Lovagias ​ügy

Kosztolányi Dezső - Esti ​Kornél kalandjai
Kosztolányi ​Dezső legismertebb írásai közé tartoznak az Esti Kornél-novellák: "Emlékezetem nem oly régi, mint barátságunk... - írja Kosztolányi Esti Kornél alakjáról. - Mióta az eszemet tudom, közel volt hozzám. Mindig előttem vagy mögöttem, mindig mellettem, vagy ellenem. Imástam vagy utáltam. Közönyös sosem voltam iránta." Esti Kornél figurája a húszas évek közepén született, aztán egyre nagyobb szerepet kapott Kosztolányi novelláiban, sőt verseibe is belopózott. Ki ez az Esti Kornél, Kosztolányi novelláinak e halhatatlan hőse? A költő alteregója, jobbik vagy rosszabbik énje, akinek alakját megteremtve önmagáról vall: fordulatos, játékos, költői elbeszéléseiben Kosztolányi az emberi élet fonákságait írja meg, mély lírával.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Polgári ​szerelem
Grandpierre ​Emil (1907-1992) huszonnégy éves sem volt, amikor nyomdába adták első könyvét, és hosszú élete során több mint hatvan regénye, novelláskötete, tanulmány- és esszégyűjteménye, meséje, drámája jelent meg (franciából, olaszból, románból készült fordításait nem is említve). Válogatásunk főként az 1940-es években megjelent novellákból merít. Ekkoriban talált rá nagy témájára, a szerelmi erkölcsök és a társadalmi berendezkedés, a hagyományok, a közszellem kölcsönhatására, összefüggés-rendszerére. Büszkén írta kötetünk címadó novellájáról: „...egyetlen szeretkezés történetébe sűrítettem egy osztály erkölcsi felfogását". A könyvet felesége haláláról szóló megrázó visszaemlékezése, A hamis diagnózis zárja, amely kötetben most jelenik meg először.

Lengyel József - Igéző
Hogyan ​lehet az igazságtalanság fájdalmas érzését, a történelmi és az egyéni tragédiát megérteni, "megemészteni", áthasonítani úgy, hogy a tragikus élményt feloldás kövesse? András magányos, keserű, kemény. Páncélt von köré az igazságtalanság, az értetlenség érzése. Szinte alig észlelhető, éppen csak kitapintható hajszálrepedéseket, réseket üt a magány e látszólag áthatolhatatlan falába Misa, az öreg szénégető s a kutya, Najda, "aki" több mint egyszerűen vegetáló élőlény: az emberi feloldódás és közeledés lehetséges szimbóluma

Karinthy Ferenc - Szellemidézés
Apám ​mindig azt mondta, hogy ő azon a bizonyos augusztus 29-i éjszakán vált felnőtté, amikor az apja, Karinthy Frigyes meghalt. Az élménytől soha nem tudott végleg szabadulni. Budapest ostroma alatt, a pincében kezdte lejegyezni fiatalsága emlékeit. Feje felett közben szétlőtték a várost. Úgy érezte, amit nem vet papírra, az örökre elvész az időben. Ezért tekintette az első igazi regényének a Szellemidézést. Öregen pedig a legkedvesebb könyvének mondta. Szerette a frissességét. Visszasírta fiatalságának erejét. Felidézte az élmény lüktető valóságát. Számomra is legfontosabb könyve ez. Hiteles híradás a Karinthy család mindennapjairól. Karinthy Frigyes utolsó óráiról. A kamaszkor legszebb és legszörnyűbb nyaráról. Hitvallás és látlelet egy nemzedék felnőtté válásának felejthetetlen pillanatairól. A gyerekkori társaságról, amelyik egész életén végigkísérte. A Szellemidézés nem csupán azért érdekes könyv, mert a Karinthy Frigyes fia írta. Egyéni írói világot rendkívüli érzékletes módon felmutató, sajátos nyelvet teremtő művész varázslatos műve. Irigylem érte az apámat. Jó lett volna, ha fiatalon én is ilyen könyvet tudtam volna írni. Karinthy Márton

