Kapcsolódó könyvek
Platón - Platón összes művei I–III.
A görögség legnagyobb filozófusa, az athéni akadémia alapítója és húsz éven át feje hatalmas - évszázadok gondolkodását meghatározó és ma is elevenen ható - életmüvét voltaképp irodalmi mellékterméknek tekintette fő tevékenysége, az akadémiai tanítás, a lélektől lélekig ható élőszavas közlés mellett. De így is műfajt teremtett: a filozófiai dialógust, amelyről elmondhatjuk, hogy első megjelenése egyszersmind később soha utol nem ért, legművészibb megvalósulása is.
A párbeszédekben Szókratész - Platón mestere és főhőse, az athéniaktól halálra ítélt csodálatos öregember - és beszélgetőtársai egy-egy fogalom definícióját keresik, különböző erényekről vitatkoznak vagy a retorika értékéről - csupa elvont téma. Hogy ebből hogyan lehet nemcsak gondolatilag igényes, hanem olvasmánynak is megnyerő alkotásokat teremteni, ez Platón művészetének a titka.
A titok talán a hanglatnak abban a különös, ellenmondásos kettősségében rejlik, amely átszövi a dialógusokat. Szókratész az igazság, az erkölcs, az emberi lét mibenlétét kutatja: határtalanul fontos, a szó eredeti értelmében életbe vágó, amit tesz - hiszen végül ezért ítélik halálra -, mégis beszélgetéseit udvarias kedvesség, könnyed derű, és persze irónia és humor lengi át. Mert Apollón parancsa kegyetlen, nem lehet kibújni alóla akkor sem, ha a végén bürökpohár lesz az engedelmesség jutalma - teljesítése mégis öröm, nagyszerű szellemi kaland, fölszabadult játék is.
Szentkuthy Miklós - Prae
A Prae a szerző első monumentális irodalmi építménye, kritikusai a mai napig Szentkuthy fő művének tartják – s annak tartotta maga az író is. Szentkuthy nagyon fiatalon, húsz- és huszonhárom éves kora között írta, ő maga "kamasz-könyvnek" nevezte, s úgy tartotta, hogy a Prae nem más, mint készülődés a későbbi művekre. De a könyv már az első megjelenésekor több volt, mint "készülődés". A mű számot ad Szentkuthy elképesztő műveltségéről, olvasmányélményeiről, elméleti és szellemi tájékozottságáról, miközben a modern Európa válságállapotában tájékozódni próbáló, magányos értelmiségi küzdelméről is ironikus beszámolót nyújt.
Friedrich Nietzsche - Így szólott Zarathustra
Friedrich Nietzsche 1883 és 1885 között született, költői ihletettségű munkáját már a századelőn megismerhette a magyar olvasó - mi több, szinte egy időben két fordításban is. Bár Wildner Ödön fordítását például Ady Endre is méltatta, mára mindkét fordítás elavult. Kurdi Imre új fordításához a szerkesztők gazdag jegyzetapparátust készítettek, s ezzel a kötet nemzetközi mércével mérve is egyedülálló vállalkozásnak tekinthető.
Hamvas Béla - Karnevál
A beavató regény fogalmát hiába keressük az irodalomtudomány kézikönyveiben. A terminus technikus életrehívója Hamvas Béla Karneválja. A szellemi beavatás a tudat színvonalának felemelését jelenti. A regény hét könyve a tudatátalakítás /beavatás/ hét fokozata, a királyi út az Opus Magnum hét állomása. 1.könyv: a küszöb 2.könyv: mindenki átváltozik - metamorfózis 3.könyv: az elmélyítés - descensio 4.könyv: a lélek kettéválása - separatio és multiplicatio 5.könyv: időutazás a kezdetekbe - reductio és fixatio 6.könyv: a kiégetés /világégés/ - calcinatio és coagulatio 7.könyv: megtisztulás - sublimatio
Albert Camus - Sziszüphosz mítosza
Most először olvashatjuk teljes terjedelmükben magyarul a Nobel-díjas francia író, Albert Camus tanulmányait, amelyek hosszú éveken keresztül meghatározták a nyugat-európai és az amerikai szellemi életet.
Camus mint szépírói műveiben, esszéiben, tanulmányaiban is egy-egy igazságot, tanulságot próbál szívünkbe lopni, fel akar vértezni bennünket az élet meglepetései s értelmetlenségei ellen, hogy jobban lássuk és tűrjük a lét csapdáit. A Közöny filozófiai alapvetéseként számon tartott Sziszüphosz mítosza valójában arra tanít, hogy hős az ember, aki mindenre képes végzete ellen, s büszke maradhat a harcban. A Gondolatok a halálbüntetésről rendkívül meggyőző írás e büntetés ellen. A Levelek egy német baráthoz egyik darabjában először fogalmazódik meg az egyesült Európa eszméje. Az irodalmi tanulmányokból egy biztos ízlésű, nyitott, tájékozott ember szól hozzánk. A két Stockholmi beszéd a művész felelősségéről, feladatairól vall.
Szerepel kötetünkben Camus első könyve, a Színe és visszája, amely algériai élményeiből táplálkozik, valamint a lírai mediterrán hangulatú Nász és A nyár.
Hamvas Béla - Tabula Smaragdina / Mágia szutra
Az ún. Smaragdtábla és a Tarot ősi szövegeinek kommentárja, egyúttal bevezetés az alkímia nyelvezetébe és világába. A kötet második írása a hagyomány alkalmazásának könyve, útmutatás a szellemi megvalósítás belső műveleteihez, a „tudatosan megtisztított életrend” megvalósításához.
Schein Gábor - Szavak emlékezete
A Fekete-piros Füzetek - a kísérletezők, az újítók, az előrelépő megkésettek, a műfajokon túllépő vagy műfajváltó írók sorozata. A meglepetések sorozata. Szerkesztői vállalják: minden mű egyéni és ismételhetetlen, de csak annyiban művészi és értékes, ha ajándék és felrázó meglepetés. Próba ez a sorozat: belépés az irodalomba vagy kilépés a megszokott formák és stílusok birodalmából, olykor a visszalépés - a hagyományos kifejezésmód új fénytörésekkel megvilágítva. 4-5 íves könyvecskék: bemutatkozásokra, szerzők együttes jelentkezése értő irodalom- és művészetelemzésekre, poémákra, kisregényekre, novella füzérekre, programos közírói teljesítményekre, töprengő esszékre egyaránt alkalmas sorozat. A fekete és piros, az éjjel és a tűz, a gyász és a vér, a koporsó és a jászol: az újjászületés, a szabad nyilvánosság lehetőségeivel élő magyart literatúra szimbóluma.
Thomka Beáta - Beszél egy hang
Narratológia
Thomka Beáta Beszél egy hang című új könyve olvasásakor az értelmezőnek egyszerre kell figyelnie azokra a tárgyakra, amelyekről szót ejt, és a szerző kritikusi pozíciójának alakulására.
Gyakorlati megállapításai és elméleti összefoglalása egymásra nyílnak, termékeny párbeszédbe lépnek. A Thomka Beáta könyvében kirajzolódó kritikusi magatartást a bizonytalanságot és az állandóságot egyszerre szemmel tartó figyelem hozza létre. Kötetének értékét e kettősség egyenletesen magas színvonalú közvetítése adja.
Elizabeth Dalby - Minden, amit a sakkról tudni kell
A könyv önmagában is teljes kézikönyvként használható. Az internethez egyre növekvő számban hozzáférhető olvasók pedig tovább mélyíthetik tudásukat a könyvben javasolt webhelyek felkeresésével. \(Nincs feltétlenül szükség a számítógépre) Mi mindent tanulhatsz? Sok ötletet és taktikát, amelyek segítségével csiszolhatod sakktudásod... Böngészhetsz a haladó sakktaktikák és technikák magyarázatai között... Részletesen tanulmányozhatod a híres megnyitásokat... Megismerkedhetsz a sakkbajnokságok szabályaival és illemtanával... Hasznos végjáték-stratégiákról olvashatsz... Próbálkozhatsz a híres Huszárkör probléma megoldásával egy interaktív webhelyen... Megtudhatod, mire alapozza a számítógépes sakkprogram a döntéseit...
Kulcsár Szabó Ernő - Esterházy Péter
"Esterházy Péter (1950) a magyar irodalom élő klasszikusa. Kulcsár Szabó Ernő a kisepikai elbeszélés megalapozásától az önmeghatározások fontosságán át (melyeket a helyzetfelismerés allegoréziseinek tart) az interpenetráció, a szövegköziség jelenségeinek bő és termékeny vizsgálatára figyelve, a kanonizáltság poetológiáját feltérképezve a nyelvi „fellépés” retorikájáig vizsgálja át Esterházy világirodalmi rangú életművét."
Petri György - Örökhétfő
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Hamvas Béla - Scientia sacra
"Hamvas Béla tanításának talán legmagasabb csúcsát az archaikus hagyomány és a keresztény "jó hír", az evangéliumok egységének helyreállítása jelenti... Kétezer év után a nyugati civilizáció embere kezdi felismerni Jézus üzenetét: azért jöttem, hogy "mindnyájan egyek legyenek, ahogy te énbennem vagy, és én tebenned vagyok."
Hamvas Béla - A babérligetkönyv / Hexakümion
A déli napfény, a tenger felől jövő puha szél, a fűszeres levegő inkább volt álom, mint amit álmodni tudtam volna. Egyszerre arra gondoltam, hogy nincs nálam könyv. Olyan könyv, amit most jól esne olvasni. A gondolat lassan támadt bennem, egészen lassan, ahogy a cigarettafüst lebegett a zöld árnyékban, sietség nélkül és megbékélten. Mi az, amit magammal hoztam? Vándorkönyv, hajófedélzetkönyv, alkonyati könyv. Egyetlenegy babérligetkönyv sincs. Tűnődtem, ugyan melyik lehetett volna, ha elhoztam volna: kínai? francia? görög? angol? Akkor elhatároztam, hogy hasonló alkalomra, nem is másnak, csak magamnak, vagy nem is magamnak, csak másnak, egyszer, ha időm engedi és a Múzsák, könyvet írok. Idevaló könyvet, amit azonnal le lehet tenni, ha hozzák a levest. Ujra föl lehet venni s mielőtt a szardella érkezik, még el lehet olvasni belőle ötven sort. Esetleg százat. Két korty bor között és feketekávé után. Két lapot vacsora előtt. Olyan könyvet, amelyik nem sértődik meg, ha olvasás közben az ember kinéz a partra és elbámészkodik valamin, amit a következő pillanatban elfelejt. El lehet veszíteni és el lehet ajándékozni.
Pintér Béla - Drámák
Pintér Béla az egyik legsikeresebb alternatív színházcsináló ma. A Társulat 1998-ban alakult, és az elmúlt 14 év során 17 ősbemutatót tartott a budapesti Szkéné Színházban, egyet pedig a Nemzeti Színházban. Célja, hogy a társadalom és saját személyük kritikus-ironikus megfigyelései alapján - a szó egészséges értelmében vett - nemzeti ihletettségű, kortárs színpadi műveket hozzanak létre. A valóság és az álom, az autentikus és a giccs elegyéből, valamint a magyar népi kultúra egyes elemeiből épül fel az a szürreális világ, mely összes korábbi darabját jellemzi. Kötetünk nyolc drámát tartalmaz.
