Most induló sorozatunk a tudomány és a művészetek területén való ismeretszerzést segíti.
A középiskolai tananyagra és a legfontosabb lexikonokra építve egy olyan összeállítást készítettünk, melyből könnyen és gyorsan lehet tájékozódni.
Hasznos segítség lehet nemcsak feleletek és dolgozatok előtt, hanem minden olyan helyzetben, amikor nem áll rendelkezésre több kötetes lexikon, vagy kevés az
idő a bővebb információ megszerzéséhez.
Kapcsolódó könyvek
Somlyó György - Philoktétész sebe
Philoktétész a görög mitológia szerint a Trója ellen vonuló görög seregek egyik vezére volt. Megmarta egy kígyó és bűzös sebe miatt kiközösítették a seregből; kitették egy lakatlan szigeten, csupán Héraklésztől kapott győzhetetlen íja maradt vele. Tíz évig élt itt, teljes magányban és elhagyottan, ám ekkor kiderült: nélküle és íja nélkül a görögök sohasem vehetik be Tróját.
Somlyó György hatalmas, világirodalmi horizontú esszéjében ehhez a mitológiai metaforához folyamodik, hogy a költő modern világban elfoglalt ellentmondásos helyét és szerepét - kiközösítettségét és a birtokában levő csodálatos fegyver erejét és szükségességét megvilágítsa. Hét nagy fejezetre oszló könyvében különböző oldalakról világítja meg a modern költészet sokat vitatott kérdését: az eszmék és a technika, a hagyomány és az újítás oldaláról, a társadalom mozgásával és a filozófia, a tudomány fejlődésével összefüggésben. Mi a költészetben modern, és mitől az, mennyiben folytatja ma a költészet az elmúlt századok hagyományait és mennyiben szakít velük, illetve nyúl vissza hagyományaiért még messzebbre és még mélyebbre az emberi kultúra múltjába?
Felfogása szerint a modern költészet, sokféleségében és ezer változatában, egységes folyamat, amely az utolsó száz évet öleli fel, egészében a _szabad vers_ új technikájának uralma alatt, amely kategóriának azonban az eddigitől eltérő, szélesebb jelentést tulajdonít. Somlyó a modern költészet közös "világnyelvének" grammatikáját vizsgálja. Azt a világnyelvet, "amelyre immár egyre nagyobb szüksége van az egész, önmaga-fenyegette emberiségnek, s amely egyetlen látható menedékünk a magány és közölhetetlenség Lémnosz-szigetéről, ahol a megoszthatatlan Én még mindig úgy üszkösödik szavainkban, mint Philoktétész sebe."
Guy de Maupassant - Az örökség
Guy de Maupassant a modern novella atyja. Történeteit finom irónia kíséri végig, legyen szó szerelmi viszonyokról vagy családi perpatvarról, hivatali vagy baráti tréfákról, a rangért és a pénzért való törtetésről, képmutatásról. Miközben a XIX. század utolsó évtizedeinek Párizsában vagy Normandiájában járunk, Maupassant kortalan igazságokra világít rá, emberi érzések és kapcsolatok buktatóit mutatja be éleslátón és szórakoztatva.
A címadó kisregény, Az örökség mellett az Ékszerek, A Tellier-ház, Az államcsíny és még további hét elbeszélés szerepel az Alinea Kiadó Klasszik sorozatának kilencedik kötetében Illés Endre és Tóth Árpád fordításában.
„…csak úgy áradt belőle az elmondandó történet”
„…a világirodalom egyik leglebilincselőbb,
legszórakoztatóbb elbeszélője”
Hegedűs Géza
Alfonso Reyes - Amerikai capriccio
Alfonso Reyes (1889-1959), az „univerzális mexikói” hatalmas életművéből válogat a kötet.
Kéry László - Shakespeare, Brecht és a többiek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
F. Scott Fitzgerald - The Great Gatsby (Oxford Bookworms)
Gatsby's mansion on Long Island blazes with light, and the beautiful, the wealthy, and the famous drive out from New York to drink Gatsby's champagne and to party all night long. But Jay Gatsby, the owner of all this wealth, wants only one thing - to find again the woman of his dreams, the woman he has held in his heart and his memory for five long years.
The Great Gatsby, F. Scott Fitzgerald's masterpiece, is one of the great American novels of the twentieth century. It captures perfectly the Jazz Age of the 1920s, and goes deep into the hollow heart of the American Dream.
Esther Vilar - A férfi joga két nőre
„Kevés emberi élmény tárja fel megragadóbban az emberi sors kétértelműségét, mint a szexuális tapasztalat, melynek során egyszerre s együtt érzi magát testnek és léleknek, szubjektumnak és Másiknak.” „…a nőt éppen helyzetének ellentmondásossága óvja meg az önáltatás csapdáitól, melyekbe a férfi oly gyakran beleesik, mert tévútra csábítják az agresszív szerepéből fakadó látszatelőnyök s az orgazmus önelégült magánya … a nő önismerete mélyebb és autentikusabb.” „…az abszolút emberinek a gyakorlatban a hímnemű a típusa.” „A női libidó egyszerre sürgető és riadt hívás: vonzás és taszítás elválaszthatatlan szintézise.” „A másikat birtokba venni, de előbb s ennek érdekében prédává lenni: ez a nő erotikus transzcendenciájának lényege. Vagyis tárggyá válni és tárgyként ragadni meg önmagát.” „A nő, annak bizonyítására, hogy sikerei révén a férfiakkal egyenértékűvé vált, igyekszik magának nemiségével egy férfitámaszt biztosítani: egyszerre két húron játszik, számít régi varázsára és újabban kiharcolt jogaira, megkövetelve az iránta való hagyományos tiszteletet és az újabb megbecsülést.” „…embernek az emberhez való közvetlen, természetes, szükségszerű viszonya a férfinak a nőhöz való viszonya.”
Palásti Gábor - Misztika és okkult áramlatok az európai romantikában
A romantika érdeklődése, fogékonysága a misztikus, illetve okkult jelenségek iránt közismert tény. Ám annak részletes elemzésére, hogy e különféle gyökerű hagyományok miként jelentkeztek akár mint formális elemek, akár mint az egyes művek világképét meghatározó poétikai elvek, eleddig nem sokan vállalkoztak. Palásti Gábor - a kettő közt éles határt vonva - bevezetőjében részletesen bemutatja a misztikus, tehát az égi világgal, a teljességgel való egyesülés megtapasztalását célzó áramlatokat, valamint a túlvilági hatalmakkal, szellemekkel operáló okkult tudományokat, majd e rendszerek továbbélését mutatja be a romantika korában, gazdagon interpretálva, idézve az európai romantika irodalmi alkotásaiból. Könyve harmadik része három elemzést tartalmaz William Blake, E. T. A. Hoffmann és Alphonse de Lamartine életművének misztikus, okkult vonatkozásairól. A gazdag jegyzetanyaggal és bibliográfiával, valamint a jegyzetekben idézett latin és ógörög nyelvű szövegek fordításaival kiegészített mű nemcsak tartalmas tudományos munka, de érdekes művelődéstörténeti olvasmány is - szakemberek és érdeklődő laikusok egyaránt kereshetik.
Ismeretlen szerző - Szöveggyűjtemény a XX. század világirodalmából a középiskolák IV. osztálya számára
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Helen Exley - Nevetés
A M.I.L.K. kollekció az emberi élet felejthetetlen pillanatait örökíti meg a születéstől a halálig. A képek bizonyítják, hogy a családhoz, szeretteinkhez és barátainkhoz fűződő kötelékek ugyanolyan erősek mindenütt az egész világon. A sokféle kultúrát képviselő, a világ különböző pontjain élő emberek érzelmei megindító, máskor mulatságos vagy groteszk, de mindenképpen őszinte felvételeken tárulnak elénk, országhatárokon átlépve kontinenseket kötnek össze, feltárva és ünnepelve az emberi természet lényegét.
Ismeretlen szerző - Olasz költők
A 13. század az olasz líra nagyszerű nyitánya. Dante mondja ki, hogy nemcsak latinul - olaszul is lehet ékesen szólni, édesen énekelni szerelemről, kárhozatról, üdvösségről. Ki ne tudná azóta is, kicsoda Beatrice, kicsoda Laura? Petrarca csodált mintája lett a világ költőinek. Michelangelo szonettjeiből, énekeiből is szobrai, képei roppant ereje sugárzik. Aztán a romantika: Leopardi a magány, a fájdalom, a fenyegető elmúlás felülmúlhatatlan énekese. És a 20. század: mi mindent tudtak a nagy modernek szorongásainkról, káprázatainkról? Kötetünk tizenegy költő legszebb verseiben az olasz líra foglalatát kínálja.
Susan Sontag - Amerikában
Sontag legújabb regénye lenyűgöző mennyiségű történelmi kutatómunka alapján írt nagyigényű mű a múlt század második felének Amerikájáról. A történet hőse Maryna Dembowska, a "híres" lengyel színésznő, az elnyomott, leigázott nemzet bálványa, aki az 1870-es évek közepén, harminc-egynehány éves korában egyszer csak elhatározza, hogy új életet kezd: barátaival Amerikába megy, hogy megvalósítsák Fourier álmát, és létrehozzanak egy eszményi kommunisztikus farmot. A hely kiválasztására előreutazik két barát, az egyik közülük Ryszard, az író (Sontag valós történetet dolgoz fel: Ryszard megfelelője Sienkiewicz, a Quo vadis szerzője), aki rendkívül színesen számol be az utazás és az Amerikával való találkozás élményeiről. Aztán Kaliforniában, San Franciscótól nem messze le is telepszik a lengyel társaság, hogy gazdálkodni próbáljon és Fourier elvei alapján éljen. Alig egy év alatt a kommuna felbomlik, tagjai szétszélednek, de Maryna Amerikában marad és másodszor is befut, ünnepelt színésznőként.
Sontag varázslatos prózában mesél Amerikáról, a múlt századi amerikai színházról, s azokról a különlegesen tehetséges emberekről, akik Amerika kulturális arculatát meghatározták.
Ismeretlen szerző - A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
„A világirodalom egységes, összefüggő folyamat, egyetlen hatalmas vérkeringés. Mikor Goethe először észrevette és nevet adott neki, már réges-régen létezett: mert sokkal régibb, mint a nemzeti irodalmak.
Csakhogy akkor még nem hívták »világirodalomnak«, hanem jelző nélkül, pusztán csak »irodalomnak«. Jelző inkább az egyes nemzetek külön literatúráját illette. A világirodalom nem ezekből állt össze nagyobb egységgé. Ellenkezőleg: az egyes nemzeti irodalmak különültek el a világirodalmon belül, mint állam az államban, külön nyelveik védbástyái mögött, mindjobban önálló életet kezdve...” (Babits)
Egy válogatásban bemutatni a novellát, úgy, hogy a vállalkozás a legkülönbözőbb szempontoknak megfeleljen – hogy bemutassa mindazt, ami előzménynek tekinthető: a görög és latin műveltséggel érintkező perzsa, indiai, arab elbeszélés-gyűjtemények egy-egy darabját. Magáét a görög és latin elbeszélő prózát, a középkori fabliau-t, az európai és kisázsiai fejlődéstől függetlenül létrejött távol-keleti elbeszélést, a modern novella megteremtőjétől, Bocacciótól a ma élőkig, a reneszánsztól a XX. századig feltérképezze a novella egész világföldrajzát, úgy, hogy egyszerre adjon képet az irodalomtörténet korszakairól, tükrözze a többé-kevésbé elfogadott értékrendet s az ettől gyakran (s szükségszerűen) eltérő nemzeti értékskálát is reprezentálja, reménytelen vállalkozás, hisz csak az utóbbi két követelmény is kibékíthetetlenül áll szemben egymással, lévén, hogy a legnagyobb irodalmakból magasabb színvonalú gyűjtemény állítható össze, mint a nemzeti irodalmak összességéből.
E közhellyel, hogy ilyen gyűjteményt csinálni reménytelen vállalkozás, szemben áll a gyakorlat: antológiák születnek, mert szükség van rájuk. Novellaantológiák is. Se szeri, se száma az ilyen átfogó vállalkozásoknak, mint a mienk, a legszélesebb skálában a két véglet: a tudós válogatás és ez impresszionista között. Mit tehet a szerkesztő egy ilyen nagy példányszámú, „standard” kiadványnak szánt antológia esetében, mint az, amelyet az olvasó a kezében tart? Igyekszik az egyes irodalmakat előbb úgy venni, mintha külön antológia készülne mindből, s az irodalom történetének a fonalát szépen felgömbölyíteni, mintha szöveggyűjteményt készítene. A kialakult értékrendet nem megsérteni, mintha disszertációt írna. S amikor ilyenformán előállt a megengedettnél két-háromszor terjedelmesebb anyag, megpróbálja csökkenteni. Pontosabban: csökkenteni, számtalan menetben. Úgy, hogy minden követelményt megsért. A térkép helyett tájékozódási pontok maradnak, a történeti fonal elkalandozik, az irodalomtörténetiség súlyos sérelmet szenved. A sérelem elkövetésében magyarázhatóan, de védhetetlenül, ha úgy tetszik, önkényesen, de elkerülhetetlenül most már a szerkesztő ízlése az eszköz. Mert ha már nem lehet teljes - és lehet e egyáltalán teljes egy antológia? -, adjon csak valamelyest eligazítást, vázlatot műfajról, korokról és nemzetekről, és legyen szép, jó, megrázó, emlékezetes olvasmány. Erre törekszik ez a válogatás is, amely kezdve az elbeszélő próza legrégibb ismert alkotásaival, a négyezer éves óegyiptomi A paraszt panaszai-val hetvenhárom elbeszélést, illetve novellát tartalmaz: a régebbi korokból tizenhármat, a tizenkilencedik század elejétől napjainkig hatvanat. Nem tesz egyenlőségi jelet az egyes irodalmak közé, de igyekszik, ha és ahol a színvonal sérelme nélkül ez megoldható, minél több irodalomból válogatni, s képviseltetni a később felvirágzott irodalmakat is. Egyezően a hasonló célkitűzéssel készült, ugyancsak az Európa Kiadónál megjelent A világirodalom legszebb drámái és A világirodalom legszebb versei című antológiákkal.
A burkolón Pablo Picasso Minotaurosz és áldozata c. tusrajza látható.
Ismeretlen szerző - Balladáskönyv
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Victoria Holt (Jean Plaidy) - Királynék háborúja
Két jelentős, nagy hatalmú asszony a tizenharmadik század első felében. Büszkék, törekvőek és gyönyörűek mindketten. Ám személyiségük, jellemük nagy mértékben eltérő.
Angouleme-i Izabella: kihívó megjelenésű szépség, könyörtelenül hatalomvágyó , szenvedélyes - Angliai János király felesége. Csillogó ékszerként viselt érzékiségével elvarázsol minden férfit, akivel kapcsolatba kerül.
Kasztíliai Blanka: gyengéd, komoly, erős jellem - VIII. Lajos francia király szeretett felesége. Férjének támasza, döntéseiben egyenrangú társa.
Egymás iránti kezdeti ellenszenvük később a gyűlöletig fokozódik. Miközben országaik között folyik a háborúzás a normandiai területek visszaszerzéséért, illetve megtartásáért, miközben helyi lázongásokkal is számolniuk kell, a két asszony a színfalak mögött vívja a saját háborúját.
A mindvégig izgalmas, szerelmi szálakkal átszőtt történet során feltárulnak a királynék indítékai, céljai és főleg módszerei közötti alapvető különbségek.
Szasa Szokolov - Bolondok iskolája
Szasa Szokolov regénye még a hetvenes évek elején íródott, az USA-ban 1976-ban került kiadásra, az író hazájában pedig csupán 1989-ben látott napvilágot. A szovjet hétköznapok elevenednek meg egy nyaralótelep életén keresztül a történetben, melyet egy kisegítő iskola névtelen, skizofrén tanulója mesél el. A telep és az iskola kisszerűségével, banalitásával szemben igazi szabadságot csak a képzelet jelent, meg a különc mezítlábas földrajztanár, Norvégov a maga különös meséivel és Véta Arkagyevna iránt táplált szerelmével. A varázslatos hangulatú, lírai hangvételű áradó próza fokozza a nyers valóság és a képzelet határán játszódó mű olvasmányosságát - minden irodalomkedvelő olvasónak érdemes ajánlani.
Ismeretlen szerző - Élhetetlen szerelmesek
Ha a romantika századának szerelmeseit több-kevesebb joggal jellemezheti a "halhatatlan" jelző, századunk első felének sorsüldözött szerelmeseire bízvást alkalmazhatjuk az "élhetetlen" minősítést - részben adottságaikra, részben hányatott sorsukra. Kötetünk természetesen nem holmi búbánat gyűjtemény: olyan óriási és sokszínű anyagból szálazgathatunk, hogy a lírától a szatíráig szinte minden árnyalat beleszőhető. Az indiai Rabindranath Tagore botcsinálta ifjú házaspárja csakúgy helyet kap a válogatásban, mint André Gide gyönyörű "Pásztorének"-ének szomorú háromszöge; Thomas Mann "Trisztán"-ja a század első szecessziós ízlésvilágában fogant prózai költemény, a bolgár Jordan Jovkov "Sibil"-je a népballadák világában született Romeo és Júlia-történet. Kötetünk tizenöt elbeszélésében a második világháborút megelőző évtizedek világa tükröződik - szerelemben elbeszélve.
Guy de Maupassant - Az ismeretlen asszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
A. C. Bradley - Shakespeare tragikus jellemei
Bradley főműve, a Shakespeare tragikus jellemei négy tragédia (Hamlet, Othello, Lear király, Macbeth) kimerítő és filozofikus elemzését nyújtja. Bradley úgy beszél Shakespeare-ről és alakjairól, mintha barátokról vagy kollégákról szólna, vagy olyan emberekről, akikkel egy emlékezetes regényben találkozott. A dráma nem szükségképpen színházi ügy. A színházi előadás ugyanis csak egyszerűsíteni tud, márpedig a shakespeare-i dráma lényege, miként a regényé is, hogy egyidejűleg teszi a dolgokat természetessé és bonyolulttá. Bradley elsősorban olvasási tapasztalatokon alapuló jellem- és helyzetanalízisei olyan toleráns formában íródtak, hogy még azok is, akik nem értenek vele egyet, bőségesen meríthetnek elemzéseinek gazdag anyagából.
Rachel Field - Az élet újra szép
Emily gazdag és szerencsés lány. A textilgyáros blairstowni Blair-dinasztiából származik, és mindent megkap az élettől, amire szüksége van, az ifjú igazgató, Harry szerelmét is. Hirtelen belerobban az életébe a betegség: agyhártyagyulladást kap. Felépül, de süket marad. Ráadásul kitör a nagy gazdasági világválság, amelyik a hagyományos módon szervezett és vezetett textilgyárakat alaposan megrendíti. A munkások is szervezkednek, jogaikat követelik, magasabb bért akarnak. Emily alatt megindul a föld. Meggyógyul-e, meg tudja-e őrizni Harry szerelmét, kinek a pártjára áll, a családjáéra vagy a munkásokéra? Folytathatja-e eddigi életét, vagy újat kell-e kezdenie?
Chantal Thomas - Sade
Sade, a (Szodoma százhúsz napja) szerzője inkább az életét kockáztatja, semhogy elfogadja a vérpad terrorját. Szigorúan elválasztja a libertinizmus fantáziaszínpadát - ahol mindent szabad, a kegyetlenség pedig az élvezet nélkülözhetetlen hozzávalója - a világ többi részétől - és az önéletrajzi síktól (ezért marad titokzatos író)... Ha úgy olvassuk Sade-ot, hogy figyelmen kívül hagyjuk az irodalom szabadságát, öntörvényűségét, és ha nem tartjuk folytonosan szem előtt a gondolatmenetek erotikus irányultságát, akkor az élvezés bűvkörében mozgó észjárása alapján gonosztevőnek látjuk és akként is ítéljük el...