincs rendben. Dorogi lova, a Palkó például úgy issza a sört újabban, hogy felemeli a farkát közben. Mérő Lajos pedig a műfogát vesztette el valahol, de a sört ugyanúgy issza, talán kicsit kevesebbet, vagy csak Esztike, a pultos nem húz neki annyi vonást. Lajost valaki fejbe vágta egy fülledt, zavart éjszakán... Akkor tűnt el az az adonyi alak is, aki hozott patkánnyal rágcsálót irtott, és kedvelte, ha pofozzák. Azóta valami vibrál a levegőben." "Magyarországon megsokasodtak az 'írók'. Ezzel arányosan csökkent az írást tudók száma. Tar Sándor ezen kivételes kevesek közé tartozik." - Petri György "Tar Sándor 'ott' maradt, ahonnan a pályatársak lassanként kivonultak. Ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában." - Bodor Ádám

Leslie L. Lawrence - Damballa ​botja
Lendvayt ​vudu varázslat segítségével Haitira kényszerítik, ahol titokzatos események középpontjába kerül. A vuduhívők Damballa kígyóisten születésének éjszakáján gyilkosságra készülnek: el akarják pusztítani Bellevue kastélyának lakóit. Életre keltett holttestek - zombik - kóborolnak a cukornádmezőkön, megszólalnak a szertartásra hívó dobok, letépett fejű áldozati kakasok vére festi pirosra a hívők testét, s a bokorban ott lapul Lendvay és barátja, Billy Birch, hogy megakadályozzák a gyilkosságot.. De talán nem is a vuduhívők akarnak gyilkolni? Talán nem is sírjukból felkeltett halottak a cukornádmezők éjszakai árnyai? Talán azok a gyilkosok, akiket ártatlanoknak hiszünk? John C. Lendvay vaslogikával és nem kevés bátorsággal száll szembe a könyörtelen és ravasz ellenféllel, hogy végül kiderülhessen az igazság, s a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket.

Leslie L. Lawrence - A ​Vadász
Gyilkosság ​a repülőgépen, holttest a születésnapi tortában, levágott fej Miss Hayes képkiállításán, titokzatos tetoválás néhány vendég bőrén - senki nem így képzelte el a világ sajtófotósainak Nagy Buliját Barbadoson. Ráadásul ott lapul a háttérben a rettegett Vadász, aki újabb áldozatára les. Csak egyetlen valaki képes véget vetni a szörnyűségeknek: John C. Lendvay magánzsaru, Leslie L. Lawrence későbbi professzora. De vajon ő is képes-e rá? Lőrincz L. László álnéven írott regényének főszereplője John C. Lendvay, a jó hírű magánnyomozó. Egy napon a híres autóversenyző, Aaron Lighthammer keresi föl azzal a megbízással, hogy vegyen részt a világ sajtófotósainak Barbados szigetén rendezett találkozóján, az ún. "Nagy Buli" rendezvényén, és kapja el a Vadász névre hallgató, rettegett gyilkost. A detektív a szigetre érkezve hamarosan különös eseményeknek lesz részese: titokzatos tetoválás jele mutatkozik néhány vendég bőrén, holttest kerül elő a születésnapi tortából, levágott fej tárul a meghívottak elé, a híres színésznő, Miss Hayes kép-kiállítása megnyitóján, és egyre több elvágott torkú látogató akad az útjába. De vajon ki lehet a gyilkos, akiről csak annyi ismert, hogy lemetszi áldozatai fejét, és hogy kiváló fényképész?

Nyirő József - Uz ​Bence
A ​regény valamennyi fejezete egy-egy epizód Uz Bence mulatságos vagy megindító, hétköznapiságukban is különös kalandjaiból. Folyton ő méretik meg: emberségből, helytállásból, kitartásból, becsületből, észjárásból. A nép egyszerű, ám góbésan csavaros eszű gyermeke csendőrrel és turistákkal, városi vadász urakkal és adóvégrehajtóval megesett nevettető esetei vagy övéivel való könnyes-érzelmes történetei mind-mind adalékok a székelység népkarakterológiai képéhez. A nép erényeit és elenyésző gyöngeségeit testesíti meg, szükségszerű tehát, hogy túlrajzolt legyen. Ilyen találékony, derűs, furfangos – ám, ha a sors úgy hozza, együtt érző és áldozatosan segítő – ember a valóságban aligha létezik, de Nyirő nem is jellemrajzot ad, hanem egy népcsoport, a kisebbségi sors szorításában vergődő székely nép vágyott–álmodott karakterét, követendő magatartásának mintáját, életstratégiáját mintázta meg egy személybe sűrítetten. A regényben Uz Bence egyenrangú társa a táj: a csíki havasok vadregényes világa. Nyirő hangja ennek megfelelően "székelyes", a tájnyelv minden ízét-zamatát beépíti regényébe.

