A ​türelmes Grizeldisz

Szabó Dezső - Feltámadás ​Makucskán
Szabó ​ Dezső híres kisregényének cselekménye egy kis magyarországi faluban, Makucskán játszódik, ahol egy szép tavaszi napon - éppen húsvét ünnepén - feltámadnak a halottak. Az élők nem túl nagy lelkesedéssel fogadják a csodát, s mivel feltámadottak semmi hajlandóságot nem mutatnak a temetőbe való visszatérésre, ingerültségük egyre nagyobb, s az eset végül országos botránnyá nő...

Mikszáth Kálmán - A ​fekete fogat
Mikszáth ​1910 májusban súlyosan beteg már, és két héttel az ünnepség után nincs az élők sorában. De ott, a Vigadóban meghatott, örül, "Méltóztassanak hazaoszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert" - zárja szavait. Hogyan volt boldog, hogy mulatott és mulattatott, mi művészetének, hallatlan népszerűségének titka - erről ad képet kisregényeinek, elbeszéléseinek ez a válogatása is.

Csáth Géza - Lidércálmok
A ​morfium rabjává és áldoztává vált orvos-íróban a kóros szenvedély azért alakult ki, mert úgy érezte, képtelen elviselni sorsával kapcsolatban a valóság tudomásulvételét, nem tud beletörődni abba a gondolatba, hogy súlyos betegség áldozata lehet. A kábítószer okozta eufória és a modern lélektani áramlatok, a pszichoanalízis megtermékenyítő, fölszabadító hatása mutatkozik meg Csáth Géza ún. álomnovelláiban, illetve azokban az elbeszélésekben, amelyek az álom irreális területein messze túlhaladva , rögeszmés emberek képzeletvilágát mutatják be. Különös fogékonysággal ír a félelem, a szorongás, a képzelődések megszállottjainak életérzéséről. A kötet ezeket a novelláit gyűjtötte csokorba.

Molnár Ferenc - Keserű ​mesék a szívről
Hogyan ​dolgozik? Mindig éjjel, igen nagy gonddal, sok szenvedéssel és kevés örömmel. Igen szigorúan bírálom szerény képességeimet és szeretnék mindig innen maradni a képességeim határán. [...] Mi az életbölcselete, és milyen úton jutott el hozzá? Életbölcseletem: jónak kellene lenni. Úgy jutottam el hozzá, hogy észrevettem magamon, hogy nem vagyok jó. Érzem, hogy sose leszek olyan jó, mint a született jó emberek, de minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy megközelítsem őket. Fájdalmas tapasztalatom, hogy azt majdnem lehetetlen megtanulni. A vigasztalásom, hogy aki erre nézve becsületesen mindent elkövet, az teljesítette kötelességét ezen a földön. (Interjúrészlet, 1921.)

Ismeretlen szerző - Karácsonyi ​ajándék
A ​kötet a magyar novellairodalom gazdag kincsestárából válogatott, karácsonyi tematikájú elbeszéléseket tartalmaz.

Kertész Ákos - A ​világ rendje
"A ​nagy szavakat magam sem szeretem, tudom az Olvasó sem szereti. Lejáratták, lejárattuk őket. Ezért haboztam sokáig: nem túlságosan föllengzős-e ez a cím (nem egyetlen novella, az egész kötet élén) hogy: A világ rendje. Azt hiszem magyarázattal tartozom. Egyik kisregényem hőse, Vukovics "azért tud hazudni, mert meg kellett tanulnia, mert nem fogadhatta el a dolgok megszokott értékét és megszokott rendszerét, mert ha elfogadja, akkor az erősek eltapossák a kis Vukovicsot. Ő csak úgy nyerhetett, ha blöffölt, mert neki így osztották le már az indulásnál a lapot..." Az indulásnál, tehát az elemiben. Vagyis a kicsi és gyönge Vukovics Bélának föl kellett lázadnia a világ rendje ellen. Az elemiben (fiatalabbak kedvéért: általános iskola, alsó tagozat) én az osztályban a legjobban fejlett három-négy srác egyike voltam, nekem ezért nem kellett volna lázadnom. Hazudni, blöffölni nem is tanultam meg. A világ rendjét mégsem voltam képes elfogadni sem akkor, sem később. Hogy miért? Talán ha megvénülök, és nagyon magányos leszek, egyszer megírom az önéletrajzomat... Az biztos, hogy a Bibliából már akkor megtanultam, hogy a legfőbb törvény: szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s ez a törvény, amerre csak néztem, sehol sem érvényesült. A marxizmusból pedig azt tanultam meg később, hogy az embernek az a dolga ezen a földön, hogy ezt a rosszul berendezett világot a maga és társai számára jobban rendezze be. Ma már, túl az ötvenen, úgy látom, hogy mindig is a világ rendje ellen lázadtam egy bennem élő értelmesebb és emberibb rend nevében. A magam módján."

Hegedüs Géza - Valló ​Bonifác történetei
"Valló ​Bonifác történeteinek kötete nem önéletrajz - írja Hegedűs Géza -, Valló Bonifác nem azonos velem, noha ugyanabban a világban élt és él, mint én, hasonló - bár nem azonos - kalandok közé került ezekben a kalandos évtizedekben, mint én, és sok mindenben hasonlóan vélekedik, mint jómagam. De miközben Valló Bonifác nem én vagyok, és története nem azonos az én élettörténetemmel, habár van is itt-ott hasonlatosság - a történetek együtt mégis vallomássá kívánnak kikerekedni az én nemzedékem jellemzőélményeiről. Ezért próbáltam elképzelni ezt a Valló Bonifácot, aki - úgy hiszem - nemcsak énrám emlékeztet, hanem velem együtt nagyon sok olyan korunkbeli értelmiségire, akit sodort a történelem, de nem sodort el, aki szerette volna megérteni, mi is van körülötte, és hol értette is, hol nem, és akinek volt elegendő lelkiereje - sőt testi ereje is -, hogy elszántan védje emberségét, lelkének összhangját, s ne érezze idegennek sem a világot önmagától, sem önmagát a világban. Lehetséges, hogy derűs könyvnek fogják mondani Valló Bonifác történeteit, s ez nyilván igaz is, ha a derű az érteni akaró lélek résztvevő, de önmagán is csöndesen nevetni képes mosolyát jelenti. Egy ilyen derűsen értelmes embert a történelem adta tragédiák közepette próbáltam megrajzolni Valló Bonifác alakjában és kalandjaiban."

Nádas Péter - Talált ​cetli
Ezek ​az írások lettek. Újságokban és folyóiratokban jelentek meg, vagy irattartóban hevertek. Harminc év alatt sok minden felgyűlik. Általában az alkalom igénye szerint születtek, megrendelésre, vagy csak úgy. Riportok, jegyzetek, naplók, kiállítási megnyitók, halotti beszédek, köszöntő szavak és elemző feljegyzések, csupa olyasmi, ami kétségtelenül az írásos kultúrához tartozik, mégis mellékesként kezelendő. Egyszer egy fafaragó műhelyében álltam, néztem, ahogy dolgozik. A forgács a térdéig ért. Kérdeztem, miért nem viszi ki minden este. Mondta, titkos időszámítás. Vannak írások, amelyeknek megkegyelmezek, nem vetem tűzre őket, s még annak se vagyok megmondhatója, hogy a legérdemesebbeket őrzöm-e meg. Békés, derűs estéken mindenesetre összeraktam, ami megmaradt. Így került egymás mellé a tegnapi és a harminc év előtti, s még annak se láttam szükségét, hogy ezeket az egymástól távoli időket évszámokkal megjelöljem.

Anton Pavlovics Csehov - Beszélgetés ​a kutyával
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Négyszáz ​éves kapucíner
A ​törzsvendég, a hírlapíró, az éjszakai élet bohém művészalakjai, a jólelkű és szigorú pincér, a kávéházi élet számtalan legendás hőse elevenedik meg összeállításunk novelláiban. A kötet szerzői között a magyar irodalom válogatott mestereivel találkozhatunk: Bródy Sándor, Csáth Géza, Füst Milán, Heltai Jenő, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Szép Ernő, Zilahy Lajos stb.

Göncz Árpád - Kő ​a kövön
A ​könyvben szereplő írások: Hazaérkezés A gyerek Öregek Találkozás Sarusok Pesszimista komédia Kő a kövön

Örkény István - Négyeskönyv
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Thury Zsuzsa - Családi ​dolgok
Thury ​Zsuzsa született elbeszélő, az irodalmi divatoktól függetlenül alkotó realista író, aki mindig érzékenyen és pontosan ábrázol, akár anekdotázik, akár elmélkedik, akár ironikus, akár tragikus módon láttatja a világot. Elbeszélései az elmúlt fél évszázad belső, emberi történéseinek pillanatképei, akár önéletrajzi regényként is egybeolvashatók lennének. Elsősorban családi dolgokról szólnak a novellák, a gyermekkor szegénységéről, tragédiáiról, megaláztatásairól, de ugyanilyen tiszta és őszinte hangon szól az öregkor magányáról és veszteségeiről. A kötet erőssége a Tiszta helyzet című kisregény, amely a Mihelfi-Nagy család lassú széthullásának, képmutatásának és lelepleződésének groteszk és tragikus története. Thury Zsuzsa nagy hatásának titka kétségtelenül a személyesség varázsa és a realista jellemábrázolás: ez teszi lehetővé, hogy írói skálája az érzelmes emlékezéstől a maró szatíráig terjed. elbeszéléseinek e gyűjteménye erről a gazdagságról győzhet meg minden olvasót.

Hegedüs Géza - A ​titkosírás titka
"...csak ​az igazi krimiszerzők várják el, hogy műveiket afféle komoly társadalmi vagy lélektani regényeknek olvassák. A valódiak, így Homérosztól Thomas Mannig, azt igényelték, hogy az olvasók az izgalmas kalandoknak kijáró érdeklődéssel vegyék tudomásul, amit elmeséltek. Hiszen, ha tetszik, az Odüsszeia, Boccaccio számos novellája, Voltaire legtöbb regénye, Balzac életművének jó néhány klasszikusa, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, Thomas Mann Felix Krullja, Kafka A pere is krimi... csak nagyon jó krimi. Miért bánnám, ha az olvasó valahogy ebbe a rokonságba sorol?" - mondja művéről a több műfajban is maradandót alkotó író, aki legújabb történeteiben izgalmas nyomozásokról, a jogi és az erkölcsi értelemben vett bűn határmezsgyéjén mozgó esetekről mesél úgy, hogy közben hatalmas műveltségének, mély belső kultúrájának is részesévé teszi az olvasót.

Végh Antal - Ha ​az Isten Nyulat adott...
Két ​szatirikus kisregényt és elbeszéléseket tartalmaz a kötet: valamennyi írás a mai falu életéről tudósít. Vérbő szatíra a Téeszmetró: a Vörös Rák nevet viselő téesz fantasztikus vállalkozásának meglepő és mulatságos fordulatokban bővelkedő története. A csőd szélén álló téesz, helyzetének javítására, metrót épít a falunak, a vezetőség és a tagok teljes hittel és hatalmas lelkesedéssel vesznek részt a terv megvalósításában. Először kézi erővel, aztán lopott gépekkel és a fővárosi metróépítkezéstől elcsalt szakemberekkel folyik az építkezés, de hajmeresztő korrupciókban, megvesztegetésekben sincs hiány - hisz csak ezek árán jöhet létre a világ első falusi metrója nyugati turisták szórakoztatására. A címadó írásban a "felsőbb szervtől" kirendelt szónok meggyőző beszédekben bizonyítja-magyarázza a téesz vezetőségének vagy a közgyűlésnek, hogy a jó elnököt miért váltják le, a szélhámost miért nevezik ki igazgatónak, a rossz elnök miért kap kitüntetést, a sikkasztó vezető milliós állami támogatást. S ezenközben elmondatik minden napjainkban dívó csalási, megvesztegetési forma és módozat. Az elbeszélések hősei többnyire idős szabolcs-szatmári parasztok, magányos emberek, utolsó képviselői egy letűnt korszaknak, a régi falu világának. A kötetzáró Élet-novella lírai hangvételű vallomás az író gyerekkoráról, családjáról.

Török Gyula - Szerelmes ​szívünk
A ​dekadens századvég édesbús hangulatai lengik át Török Gyula novelláit; egy fájdalmas sanzon, egy szentimentális magyar nóta halk hegedűszavát halljuk ki belőlük. Rövid történetei a szecesszió túlérzékeny, már-már érzelgős líraiságával firtatják az emberi szenvedélyek kiismerhetetlen titkait. Valami fátyolos fény, melankólia (egyik novellájának címe is ez) jellemzi ezeket a remekül megszerkesztett, impresszionisztikus novellákat. Miként a fülszöveg idézi, Márai Sándor a kötetben is olvasható Fehér virágot pl. a legteljesebb magyar novellák közül való-nak minősítette. A törtfehér lapokra igényes tipográfiával nyomott, vászonkötéses gyűjtemény, mely a szerző tizenegy novelláját közli, a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére számíthat.

Lázár Ervin - Hét ​szeretőm
Lázár ​Ervin novelláinak három évtized alatt megjelent anyagából készült a válogatás. Az a finommívű, néhány kivételtől eltekintve frappáns, rövid ívre szabott elbeszélésforma, amely az író legszemélyesebb mondanivalóit hozza színre, való és képzelet, pontos tényszerűség és mesés lebegés együttesét alkotja. Már a kötetnyitó novellában is: egy vidéki cirkuszelőadás, ahol minden a helyén van, a közönség is köznapi, s mégis: a bűvész trükkje nem leleplezhető - s épp ez a titka, hogy nincsen (A bűvész). A városba szakadt fiatalember élményköreként idézi meg több írás is azt a hajdani pusztát, melynek élménygazdag elevenségéből, emberi tisztaságából, gyermeki varázsából egy csipetnyi is vigasztalás lehet (Rozmaring; Veréb a Jézus szívében). Ez a "tündéri realiz- mus"-ra való képesség, a naivitás tartományainak megőrzött integritása ad magyarázatot arra, hogy Lázár Ervin sikeres gyermekkönyvei és "felnőtt" elbeszéléseinek képzeletvilága egymáshoz illenek. Az írói személynek két alakmása van: Illés Ezsaiás és Simpf, s mindkettőben az álmodozó, a világ képtelen, szürrelisztikus megnyilatkozásaira nyitott személyiség rajzát adja az író. Ez a "szívjó" embertípus az esendők pártján áll (A kuka), képzeletvilágának teremtményeivel vonul ki a rideg valóságból (Egy lapát szén Nellikének), titkos dolgokért, köznapi ember nem sejtette ügyekért érezve felelősséget (A föld szíve). A kötet utolsó harmadában szereplő elbeszéléseket, párbeszédes fantáziajátékokat ismételten a felnőtt és a gyermek, szülő és aprócska lány egymásra ható világlátása jellemzi. Nem "gyermekszáj"-írások ezek, hanem a nyelvi és a képi fantázia együttes futamai, valamiről, ami a valónál igazabb, mégha a történet "nemlétező" valóságba vezet is át. A kötetbe gyűjtött három tucat elbeszélés érzékeny, komolyságában is játékos kisepikát nyújt az olvasóknak - Lázár novellisztikájának legjavát, amely minden olvasónak bátran ajánlható.

Hunyady Sándor - Aranyfüst
"Hunyady ​Sándor művelt körökben ismerte meg a műveltséget, züllött körökben, újságírókörökben az újságírást. S minthogy feledhetetlenül megmaradtak vidéki gyermekemlékei is, úgy volt otthon mindenütt, hogy igazából soha, sehol sem volt otthon. Mindig kívülről tudta figyelni a világot. Egy baráti körben tett vallomása szerint dzsentriszemmel nézi a zsidókat, zsidó szemmel a dzsentriket, úri szemmel a szegényeket, szegény emberek szemével az urakat,kávéházból a kúriákat és kúriából a kávéházakat. De bárhonnét nézett is, kitűnő szeme volt, a legparányibb apróságokban is meglátta a társadalmilag jellemzőt,az anekdotában a tragédiát, de a tragédiában is az anekdotát." (Hegedűs Géza)

Ladányi László - A ​lángoló özvegy
Ladányi ​László Budapesten született. A második világháború előtt az Új Idők c. irodalmi hetilap munkatársa volt. A háború megpróbáltatásai után a Magyar Írószövetség tagjaiként folytatta írói munkásságát. Versei, cikkei a fővárosi lapokban és folyóiratokban jelentek meg, a rádió számos hangjátékát, musicaljét sugározta. Egyfelvonásos színdarabokat is írt és a Madách Színházban szép sikert ért el háromfelvonásos verses színműve. Verseskötetét Az éjszaka csodája címmel adták ki. 1957 óta Izraelben él. Itt is sok sikeres mű jelzi irodalmi útját. Az Új Kelet c. napilapban rendszeresen jelennek meg elbeszélései és folytatásos regényei. A párizsi Irodalmi Újság állandó novellaírója. Izraelben 1958-ban jelent meg első novelláskötete, a Tűzözön. 1975-ben a legnagyobb izraeli kiadó, a Maszada Ivrit fordításában adta ki elbeszéléskötetét Ablak az égen címmel. Műveivel elnyerte a Herzl- és a Nordau-díjat. 1980-ban jelent meg a Lángoló özvegy c. vidám regénye, majd röviddel ezután válogatott versei Őszi verőfény címen.

Dékány Kálmán - A ​gyalogló látomásai
A ​falukutató mozgalomban makói diákként már föladatot vállalt, s ekkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy élethivatásul az újságírást és az íróságot választja. A cibakházi árva gyerekből a makói gimnázium tanárai faragtak embert, és amint több novellája és kisregénye is tanúskodik erről: a gyermekként kapott tanári intelmek, útmutatások ma is munkálnak benne, általuk lett teljes emberré. Harmincéves volt 1951-ben, amikor első könyve - egy riportgyűjtemény, az Építők becsülete - megjelent, s ezt hamarosan követte Felső határ az égbolt (1952) című kisregénye. 1961-ben kiadott novellás kötete, a Megszállottak már az érett, az életet sajátos látószögből vizsgáló író alkotása, akárcsak két regénye is, az Út nem vezet ki a világból (1964), és a Sátorkaland (1968), továbbá a Fölfelé az Etnán (1971), a Jelzőtűz (1974), Vakítás (1977) című, novellákat és kisregényeket tartalmazó könyvei. Rádiójátékai, egyfelvonásosai is erről a sajátos látószögről tanúskodnak - és arról, hogy Dékány Kálmán különös, bensőséges kapcsolatban él az általa teremtett figurákkal, ismeri minden gondolatukat, lelkük minden rezdülését. Két kisregényt és novellákat foglal egybe Dékány Kálmán legújabb kötete, amelyről így vall az író: "Gyakran úgy érzem, hogy már a magunk számára is szinte legendaszerű távolságból üzen saját ifjúságunknak az a történelmi szakasza, amelynek egyaránt voltunk szereplői és becsvágyó alkotói. Számomra, háborút viselt, sokat próbált korosztályommal együtt, az előttünk járó idősebb nemzedék haladó eszményeit követve, belső erkölcsi parancsolat volt a pusztulás romjain a rend megalapítása. Már-már apostoli hitvallással hirdettük azokban az időkben, hogy egy új honfoglalás művén munkálkodunk, népi Magyarországot teremtünk, emberséges világot alkotunk. A Mű egy része elkészült... Kezdünk hát szenvedélyesen vizsgálódni, nemegyszer önkínzóan kutatva a magunk felelősségét azokban a jelenségekben, amelyek esetenként elkeseredést és szenvedést szültek büszkeség és elégedettség helyett - hitelrontáshoz vezettek. Hőseim magánéletének egy-egy olyan pillantást igyekeztem megvillantani, amely a szembesítés ütközéseit vonja fókuszába..."