Mágikus ​Kordillerák

Guy Piazzini - Akik ​túlélték a vízözönt
Mesebeli ​sárkányokra emlékeztető óriásgyíkok, nomád fejvadászok... Ezek a lengedás lények nem holmi álmodozók képzeletében születtek, és nem tűntek el örökre az őskor homályában. Még ma is léteznek! Egy fiatal francia kutató, Guy Piazzini három bajtársával rájuk talált, és meg akarta ismerni életüket. Indonézia embernemjárta szigetein, Borneó áthatolhatatlan dzsungelében élnek ezek az őskori lények, amelyek lassan, de visszavonulhatatlanul kipusztulnak egy olyan világban, amelyben már rég eltűntek létfeltételeik. A négy fiatal tudós hónapokig tanulmányozta az állatok viselkedését, hosszú ideig együtt éltek a punan törzzsel, aminek tagjai nemrégiben még a fejvadászat szokásainak is hódoltak. A négy francia fiatalember kivívta a primitív emberek bizalmát, részt vettek vadászataikon, kultikus szertartásaikon, megfigyelhették családi életüket, megismerték örömeiket, bánataikat. Piazzini mély emberséggel, szeretettel ír ezekről az egyszerű, jóindulatú emberekről. Könyve nemcsak izgalmas kalandokban bővelkedő útleírás és néprajzi tanulmány, hanem egyben meleg emberi dokumentum.

Gyárfás Endre - Görög ​tüzek
Gyárfás ​Endre, több sikeres útikönyv (Pazarló skótok, Spanyolföldön húsvétkor, Tengertánc és tulipán) szerzője, több ízben járt turistaként Görögországban. Saját maga és családja (felesége, kisfia) élményeit és tapasztalásait e könyvében adja közre. Könyvében a szerző bemutatja - a mitológiai emlékhelyekhez fűződő történelmi, mitológiai, művészettörténeti és gazdaságtörténeti ismertetésen túl - a mai Görögország is. A szerző nagy szuggesztivitással, költői erővel tud tájat ábrázolni, s leírásaiból kibontakozik a táj és az épületegyüttesek minden Görögországba látogató turistára lenyűgözően ható harmóniája, amellyel visszaidézi a régi korok levegőjét, s mintegy személyes belépést tesz lehetővé az elmúlt időkbe. Gyárfás Endre érdekesen ír a XIX. századi görög szabadságmozgalmakról, a partizánok II. világháborús hősiességéről és az ezt követő polgárháborúról, emigrációról is. A közelmúltra, a mai politikai, gazdasági, kulturális életre, szokások bemutatására is sort kerít. A szerző különböző érdekes emberekkel beszélget, felkeres egy nyomdát és egy hajóépítő műhelyt, részt vesz egy hajnali halászaton és egy borfesztiválon, szenvedő alanya egy vasúti sztrájknak, végignéz egy fény-árny játékot stb. A szerző utazásai során a következő helyeken fordult meg: Athénban, az égei-tengeri szigeteken, Eleusziszban, Korinthoszban, Mükénében, Epidauroszban, Arkadiában, Olümpiában, Delphoiban, a Parnasszoszon, Levadiában, a Helikón-hegységben, Thébaiban és Marathónban.

Miloslav Stingl - Keresztül-kasul ​Mikronézián
Miloslav ​Stingl cseh néprajzkutató írásait ismeri már a magyar olvasóközönség, de "Világjárók" sorozatunkban ez az első kötete. Könyvében a Csendes-óceáni Szigetek Gyámsági Terület alá tartozó ismeretlen mikronéziai szigetvilágot mutatja be, a Csendes-óceánban elszórt 2141 szigetet Új-Guinea fölött, Melanézia és Polinézia között. Szigeteket, melyek "úgy lebegnek földünk legnagyobb óceánjának habjaiban, mint a vízbe vetett koszorúk." Stingl szigetről szigetre utazik ebben a különös világban, és mesél rejtélyekről, melyeket még nem fejtett meg a tudomány (Nan Madol, a palaui üvegpénz), különös szertartásokról (a netti varázslónők), legendákról (a kígyó, amely elhozta a bölcsesség korát), a társadalmi hierarchiáról (a fésű nélküli emberek)... Bikini és Eniwetok - az amerikai atomkísérletek színtere - lakosainak sorsáról és a hidrogénbomba hamujába "belekóstolt" japán halászok kálváriájáról. A szerző nemcsak a múltat és a jelent, hanem a jelenben kirajzolódó jövőt is bemutatja olvasóinak. "Az emberiség egyszer igénybe veszi a tengerek roppant kincseit, és a kis Mikronézia, amelyhez az óceánnak oly roppant nagy területe tartozik, hasznát veszi majd ennek a gazdagságnak. Szerencsés utat, Mikronézia!"

Hugo A. Bernatzik - Óceánia ​népei között
Ebben ​a könyvében a Salamon-szigeteken, Új-Guineán és Bali-szigeten keresztül tett tanulmányútjáról számol be a szerző, a neves bécsi néprajztudós. Írása mindvégig élményszerű: ismerteti a vállalkozásával járó nehézségeket, eseményeket, kalandokat.Leírja hogyan sikerül a kőkorszak fejlődési fokán álló benszülöttek bizalmába férkőznie. Emberi közelségbe hozza életmódjukat, anyagi és szellemi kultúrájukat.

Poczik Miklós - Sebész ​voltam Etiópiában
Etiópia ​tikdem! Etiópia mindenekelőtt! A háromezer éves Etiópia történetében talán a legnagyobb változásokat jelképezi ez a két szó. Naponta többször sugározza ezeket a szavakat az Addisz Abeba-i rádió. A kocsik ablakaira ragasztott matricákon, a fiatalok ingein is ez olvasható. Az emberek így köszönnek egymásnak: Etiópia tikdem! A császár fogoly! Ledőlt egy hamis bálvány. Negyvennégy évi uralkodás után, 1974-ben I. Hailé Szelassziét, az egyik leghosszabb ideig hatalmon levő uralkodót megfosztották a tróntól. A fordulat napjaiban és a változást közvetlenül megelőző két évben, 1972 és 1974 között, három évig Etiópia "legforróbb" tartományában dolgoztam. Egyetlen sebészként a hárommilliós Vollo tartományban, Dessziében, ahol a császár, látogatása alkalmával, öt-öt etióp dollárt osztott ki a kórház betegei között, de mindenki hallgatott arról a százezer emberről, akit az éhség és a kolera ölt meg pár hónap alatt. Az éhség és a tömeges halál indította el a lavinát, amely maga alá temette a világ legerősebbnek hitt császárságát és megszülte ezt a jelszót: Etiópia tikdem!

Haroun Tazieff - Víz ​és tűz
A ​Calypso francia kutatóhajón számos igen neves tudós vállalkozott arra, hogy külön hajószemélyzet nélkül, mindegyik a maga tudományágának megfelelő kutatásokat végezzen a Vörös-tengeren. Tazieff, e könyv szerzője, őt elsősorban a korall-szigetek létrejötte foglalkoztatta. A könyv második része a közép-afrikai vulkánok világába vezet, ahova a szerző néhány társával izgalmas kalandokon át jut el. A szerző humanista érzésű, haladó szellemű tudós, aki mély rokonszenvvel és együttérzéssel ír a bennszülöttek sorsáról is.

Benedek István - Csavargás ​az Alpokban
Ez ​a könyv Benedek Istvánt, olyan sok kiváló ismeretterjesztő és szépirodalmi mű szerzőjét útleíróként mutatja be. A könyv ifjúkori élmények alapján született és különös varázsú ötletből íródott. A szerző mint kívülálló személy írja le önmagának és testvérének, a két diáknak utazásait, de úgy, mintha egy idősebb, tapasztaltabb barát írná, aki mosolyogva figyeli a két kamasz lelkes merészségét, lobogó kalandvágyát és meggondolatlan bátorságát. A két diák - a ma újra divatba jött módon - sátorral, hátizsákkal felszerelve hol kerékpáron, hol gyalog barangolta be a hatalmas hegység vadregényes vidékeit, az osztrák, a svájci, a francia és az olasz Alpok tündéri tájait. Sok év távlatából visszanézve a kalandok mit sem veszítettek elevenségükből, csak talán rájuk rakódott még valami fájdalmasan szép nosztalgia is. Ez volt az ifjúság!

G. Metyelszkij - Északra ​szállnak a hattyúk
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jens Bjerre - Kalahári
1957-ben ​Bjerre a délnyugat-afrikai Kalahári-sivatagba indult kétszemélyes expedíciójával, és az ott lakó kung-busmanok mintegy ötven tagú csoportjával élt együtt négy hónapig a száraz időszakban. - Mintha a kőkorba csöppent volna bele az atomkor kellős közepén! A kung-busmanok a föld legprimitívebb népei közé tartoznak. Asszonyaik gyűjtögetéssel szerzik meg a mindennapra valót, a férfiak meg mérgezett nyíllal vadásznak. Félig letelepült, félig vándorló életetmódot folytatnak. Van egy telephelyük, itt rakják össze - főleg fűből - madárfészekhez hasonló enyhelyeiket, de ha rosszak az időjárási viszonyok, szárazság, vagy steppetűz pusztít, az elköltöző vadállatok nyomában ők is felkerekednek és továbbállnak. Bjerre barátságot kötött ezekkel az egyszerű emberekkel, és a busmanok is megszerették a szerzőt, aki jó szívvel közeledett feléjük. Elkísérte a férfiakat a vadászmezőkre, az asszonyokat bogyó- és lárvagyűjtögető útjaikra. Részt vett a kis csoport kultikus szertartásain, táncolt velük a holdfényes éjszakákon, amikor dallal, tánccal könyörögtek esőért a hosszú száraz évszak után. Elbeszélgetett a varázslóval hiedelmeikről, plasztikus képet mutat a kis csoport megkapó közösségi életéről, szokásairól. Ismerteti a busmanok családi és temetkezési szertartásaikat. Érdekes például, hogy csak minden harmadik-negyedik újszülöttet hagynak életben, a többit születésük után elpusztítják. Az anya ugyanis - megfelelő táplálék hiányában - négyéves koráig szoptatja gyerekét, és a közben született kicsinyeit nem tudná felnevelni. Bjerre sok szép busman mesét, naív költeményt közöl könyvében.

Róna-Tas András - Nomádok ​nyomában
Belső-Ázsia ​végtelen sztyeppéin egy izgalmas történelmi fordulat zajlik le. A puszták utolsó nagy nomád népe, a mongolok, vándorló, sátoros életformájukat letelepült, fejlett szocialista kultúrával cserélik fel. E könyv szerzőjét a Magyar Tudományos Akadémia azért küldte el a Mongol Népköztársaságba, hogy ott néprajzi és nyelvészeti kutatásokat végezzen, s gyűjtse össze azokat a hagyományokat, melyek e megszűnő pásztorélet utolsó emlékei. A szerző 9000 kilométeres sztyeppei útján nyomába szegődött a vándorló nomádoknak, s megeleveníti az olvasó előtt hétköznapjaikat. Elvezet a sátrak világába, bemutatja a leányszöktetéstől kezdve a kumiszkészítésen át a nyílversenyig mindazokat a színes szokásokat, melyek hagyományosak, de itt nem áll meg, megkísérli néhány pillanatképen keresztül felvillantani a születő újat is. Az izgalmas utikalandok sorát néhol történelmi kalandozások váltják fel, közelebb jutunk a magyarság őstörténetének nomád vonatkozásaihoz, majd Dzsingisz-kán világbirodalmának kialakulását és a tatárjárás elindulását kísérhetjük nyomon. Megismerkedünk a Mongol Népköztársaság születésének körülményeivel is. A szerző fényképfelvételei képszerűen is elénk varázsolják e régen "misztikusnak" tartott keleti világ reális, élő vonásait.

Grigorij Fedoszejev - Élet ​a tajgán
Amikor ​egy könyv embernemlakta helyekre vezeti el az olvasót, az útleírások egyéb értékei mellett mindig többletet is ad, az úttörő felfedezés izgalmas érzését. Ilyen érzéssel olvashatjuk Fedoszejev Szibéria ismeretlen tájairól írt könyvét. Írásának legnagyobb erénye, hogy az olvasó a természettel vívott harcnak szinte részesévé válik, s e kemény küzdelemben ismerkedünk meg Szibéria páratlan természeti szépségeivel, állat- és növényvilágával, az ott élő emberek szokásaival, életfelfogásával és sajátos érzelmi életével. Fedoszejev expedíciójának célja: egy jóformán ismeretlen világ tudományos felmérése, hegycsúcsok magasságának megállapítása, folyók forrásvidékének felkutatása, a népsűrűség megállapítása, a helyi sajátosságok felderítése, egyszóval a pontos térkép elkészítéséhez szükséges adatok beszerzése. Az író a köznapi élet bemutatásával azonban egyben rendkívül olvasmányossá is teszi beszámolóját, ősi legendák kelnek új életre, különös szokások honosodnak meg még az expedíció-tagok életében is. Aki szívesen kalandozik el egy szakavatott, érdekes egyéniségű, jó megfigyelőképességgel rendelkező vezető kíséretével ilyen messze távoli világba, az tudással gyarapodva fogja Fedoszejev írását.

Jan Myrdal - A ​kultúrák keresztútján
"Miért ​éppen Afganisztánt választották?" - kérdezték ismerőseik a sok országot megjárt hazájukat. "Talán azért - válaszolták -, mert oly távolinak tetszett ez az ország, s nem tudtunk semmit róla. Tudatlanságunk pedig összhangban állt az általános hazai tudatlansággal a világ e táját illetően." A saját szemükkel akarták látni, tapasztalni. Emellett még az autósport romantikája is csábította a svéd házaspárt. És vonzza őket az itt élő büszke, szilaj, ismeretlen emberek iránti rokonszenv, akiket egyetlen gyarmatosító hatalomnak sem sikerült leigáznia. Az útikaland intellektuális élménnyé mélyült és érzelmileg gazdagodott. A svéd író és felesége megszerették ezt az országot, mely már az ókorban is a kultúrák szintézisének a területe volt. Itt találkoztak és hatottak egymásra termékenyítően az indiai, kínai, perzsa és közép-ázsiai kultúrák. Afganisztánon át vezettek a Kelet-Ázsiát Európával összekötő nagy kereskedelmi útvonalak. A Selyem Útjáért majd 2000 éven át folytak a háborúk. A háborúk újra meg újra feldúlták Afganisztánt, mely - nagyrészt ennek következtében - ma a világ legelmaradottabb országai közé tartozik. Nincs vasútja, útjai rosszak. A lakosság elenyésző része lakik városokban, nagy részük nomád.

Jurij Kazakov - Északi ​napló
„Most ​már tudom, hogy kudarccal végződő vadászatról csak jó író mer írni. Mert számára az elbeszélésben nem a zsákmány a fontos, hanem a felhők, az emberek, a füst illata, a sár, a pihenők, az útközben folytatott beszélgetések, meg sok efféle... Azok az írók, akik nem forgatják elég magabiztosan a tollat, úgy vélik, mi az ördögnek írjanak, ha az elbeszélés végén nem dörren el a nagyszerű lövés, és nem bukfencezik fel a mezei nyúl, vagy nem válik ki a sorból a vadruca..." Kazakov Északi naplójában nem dörren el a lövés és nincs vadászzsákmány. Finom költői ceruzarajzok ezek az írások, s ha mégis van hősük, az mindig az ember. Vagy maga a szerző — az ő érzelmei, rokonszenvei és ellenszenvei, hangulatai és gondolatai. Vagy a komor északi táj egyszerű embere — hajósok, halászok, magányos tanyák vendéglátó gazdái, útitársak és barátok. Tizenkét év számos északi utazásának élményeit rögzíti ez a napló. Pátosztalan, hiteles beszámoló a tengert és a folyók torkolatát felkavaró viharokról, a halászatról, a munka szépségéről és nehézségérői, az északi emberek kemény, szigorú jelleméről, a halászhajók hétköznapjairól, az utazás öröméről, a nyenyec őslakosság szokásairól, a Kalevala utolsó énekeseiről, az erdőről, a kövekről, a fákról... Kazakov nagyszerűen érti a természetet, észak rideg szépségét, könyve mégis elsősorban az emberek életéről való elmélkedés, a hétköznapok igazságának keresése.

Bogdan Szczygieł - A ​titokzatos Niger
Varázslók, ​tabuk, fétisek, maszkok, a közoktatás helyzete, harc a malária és a bilharziasis ellen. Utazás a szomjúság földjén, a Tanezrouft sivatagban. Cementgyár, zöldellő kertek a néhány éve még napégette sztepp helyén. A tuareg kasztrendszer. Hogyan lehet egy törzsfő száját megvizsgálni? Aranyásók. A leölt elefánt eltűnése. Hauszák, buzuk, mosszik. Niamey, a főváros alapításáról szóló legendák - mindezt megismerhetjük Bogdan Szczygiel könyvéből. A szerző lengyel radiológus orvos, egyben szenvedélyes riporter. Niger fővárosában, Niameyben dolgozik, és egy mozgó orvosi csoport (OMNES) karavánjaival járja az országot. Utazásai során érdekes emberekkel ismerkedik meg. Könyvében így szóhoz jut a lengyel származású francia pilóta, a niameyi kórházban dolgozó varázsló, a Land-Rover sofőrje, geológusok, orvosok, kereskedők, nigeriek és európaiak. Találkozásai alkalmat adnak arra, hogy az országot ne csak mint átutazó szemlélje, hanem problémáiba is bepillantást nyerjen. Bogdan Szczygiel beszámolója érdekes életkép a sok nehézséggel küzdő, de rohamosan fejlődő országról, Nigerről.

V. K. Arszenyev - A ​Távol-Kelet őserdeiben
Amikor ​a Szovjetunióban 1928-ban megjelent Arszenyev Derszu Uzala című könyve, Gorkij meleg hangú levélben üdvözölte a szerzőt: "Tisztelt Vlagyimir Klavgyijevics! Nagy élvezettel és gyönyörűséggel olvastam könyvét. Nem szólva tudományos értékéről, mely kétségtelen és hatalmas – valósággal elbűvölt ábrázoló ereje. Önnek sikerült magában egyesítenie Brehmet és Fenimore Coopert – s ez, higgye el, nem csekély dicséret. A gold alakját kitűnően írta meg; számomra élőbb és művészibb figura, mint Bőrharisnya…" Arszenyev távol-keleti útirajzait világszerte sokan ismerik és kedvelik, még most, hosszú évtizedekkel azután is, hogy szerzőjük mérőasztallappal kezében, arcán moszkitóhálóval, kis vadászkülönítménye élén bejárta a Szihote-Aliny hegyvidékét, az Usszuri és az Amur menti őserdőket, és a Tengermelléket, addig teljesen ismeretlen, szűz területeket tárva és térképezve fel, sokszor emberfeletti nehézségek és nélkülözések árán, nemegyszer valóságos életveszélyben. Expedícióinak tudományos eredményei ma is helytállóak, a tajga életének, természetvilágának avatott leírása, az expedíciók során átélt kalandok-élmények izgalmas megelevenítése pedig nemcsak kiváló természetbúvárra, hanem vérbeli íróra vall. Ám könyveinek mindeme erényei között is talán legnagyobb a gold vadász, a tajgával együtt élő-lélegző, tiszta szívű természeti ember, Derszu Uzala alakjának megelevenítése. Arszenyev és Derszu Uzala neve és alakja elválaszthatatlanná lett egymástól, az igazi emberség, önfeláldozó helytállás származási, nemzeti és műveltségi különbségeket eltüntető, nagyszerű jelképévé.

Jens Bjerre - Vad ​Új-Guinea
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Koncsek László - Bibliai ​földeken
A ​bibliai földekről, Izraelről szól a könyv, erről az egyedülállóan érdekes országról, ahol a sok évezredes múlt omladozó emlékei között egy új élet bontakozik ki felfokozott reményekkel és várakozásokkal, de sok belső feszültség, ellentét és konfliktus is dúlja népét. A szerző érzékletesen írja le a megkapóan szép judeai és galileai tájakat, Jeruzsálemet, a megosztott várost, a Holt-tenger dermedt világát, vén arab városok ezeregyéjszakai romantikáját, a tengerpart párájában buján tenyésző ültetvényeket. Megemlékezik a sivatag homokja alá temetett évezredes kultúrákról, bibliai emlékekről, zsidók, filiszteusok, kanaániták, arabok és keresztesek titkait rejtegető öreg romokról, s a máról, a homokon és kövön új országot építők erőfeszítéseiről, eredményeiről. Koncsek éles szemmel figyeli a modern élet lüktető ritmusát, nem feledkezik meg az új városokról, üzemekről, kibucokról, a daruerdővel koszorúzott nagyforgalmú kikötőkről, a sivatagról, mészköves hegységektől elhódított termőföldekről, újratelepített erdőkről, az öntözőcsatornák kilométereiről, tervekről és álmokról, jó szándékú lelkesedésről és életörömről. Izrael megragadóan szép arca mellett szól egy születőben levő ország vajúdásairól is. A könyv megmutatja a világ minden részéből összeverődött bevándorlók társadalmat feszítő problémáit, a mély ellentmondásokat, bizonytalanságokat, egy országot, amely a maga sajátos eredeténél fogva a világon páratlan gondokkal küzd. Ír a szerző a bevándorlók közötti szakadékokról, a haladást és fejlődést gátló rituális törvények szigorúságairól. Nagyon érdekesen elemzi a bevándorlók által importált nyugati szemlélet orientalizmussal vívott harcát. Bevándorolt magyarokkal is találkozik Koncsek László, akikben az új hazába illeszkedés szándéka és a honvágy idegeket nyűvő kettősséget teremt. Egy utazás tengernyi élményeinek, találkozásoknak, történeteknek, meghitt beszélgetéseknek, emberi sorsoknak, pionír hőstetteknek, a Földközi-tenger napsütésében fürdő szép tájak látványának, bibliai legendákat szülő és az emberiség évezredek messzeségébe vesző történelmet idéző emlékeknek mozaikjaiból állította össze a szerző ezt az útleírást, amely képet ad a napfény és az árnyék, a remények és a konfliktusok országáról - Izraelről.

Gombár Endre - Az ​éjféli nap birodalmában
Ha ​egy óvodás gyereket megkérdeznénk, mit tud a lappokról, bizonyára elcsodálkoznék. Azt hinné, a könyv lapjára gondolunk, csak hibásan vagy mulatságosan ejtjük ki. Pedig a lappok, északi rokonaink, igencsak megérdemlik, hogy megismerjük és számon tartsuk őket. Gombár Endre könyve hozzájuk vezet el bennünket, a sarkvidékre, erre a távoli és számunkra mégis közeli tájra. Bemutatja nekünk a lapp emberek, gyerekek életét, szokásait. Mindezt olyan kedvesen, derűsen és közvetlenül, hogy úgy érezzük, mintha vele együtt utaznánk a rénszarvasfogaton. A tanulságos és szép könyvet Fillenz István művészi ihletésű rajzai illusztrálják.

V. K. Arszenyev - Derszu ​Uzala
Amikor ​a Szovjetunióban 1928-ban megjelent Arszenyev Derszu Uzala című könyve, Gorkij meleg hangú levélben üdvözölte a szerzőt: "Tisztelt Vlagyimir Klavgyijevics! Nagy élvezettel és gyönyörűséggel olvastam könyvét. Nem szólva tudományos értékéről, mely kétségtelen és hatalmas - valósággal elbűvölt ábrázoló ereje. Önnek sikerült magában egyesítenie Brehmet és Fenimore Coopert - s ez, higgye el, nem csekély dicséret. A gold alakját kitűnően írta meg; számomra élőbb és művészibb figura, mint Bőrharisnya…" Arszenyev távol-keleti útirajzait világszerte sokan ismerik és kedvelik, még most, hosszú évtizedekkel azután is, hogy szerzőjük mérőasztallappal kezében, arcán moszkitóhálóval, kis vadászkülönítménye élén bejárta a Szihote-Aliny hegyvidékét, az Usszuri és az Amur menti őserdőket, és a Tengermelléket, addig teljesen ismeretlen, szűz területeket tárva és térképezve fel, sokszor emberfeletti nehézségek és nélkülözések árán, nemegyszer valóságos életveszélyben. Expedícióinak tudományos eredményei ma is helytállóak, a tajga életének, természetvilágának avatott leírása, az expedíciók során átélt kalandok-élmények izgalmas megelevenítése pedig nemcsak kiváló természetbúvárra, hanem vérbeli íróra vall. Ám könyveinek mindeme erényei között is talán legnagyobb a gold vadász, a tajgával együtt élő-lélegző, tiszta szívű természeti ember, Derszu Uzala alakjának megelevenítése. Arszenyev és Derszu Uzala neve és alakja elválaszthatatlanná lett egymástól, az igazi emberség, önfeláldozó helytállás származási, nemzeti és műveltségi különbségeket eltüntető, nagyszerű jelképévé.

Bernard Gorsky - Az ​utolsó sziget
Dél-tengeri ​szigetvilág. Mouli – a térképen nem látható, apró korallzátony Új-Kaledónia és az Új-Hebridák között. Vihar a nyílt tengeren. A korallszigetek közt kis hajó keres menedéket. Hatalmas hullámok lepik el a partot. Ide-oda himbálják a lehorgonyzott hajót. A legénység várakozik. Ötven óra telik el. A vihar elül. A napfény és a nyugalom visszatér. Egy férfi csónakba ül és partra száll – egyedül. Hamarosan visszatér a hajóra. A kapitányhoz fordul, akitől a hajót bérelte: – Itt maradok. – Itt? Megőrült? Itt nincs semmi. – Nekem épp elég! – Csak nem gondolja komolyan? Hisz’ egyetlen fehér ember sincs itt. – Hát aztán! Itt leszek én! A férfi író. A nyugalmat és derűt, amit hiába keresett Polinéziában és Új-Kaledóniában, megtalálta itt. Így fedezte fel Bernard Gorsky Mouli szigetét. Az Utolsó Sziget kétszáz lakója egytől egyig jóindulatú, nyíltszívű. Szokásaik, életmódjuk csodálatos, társadalmi rendjük emberséges. Az író megtalálta a forrást. Az ember a paradicsomot. Minek írni? Nem elég, ha az ember egyszerűen él – itt? Gorsky sokáig meditál ezen. Azután visszatér benzingőzös hazájába, és megírja Az Utolsó Szigetet.