Békés Pál - Csikágó
Az ​író új kötete a budapesti Csikágóban, a Keleti pályaudvar környékén játszódik. Ám a gangregény egymásba fonódó szálai nem csupán a pesti Csikágó gangjainak, körfolyosóinak, hanem az amerikai Chicago gengjeinek, gengsztereinek, szeszcsempészeinek világába is elvezetik az olvasót. Szerelmek, sötét tragédiák, történelmi korfordulók és ironikus történetek dús szövevénye ez a hihetetlenül sokszínű, fordulatos és szórakoztató kötet. A szereplők a hetedik kerület jellegzetes figurái, olyanok, akikre ismerősként tekint az olvasó. Ám mindegyikük története egy-egy kalandregény, akár bejárta a fél világot, és három földrészen át menekült sorsa elől, akár soha el sem mozdult a kopott utcasarokról, ahol megszületett. A gangregény komor és mulatságos figurái a Milleneumtól napjainkig lakják be a nyílegyenes utcákat, itt élnek és halnak a városrészben, mely a könyv helyszíne és főszereplője. A kötet lapjain száz év repül el a Csikágó fölött. Meg egy bagoly.

Böszörményi Gyula - Gergő ​és a bűbájketrec
Kedves ​Gyula! Bocsánat a nem túl hivatalos megszólításért, de mióta Gergő-Farkassal, a Botlik-Réti családdal Apollóniával és a többiekkel megismerkedtünk, úgy tűnik: Veled is találkozhatunk mindig, ha a Csipetke utcába tévedünk, ha a Bagoly-bükki-völgybe révülünk, vagy az előkelő szálloda parkolójában fölismerni véljük Rúzspirost. Közönséges ébernek érthetetlenül nevetséges, de Neked bizonyosan magától értetődő, ahogy megismerkedtünk Veled. Karácsony előtt nem sokkal hallottam egy beszélgetést a rádióban a Gergő és az álomfogók című könyvedről és megvettem. Aztán a dermesztő és szürke januári esték egyikén megkértem a páromat, hogy kezdje el felolvasni. Akkor még azt sem tudtuk, hogy a varázslatot nem ketten, hanem már hárman élvezzük; egy tündérpalántával megajándékozva révültünk egyik fejezetből a másikba. Így a szeptemberben megszületendő pici lányunk ezt a valóság-mesét hallgatta először végig. Köszönjük, hogy megírtad nekünk ezt a könyvet: fölébresztett bennünk sok jót, elaltatott vagy legalábbis elviselhetővé tett sok bennünk rejlő gonoszt, még tartalmasabbá tette amúgy sem érzelemsivár életünket. Minden jót kívánok Neked: Gyulainé Hárs Gyöngyi

Kosztolányi Dezső - Esti ​Kornél
"Egy ​eddigi könyvében sem árulta el Kosztolányi, hogy a játék mennyire fontos eleme művészetének. De nem mindegy, hogy az ember mivel játszik. Az Esti Kornél esetében a játék az egész élet és a világ gyökérkérdéseivel folyik. A játszó ember grimasz mosolya, néha idegen kacagása mögött egy új bánat vonaglását érezni. A játszó ember azzal teszi kibírhatóvá ezt a világot, hogy játékká komplikálja és egyszerűsíti. A forma bravúrján, a stílus ragyogásán túl ez az új bánat, igazi Kosztolányi-bánat teszi az Esti Kornél könyvét feledhetetlenné." (Schöpflin Aladár)

Németh László - Iszony
Németh ​Lászlónak ez a méltán népszerű regénye egy férfihoz nem vonzódó, hideg természetű fiatalasszony házasságának tragédiájáról szól. Ottrubai Nelli családi okokból kénytelen hozzámenni Takaró Sándorhoz, a társadalmi ranglétrán felfelé kapaszkodó gazdag parasztság e vérbő és olvadékony természetű, jellegzetes képviselőjéhez. Nelli mindent megpróbál, hogy házasságát elviselhetővé tegye, de zárkózott, magának való, eredendően tiszta és magányos egyénisége fellázad, valósággal megöli férjét, végül pedig a másokért vállalt munka önzetlen örömében találja meg a megtisztulás, meggyalázott élete értelmét. A regény nemcsak döbbenetes erejű lélekrajz, hanem a letűnt falusi úri világ életének pompás képe is.

Leslie L. Lawrence - Mau-mau
Leslie ​L. Lawrence volt professzora John C. Lendvay cipősdobozt talál az asztala alatt, amelyben ezúttal nem cipő van; egy afrikai ültetvényen megjelenik a meggyilkolt Linda Hoskins szelleme; egy zöld mamba megmarja Frederic McIntire-t és még másokat is; a varázsló operálni akar, de még idejében meggyilkolják; a maszájok vért szolgálnak fel reggelire; a gyilkos pedig a markába nevet. Nem sokáig...

Jókai Mór - Az ​új földesúr
Jókainak ​egyik legnépszerűbb s egyben legvitatottabb regénye. Azok a remények, melyek a polgárosodásért küzdő magyarság legjobbjait fölvillanyozták, a regény megírásának idején szétfoszlani látszottak. A reménytelenségnek ebben az időszakában Jókai bizakodása időszerűtlennek tűnik. Jókai vigasztaló és bizakodásra serkentő tézisregényt írt, a magyar jellem és a magyar föld asszimiláló erejét akarja példázni, azt a tételt sugalmazza, hogy nemzeti erényeink az ellenséget is megszelídítik, sőt pártunkra állítják. Félreértették Jókainak az 1890-es években írott visszatekintő szavát, amikor Ankerschmidt alakja mögött a Magyarországon birtokot vásárló Haynau modelljét vélték felfedezni, az viszont igaz, hogy Garanvölgyi unokaöccsét, Aladárt a szabadságharc híres hőséről, Bereczky Jánosról mintázta.

Jósika Miklós - Abafi
A ​rossz társaságba keveredett, korhelykedő lovag úrfit egy fogadalma jó útra téríti. Rádöbben arra, mivel tartozik hazájának, és meg is tesz Erdélyért mindent, mind a közéletben, mind a csatamezőn. Derekasságáért el is nyeri három asszony és egy lány szerelmét. A törökellenes harcok és a lovagi párbajok hősének a szíve azonban Krisztierna fejedelemasszonyé... Hogyan áll helyt a szilárd jellemű, vitéz nemesifjú ebben a minden eddiginél veszélyesebb helyzetben? Hogyan sietnek segítségére szerelmei, ezek az áldozatos szívű, kitűnő teremtések? Nem kétséges: a kedves, szép, romantikus történet ma is szórakoztat, és tanulságul szolgál, számíthat a fiatal olvasók érdeklődésére. Hiszen valamikor - csaknem százötven éve - hatalmas sikert aratott, és nemzedékek nevelkedtek rajta egy évszázadon át. Most felújított és megfrissített szövegével ismét népszerű olvasmánya lehet közönségünknek.

Krasznahorkai László - Sátántangó
".... ​a regény tere újra egy világ, és... ez a világ - alakjai által - dúsan tagolt, rétegzett, hierarchizált, a mindennapi cselekvésköröktől az álmokig és fantamagóriákig, az egyetemes világrendtől az élet egyszerű újratermelésén és a társadalmi helyen keresztül az emberi méltóság és méltatlanság etoszáig. ... A Sátántangó korszakalkotó mű." Radnóti Sándor "Sátántangó afféle perpetuum mobile, egy megtévesztési és megtöretési láncon át nyilvánuló létszerkezet, melynek nincs felelőse, csak állapota van, melyre különféle hitek, remények, öncsalások vetülnek... A tehetetlenség és mozdíthatatlanság halálos kitáncolásában áll e regény nagyszabású volta... Nyomasztó, egyben mélyen lélegző könyv: élőlény, mint minden igazi epika." Balassa Péter

