Akvárium Egy ​szovjet hírszerző karrierje és kiugrása

Varlam Salamov - Kolima
„Salamov ​lágertapasztalata keserűbb és hosszan tartóbb volt az enyémnél. Tisztelettel ismerem el, hogy nem nekem, hanem éppen neki jutott osztályrészül, hogy megérintsék az elállatiasodásnak és a reményvesztettségnek azok a mélységei, amelyek felé a lágerélet lehúzott bennünket.” /Alekszandr Szolzsenyicin/ „A XIX. századi orosz humanista írók lelkét nagy bűn terheli, a XX. században az ő zászlajuk alatt kiontott emberi vér bűne… Valamennyi terrorista tolsztojánus és vegetariánus volt, valamennyi fanatikus az orosz humanisták tanítványa. És e bűn alól nincs feloldozás…” /Varlam Salamov/

Artur Klinau - Minszk, ​az álmok napvárosa
A ​szerző belorusz író, képzőművész, aki szokatlan memoárt ad a kezünkbe: lírai hangvételű szépirodalmi művével úgy mutatja be a szovjet hatalom nagy utópiájának megvalósulását a fehérorosz főváros, Minszk történetén keresztül, amilyen formában a magyar olvasó még sohasem találkozhatott a diktatúra leírásával. Idegenvezetőnk végigvezet minket a Napvároson, Minszken, és többet megtudunk általa a kelet-európai diktatúrákról, mintha dokumentumok és történelemkönyvek százait olvasnánk el.

Bálint László - Évtizedeim ​a titkosszolgálatnál
Az ​utóbbi idők minden bizonnyal legizgalmasabb memoárja Bálint László új könyve. Bálint László 1940-ben született Kisteleken hívő katolikus – a későbbi kommunista szóhasználat szerint: középosztálybeli vidéki klerikális-reakciós – családba. Gyermekkori álmának beteljesítésére huszonkilenc évesen látta elérkezettnek az időt: nyomozónak jelentkezett a Budapesti Rendőr-főkapitányságra. Fel is vették, ám az csak az eskütétel után derült ki, hogy a szolgálati helyéről a legkevésbé sem ő döntött, s a kiterjedt háttérellenőrzés ellenére is a Politikai Osztályra, a BRFK III/II-A Alosztályra osztották be kémelhárítónak… Hogyan működött a Kádár-rendszerben az állambiztonsági szerv? Mit lehet tudni a belső viszonyairól, az állományról, a vezetőkről? Mi volt a feladatköre a hírszerzőknek, a kémelhárítóknak, a belső elhárítóknak? Miért volt mindig is jelentős eszköze a titkosszolgálatoknak a hálózat? Kik és hogyan küzdöttek Magyarországon a Moszad hírszerzői és hálózata ellen? Miért alakult úgy, hogy a rendszerváltozás után mindenki csak a korábbi belső elhárítást (az úgynevezett „III/III-at”) átkozta, az ügynökökre mutogatott, de a vezetők vagy például a hivatalos kapcsolatok felelősségéről senki sem beszélt? Létezik-e a rendszerváltás óta belső elhárítás, és mi a feladata? Hogyan mentették át magukat az állambiztonsági vezetők 1990-ben, és hogyan befolyásolták a politikai életet, a közéletet? S hogyan hatott a politika az állambiztonsági szerv, majd 1990-től a nemzetbiztonsági szolgálatok működésére? Bálint László nem mindennapi életútjáról olvasva bepillantást nyerhetünk egy titokzatos világba, s közben rengeteg érdekes, közérdeklődésre számot tartó kérdésre is választ kaphatunk.

Krausz Tamás - Varga Éva Mária - A ​magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban
Hiába ​a II. világháború óta eltelt hetven év, hiába a sokféle feldolgozás, könyv és tanulmány, a háború „magyar fejezete”- amely a szovjet területek majd hároméves megszállásával kapcsolatos - gyakorlatilag mindmáig ismeretlen még a legszűkebb szakmai közegben is. Az oroszországi archívumok, mindenekelőtt az Oroszországi Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) Központi Archívuma végre e tekintetben is hozzáférhetővé teszi a magyarországi megszálló csapatok háborús bűncselekményeinek dokumentumait. Jelen kötet a magyar megszálló erők szovjet területen játszott szerepéhez nyújt eddig ismeretlen, elsődleges forrásokat. Az Álgya-Pap Zoltán tábornok és társai, valamint a Somlay tábornok és társai ellen 1947-ben lefolytatott perek anyagaiból e kötetben olvashat először a magyar olvasóközönség unikális dokumentumokat. A magyar „rendfenntartás” - a hiedelemmel ellentétben - nemcsak Ukrajnára, hanem Oroszország főképpen brjanszki, kurszki, harkovi és voronyezsi területeire, valamint Belorusszia jelentős körzeteire terjedt ki, ami együttesen Magyarország területének többszöröse. 1941 őszétől a Szovjetunió területét több mint félmillió négyzetkilométeren magyar csapatok láttak el megszálló feladatokat. Jelen kötet hiteles dokumentumai feltárják e történet megdöbbentő részleteit.

Szlankó Bálint - Maximum ​nulla áldozattal
Ez ​a könyv első ízben derít fényt arra, milyen mélyen belesüllyedt a Magyar Honvédség az afganisztáni háborúba. Testközelből számol be egy harctámogató csoportról, ami súlyosabb harcokban vett részt, mint bármelyik magyar katonai alakulat a második világháború óta. A szerző saját tapasztalatain, több tucat interjún és pontosan rekonstruált történeteken keresztül mutatja be a katonák és a háború mindennapjait, a magyar szerepvállalás történetét 2004-től napjainkig. Itt olvashatunk először arról, hogy mit is csinálnak a magyar különleges alakulatok Kelet-Afganisztán több ezer méter magas hegyei között. A valóság sokkal durvább annál, mint amit elképzeltünk.

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

William Wharton - Srapnel
Lengyelül ​kiadott regényei közül először a Srapnelt foghatják kézbe a magyar olvasók. Wharton ebben saját háborús élményeit írja le néhol már-már sokkoló őszinteséggel, ám az egész művet most is áthatja a szerző finom humora. Hetvenöt évesen visszatekint élete meghatározó élményére, és végre rászánja magát, hogy elmesélje azokat a borzalmakat, amelyekről soha senkinek nem volt képes beszélni. Olyan elemi erővel ábrázolja a háború abszurditását, amellyel csak Az ötös számú vágóhíd vagy A 22-es csapdája versenyezhet. A Srapnel vitathatatlanul kiemelt helyet érdemel mind Wharton életművében, mind a második világháborús irodalomban.

Francis Shelton - Különleges ​küldetésem
Hogyan ​lesz egy pesti jogász-zenészből angol titkos ügynök? Milyen kalandokat él át, milyen politikai kulisszatitkokba kap betekintést - ez a történelem különleges olvasatban, különleges szereplőkkel... A harmincas évek végének Budapestje - egy fiatalember jogi diplomával és zeneakadémiai tanulmányokkal a zsebében a fenyegető sötét elől beleugrik az ismeretlenbe: leszerződik Teheránba bárzenésznek. Megismerkedik az angol szuperkémekkel: többek közt Basil Davidson kémfőnökkel, illetve az arisztokrata újságíróval, Pálócz-Horváth György angol ügynökkel, aki beszervezi a korszak egyik leghatékonyabb angol kémszervezetébe, a SOE, azaz a Special Operations Executive irreguláris hadseregébe. Az izgalmakban bővelkedő kémtevékenység számos epizódját több mint hetven év után írta meg a budapesti születésű csellista, a szolgálattól kapott nevén: Francis Shelton.

Otto Skorzeny - Kommandós ​vállalkozásaim
Fontos ​dokumentum - egy fejezet izgalmas kortörténet. Ez a több világnyelven megjelent és Franciaországban is nagy sikert aratott könyv a szó szoros értelmében dokumentum. Otto Skorzeny, akit a fáma ma is "Európa legveszélyesebb emberként" tart számon, nemcsak az a német tiszt volt, aki azáltal vált híressé, hogy 1943-ban kiszabadította Mussolinit a Gran Sassoról. Új stratégia kidolgozója is volt, amelyet főleg a jeruzsálemi hadiakadémiákon oktatnak. Ebből a szemszögből vizsgálta a nyugati szövetségesek négy vezérkari tisztje Skorzeny és kommandójának második világháborús tevékenységét. Mind a négyen csodálatra méltatták annak az embernek a tevékenységét, aki jóval több volt "nagy kalandornál". Ez a háború, amelyről Skorzeny a könyvben, mint résztvevő és mint tanú tudósít, mindenesetre megérdemli, hogy frontok nélküli, teljességgel ismeretlen háborúnak nevezzük. Míg ugyanis a könyv első részében a klasszikus háborúról ír, ahogyan azt Moszkváig megélte, addig a továbbiakban vázolja a Clausewitz elméleten túlmutató új stratégia alkalmazását. Skorzeny beszámol osztrák neveltetéséről is, amely kora ifjúságától fogva az "Anschluss" jegyében állott, és amely a - mérnöki diploma megszerzése után - természetszerűleg elvezetett a német hadseregbe. Első kézből értesülünk róla, hogy mit jelentett ennek a katonának a mindennapos harc. Nem véletlen, hogy a könyvet a német és orosz közkatonának ajánlotta. A könyv végül megismerteti az olvasót azzal a nem jelentéktelen szereppel, amelyeket Skorzeny a Hitler ellen 1944. július 20-án elkövetett merénylet után játszott A könyv olvasmányos, mint egy kalandregény és egyben kortörténeti dokumentum is.

