A ​sarkvidék meghódítója Roald ​Amundsen élete

Sarah Turnbull - Kezdjük ​újra Párizsban!
Sarah ​a kilencvenes évek közepén, egy sármos francia kedvéért Párizsba utazik a messzi Ausztráliából. Bár a nyelvet nem beszéli, a "baráti látogatás" oly nagyszerűen sikerül, hogy Sarah nem csak a fiúba, de Párizsba is beleszeret. Azonban szertelen öltözködése, egyenes modora, rossz kiejtése nem arat sikert a flancos vacsorapartikon, sőt, szerelme vidéki családjának körében sem, ahol mindvégig éreztetik vele: ő csak egy külföldi. Sarah mégsem adja fel, több fronton is elszántan küzd az elismerésért, miközben a legnagyobb divattervezőkkel készít interjút, ellesi a francia konyha fortélyait, és a kényes párizsi ízlés szerint is méltó társa lesz Frédéricnek. A pikáns humorral és öniróniával fűszerezett úti naplóból az is kiderül, hogy miért szeretjük ezt a néha elegáns dámának, máskor kiélt utcalánynak öltöző Párizst, a flört hazáját. A Kezdjük újra Párizsban! egy "idegenbe szakadt" fiatal lány kezdeti csetlés-botlásait, a divat fővárosának különc eleganciáját, a "csigaevő" franciák bájos, vagy éppen dühítő szokásait mutatja be, miközben találóan fogalmaz a kultúrák közötti különbségekről, a beilleszkedés nehézségeiről. Sarah Turnbull ausztrál újságírónő sokáig televíziós riporterként dolgozott Sydney-ben, majd Franciaországba költözött, és egy helyi napilapnál helyezkedett el. Bár elsős egyetemista korában megbukott francia nyelvből, ma Párizsban élő sikeres író. A Kezdjük újra Párizsban! az első könyve.

Julia Child - Életem ​Franciaországban
Julia ​Child 1948-ban érkezett diplomata férje oldalán először Franciaországba. Egy szót sem tudott franciául, soha addig nem kóstolt egyetlen francia ételt sem, ráadásul főzni sem tudott. Ám ahogy kezdett elmélyedni a nyelv tanulásában, ahogy kezdte megismerni a franciák életmódját és konyháját, szenvedélyes érdeklődés gyúlt benne az ország és lakói iránt, a főzés pedig életre szóló hivatásává vált. Ebben a könyvben Julia Child elsősorban franciaországi kalandjait meséli el: feltárul előttünk a háború utáni Párizs a híres Cordon Bleu főzőiskolával, az eldugott kisvendéglőkkel és a külföldiek pénztárcájához mért elegáns éttermekkel. Juliával együtt kilátogatunk Marseille nyüzsgő halpiacaira, végigjárjuk Provence kisvárosait, megcsodáljuk a kiépülőben levő francia Riviérát, megismerünk híres séfeket és a helyi konyha minden csínját-bínját értő egyszerű parasztasszonyokat. A szeretett férjével Európa más országaiba tett közös utazásaikról szóló tudósításokból kiderül az is, milyennek látta kontinensünket akkoriban egy érdeklődő amerikai. Az emlékirat egyben beszámoló arról, milyen hányattatások után sikerült kiadni a francia szerzőtársnőivel közösen írt, ma már alapműnek számító, kétkötetes angol nyelvű nagy francia szakácskönyvet, és hogyan lett Juliából Amerika első televíziós sztárszakácsa.

Roald Amundsen - A ​Déli Sark meghódítása
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Pál - Talpalatnyi ​föld
A ​40-es évek elején, közvetlenül a nagy történelmi sorsforduló előtt született meg a nagy mű; Szabó Pál regénytrilógiája: a _Lakodalom, Keresztelő, Bölcső._ A _Talpalatnyi föld_ összefoglaló címet már a felszabadulás után kapta, s Piros Góz Jóska és Juhos Marika szerelmének, házasságának története a földosztás lázas évében nőtt a megváltást sürgető, életre való nép emlékeztető sorsképévé. Természetes volt ez az átlényegülés, hiszen az író egy egész falu, bátran mondhatjuk: a magyar falu igézően teljes képét festette meg a regényben hamvas-friss színeivel. Csodálatos könnyedséggel, a játszi humor ellenállhatatlan hatalmával idézte meg alakjait: a csúfot valló vagyonos parasztot, a minden lében kanál, potyaleső ügyeskedőt, az úrhatnám tanítókat, hivatalnokokat s az egész, elevenen nyüzsgő falusi közösséget. A fordulatos történet tarka epizódjaiból a nagybirtokok közé szorult hajdani falu életének minden szorongató kérdése, minden vágya a napfényre kerül, de hatalmas gátak állják útját a jobbra törő szándékoknak, a szegény nép egyéni kezdeményezéseinek. Ezeknek a gátaknak némelyikét sikerült áttörnie Piros Góz Jóskának, midőn a falu íratlan törvényei ellenére szerelmét a lakodalomból szökteti meg újdonsült férje, a módos parasztfiú mellől. Merész tette népszerűvé teszi, s véleményével ezek után a falu urainak is számolnia kell. Góz Jóska azonban nem törleszkedő, nem keresi az urak barátságát. Ehelyett a kemény, kockázatot és munkát vállaló szegényparaszti élet folyamatában, amelynek Szabó Pál minden rezdülését és hangulatát érzékelteti, szikes földecskéjének megjavításán kísérletezik. az eredmény követendő példává növeli alakját - de ezen a ponton már nem lehet gátat törni. A nagybirtok vezetője megtiltja az öntözést a halastavak levezető csatornájából - s ebben a perben a döntést a nép javára a regény még nem mondhatta ki, a történelem is csak pár év múlva hozta meg. Piros Góz Jóska és Juhos Marika alakjában Szabó Pál a régi falu megváltoztatására hivatott, újfajta parasztembert rajzolta meg, akinek sorsában a népmesék örökkön élő igazsága a jövő igazságává érik. Vérbeli epikus alak mind a kettő, többet jelentenek önmaguknál, mint ahogy történetük is többet jelent, hiszen ez a széles körű, ezerfajta színnel és fénnyel játszó nagy regény tulajdonképpen eposz, az egész magyar parasztság küszködésének és reményeinek, az "áttörhetetlen közeg" áttörési kísérleteinek hőskölteménye.

Karinthy Frigyes - Utazás ​a koponyám körül
A ​szakadatlan hajszoltságban élő Karinthy furcsa tüneteket észlel magán 1936 márciusában. Füle egyre erősebben zúg, sőt egyenesen vonatok dübörgését hallja, egyre gyakrabban jelentkező émelygés és rosszullét környékezi. Az orvosi vizsgálatok kiderítik, hogy agydaganata van, melyet sürgősen operálni kell. Barátai, ismerősei - pártállásra tekintet nélkül - összefognak, és előteremtik a svédországi műtét költségeit. A budapesti értelmiség szinte egy emberként aggódik a népszerű szerző életéért, s napról napra várja Stockholmból a híreket. A lábadozó "Frici" már a kórházban elhatározza, hogy "erről az egészről" könyvet fog írni. A Pesti Napló-ban hétről hétre közölt folytatásokban a magyar főváros irodalmi és társasági életének hétköznapjai mellett kirajzolódik az életveszélyes betegség felismerésének, elfogadásának érzékenyen, szó szerint belülről ábrázolt lelki folyamata is. Karinthy legismertebb regénye olyan sok szállal kötődik kora valóságához, hogy gyakran meg is feledkezünk regényszerűségéről. Arról, hogy ez a mű mégiscsak megkomponált, fiktív elemeket is tartalmazó alkotás, mely nemcsak a veszedelmes betegség kialakulását és kórtörténetét beszéli el, hanem a Gulliver-átiratok, az Utazás Faremidóba és a Capillária hagyományát is folytatja. S mindenekelőtt izgalmas, letehetetlen olvasmány, a tudás és emberség humorral átszőtt himnusza. Karinthy Frigyes mítoszokon és legendákon túl ajánlotta könyvét "a nemes, igazi tudománynak, mely soha nem volt olyan türelmetlen a babonával, mint vele szemben a babona".

Frances Mayes - Napsütötte ​Toszkána
A ​könyv egyaránt nevezhető útleírásnak, szakácskönyvnek vagy társadalomrajznak, de leginkább regény. Frances Mayes naplószerűen beszéli el, hogy élete új párjával miként teremtettek igazi otthont a toszkánai Cortona melletti régi házban, és leltek második hazára Olaszországban. Az írónő egyszerre tudja rabul ejteni az olvasó gondolatait és érzékszerveit. A sültmalacárus, a zöldséges, a házvétel körüli hercehurca, a toszkán konyha megannyi fortélya, a pohárban megcsillanó bor ugyanolyan fontosságot kap, mint a történelmi, művészettörténeti, irodalmi kitekintés. Megjelenését követően a könyv több mint két évig folyamatosan szerepelt az amerikai bestsellerlistákon.

Rina Huber - Kilenc ​nyár
Az ​erős, energikus, de már nem fiatal férfi megtudja, hogy daganatos betegségben szenved, és nem sejtheti, hogy mi vár rá és mennyi ideje van még hátra. Más az ő helyében összeroppanna, feladná a reményt, leszámolna az életével, Felix azonban férfi a talpán, és hasonló bátorságról tesz tanúbizonyságot elbűvölő egyéniségű felesége, Rina is. Elhatározzák, hogy fityiszt mutatnak a kaszásnak, és siránkozás helyett nekilátnak, hogy megvalósítsák fiatalkori álmukat. Vásárolnak egy jól felszerelt vitorláshajót, és a messzi Ausztráliából a Földközi-tengerre teszik át a támaszpontjukat, amolyan tengerjáró-vándorcigány életmódot alakítva ki maguknak. Egyetlen céljuk van: élvezni a mindennapokat, a csendes szépségeket, a testi-lelki örömöket, s igyekeznek nem gondolni arra, hogy vajon meddig tehetik még, melyik napon kopogtat az ajtajukon a végzet. És ha a betegség ismét felüti a fejét – mert ez is megtörténik –, akkor is csak azon jár az eszük, hogy mikor lesznek úrrá rajta, mikor térhetnek vissza szeretett hajójuk fedélzetére, a hullámok hátára. Ez a gyönyörű és megrendítő könyv valójában nem arról szól, ami a tulajdonképpeni témája: a mediterrán tájakról, a régi civilizációk emlékeiről, és még csak nem is a két főszereplővel megesett, szép számú kalandról, a viszontagságokról, a viharokról, a tenger veszélyeiről. Sokkal inkább a létezés ajándékairól, amelyeket nekik, a halál torkában álló bátor és büszke emberpárnak szórnak két kézzel az istenek. És ők méltók erre a hasonlíthatatlan kegyre, nem hajlandók megtörni, kilenc felejthetetlen nyáron át dacolnak a fátummal, amely persze lesújt végül, de legyőzni nem képes őket, mert ezek az emberek tudnak valamit, amit a vak és ostoba sors sem felfogni, sem megváltoztatni nem képes. Azt, hogy az élet mindig és mindenen felülkerekedik.

Bodoky Richárd - Livingstone
Egy ​szorgalmas skót takácslegény a múlt század első felében önerejéből orvosi és misszionáriusi stúdiomokban kezdett, hogy nagy álmát valóra válthassa, hogy eljuthasson a titokzatos Afrikában. 1840-ben kezdte meg a munkáját a Becsuána-földön mint a Londoni Missziói Társulat küldöttje. Hogyan valósult meg élete legnagyobb szenvedélye, miképpen vált az afrikai föld egyik legnagyobb felfedezőjévé és közben a feketék igazi barátjává és ismerősévé Davig Livingstone, hogyan került a nemzetközi érdeklődés középpontjába, amikor Stanley expedíciója bravúros módon felkutatta a már halottnak hitt öreg tudóst - erről szól ez a regényes életrajz. A kötet hitelességét Livingstone naplójának, úti beszámolóinak, leveleinek, Stanley leírásának részletei, valamint számos dokumentum jellegű fénykép növelik.

Karen Blixen - Volt ​egy farmom Afrikában
1912 ​telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre 1914 januárjában már a kelet-afrikai brit protektorátus kikötővárosában, Mombaszában került sor. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: "Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő..." Ezt a vonzó ifjú hölgyet Karen Dinesennek hívták. Apai ágon ősnemes, anyai ágon gazdag nagypolgári famíliából származott; festőnek készült, s jobbára sikertelen írói próbálkozásokat is tudhatott maga mögött, amikor leendő férjével úgy döntött, hogy a későbbi Kenya gyarmaton kezdenek új életet. Édesanyja rokonsága, a vagyonos Westenholz család segítségével hatalmas birtokot vásároltak Nairobi közelében, "a Ngong-hegyek alatt", ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni. Rossz helyet választottak, a farm túlságosan magasan feküdt ehhez, ráadásul Blixen báró semmi hajlandóságot sem mutatott a gazdálkodásra: szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és tehetséges white hunternek, vagyis szafarivezetőnek bizonyult így ismerkedett meg a mi nagyszerű vadászírónkkal, Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel is. Karen Dinesen, illetve most már Karen Blixen viszont élete nagy és örök szerelmével ismerkedett eközben: Afrikával - az afrikai tájjal, az afrikai "bennszülöttekkel", a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrákkal. Afrikában, Afrika hatására lett belőle igazi és lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi dán irodalom "nagyasszonya". Tizenhét évig élt a fekete kontinensen, nagyobbrészt férjétől külön-, majd elváltan, s meglehetősen viharos szerelmi viszonyban egy másik "természeti emberrel", a tragikus véget ért Denys Finch-Hattonnal. Örökölt dán birtokára, Rungstedlundbe visszatérve, 1937-ben előbb angolul, majd dánul megírta lírai memoárját-életrajzát, amelyet később romantikus- pszichológiai elbeszéléskötetek, regények követtek. Hosszú és súlyos betegségekkel terhes életének (1962-ben halt meg) főműve azonban kétségtelenül a Volt egy farmom Afrikában. Karen Dinesen, illetve Karen Blixen, leggyakoribb írói álnevén Isak Dinesen, olyan hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé, olyan kivételes érzékenységgel figyelte és festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. S ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt "felsőbbrendűségét" - Farah Adent, Kinan-dzsuit és a többieket tartva erkölcsileg előbbre valónak. Részint ennek az egyedülálló könyvnek az alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjjal kitüntetett filmje, a főszerepekben a páratlan tehetségű Meryl Streeppel, valamint Robert Redforddal.

Alekszandr Sztyepanovics Jakovlev - Irány ​a Déli-sark!
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Alina Centkiewicz - Czeslaw Centkiewicz - Amundsen ​útja
Azt ​kérdezte egyszer egy kíváncsi újságíró Roald Amundsentől, mondja el, "ugyan mire jó", hogy sosem nyugodhat, hogy újra meg újra kockára teszi életét egy-egy újabb, minden addiginál merészebb expedíció kedvéért. Amundsen így válaszolt: "Hogy mire jó? Kitölteni a térkép üres foltjait, jóllakatni szemem az emberi lábbal soha nem érintett fehér térségek látványával, amelyeket sok százezer vagy millió év óta csak a csillagok néztek. Érezni, hogy én vagyok az első, aki megbolygatja csendjüket. A felfedezés győzelme: boldogság. S ezt nem értheti senki, aki nem látta még hajója orra előtt a ködben vagy a kutyák dérlepte háta fölött, vagy a repülőgép pergő légcsavarján át az ismeretlen földet - a tiszta földet, amelyet még nem fertőzött soha árulás és aljasság. Ez a föld hív, vonz, mint a mágnes." Ez a nagy felfedező - és nagyon magányos, sokat csalódott ember - csak ott élt igazán, bajtársai között, a távoli jégmezőkön. Világéletében az Északi-sark meghódítására készült, és az angol Scottot megelőzve ő érkezett elsőként a - Déli-sarkra... Ő volt az, aki elsőként hajózta körül az északi sarkkörön túl a földgolyót. És ott volt az Északi-sark átrepülésének, a modern sarkkutatás úttörőinek hősi táborában is. Halála is méltó volt hozzá. A bajba jutott vetélytárs megmentéséért áldozta életét. Szinte természetes, hogy a nálunk is jólismert lengyel íróházaspár, Alina és Czeslaw Centkiewicz "Nansen útja" után megírta a nagy tanítvány, Roald Amundsen tragikus végű történetét is, amely elválaszthatatlan a sarkkutatás egyik legizgalmasabb korszakától.

Roland Huntford - Scott ​és Amundsen
A ​legtöbb ember annyit tud a Déli-sark meghódításáról, hogy Scott kapitány eljutott a pólusig, és a visszaúton hősi halált halt. Hogy Scott az önfeláldozást, a kitartást és a dicső kudarcot képviselte, a dacosan bátor vereség brit eszményét. Roald Amundsen csak másodjára jut mindenkinek az eszébe – nahát, a mord norvég csakugyan eljutott a pólusra és ő tűzte ki elsőnek a zászlaját, de ez csupán részletkérdés: nagyon szerencsés volt és alighanem kicsit tisztességtelen. ROLAND HUNTFORD _Scott és Amundsen_ eredeti dokumentumokra épülő kettős életrajzában bebizonyította, hogy mindez merő tévedés, ahogyan még sok minden más is. Huntford elmondásában a Déli-sark sagája társadalmi-politikai-pszichológiai modell. Kétfajta politikai berendezkedés, két társadalom, két világszemlélet, két vezetési stílus, két alkat összeütközése. A könyv¬ végére érve nemcsak a két karizmatikus személyiséget ismerjük meg, hanem azt a hátteret is, amely meghatározta vagy legalábbis erősen befolyásolta jellemük alakulását és jelentőségük megítélését. _Scott és Amundsen_ versenyfutásának története izgalmasabb bármelyik kriminél, elgondolkodtatóbb a történeti munkák többségénél, és haszonnal forgatható akár vezetéstudományi kézikönyvként is. ROLAND HUNTFORD 1927-ben született, 14 évig volt a londoni _The Observer_ skandináviai tudósítója. Első könyvét a svéd szocializmusról írta 1972-ben, _The New Totalitarians_ címmel. _Sea of Darkness_ című, 1975-ös regényét már a felfedezések témájának szentelte. Az 1979-ben megjelent _Scott és Amundsen_ nagy felfedezőkről szóló életrajz-trilógiájának első köteteként botrányos sikert aratott, sok brit olvasó és kritikus a nemzeti szellem sárba tiprását vélte felfedezni benne. Ezt követte Ernest Shackletonról (1984), majd Fridtjof Nansenről (1998) írott nagy sikerű biográfiája. Jelenleg Angliában, Cambridge-ben él.

Marc Cerasini - A ​remény bajnoka
A ​remény bajnoka James J. Braddock, a legendás amerikai ökölvívó története, de korántsem csak a sportág rajongói számára lehet lebilincselő olvasmány. A kitartás, a látható és láthatatlan ellenfelekkel vívott küzdelem és a szeretet csodás tündérmeséje ez, melyet maga az élet írt. Jim Braddock, az ígéretes fiatal bokszoló pályafutását félbeszakítja a nagy gazdasági válság, mely nemcsak a jóléttől, de önmagukba vetett hitüktől is megfosztotta az amerikaiak jelentős részét. Ám Braddock, aki szintén nyomorúságos helyzetbe kerül, nem adja fel. Bármire képes, hogy gondoskodjon feleségéről és három kisgyermekükről, akik mindennél többet jelentenek a számára. Az öntudatos Mae igyekszik mindenben segíteni a férjét, aki erőt merít az asszony szerelméből. Ám a kis család helyzete egyre reménytelenebb. Ekkor azonban menedzsere és barátja szerez Jimnek még egy meccset...

Kubassek János - A ​Himalája magyar remetéje
Múltunk ​legendás alakja, Kőrösi Csoma Sándor pályafutását követi nyomon a Szerző. A székelyek szentjeként tisztelt világvándor utazásait és munkásságát idézi fel a bölcsőhelytől, a háromszéki Csomakőröstől a sírig, az indiai Dardzsilingig. A könyvben megelevenedik a XVIII. századi Erdély, a Bethlen Kollégium diákélete, Göttingen és az ázsiai vándorlás számos állomása. Kubassek János, a geográfus-tudománytörténész Szerző - az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója - bejárta azokat a távoli tájakat, amelyek hajdan az őshazakutatási tervektől ösztönzött vándor munkálkodásának színterei voltak. A tibetológia atyjaként emlegetett Csoma munkásságának legfontosabb helyszíneit, Zangla és Phouktal távoli kolostorait gyalogszerrel kereste fel a Nyugati-Himalája könyörtelen sziklabirodalmában. A kötetben Mezopotámia, Perzsia, Afganisztán, Pandzsáb, Kasmír, Ladak, Zanszkár és Bengália tájai kelnek életre. Eredeti források, korabeli levelek, cikkek, grafikák, saját fényképfelvételek teszik hitelessé a művet. Az orientalisták kimagasló géniusza síron túli utóéletének mozaikjaival bizonyítja a Szerző, hogy Kőrösi Csoma Sándor az egyetemes tudomány halhatatlanjai közé tartozik. A szegény székely család fia olyan gazdag szellemi örökséget hagyott ránk, amely ma is népeket és kultúrákat köt össze. A legnagyobb magyar világvándor küzdelmei és életpéldája a hétköznapokban is ösztönző erőforrást jelentenek.

Alina Centkiewicz - Czeslaw Centkiewicz - A ​Sarkcsillag nem vezérelte őket
A ​Centkiewicz házaspár a könyörtelen Északi-sark felfedezői után ebben a könyvében a Déli-sark meghódítóinak állít emléket. Dumont d\'Urville, Borchgrevink, Shackleton és Scott alakját rajzolják meg. A porték \lépcsőzetesen\ emelkednek fölfelé, mindegyik hős egy lépcsővel közelebb kerül a Sarkhoz. Dumont d\'Urville még csak kikötött az Antarktiszon, de ezért a kikötésért csaknem az életével fizetett. Borchgrevink volt az első, aki társaival ott telelt. Shackleton már a Sarkot ostromolta. Ő a legendás Boss, aki drámai körülmények között az addigi legnagyobb utat tette meg a Hatodik földrészen. S végül Scott, akinek legfőbb és egyetlen életcélja, megszállott álma a Déli-sark meghódítása volt, s akit végül ezen az úton megelőzött Amundsen. A portrékból kirajzolódik a négy hős sziklaszilárd, férfias és vonzó jelleme, az a törhetetlen makacsság és szívósság, amellyel önmagukkal és a könyörtelen természettel harcolva törekedtek céljuk eléréséért. A Centkiewicz házaspár érdekfeszítően írja le azt a mérhetetlen szenvedést, amellyel a Sark meghódítóinak meg kellett küzdeniök. Regénybe illően izgalmas, a hősök egész életét felvonultató cselekményes fejezetek és naplórészletek teszik hallatlanul olvasmányossá a könyvet.

Szabó Győző - Toxikoma
El ​akarod olvasni ezt a könyvet. Mert nem akarod, hogy drogos legyen a fiad. Vagy éppen azért, mert függő a lányod. Mert iszonyúan vonz a mámor, vagy mert kegyetlenül taszít a cucc, mégis mindennap beadod magadnak. Vagy csupán tudni szeretnéd, megéri-e tisztának maradni. Szabó Győző színész tíz évig volt szerhasználó, majd a kétezres évek elején elvonókúrára ment, és letette a drogot. Ebben a kötetben felkavaró őszinteséggel meséli el, mennyire kalandos az út a pokolba. Kendermezőkön és mákföldeken vezet keresztül, egészen a halál küszöbéig. Visszafelé viszont annál gyötrelmesebb. Ezen a szenvedéssel teli úton az őt kezelő terapeuta, dr. Csernus Imre vezette végig. A Toxikoma 2012-ben jelent meg először. Azonnal a sikerlistákra került, és azóta számtalan utánnyomást megélt. A kötet alapján készült film 2020 őszén kerül a mozikba. "Te, Győző, nagyon hálás vagyok neked! Azért is, hogy ott voltam veled az osztályon, meg azért is, hogy most ezt a pár sort én írhatom a könyvedben. Ja, meg az életnek!" - Dr. Csernus Imre "A pokoljáráshoz tiszta lélek kell és naivitás, épp olyan, mint a fiatal Szabó Győzőnek volt. Ilyen pakkal lehet igazán hosszan haláltáncot járni. Győzőé egy példátlanul szép és fölemelő élettörténet, mely nem a karrierről, hanem az esélyről, a reményről, a mélységről szól. Vannak jelei a lélek mögül." - Grecsó Krisztián "Büszke vagyok Győzőre, hogy meg merte írni azt, amivel manapság mindenkinek szembe kell néznie. Aki drogos, akinek ismerőse, barátja drogozik, akinek gyereke lesz vagy nő fel éppen, és annak is, aki úgy tudja, semmi köze ehhez az ügyhöz. A drog itt van körülöttünk, itt van bennünk. Győző kiírta magából. Le a kalappal, tesó." - Hajós András

Ismeretlen szerző - Mata ​Hari
1917. ​október tizenötödikének hajnalán, kémkedés miatt, a vincennes-i erődben kivégeztek egy harminckilenc éves asszonyt. Párizs ünnepelt táncosnője volt, művésznevén Mata Hari, polgárnevén Margaretha Geertruida Zelle. Ki volt ez a nő, akinek származása, élete, halála körül annyi, egymásnak ellentmondó állítás, találgatás született? Akiről 1929 februárjában, a New York Herald szerint, Gemb tábornok, a háborús Németország hírszerző főnöke azt állítja, nem állt szolgálatukban, a szakirodalom viszont, s nemcsak a francia, bizonyított tényként tartja számon ténykedését, s akinek peréről az ötvenes években Mornet francia ügyész, kötetünk egyik szerzőjének mégis azt mondja: "Köztünk szólva, nem volt miért akkora hűhót csapni!" E könyvben négy írás található. Egy korabeli regény; egy filmregény - amelynek főszerepét Greta Garbo játszotta -; egy kortárs francia író munkája és egy mai, hazai szakíróé. Adataik éppúgy ellentmondanak egymásnak, mint valamennyi írás, ami Mata Hariról valaha is készült - a szereplők neve is változó, olykor ugyanaz a név más helyesírással, ugyanaz a szereplő más néven szerepel -, de úgy hisszük, e téma szempontjából mindez mindegy, mint ahogyan az is, hogy hány főből állt az őt elítélő katonatanács, hogy kivégzésekor világos ruhát viselt-e vagy sötétet, szerelmes volt-e a Vittelben megismert "sok nevű" orosz tisztbe, szimpla kalandornő volt-e, vagy valóban kémnő. Maga a jelenség itt a lényeg és az a légkör, amelyet a későbbiekben a Petit Journal-ban így mérlegeltek: "Senkit sem lehet igazán elmarasztalni, csak a háborút, amely olykor vakon forgatja az igazság pallosát, mégpedig megfontolatlan sietséggel."

Molnár Gábor - Dráma ​az őserdőben
Molnár ​Gábor születésének századik évfordulójáról emlékezik meg ez a kötet, amely válogatás a korabeli újságokban megjelent, vagy kéziratban maradt, ám kötetbe nem rendezett brazíliai vadászkalandjaiból, útleírásaiból. Az író fiatalkori álma teljesült, amikor 1930 májusában - harmadmagával, 22 évesen - elindulhatott vadász- és gyűjtőexpedícióra Brazíliába a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából, de anyagi támogatása nélkül. A megérkezést követően társai - betegség miatt - hamarosan visszafordultak. Molnár Gábor felszerelés és pénz nélkül is ott maradt, hogy megkezdhesse őserdőbeli utazásait. Az amerikai Ford-ültetvényen talált állást, és az így gyűjtött pénzből szervezte néhány személyes expedícióját és gyűjtőútját. Egy raktár rendezése során talált doboznyi gyutacs megsemmisítését vállalta magára, hogy a bennszülött munkásokat megóvja egy véletlen balesettől, amikor kezében felrobbant a lőszer, és elvesztette szeme világát. Hazaérkezése után hamarosan megtanult vakon gépírni, és gyakorlásként brazíliai élményeit vetette papírra. Első írása 1933 februárjában jelent meg a Pesti Hírlap vasárnapi mellékletében, majd ezt követően rendszeresen közölték brazíliai útirajzait az újságok. Ezek az írások szolgáltatták később az oly népszerű vadászköteteinek a színtereit, szereplőit, témáit.

Catherine Millet - Catherine ​M. szexuális élete
Az ​ismert francia művészettörténész, Catherine Millet arra vállalkozott, hogy elbeszéli saját szexuális életét. Méghozzá zavarba ejtő nyíltsággal és egyértelműséggel. A Catherine M . szexuális élete minden idők egyik legmerészebb és legmegdöbbentőbb könyve, az erotikus irodalom unikális darabja. Ha Freud olvasta volna C. M. könyvét, egész koncepcióját sutba dobta volna a női szexualitásról. Catherine M.-nek számtalan alkalmi partnere mellett vannak állandó társai (akikkel csoportos szexet és mindenféle egyebet is űz), azonban a nagybetűs Szerelem mint olyan soha fel sem merül lehetőségként kapcsolataiban. Szeret a férfiaknak örömet szerezni és szeret maga is örömet kapni tőlük. Ennek különféle módjait számtalan történetben örökíti meg, miközban mindent a nevén nevez. Szexuális fantáziálásairól, maszturbációi során szerzett részletes és alapos megfigyeléseiről is beszámol. És ezenközben nem közönséges, sokkal inkább tárgyilagos. Catherine M. szexuális életéből tanulni is lehet. Nem szexuális fogásokat, hanem a partnerhez, a másik emberhez való elfogulatlan és - bármily szokatlan is egy erotikus munkával kapcsolatban ezt kiemelni, de - tiszteletteljes viszonyulást. Akiben a gyöpös előítéleteknél és fülledt tabuknál nagyobb a kíváncsiság a lehető és létező emberi dolgok iránt, az nagy élvezettel fogja olvasni ezt a könyvet.

Máté György - Ólom, ​rizs, heroin
Nem ​sokkal a párizsi egyezmény aláírása után tettem meg Dél-Vietnam fölött a már leírt repülőutat. Zakatoló szívvel néztem fentről a nevükkel is fájdalmas emlékeket ébresztő városokat, utakat, erdőket, folyókat. Olvasmányaimból, térképről sok mindent tudtam az alant elsuhanó tájról. Nagy magasságban szálltunk. Csak a motorbúgás törte meg a csendet. Milyen egyszerű lehetett a magasban kioldani a bombaterhet, rázúdítani erre a vidékre, amelyet se ágyú, se rakéta nem véd. Romok... Bombatölcsérek... Felperzselt erdők... Ugyan miféle emberek élnek most odalent? Hogyan hatott rájuk a véget érni nem akaró háború, a pusztítás, a nyomorúság, az amerikai jelenlét, az örökös létbizonytalanság, a népellenes propaganda? És hogyan fogadnak majd egy magyart ott lent a kommunistaüldözésre képzett dél-vietnami hatóságok? A kétmotoros - mintha csak megértette volna a bennem feszülő bizonytalanságot - simán leereszkedett a Da Nang-i óriás repülőtér betonjára...