Szökött ​szerzetesek Erőszak ​és fiatalok a késő középkorban

Umberto Eco - Baudolino
"Hát ​ez meg mi?" - bök Nikétasz úr, a bizánci birodalom legfőbb bírája és történetírója az orra elé tolt, nehezen kisilabizálható irományra - Baudolino maga alkotta nyelven írt, kamaszkori naplójára - az Úr 1204. esztendejének eleje táján. És Baudolino mesélni kezd. Bizáncot keresztes martalócok fosztogatják, a város lángokban áll, menekülniük kell, de Baudolino közben is mesél és mesél. A meséje nyomán kibontakozó kópéregénynek - a világhírű író-filozófus legújabb, immár negyedik, diadalútját járó regényének- a hőse ő maga, Baudolino, Rőtszakállú Frigyes paraszti származású fogadott fia. Méghozzá felettébb tevékeny hőse: Baudolino képzelő- és tettereje nem ismer határokat. Legfőbb ötlete egyenesen a Német-római Császárság egészének sorsát igyekszik új útra terelni... Ötlet és valóság viszonya azonban - a korábbi Eco-regényekből ismerős módon - igencsak összekuszálódik. Létező személy-e a távol-keleti "János pap", és írt-e levelet Barbarossának (a pápának, a bizánci uralkodónak)? Mi közük a babiloni háromkirályoknak a Grál-legendához, Nagy Károlyhoz és a Német-római Császársághoz? Baudolino és a cimborái mindenesetre elhatározzák: maguk mennek el a világ végére, János pap országába... Hogy a végén (de még inkább azon túl) megint mindenre fény derüljön, természetesen.

László Gyula - A ​honfoglaló magyar nép élete
_A ​honfoglaló magyar nép élete_ 1944-ben jelent meg először, és mert az akkori újabb kiadást több nem követte, mára antikváriumok és aukciók alig elérhető könyvritkaságává vált. Sikerének titka a tudományos munkák esetében oly ritka, egyszerre élvezetes és pontos nyelvezet, lenyűgöző tárgyismeret mellett az az új módszer, a leírásra-megőrzésre szorítkozó hagyományos régészi szemlélettel szemben kialakított életszerűség, amelyik nem éri be a tárgyak rendszerezésével, hanem az azokban megőrzött szellemiség feltárására, rekonstrukciójára törekszik. Ehhez persze nem elegendő _csak_ régésznek lenni - a tudományok sokaságának segítségül hívása nélkül ez a vállalkozás nem lehet sikeres. A László Gyula-féle régészet ilyen értelemben szintetikus tudomány, az egyik első példa a jóval később interdiszciplinárisnak nevezett kutatásokra. Ő maga, mivel a legtöbbet a néprajzból meríthetett, "régészeti néprajz"-nak nevezi módszerét, s tartalmáról ezt írja: "a népvándorlás és a magyar honfoglalás korának leleteiből igyekszik az egykori életet a lehetőségekhez képest újjáalkotni és beleágyazni a kor művelődésének képébe". Ez a törekvés - amely László Gyula egész munkásságát áthatja - _A honfoglaló magyar nép életé_ben bontakozik ki először teljes gazdagságában. Kis túlzással élve, ha nem tudnánk, hogy a szerző egy évezreddel korábbi világról tudósít, akár azt is hihetnénk, hogy csupán egy távoli vidéken élő népcsoport körében tett utazásáról számol be. És ez az élményszerű és élményt adó közvetlenség az, ami miatt nem csak a szakemberek nélkülözhetetlen alapkönyve, hanem az érdeklődők legszélesebb köre számára is izgalmas olvasmány.

R. W. Southern - A ​nyugati társadalom és az egyház a középkorban
A ​középkort úgy határozhatnánk meg, hogy az a korszak volt Nyugat-Európa történetében, amikor az egyház méltán tarthatta magát az egyetlen igazi államnak, s amikor az emberek (bármennyire eltérõen vélekedtek is az egyházi és világi hatalom természetérõl) azt feltételezve cselekedtek, hogy az egyház politikai tekintélye mindenekfelett való.

Donald Matthew - A ​középkori Európa atlasza
Ez ​a kulturális atlasz az európai kultúra és társadalom történetének a Római Birodalom széthullásával kezdődő és Amerika felfedezésével lezáruló ezer évét foglalja össze. A középkor - írja Donald Matthew - "ahhoz a mesés szigethez hasonlítható, amelynek minden látogatója talál valamit, ami megragadja képzeletét, s hazatérve mind másként meséli el a látottakat. Egyesek számára a hit korszakát jelenti, másoknak a kézművesség tökélyét vagy a feudális elnyomást, megint mások a primitív társadalmat látják benne, amely egyszer csak valami rejtélyes módon nekilódult... Aki Európának egy ilyen ezerévesnél is hosszabb szakaszához nyúl, mintha kincseskamrában keresgélne, azt remélve, hogy valamely mesés leletre bukkan. Rejtett titkok és csodás misztériumok, úgy tetszik, örökké velejárói maradnak annak, amit el szokás várni a középkortól." Az 5. században az addig egyetlen központból, Rómából erős kézzel irányított birodalom területén és peremvidékén új erők lendültek mozgásba. Voltak, akik Róma örököseként léptek fel - ne feledjük, hogy a 14. századi Itáliában éltek olyan német királyok, akik római császárnak vallották magukat, míg mások éppen a római örökség megtagadásában látták jövőjük zálogát. A közös keresztény hit teremtett egyfajta szellemi egységet, mely a városi és a falusi közösségek mindennapi tevékenységében s a művészetekben is megmutatkozott. A szerző önálló fejezetekben mutatja be a tudományok, a gyógyászat, a katedrálisépítészet fejlődését, a mesteri illusztrációkat készítő kódexmásoló műhelyeket, a Karoling reneszánsz páratlan szépségű műalkotásait, a várak építését, a könyvnyomtatás feltalálását s a középkori térképészetet. A középkori Európát részleteiben is remekül tárgyaló művelődéstörténeti munka azért különösen vonzó az érdeklődő olvasók számára, mert most első ízben jelenik meg magyar nyelven olyan könyv, amely Európa minden nagyobb térségéről legalább egy térkép segítségével könnyíti meg az események megértését. De olyan témákról is készültek önálló térképek, mint az Alpokon átvezető utak, a 14. századi kereskedelem, az egyházi alapítványok s a 15. századi nagy felfedezések. A kitűnő minőségű, többségükben színes illusztrációk mellett kislexikon, időrendi táblázat, földrajzi névmutató könnyíti meg az alapos tájékozódást.

Kulcsár Zsuzsanna - Így ​éltek a lovagkorban - Nyugat-Európa a XI-XIV. században
Kulcsár ​Zsuzsanna történész-író volt. Műfaja a történelmi esszé, az a szinte szépírói érzékletességgel és stílussal művelt történettudomány, amely főként az angol és a francia kultúrhistória sajátja. A könyv lebilincselően izgalmas olvasmány. Akár egy egzotikus távoli világot, úgy rajzolja meg, varázsolja elő és láttatja velünk négyszáz távoli év életmódját: a XI-XIV. századét, annak természetesen európai színterein. A szerző mindent ismer, a kolostorok és szerzetesek mindennapjait, a várak és várurak világát, a hős lelkű lovasok, uralkodók, parasztok, polgárok életét, születés és keresztelő, halál és temetkezés, házasságkötés és szerelem - mindennek meghatározott szertartásrendje volt. Megismerkedünk ezekkel a szertartásokkal, de ugyanúgy hírt kapunk az életet keserítő sötét praktikákról is: babonákról és betegségekről, kegyetlenségekről és megkínzatásokról. Az írónő jártas ebben a világban, mintha bizony ismereteit nem oklevelekből és krónikákból, lovagi eposzokból és trubadúrkölteményekből merítette volna, mintha csak egy jelen idejű óriási festményt mutatna be nekünk. Amikor évtizedek után ismét kiadjuk ezt a könyvet, tudjuk, hogy hiányt pótolunk vele.

Szalai Anna - Házalók, ​árendások, kocsmárosok, uzsorások - Zsidóábrázolás a reformkori prózában
Ez ​az antológia Szalai Anna irodalomtörténész válogatásában és elemző bevezetőjével kísérletet tesz arra, hogy a reformkori novella- és életkép-irodalom (Táncsics Mihály, Fáy András, Nagy Ignác, Kuthy Lajos, Jósika Miklós, Vas Gereben, Szegfi Mór és mások írásainak) segítségével feltárja a magyarországi történelem és ugyanakkor a magyarországi zsidóság életében is jelentős politikai és társadalmi változásokat eredményező korszak zsidósághoz és zsidókérdéshez való viszonyát.

Várkonyi Nándor - Az ​elveszett Paradicsom
Várkonyi ​Nándor (1896, Pécs - 1975, Pécs) "A harmincas évektől kezdve Pécs és a Dunántúl irodalmi életének legjelentősebb organizátora, a Sorsunk című folyóirat szerkesztője" - írja róla Tüskés Tibor. Életében megjelent, rendkívüli terjedelmű kritikai, irodalomtörténeti és művelődéstörténeti írásai közt a legismertebb a _Sziriat oszlopai,_ amelynek négy korábbi kiadás után 2002-ben jelent meg a hagyatékban maradt, cenzúrázatlan, teljes változata. Várkonyi Nándor munkásságának nagy jelentőségű hányada, mintegy 7000 kéziratoldal, az ötvenes-hatvanas években, a rá kirótt írói szilencium idején született, és csak évtizedekkel a halála után, a Széphalom Könyvműhely (Budapest) 1994-ben indult életműkiadásában vált hozzáférhetővé. Az eddig megjelent tizenegy kötetet (_Az elveszett Paradicsom,_ 1994, _Az ötödik ember I-III._ 1995-97, _Varázstudomány I-II._ 1998-2000, _Az írás és a könyv története_ 2001, _Sziriat oszlopai_ 2002, _Pergő évek,_ 2004, _Magyar katonaköltők, Az üstökös csóvája, Dunántúl_ 2006, _Egy irodalmi korszak számvetése_ 2008) tizenkettedikként követi régóta hiánycikknek számító jelen könyvünk, _Az elveszett Paradicsom_ javított, névmutatóval, szójegyzékkel bővített második kiadása. Várkonyi Nándor gondolkodói felfogásának fontos sajátossága, hogy az emberiség múltjának vizsgálatát kiterjesztette az írott történelem előtti mitikus időkre. "E felismerésével korában nem állt egyedül. A kezdeményező, az indukátor szerepet szerényen elhárította magától, és azt mondta, párhuzamos jelenségekről van szó. De ha akár párhuzamosságnak, akár kölcsönhatásnak tekintjük, ami történt, Várkonyi helye akkor is ott van szellemi testvérei, Hamvas Béla, Kerényi Károly, Kodolányi János és Weöres Sándor mellett... >>Sugárzásos emberek<< - ez a jelző illik rájuk. (...) azokra az egyetemes és alapvető, nagy és megoldatlan kérdésekre keresték a feleletet, amelyekre a modern természettudományok, a biológia, a kémia, a fizika nem tudtak válaszolni." _(Tüskés Tibor)_ _Az elveszett Paradicsom_ az író rendkívüli felkészültségének, gazdag ismerettárának és a megszokottnál tágabban értelmezett kutató és elemző módszerének köszönheti máig tartó problémafelvető és -feltáró aktualitását. „_Az elveszett Paradicsom,_ amely teljes terjedelmében - javított, névmutatóval és idegen szavak jegyzékével ellátott, második kiadásban - kerül most az olvasó kezébe, a _Sziriat oszlopai_ ikerdarabjának, bizonyos tekintetben előzményének, bizonyos tekintetben folytatásának tekinthető. Írásához a _Sziriat oszlopai_ után a szerző azonnal hozzákezdett, s már 1947-ben részletet közölt belőle, de a művet később kibővítette, többször átírta, az ezerkilencszázhetvenes évek elejéig dolgozott rajta. A _Sziriat oszlopai_ >>kiegészítőjének<< tartotta ezt a művét Várkonyi Nándor, és így jellemezte: » _Az elveszett Paradicsom_ a régi ember világképét tárja fel, s igyekszik rekonstruálni a szellemi és lelki alkatot, amely ezt a világképet megalkotta, és mítoszaiban ábrázolta.<< A tízrészes mű látszólag a modern természettudomány eredményeit használja tételeinek igazolására, megközelítése azonban valójában >>mágikus<<, igazi forrásai a mítoszok, vizsgálódásának módszere a mítosz-kutatás és -értelmezés. Alapkérdései: Az anyag eredete? Ki az ember? Az ember helye a természetben? Milyen volt az ember-lét ősrégi állapota? Milyen volt a régi ember istenképe? Káosz és Kozmosz? Paradicsom és bűnbeesés? Várkonyi a monista-materialista fejlődéselmélet helyett teremtő és teremtett lényt feltételez. Emberképe mind a marxizmus, mind az egzisztencializmus emberképétől idegen; szerinte az ember kozmikus meghatározottságú lény, s a régi ember bensőséges viszonyban élt a természettel, a világgal. A mű legizgalmasabb részei azok, ahol a szerző a különböző népek mítoszait, a paradicsom- és vízözön-mondákat, a teremtés- és bűnbeesés-mítoszokat vizsgálja és elemzi. Várkonyi Nándor számos megsejtése bizonyításra vár, hipotéziseit, intuícióit minden bizonnyal igazolni vagy cáfolni fogja a jövő. Művének alapgondolata azonban változatlanul időszerű: >>hogyha harmonikusan akarunk élni, a Kozmoszt újra meg kell teremtenünk magunkban, újra át kell élnünk.<<” _(Tüskés Tibor)_

