A ​pólus, életem kalandja

Alfred Lansing - A ​Déli-sark foglyai
Az ​1914-es brit Birodalmi Transzantarktisz-expedíció tagjai, miután hajójuk elsüllyedt, hónapokig sodródtak kilátástalanul a jégtáblákon, míg mentőcsónakjaikkal viszontagságos tengeri út után megmenekültek. A szerző, Alfred Lansing az expedíció még életben lévő tagjaival 1959-ben folytatott interjúk, a fennmaradt naplók és feljegyzések alapján írta meg lebilincselően izgalmas dokumentumregényét. A lélegzetelállító történet - melyet az expedíció ausztrál fotósának, Frank Hurleynek szenzációs felvételei egészítenek ki - az emberi tudásvágy, elszántság és akaraterő megrázó erejű szimbóluma.

Laurence Bergreen - Magellán ​a Föld körül
A ​nagy földrajzi fölfedezések sorában - jelentőségét tekintve - Kolumbusz után a portugál Fernando Magellán expedíciója áll. Ezt a tengeri utat a legekkel lehet legjobban jellemezni: a közel hároméves, emberfölötti megpróbáltatásokkal terhelt út eredményeként sikerült nyugat felé megkerülni a földgolyót. Ez az út tizenötször volt hosszabb, mint nagy elődjéé, öt hajójából mindössze egy, 263 emberéből csak 18 ért haza Spanyolföldre. A nem mindennapi teljesítmény hátterében a világkereskedelmi útvonalak, a mesés Fűszer-szigetek megszerzéséért folytatott portugál-spanyol viszály állt - az expedíció élén pedig egy ellentmondásos, rendkívüli, a maga korában méltatlanul elfeledett férfi: Magellán. Nevét mára egy tengerszoros és két csillagkép őrzi. A kötet gazdag történelmi-földrajzi ismeretanyagot és két szemtanú hiteles naplóját felhasználva, korabeli képekkel, térképekkel mutatja be e felfedezőutat.

Molnár Gábor - Dráma ​az őserdőben
Molnár ​Gábor születésének századik évfordulójáról emlékezik meg ez a kötet, amely válogatás a korabeli újságokban megjelent, vagy kéziratban maradt, ám kötetbe nem rendezett brazíliai vadászkalandjaiból, útleírásaiból. Az író fiatalkori álma teljesült, amikor 1930 májusában - harmadmagával, 22 évesen - elindulhatott vadász- és gyűjtőexpedícióra Brazíliába a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából, de anyagi támogatása nélkül. A megérkezést követően társai - betegség miatt - hamarosan visszafordultak. Molnár Gábor felszerelés és pénz nélkül is ott maradt, hogy megkezdhesse őserdőbeli utazásait. Az amerikai Ford-ültetvényen talált állást, és az így gyűjtött pénzből szervezte néhány személyes expedícióját és gyűjtőútját. Egy raktár rendezése során talált doboznyi gyutacs megsemmisítését vállalta magára, hogy a bennszülött munkásokat megóvja egy véletlen balesettől, amikor kezében felrobbant a lőszer, és elvesztette szeme világát. Hazaérkezése után hamarosan megtanult vakon gépírni, és gyakorlásként brazíliai élményeit vetette papírra. Első írása 1933 februárjában jelent meg a Pesti Hírlap vasárnapi mellékletében, majd ezt követően rendszeresen közölték brazíliai útirajzait az újságok. Ezek az írások szolgáltatták később az oly népszerű vadászköteteinek a színtereit, szereplőit, témáit.

