Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Lunemorte
5.0/5

Valóságos ​kocsonyává váltam a kötet olvasása közben és már nem érdekel az sem, ha kiderül, én valójában egy robot vagyok és bármikor kikapcsolhatnám magam…Csak elvágok egy kábelt és kész, el van intézve a dolog…Én mindenesetre igen praktikusnak találom ezt az ötletet…
Kedvenc novellám nincs, van 1-2 gyengébb is ebben a válogatásban nyilván, de azoknak is van csattanójuk…Érdekes módon egy párból film is készült…Hát igen, PKD fejében annyi remek ötlet halmozódott fel, hogy ezt a novellás kötetét ki merem jelenteni egyik első számú kedvencemmé! Főleg a robotok miatt és a jellemző bizonyos felismerhető motívumok miatt, amiket az is lehet, hogy csak én értek, ki tudja? Már semmit sem tudok…Csak azt, hogy végtére is én egy kocsonya vagyok és kész. Ja és figyel a Gondolatrendőrség! Kikapcsolom magam és az üres képernyőre bámulok inkább…Biztos ami biztos! Hát nem?


Jaina
4.5/5

Kevés ​fülszöveg kelti fel annyira a figyelmem, hogy miatta egy éppen olvasott hasonló könyv olvasását félbehagyjam/elnapoljam. Itt pontosan ez történt, ez a novelláskötet egyszerűen nem várhatott. Az Emlékmás egész gyerekkoromat végigkísérte (apu egyik kedvence az Alien mellett), rengetegszer láttam és abszolút kultuszfilmnek tartom. Sem erről, sem pedig a Különvéleményről nem tudtam, hogy Philip K. Dick novellái alapján készültek és nagyon kíváncsi voltam arra, hogy honnan nőtte ki magát ez a két film. Voltak elemek a történetekben, amiket kicsit furcsállottam: az érzelmi viszonyok, házasságok és általában véve a nők személyiségének elnagyoltsága és az apróbb logikai bukfencek. Máskor ez nagyon zavart volna, de Dick annyira vitt magával a történetben, hogy ezek egyike sem érdekelt igazán.


petamas
4.0/5

Dick ​novellái mindig egyediek, nincs ez másként ezzel a válogatással sem.

Különvélemény (Minority Report): Az első találkozásom Dickkel ennek a novellának a filmváltozata volt. A két mű sok ponton eltér: a novella világában a prekogok nem kopasz, de egyébként normális külsejű emberek, hanem torzszülöttek, akik összevissza hablatyolnak. (Így természetesen kimarad a főhős-prekog szerelmi szál is.) A főhősnek nincs évekkel ezelőtt elrabolt gyereke, és a megoldás is kicsit más, mint a filmben. Érdemes elolvasni, de bevallom, nekem a film jobban tetszett. 3,5/5

Második Változat (Second Variety): Egy érdekes háborús történet. A csattanó kicsit kiszámítható, de azért érdemes elolvasni. 4/5

Imposztor (Imposter): Hááát, ez elég középszerű volt. Érezhetően Dickes, ahogy a főszereplő próbál mindenki mást meggyőzni arról, hogy ő valóban ő, nem pedig egy robot, de valahogy mégsem az igazi. 3/5

Emlékmás (We Can Build You): Na, ez viszont zseniális volt. Tulajdonképp egy hatalmas trollkodás az egész, mégis minden sorát élveztem. Ráadásul kiderült, hogy Dicknek humora is van. Ki hitte volna…? Mindenesetre megyek, megnézem a film(ek)et. 5/5

A Citadella (War Game): Ez olvastam már korábban egy [[http://moly.hu/konyvek/harcjatek|másik antológiában]], bár akkor nem esett le, hogy ez is Dick. Jópofa ötlet, ügyes csattanóval, bár egy kicsit hosszabb szerinte ma kelleténél. 4/5

Apáink Hite (Faith of Our Fathers): Esszenciális Dick: drogok, furcsa Isten-felfogás, elnyomás. Valamiért nekem mégsem jött be annyira. 3/5

Elektromos Hangya (Electric Ant): Játék a valóság határaival, egy robot szemén keresztül nézve. Az egyik legjobb a kötetben. 5/5

Amit a Holtak Mondanak (What the Dead Men Say): Egy hosszabb, részletesebb történet, politikai machinációkkal és mindennel, ami kell. Érdemes elolvasni. 4/5

Kémek (Oh, to Be a Blobel!): Robotpszichológus és időnként Kocsonyává változó emberek, valamint emberré változó Kocsonyák. Jelenetek egy házasságból. Kedvenc lett. 5/5

A Legutolsó Történet (The Story to End All Stories): Na, ezt bevallom, nem értem. Ha egy Karinthy-kötet végén szerepelne, akkor érteném, de innen kilóg nekem.

Összefoglalva: olvassatok Dicket!


zamil
4.5/5

Azt ​kell mondjam, hogy Dick novellák terén is erős. Ebben a kötetben is több kimagasló novellája van, nem véletlen lett belőlük film. (Az első négy novellából.)
Talán a legjobban a Második Változat című tetszett, ami régebben már láttam filmen így igen sok jelenet bevillant a filmből. Persze ez is eltér a filmtől, de ez így szokott lenni.
Ajánlom minden sci-fi kedvelőnek a könyvet, megéri az olvasást.


csartak
4.5/5

A ​könyv a Különvélemény című film moziba kerülése után jelent meg, így gondolom nem véletlen, hogy a kötet címének ezt a novelláját választották, mert valójában ez egy novella válogatás, és ráadásul nem is rossz. A történetek témái elég hasonlóak, középpontban áll egy nukleáris háború utáni elidegenedett világ, robotok, robotokra cserélt emberek, kábítószer uralta képzelgések, és a szorongató paranoia. Mindez bizonytalan, nehezen kedvelhető főhősökkel egészül ki. És bár végig a Földön vagyunk, rengeteg az utalás az emberek a csillagrendszerben illetve azon kívüli életére is. Dick rendkívül színes fantáziája és ötletei tényleg filmre kívánkoznak, ebben a válogatásban 4 olyan is van, ami filmvászonra került, ilyen-olyan formában.
- Különvélemény (Minority Report)
Az említett mozifilm alapja, Dick remek ötletét elég jól felturbózták, de szerintem messze nem a legjobb novella a válogatásban.
- Második Változat (Second Variety)
Nekem az egyik kedvencem, eszméletlen jól kibontott, és végig érdekfeszítő novella, kicsit kikövetkeztethető, de jó csattanóval a végén. Ebből is készítettek filmet, magyarul Az elhagyott bolygó címen ment.
- Imposztor (Imposter), – Emlékmás (We Can Build You) Mozifilm alapja mindkettő, az egyik a robotra cserélt ember, a másik az emlékezettel való manipluláció témájával.
- A Citadella (War Game)
Ez a másik kedvencem, fantasztikus jó, izgalmas végig, megfelelően borzongató végkifejlettel.
- Apáink Hite (Faith of Our Fathers)
Disztópiás, jövőben a média által ellenőrzött világ, nagy testvérszerű vezetővel, akiről azt sem tudni kicsoda. Robot, földönkívüli, vagy maga az Isten?
- Elektromos Hangya (Electric Ant)
Mi történik, ha egyik napról a másikra kiderül, hogy nem is ember vagy, hanem egy robot? Hogy lehet elfogadni, meddig lehet feszíteni a határokat hogy megismerd a világban betöltött szerepedet?
- Amit a Holtak Mondanak (What the Dead Men Say)
Számomra ez volt a leggyengébb novella, annak ellenére hogy hosszabb mint a többi, lényegesen több nem történik benne, inkább sok a tépődés, szenvedés, és a toporgás.
- Kémek (Oh, to Be a Blobel!)
Egyik legeslegjobb, amiker ezt olvastam nem tudtam letenni. Melyik a jobb, kocsonyából ember vagy emberből kocsonya? Melyik ér többet?
- A Legutolsó Történet (The Story to End All Stories)
Egyetlen rövid álomszerű szürreális vízió.


Stone
5.0/5

Suck ​my Dick. Volt, aminél ki lehetett találni, volt, ami akkor is jó volt, ha ki lehetett találni, még humora is van. Nem ez volt az első találkozás vele. Mivel legkedvesebb filmjeim egyike a Blade Runner, ezért, ahogy hozzájutottam, elolvastam az eredetijét, kb úgy 20 éve. Nagyon tetszett. Aztán nem akadt tőle semmi a kezembe, eddig (kösz kvzs a kihívást), viszont most már kíváncsi vagyok tőle többre is. Szeretem a kifacsart elmékből csepegtetett történeteket. Van bennük logika, a maguk módján, és hiába sci-fi, nem szólnak másról, mint rólunk, ahogyan a 2000 éve megírt dolgok is. Nem szerette a nőket. Kicsit egysíkúan látta őket. Gyenge voltál Dickey, cö-cö. Nem is tudnék hirtelen kiemelni egy novellát sem, mert mindegyik megkapó volt számomra, valami van bennük, amitől tényleg figyelsz rá, és még tovább is gondolod.