Ben Macintyre - A ​Vagdalthús hadművelet
A ​második világháború végéhez közeledve két brit haditengerészeti hírszerző őrült ötlettel áll elő, hogyan lehetne félrevezetni a németeket a dél-európai partraszállás helyével kapcsolatban. A terv kivitelezésében a kulcsszereplő egy teljesen valószínűtlen titkos ügynök lesz: egy hulla. Ben Macintyre bestseller könyve bemutatja a különös történetet, mi történik miután a halott embert – brit katonai egyenruhába öltöztetve, hamis hírszerzési iratokkal a táskájában – megtalálják a németek által megszállt területen és hogyan változtatja meg Hitler katonai terveit ez a fondorlatos akció, megnyitva az utat a szövetségesek titkos hadművelete előtt.

Boda Gyula - Itthagy-lak
Hosszú ​évtizedeken keresztül az tartotta bennem az életet, hogy a józan ésszel elképzelhetetlennek tűnő élményeket elmondhassam. Az örökre lezárult szemeket gyászlepelként betakarta az állandóan kavargó hó. Ez a sors méretetett a 2. magyar hadsereg legénységi állományára, akik mindig az események középpontjába keveredtek. Sokan fogságba estek, s ha még azt is túlélték, testközelből beszélhetnek a történtekről, mint főszereplők. Ezeket az eseményeket a legénységi állomány szemszögéből bemutató könyv még nem jelent meg. A hiányzó űrt szeretném betölteni élményeim megírásával.

Anatolij Ribakov - Nehéz ​homok
Hogyan ​született a Nehéz homok? Eredetileg novellát akartam írni. A szerelemről. Egyszer régen, még a háború előtt, volt egy ismerősöm, aki elmesélte nekem a szülei történetét: apja Svájcban született, ellátogatott Szimferopolba, szerelmes lett, és ott maradt. A harmincas években letartóztatták, később aztán szabadlábra helyezték. A háború után megtudtam, hogy ismerősöm szülei - mind a ketten - elpusztultak. Ez a történet bennem élt, de nem nemzetiségi történetként. Ráhel és Jákob szerelmét láttam benne. Egy férfi és egy nő szerelmét, ifjonti és érett korú szerelmét, felhőtlenül boldog szerelmét, és iszonyatos viharok, embertelen szenvedések próbálta szerelmét, olyan emberek szerelmét, akik a legszörnyűbb körülmények között is meg tudták őrizni emberi és nemzeti méltóságukat. 1975 nyarán Jaltában nekiültem, hogy megírjam. Hamarosan rájöttem, hogy nem lesz belőle novella... Más nehézségekkel is szembekerültem. Ismerősöm szülei, mint már említettem, Szimferopolban éltek. Odautaztam. Egy idegen város! Nem ismerem. Semmit sem mond nekem. Itt van ez az én Jakobom. Svájcból jött, és meglátta a ... Mit látott meg? Le kellene írnom, milyen ez a kapu, ez az utca, az itteni légkör. Nem vagyok képes rá. Nem érzem. Holtpont. És ekkor a cselekményt a számomra ismerős környezetbe helyeztem át. Egyszeriben minden élettel telt meg. Működésbe lépett a memóriám, a képzeletem. A történet reális alapokat nyert, a novella családregénnyé terebélyesedett, szereplőimhez is megtaláltam a valóságos prototípusokat: nagyanyámat, nagyapámat, nagybátyáimat, a kisváros lakóit...

