Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Kuszma
4.5/5

Ha ​valaki azt mondja, hogy Scott regényei nem a XXI. század olvasójára vannak kitalálva, akkor azt mondom, igaza van. Ezek a könyvek alapvetően arra születtek, hogy befogadójuk esténként elbíbelődjön velük egy-két-három fejezet erejéig a kandalló mellett, akár egy hónapon át, szépen szürcsölgesse Scott szavait, és hagyja, hogy hassanak a tájleírások, a kitérők, a szereplők monológjai és vitái, valamint a lassan felépülő izgalmak. Emellett Scott tablóihoz szükségeltetik egy elég masszív történelmi háttértudás* a XVII-XVIII. század szövevényes brit viszonyairól is, aminek természetesen egy mai magyar olvasó nincs birtokában – miért is lenne? De mivel a XXI. század olvasója úgy általában véve nincs a XXI. századra kalibrálva, ezért mégis azt mondom: olvassunk Walter Scottot. Rágjuk át magunkat az első 60 oldalon, hagyjuk, hogy elkapjon a ritmusa, és akkor kapunk egy frenetikus utazást a régvolt Skóciába – jóval olcsóbban, mint ahogy azt bármelyik utazási iroda biztosítani tudná. (Ráadásul ha jól tudom, időgépe momentán egyiküknek sincs.)

Walter Scott regényeiben az a legmegkapóbb, és egyben legmodernebb, hogy szakít a funkcionalista történelemmagyarázat szokásával, vagyis azzal a regényírói gyakorlattal, hogy egy történelmi regénynek szükségképpen valami történelmi igazság mellett kell hitet tennie. A Puritánok utódai fanatikus „bibliás” skótok és Jakab király katolikus ízű rendszere közötti küzdelemről szól, de Scott nem áll ki egyik csoport mellett sem. A király katonáinak harácsolásait és népnyúzásait bírálja, de érezni a gúnyt ellenfeleik bemutatásakor is, akik gyakorlatilag minden élethelyzetben képesek végtelen hosszúságú, ószövetségi idézetekkel bőven megtűzdelt prédikációkat tartani – persze elsősorban akkor, amikor igazolni akarják, miért kell kiirtani mindenféle elvi ellenfelüket, főleg azokat, akik szerint a Biblia nem kézikönyv kezdő tömeggyilkosoknak.

Scott főhőse, Henry Morton tipikus scott-i főhős: becsületes, mérsékelt, alapvetően apolitikus elme, aki a körülmények szerencsétlen összejátszása folytán kerül a lázadók közé, de ha már ott van, igyekszik ott is becsülettel megállni a helyét. Az író módszereit jól jellemzi, hogy Morton tükörképét megteremti a királypárti oldalon Lord Evandale figurájában: ketten egyazon nőbe szerelmesek, kölcsönösen megmentik egymás életét, kölcsönösen respektálják a másik elveit és erkölcseit, és igyekeznek mérsékelni pártjuk radikalizmusát. Scott univerzumában a szélsőségesek is jelen vannak mindkét táborban, ám őket sem matt feketére festi a szerző: a presbiteriánus oldalon Burnley ugyan démoni figura, mégis kénytelenek vagyunk bátorságát és elvhűségét bámulni, a királypárti Lord Claverhouse hidegen célszerű kegyetlensége pedig elrettent minket, de erényei pont ugyanazok, mint engesztelhetetlen ellenfelének. Nem gonoszok ők sem – egyszerűen csak fanatikusok. Nem is értik, miért bélyegezné valaki gonosznak őket. Mégis: ők azok, akik kellemetlen hellyé teszik a világot.

(Ui.: És hadd gratuláljak Ungvári Tamásnak, aki előszavában sikeresen húzta rá a hegelianizmust Walter Scottra – mindezt úgy, hogy ki sem mondta Hegel nevét. Viszont Lukács Györgyét kimondta. Hatszor.)

  • Vázolom. Oliver Cromwell puritánjai (a „kerekfejűek”) legyőzték I. Károly királyt, sőt: ha már lehetőségük nyílt rá, 1649-ben ki is végezték. Ezt követően egy szigorú kálvinista alapokra épülő köztársaság jött létre, amely azonban Cromwell halála után felbomlott, és a restauráció során a királypártiak a hazahívott II. Károlyt ültették trónra. Az ő, illetve öccse, II. Jakab uralkodása idején bonyolódik a Puritánok utódai cselekménye – amikor a fanatikus skót protestánsok fellázadtak a király katolikusokkal szimpatizáló politikája ellen, és egyesítve erőiket a mérsékelt presbiteriánusokkal, gyakorlatilag a permanens polgárháború állapotában tartották Britannia egyes vidékeit. Ez a helyzet Orániai Vilmos 1688-as érkezésével ért többé-kevésbé véget, aki a vértelen (épp ezért „dicsőséges”) forradalom során elfogadta a parlament által neki felkínált angol trónt, elűzte II. Jakabot, normalizálta a szigetország viszonyait, és létrehozta Angliában az alkotmányos monarchiát.

Szeretem ​Scott írásait, ízig vérig romantikus kori regény és az nagy gyengém. Izgalmas történet, jó karakterek (bár néhányuk fanatizmusa sok volt). Könnyű nyelvezete és könnyed stílusa miatt ajánlom.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók