Jazz

Fodor Ákos - Lehet
Nem ​adok neki néhány napot, és nem fogok emlékezni arra, milyen volt, amikor ez a könyv még nem jelent meg. Tényleg: el lehet képzelni a világot a Varázsfuvola nélkül? A Brandenburgi versenyek nélkül? A Hermelines hölgy vagy a Primavera nélkül? Mi maradna, ha eltüntetnénk Michelangelo Dávidját (és mindent, ami vele kapcsolatos, ami rá vonatkozik, amit valaha gondoltam róla)? Világ volna az még egyáltalán? A felszínen alkalmasint igen. Hiszen éltek emberek azelőtt is, hogy - például - Rossini megírta A tolvaj szarka nyitányát, és nem hiszem, hogy kevésbé lettek volna boldogok. Mi azonban kétségkívül szegényednénk örömben, ha mindezek egyszer csak nem léteznének többé. Bizonyos művek kitörölhetetlenül felrajzolták magukat a világ arcára, és attól fogva evidenciákká váltak. Tájékozódási pontok ezek, amelyekre föltekintve a sűrűben bolyongó ember megállapíthatja, mihez képest és mennyire tévedt el. Fodor Ákos verseiből sok ilyen állócsillag került fel az én személyes égboltomra. Sőt, annál szorosabb kapcsolatba léptek velem: beépültek a szervezetembe, mint a táplálék. Ezeket a verseket már nem felidézem, hanem gondolom. A legváratlanabb pillanatokban ismerem fel némelyiket saját szavaim között. Ugyanúgy nem lehetne kiválogatni belőlem, mint egy tavalyi uzsonnát. Nem én vagyok az egyetlen, akivel így jártak ezek a versek. Fodor Ákos eddigi kötetei, hosszú idő óta megszerezhetetlenek lévén, fénymásolatban terjednek, mint a szamizdatok. (Faludy Villonja óta nem tudok verseskötetről, amely így járt volna.) Most végre egy fiatal könyvkiadó, a Fabyen - Vavyan Fable vállalkozása - a közkedvelt írónő új kalandregénye után mindjárt másodikként közreadta a Lehet című kötetet, Díner Tamás gyönyörű fotójával a címlapon. Analizálni, rokonítani, bírálni ezeket a verseket? Talán lehetne; volt, aki meg is tette. De az ítész tollát épp maga a költő fogja le szelíden. "Titok a rózsa. / Aki firtatja - talmi a tudása. / Ki csak csodálja: az a tudósa. / A rózsa: rózsa." - mondja a Canto az új könyv 127. oldalán. Ezek a pár soros versek mind megannyi rózsa: csodálni valók, nem firtatni. Tűhegyen piramisokat egyensúlyoznak, mérhetetlen messzeségbe vezető gondolatokat indítanak el az alig néhány szótagnyi hajtóerővel. A lézersugár élességével megvilágítanak valamit bennem vagy a világban, és ezáltal segítenek rendet teremteni. A rendteremtéshez pedig nem széles, látványos, hanem célratörő, pontos, takarékos mozdulatok valók. Például ilyenek: "Isten nem hivő. / A nép nem demokrata. / A víz nem szomjas." Vagy: "Minden veszteség / fájdalomba csomagolt / megkönnyebbülés." Vagy: "Talán hozzá se / nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak / gyönyörű nem lesz." Vagy: "Veszteni? nyerni? / ne, soha! csak játszani / szeretnék. Mindig." Kicsit irigylem azokat, akik most találkoznak először Fodor Ákos verseivel, a régiekkel és az újakkal egyaránt. Ma van rájuk szükség igazán. Révbíró Tamás

Fodor Ákos - Addig ​is
A ​haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé. Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká. Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt. Boldogok, akik - ha egyetlen haiku pontjában is - találkozhatnak és megérinthetik egymást. Fodor Ákos

Fodor Ákos - Kettőspont
___1945 ​májusában születtem. Nem éppen burokban – viszont nem is annyira nem, hogy arról zord, megindító vagy kalandos történeteket kellene mesélnem. ___Ami a hivatást illeti, azt jobbnak látom gyakorolni, mint értelmezni: utóbbi könnyen pátoszba vagy nyegleségbe fulladhat. A hivatásos amúgy is zavarba ejtő mértékben önjelölt és botcsinálta; ha tevékenységéhez még glosszákat is fűz, elkerülhetetlenül megszólal benne a kínos „Ki kérdezett?” ___1968 óta, diplomám megszerzésének évétől fogva a Zeneműkiadó szerkesztőjeként dolgozom, ebben a munkában szerencsés módon egyszerre találok kiegészülésre és kikapcsolódásra. Fordítóként elsősorban színművekkel foglalkozom – verset jóval ritkábban fordítok – az angol, olasz és német nyelvterületek irodalmából. _________________________________Fodor Ákos Fodor Ákos versei jó néhány éve jelennek meg a különböző irodalmi lapokban, folyóiratokban. Költészetének első méltatói közé tartozik Tandori Dezső, aki máig érvényes jellemzését adva,így mutatta be az Élet és Irodalom hasábjain: ___"Nem fölfedeznünk kell ezúttal; magunkat gazdagítani inkább egy költő megismerésével, aki a figyelmes olvasónak régóta nem ismeretlen. Csak ez az erősen körülhatárolt, áttételek közegébe tárt versvilág eleve a nehéz kibontakozás útját jelölte ki Fodor Ákosnak. Fanyar látszatparadoxonokkal jut el legtöbb verse a látszik-ot nem ismerő többértelműséghez; talán ez a sejtelmes groteszk olyan kettős tagadás, mely még határozottabb, összetettebb igenléshez vezet; a vers mintha két csigalépcsőn futna, s ezeket nekünk is egyszerre kell megjárnunk… A lényeg megragadásának túlságosan meredek, kevéssé behízelgő útját-módját választotta Fodor Ákos. Rengeteg humorral, lírai iróniával; úgy érzem, nem a távolságtartás jegyében. Számomra ezek a – terjedelmükre gyakran villanásnyi – versek egyáltalán nem a hidegséget sugároztak, hanem okosan gyermeki természetességet. A gyermeki szót így értem: szerencsére megmarad a különféle síkokon szapora emberiség-állományban egy olyan esélyt hordozó elem, amely nem szakosodik, legalább úgy mindenestül az épp fontos, épp korszerű, épp nagy igyekezettel kivívni vélt (vagy e civilizációs vívmányokkal szemben védett) értékek jegyében: ezzel a százalékosan kifejezhetetlenül csekély kisebbségi létével kiegészít valamit, pótolhatatlan. Az emberi összképet."

Fodor Ákos - Még: ​mindig
ÉLET ​ÉS MŰ szellem az anyag örökégő házából menekít ezt-azt

Fodor Ákos - Dél ​után
Fodor ​Ákost Tandorihoz képest szokták a kortárs költészet térképén elhelyezni. A kötet hátlapján idézett interjú szerint éppen ő nyilvánítja a szerzőt "eredeti költő"-nek. Bár ez a gyűjtemény címekkel együtt sem tartalmaz többet háromszáz rövid sornál, mégsem tekinthető ötletek, rímes vagy rímtelen szójátékok, poénok, maximák véletlenszerű halmazának. Olyanféle gondolati, nyelvi sűrítés munkálkodik bennük, amilyen a haikukban, még inkább Weöres Sándor legtömörebb, olykor csak egysoros költeményeiben. Fodor Ákos elmés paradoxonjaiban mindig van továbbgondolható tanulság: "Gyertyámra sem vet / rossz fényt az, hogy folyton fogy, / amíg világít" (Védőbeszéd); "Némelyik árnyék / jelentőségteljesebb, / mint ami veti" (Metaoptika). Egyik Axiómája - valószínűleg véletlenül - csaknem teljesen egybevág W.H. Auden saját versírómódszerére alkalmazott kijelentésével: "Emberi művet / csak abbahagyni lehet / - befejezni nem." Az epigrammatikus tömörségen túl sajátos jellemzője még a szerző helyzetjelentéseinek a szarkasztikus humor. A barguzini ásatás hisztériájától is nyűgös közélet korabeli jelenségeit például így összegzi: "Hőhányó venne inaktív Petőfit / Nemzet van. Dal nincs. A PITI tetőzik." (Helyzet, jelentés). Hasonló közéleti kiáltvány karikatúrája olvasható ki az Állás, pont-ból. Kiemelkedően szellemesek még: Bejön, majd kimegy két jelmezes figura, meg egy mezítlen; Weimari emlékkönyv-lap; Goethe-haiku; Egy románc szinopszisa; Kavafisz-hangminta, illetve az Egy vallomás hommage á Kosztolányi; Főhajtás a dramaturg nyomorúsága előtt; New Age; Az is, valamint a Politika hommage á W.S. című versei is. - Főként a szatirkus-intellektuális költészetre fogékony olvasókban válik élményszerű befogadássá.

Fodor Ákos - Szó-Tár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Ákos - Gonghangok
Fodor ​Ákos az aforisztikus haikut műveli, nála a koan bölcs tanítása egybefonódik a haiku műfajával. Haikuit általában a közép-európai sors vállalása jellemzi. Ironikus-önironikus bölcselet az övé, haikuiban rendkívül sok a játékosság. „Örülnék, ha alkatom és működésem valamelyest GONGszerűnek bizonyulna – a többi: Játékosaimon múlik.” – írja tizenhetedik kötetében a költő.

Fodor Ákos - Pontok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Ákos - Akupunktura
A ​haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé. Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká. Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt. Boldogok, akik - ha egyetlen haiku pontjában is - találkozhatnak és megérinthetik egymást.

Fodor Ákos - Buddha ​Weimarban
"Elkészítési ​javaslat: versemet oldd föl / Életed Vizében: úgy, / ahogy neked jó."

Varró Dániel - Bögre ​azúr
Bűbáj ​és varázslat rejlik Varró Dániel verseiben. Diák még, garabonciás is talán, Nádasdy Ádám és Géher István tanár urakhoz jár szemináriumra. A rímekre, ritmusokra könnyen rátalál, olyan biztonsággal, hogy azt gondolnánk, nem is kereste őket. A rímek és ritmusok és szójátékok és lírai tréfák keresték meg maguknak őt, mert otthonra találtak Varró Dániel költészetében. Verslábaikat a szavak kényesen kinyújtóztatják, tükörképet játszanak vagy visszhangot, s ezeregy más játékot eszelhetnek itt ki. Kötet bögrében úgyse volt még, ebben az itókában van ám néhány csepp nemcsak a mennyeiből, hanem a még mennyeibb Kosztolányi-azúrból is, de az egész mégis csak saját főzet: egy bögre azúr. Tessék kortyolgatni!

Varró Dániel - Szívdesszert
Ha ​nő lennék, azt szeretném, ha Varró Dani szerelmes lenne belém :-) Legalábbis a versei alapján. Távolról, ismeretlenül is. Rímesen, kedvesen, dadogósan túlbeszélősen, cseten, esemesben. Fontosnak érezném magam. Varró Dani kötete azt a kis csodát képes nyújtani, hogy az olvasó ezeket a szerelmetes verseket olvasva egyszerre érezheti magát felnőttnek és gondtalan kamasznak. Szeretsz, szeretlek, mily’ reménytelen, írja Nemes Nagy Ágnes megdöbbentő soraiban. Varró Dani meg mintha hozzá tenné: ebben a reménytelenségben van ám valami játékosság is! És tényleg. A kötet versei bizonyítják. Az meg szinte mellékes is, olyan természetes, hogy bámulatra méltó formai bravúrral és biztonsággal megírt versek ezek, régóta nem látott, gondtalan játékkal megkomponált képversek és szimpatikus önkényességgel megbontott sorok és szabályok. A szíved az enyémmel nem kompatibilis, írja Varró Dani. Igen, ez az egy, amin még a kivételes tehetséggel megírt versek sem segítenek. Jónás Tamás

Fodor Ákos - Kis ​Éji Zen
/.../ ​univerzális (dogmatizálható) értéket, olyant, ami mindenhol és mindenkor érvényes volna: nem ismerek; sírdogáló szívvel kellett belátnom, hogy még a szeretet sem ilyen. Szeretni is lehet rosszul. Ismerem és vallom viszont az értékek univerzalitását, azt, hogy a világon mindenben és mindenkiben ott szunnyad az érték, mint lehetőség - ahogyan a tűzkőben a szikra, szájban a csók. Ahhoz azonban, hogy életre is keljen: kapcsolatra kell lépnie egy másik értékhordozóval. Banális a példa, de szóvá teszem, mert igaz: egy Rembrandt-festmény a széfben, trezorban nem érték, csupán vagyontárgy; festékkel dúsított, kiemelkedően piacképes vászondarab. Ám, ha megnézhetem azt a képet, és a kép megnézhet engem: létrejöhet közöttünk az érték csodája. Az érték tehát - szerintem - nem zárt és mozdulatlan minőség, hanem eleven, mélyen megérintő és fölfelé mozdító viszony, amely vállalható és nem kötelező. Minthogy épp engem ajándékoz meg figyelmével, aki megajándékoz vele: illendő megneveznem néhányat a számomra tartósnak és becsesnek bizonyult "értékpartnerek" közül. Mindenek előtt: a béke - a belső és a külső. És a csönd. A szeretni-tanulás, a tűnődés*, a mosoly, a játék, a termékenység csöndje. * = z e n Fodor Ákos

Simon Márton - Dalok ​a magasföldszintről
A ​legelső vers végén egy zuhanó gépet talál az olvasó. A gépben egy alvó utast, az utas fejében egy álmot, ami nem derülhet ki soha. A kép romantikus és leleplező: ezek a versek tele vannak szenvedéllyel, pedig látszólag semmi nem áll messzebb tőlük, mint a romantikusság. Inkább tűnnek nagyon szomorú és nagyon pontos blogbejegyzéseknek. Vagyis őszinték, mint egy napló, de olvasókhoz beszélnek. Mindenkihez, aki maradt már egyedül. Aki Simon Márton verseihez fordul vigasztalásért, nem csalódik. Éppen azt fogja kapni tőlük, amivel át lehet vészelni egy magányt: igen, ez most ilyen. Meghalt egy anya. Elmúlt egy szerelem. Volt, nincs. Igen, most üresség van. De ez az üresség jó, most éppen ez kell, mert enélkül nincs jövő. Márpedig jövő igenis van. Erőt és tartást kap az olvasó ezekből a versekből. Segítenek élni.

Tim Burton - Rímbörtön
A ​zseniális amerikai filmrendező abszurd rajzai és versei. Tim Burton rendezőt ötletesen hátborzongató vizuális zsenialitása tette világhírűvé. Egyedi látványvilágú animációs filmjeinek – ezeknek a keserédes, modern tündérmeséknek – köszönhetően mára beírta magát a filmtörténelembe. A saját maga által illusztrált kötet hősei egytől egyig meg nem értett, tragikus sorsú kölykök, akik mindent megtesznek, hogy szeretetet és megértést találjanak kegyetlen világunkban. Burton természetesen olyan morbid és abszurd, ugyanakkor kedves humorral ír róluk, hogy mikor olvasás közben kicsordul a könnyünk, nem tudjuk: a sírástól vagy a nevetéstől.

Lakatos István - Lencsilány
Egyszer ​volt, hol nem volt, volt egyszer egyszer egy Lencsilány. Az icipici Lencsilány anyukájával és Lencsibabájával él valahol messze, túl az Óperencián. A kötet (rém)meséiben találkozik Edgar bácsival és az elhasznált emberrel, Pókháló kisasszonnyal és Csáp bácsival, a Kisgömböccel, egy busa fejű, szomorú óriással és egy barátságos vízidisznóval, akinek véletlenül ránőtt a fejére egy kismadár. Lakatos István különleges hangulatú meséinek gyűjteménye, a kortárs magyar képregények egyik kiemelkedő darabja már hosszú évek óta nem kapható. Ezt a hiányt pótoljuk most a gyűjteményes kötet új kiadásával, mintegy húsz oldalnyi különleges extra tartalommal.