Földi László - A ​Földi
Egy ​könyvet gyakran ruháznak fel a „hézagpótló” jelzővel. Ez már közhelynek is tekinthető, azonban minden közhely azért lett azzá, mert fogalmánál fogva igen sok igazságot tartalmaz. Ha Földi László könyvére ezt a jelzőt használom, ez fokozottan helytálló. Két furcsa világot ismerünk meg ebből a könyvből, a hírszerzés és az üzleti vállalkozás világát, de mindezek előtt azt, hogy bizonyos politikai szempontok milyen kíméletlenül tehetik tönkre tehetséges és becsületes emberek nagy szakértelemmel folytatott munkájának eredményét. dr. Bárándy György

Zórád Ernő - Tabán ​- A lebontott romantika
Budapest ​"Montmartre"-jának, az 1930-as évek elején lebontott Tabánnak szinte csak a neve maradt meg, de hajdani romantikáját, a girbe-gurba utcák, macskaköves terek hangulatát, jellegzetes figuráit s az őket körülvevő tárgyi világot Zórád Ernő képemlékeivel nemzedékek számára látvánnyá tette, "ecsettel lefényképezve" az utókor számára a helyszíneket. Az albumban szereplő 84 kép jórésze eleddig kötetben meg nem jelent alkotás. A könyv irodalmi szemelvényei az eltűnt városrész hangulatát idézik, a térkép és az utcák jegyzéke, várostörténeti leírása pedig topográfiailag pontosítják az olvasóban a kötet forgatása közben már közössé vált képemlékeket. "Egy város ábrázolása pontosabban: megjelenítése a topográfia, az építészet hitelességére kötelez. És a díszlet belvilága, intim hangulata? Az a sajátos atmoszféra, színek, zenék esték! Mert nők és holdvilág nélkül ugyan ki tudta volna elképzelni a Tabánt? Igen, az a bizonyos couleur locale - mindez emlékeim szép korszakából hangzott fel újra. Ebben az érzelmi állapotban ismertem fel, hogy a Kortárs Művészet semmiféle áramlatába nem vagyok már képes beilleszkedni. Tudatosan visszafelé, a múlt általam megélt, minden részletében megtapasztalt irányába fordulok. Az "akkor" társa leszek. Ez volt a Tabán feltámasztása." Zórád Ernő

George Orwell - Háborús ​napló
"1940. ​VIII. 16. A dolgok láthatóan rosszul mennek Szomáliföldön, Egyiptom felé onnan várható az oldaltámadás. A Csatorna felett tömeges légicsaták dúlnak, ha a hírek igazak, elképesztő német veszteségekkel. Csak tegnap állítólag 145 német gépet lőttek le. (...) London belvárosának is alighanem jót tenne már egy komolyabb légitámadás, hogy végre észhez térjenek az emberek. Jelenleg teljes a zűrzavar, a teherfuvarozás kivételével minden közlekedést leállítottak anélkül persze, hogy bármi hathatós óvintézkedést tettek volna. Ha a szirénák megszólalnak, az első 15 másodpercben óriási a zűrzavar, sípszó, kiabálás a gyerekekkel, hogy menjenek le az óvóhelyekre..."

Anna Dosztojevszkaja - Emlékeim
A ​húszéves Anna Grigorjevna Sznyitkina igazi hőstettet hajtott végre, amikor férjhez ment a nála több mint kétszerte idősebb, súlyos, gyógyíthatatlan betegség íróhoz, aki emellett tele volt adóssággal. Anna Grigorjevna, aki maga is bevallja, hogy korántsem testi vonzódás, sokkal inkább "észokok" késztették erre a házasságra, azoknak a nagyszerű orosz asszonyoknak lett méltó utóda, akik egy nagy eszme nevében képesek voltak magukat is áldozatul adni, és a vállalt sors mellett kitartani. Dosztojevszkaja emlékezése az egyik legérdekesebb és legbővebb orosz memoár, amit íróról írtak. Egészen közelről láthatjuk benne a világirodalom egyik legnagyobb, máig vitatott egyéniségét, az embert, a férfit, a családapát.

Vaszilij Akszjonov - Moszkva ​kva-kva
Sztálin ​életének utolsó hónapjaiig, az 1953-as orvosperig dolgozta fel a Szovjetunió történelmét Akszjonov Moszkvai történet című nagyregényében. S most újra itt vagyunk, az ötvenes évek elején, ebben az eleinte idillinek tűnő világban, ahol egyre-másra épülnek a „magaskák”, a rendszer életerejét tükröző, barokkosan díszített gigantikus épületek. Az egyik ilyen felhőkarcolóban lakik Glikerija Novotkannaja, a szépséges egyetemista lány és sportolónő, és vőlegénye, Kirill Szmelcsakov hatszoros Sztálin-díjas költő. Romantikus szerelmi történetük egyszer csak váratlan fordulatot vesz, amikor Glikerija szerelemre gyúl a rejtélyes Mokkinakki iránt, aki talán a Szovjetunió Hőse, de az is lehet, hogy az ellensége… Mert a Szovjetuniót újból ádáz ellenségek fenyegetik, és Sztálin meg van győződve róla, hogy Szmelcsakov az egyetlen, akire mindig számíthat, ezért esténként olykor felhívja telefonon a költőt, hogy vele beszélgetve – s közben konyakozva – próbálja elhessegetni nyomasztó rémálmait, melyek főszereplői Joszip Broz Tito katonái. Aztán megkezdődik az őrült kalandok sorozata, amikor a Moszkvában titokban összegyűlt délszláv erők valóban megostromolják Sztálin dácsáját… A 2009-ben elhunyt Akszjonov egyik utolsó regénye fergeteges történelmi bohózat, a sztálini Szovjetunió meghökkentő paródiája. A szerző dús fantáziával és leleményes nyelvezettel megteremt egy sor történelmi legendát, amelyek a korabeli Moszkvában keringő híreszteléseken és hiedelmeken alapulnak, s a mitikusan felnagyított és túlszínezett alakokban kirajzolódik a háború utáni új nemzedék ellentmondásos érzelmi viszonya a kor és Sztálin iránt.

Makszim Gorkij - Gyermekkorom
Az ​életrajzi trilógia első része. "Okos szíve van magának!" - jegyezte meg Tolsztoj, amikor Gorkijjal először találkozott, és megismerkedtek egymással. E trilógia olvasása közben járja á igazán az embert Tolsztoj megjegyzésének igazsága, amikor a "keserű író (a Gorkij szónak ez a jelentése) végigvezet bennünket a proletárélet poklain, de tevékeny emberszeretetében, az emberi lélek iránti bizalmában egy pillanatra sem inog meg. De nemcsak okos ez a szív, hanem végtelenül nagy is, hiszen belefér a munkássá lett parasztok, volgai hajósok, kisinasok, utcakölykök, rakodómunkások, diákok, próféták, csavargó "mezítlábasok", a "fölösleges emberek" eddig még alig ismert, új életet sóvárgó egész mélyvilága. Az emlékiratok áradatában Gorkij életregénye az első személyes híradás volt a szegények világáról, a munkássors valódi mélységeiről...

Walter Bukowsky - Orosz ​rulett
A ​történet egy orosz tiszt életútját követi végig a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól egészen a II. Világháború azon napjáig, amikor az orosz katonák kitűzték a vörös zászlót a Reischtag tetejére. Ez alatt az idő alatt Szovjet-Oroszország számtalan háborút viselt, legtöbbször saját népe ellen. A regény nem kíván felmentést adni az oroszoknak az általuk elkövetett háborús bűnök alól, sem a kommunistáknak az embertelenségeik miatt. Inkább megpróbál választ keresni a főhős szemszögéből, aki a legvadabb időkben is igyekezett ember maradni, s ezáltal bátorságával, gerincességével saját népéből származó ellenségeiben is tiszteletet ébreszteni. A történet egyes alakjai kitalált szereplők, mások valós történelmi személyek. Mihail A. Bukovsky, e sorok lejegyzőjének nagyszülője géppuskásként maga is részt vett a II. Világháború harcaiban, s ott megtanulta, hogy „a csatákban, a véráztatta harcmezőn nincsenek kommunisták, nincsenek fasiszták, nincsenek, ideológiák, csak katonák, és maga a halál. Az ideológiák képviselői ugyanis soha nem mennek ki a frontvonalba.

Tamara Karszavina - Színház ​utca
Tamara ​Karszavina visszaemlékezései nem csupán tánc-, hanem kultúrtörténeti szempontból is páratlan értéket képviselnek, hiszen egy mára tökéletesen elsüllyedt világról adnak érzékletes és átfogó képet. A balerina ugyanis ebben az emlékiratban részletesen felidézi a forradalom előtti cári balett utolsó korszakát,a Mariinszkij Színház legendás táncosainak, és a hozzá kapcsolódó iskola, a Színház utca nem kevésbé neves mestereinek és növendékeinek életét. Karszavina azonban nemcsak a hagyományait szigorúan őrző cári iskola és társulat mindennapjait ismerte alaposan, hanem az Orosz Balettét (Ballets Russes) is, hiszen húsz éven át hűségesen kitartott az együttest összefogó Szergej Gyagilev mellett. Így vezető balerinaként olyan koreográfusok műveit inspirálta és keltette életre, mint a balettművészetet a 20. század elején gyökeresen átformáló Mihail Fokin, Leonyid Mjasszin, Vaclav Nizsinszkij és Broniszlava Nizsinszka.