Peter Aughton - Cook ​kapitány
A ​legendás James Cook kapitány és legénysége 1768-ban kettős feladattal vágott neki az ismeretlen meghódításának. A brit kormány arról tájékoztatta a korabeli közvéleményt, hogy az expedíciót kizárólagosan tudományos céllal indította útnak, nevezetesen azzal a feladattal, hogy a Föld egy távoli pontjáról megfigyeljék a Vénusz áthaladását a Nap előtt. Az Endeavour tengerészei azonban tudták, hogy versenyt futnak az idővel és vetélytársaikkal, a francia, holland, netán spanyol felfedezőkkel, akik ugyanabban a titkos reményben tették kockára életüket a távoli vizeken: ők lesznek az elsők, akik rábukkannak a feltételezett déli kontinensre, azaz a későbbi Ausztráliára. Volt-e valaha is olyan felfedezőút a világtörténelem során, amelynek ilyen gazdagon sikerült összhangba hoznia a tudomány és a művészet sokféle nézőpontját? Hiszen az utazás magába foglalta a matematikától és a csillagászattól kezdve az antropológia, a botanika, a természetrajz, a földrajztudomány, a geológia, a műszaki rajz, a festészet, a kartográfia, az orvostudomány, a hadtudomány, a táplálkozástan, a nyelvészet, a pszichológia megannyi elemét - nem beszélve a vezetéshez és a szervezéshez szükséges szakértelemről, amely nélkül aligha lehetett volna az ellátásról gondoskodni, és a legénységet három éven át egészségben és jó hangulatban tartani a földgolyó túlsó felén. Peter Aughton eredeti naplórészletekkel hitelesített, térképekkel illusztrált könyve részletes és lebilincselő beszámoló Új-Zéland és Ausztrália felfedezéséről, továbbá a Csendes-óceán egzotikus szigeteinek első, kalandos feltérképezéséről.

Arne Falk-Ronne - Dr. ​Csörgőkígyó
Tizenkét ​évvel ezelőtt a Bolívia és Paraguay közötti úttalan bozót- és őserdőrengetegben egyszerre csak megéreztem, hogy a bosszantó trópusi vendég, a malária hamarosan tiszteletét teszi nálam. Lenyeltem fél tucat Resochin-tablettát, bekászálódtam a moszkitóháló alá, hogy ott böjtöljem ki az elkerülhetetlen lázrohamot, s azután az egész létezést valószerűtlenné tevő, levegős kábulatban zuhantam. S a svábbogarak hatalmassá tágult pontonként feketéllettek a hálóm külső oldalán. Patkányok rohangásztak a kőpadlón, s kunyhóm falának ajtóul szolgáló nyílásából mintha egy szőke óriás bicegett volna mankón az ágyam felé. Az idegen dánul beszélt hozzám. Vagy lázas látomás volt mindez? Korántsem. Bjarne Berbommal, az indiánok közt élő, dr. Csörgőkígyó néven ismert dán orvosságos emberrel találkoztam. Együttlétünk nem tartott sokáig, mindössze pár óra hosszat, ám a következő esztendőben visszatértem Paraguayba, és megkerestem Bjarnét a dzsungelben, 1974-1975-ben pedig ő jött néhány hónapra Dániába, s próbálta - eredménytelenül - megtalálni helyét egy komputer irányította társadalomban. 1975 nyarán hazakísértem Dél-Amerika őserdeibe, indián barátaihoz. Útközben mesélte el élete történetét, ennek fő vázát nyújtom most át az olvasónak. Valaki egy alkalommal azt mondta Bjarnénak, hogy azon kevesek közé tartozik, akik egyszer megmerítették kanalukat a kaland csajkájában... s ezért aztán már soha többé nem bírják abbahagyni a kanalazást. Hogy ez valóban így van-e, megítélhetik a következő oldalak alapján.

Bodoky Richárd - Livingstone
Egy ​szorgalmas skót takácslegény a múlt század első felében önerejéből orvosi és misszionáriusi stúdiomokban kezdett, hogy nagy álmát valóra válthassa, hogy eljuthasson a titokzatos Afrikában. 1840-ben kezdte meg a munkáját a Becsuána-földön mint a Londoni Missziói Társulat küldöttje. Hogyan valósult meg élete legnagyobb szenvedélye, miképpen vált az afrikai föld egyik legnagyobb felfedezőjévé és közben a feketék igazi barátjává és ismerősévé Davig Livingstone, hogyan került a nemzetközi érdeklődés középpontjába, amikor Stanley expedíciója bravúros módon felkutatta a már halottnak hitt öreg tudóst - erről szól ez a regényes életrajz. A kötet hitelességét Livingstone naplójának, úti beszámolóinak, leveleinek, Stanley leírásának részletei, valamint számos dokumentum jellegű fénykép növelik.