Mircea Eliade - A ​samanizmus
Sámánok ​- különféle neveken, de hasonló jellemzőkkel és szerepben - a világ szinte minden archaikus kultúrájában léteztek, és léteznek sokfelé ma is. Mircea Eliade az első, aki ezt az igen összetett jelenséget egységes egészként kezelte és illesztette az általános vallástörténet keretei közé. Eliade bemutatja a sámánná válás lépcsőfokait, a különféle beavatási technikákat, a szibériai, az indoeurópai, az észak- és dél-amerikai, az indonéz, az óceániai samanizmust, a sámánszimbolikát, valamint a kapcsolódó mítoszokat és rítusokat. A magyar olvasó gyakran találkozhat ismerős motívumokkal, hiszen a mi sámánunk, a táltos alakja és szimbolikája sokáig elevenen élt a néphagyományban. A kötetet Hoppál Mihály utószava zárja, összefoglalva az 1968-as, bővített francia kiadás megjelenése óta eltelt időszak kutatási eredményeit.

Török József - Szerzetes- ​és lovagrendek Magyarországon
A ​szerző közel két évtizeddel ezelőtt kezdte meg az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok liturgikus forrásainak vizsgálatát. Teológiai, egyháztörténelmi tanulmányait a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián végezte, majd Párizsban posztgraduális képzésen vett részt az Institut Catholique-on és a Sorbonne-on. Tíz éve a budapesti Pázmány Péter Hittudományi Akadémián a közép- és újkori egyháztörténelem tanszékvezető professzora. Kutatási területe liturgia- és szerzetességtörténet. Könyve magyarországi megtelepedésük sorrendjében tárgyalja a szerzetesrendek életét. A történelmi adatok mellett a szerzetesek kevéssé ismert mindennapjai is föltárulkoznak a tudományos alapossággal, mégis olvasmányosan megírt mű alapján.

Szabó István - A ​középkori magyar falu
E ​kötettel a magyar parasztság története kiváló kutatójának posztumusz művét ajánlja kiadónk az olvasónak. Szerző ebben a munkájában új kutatási eredményekre támaszkodva a középkori magyar falu gazdasági és társadalmi szerkezetével foglalkozik. A könyv ezenkívül megismertet a telekszervezet rendjével és a falusi lakosság rétegződésével is. Színesen festi a falu mindennapi életét, képet ad a kor jogi és vallási szokásairól, ezek alakulásáról. Legrészletesebben a XV. század már kialakult jobbágytársadalmát mutatja be, mivel ez időből származó írott forrásanyag, főleg oklevelek formájában, már bővebben álltak rendelkezésre. A munka tudományos megállapításai a középkori magyarsággal kapcsolatos eddig ismeretlen tényekre világítanak rá; egyes következtetései pedig az összeurópai kérdésekkel foglalkozó történettudományt is új eredményekkel gazdagítják.

Georges Duby - A ​nő a középkorban
A ​történeti kutatások egyre újabb és újabb szempontok szerint vizsgálják a középkor életét. Georges Duby, a jeles francia kutató ezúttal annak járt utána, mit tudhatunk a nőknek a 12. században játszott szerepéről. Néhány női életút áttekintésével, irodalmi források tanulmányozásával arra a megállapításra jut, hogy ez az időszak egyértelműen a férfiak kora, s a nőkről szóló ismereteink is az ő közvetítésükkel jutottak el hozzánk. A nőkben a középkor költői, teológusai minden rossz, az erdendő bűn forrását látták, Évát, akinek csak a paráználkodáson jár az esze, aki titokzatos, hátborzongató viszonyban él a születés és halál rejtelmeivel. Duby kutatásai nyomán feltárul előttünk az érett középkor asszonyainak világa, és sajátos vonásaival kiegészíti azt a képet, amelyet a korszakról A katedrálisok kora című nagy sikerű kötetében korábban épp ő maga vázolt fel.

Philip Dixon - Britek, ​frankok, vikingek
Az ​i. sz. 406. év telének derekán Mainz városának közelében befagyott a Rajna, a germaniai római provinciák és a közép-európai leigázatlan törzsek közötti határfolyó. A határt védő helyőrségek létszáma csökkent, a parancsnokok figyelmét az itáliai hadihelyzet kötötte le. December 31-én egy barbár horda átkelt a folyón, és rázúdult az északnyugati római provinciákra. Róma Rajna-vidéki szövetségesei nem tudtak nekik sokáig ellenállni, Mainz, Trier, Worms, Strasbourg, Tournai, Boulogne, Rheims és Amiens városokat feldúlták és kifosztották. Egy korabeli forrás beszámolója szerint a betolakodók megölték a remetéket, elevenen megégették a papokat, megerőszakolták az apácákat, elpusztították a szőlőskerteket, és kivágták az olajfákat. Lehet, hogy mindez csak szóbeszéd, de egy Salvianus nevű pap is megírta, emlékszik rá, hogyan hevertek a megcsonkított holttestek szülővárosnak, Triernek, a volt császári fővárosnak az utcáin. "Egész Gallia egyetlen temetési máglyaként füstölgött", írta Orentius gall püspök. Ilyen tragikus eseményekkel kezdődött az a történelmi folyamat, amely az egykor rendíthetetlennek hitt Római Birodalom széthullásához vezetett, majd a gót, a szász királyságok létrejöttét s Nagy Károly birodalmának megszületését, a Karoling reneszánsz csodálatos fejlődését eredményezte. Philip Dixon könyve a legújabb régészeti ásatások leleteit felhasználva azt beszéli el, hogy mi történt Nyugat- és Észak-Európában az i. sz. 5. és 10 század között, vagyis abban az időszakban, amelyet a népvándorlás korának szokás nevezni. Választ keres többek között arra a kérdésre, hogy vajon valóságos személy volt-e a Szent Grált kereső Arthur király, miként cseréltek gazdát egész tartományok egy-egy sikeres csata után, hogyan zavarták meg az államhatalom megszilárdítását Nyugat-Európában az északról érkező vikingek. Azt sem hallgatja el, hogy a "régész számára az írásbeliség megjelenését követő időszak »átkos« korszak", mert a régész a talált leleteket óhatatlanul összhangba akarja hozni a feljegyzett eseményekkel, s ez számos buktatót rejt magában. A könyv káprázatos színes képeken mutatja be, hogy a korszak történelemformáló eseménye volt az egyház győzelme; azokon a vidékeken, amelyen csak földbe ásott viskókat ismertek, kőből templomok, monostorok épültek, majd királyi paloták, olyan építmények, amelyek mértékeikkel a kor emberét nyűgözték le, racionális szerkezetükkel és nemes arányaikkal a mai szemlélőt ejtik ámulatba.