kvzs
4.5/5

Dick ​már megint csavart egy nagyot a valóságon…
Néhány novellát már olvastam, néhány filmváltozatát láttam, néhánynak rájöttem a csattanójára… De ezek ellenére mindegyikben találtam elgondolkodtatót, és mindegyikben láttam Dick zsenialitását.
Paranoiás, negatív történetek, mégis szinte mind tökéletes példa arra, hogy miért lehet szeretni a novellákat.


mohapapa
4.0/5

PKD. ​Megannyi sci-fi könyv szerzője. Sci-fi-k, amik nem is annyira tudományosak, mintsem fantasztikusak. Illetve, ha az egyre ismertebb, divatosabb és még a fizikusok által sem értett kvantumfizikára gondolok, párhuzamos világok, húrelmélet, miegymás, akkor talán PKD mégis sci-fit ír, beleértve annak sci-részét is.

PKD mára klasszikussá érik. Nem ír olyan szépen, mint Bradbury, nem ír olyan izgalmasan, mint Asimov, nem annyira fitoros, mint Lem, viszont izig-vérig, összetéveszthetetlenül PKD. Nincsenek feledhetetlen szókapcsolatai, metaforái, nem rágja le az ember a körmeit, és nem röhög jóízűeket, amikor őt olvassa, hanem, mára közhely már, körülnéz, hogy a fotel, amiben ül, az ágy, amin fekszik, a busz, amiben utazik, a szerelme, akit maga mellett tud, az otthona, ahová hazatér, és a valóság, amit annak tud, az mind megegyezik-e önmagával? S végső soron ő maga megegyezik-e önmagával. És egyáltalán: mi az, ki az, amivel meg kellene egyeznie? Végső soron nem is az a kérdés, hogy mi a valóság, hanem hogy van-e egyáltalán valóság?

PKD írásait többször filmre vitték, és nem találkoztam még olyan írásával, amit úgy vittek volna filmre, hogy ne írták volna át, ha nem is a felismerhetetlenségig (bár a Truman show esetében a Kizökkent idő -vel majdnem sikerült ezt elérni), de általában alapjaiban, csak a lényeget megtartva maradt PKD az adaptáció.

Ez a kötet az ismert filmekre alapoz, már a címében és a borítójában is. Talán éppen a Különvélemény az, aminek esetében az adaptáció leginkább hajaz az irodalmi eredetire. De persze nem is ez a lényeg. Ha az ember fia úgy áll neki PKD-t olvasni, mármint azokat a köteteit, novelláit, amelyekben nem a filmes sztorikat keresi, nem éri csalódás. Ahogyan engem, például a Szárnyas fejvadász eredetije, az Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? olvasásakor. Akkor tanultam meg, hogy PKD-t PKD-ként kell olvasni. Sehogy máshogy.

Ennek a kötetnek is így veselkedtem neki. Szerencsére. Így érhetett nagyon kellemes meglepetés már a címadó novella esetében is. S a lelkesedésem nem csökkent a kötet háromegyedéig. Ott szembesültem azzal, hogy a legnagyobb patronok a könyv elején eldurrantak, de úgy talán még vékonyka maradt volna a kötet, hát tettek még hozzá néhány novellát. Olyanokat, amik az öt-hét évvel később megjelent Agave-s PKD-sorozat két novellás kötetében* már nem kaptak helyet.
Illene most végig mennem a novellák során? Nem teszem.
A novellákkal egy kicsit mindig bajban voltam. Semmiféle fentartásom nincsen velük. Hemingway és Maupassant írásait olvasva megtudtam, felismertem, hogy valóban külön műfaj, sajátságos technikát igényel, de ugyanolyan teljes tud lenni, mint egy regény. S hogy a novellára is születni kell. Ahogy Bradbury voltaképpen arra született, a regényei nem is annyira jók. Szerintem Hemingway-nek sem, de emiatt bizonyára kőzápor zúdul rám. PKD esetében az a vicc, hogy tökmindegy mit ír, az PKD marad. S ahogy az életű egésze is, változó színvonalú. Mint ez a kötet. A közepe teljesen leül, hogy aztán az utolsó novella kicsit megnevettessen a parodisztikussága miatt, s megadja a kedvet a további PKD olvasásokhoz. (Számomra az Amit a holtak mondanak volt a mélypont: olyan hidegen hagyott, hogy olvasása közben kiolvastam egy Réti-könyvet, ami simán eltolta önmaga felé az érdeklődésemet.)

