További értékelések

Nagyon ​régen olvastam. Ez volt a első Davenport regényem.
Most is tetszett.
Izgalmas és fordulatos. Egy számító és beteg ember volt a gyilkos. De okos is,mert nagyon jól megtervezte. Lucas elől nem lóghatott meg. :)

Azt ​kell mondanom, depressziósan nem olyan érdekes Davenport. Az eleje lassan indult be nekem, persze volt gyilkosság, meg vér meg minden, de azért nem annyira jött be, úgy értem a sztori nem fogott meg. Aztán ott van, hogy szakítottak Weatherrel – ami eleve rossz pont – aztán összejönni Marcy-val, szóval volt benne egy két rossz pont.
De a támadás Weather ellen – na az kicsit sok volt nekem, persze ha a történetben később történik, talán, de annyira az elején, valahogy nem tetszett nekem. Vagy csak az elfogultság beszél belőlem, mert nagyon bírom a nőt.
De azt kell mondanom, a végére feljött. Újra az a – már bocsánat – nagy pofájú seggfej volt, akit már úgy megkedveltem. Amikor már tudtuk, ki volt, na akkor indult be igazán a sztori, és a vége már nagyon tetszett.
De most irány Cancun… :D Majdnem leestem a székről… Ami azért ciki, mert a melóhelyen voltam – mondjuk ebédszünetben, de akkor is.

Az ​előző könyve után /Tűzvillám/ szinte felüdülést jelentett ez a regénye. Folyamatosan pörgős, mindig történik valami, váratlan fordulatok biztosítják a folyamatos feszültséget.Úgy is mondhatnánk mintha a jó és a rossz harca elevenedne meg előttünk.Tökéletesen koreografált cselekményszálak roppant kiforrott részei a kriminek,miközben a regényben hol gyorsan, hol megfontoltan követik egymást az események.Nem csupán a szereplőket ismerjük meg alaposan,hanem a magánéletükben történő változásokat is nyomon követhetjük.

A ​"Karácsonyi rémek" éjfekete komorsága után ez a regény némileg bár nem sokkal könnyedebb; ezúttal a bankvilág felső rétegében indul be egy titokzatos gyilkosságsorozat. Ebben az epizódban többször villan meg Sandford karcos humora, a magánéleti szálak is lazábbra vannak véve. Egyértelműen a legjobb részek közé tartozik.