Európa ​születése

Zachar József - Franciaország ​magyar marsallja, Bercsényi László
Bercsényi ​László a Rákóczi-szabadságharc katonai vezetőjének, Bercsényi Miklósnak a fia, a fejedelem „társ-híveként” kezdte pályáját, s fegyveres szolgálata során kapitány lett. A bukást követően követte szeretett fejedelmét Lengyelországba, ahonnan a szövetségesnek tekintett Francia Királyságba távozott. Ott kamatoztatta mindazt a tudást, amelyet fiatalon szülőföldjén magáévá tett, ott fejlesztette tovább kivételes tehetségét, ott vált kora neves hadvezérévé. 46 esztendei francia szolgálata alatt 14 hadjáratban vett részt, mint a huszárság első számú szakértője, majd 1743-tól főfelügyelője. Pályája csúcsán egyetlen magyarként bekerült a francia történelemben a legmagasabb katonai méltóságot elért 323 személy közé: Franciaország marsalljává nevezték ki. A majd fél méter hosszú, elszórt aranyliliomokkal díszített, kék bársonnyal bevont marsallbotot 1758-ban személyesen vehette át XV. Lajostól. Miközben választott hazáját megszerette és mindenkor becsülettel szolgálta, soha nem felejtette el szülőföldjét. Haláláig készen állva várta egy új magyar szabadságharc kitörését, hogy vele katonáskodó honfitársai élén hazatérhessen. Egész életében követte francia jelmondatát: „Si tout est perdu, sauve l'honneur.” „Ha mindent elveszítesz, mentsd meg a becsületet.”

Bácskai Vera - Városok ​és városi társadalom Magyarországon a XIX. század elején
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pál Zoltán - Az ​Eötvös Kollégium
Nem ​született még monográfia arról a híres intézményről, amely a magyar kultúra történetében kimagasló helyét elfoglalva végigélte a XX. századot. Ez az Eötvös Collegium. Monarchia idejéből származó épülete a Gellért-hegy déli lejtőjén található. Működését különbözőképpen lehet szakaszolni, de akiknek közük volt hozzá bármikor, azok vezető erői voltak a magyar szellemi valóságnak. 1945 előtti profilja és hatása viszonylag ismert. 1950-ben megszüntették, majd 56 után folytatta működését, immár a pártállami kultúr- és oktatáspolitika világába ellentmondásos módon beépülve. Története ezért a Kádár-kori Magyarország szellemi élete szempontjából sem érdektelen.

Nagy Miklós Mihály - Boldog ​békeidők haditengerészei
A ​boldog békeidők haditengerészetéről, az egykori Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottájáról szóló művet tart kezében az olvasó. Könyvünk, amely egyenes folytatása a szerző Magyar hadiutazók című kötetének, átfogó képet ad a századforduló osztrák–magyar haditengerészetének távoli útjairól. E vállalkozások, amelyekről hazánkban eddig igen keveset tudtunk, méltán szereztek nemzetközi tudományos hírnevet a Monarchiának. Egykori haditengerészeink nevéhez olyan földrajzi utazások kötődnek, mint az Északi-sarkvidék Ferenc József-földjének felfedezése, az Adriai- és a Vörös-tenger tudományos feltárása vagy az Osztrák–Magyar Kelet-ázsiai Expedíció. A könyvben az olvasó megismerkedhet a haditengerész utazók egyetemes történetével, az osztrák–magyar tengermellék világával, a századforduló magyar tengerjáróival. A gazdagon illusztrált mű olyan útleírásokat is tartalmaz, amelyeket most publikálunk először vagy száz év után újra.

Steven J. Zaloga - M8 ​Greyhound Light Armored Car 1941-91
The ​M8 light armored car was the only significant wheeled combat vehicle used by the US Army in World War II. In conjunction with the lightly armed utility version, the M20, it was the staple of the army's cavalry squadrons for use in reconnaissance and scouting. First entering combat in Italy in 1943, it was widely used throughout the campaign in northwest Europe, though its off-road performance was found to be wanting. This title describes the design and development of the M8, covering the many variants that were produced during World War II and afterwards, along with a comprehensive survey of its operational use.

Sugár István - A ​budai vár és ostromai
A ​kiadó várköteteinek ismert szerzője ezúttal a magyar uralkodók központjául szolgáló vár súlyos harcokkal terhes hét évszázadát tárja az olvasók elé, érdekesen megírt, gazdagon illusztrált munkájában. A "szakállas Budától" nevet nyert erősség a tatárjárás után indul fejlődésnek. IV. Béla betelepíti a Várhegyet, és erős fallal véteti körül. A király 1299-ben Esztergomból Budára költözik. Nagy Lajos már véglegesen Budán tartja székhelyét, és a hegy eddig pusztán álló déli nyúlványán megépítteti az első, a várostól különálló várat és királyi palotát. A vár első virágkorát Luxemburgi Zsigmond alatt éli, ekkor ölt végleges formát védelmi rendszere is. Hunyadi Mátyás uralkodása hozza meg Budavár és a középkori Magyarország fénykorát, amely ekkor a birodalom politikai, katonai, gazdasági, közigazgatási, diplomáciai és tudatosan formált kulturális, művészeti központja is. 1302 szeptemberében indul Buda első ostroma. Károly Róbert hívei a támadók, de a védők vállalják a kirohanás kockázatát. A véres harc a budaiak fölényes győzelmével zárul. 1526. szeptember 11-én a mohácsi síkon győztes oszmán sereg kardsuhintás nélkül veszi birtokába a várat, de hamarosan sorsára hagyja. Megkezdődik az ostromok hosszú sora. 1529, 1530, 1540, 1541, 1542, 1598, 1602, 1603, 1684 és 1686, amikor végre örökre lekerülnek a török hadijelvények a budai vár falairól; 1849 április–májusában ismét magyar vér öntözi az öreg vár falait. 1849. május 22-én Kossuth szózata tudatja a diadalt a nemzettel: "Budavár a miénk!" A századfordulón folyó hatalmas építkezések alakítják ki a barokk uralkodói rezidenciát. Itt jelenti be Ferenc József Bosznia és Hercegovina okkupációját, és itt írja alá Horthy a lemondó levelét. 1945. február 13-án a déli órákban fejezik be a szovjet Vörös Hadsereg katonái Budapest és a vár felszabadítását. A küzdelemből kiveszik a részüket a Budai Önkéntes Ezred vörös szalagos katonái is.

Lukács Lajos - A ​magyar garibaldisták útja
"A ​magyar garibaldisták útja" azoknak a magyar emigránsoknak működését, történelmi szerepét mutatja be, akik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása után részt vettek az Olaszország egyesítéséért, társadalmi, politikai átalakításáért folyó küzdelmeiben, főképpen annak záró szakaszában: Garibaldi 1860-as szicíliai partraszállásától, Marsalától, 1870-ig, amikor Róma véglegesen Olaszország fővárosává vált. Ebben a széles ívű, nemzetközi jelentőségű átalakulásban a magyar vörösingesek, emigránsok szerepe igen változatos, sokoldalú, és elvi-politikai értelemben nagyon is eltérő volt. A szerző, szakítva a romantikus, szokványos idealista beállítással, határozottan szembenéz az emigráns politikusok, katonák, vezetők és közemberek tényleges szerepével, és ítéletét az olasz demokratikus és monarchista erők között dúló harccal szoros összefüggésben formálja meg - a történeti források gazdag anyagára támaszkodva. Az ellentétektől marcangolt, belső válságoktól gyötrődő magyar emigráció történetének lényeges problémái kerülnek e munkában megválaszolásra, és ily módon az olvasó az 1867-es kiegyezéshez vezető történelmi út mindeddig kevésbé ismert összetevőivel is megismerkedhet.

Szöllősy Tibor - "Teccő ​nekem ez a hely"
Szerény ​próbálkozásom amatőr szintű, nem tart igényt a tökélyre már csak azért sem, mert a szaktudás hiányához "párosul" a helyben keresett dokumentumok hiánya, az 1944-ben részben megsemmisített, részben elszállított levéltári anyagok "kényszer-nélkülözése". A hitelességet argumentáló források hiányában saját, sok évi kutatásaimmal begyűjtött írásokat, tárgyakat késztettem megszólalásra, Kisfaludy Károlyt idézve, hogy amit írtam "nem mint író (történész), hanem mint magyar ember írtam". E témához adaptált gondolat azért is időszerű, mert a jelenlegi helyzetben domináló tendenciózus verzió értelmében Técső és vidéke (is) "ősi szláv föld", és éppen ezért (is) a történelmi igazság hangoztatása - többek között -: kötelesség. Itthon éltünk és élünk szülőföldünkön, de otthon vagyunk történelmünkben, úgy tapadunk az anyaország testéhez - Illyés Gyula szavaival - "mint kenyérhez a héja". Írásom egyedüli célja: visszatérni az egységes nemzeti történelemben a minket megillető helyre, "visszaültetni" a magyar tudatba létünket-jelenünket.

Brankovics György - A ​magyar szabadságharcz története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lengyel Zoltán - Budai ​cserkészek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Tündérország
A ​Franklin-társulat 1942-ben kiadott sorozata, melynek ez a reprint kiadása, nem okiratok, szerződések és hivatalos feljegyzések, hanem a kortársak vallomásai alapján adja Erdély 400 éves történetét. Erdélynek is megvoltak minden korban a maga művelt szellemei, akik feljegyezték benyomásaikat és megfigyeléseiket. Az efféle feljegyzések különösen értékesek, mert egyrészt hívebben tükrözik a közhangulatot, mint a hivatalos okiratok, másrészt nemcsak a politikai élet kavargásáról számolnak be, hanem koruk művelődési viszonyairól is, E sorozatban emlékiratok, feljegyzések, naplók sorakoznak fel, hogy megvilágítsák Erdély történetét a másik, a nem hivatalos oldalról s minden kötetben Erdély történelmének, irodalmának leghivatottabb művelőitől olvashatunk bevezető tanulmányt. Az első Tündérország c. kötet az 1541-1571 közti időszakból Oláh Miklós, Verancsics Antal, Heltai Gáspár, Mindszenti Gábor, Forgách Ferenc, Borsos Sebestyén, Bánfi Gergely és Szántó István írásaiból nyújt válogatást.

Ismeretlen szerző - Древняя ​Мордва, или что нашли археологи
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Trebbin Ágost - Pécsi ​színek és hangulatok
Trebbin ​Ágost Pécs múltjának hűséges kutatója, s évek óta jelenteti meg színes írásait a Pécsi Hírek hasábjain, s ezek az írások most könyvvé álltak össze sokunk örömére. Közhely, hogy a múlt nélkül kevésbé értenénk meg a jelent. Trebbin Ágost írásai viszont egyáltalán nem közhelyesek, szóljanak bár régi vendéglőkről, fürdőkről, egykori technikai csodákról, s bármiről, ami a múltunk, s ezáltal jelen életünk része is. Ezeket az írásokat öröm olvasni - tudom, mert olvastam valamennyit -, ezek az írások egyszerre késztetnek álmodozásra és elgondolkodásra. Álmodozásra arról, hogy milyen színes, milyen gazdag is a múltunk, elgondolkodásra pedig azért, mert valójában nagyon keveset tudunk róla.

Vécsey Aurél - Magyarok ​a hadak útján - fájdalmas vereségeink
Jóllehet ​előző kötetünkben eleink, felmenőink győzedelmes, diadalmas csatáit vettük számba, ám nem feledkezhetünk meg az olyan sorsfordító, ám vesztes csatáinkról sem, mint Augsburg, Muhi, Mohács vagy Segesvár. Ezerszáz éves történelmünk során sajnos sokszor kellett letennünk a magyar zászlót idegen, túlerőben lévő hatalmak előtt, ám nemcsak az erőfölény miatt szenvedtünk súlyos vereségeket. Közrejátszott az árulás, a közöny vagy a széthúzás, de meglepően sokszor hagyott bennünket cserben a „művelt" nyugat is... Érdemes számot vetnünk ezen eseményekkel, mivel sokat okulhatunk az eseményekből, és ráadásul nem egynek máig érezhető következménye, illetve tanulsága van. Még elvesztett csatáink hőseitől is követendő példát vehetünk összefogásból, hazaszeretetből, tisztességből és vitézségből.

Retkes Tamás - Budapest ​hősei
„A ​főhadnagy tagja volt az egyik utolsó ludovikás évfolyamnak, és mint ilyen, nem volt hozzászokva az efféle hangnemhez. Meglepettségében úgy felhúzta mindkét szemöldökét, hogy az arisztokratikus külsőt biztosító monoklija leesett. Még hogy vele egy ilyen alantas félkatona így beszéljen! Az első meglepetést követően legott elöntötte a pulykaméreg. – Mégis ki az öhdög maga? Hendfokozata? Csapatteste? Laci elfojtott egy mosolyt, mivel nem hallott még raccsoló beszédet, és illedelmesen felelt: – Zalaváry László pártszolgálatos vagyok a Fegyveres Nemzetszolgálattól. Ezekhez a derék honvédekhez a véletlenek hosszú során csapódtam a testvéreimmel, és együtt vettük fel a harcot az ellenséggel szemben. Kommandós akcióra is vállalkoztunk, minek következtében sikerült ezt az orosz foglyot ejtenünk. A társai elestek a tűzharcban, bár egyikük sebesülten került a kezünkbe, és út közben hunyt el. Ezek a bűnözők pedig régóta halásznak a zavarosban, rontván ezzel Pártunk és Mozgalmunk jó hírét, továbbá gyengítik a városi védelem erőit."

Ismeretlen szerző - Bűnbak ​minden időben
A ​bűnbak az emberiség közösségi identitásteremtésének terméke, egyszersmind cselekvésinspiráló elem. Úgy szerves része a földi civilizáció egészének, hogy ahhoz hasonlóan idővel maga is változik. A dolog történeti bája-borzalma leginkább időtlenségében ragadható meg: a bűnbakkereső (és találó) gondolkodás nemhogy töretlenül, hanem szerteágazóan és megizmosodva él tovább a modern társadalomszervezés egymást követő időszakaiban is. A földi modernizáció idő- és térbeli különbözősége a bűnbakképzés elburjánzó sokféleségével „gazdagította a történelmet”, s lassan ide sorolható a – posztmodern? – közéleti „karaktergyilkosság” is. A bűnbak a civilizáció hajnalától kezdődően tetten érhető előítéletes gondolkodás (egyik) korai idoljaként született, hogy azután mindent túlélve az egyre inkább racionális öntudatú modern közértelmesség közepette is töretlenül – időnként tobzódva – virágozzék. Kötetünk negyven tanulmánya a bűnbakképzés eseteinek sorát eleveníti fel a középkortól a rendszerváltásig; Magyarország és a nagyvilág történetéből – Ukrajnától Németországon, Franciaországon és Spanyolországon át az Amerikai Egyesült Államokig. Az olvasó épp úgy találkozhat bűnbakként személyekkel, társadalmi csoportokkal, mint a nagybirtokkal és szobrokkal. S a konkrét esetek értelmezéséhez történeti és pszichológiai útmutatót is kaphat.

Simor András - Danyi Gábor - Kovács Andrásné - Táncsics ​Mihály képviselő úr
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Biró Annamária - Nemzetek ​Erdélyben
A ​19. század első felétől kezdődően napjainkig Közép-Kelet-Európa közéleti, politikai vitáit a nemzetiségi kérdés határozza meg. Biró Annamária könyve ezeknek a vitáknak az eredettörténetét keresi egy, a 18–19. század fordulóján magyarok és szászok/németek között lezajlott, az erdélyi nemzetek eredettörténetét érintő tudományos és közéleti polémia rekonstruálásával. A szerző nem elégszik meg a vita dokumentumainak elemzésével, hanem azokra az intézményes viszonyokra, kapcsolathálókra és –rendszerekre is kíváncsi, amelyek a vitapozíciókat érthetővé teszik. A vita két központi szereplője (A. L. Schlözer, Aranka György) munkássága is érthetőbbé válik ezáltal, illetve annak a korszaknak bizonyos vonatkozásai, amelyet „felvilágosodásnak” nevezünk.

Randall Wallace - Rettenthetetlen
Brave ​Peart, sir William Wallace, a hős skót szabadságharcos története ez. A regény, amely alapján az azonos című, Oscar-díjakkal jutalmazott film készült, Mel Gibson rendezésében és főszereplésével. A történelem feneketlen kútjából meríti a vázat alkotó eseményeket. Az író, aki maga is egy Wallace, a szabadságharcos távoli rokona, különös átéléssel vetette "elektronikus papírra" ezen könyv sorait. Bejárta azokat a helyszíneket, ahol az XIII-XIV. században a történet szereplői éltek, szerettek, gyűlöltek, harcoltak és meghaltak. Fejet hajtott azon a helyen, ahol sir Wallace élete utolsó györtelmes perceit élte, s mindeközben arra törekedett, hogy olyannak mutassa be a regény és a történelem szereplőit, amilyenek voltak - ugyanolyan hús-vér érző emberek, mint hét évszázaddal fiatalabb leszármazottjaik - valójában voltak.

P. Ángyán Aurél - A ​honfoglaló pogány magyarok megtérítése a keresztény hitre és a gyűdi kegyhely eredete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.