|
“Bizonyos dolgok, úgy látszik, kívül esnek az emberi életen, és méltók rá, hogy áhítatos tisztelettel viseltessünk irántuk. Mindig mohón kerestem az igazolást az általuk keltett érzelmekre. Részint nagyon nyilvánvaló dolgokra gondolok, amilyen a csillagos ég és a viharos tenger; részint arra, hogy milyen hatalmas, térben és időben, a tudomány univerzuma az emberiség életéhez képest; részint a személytelen igazságnak az épületére, és különösen az olyan igazságokra, melyek, miként a matematikai igazságok, nem pusztán leírják a világot, ahogyan az történetesen létezik. Akik a humanizmusból igyekeznek vallást csinálni, nem elégítik ki érzelmeimet, mert nem ismernek el semmi nagyobbat, mint az ember. És mégis, képtelen vagyok azt gondolni, hogy az emberi lényeken kívül bármi létezik a világon, amit értékesnek tudnék tartani. Értelmem tehát a humanistákkal tart, bár érzelmeim lázadoznak.”
Russell kései intellektuális önéletrajzában olvashatjuk ezt a vallomást. Az őszintén feltárt gondolati és érzelmi kettősség talán a szerző egyetlen könyvében sem nyilvánul meg olyan tisztán, mint ebben az 1917-ben összeállított tanulmánykötetben. A misztikus érzelem áradásának gátat vet a szigorú logikai elemzés, de az olvasó egy pillanatra sem felejti el, hogy a filozófia több, mint az emberi ismeretek logikai elemzése.
Kapcsolódó könyvek
Bertrand Russell - A nyugati filozófia története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Bertrand Russell - A hatalom és az egyén
A hatalom és az egyén olyan időszerű és nagy hatású értekezés volt, amely a korszak emberét leginkább foglalkoztató kérdésekről szól. Erőteljesen és árnyaltan elemzi, milyen pontokon támad elkerülhetetlenül feszültség a hatalom igényei és a szabadság követelményei között.
Konrad Lorenz - A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
A szerző olyan folyamatokat és jelenségeket mutat be, melyek nemcsak kultúránkat fenyegetik bukással, hanem magát az emberi fajt is. A technológia fejlődése és túlracionalizált életmódunk egyik következményként eltorzul érzelmi világunk. Az emberiség egyre fogékonyabb az egyéniséget romboló hatásokra, gondolkodásunk ijesztően uniformizálódik.
Konrad Lorenz 35 évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatai napjainkban is időtállóak, s az általa megfogalmazott kételyek és állítások érvényesebbek mint valaha.
Galambos Péter (Galamb) előadásában
Teljes idő: 208 perc.
Hegel - A szellem fenomenológiája
Hegel művei a filozófiatörténet legnehezebb olvasmányai közé tartoznak. Absztraktsága és elvontsága néha olyan szinten mozog, hogy filozófiájáról beszélni nem lehet másként, mint szó szerint idézni a szerzőt, mert az az érzésünk támad, hogy egy szó megváltoztatása vagy kihagyása is végzetes lehet. _A szellem fenomenológiája_ című munkáról maga Hegel írja azt, hogy igazán csak akkor érthetjük meg az első mondatokat, ha már az egész művet értjük - ez a sajátos paradoxon, körbenforgás gyakran lehet élményünk Hegel olvasásakor.
George Berkeley - Tanulmány az emberi megismerés alapelveiről és más írások
Művében Berkeley heves vitába száll azokkal a nézetekkel, és így elsősorban a kor másik kiemelkedő empirista gondolkodójával, John Locke-kal, aki szerint az érzékelhető objektumok reális léttel bírnak a valóságban, mely azonban különbözik az ideáinktól. Locke az idea fogalmát úgy értelmezi, mint egyfajta lenyomatot. Ő is elfogadja, hogy kizárólag ideáinknak vagyunk közvetlen tudatában, a dolgot alkotó tulajdonságok valós elrendeződéseit nem ismerhetjük. Mégis, az ideák valós tudást közvetítenek számunkra a dolgokról, mert azok a dolgok elmében megjelenő lenyomataiként értelmezhetők.
Jean-Paul Sartre - A lét és a semmi
Bővített, javított kiadás
A lét és a semmi című mű 1943-ban jelent meg, lezárva Sartre első filozófiai korszakát, s egyszersmind meg nyitva egy újat az ekkorra már kibontakozó francia fenomenológia és saját filozófiai életútja számára is. Sartre az egyik legfontosabb szereplője volt ennek a kibontakozó francia mozgalomnak, mint ahogy azoknak a konfrontációknak is, amelyeken a fenomenológia a második világháború utáni időszakban keresztülment. A strukturalizmus, a posztstrukturalizmus, a pszichoanalízis, sőt a marxizmus hívei is rendszeres polémiát folytattak az ekkor Franciaországban az egyik, ha nem a legerőteljesebbnek számító filozófiai irányzattal. A lét és a semmi explicit vagy rejtett módon ott él a hatvanas-hetvenes évek majd minden nagy filozófiai, esztétikai és társadalomelméleti művében, sőt - jelentőségénél fogva - gyakran még a róla való hallgatásnak is meghatározó jelentősége van, és egyértelmű vonatkozással bír a sartre-i életműre. E nagy jelentőségű filozófiai alapmű hosszú idő után bővített, javított kiadásban jelenik meg újra.
G. W. F. Hegel - Esztétikai előadások I-III.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Jürgen Habermas - A kommunikatív etika
E tanulmánykötetben Jürgen Habermas kommunikatív, illetve diszkurzusetikájának legfontosabb írásai olvashatók. Az utóbbi néhány évben végre megjelenhetett Habermas elméletalkotó munkásságának néhány fontos dokumentuma, de egészen különleges figyelmet érdemlő politikai etikai írásai magyarul e kötetben válnak először hozzáférhetővé...A kommunikatív etika alapelve kimondja, hogy csak azok a normák méltóak az intézményesítésre (vagy arra, hogy tényszerű fennállásukat elfogadjuk), amelyek "érvényességi köre általános elismerést válthat ki... Az egyetemesítés alapelve ugyanis arra szolgál, hogy mindazokat a normákat, amelyek partikuláris, tehát nem általánosítható érdekeket testesítenek meg, mint nem-konszenzusképeseket kizárjuk" a végső döntés alternatívái közül...Az univerzális pragmatika bizonyítani igyekezett azt a tételt, miszerint a cselekvési normák igazolására vonatkozó kérdés megegyezik azzal a kérdéssel, hogy: "Miképpen lehet érvek segítségével igazolni a cselekvési nomákkal összefonódó érvényességű igényt?"... a gyakorlati-erkölcsi kérdések éppúgy "igazságra képesek", azaz érvelő vitában mérlegelhetők, mint az elméleti problémák. Természetesen más az érvelés szerkezete az igazság- és megint más a helyességigények megokolásakor. "A kijelentések igazságának mércéje: egy felfogáshoz való egyetemes hozzájárulás lehetősége, míg egy ajánlat és/vagy figyelmeztetés helyességének mércéje: egy felfogás tekintetében való egyetemes egyetértés lehetősége."
Friedrich Nietzsche - Zarathustra
Az Imígyen szóla Zarathustra (1883) a filozófiatörténészek szerint szerzője kevésbé kidolgozott, nem elsőrangú fontosságú művei közé tartozik, az irodalmárok viszont a költő Nietzsche egyik legjobb művének tartják, a nem filozófus Nietzsche-olvasóknak pedig mindenkor a legnépszerűbb, legkedvesebb olvasmánya volt. A szerző - alakmása, alteregója, a perzsa vallásalapító, Zarathustra maszkjában - próféciáit mondja el benne. E próféciák értelmét, irányultságát mindmáig vitatják. Sokan a legreakciósabb, prefasiszta elméletek megnyilvánulását vélik kiolvasni belőlük (Zarathustra az Übermenschet, a felsőbbrendű embert jövendöli, hirdeti meg bennük); mások a pozitivista értékválság dokumentumának tekintik. A huszadik század szinte minden fontos irodalmi irányzata sokat köszönhet e műnek: irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvető jelentőségű.
Leo Strauss - Joseph Cropsey - A politikai filozófia története I-II.
A nagyszabású összeállítás - melynek kis részét Strauss írta, nagyobb részét tanítványai és munkatársai - közel két és fél ezer esztendő politikatudományát, Thuküdidésztől Heideggerig közel negyven gondolkodó eszméit öleli fel.
Baktay Ervin - A diadalmas jóga
Baktay Ervin a rádzsa jógát mint az indiai életbölcsesség és filozófia szerves részét mutatja be és értelmezi. A kötet második részében a gyakorlatok leírásai, a meditáció, az elmélkedés, a szellemi jóga különböző elemzései, "szútrái" találhatók.
Platón - Az állam
Platón nevét és alkotását hosszú évszázadok őrizték meg, gondolatai korunk számára is érdekesek. E kötet teljes terjedelmében mutatja be Az állam című művét, melyet kitüntetett hely illet meg a Platón-dialógusok között, ezt a rangot tartalmának sokrétűsége, összefoglaló jellege és művészi színvonala egyaránt biztosítja. A többi műtől eltérően majdnem teljes filozófiai rendszer, amelyen belül a főhely Platón állam-, illetve társadalomtanát illeti meg. Platón az athéni demokrácia fénykora, Periklész uralkodása után élt, a hanyatló görög társadalmi berendekedés láttán írta művét. Kiindulópontja és alapkérdése: mi az igazságosság, hogyan valósul meg ez az egyes ember és az állam életében, mi az erény, hogyan nevelhető az ember, a társadalom kívánalma és az egyén hajlama hogyan egyeznek és különböznek? Szókratész és beszélgetőtársai egy ideális, a társadalmi igazság eszményét leginkább megvalósító államforma utópisztikus képét építik fel. A mű gondolatrendszere s a kérdések a platóni államfilozófia kifejtésén túl pedagógiai, pszichológiai, erkölcstani fejezetek egész sorát tartalmazzák. Ezek módszeres vizsgálatával jut el az ismeretelmélet, az "idea-tan" tárgyalásához, melynek legközismertebb képi kifejezése a barlanghasonlat, a való és az ideák kettős életének ábrázolása. Minden erény csúcsán - így az államberendezkedést irányító igazságosság vállán is - a legfőbb jó eszméje áll. A kísérő tanulmányban a fordító, Jánosy István történelmi, filozófiai összefoglalással segíti az olvasót
Adolf Hitler - Harcom
A Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett.
Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.”
Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.
Ismeretlen szerző - Az ember és szimbólumai
Álom és valóság csodás találkozását örökíti meg e kötet, mely nemcsak az önmagunkról szóló ismeretek új tartományait csatolja a már kialakult világképünkhöz, hanem lényeglátó és élvezetes összefoglalását is adja századunk egyik legnagyobb pszichológusa, Carl Gustav Jung gondolatrendszerének. Jung kapcsolódása a freudi tanokhoz közismert.
Kevesen tudják viszont, mi az a nagyon lényeges különbség, mely a két tudós mentalitása között megmutatkozik. Freud számára az álom vágyteljesítés, ezzel szemben Jung az álmokban a „tudattalan önkifejezéseit" véli felfedezni. Az álomszimbólumok véleménye szerint egy olyan psziché megnyilvánulásai, amely a tudatos lélek felügyeletén kívül esik. Az organikus és pszichés növekedés elveiben nincs különbség. „Amint a növény virágot hajt, úgy hozza létre a lélek a maga szimbólumait. Minden álom ennek a folyamatnak a bizonyítéka."
A kötet az egyes szimbólumok értelmezése, és eredetének bemutatása mellett az egyetemes kultúrtörténetet átfogó kalauzként is szolgál.
Hamvas Béla - Szellem és egzisztencia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Hamvas Béla - A láthatatlan történet
Valamely szempontból egymáshoz rendelt események soráról azt mondjuk: történet. Van története az univerzumnak, a természetnek, az emberi társadalomnak, a kultúrának. Mindannak, ami a tér-idő kozmikus színpadán a keletkezés-elmúlás törvényének alá van vetve. Hamvas Béla történetei azonban aligha sorolhatók a történetírás színpadi eseményei közé. Ami őt foglalkoztatja, mindig és szükségképpen a színjátszás kulisszái mögé vezet, abba világba, amelyről alig tudunk valamit, amely nélkül azonban a történelem sem lenne más, mint a megjelenés-elmerülés véletlenszerű eseményeinek hömpölygő áradata. "A történetnek önmagában értelme nincs" - mondja Hamvas. Amit mi itt látunk, már csak végkifejlete annak a küzdelemnek, amit a létezés magasabb hatalmai: a léttisztitó erők vívnak a "létrontás démoni anarchiája" ellen. A láthatatlan történet 1943-ban jelent meg először az Egyetemi Nyomda kiadásában. A kötet Hamvas Béla (1897-1968) egyetlen, még életében kiadott esszégyűjteménye.
Oswald Spengler - A nyugat alkonya I-II.