P. H. Fawcett - A ​Mato Grosso titka
Fawcett ​meggyőződésesen hitt egy magasabb rendű indián civilizáció, egy Elveszett város létezésében. Ezt a várost írásaiban a legendás "Z" városának nevezte. Feltételezéseit korábbi portugál levéltári adatokra, és egy Raposo nevű portugál utazó 1753-as beszámolójára alapozta. A legendás várost Brazíliába, a Mato Grosso térségébe helyezte. 1925-ben fiával Jack Fawcett-tel és annak barátjával Raleigh Rimmell-lel indult el a város megkeresésére. Az volt a terve, hogy a korábbi expedíciójának végső pontjáig kísérőkkel utazik, majd onnan mindösszesen hárman indulnak tovább. Utolsó levelét 1925. május 29-én írta. Ebben a levélben beszámolt arról, hogy ő és fia jól van, azonban Raleigh-nak gennyes fekélyek vannak a lábán, beteg és lesoványodott, ezért kétséges, hogy kibírja-e a további megpróbáltatásokat. Ezek voltak az utolsó hírek az expedícióról; a résztvevők további sorsa mind a mai napi ismeretlen. Fawcett másik fia, Brian több alkalommal is kutatta apja nyomdokait az őserdőben, de kutatásai nem szolgáltak megbízható értesülésekkel. A legvalószínűbb, hogy vagy ellenséges indián törzsek ölték meg őket, vagy a megpróbáltatások során vesztették életüket.

Hegedűs Hubert - Matrózéveim
Hegedűs ​Hubert tengerészkapitány könyvének a világtenger a főszereplője. A szerző a tengeri hajózáról mint munkáról, mint kemény emberi helytállást, sok lemondást igénylő hivatásról ír. A könyv lapjain a hajósélet hétköznapjai és szereplői jelennek meg: kapitányok, tisztek, fedélzetmesterek, kormányosok, matrózok.

Máté György - Ólom, ​rizs, heroin
Nem ​sokkal a párizsi egyezmény aláírása után tettem meg Dél-Vietnam fölött a már leírt repülőutat. Zakatoló szívvel néztem fentről a nevükkel is fájdalmas emlékeket ébresztő városokat, utakat, erdőket, folyókat. Olvasmányaimból, térképről sok mindent tudtam az alant elsuhanó tájról. Nagy magasságban szálltunk. Csak a motorbúgás törte meg a csendet. Milyen egyszerű lehetett a magasban kioldani a bombaterhet, rázúdítani erre a vidékre, amelyet se ágyú, se rakéta nem véd. Romok... Bombatölcsérek... Felperzselt erdők... Ugyan miféle emberek élnek most odalent? Hogyan hatott rájuk a véget érni nem akaró háború, a pusztítás, a nyomorúság, az amerikai jelenlét, az örökös létbizonytalanság, a népellenes propaganda? És hogyan fogadnak majd egy magyart ott lent a kommunistaüldözésre képzett dél-vietnami hatóságok? A kétmotoros - mintha csak megértette volna a bennem feszülő bizonytalanságot - simán leereszkedett a Da Nang-i óriás repülőtér betonjára...

E. T. Krenkel - Hívójelem: ​RAEM
Ernszt ​Teodorovics Krenkel ma már történelmi személyiség. A Szovjetunió hőse, akiről már akkor, amikor meg negyven éves sem volt, hajót neveztek el. Azokhoz a hősökhöz tartozott, akik élethivatásuknak lakóhelyük, a Föld jobb megismerését választották. Hírnevét annak köszönheti, hogy résztvevője volt úgyszólván valamennyi nevezetes északi-sarki expedíciónak, egyike volta Cseljuszkin hajótörötteinek, rádiós volt a Szibirjakovon és a Papanyin-expedícióban, a jégtábláról figyelte Cskalov nevezetes repülését, találkozott és dolgozott Umberto Nobilével, repült a Graf Zeppelin léghajón, barátja volt Ábel ezredes és Alekszej Tolsztoj... Hívójele, a RAEM mindmáig legendaszámba megy a rádiósok és a sarkkutatók között, valamint mindazok körében, akiket napjainkban is vonz a hőstett, az északi jégmezők romantikája. Krenkel nem hivatásos író. Egy véletlen interjú indította el emlékezéseit, amelyeket azután újságíró-barátja, Mihail Arlazorov segítségével rögzített. A könyvben szereplő érdekes és jelentős események lebilincselő olvasmány-élményt nyújtanak. Szeretetteljes humorral beszél a szerző gyermekkoráról éppúgy, mint azokról a hőstettekről,amelyeknek részese volt, s amelyek a maguk idejében lázba hozták az egész világot.

Thorkild Hansen - Jens ​Munk, a hajós
"... ​Az Úr 1620. esztendejében, június 4-én, a fehér jégmező még érintetlenül nyújtózott az északi látóhatárig. Sehol nem nyílt rés, a kék víz sehol sem csillanhatott meg a fényben. A Hudson-öböl sima és kietlen bálterem volt, s hol egyik hol másik zugában perdült táncra a szél egy-egy kísértettel. Az öbölben, nem messze a torkolattól a dán hajók mozdulatlanul ültek a jégben. A kisebbik, az Ingola a part közelében, míg az Egyszarvú nevű fregatt a szárazföldtől százhúsz fonalnyira, oldalára billenve. Kátránnyal bekent, fekete hasa körül a jégtorlasz papi körgallérra emlékeztetett... A parton a hó még mindig magasan állt az ácsok fakunyhói között. A szürke ludak már észak felé húztak, ám a sűrű madárrajok háborítatlanul suhantak, nem volt itt senki emberfia, itt csak halottak voltak, s a halottak nem ragadnak puskát egy ízletes libáért. Mintegy félszáz fakereszt meredt ki a hóból, és a nagyobbik hajó meg a part között a jégen kiterítve feküdtek azok, akiknek még fakereszt sem jutott. Már félig belepte őket a hó, mintha tisztességes sír hiányában ezt a fehér leplet igyekeztek volna magukra húzni, hogy ne fázzanak..." A hajók kapitánya Jens Munk volt, aki ekkor, 1620-ban még megmenekült a haláltól - a kor legnagyobb navigátorát csak évekkel utóbb, nyomorúságos kis koppenhágai házában érte utol a kegyvesztettek sorsa. Jens Munk történelmi személy volt, azok közé a felfedezők közé tartozik, akiknek nevét nem őrzi hegyfok, öböl, sziget a föld távoli pontjain, de kiknek kudarc és diadal között hányódó, bátor élete nélkül aligha születtek volna meg a nagy felfedezések. Jens Munk élete nagy tétje az északnyugati átjáró volt - tudjuk, sokan keresték, hiszen az Ázsiába vezető rövid tengeri út hatalmas kereskedelmi haszonnal kecsegtetett, sokan rajtavesztettek, Munk is, míg végül a XX. század elején Amundsen rátalált a nevezetes, ám - a történelem fintora! - haszontalannak bizonyuló tengerszorosra. Jens Munk a kis Dánia történelmének legizgalmasabb korszakában élt; születésekor a Dán Királyság még nagyhatalom, halálakor már megkezdődött a hanyatlás - a két időpont között pedig szakadatlan háborúság nyűtte az országot. A nagy dán hajóskapitány Brazíliától Novaja Zemljáig csapongó sorsa örvén ebben a korba kalauzol el a dán író műve. Nem hagyományos történelmi regényt tart kezében az olvasó, hanem hiteles dokumentumokból rekonstruált élet- és korrajzot, amelyhez elválaszthatatlanul kapcsolódik a korabeli metszetekből összeválogatott illusztrációs anyag.

Molnár Gábor - A ​Bakonytól Amazóniáig
Gyermek- ​és ijfúkorának emlékeit idézi fel új regényében Molnár Gábor. Főként azokat az élményeket, melyek kifejlesztették és megerősítették benne a természet szeretetét, az utazást, az idegen földrészek, egzotikus tájak utáni vágyakozást. Városi gyerek létére megadatott neki az a lehetőség, hogy nagyszüleinél, a bakonyi nyaralások idején közelebbről is megismerkedjék a természettel. Barangolások az erdőben, a hegyekben, az erdei patakok és vízmosások környékén, gombaszedés, növénygyűjtés és izgalmas vadászatok között telnek el vakációi. Pajtásai mellett bányász nagyapja is avatott kalauza ebben a vilában. Ő ismerteti meg az erdők titkaival, a növények és állatok életével; olyan tudnivalókkal, amelyek felnőtt korában - az őserdei életében - is hasznára válnak majd. A budapesti és a bakonyi élmények nem mindig vidám élményeit: tizenkét éves, amikor a Gyermekvédő Liga jóvoltából vendéggyerek egy kis svájci faluban. Az önéletrajzi regény második részében a pápai Mezőgazdasági Akadémián eltöltött évekről, azokról a hónapokról számol be, amikor mezőgazdasági gyakornokként dolgozott két dunántúli nagybirtokon.

Csapó György - Circolare
"Sokat ​cirkuláltam Itáliában, keringtem városok falain belül, azokon kívül s önmagam körül, természetesen. Utaztam "circolaré"-val: olyan vasúti jeggyel, amely két hétig, egy hónapig a luxusvonatokat kivéve minden járatra érvényes; utaztam hajón és gépkocsin, gondolán és repülőgépen, autósztrádán és Itália kék egén, amely éppen olyan kék, amilyennek az olaszok mondják: azzurro..." "...Gyakran mondják, hogy valamely könyv Olaszországról, a Szovjetunióról vagy Franciaországról szól. A mindennapos szóhasználatban ez nem kifogásolható, de érzésem szerint az útikönyv nem szólhat többről, mint egy vagy több út során szerzett benyomásokról, megfigyelésekről..." Csapó György olaszországi útirajza ihletett írásokból áll, amelyekkel szépségük és megjelenítő erejük a megszokott átlag fölé emel. A valóság és a lélek utazásai ezek. Emberekről, városokról, mindennapokról vallanak sajátos hangulatú lírával, fanyar derűvel. Ezért is tudnak mindig újat mondani, újra és újra elbűvölni.

James Ramsey Ullman - A ​Himalája fia
1953 ​májusában az egész világot izgalomba hozta a hír: Tenzing, az írástudatlan nepáli serpa teherhordó, az új-zélandi hegymászóval, Hillaryvel együtt a történelemben első ízben megmászta a világcsúcsot, a Mount Everestet. A könyv ennek a hegymászásnak és Tenzing előző hat, kudarcba fúlt kísérletének a története. Mind a hét ízben a világ legkiválóbb hegymászóival indult neki Tenzing a csúcs meghódításának, s mindmegannyi izgalmas kalanddal végződött. A könyv azonban nemcsak a hegymászásról szól, hanem - amint az alcím is jelzi - a világhírű hegymászó életrajza is. Tenzing élettörténete kapcsán bepillantást nyerünk egy számunkra teljesen ismeretlen világba, a Himalája tövében élő serpa nép köznapi életébe. Különösen azért érdekes ennek az írástudatlan teherhordónak első személyben elmondott életrajza, mert nem kívülről, hanem a serpa törzs egyik fiának sajátos élményei kapcsán látjuk, hogyan bontakozik ki a XX. század civilizációja egy primitív ember előtt.

Németh Imre - Őserdők ​mélyén
Kevesen ​tudják, hogy a Föld ismeretlen tájainak és népeinek megismerésében milyen nagy szerepet játszottak a magyar utazók.

Alina Centkiewicz - Czeslaw Centkiewicz - A ​könyörtelen Északi-sark
Hányszor ​indult el William Barents Hollandiából a távol-keleti átjáró megtalálására? — Hogyan tették ki Hudson kapitányt matrózai egy lélekvesztőben azon a tengerrészen, amelyet ma Hudson-öbölnek neveznek? — Hogyan vendégelte meg dr. Kane, ez a nyiszlett kis ember s ugyanakkor a legnagyobb tengerészek és felfedezők egyike az eszkimókat hajója fedélzetén? — Mikor szorult be a Poláris a jég közé és mikor szabadult ki onnan ? — Miért küldte Őfelsége expedíciójának parancsnoka az admiralitásnak azt a sürgönyt, hogy az Északi-sark elérhetetlen? — Hová rendelte fölfedező útra a mindenható sajtókirály — néhány évvel azután, hogy megszervezte Stanley útját dr. Livingstone fölkutatására — George De Long főhadnagyot? — Ki adta ki a büszke jelszót: „Minden hidat föl kell égetni magunk mögött!"? — Milyen körülmények között engedte át Savoya büszke hercege a sarkhódítás remélt dicsőségét egy szerény alárendeltjének? — Mint találták meg a jégbe fagyott léghajós sarkkutatókat három évtizeddel szerencsétlen kísérletük után? — Ki volt az a szenvedélyes amerikánus, aki először állt az északi szélesség 90°-án és vajon valóban ő állt-e ott legelőször? — S ki volt az a nagy norvég, akinek a Délisark fölfedezése csak kis kitérő volt, mert igazi és olthatatlan szerelme csakis a messzi északhoz fűzte ? — Hogyan érték el a sarkot jégen, levegőben s a jég alatt? Minderre és számos egyéb kérdésre válaszol ez a könyv, amely az emberi tudásvágy, áldozatkészség egyik nagy dokumentumát, az Északi-sarkvidék meghódításának és megismerésének több évszázados eseményeit beszéli el történelmi hűséggel és regényes formában.

Michael Yamashita - Cseng ​Ho - A legnagyobb kínai felfedező nyomában
"Láttuk, ​amint az óceán óriási hullámai égig érő hegyekként tornyosultak előttünk, és láttuk a messzi barbár területeket az átlátszó kék pára mögött megbújva, miközben vitorláink büszkén dagadó felhőkként, gyorsan, akár a csillagok a magukét, folytatták éjjel és nappal pályájukat, a vad hullámokat szelve." _Cseng Ho kőbe vésett felirata, Changle, Fuijan, 1432_

Lawrence Durrell - Szicíliai ​körhinta
Lawrence ​Durrell angol írót a magyar olvasók az Alexandriai négyes című híres regénytetralógia szerzőjeként ismerték meg - és mint a népszerű Gerald Durrell humoros könyveinek kötekedő Larry bátyját. Az idősebbik Durrell nem csak számos regény és útikönyv szerzője: egész felnőtt életét mint kultúrdiplomata élte le a Földközi- tenger mellékén és szigetein, elsősorban Görögországban, Jugoszláviában, Egyiptomban, Franciaországban. Megszállottja és kiváló ismerője a mediterrán világnak. Szicíliába csak hetven felé járva, egy társasutazás keretében jutott el. A jelenleg Provence-ban élő író egy amerikai lap megbízatásától ösztönözve vett részt a Cataniától Taormináig tartó utazáson, amelynek főbb állomásai: Catania, Siracusa, Agrigento, Selinunte, Erice, Segesta, Palermo és Taormina: valós (vagy fiktív?) szereplői a társasutazás résztvevői. Remek figurák és epizódok tarkítják az antik tájon tett érzelmes utazást. Az apró epizódokból, mozaikokból lassan kialakul a különféle csodabogarakból összeverődött útitársak könnyed humorral megrajzolt portréja: van köztük angol püspök és londoni felszolgálónő, amerikai fogorvos, veterán angol katonatiszt, öreg francia házaspár és japán turista. E könyvben keveredik az útleírás, a memoár, a líra, a mitológia meg a történelem. A szerző útikalauza nem holmi bedekker, hanem a hajdan Cipruson megismert (és azóta már halott) Martine több levele, amelyet ez a rokonszenves és nagyon okos asszony Szicíliából írt Szicíliáról. A Martine-motívum át- meg átszövi a könyvet. A szellemes és érdekes levelek tele vannak régészeti és kultúrtörténeti információkkal.

Dékány András - A ​sarkvidék meghódítója
1911-ben ​két hajó kötött ki a Déli-sarkvidék jégmentes öbleiben: az angol Scott kapitány expedíciója és a norvégek kis csoportja, Amundsen parancsnoksága alatt. Mindkét expedíció a Déli-pólust akarta elérni, s megkezdődött a páratlan versenyfutás, mely Amundsennek és társainak győzelmével végződött. Dékány András izgalmas könyvében megelevenedik a sarkvidék meghódításának e fontos eseménye. Amundsen életútját végigkísérve, felidézi az Észak-nyugati és Északkeleti átjáró felkutatásának és végighajózásának történetét is, és összefoglalja azokat a merész kísérleteket, melyekkel évszázadokon keresztül ostromolták különböző nemzetek expedíciói a Pólusokat. A kötetet érdekes fényképanyag illusztrálja.

Czigány Ildikó - New ​York, Toronto, Bangkok...
A ​Malév Hotel-Alfa Lima-Oszkár-Hotel lajstromjelű repülőgépe, a LóHelén elcsendesedik. A kapitány száll ki utoljára. Ő hagyja el utolsóként a süllyedő hajót. Lassan lép ki a lépcsőre. Nem siet. Ideje annyi, mint az igazi hajóskapitányoknak a tenger. Visszafordul, megsimogatja a gép törzsét. Ilyet eddig sosem tett. De most kell. Lassan, minden lépésre odafigyelve lesétál a lépcsőn. Fényképezőgép nincs senkinél, de az okostelefonok mindent tudnak. Összeáll a csapat a bal oldali, egyes hajtómű előtt. A két szélen a pilóták, közöttük a négy légiutas-kísérő. A képek elkészülnek, a crew car elindul. Utoljára. A Malév menetrend szerinti, MAH 745 hívójelű Helsinki-Budapest járata befejezte végső útját. A crew car csöndesen döcög célja felé, a hat utas a jövőn töpreng. És a múlton. Mészáros Zoltán repülőgép-kapitány