Bihari Klára - Miért?
Második ​kiadásban jelentetjük meg Bihari Klára drámaian súlyos, a mai fiatalság egy részének nyugtalanságától feszülő, izgalmas regényét. Miért? - lobban fel a kérdés. Miért disszidál egy tizenhat éves, második gimnazista kislány, akinek igazán mindent megadtak a szülei, talán még a kelleténél többet is: anyagi jólétet, szeretetet, lehetőséget, maximális szabadságot? Miért tette ezt? Miért szakadt el hazájától, szüleitől? Miért rejtőzik el, nyomokat sem hagyva maga után? Miért és hol vétették el a szülők, a tanárok, a társadalom? Ezek a fájó kérdések húzódnak végig a regény lapjai, s ezekre keresi a választ az író ezerféle módon, a gyerekkori élményektől a gimnazista kislány olykor féktelen szórakozásai vágyáig, majd az eltűnt Luca nyomait kutatva Ausztriában, Svédországban, Törökországban, országhatárokon át csavargó beat fiatalok között. Érdekes, különös sorsok villannak fel a detektívregénybe illő nyomozás folyamán. Keserű, drámai vívódások során át mutatja be Bihari Klára a szülők és fiatalok kapcsolatát, s jeleníti meg kíméletlen, a lényegről beszélő, meztelen őszinteséggel.

Vészi Endre - Estély ​az Izabellán
"Mostanában ​többször eszembe jutott az öregedő buszsofőr, aki nehéz kocsijával üldözni kezdett egy kerékpárost a Szigeten. Pedig már jó néhány éve olvastam erről. Akkoriban írtak róla az újságok. A fiatalember valamivel megvadította a sofőrt, és a szerencsétlen mindenáron el akarta tiporni a fiút. Az írói memóriának furcsa időritmusa van. Megesik, hogy évek múltán előhív a félhomályból egy arcot, egy mondatot, egy semmibe kapaszkodó kezet. Furcsa asszociációs kényszer. Vagy témahiány? Vagy összehangolódás a régi élménnyel? Mondom, évek múltán kezdtem foglalkozni a dologgal, hirtelen tudni akartam, miért volt az egész..." "Az írói memória furcsa időritmusa" így vagy ehhez hasonlóan egy csodálatosan gazdag, embert próbálóan kemény, szívszorítóan humánus, örökre emlékezetünkbe költöző figurákkal benépesített világot varázsol elénk. Hol a szülők és inasévek szigorú emlékei, hol a lágerek megrendítő, embert alázó élményei bukkannak fel, hol pedig hétköznapjaink, mai világunk számtalan kis és nagyobb konfliktusa, küzdelme. Az _Estély az Izabellán_ című gyűjtemény kiegészíti és élesebbre rajzolja azt a képet, amely Vészi Endre novellisztikájának kialakulására és mai színvonalára jellemző. Ez a könyv az életműsorozat első köteteként közreadott _Angi Vera és a többiek_ ikerpárja. Keletkezési ideje az előzővel szinte azonos: 1957-1976. Vészi novelláinak hőse - közvetve vagy közvetlenül - szinte mindig a kisember. Az alulmaradó, a megalázható, a másoknak kiszolgáltatott. Ha ilyen alakra vagy emlékre bukkan, azonnal mozdul benne az emberi-írói ösztön: "hirtelen tudni akartam, miért volt az egész".

Palotai Boris - Szerelmespár
Palotai ​Boris, a mindennapok kisrealitását hordozó novellái egyetlen szálra, csattanóra épülnek, írásai nem nélkülözik az iróniát sem. Fanyar iróniája, humora megható életszeretettel társul, melyből a legváratlanabb pillanatokban tör fel a tiszta líra, s mélyíti történeteit tragikussá. Megrázó belső monológjai különösen kamaszfiguráinak ábrázolását telítik meg igazi, szuggesztíven drámai feszültséggel.