Mészöly Miklós - A tágasság iskolája
Tanulmányok irodalomról, zenéről, filmekről. Tanulmányok különféle művészi irányzatokról. Tanulmányok, melyek egyetlen műalkotás organikus közegét, belső mechanizmusát követik. Esszék a művészet megvalósított és lehetséges funkcióiról. Ösvények, csapások kutatása, ahonnan éntudatunk, létérzékelésünk, művészetszemléletünk felzárkózhat - vagy ahonnan szembeszegülhet - új, tudományos világképünkhöz, mely földrengés erejével rázta meg biztonságos, statikusnak hitt világszemléletünket. A szintézis kereséséről a tonalitás és atonalitás "közérzete" között: az elektronikus zenéről és Bartókról. A magyar Szisziphosz-mítoszról: Madáchról, Camus vízióinak dermesztően forró szépségéről. Corneille időszerűségéről. A szépség monstruozitásáról és zsákutcájáról Krúdy írásaiban. A "kegyetlen művészet" létéről, jogosságáról és abszurditásáról: magától értetődővé teheti, ami ellen lázítani, amivel szemben sokkolni akart. Esszéi: felfedezések. Mintha elsőként pillantana meg egy művészi objektumot, olyan kíváncsian, friss intenzitással fogja fel esztétikai, emocionális gondolati anyagát. Figyelme sokirányú, pontos és intuitív, a részleteket hűségesen követi, "tudja", amit az egész koncentráltan sugalmaz. A gondolkozás, a felfedezés izgalmas új ösvényeire kényszeríti az olvasót. Nem ítéleteket fogalmaz, hanem gondolatokat és kérdéseket, írásainak sűrű fénye lesöpri az előítéletek, az előregyártott, "kész", konvencionális meghatározások porát. Hűvösek és lobogóak Mészöly esszéi. Az absztakciók közegében mozdulatai biztosak, pontosak - makacsul, elszántan következetes. Élményeit, következtetéseit a végsőkig kifeszíti, de az állításokból, a logikai futamokból nem hagyja el a kérdőjeleket sem. Következetes kérdező. Esszéi az alkotó műhelyproblémái, műhelymunkái is. A művészitől nem választja el az ember általánosabb ügyeit: a morált, a külvilágot, a történelmet. Az ember és világ titkait kutatja: minél többet kimondani, megfogalmazni, napfényre hurcolni, elhódítani a homályból azt, ami kimondásra, napfényre vár.
Hamvas Béla - A láthatatlan történet / Sziget
A láthatatlan történet
Valamely szempontból egymáshoz rendelt események soráról azt mondjuk: történet. Van története az univerzumnak, a természetnek, az emberi társadalomnak, a kultúrának. Mindannak, ami a tér-idő kozmikus színpadán a keletkezés-elmúlás törvényének alá van vetve. Hamvas Béla történetei azonban aligha sorolhatók a történetírás színpadi eseményei közé. Ami őt foglalkoztatja, mindig és szükségképpen a színjátszás kulisszái mögé vezet, abba világba, amelyről alig tudunk valamit, amely nélkül azonban a történelem sem lenne más, mint a megjelenés-elmerülés véletlenszerű eseményeinek hömpölygő áradata. "A történetnek önmagában értelme nincs" - mondja Hamvas. Amit mi itt látunk, már csak végkifejlete annak a küzdelemnek, amit a létezés magasabb hatalmai: a léttisztitó erők vívnak a "létrontás démoni anarchiája" ellen.
A láthatatlan történet 1943-ban jelent meg először az Egyetemi Nyomda kiadásában. A kötet Hamvas Béla (1897-1968) egyetlen, még életében kiadott esszégyűjteménye.
Sziget
"Ez a tanulmánykötet úgy keletkezett, hogy néhány magyar íróban, gondolkodóban, költői, kutatói, filozófikus elmékben (természetük leírásául mondjuk ezt róluk) megértek élmények, amelyeknek kifejezése ebben az egymással alkotott együttesben van a legjobban a maga helyén."
Hamvas Béla - Patmosz I-II.
Patmosz kis Égei-tengeri görög sziget, egy a több tucatból. Az aggastyán János apostol száműzetésének helye. Az evangélista itt foglalta írásba az üdvtörténet végidejét, az Apokalipszist, a Jelenések könyvét.
És Tiszapalkonya? Hőerőmű, dübörgő turbinák, barakk, emeletes ágyak, vaskályha, verejtékszag. A bé-listázott Hamvas Béla segédmunkás-raktáros munkakörben eltöltött éveinek „második korszaka”, száműzetésének leghosszabb periódusa, 1954-től 1962-ig.
Hamvas az exilium valódi természetével már 1948 óta tisztában volt. Az ötvenes évek elején írt naplótöredékeinek az ószövetségi Szarepta címet adta, mert Jahve így szólt a menekülő Illés prófétához: Menj Szareptába, és ott rejtőzz el. Hamvas először Szentendre határában keresett menedéket. Ekkor mint kertész és földműves. Mikor a hatóságok szemében e magának választott szerep tarthatatlanná vált, 1951-től ingázó munkásként az inotai hőerőműnél helyezkedhetett el, raktáros besorolással.
Az ember megrendülten ismeri fel, hogy e diktatórikus világ komor színfalai között, a lélekszorító elhallgattatás ellenére olyan mű születik itt, amely az európai esszéirodalom csúcspontja. A felsőfok általában tilos, de ezúttal helyénvaló.
Minden alkotó embernek ki kellene próbálnia élete során legalább egyszer, hogy mit jelent az: hajnalban kelni, 8-10 óra „szellemsorvasztó” munkát végezni, tömegszálláson lakni, és e mindennapos teher súlyát hordozva a művét megalkotni.
Mégis. A gyárkémények füstje, a csajkában kapott hitvány ebéd, a hosszú sötét barakkfolyosó, a szénpor és hamulepte növényzet, az árokpart poshadt vize, de legfőképpen az ötvenes évek mindent elárasztó, fojtó politikai atmoszférája az esszékötetben csupán sajátos madártávlatból jelenik meg. (Ahogy az 1944-ben befejezett Scientia Sacrában sem érezzük a második világháború tankjainak dübörgését és a szőnyegbombázásokat). Hamvas bár benne él, mégis fölötte áll, derűje, humora magasából lát rá e groteszk színjátékra. Mint mondja, a korrumpált világ őrjöngése egyetlen pillanatra se tévesszen meg senkit. Aki tud a hiteles létről, a nem korrumpálható valóságról, a tragikomédia legsötétebb fordulatán is csak mosolyog.
„Szent skizofrénia” ez, amelyben a historikus idő és a belső történés időfölöttisége szétválik egymástól. Örök emberi tartalmak foglalkoztatják mindenkor, és a történelem korszakainak diabolikus tébolyait már csak a szentkönyvek mérlegén hajlandó megmérni.
A Patmosz születése idején még csak kéthetenként, szombaton utazhatott Pestre. Első útja mindig a könyvtárba vezetett. Egy tucat könyvet kölcsönzött, a másik tucatot visszaadta. Nem mintha a könyvekből tanult volna látni. Saját magának állított követelménye az egyetemes tájékozódás (univerzális orientáció) igénye. Volt azonban egy másik – legalább ilyen fontos – önmaga számára szabott mércéje: a hiteles, áttetsző élet (a transzparens egzisztencia) megvalósítása. Ehhez pedig Tiszapalkonya maga az eszményi háttér.
Ez a géppuskatornyoktól körülvett kis "Gulág", mindennapos vizsgahelyzetet jelentett. Négyezer ember – köztörvényestől, és katonaszökevénytől kezdve a politikai átnevelésre ítélt elitig – gumicsizmában lapátolta a szenet és szerelte a távvezetékek vasbeton-oszlopait. Ebben a háttérben születtek meg a kötet kristálymondatai: „Nem igazságot vár, hanem igaz életet, nem azt, hogy igazat mondjon, hanem, hogy igaz legyen.” Vagy: „Véletlenül lehet igazságot találni, de senki sem lehet véletlenül igaz.” A szenvedésben és megaláztatásban kiégetett élet: ez a transzparens egzisztencia megvalósításának „tízezer útjából” az egyik legradikálisabb.
Nehéz? Visszatekintve inkább könnyű. És hány írástudó mondhatja el önmagáról, hogy minden szavát életgyakorlatával ellenőrizte…
Kevés mű él túl fél évszázadot. Hamvas Béla azt írja: a „kis örökkévalóság” ideje a szerző halálától számított legfeljebb ötven év. Mint az elsárgult fényképekből, ötven év után a legtöbb műalkotásból csak egy sajátosan naiv, ma már érdektelen világ levegője árad. Művészet, irodalom, tudományos értekezés, filozófia? Mi maradt az 50-es, 60-as évek nagy szellemi izgalmaiból? Hol vannak az ünnepelt szerzők és művek?
Ami a Patmoszban fontos, olyan friss, mintha ma reggel vetették volna papírra. Van-e aktuálisabb, mint a Direkt morál és a rossz lelkiismeret, vagy a Németség, a Korszenvedélyek utólagos igazolása, vagy a Függelék a középszerűségről? Elavulhat-e Az életmű, a Metapoiézisz vagy az Interview érvénye?
Közelebb vagyunk-e az alapálláshoz – a spirituális hagyomány által megtisztított és fölemelt életrendhez –, a „lét eredeti szövegének megfejtéséhez” ma, mint ötven éve?
A Patmosz alkotója saját oeuvre-jéről is elmondhatná: „A nagy művek között korkülönbség nincs. Minden nagy mű egyidejű. Minden nagy mű állandóan jelen van. Minden nagy mű kortársam.” (Az életmű, 187. o.)
Dúl Antal
Hamvas Béla - Az ősök nagy csarnoka I-IV.
"Az ősök nagy csarnoka részeit Hamvas Béla 1936 és 1961 között, egy-egy szabad órájában készítette. Mondhatnánk lopott időben, könyvtári munkaidejében, frontszolgálatok csendesebb pillanataiban, katonai szabadsága és hátországi szolgálatai idején, a negyvenes évek végén Szentendre Bubándombján, 'földműves korszakában', majd segédmunkás szerepben, a hőerőművek raktáraiban eltöltött hosszú évek alatt, titkokban, kihúzott íróasztal-fiókokban írva, nyomorúságos barakk-szobákban, és az erőművek mögötti árokpartokon, hajnali órákban, Inotán, Bokodon, Tiszapalkonyán. A négy könyv tartalmi összeállításában nem az elkészítés időrendjét követtük, hanem a "nagy archaikus egységek" köré rendeztük Hamvas tanulmányait, szövegelemzéseit és fordításait. Az első kötet a védikus hagyományt és a hozzá szorosan kapcsolódó buddhista tradíció egy-egy elemét tartalmazza. A második kötet Kína taoista- és csan-hagyományából, a tibeti bön, a tibeti buddhizmus írásaiból és Japán zen szövegeiből válogat. A harmadik kötetben az Egyiptomi halottaskönyv, a Kabbala egy része (a Széfer jecira) és a iszlám misztika (szúfi) kapott helyet. A negyedik kötetben a görög hagyomány (Orpheusz, Empedoklész, Püthagorasz, Hérakleitosz), a közép-amerikai tradíció, rövid tanulmány az alkímiáról, egy Jakob Böhme-kommentár, és a Lélekről szóló negyven kérdés fordítása szerepel. Az ősök nagy csarnoka Hamvas életének egyik legnagyobb vállalása, még akkor is, ha ez az összeállítás mind tematikájában, mind arányaiban szükségképpen töredékes. Nagyon jól tudta, és az Interview c. esszéjében meg is írta, hogy nem egy emberre és emberöltőre szabott munkába kezd. E négykötetes gyűjteményből kimaradt számos olyan alapmű, amelynek szellem pedig Hamvas egész életművét áthatja: A Bhagavad-gíta éppúgy, mint Lao-ce Tao-te kingje, Eckhart Mester és a keresztény misztikusok köre csakúgy, mint a Zarathusztrák perzsa hagyománya, a Ji-King vagy az alexandriai héber és keresztény gnosztikus és hermetikus forrásanyag..." (Dúl Antal)
Hamvas Béla - Szellem és egzisztencia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Petri György - Sár
„Petri köteteinek olvasásakor régebben is volt olyan érzésem, hogy maga a vers szétmállik, miközben a versbeszéd és a költői szerep szuggesztivitása változatlanul erős; de most a Sár verseiben látom először úgy, hogy Petri szándékosan törekszik erre: legtöbb verse mintha egy-egy megíratlan másik vers helyén és helyett jött volna létre. A nyolcvanas évek Petri-versei kihagyásokból és elkanyarodásokból építkeztek; a mostaniak inkább elhagyásokból és betoldásokból.”
(Márton László: Álalakúság, avagy a közbeszólás hatalma. Holmi. 1994/6.sz. 912-918. p.)