Engel Pál - Kristó Gyula - Kubinyi András - Magyarország ​története 1301-1526
A ​kötet Magyarország történetének 225 esztendejéről ad átfogó képet. 1301-ben, amikor a történet indul, az ország mélyponton volt, az állami egység csak névlegesen létezett, a tartományokra szakadás, a felbomlás tényleges veszélye fenyegetett. 1526. augusztus 29.-én, amely nappal a könyv befejeződik, a mohácsi csatavesztéssel megásták a középkori magyar állam sírját, s az hamarosan részekre bomlott. E két dátum között - a baljós indulás és a tragikus végkifejlet ellenére - a magyar történelem két fényes évszázada húzódik meg. Ez idő alatt Magyarország a térség regionális nagyhatalma volt, amely belső szerkezetében is óriási fejlődésen ment keresztül, sok mindent behozva abból a történelmi hátrányból, amely Nyugat-Európával szemben fennállott. A könyv részletesen bemutatja a késő középkori Magyarország gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyait. A helyzetnek, a lehetőségeknek megfelelően e hosszú történelmi kor olyan, egymástól homlokegyenest eltérő karakterű, de egyaránt nagy formátumú uralkodókat termett, mint az ország szívós aprómunkával felépítő Károly Róbert, a szélrózsa minden irányában hadakozó Nagy Lajos, a császári címet megszerző Zsigmond vagy a törökverő Hunyadi János fiaként trónra került Mátyás. A könyv 225 év alatt az ország élén állt hét dinasztia tetteiről a falvak és városok népének mindennapi életéig széles tablót rajzol, monografikus áttekintést ad Magyarország 1031-1526 közti történetéről.

Ismeretlen szerző - Védelmező ​istenségek és démonok Mongóliában és Tibetben
Az ​1996-ban indult sorozat negyedik kötetét tartja kezében az olvasó. Korábbi könyveinkhez hasonlóan, most is a már csaknem két évtizede zajló Magyar-mongol népi műveltség- és nyelvjáráskutató expedíció mongóliai terep- és archívumi kutatásaira épülő tanulmányokból adunk közre néhányat, melyek előadás változata elhangzott a címadó témának szentelt konferencián is. A harmadik kötet (Helyszellemek kultusza Mongóliában) megjelenése óta a terepkutatások során felkeresett területek közé erőteljesebben bevontuk a Mongol Köztársaság keleti és központi, halhák és burjátok lakta vidékeit is. A megelőző évek gyűjtőútjain feljegyzett anyagok feldolgozása folyamatos, s jelen kötetben is ezekből közlünk a korábbiakhoz híven mind a szájhagyományra, mind a kéziratos anyagra támaszkodó elemzéseket. Az expedíciós kutatások mellett a kötet előzménye egy, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban megrendezett kiállítás (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2002-2004), amely a tibeti és mongol népi vallásosság vizuális vonatkozásait dolgozta fel. A kiállítás és az időközben megjelent hozzá kapcsolódó katalógus (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2003) különleges, a nemzetközi szakirodalomban is alig publikált anyagokra hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor a népi vallásosság számos vonatkozása sem a kiállításon, sem a katalógusban nem volt megjeleníthető. Ezt a hiányt próbálta pótolni a Hopp Ferenc Múzeumban megrendezett konferencia (Démonok és Megmentők, 2004), melyen a tibetológusok és mongolisták a korábbi kiállításhoz és katalógushoz kapcsolódó, ám abból többnyire kimaradt, vagy kevésbé részletezett témákból adtak elő. Kötetünkben többek között e konferencia kibővített előadásainak egy részét is közreadjuk.

Félegyházy József - A ​középkor egyháza
A ​középkor egyháza a kereszténységnek a 11. századtól a 15-ig terjedő történetét öleli fel. Ez az időszak sok tekintetben a kereszténység fénykorának nevezhető.