Gelléri Andor Endre - Egy ​fillér
"Micsoda ​gazdagság és változatosság, a lehetőségek milyen szép ígérete s a művészi eszközök milyen kemény kezelése. Költő ez a fiatalember, és művész is. Ha valaki naturalistának nevezi, nyíltan szemébe nevethet. Nála a valóság csak ugródeszka. Képzeletéből alkot. Ahhoz, hogy egy szállítómunkást megformáljon, több képzelet kell, mint bármi holdbéli ábránd kimódolásához. Tündéri realizmusa fölött könnyűség és fényesség lebeg." (Kosztolányi Dezső)

Kosztolányi Dezső - A ​léggömb elrepül
Könnyednek, ​elegánsnak, szellemesnek tartja az irodalomtörténet Kosztolányit, aki a forma szépségét - ezen ő elsősorban a kifejezés pontosságát értette - mindennél többre becsülte. Joggal. De az idézett vallomások arról, hogy miért ír, kiknek ír, csakúgy jellemzők rá, mint stílusának elbűvölő ereje.

Kosztolányi Dezső - Kulcs
1903-ban, ​tizennyolc éves korában érettségizett, s ősszel bölcsészként folytatta tanulmányait a budapesti egyetemen. Ekkor már munkatársa a szülővárosában megjelenő Bácskai Hírlap-nak, s itt közli első karcolatait, tárcáit, nemsokára novelláit is. Ezután - Juhász Gyula közvetítésével - a Szeged és Vidéké-ben, 1906-tól kezdve pedig a Budapesti Napló-ban jelennek meg novellái és tárcái. Első novellás kötetét, a Boszorkányos esték-et, 1908-ban adja ki. Ekkoriban már országszerte ismert költő, publicista, kritikus, s e kötete után a századelő legjobb novellistái között is számon tartják. Tizenegy novellás kötete jelent meg életében, egyik-másik két kiadást is megért. 1911-ben két kötete lát napvilágot, A vonat megáll és a Bolondok; ezeket követi 1912-ben a Beteg lelkek, 1916-ban pedig a Bűbájosok. A két forradalom éveiben is ad ki novellás kötetet: 1918-ban a Káin-t, 1919-ben a Pává-t. A húszas évek elején írja első regényeit is, s úgy látszik, hogy az életművében újként jelentkező műfaj kiszorítja érdeklődési köréből a novellát, mert 1921-ben még ugyan kiadja A rossz orvos című kötetét, de aztán jó egy évtizedig - az Esti Kornél (1933) megjelenéséig - nem jelentkezik novellás könyvvel. Életének utolsó évében jelenik meg a Tengerszem című kötete, a legérettebb, a világról legtöbbet mondó Kosztolányi-novellák könyve. Többi prózai köteteiben is akad egy-egy novella vagy novellával rokon írása - tollrajz, karcolat - vagy műfajilag nehezen meghatározható novellisztikus írása. Halála után több gyűjteményes novellás kötete jelent meg; ezek közül a legbővebb gyűjteménye a Réz Pál szerkesztette Kosztolányi Dezső elbeszélései című, 1965-ben kiadott kötet.

Kosztolányi Dezső - Horoszkóp
"A ​valóság egyetlen pillanata, impulzusa, mozzanata sokkal sűrűbb, hevesebb, káprázatosabb, semhogy bármivel is mérhető volna. Kosztolányi a létezésnek ebből a sértetlen, absztrakciókra nem bontott alaprétegéből ragad meg és ad át mindig valamit, abból a nevenincs teljességből, amit tényleg átéltünk. Valamit, ami felfedezés és mégis ősi-ismerős. Ráismerünk mind tulajdonunkra. S ahogy mondják: segít élni. (...) Segít visszatalálni a saját életünkbe, a mindennapjaink eredeti teljességébe, ahol a mérhető adatoknak, megfogalmazható tényeknek, vagyis mindannak, amiről azt hisszük, hogy e világban történik, velünk vagy körülöttünk, igen csekély a fontossága." (Ottlik Géza)

Kosztolányi Dezső - Aranyfonál
Válogatott ​novellák, elbeszélések Kosztolányi Dezsőtől.

