További értékelések
Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.
Kedvenc mesekönyvem volt, folyton ebből kértem az esti mesét. Általában Az égig érő fát, mert az volt a legkedvesebb mesém. Anyu meg a mama mindig féltek megkérdezni, mit olvassanak, mert ezt választottam.
A többi mese is nagyon jó benne, lassan majd előveszem, és a kislányom is ebből kapja majd az esti mesét. ;)
Gyerekkorom könyve, de annyira sokat nem olvasták fel / olvasgattam, mert nincs túl sok emlékem ezekről a mesékről. Azt tudom, hogy régóta a polcomon van, és nagyon megmaradt bennem hogy ez volt az első könyvem, amit kölcsönadtam egy általános iskolai barátnőmnek, és meglepetten láttam, hogy kissé sérült gerinccel kaptam vissza – mikre nem emlékszik az ember!? :D Most sorra vettük a meséket, de annyira nem csodálkozom azon, hogy nem sokszor mesélték belőle az esti mesét nekem annak idején, mert igazából nem győzött meg a kötet. Az én érzéseimnek sok helyen morbid volt, máshol pedig határozottan untam, összességében nem gondolom egy jól sikerült válogatásnak. Vannak ennél sokkal szívemhez közelebb álló gyűjtemények, még ha a magyar népmesék keretein belül is maradunk.
Annyiszor elolvastam!!! Aztán felnőttem, elkerültem otthonról, a szüleim elváltak, az apám a kert közepén kazalba rakta, ami szerinte haszontalan, és meggyújtotta. Közte volt ez a könyv is, meg még sok másik. Játékok, régi fotók… Lehet nélkülük élni. Olyan zombisan:(
Nálunk ez egy ún. “generációs könyv”. Egy kislányé volt, aki a kislányának adta, aki a kislányának adta….
Gyermekkorom legjobb mesekönyve volt, még ma is “kísért” a szélkötő kalamona. Ennek immár közel 50 éve…. De véleményem szerint is generációs könyv, ajánlom minenkinek.