Viszont az is tény, hogy az első öt novella percekig tartó magam elé bambulást váltott ki. A sci-fi novellák jellemzője, természetesen nem törvényszerűn, de meglehetősen sűrűn, hogy valamiféle meglepetésre, poénra futnak ki. Ebben az első ötben PKD sem kivétel. A poénok, nem a vicc értelemben, hanem a meglepetés revelációjával mind az ötben ülnek, de nem is ez a fő erősségük (talán a Második változat kivételével; ez egy hadi sci-fi, a’la Terminator-sorozat, előfeltételezve az emberi nem technológia általi, nem direktben kiváltott öngyilkosságát). A fő erősségük PKD specialitása, az általa ezerszer, majdnem mindem esetben körül járt téma, a valóság, az identitás kérdése. Mert PKD mindig ugyanazt a könyvet, témát írja. De nem lesz unalmassá.
Mondom, az első öt, meg az utolsó zseniális**, az Elektromos hangya hozza a színvonalat, a többi kettő*** feledhető. S ez több, mint jó arány!

Még szerencse, hogy PKD ugyanabban a mátrixban, valóságban létezett, amiben én is élem a napjaimat! Már ha azonos vagyok velem, és PKD valóban létezett, írásai nem csupán szimulákrumok a valóságomban. S mármint akkor, ha én létezem egyáltalán, nem csupán egy megírt program része vagyok, aki azt véli, hogy PKD-t olvasott.

  • Lenn a sivár Földön , Már megint a felfedezők
    • Különvélemény , Második változat , Imposztor , Emlékmás , Citadella , Kémek
      • Apáink hite , Amit a holtak mondanak

Naneth
5.0/5

A ​halott emberesnek nincs folytatása?
Az abszolút kedvenc a masodik változat. Valamiért én bírom ezt a lebombázott atomháború utáni világvége dolgokat.


Teetee
4.0/5

Nagyon ​fura időutazásban lehet része annak, aki 2015-ben a múlt század ötvenes éveiben íródott sci-fi novellákat olvas.
A jó sci-fi sosem a jövőről szól, hanem a jelen aktuális kérdéseiről, és érdekes látni, milyen félelmei, aggályai voltak az elképesztő fantáziával megáldott PKD-nek azzal kapcsolatban, merre tart a világ.
Jók ezek a novellák, bár a meglepetés-faktor nem túl sok bennük – néhányukból film készült, mások csattanója könnyen kikövetkeztethető. Például azért is, mert ami PKD korában formabontó újításnak számított, mára a sci-fi műfajának többé-kevésbé kötelező eleme. Ilyen szempontból óriási az előnyünk PKD kortárs olvasóival szemben.

És mégis jók ezek a novellák, mert
1.) olyan feszültséget képesek teremteni, hogy este kicsit kelletlenebbül oltja el az ember a lámpát az olvasás befejeztével (nem, 30 fölött már nem fogja senki sem bevallani, hogy nyomasztó borzongást váltott ki belőle egy novella)
2.) gyönyörűen visszaadja a hidegháborús időszak közhangulatát, a pusztító háborútól való félelmet, a gépek uralmától való félelmet, az “idegenektől” való félelmet (és ebben a helyzetben teljesen irreleváns, hogy az idegen éppen egy Kocsonya-e, vagy egy másik rassz képviselője), a mindenütt jelenlévő médiapropagandát stb.
3.) PKD néhol beletrafált a közepébe a jövővel kapcsolatban, néhol azonban annyira melléfogott, hogy az már vicces – például a novellában, amelyben az oklevtelen PR-ügynökkel azért lépten-nyomon érzékeltetik, hogy nem tanult, miközben a kétezres évek éppen az iskolai végzettségtől független korlátlan lehetőségek világát hozták, a média alkotta celebek és self-made manek között inkább az számít rendhagyónak, ha valaki elvégzett egy iskolát, és még a pályán is maradt.
4.) érdekes összehasonlítani a filmeket a könyvvel – a Különvélemény pl. a filmen teljesen fel van turbózva, és nagyon-nagyon jól sikerült (ilyen a jó adaptáció szerintem, amikor az eredeti mű csak egy ötletet ad, amit aztán a film nyelvén és eszközeivel dolgoz ki a rendező meg a forgatókönyvíró)
5.) ezekből is gyönyörűen látszik, hogy a sciece-fiction, ha jól művelik, nem pusztán technikai rizsa, hanem nagyon erősen jelen van benne a gazdaság, a politika, a társadalomrajz, stb. Az, hogy valaki autóval vagy kopterrel utazik-e mindeközben, abszolút mellékes.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

42.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók