További értékelések

Ó, ​hogy én miért nem beszélek franciául…nagy fless lehet ezeket a műveket eredeti nyelven olvasni! Csak azért nem vettem fel a kedvenc könyveim közé, mert némelyik versfordítás elég szögletes. Ügyetlen. Ennyire csak nem írhatott egyenetlenül Rimbaud. De amikor működik…micsoda képek! Micsoda intenzitás! Ennyi életéhség, ennyi haláléhség, kéz a kézben, egymást erősítve! Felgyújt mindent, égjen csak, hadd forogjon vele a világ! Egyenként táncoljon az összes atom, mind a maga révületében, amíg ki nem fárad, és akkor pihenésként egy még merészebb transzba ugrik. Nem semmi. Nehéz lehetett megférni Rimbaud mellett. Mókásnak gondolom, hogy amennyi líra verseiből átjön egy kifejezetten idegesítő, taszítóan egocentrikus figura jön át. Ugyanakkor már-már megható hogy ez a gazember így meg tudta emberelni magát amikor verseket írt. A legtöbb alkotásában olyan részegítő mélység van, háromszor-négyszer is el kellett olvasnom, mire egyáltalán felfogtam, mit olvasok. Nagy kópé volt, tudott mindent amit egy nagy költőnek tudni kell. Állítólag életműve egy alkímiai folyamat. Ennek én nem látom a határait, de tény, hogy végül kikristályosodik valami ebből a zabolátlan káoszból amihez újra meg újra annyi szeretettel nyúl. Hogy is mondják? Aki dudás akar lenni, annak mindegy csak üssön!

Bámulatosan ​jók voltak ezek a versek. Különös tekintettel arra, hogy egy tizenéves írta őket. Nekem meglepő volt, hogy Rimbaud 19 évesen már fel is hagyott a költészettel – nem rémlik, hogy az iskolában ezt tanultuk volna. Bár csak A részeg hajót és A magánhangzók szonettjét elolvastuk és ennyi volt a Rimbaud-i tananyag. A könyv előszavában annyira felcsigázott Somlyó György, hogy alig vártam, hogy végre olvashassam a verseket. A végén lévő Jegyzetek magyarázatai pedig pontot tettek az egészre.

Költőzseni, ​zseni költő.
Nagyon a sajátom.
(azért a fordítók munkája sem elhanyagolható)

Részeg ​hajó …..MINDÖRÖKKÉ!!

Lehet, ​hogy a fordítások hibája, de engem nem tudott megfogni Rimbaud. Voltak versei, amik tényleg nagyon jók voltak, viszont a prózai(nak tűnő) írásai egytől egyig egy magát túl komolyan vevő, enyhén egoista fiatalembert tükröznek.

Én ​nagyon szeretem a műveit. -