A ​Bárka születésnapja

Gerald Durrell - Életem ​értelme
Az ​Életem értelme (amely a több tíz évvel ezelőtt Vadállatok bolondja címmel megjelent mű új fordítása) főhőse a serdülő Gerry Durrell, aki életében először munkába áll: ápolóként a whipsnade-i állatkertben. Játékos jegesmedvék, gézengúz gnúk, púpos pöffeszkedők és egyéb állatfajták kószálnak a könyv lapjain, halálra rémítve az állatkert gyanútlan látogatóit. Gerry pedig vigyorogva áll a forgatag közepén, és összekacsint az olvasóval: - Lám, mi tudjuk, hogyan kell az állatokkal bánni - nem úgy, mint ez a népség, amely ide mindennap becsődül. És ez az örökifjú állat- és emberbarát hamarosan megtalálta élete értelmét - a kihalással fenyegetett állatfajták megóvását. És megtalálta a módját, hogy mindezt a lehető legélvezetesebb formában közvetítse az olvasók millióinak.

Gerald Durrell - Vadászat ​felvevőgéppel
A ​közelmúltban elhunyt Gerald - mint barátai, tisztelői és olvasói emlegetik: Gerry - Durrell a kortárs brit irodalom legnépszerűbb szerzői közé tartozik hazánkban. Természettudományos ismeretekkel dúsított, humoros hangvételű regényei, útleírásai vonzó, kedves és kedélyes világot ábrázolnak, amelyben az állatok éppolyan fontos - ha ugyan nem még fontosabb - szerephez jutnak, mint az emberek. A vadászat felvevőgéppel arról az expedícióról szól, amelyben Gerry a BBC megbízásából egy filmoperatőrrel, egy rendezővel, valamint első feleségével, Jacquie-vel együtt Új-Zéland, Ausztrália és Malajzia ritka, különleges állatvilágának rejtekhelyeit kereste fel. Életveszélyes repülőutat vállaltak, hogy utolsó természetes környezetükben láthassanak kihalófélben levő állatfajokat. Szenzációs megfigyeléseiket, kalandjaikat nemcsak a kamera rögzítette - az expedícióról készült filmet a Magyar Televízió is bemutatta - , hanem Gerry aranyos humorral átszőtt, izgalmas epizódokban bővelkedő beszámolója is, amely hazájában huszonnégy kiadást ért meg.

Gerald Durrell - Kalandorok ​az őserdőben
Gerald ​Durrell - mint barátai, tisztelői és olvasói emlegetik: Gerry - a kortárs brit irodalom legnépszerűbb szerzői közé tartozik hazánkban. Természettudományos ismeretekkel dúsított, humoros hangvételű regényei, útleírásai vonzó, kedves és kedélyes világot ábrázolnak, amelyben az állatok éppolyan fontos - ha ugyan nem még fontosabb - szerephez jutnak, mint az emberek. "Az állatgyűjtés - írja e guyanai expedícióról szóló könyvében Gerry - fura foglalkozás. Az idő java része annyi kudarcot és csalódást hoz, hogy az ember eltűnődik, miért próbálkozik egyáltalán. Aztán hirtelen fordul a szerencse: az ember elindul, és sikerül befogadnia azt a vadat, amelyről rózsás boldogság: a világot ismét csodálatos helynek látja, és minden kudarcát és csalódását végleg elfelejti. Úgy érzi, hogy semmilyen munkában nem találhat annyi örömöt és sikerélményt, mint az állatgyűjtésben, és amikor a többi, munkával szenvedő emberre gondol ilyenkor, gyúnyos félmosoly jelenik meg az arcán. A földöntúli boldogság állapotában úgy érzi, nemcsak felebarátainak tudná megbocsátani vétkeiket - de akár rokonainak is."

Gerald Durrell - Férjhez ​adjuk a mamát
A ​Családom és egyéb állatfajták-ból meg a többi korfui emlékből megismert kedvesen bolond Durrell család gyermekei ezúttal elhatározzák, hogy férjhez adják a mamát! A mamának azonban - akármilyen apróra sikeredett is a termete - igencsak határozott elképzelései vannak az életről. És amikor gyermekei előállnak nagyszerű tervükkel - ő is megteszi a maga ellenlépését. A durrelli életmű egyéb darabjait idéző történetek egészítik ki a kedves, mulatságos kötetet. "Ezek a történetek mind igazak - vagy, ha mereven ragaszkodunk a tényekhez, akkor egy részük igaz, másik részüket kicsit kiszíneztem, de azért ott van bennük az igazság magja. Van közöttük saját élményen alapuló írás, és van, amit nekem is csak meséltek, én meg elhappoltam - ami igazolja az ősi mondást, mely szerint "Aki nem akarja a szavait nyomtatásban látni, ne álljon szóba írókkal!". "Azt persze, hogy melyik történet igaz teljesen, és melyik csak félig, eszem ágában sincs elárulni, de őszintén remélem, hogy ez semmit se von le élvezeti értékükből" - írja könyvéről Gerald Durrell.

Gerald Durrell - A ​bafuti kopók
„Derék ​barátom, leveled kézbe vettem, és minden részlete érthető volt. Igen, én beleegyezek, hogy te Bafutba jössz két hónapra az állatok miatt, meg túl boldog leszek, hogy neked adhatom az egyik házat a táboromból, ha meg fogunk egyezni a lakóbérben. Szívélyesen üdvözöl Bafut Fonja" A fenti levél kézhezvétele után Gerald Durrell azonnal szedte sátorfáját, és indult Bafutba, ahol megismerkedett a Góliát-termetű, sajátos angolsággal beszélő és az alkoholtartalmú italokat mindennél jobban kedvelő (és bíró) uralkodóval: Bafut Fonjával. A gyűjtőút sikeresnek bizonyul: Gerald Durrell számos figyelemre méltó példánnyal gyarapíthatja egzotikus állatainak gyűjteményét és eközben nem egy emberi csudabogárral is megismerkedik. Érdeklődéséről, vonzódásairól számos könyve tanúskodik - gondoljunk a Családom és egyéb állatfajták-ra s a többi bűbájos Durrell-könyvre -, és ez a korai kameruni expedíciója is meggyőz arról, hogy állatoknak-embereknek nagyszívű, értő barátja Gerald Durrell (aki egyébként derekasan állja a versenyt a bafuti uralkodóval a rafináltan kevert italok élvezete terén).

Gerald Durrell - Állatkert ​a kastély körül
A ​szerző nevét igen jól ismeri az egész magyar olvasóközönség, nagy népszerűségnek örvendenek vidám regényei, amelyekben fontos szerepet játszanak az állatok (Vadászat felvevőgéppel, Rokonom, Rosy, Családom és más állatfajták, Madarak, vadak, rokonok) Gyermekkorának öt esztendejét töltötte Korfuban, a mediterrán állatvilág egyik paradicsomában, ott lett még kiskamasz fővel buzgó kutatója mindannak, ami csúszik- mászik, röpül, és szőre, tolla, pikkelye vagy páncélja van. Már felnőtt természetbúvárként, miután részt vett számos expedícióban, amely más állatkertek számára hozott haza állatokat, tesz szert a magáéra: rokoni megdöbbenésére valóra váltja gyermekkori álmát. Erről szól ez a lenyűgözően érdekes és mulatságos könyv, amelyet haszonnal forgathatnak fiatal és felnőtt olvasóink egyaránt.

Gerald Durrell - Családom ​és egyéb állatfajták
Mit ​lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak?... A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura. A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai - a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry: a fegyvergyűjtő és -szakértő Leslie: a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig - de nem utoljára! - minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry - mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi állatseregletüket újabb, egyre érdekesebb példányokkal gyarapítani...

Gerald Durrell - A ​hahagáj
Zenkali ​- az Indiai-óceán egy mesebeli szigete - épp a nemzeti függetlenség küszöbén áll, egy roppant felvilágosult császár (általános becenév: Csaszi) uralma alatt. Igen ám - csakhogy az angolok hajdani gyarmatbirodalmuknak ezen a parányi területén haditengerészeti támaszpontot és repülőteret akarnak építeni, minek érdekében ki kellene pusztítani a szigeti növény- és következésképpen állatvilág javát... Gerald Durrell - aki regényírónak éppoly jeles, mit a kipusztulásra ítélt élővilág megmentőjének - szemmel látható élvezettel meséli el, hogyan fullad kudarcba a zordon terv, s hogyan marad meg mesebeli ősállapotában a paradicsomi sziget flórája és faunája, megőrizvén ezáltal a szigetnek és különösnél különösebb lakóinak békességét és jólétét. A "Családom és egyéb állatfajták" immár sorozattá terebélyesedő meséinek méltó párja ez a bájos regény - avagy inkább ökológiai tündérmese. A szöveget ezúttal is Réber László közkedvelt illusztrációi kísérik.

Helen Fielding - Bridget ​Jones naplója
Fogyókúrázni ​fogok (most már tényleg), hetente háromszor edzõterembe járok, leszokom a dohányzásról, a fényképeket albumba rakom, nem beszélek ki másokat a hátuk mögött, otthon is rendesen felöltözöm, megtanulom beprogramozni a videót, és végre rendes pasit kerítek magamnak. Ismerős? Ha Ön, kedves Olvasó, még sohasem tett ilyen vagy ezekhez hasonló újévi fogadalmakat, akkor Ön egy szent, vagy férfi. Ha viszont érezte már úgy, hogy gyökeresen változtatnia kellene az életén, akkor számos közös vonása lehet e könyv hősnőjével, Bridget Jonesszal, akinek naplójából élete egy évének történetét ismerhetjük meg. Bridget túl van a harmincon, és legnagyobb bánatára még mindig „szingli”, vagyis nincs férjnél. Egy könyvkiadóban végez amolyan aktatologató munkát, és csak az tartja benne a lelket, hogy az asztalától állandóan láthatja az imádott férfit. Január elején a szülei baráti köre által rendezett újévi vigasság rémségein próbálja túltenni magát. Az effajta összejövetelek nem titkolt célja, hogy őt összehozzák a megfelelőnek ítélt fiatalemberrel, és rendszerint katasztrofálisan végződnek. Saját barátai – a harcos feminista Sharon; a kétgyerekes Magda, akit csal a férje; Jude, akinek a barátját mindenki utálja; a homoszexuális Tom – szintén ellátják különféle jó tanácsokkal az élet dolgait illetően, miközben néha maguk is látványosan melléfognak a saját szerelmi és egyéb ügyeikben. De mire újra eljön a szilveszter, sok mindenki életében sok minden megváltozik. A könyv hihetetlen sikert aratott nem csak Angliában és Amerikában, hanem nálunk is, amit nem utolsósorban fergeteges humorának és a könyvből készült filmnek köszönhet. És valóban, Bridget naplóján minden nő szívből kacaghat – ki azért, mert ő nem ebben a cipőben jár, ki azért, mert nem csak ő jár ebben a cipőben. A férfiak is pompásan szórakozhatnak rajta, talán még tanulnak is belőle.

Gerald Durrell - A ​piknik és egyéb kalamajkák
Gerry, ​Larry, Leslie, Margo és persze a mama újra készen állnak, hogy próbára tegyék a rekeszizmainkat. A Családom és egyéb állatfajták című kötet Durrell családja ezúttal a kies angol vidéken tesz kirándulást Esmeraldával, a tiketi-tiketi-ping hangokat hallató Rolls-Royce-szal, majd egy görög hajó fedélzetének női mosdójában mennek egymás idegeire. De feltűnik a kötetben A halak jellemé-ben megismert, egyéni szóhasználatáról felismerhető, kelekótya barátnő, Ursula is, aki ezúttal Gerry velencei pihenésének vet véget, s teszi komédia helyszínévé a Canal Grandét. Ahogy az is kész bohózat, amikor Mr. Durrell szexuális tanácsadóvá lényegül át, felbolydítva egy szálloda személyzetének képzeletét és mindennapjait. Máskor meg az ő gyomrát kavarja fel egy francia vidéki fogadós krimibe illő története az éppen felszolgált és megkóstolt előételről. S mindezek tetejébe - és továbbra is Edgar Allan Poe nyomdokain haladva - a bizarr bűneset után szerzőnk a horror műfajában is kipróbálja magát. Nem is akárhogyan! Ahogy a kalamajkákba bonyolódás terén is kimagaslóan teljesít, úgy ennek a rémtörténetnek a megírásában is hátborzongatóan tehetségesnek bizonyul. Egy szó, mint száz, ha létezne irodalmi Michelin-kalauz, Durrell ezzel a könyvével bizonyára kiérdemelné a három csillagot!

Gerald Durrell - Tóbiás, ​a teknőc
Gyermekkoromat ​egy gyönyörű görög szigeten, Korfun töltöttem. Reggeltől estig a sziget vadregényes tájain csatangoltam a kutyámmal, Rogerral. Kutatóútjaink egyikén bajba jutott teknőcre bukkantunk. Tóbiás - mert így hívták az újdonsült ismerőst - megmenekülését követően hozzánk költözött. Ebben a mesés, ámde igaz történetben az ő kalandjaival ismerkedhettek meg, mert mondanom sem kell, ezzel a Tóbiással mindig történt valami. Gerald Durrell

Gerald Durrell - Noé ​bárkáján
E ​könyv az első kameruni gyűjtőexpedíció fergeteges története, ellenállhatatlan humorral és lendülettel, amely épp a fiatalság sajátja - hiszen Durrell akkoriban nemcsak végigélte, de nyomban papírra is vetette a történeteket! A fiatal Durrell és mókás afrikai barátai ismét akcióban!

Frances Hodgson Burnett - A ​titkos kert
Évtizedek ​óta kultuszkönyv, amit nagyanyáink és apáink is változatlan érdeklődéssel olvastak, s olvassák a mai fiatalok is. A könyvnek számtalan különféle kiadása jelent meg, filmet is készítettek belőle, manapság is játsszák. Az édes-bús történet központi szereplői: egy zárkózott, árva kislány és egy betegeskedő kisfiú, akik rátalálnak az elveszett Édent felidéző, varázslatos kertre - és egy jó barátra, Colinra. A könyv most új köntösben, de változatlan szöveggel jelenik meg.

Agatha Christie - Gyöngyöző ​cián
Rosemary ​Barton szép, fiatal, gazdag, boldog - miért lenne öngyilkos? De ha nem öngyilkos lett, akkor legközelebbi családtagjai és barátai közül tett ciánt a pezsgőjébe valaki. De ki akarhatta volna a halálát? George Barton, a férje el sem tudja képzelni, megrendezi hát egy évvel felesége halála után ugyanott, ugyanazokkal a vendégekkel a vacsorát, hátha kiderül valami. Ki is derül: újabb haláleset történik. Biztos hát, hogy Rosemary sem önkezével vetett véget az életének. Gyanúsítottakban szokás szerint nincs hiány. Agatha Christie ismét zseniális bűntényt alkotott - minden nyom ott van a szemünk előtt, csak nem vesszük észre...

Gerald Durrell - A ​lehorgonyzott bárka
Gerald ​Durrell világhírű természetbúvár kétéves korától fogva megszállottja volt az állatoknak, ekkor kezdett állatgyűjteményének létrehozásába is: a felnőttek legnagyobb megdöbbenésére, begyűjtött mindenféle élőlényt kezdve a fürge cselléktől egészen az ászkákig. Amikor felnőttként elhatározta, hogy létrehozza Jersey szigetén a Vadvédelmi Alapítványt, egyben azt is eldöntötte, hogy az különbözni fog a régi típusú állatkertektől, ahova a szülők vonakodva cipelik el csemetéiket. Hiszen e nyilvános állatbörtönökben semmi érdemleges nem történt, minthogy a látogató gyerkőcök elefántháton lovagolhattak, s elronthatták a hasukat a jégkrémtől. Természetesen a Durrell-féle állatkertben is megtalálhatta a látogató a szórakozást, ám egy egyszerű cirkuszi látványosságnál jóval több volt: kutatólaboratórium, oktatási intézmény és természetvédelmi egység is... 1976-ban, amikor Durrell ezt a könyvét írta, már javában működött saját állatkertje, de számos terve és vágya akkor még csak elképzelés volt a számára. Azóta ezek a vágyak valóra váltak: megépült a korszerű állatkórház és a biológiai laboratórium. Felépült a tágas hüllő- és kétéltű-bemutató és szaporító részleg. A korábbi kartotékos adatnyilvántartási rendszer helyett ma már korszerű számítógépes hálózat működik. Új tágas és látványos állatbemutatók épültek, amelyek minél szélesebb körben igyekeznek kielégíteni a bennük élő fajok természetes igényeit. Létrejött az a nemzetközi oktatási központ, amely a világ minden tájáról odaérkező diákokat oktatja a ritka és kipusztulófélben lévő fajok fogságban történő szaporítására és visszatelepítésére. A Jersey Állatkert eredményes szaporító munkájának köszönhetően néhány fajt már sikerült is visszatelepíteniük eredeti élőhelyeikre: pl. a fekete oroszlánmajmocskát vagy a mauritiusi rózsaszín galambot. Gerald Durrell könyvei ma is aktuálisak; emberek százainak és ezreinek szereznek maradandó élményeket a világ minden táján.

Helen Fielding - Bridget ​Jones naplója 2. - Mindjárt megőrülök!
A ​Napló ott ért véget, hogy Bridget megkapja álmai férfiját, Mark Darcyt. Bridget Jones naplójának második kötete ott kezdődik, hogy baj van: Darcy, aki időnként Bridget lakásán tölti a napot és/vagy az éjszakát, nem hajlandó mosogatni! Azonkívül – vélekednek a barátnők – bizonyára homokos is, mert egyre többet lebzsel a zsiráflábú, feneke-nincs, egyszóval férfias Rebecca körül... Persze vannak más bajok is: Bridget anyjának legújabb dilije például, hogy Kenyába rohangál szafárit látni és maszájokat fogdosni – egy ifjú kikujut magával is cipel Londonba, hogy véres kardként körbehordozza. Bridget mindezt egy thaiföldi búfelejtővel próbálja túlélni, ám olyan valódi és álkalandokba bonyolódik, hogy akár élete végéig egy thai dutyiban senyvedhetne, ha ismét meg nem jelenne a színen Mark Darcy.

Gerald Durrell - Istenek ​kertje
Olyan ​az egész, mintha megismétlődne a Teremtés, csak még rosszabbul. Egy bagolyból egész hadosztály támad, mire észbe kap az ember; a szobák valamennyi zugában szexőrült galambok tombolnak, a lakás dugig szárnyasokkal, mint egy madárkereskedés, nem is szólva a kígyókról, a békákról és az apró halakról, amelyeken Macbeth boszorkányai évekig megélhetnének. A Korfu-trilógia záródarabjában a Családom és egyéb állatfajták, illetve a Madarak, vadak, rokonok című kötetek lapjain megismert Durrell család – a pattanások sújtotta, csélcsap Margo, a fegyvermániás Leslie, a mizantróp írópalánta Lawrence, az állatbolond Gerry, valamint sokat tűrt édesanyjuk, Louisa – életének további vicces kalandjairól és kalamajkáiról olvashatunk a paradicsomi sziget, Korfu csodálatos tájakkal, no meg mindenféle csúszó, mászó, röpködő, ugrándozó és úszkáló állatokkal teli világában.

Gerald Durrell - Vadállatok ​bolondja
„… ​már kétéves koromban egészen határozottan és egyértelműen eldöntöttem, hogy egyes-egyedül az állatok tanulmányozásával akarok foglalkozni. Serdülőkorom végére már szemernyi kétségem sem volt, mi akarok lenni: egyszerűen állatokat akarok gyűjteni állatkertek számára, és később – miután ilyen módon meggazdagodtam – saját állatkertet alapítani.” Számos, magyarul is megjelent könyvéből tudjuk már, hogy ezt a korán született elhatározását Gerald Durrell nagy sikerrel valósította meg. Ebben a vidám és roppant tanulságos könyvében arról az esztendőről számol be, amelyet sihederfővel töltött el az angliai Whipsnade nagy szabadtéri állatkertjében, hogy az egzotikus vadállatokkal való bánásmódot egyszerű állatápolóként kitanulja.

Gerald Durrell - A ​véznaujjú maki meg én
"Az ​ágakon közeledett felém a homályban, átható tekintetű kerek szeme izzott, kanálforma füle, akár a radarernyő, ide-oda járt, mindegyik külön-külön, a maga akaratából, fehér bajsza rezgett-mozgott, akár a szenzor, fekete mancsa, vézna, hegyes ujjaival - a harmadik fantasztikusan hosszú volt - kényesen kocogtatta előrehaladtában az ágakat, mintha csak zongorista játszana egy különlegesen bonyolult Chopin-etűdöt." Így írja le Gerald Durrell megismerkedését a "véznaujjú maki"-val, a madagaszkári őserdő mélyén rejtőzködő legendás "áje-áje"-val. Ez a nagy fülű, bánatos szemű, hosszú ujjú állatka ma már csak kis kolóniákban él. Gerald Durrell - ezúttal is - azzal a szándékkal indult expedícióra, hogy Madagaszkáron találjon és összefogjon néhány pár áje-ájét, majd Jersey szigeti híres állatkertjében tenyészkolóniát létesítsen, s ezáltal ezt az állatot is megmentse a kipusztulástól. Durrell könyve élvezetes olvasmánya a laikus olvasónak is; "Gerry" angyali humorral írja le a magadaszkári zomá-t, az óriási piacot csakúgy, mint a bennszülöttek mulatságait, mindnenapi életüket, különös ételeiket és mágiájukat - és persze mindenekfelett az állatvilágot. Nemcsak a "sztár", a véznaujjú maki szerepel a könyvben, hanem az ugyancsak antropomorf tulajdonságokat felmutató más, őshonos élőlények - teknősök, ugrópatkányok és egyéb állatfajták -, no meg persze az expedíció bel- és kültagjai, különféle nemzetek fiai csakúgy, mint a szeretettel megrajzolt bennszülöttek, akik oly sokat segítenek Gerrynek, feleségének, Lee-nek, meg az egész expedíciónak. A kötetet a szerzőnek és - emberi-állati - társainak színes fényképei díszítik.

Joanne Harris - Partvidékiek
Bretagne ​egyik kis szigetén mintha megállt volna az idő. A táj és a tenger gyönyörű, ám a közösséget mélyben fortyogó indulatok és régi sérelmek osztják meg: a sziget két településének lakói, a jómódú Le Houssiniere-iek és az elszegényedett Les Salants-iak hosszú ideje engesztelhetetlen ellenségek. Nem csoda, hogy a művész Madeleine, azaz Mado annak idején a nagyvárosba menekült. Tíz év után azonban visszatér az apjához, és döbbenten látja, hogy a gátlástalan vállalkozó, Brismand meg akarja szerezni a salantsiak földjeit, hogy terjeszkedhessen. Mado harcba száll, hogy az utolsó pillanatban megmentse szülőfaluját. Megpróbálja felrázni az embereket, ám a babonás falusiak gyanakvása legyőzhetetlen. Ráadásul Madónak szembe kell néznie a múlt tragédiáival és egy rettenetes titokkal is, amely az apját kísérti. Egyetlen szövetségese a vonzó, titokzatos idegen, az angol Flynn, aki már egy ideje a szigeten él.