A Nyugat alkonya (Der Untergang des Abendlandes) című munkájában Spengler a Hegelre, Marxra és másokra is jellemző lineráris fejlődéseszmével, illetve az ész és a emberiesség uralmának az eljövetelébe vetett hittel egyaránt szakított. Rendszerének alapegységei - Khaldúnhoz hasonlóan - a zárt és körülbelül ezer éves belső időtartalommal rendelkező kultúrák, amelyekből nyolcat különböztetett meg: a kínait, az indiait, a babilóniait, az egyiptomit, a mexikóit, az ókori antikot, az arabot és a nyugatit, vagyis az európait. Ezek a kultúrák az élőlényekhez hasonlóan születnek, kibontakoznak, elérik fejlődésük legmagasabb pontját, majd hanyatlani kezdenek és elpusztulnak. E szabály alól nincs kivétel, az európai kultúra éppúgy el fog pusztulni - a kötet címe e pusztulás kezdeti fázisára utal -, mint ahogy a régi kínai, az egyiptomi vagy az antik kultúra elpusztult.
Jürgen Habermas - A társadalomtudományok logikája
A társadalomtudományok logikájáról szóló szakirodalmi áttekintés a hatvanas évek közepén született, amikor az analitikus tudományelmélet az egységes tudomány programjának háttéreszméjével még jórészt uralta a szociológia önértelmezését. Ez az áttekintés hozzájárult e kontextus alapvető átalakulásához a következő évtizedben. Nem korlátozódik az adornoi pozitivizmuskritika folytatására - a figyelmet a nem konvencionális kezdemények széles körére irányítja, amelyekből a társadalomelmélet rekonstrukciója kiindult: a késői Wittgenstein lingvisztikai filozófiájára, Gadamer hermeneutikájára és az Alfred Schützhöz kapcsolódó etnometodológiára. A hermeneutika és a nyelvelemzés elsajátítása annak idején ahhoz a meggyőződésemhez vezetett, hogy a kritikai társadalomelméletnek le kell válnia a tudatfilozófiai alapfogalmiság Kantra és Hegelre visszanyúló tradíciójáról...
Hankiss Elemér - Az ezerarcú én
Hány arcunk van? Hány személyiségünk? Hány énünk? Egy? Tíz? Száz? Számtalan? És egyáltalában: mi az, hogy "én"? Igaz-e az, hogy van "látható" és "rejtett" én? "Magán-" és "nyilvános" én? "Áttetsző" és "tükör-" én? "Minimális" és "marginális", "modern" és "posztmodern", "normatív" és "autonóm", "szimbolikus", "narratív" vagy akár "transzcendentális" én? Kiknek van igazuk? Azoknak, akik szerint az én az emberi lény legbelső, rendező központja, vagy azoknak, akik szerint az én egyáltalában nem is létezik? És igaz-e az, hogy az ember egyszerre két dráma főszereplője? Mindennapi életének "triviális" felszínén dolgozik, neveli gyerekeit, lót-fut, lakásra gyűjt, kertészkedik, teszi a dolgát. Ugyanakkor azonban, ezzel egy időben, a mindennapi teendők felszíne alatt építi személyiséget, keresi élete értelmét, küzd az idővel, az elmúlással, az emberlét úgynevezett végső kérdéseivel, anélkül, hogy feltétlenül tudatában volna e rejtett küzdelemnek. A könyv e két dráma kölcsönhatásának fényében vizsgálja az emberi "személyiséget. Az elemzés kerete nem az emberi-társadalmi lét általában, hanem az elmúlt évtizedekben kibontakozott "fogyasztói civilizáció", amelyben az önmagát építeni és kiteljesíteni igyekvő emberre új lehetőségek, feladatok és veszélyek várnak. Megtalálhatja és elvesztheti önmagát.
Leo Strauss - Az üldöztetés és az írás művészete
Vannak olyan könyvek, melyeknek mondatai kanyargós, sűrű bozóttal befedett, szakadék szélén, vagy óriási rejtelmes barlangok mentén kúszó ösvényekre emlékeztetnek. Ezek a mélységek és barlangok észrevétlenek maradnak a dolguk után siető emberek előtt, de a ráérő és figyelmes vándor számára fokozatosan föltárulkoznak. Vagy talán nem bővelkedik minden mondat potenciális búvóhelyekben? Az üldöztetés sajátos írástechnikát, különös irodalmi műfajt hív életre, melyben a legfontosabb dolgokról az igazság kizárólag a sorok között jelenik meg. Az összes ilyen könyv a virágjában levő filozófusnak a reményteljes "filozófus kölyökkutyák" iránti szeretetéből születik meg.
Leo Strauss (1899-1973) e rendkívüli műve a XX. századi politikai filozófia klasszikusának első magyarul megjelenő kötete.
