A ​társadalom fogaskerekei Magyarázó ​mechanizmusok a társadalomtudományokban

Émile Durkheim - A ​társadalmi munkamegosztásról
Émile ​Durkheimet a szociológia egyik megalapítójaként tartják számon. A társadalmi munkamegosztásról című, 1893-ban megjelent könyve négy nagy munkája közül az egyik. A könyv a társadalmi integráció (szolidaritás) alapvető mechanizmusait elemzi. A mai fejlett társadalmak is azzal a kérdéssel kerülnek szembe, mint Durkheim korának francia társadalma: vajon a gazdasági érdek és a piaci csere világa elégséges összetartó erőt jelent-e. Megfontolandóak maradtak Durkheim gondolatai a társadalmi szolidaritás zavarairól. Egy korábbi, könyvárusi forgalomba nem került válogatás után most a teljes (a társadalompolitikai szempontból jelentős 2. előszót is tartalmazó) mű jelenik meg megfelelően igényes fordításban és a könyv olvasóit a mű kontextusa és tudományos jelentősége tekintetében eligazító utószóval.

Norbert Elias - A ​civilizáció folyamata
Ez ​az 1939-ben megjelent s a hatvanas években világsikerré lett munka hallatlanul gazdag, forrásértékű példaanyagon elemzi (a középkori udvari illemkódexektől 18. századi, szépirodalomban rögzült viselkedésformákig) az európai világszemlélet és magaviselet civilizálódását. Az értekezés szigorú tudományossága cseppet sem akadályozta, hogy a szerző olyan, ízig-vérig köznapi viselkedésformák között tallózzék, mint például a tüsszentés, a köpés, az étkezési vagy hálószobai jó modor stb. Norbert Elias - a példákból és elemzésükből kiindulva - impozáns civilizáció- és társadalomelméletet is felvázol, mely napjainkig is a viták kereszttüzében áll. A civilizáció folyamatát Freud interpretációjaként is lehet olvasni, hiszen kifejezetten freudi gondolat a civilizációt gátlásmechanizmusok kiépülésének látni. Elias azonban a freudi elméletnek inkább kritikusa, mintsem illusztrátora, ugyanis nem állítja szembe a társadalmiságot a viselkedések természeti meghatározottságával. Azt vizsgálja, miként alakulnak át a már meglévő társadalmi magatartáskódok, és miként eredményezi a magatartás átalakulása az egész személyiségstruktúra átalakulását: hogyan helyettesíti lépésről lépésre az egyénre nehezedő külső kényszert az önkényszerítés. És arra is rámutat, hogy mindez nem csak feltétele, de eredménye is a modern, erőszakmonopóliumon alapuló állam létrejöttének.

Max Weber - Tanulmányok
A ​kötet Max Weber alapvető, az oktatásban alapszövegnek tekintett tanulmányait tartalmazza Erdélyi Ágnes és Wessely Anna új, javított fordításában, összeállításában és szerkesztésében. A tartalomból: -A társadalomtudományi és társadalompolitikai megismerés "objektivitása" -A szociológiai és közgazdasági tudományok "értékmentességének" értelme -A tudomány mint hivatás -A karizmatikus uralom és átalakulása -A nem legitim uralom (A városok tipológiája) -A racionális állam s a modern politikai pártok és parlamentek(Államszociológia)

Leo Strauss - Joseph Cropsey - A ​politikai filozófia története I-II.
A ​nagyszabású összeállítás - melynek kis részét Strauss írta, nagyobb részét tanítványai és munkatársai - közel két és fél ezer esztendő politikatudományát, Thuküdidésztől Heideggerig közel negyven gondolkodó eszméit öleli fel.

Max Weber - A ​protestáns etika és a kapitalizmus szelleme
A ​kötet címadó írása Max Weber, német közgazdász és szociológus egyik leghíresebb műve, hipotézise szerint a protestáns hivatásetika (mások mellett) fontos szerepet játszott a kapitalista gazdasági rendszer kialakulásában. Weber szerint a kapitalizmus szelleme nem egyszerűen üzleti bölcsességek halmaza, hanem etikusan színezett életszabály – ethosz –, etikai mezben fellépő, normákhoz kötött meghatározott életstílus, hivatásbeli kötelesség. A protestáns etika megszabadította a javak szerzését a tradicionalista etika gátlásaitól, úgy rombolta le a nyereségvágy korlátait, hogy nemcsak legalizálta, de egyenesen isteni akaratot látott benne. Mindamellett a nyugati kapitalizmus nem csupán felszabadította a szerzési ösztönt, de egyben meg is fékezte azt a fogyasztás korlátozásával, ideális feltételeket teremtve a tőkeképződésnek.

Martin Heidegger - Rejtekutak
Martin ​Heidegger 1935 és 1946 között született tanulmányainak a szerző által összeállított és 1950-ben megjelentetett kötetét az utókor szemében elsődlegesen az tünteti ki, hogy itt olvasható a német filozófus legnagyobb lélegzetű és mindenképpen legnagyobb hatású "esztétikai" gondolatmenete, _A műalkotás eredete_. A kötet további öt, első látásra igencsak eltérő irányokba kalandozó tanulmányát összefogó "szemléleti keret", az idő haladtával mind hangsúlyosabbá váló léttörténeti és ilyenképp metafizika-kritikai perspektíva kibontakozását reprezentálja a tudomány és a világkép összefüggésének feltárása, valamint Nietzsche, Hegel, Rilke és Anaximandrosz szövegeinek elemzése révén.

Mannheim Károly - Ideológia ​és utópia
"Gottfried ​Keller jóslata szerint 'a szabadság végső győzelme száraz lesz'... Az utópia eltűnése statikus tárgyiasságot hoz létre, amelyben az ember maga is dologgá válik... Az ember, miután eljutott a tudatosság legmagasabb fokára - ahol a történelem immár nem vak sors, hanem saját alkotása -, elveszti történelemformáló akaratát és ezzel betekintését a történelembe." A tudásszociológia atyjának főműve - csonkított és titkos kiadása után - először jelenik meg magyarul.

Niklas Luhmann - Bevezetés ​a rendszerelméletbe
Niklas ​Luhmann (1927-1998) társadalomelméletének feldolgozása a tudomány egyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata. A nehézség nem csupán az életmű roppant terjedelméből adódik, hanem abból is, hogy az elmélet körkörös felépítésű, vagyis az egyes építőkövei csak a többi ismeretében érthetők meg igazán. A jelen kötet - mely Luhmann egyetemi előadásainak átirata - fontos segítséget jelent a luhmanni elmélettel megismerkedni vágyók számára: gondolatmenetét végigkövetve érthető, logikus módon tárulnak elénk az elmélet belső összefüggései. Megtudhatjuk, hogy Luhmann rendszerelmélete mennyiben tér el más rendszerelmélettől, s milyen belátásokat nyerhetünk, ha azt a társadalom leírására alkalmazzuk. A szerző hangsúlyozza, hogy elmélete nem kizárólagos érvényű, s dönthetünk más formaiság mellett is. Ám minden fogalmi döntésnek következményei vannak arra nézve, hogy milyen felismeréseket kapunk segítségével a társadalomról. A könyv legnagyobb érdeme, hogy feltárja a fogalomhasználat és az elméletből következő megállapítások közötti összefüggéseket. Ezáltal rávilágít a sokszor meghökkentőnek tűnő luhmanni fogalomhasználat mozgatórugóira, és arra is, hogy milyen döntő pontokon és indokokkal tér el Luhmann elmélete más elméletektől - elsősorban a nagy rivális, Jürgen Habermas elgondolásaitól.