Mikszáth Kálmán - Beszterce ​ostroma
"A ​>nagy palóc« nagy ember, mély író, könyörtelen emberlátó, legendateremtő költő. A mese, melyet Jókai pedzett, folytatódik. De az alakok már földön járnak, van testük, kezük és lábuk, bütykük, szeplőjük., Az író ruhájuk, koponyacsontjuk mögé néz, és látja, mi van zsebükben, agytekercseik kacskaringóiban, tudja, hogy miből élnek, hogy mi lappang hetvenkedő szavaik mögött, hogy a hegyen-völgyön lakodalmat, a dáridót böjt és pusztulás követi. Röntgenszerűen áthatol minden berken. Kezében boncolókés van, mellyel sebészi módon kinyitja, feltárja hőseit. Félelmetes gúnyolódó, minden nyájasságában is démoni krónikás, szigorú bíró. A táj, melyre vezet, még mindig csodás, de nem napsütéses, köd hasal rá, melyben kísértetek suhannak, régi fájdalmak rémlenek, s a tót hegyek, a felvidéki patakok hűsebb, józanabb érzete babonáz meg bennünket. Boldogtalan különcökkel, boszorkányos szerelmesekkel találkozunk, eladósodott, nagyzoló fertálynemesekkel, kik a múltat akarnák folytatni, ahelyett, hogy a jövőre gondolnának, és kacagnak elkényszeredetten, hogy ne kelljen sírniok" - írja Mikszáth Kálmánról Kosztolányi Dezső. A Beszterce ostroma föhőse is ilyen tragikus alkat. Vagy tragikomikus? Ezt Mikszáth maga sem tudta, s nem is akarta eldönteni. ,,Hogy bolond volt-e Pongrácz István? Ki tud- ja... Normális agyvelő volt-e, egy kis különcködéssel, vagy pedig tényleg hiányzott az egyik kereke? Nyegle allűr volt-e nála ez a várurasdi, vagy betegség? Hisz minden egyébről okosan, rendszeresen beszélt és gondolkozott. Meglehet, hogy az embereknek nemcsak a sorsát gyúrják át a viszonyok, hanem az agyvelejét is. Ha nem örökölt volna egy várat Pongrácz István, talán lett volna belőle ügyvéd, orvos és nem tudom én mi; de mert egy várat örökölt és egy várhoz való nevet, hát lett az »utolsó várúr«, ahogy magát a leveleiben aláírta. De különben az őrültség relatív dolog. Az abnormis embernek a rendes ember látszik különösnek. S ha az abnormis emberek volnának többségben, akkor talán a rendes eszűeké volna a Lipótmező. Nem, ezekbe én nem avatkozom, egyszerűen úgy beszélem el Pongrácz István dolgait, ahogy történtek." Igy elmélkedik a nedeci vár urának sorsa fölött Mikszáth Kálmán. Az időben eltévedt István grófot szánja, megszereti az olvasó is. Jellemvonásaiban sokszor különb ő, mint a magyar feudálkapitalizmusba kitűnően beleilleszkedő főrendek. Nemes lélek volt, és szíve, kedélye gyermekien tiszta. A regény sok különös, jellemző figurája között üde szinfolt a két szép fiatal, Apolka és Miloszláv szerelme.

Kuthy Lajos - Hazai ​rejtelmek
A ​Hazai rejtelmek körülbelül a legjobb munkája Kuthynak. Nem közönséges tehetség lép ki elénk e könyvből. Mély megfigyelője a természetnek és páratlan leíró. A nyelve dagályos ugyan s emlékeztet valamely gazdag ősterületre, hol buján nő fű, dudva, virág s melyet szinte járhatatlanná fonnak az indák. A dialogok nem természetesek, az emberek se hús se vér; «csinálmány» ez mind, de mekkora erővel és tehetséggel!

Vámos Miklós - Szitakötő
Kedves ​Barátaim - Levél Vámos Miklóstól Állítólag csak annak szólhatnak egy életre a barátságai, aki idejekorán meghal. Valóban? Engem - személyes érintettség okán - régóta izgat a kérdés. A szitakötő a barátság és a nemzedék regénye. Kérdés, mire jutott a múlt század közepén (1950, plusz-mínusz valamennyi) született generáció. Nyolc főhősöm (és néhány "kültag") a keményvonalas szocializmus éveiben volt gyerek. A puhább diktatúrában kamasz és ifjú felnőtt. Életük közepét találta telibe a rendszerváltozás. Már a (fapados) magyar kapitalizmusban is éltek huszonkét évet. Mire elég hat évtized? Mit értünk el, s miről maradtunk le? Mit tanultunk, s miből nem? Mit felejtettünk el, s mi vésődött belénk örökre? (Ha ugyan létezik olyasmi, hogy "örökre".) Számba vehető a várható jövő is. Sok a szitakötő-zizegés ebben a regényben. És, az egyik szereplő szavait idézve: sok a férfisírás. De nem több, mint a közös nevetés.