Kodály Zoltán - Györffy István - Viski Károly - Bátky Zsigmond - Czakó Elemér - Gőnyey Sándor - A ​magyarság néprajza I-IV.
A ​magyar néprajz nemzeti önismeretünket szolgáló tudománynak számít. Többi rokontársa - a magyar történet, az irodalomtörténet, a nyelvészet - már jobbára felkutatta és egységbe foglalta anyagát. Néprajzunk is tömérdek tudnivalót, tudományos megfigyelést gyüjtött össze, de ezen a téren az áttekintést adó összefoglalásnak még csak most érkezett el az ideje. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda a Hóman-Szekfű Magyar történet után testvérkiadványként jelenteti meg négy kötetben a Magyarság néprajzát. Ez az első törekvés arra, hogy a magyar néprajzi kutatás és gyüjtés eredménye megfelelő rendszerezésben kerüljön a közönség elé. A mű szerzői főkép a tudományos ismertetés feladatát vállalják s csak ott adnak szitnézist és magyarázatot, ahol már megfelelő előmunkálatok vannak. A tudósok felfogása természetesen nem egy kérdésben merőben más eredményt tüntet fel, mint ami népi jelenségekről eddig köztudatban forgott. A nagyközönség előtt népünk többnyire ünnepi díszben jelent meg, úgy, ahogyan költőink és művészeink fölékesítették. A tudomány ehelyett feltár olyan eddigelé kevéssé ismert mélységeket és értékeket, melyek - Herman Ottó szerint is - "tele vannak munkával, verejtékkel, áldozattal és szenvedéssel, de éppen azért a nemzet életét jelentik."

Fábri Anna - Magánélet ​Széchenyi István korában
A ​sorozat izgalmas történelmi intimitások képeskönyve. Feleleveníti a nagy korszakok hétköznapi életét: a kor egyszerű embereinek mindennapjait, szerelmi és családi életét, étkezési szokásait, lakását, öltözködését, mindezt korabeli képekkel illusztrálva. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.

Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​Úr 1327. esztendejében járunk. Melki Adso és mestere, Baskerville-i Vilmos egy császárbarát apátságba érkeznek. (Adso, a történet elbeszélője a később bekövetkezett szörnyűséges események miatt nem ad pontos helymeghatározást az apátságról.) Az apát úr az éles eszű és tapintatos Vilmost – akit viselkedése és előneve alapján Sherlock Holmes középkori elődjének tekinthetünk – kéri fel arra, hogy segítsen felderíteni egy, az apátságban történt különös halálesetet. Otrantói Adelmust, a fiatal kora ellenére is nagy tekintélynek örvendő miniatúrafestőt egyik reggel a kecskepásztor holtan találta az Aedificium keleti őrbástyája alatti meredély tövében. Viharos éjszakán történt a tragédia, meg sem lehetett állapítani, a szerencsétlen vajon melyik ablakból zuhant ki. Gyanúra adott okot viszont az, hogy másnap egyetlen nyitva hagyott ablakot sem találtak, ráadásul az ablakok olyan magasságban vannak, hogy azokon képtelenség véletlenül kiesni. Vilmos a tőle elvárt tapintattal és ravaszsággal lát neki a nyomozáshoz, Adso segédletével. Hamarosan újabb halálesetek történnek. A nyomok az apátság féltve őrzött könyvtárába vezetnek, ahová Vilmos és Adso is csupán titokban tudnak bejutni. A szörnyű bűntények árnyékot vetnek az apátságra, amely pedig nagy horderejű eseménynek ad otthont: itt találkoznak a ferencesek és a pápaság képviselői, hogy teológiai vitát folytassanak Jézus szegénységéről. Ebben a látszólag egyszerűnek tűnő kérdésben támadt nézeteltérések ugyanis már-már az egyházszakadás rémével fenyegetnek. A bűntények miatt az apát úr végül a Szent Inkvizíció beavatkozását kéri. A kor egyik legkönyörtelenebb inkvizítora, Bernardo Gui érkezik az apátságba. Gui alaposabb tájékozódás nélkül eretnek összeesküvésként értékeli az eseményeket, a demokrácia álcája mögött ítélkezik, máglyákat állíttat. A máglyahalálra ítéltek egyike az a fiatal parasztlány, aki a szerelmet jelenti Adso számára…

Komoróczy Géza - A ​zsidók története Magyarországon I-II.
A ​két kötet a zsidók magyarországi történelmének közel ezer évét próbálja áttekinteni. A magyar társadalomban, a polgári nemzetben sok száz éve van félreismerhetetlen zsidó komponens. Komoróczy Géza több étvizedes kutatásainak impozáns eredménye e páratlan köny - a hazai zsidóságról eddig nem készült hasonló színvonalú, teljességre törekvő történelmi munka. Illusztrációkkal, fotókkal.

Kerezsi Ágnes - Az ​udmurtok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.