Tóth Krisztina - Porhó
A ​hulló hó a megbocsátás, a kegyelem jelképe. Tóth Krisztina verseiben is ott szitál a finom, alig érezhető porhó, mely az idők során lassan, észrevétlenül mindent befed; és ha izgalmas, sokat ígérő felfedezőútra indulunk e világban, előtűnnek sajátos formái, és a lábunkhoz tapadó hó alól előbukkannak a legkáprázatosabb színek. Az elfojtott, a ki nem mondható érzelmek kavarodása, a pattanásig feszült idegek: így jellemezhetnénk leginkább Tóth Krisztina költészetét, mely a nővé érés, az anyaság és a mélyben izzó, de kitörni képtelen szenvedélyek lenyomata. Egy három tételes versben elképzelt és valósnak tűnő szeretkezések keverednek, másutt óda születik az ötvenéves férfihoz. A címadó írásban Tóth Krisztina pedig megrendítő kérdéseket tesz föl a krisztusi koron innen, de a József Attila-in túl: "Harminckettő hogy telhetett? / Hogy múltak el napok, hetek?" Ez az új és régebbi verseket tartalmazó, az egész eddigi életművet bemutató kötet a válasz.

Ismeretlen szerző - 1001 ​könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Egy ​remek és bátor kézikönyv a világ képzeletét megragadó regényekről és szerzőkről. Hasznos kalauz a könyvekhez, amelyek - akár kritikai sikerként, akár kultuszműként - hatást gyakoroltak ránk. Az írókból, kritikusokból, tudósokból álló nemzetközi szerzőgárda eklektikus válogatása új megközelítést ad a régi klasszikusokhoz, és eligazít a kortárs szépirodalom hatalmas dzsungelében. Több mint 600 színes illusztráció – könyvborítók, plakátok és fakszimile oldalak -, a regényekből vett idézetekkel kiegészítve: íme az ideális segédkönyv az olvasás szerelmeseinek.

Tóth Krisztina - Magas ​labda
Nyugodt ​szívvel ki merjük jelenteni: Tóth Krisztina az elmúlt két évtized egyik legjelentősebb költője, aki néhány éve markáns hangvételű és jelentős közönségsikert arató rövidprózáival is beírta nevét a magyar irodalmi életbe. Most a Magas labda újabb fontos állomás költészetében, mely egyszerre mutat finom továbbérlelődést és radikális újrateremtést: a könyv egyik fele a gazdag magyar vershagyomány újragondolása, hol komoly, hol játékos formában; másik felében pedig olyan kiélezett élethelyzetekkel találkozunk, melyek mindennapiak ugyan, de megismételhetetlenségükben mégis magukban hordozzák a tragédiát, s ezen keresztül a katarzist is. Ezekben a csodálatos és megrázó szövegekben a lírai én a legdrámaibb helyzetekben is összpontosítani tud a lényeges mozzanatokra, melyek létünk titkait tárják föl.

Szabó T. Anna - Elhagy
Szabó ​T. Anna ötödik verseskötete kiforrott, rendkívül erős könyv, amelynek hatvanhat versében a költő egyrészt felvillantja mindazt, amit eddigi költészetéből ismerünk és szeretünk, másrészt új hang, új tematika, sőt új formák is megjelennek. Ami most a legjobban foglalkoztatja, az a test, a test gyönyörűsége és romlása, az emberi érzelmek, indulatok és kapcsolatok anatómiája, a szeretet és a szerelem, sőt a hit fájdalmas függése a testtől. Nem enged a tőle megszokott és a forma megkívánta fegyelemből, ugyanakkor a várandósságba, gyermeke szemlélésébe, egy férfitest szépségébe belefeledkező szem már nem akar mindent tárgyszerűen rögzíteni, hanem teret enged az örömnek és a fájdalomnak is, az önfegyelem helyét átveszi az önfeledtség. Szabó T. Anna egy pillanatra kimerevíti, majd hirtelen könnyedséggel el is engedi a képeket, legyen szó születendő testről, egy férfi mezítelen talpáról vagy egy haldokló utolsó mozdulatairól.