Lázár Ervin - Hét ​szeretőm
Lázár ​Ervin novelláinak három évtized alatt megjelent anyagából készült a válogatás. Az a finommívű, néhány kivételtől eltekintve frappáns, rövid ívre szabott elbeszélésforma, amely az író legszemélyesebb mondanivalóit hozza színre, való és képzelet, pontos tényszerűség és mesés lebegés együttesét alkotja. Már a kötetnyitó novellában is: egy vidéki cirkuszelőadás, ahol minden a helyén van, a közönség is köznapi, s mégis: a bűvész trükkje nem leleplezhető - s épp ez a titka, hogy nincsen (A bűvész). A városba szakadt fiatalember élményköreként idézi meg több írás is azt a hajdani pusztát, melynek élménygazdag elevenségéből, emberi tisztaságából, gyermeki varázsából egy csipetnyi is vigasztalás lehet (Rozmaring; Veréb a Jézus szívében). Ez a "tündéri realiz- mus"-ra való képesség, a naivitás tartományainak megőrzött integritása ad magyarázatot arra, hogy Lázár Ervin sikeres gyermekkönyvei és "felnőtt" elbeszéléseinek képzeletvilága egymáshoz illenek. Az írói személynek két alakmása van: Illés Ezsaiás és Simpf, s mindkettőben az álmodozó, a világ képtelen, szürrelisztikus megnyilatkozásaira nyitott személyiség rajzát adja az író. Ez a "szívjó" embertípus az esendők pártján áll (A kuka), képzeletvilágának teremtményeivel vonul ki a rideg valóságból (Egy lapát szén Nellikének), titkos dolgokért, köznapi ember nem sejtette ügyekért érezve felelősséget (A föld szíve). A kötet utolsó harmadában szereplő elbeszéléseket, párbeszédes fantáziajátékokat ismételten a felnőtt és a gyermek, szülő és aprócska lány egymásra ható világlátása jellemzi. Nem "gyermekszáj"-írások ezek, hanem a nyelvi és a képi fantázia együttes futamai, valamiről, ami a valónál igazabb, mégha a történet "nemlétező" valóságba vezet is át. A kötetbe gyűjtött három tucat elbeszélés érzékeny, komolyságában is játékos kisepikát nyújt az olvasóknak - Lázár novellisztikájának legjavát, amely minden olvasónak bátran ajánlható.

Ady Endre - A ​hajnali táncosnő
Ady ​Endre 1907-ben, első novelláskötete megjelenése előtt így írt Radó Antalnak, a Magyar Könyvtár sorozatszerkesztõjének: "Nem tartom magam hivatásos és artista novellaírónak. De úgy gondolom, hogy kis tárcáimnak egy része valamelyes mértékben dokumentumszerû. Hozzányúltam új témákhoz, bátorítást adtam egy-két hivatásosabb mesélő, konstruáló talentumnak: próbálkozásokat tettem a magyar földön különben pompásan bevált és tenyészõ tárca, novellácska formagazdagságát gyarapítani. És hogy franciáskodjak egy kicsit: új frissonok mellett akartam - s a szándék is valami - ideákban sûrûbbé, gazdagabbá tenni ezt a nagyon is olvasott, divatos genre-t. Ne tessék ebbõl semmi dicsekvést kiolvasni, a kis novellácskák nagy hiányosságait én nagyon jól érzem és ismerem. Ez elsősorban túlságosan lírizáló egyéniségemnek, másodsorban az úttörés bajos föladatának a vétke."

Jókai Mór - Százszorszépek ​és más régi történetek
"Jókainak ​vannak jobb és vannak rosszabb művei, mert ahol sok fát vágnak, ott sok a forgács is, de talán egy sincs, melyen rajta ne volna a lángész fénye és egy sincs, melyet nem volna élvezet elolvasni. Mintha az aggteleki barlangban járnánk, hol a formátlan kőalakzatok éppen úgy meghatnak bennünket, mint a formásak, mert önmaguktól képződtek. Jókai maga őserő; eredeti gondolatmenete, képei, színei, ötletei, fordulatai a természet legfrisebb ajándékai a világirodalom számára. Lelke az egész népfajnak lelke, amelyhez tartozik, meséi úgy képződnek, úgy folynak, úgy végződnek, ahogy az a népléleknek jólesik; innen van csodálatos varázsa, melyet kritika meg nem törhet. Hogy Jókai többet kapott az istenektől, mint amennyit tanult a kritikusoktól, az esztétikából és az irodalmi remekekből, az kétségtelen, de ezt teljesen elég konstatálni és tovább örülni Jókainak úgy, amint van. Shakespeare is tengert tolt Csehországba, sok hibás dolgot írt, de az angolok így is meg vannak vele elégedve." (Mikszáth Kálmán)

Móricz Zsigmond - Az ​úr a tornácon
Kötetünk ​Móricz Zsigmondot, a novellaírót és az izgalmas riportok íróját kívánja bemutatni. Szeretné megéreztetni: milyen csodálatos, gazdag világ történeteinek, teremtményeinek, igazságkereső szenvedélyének bő világa. Móricznak, az elbeszélőnek gazdagságát kis novelláiban figyelhetjük meg legjobban. Nagy gyüjtő ő, mohó feljegyző, betelhetetlen figyelő - megejti egy figura, belékapcsolódik egy beszélgetésbe, hall egy csattanó történetkét, beletéved szorongató vagy vidám helyzetekbe: mindent felszív - a lépesméz kamrácskái telnek így meg mézzel. Talán a háborús rajzokkal, a gyors vázlatokkal tűnik el a novellák szigorú, drámai kompozíciója. Ekkor kereszteződik a riport és a novella, s második korszakában, majd még inkább a harmadikban döntő számmal a riportból kihajtó, tökéletes elevenségű, leleplező erejű rajz lép a szigorúbb novellaszerkezet helyébe. Móricz Zsigmond mindig tékozló volt: amit tyűjt, azt ő azonnal továbbadja - a pillanatot kapjuk így tőle, a tetten ért történést, a gyors ceruzavázlatot, a helyzetjelentést, sokszor csak dokumentumnak látszó adatot, valójában ekkor is jellemző, sűrített, kort megvilágosító figurát és helyzetet.\" (Illés Endre)

Krúdy Gyula - Előhang ​egy kispörkölthöz
Akárhol ​nyitjuk fel könyveit, minden oldalon, minden sorában érezzük azt a titokzatos áramot. Most a szerelem villanyütése ad szikrát, most a magyar ősz esőzése kezd szólani, mint egy alvilági zenekar, most a tél kurjongat. Alakjai, ezek a nagyon is testies, a test minden szomorú, nyomorú és fönséges titkát egy öreg műtősnő bizalmasságával és közönyével feltáró és ismerős alakok, szívükben mélyen őriznek egy titkot, melyet az író nem tud szavakkal elmondani' - írta egykor Márai Sándor a kötet szerzőjéről, Krúdy Gyuláról. A Millenniumi Könyvtár sorozatban megjelent kötet novelláit az utószót író Fábry Anna válogatta. A novellák hősei Pesten, a Tabánban, Óbudán élik át azokat, a mára már a múlt homályába vesző hangulatokat, amelyek nyomán a tovatűnt polgári világ is szinte megéledni látszik. A szindbádi hangulatok (Egy pohár borovicska és következményei; A hírlapíró és-a halál; Magányos ember álma;-A-budai gavallér stb.) ezekben az írásokban is jelen vannak, közvetítve az álmok vize nagy hajósának lírai sorokban megfogalmazott, ám némi malíciától sem mentes élettapasztalatait. - Kitűnő válogatás a legszélesebb körben érdemes ajánlani.

Gárdonyi Géza - Pöhölyék
részlet ​a könyvből: Egy szeptemberi napon a szokottnál vastagabban füstölt a Pöhölyék kéménye. - Viszik az iftyurat a városba, - mondották a faluban. S valóban János uj ruhát kapott azon a napon. A ruha nem volt se piros, se zöld, sem aranyos; egérszin szürke posztóból készült, és a nadrág buggyot vetett a térdén, de azért János megelégedéssel szemlélte. Az igaz, hogy nem sokáig. Mert az uj ruha csak első betűje volt annak a sok mindenféle zavaros irásnak, amely a sorsa könyvéből most zúdúl reá. Az iniciálék is mindig szép szinesek, de a többi betü már fekete. János fázott. Még csak egy alvás, azután Isten tudja, mi következik? Elviszik őt a városba, messzire, még vasuton is mennek majd. Olyan messze lesz, hogy még karácsonkor se térhet haza. Lám az öccse, a Péter milyen gondatlan vidámsággal válogatja a tarka babot. Abból nem lesz úr. Annak nem kell tudnia, hogyan nevezik az urak a babot latinul? János szeretné neki mondani: - Játszszunk Péterke lovasdit: légy te a pej, én leszek a kocsis. De érzi, hogy illetlenség volna az efféle játék ezen az utolsó napon, s éppen az uj ruhában. Búsan nézeget a lábán szürkéllő pötyögős nadrágra. Hova megy az a nadrág? Istenem, hova megy?

Kosztolányi Dezső - Boldogság
Közelről ​nézni - Kosztolányi titka: közelről nézve kibontja százszínű ábráit a valóság, s az ábrák furcsák, hökkentők, elgondolkoztatók, mulattatók lesznek, akár a perzsaszőnyeg cirádái. Tárgyilagos felsorolásuk leleplezésnek érződik, csodálkoztat és csiklandoz, rejtett jókedvünket izgatja, nevethetnékünk támad, hogy Candide-dal ne kelljen sírnunk felettük... Túlozni a lélekben, a képzeletben, az emberek iránti jóindulatban, az élőlények elvarázsolásában, az élettelenek feltámasztásában, a mindennapok tündéri átvilágításában, a különcségek, furcsaságok, a lehetetlen érzékelésében, és sohasem, egy árnyalattal, egy hibás hangsúllyal, egy félrecsúszott, erőltetett jelzővel sem túlozni a szavakban - ebben áll Kosztolányi humora, vagy ha jobban tetszik, költészete.

Heltai Jenő - Pesti ​madarak
Hat ​évtizedes írói munkásságból azok a karcolatok kerültek Heltai Jenő új kötetébe, amelyek legjellemzőbbek egyéniségére. A kitűnő író minden műfajban alkotott maradandót. Drámái évtizedek óta szűnni nem akaró sikerrel mennek a magyar színpadokon. Versei irodalmunk fellendülést jelentő korszakának voltak az eléggé nem méltatott előfutárai. Regényeit generációk olvasták - és olvassák változatlan érdeklődéssel. A karcolatíró Heltainak is bőségesen kijuttatott a sikerből. A legnépszerűbb pesti napilapoknak állandó tárcaírója volt. Kis komédiái pedig mindig telt házat biztosítottak a kabaréknak. E kötetben megjelenő karcolatok jelentős része eddig napilapok hasábjain porosodott. Karcolatait is, mint egyéb írásait mélységes humanizmus, az emberi haladásba vetett hit, a kisemberek sorsával való együttérzés, a társadalmi visszásságok enyhén megmosolyogtató, de azért mindig találó kipellengérezése jellemzi. Posthumus könyv a Pesti Madarak. Azonban még az író életében tervbe vettük kiadását, a szerkesztők kikérték Heltai Jenő véleményét, és annak megfelelően állították össze a kötet anyagát. A karcolatok és a kis komédiák is, mint az eddig megjelent Heltai könyvek, méltán fogják az olvasó elismerését kiváltani.