Thomas Hylland Eriksen - Kis ​helyek - nagy témák
Thomas ​H. Eriksen, a szociálantropológia professzora az oslói egyetemen ennek a brit hagyományban inkább szociálantropológiának, az amerikai hagyományt követően inkább kulturális antropológiának nevezett, nálunk viszonylag új, és egyre nagyobb érdeklődésre számot tartó diszciplínának legfontosabb területeit tárgyalja tematikusan és élvezetesen. Egyebek között olyan témákat, mint rokonság, az etnicitás, a rítusok, a hatalmi viszonyok. Példák gazdag tárházából merít, hozzáférhetővé és kezelhetővé, elemezhetővé és oktathatóvá téve az antropológia hatalmas összegyűjtött és feldolgozott empirikus anyagának legjavát, demonstrálva az erre a tudományterületre olyan egyedülállóan jellemző komparatív, összehasonlító módszer rendkívül ösztönző és tanulságos voltát. A könyv a legkorszerűbb, legszélesebb értelemben tárgyalja ennek a tudománynak a vizsgálódási körét, belefoglalva a komplex modern társadalmak antropológiai kutatását is, ezáltal kulcsfontosságú alapozó tankönyvet lehet nemcsak a szűkebb szakterület, hanem minden társadalomtudomány oktatói és diákjai számára. A klasszikus nagy antropológiai kutatásokból készült monográfiák ismeretanyagát használja fel, azokból hozza a példáit az egyes témák elméleti megalapozottságú tárgyalása során.

Livi-Bacci Massimo - A ​világ népességének rövid története
A ​neves olasz történész-demográfus összefoglaló munkája megismertet a demográfia mai állásával, s bemutatja az emberiség népesedéstörténetének fő problémáit. Livi-Bacci komplex, a demográfiai munkák által ritkán érintett biológiai, közgazdasági és egyéb területekre is kiterjesztett vizsgálatokkal igyekezett föltárni, hogyan működnek különböző viszonyok között, egy-egy jellemző időszakban azok a mechanizmusok, amelyek a népesség és a források közötti mindig kényes egyensúlyt meghatározzák.

Marc Bloch - A ​történész mestersége
A ​modern francia történetírás, az Annales-iskola egyik alapító atyjának posztumusz munkája a történészi munka gyakorlatával, a történelem elméleti- módszertani kérdéseivel foglalkozik. Mi a történelem célja? Hol helyezkedik el a társadalomtudományok között? Hogyan dolgozik a történész? Marc Bloch munkája ezekre a kérdésekre keresi a választ. A XIX. századi "pozitivista" történetírással szemben a problémaközpontú, kérdéseket felvető történetírás programját fogalmazza meg, amelyben az összehasonlítás és értelmezés fontos helyet kap. A kötetben először jelenik meg "a történelem védelmében" írott művének teljes szövege, valamint helyet kap benne két kisebb módszertani írás is.

José Ortega y Gasset - A ​tömegek lázadása
"A ​történelem olyan vers, amelynek minden szaka más ütemre lejt. De ha így van, nekünk, akik e század strófáiban vagyunk beiktatott szavak, e strófa üteme éppoly fontos, mint maga a vers. Ez az ütem a parancs, amelyet a verstől kapunk. Amit Ortega úgy mond: mindenkinek első kötelessége saját kora imperatívuszát megérteni." Németh László: Ortega és Pirandello

Immanuel Kant - A ​gyakorlati ész kritikája
"Két ​dolog tölti el elmémet mindig új s egyre fokozódó csodálattal és hódolattal, minél gyakrabban és hosszabban gondolkodom el róluk: a csillagos ég fölöttem és a morális törvény bennem." Ezzel a híres mondattal kezdődik A gyakorlati ész kritikája Zárszava, azé az írásé, amely Kant etikai műveinek sorában a második helyet foglalja el Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (1785) után. Noha a filozófus csodálatának tárgya és etikájának kulcsfogalma, a morális törvény már az 1760-as évek legvégén felbukkan Kant morálfilozófiai feljegyzéseiben, végleges jelentését és kontextusát éppen ebben az 1787 decemberében megjelent műben nyeri el. * Noha A gyakorlati ész kritikája megjelenését követően Kant folyamatosan dolgozott filozófiai rendszere kiépítésén, ezzel mindörökre adós maradt annak ellenére, hogy a Kritikák sora hamarosan egy harmadikkal is kibővült, a kétosztatú metafizikai rendszernek (a természet és az erkölcsök metafizikája) pedig 1797-ben megjelent a második része. Ennek a kudarcnak mélyen fekvő koncepcionális okai voltak. Az etika kitüntetett szerepe azonban soha nem kérdőjeleződött meg számára, ami talán természetes is egy olyan filozófus esetében, aki szabadságunk megnyilvánulását, a morális törvényt a kozmosz végtelenségéhez méri.

Michel Foucault - Felügyelet ​és büntetés
A ​Felügyelet és büntetés című munkájában Foucault szembeállítja egymással a büntetés két modelljét: – a középkori- kora újkori modellt, amelyben a bűnös, a Rossz elpusztítása a cél. A nyilvános kivégzések egyfajta színházat jelentenek, az uralkodói hatalom és tekintély reprezentálását. – A modern korban a test elpusztítása helyett a bűnös javítása, nevelése kerül előtérbe: „…a büntetés művészete a fegyelmező hatalmi rendszerekben nem a vezeklést, még csak nem is a szigorú értelemben vett elfojtást célozza”, hanem az egyének hasznossá tételét.

Adolf Hitler - Harcom
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Michel Foucault - A ​szavak és a dolgok
Foucault-nak ​számos műve megjelent magyarul, ám ezek kivétel nélkül a kései, nemcsak érett, de az elmélettől egyre inkább a konkrétumok (igazságszolgáltatás, kórház, börtön, szexualitás stb.) felé forduló - alapelveit, vezérlő szempontjait immár olvasónál feltételező - szerzőt mutatják. Ez a mű feltehetőleg a szerző legfontosabb, nevét igen hosszú időre fenntartó alkotása. Ebben az alapelveket mutatja be, méghozzá abban a stádiumban, amikor Foucault maga is "rájött" arra, hogy mi az "uralom", mi a tudás "igazi" szerkezete, mi indokolja, sőt generálja a "gyanakvást", mi az emberi szituáció alapvető struktúrája; mi a tudás "archeológiája" stb. Bevezető és alapozó tehát ez a fiatalkori munka az egész Foucault-i életműhöz, és rajta keresztül a strukturalizmus, neostrukturalizmus és posztmodern egész összetett kérdésköréhez. Maga a mű - külső formáját tekintve - tulajdonképpen filozófia-, illetve eszmetörténeti vizsgálódás, annak kutatása és bemutatása, hogy miképp és mit kutatott és kutat a társadalomtudomány, a filozófia és az emberrel foglalkozó számos tudományos diszciplína. Lényegét, mélystruktúráját tekintve pedig olyan ismeretelméletről van szó, amely egyben antropológia és történetbölcselet is, olyasféle fordulat az ember és megismerése tárgykörében, mint Freudé a pszichológiában, vagy Nietzschéé az etikában. A mű több bravúros egyedi filozófiai és művészeti, történeti és közgazdasági elemzést tartalmaz, lényegét azonban nem ezek a sokszor idézett és bámult csúcsteljesítmények adják, hanem ember "eltűnéséről", mármint a tudományok felé irányuló reflektorfényéből való eltűnéséről, az eldologiasodás (éppen nem hegeli-marxi) koncepciójáról szóló alapeszmék, amelyek Foucault helyét a gyanú filozófiájának legnagyobbjai közt jelölik ki, és akinek hatása nemcsak a posztmodern vezető filozófusainak (Derrida, Rorty stb.) eszméin mérhető fel, de a filozófia, társadalomtudományi közgondolkodás ún. "normál" szerkezetén is. Alapmű, minden igazi - filozófiai, társadalomtudományi - műveltségre törő olvasó kötelező olvasmánya.

Hegel - A ​szellem fenomenológiája
Hegel ​művei a filozófiatörténet legnehezebb olvasmányai közé tartoznak. Absztraktsága és elvontsága néha olyan szinten mozog, hogy filozófiájáról beszélni nem lehet másként, mint szó szerint idézni a szerzőt, mert az az érzésünk támad, hogy egy szó megváltoztatása vagy kihagyása is végzetes lehet. _A szellem fenomenológiája_ című munkáról maga Hegel írja azt, hogy igazán csak akkor érthetjük meg az első mondatokat, ha már az egész művet értjük - ez a sajátos paradoxon, körbenforgás gyakran lehet élményünk Hegel olvasásakor.

Kurt Lewin - A ​mezőelmélet a társadalomtudományban
Kurt ​Lewin századunk egyik legnevesebb pszichológusa volt. Német származású, de a fasizmus uralomra jutása után az Egyesült Államokba emigrált, és legjelentősebb összefoglaló jellegű írásai már az amerikai környezetben születtek. A pszichológia történetében egyike azon kutatóknak, akik számos területen egészen új alapokra helyezték az addigi kutatásokat, és - néha vitatható, de mindig termékeny - elgondolásaikkal új perspektívákat nyitottak e tudományban. Alapvető elméleti megközelítésmódja, a dinamikus pszichológia azóta a legkülönbözőbb területeken vezetett régi jelenségek átértelmezésére és új összefüggések feltárására. Élete utolsó szakaszában Lewin érdeklődése a szűken vett pszichológiai problémákon túl társadalompszichológiai problémákra is kiterjedt. Egyik kezdeményezője volt a kiscsoportkutatásnak, s megállapításai (elsősorban a demokratikus és autoritárius légkörrel kapcsolatban) immár klasszikus érvényűek. Itt és más hasonló kutatásai során arra a részben ma is megoldatlan kérdésre keres választ, hogy hogyan, milyen közvetítéseken keresztül érvényesülnek az alapvető társadalmi determinációk az egyének, illetve kisebb csoportok életében. Válogatásunk Lewin életművének legjelentősebb darabjait tartalmazza, bemutatva csaknem minden problémát, amely életének egyik vagy másik szakaszában érdeklődése homlokterében állott.

Émile Durkheim - A ​társadalmi tények magyarázatához
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Max Weber - Gazdaságtörténet
Jelen ​kötet felszabadulásunk óta immár a harmadik terjedelmes válogatás a 20. század legjelentősebb polgári szociológusának és gazdaságtörténészének, Max Webernek műveiből. Ez a tény és a benne kifejezésre jutó érdeklődés a több mint fél évszázada elhunyt kiváló tudós és gondolkodó életműve iránt nem elszigetelt jelenség nálunk. Világszerte valóságos reneszánszát éli az iránta való kritikus érdeklődés. Marxisták és nem marxisták ma is, vagy talán ma inkább, mint még néhány évtizeddel ezelőtt, szükségesnek érzik, hogy korunk forradalmi mozgalmakban, háborúkban és a gazdasági, politikai és szellemi-erkölcsi válságokban gazdagodott tapasztalatait szembesítsék annak a jelentős személyiségnek gondolatvilágával, akit nem minden ok nélkül, de mindenképpen szellemesen vezetek "a burzsoázia Marxának". A hazai marxista kutatás egy jelentős monográfia keretében és több kisebb terjedelmű tanulmányban ismertette és értékelte a polgári szociológia egyik megalapozójának és az empirikus szociológia mindmáig egyik legnagyobb egyéniségének életművét.