Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


vicomte
5.0/5

Még ​főiskolás voltam, amikor olvastam az [[http://moly.hu/konyvek/emile-ajar-elottem-az-elet | Előttem az életet]] és azonnal az egyik kedvenc könyvemmé vált, amit időnként még most is újra és újra előveszek, s még mindig összeszorítja a szívem annak a tízéves kisembernek a végtelen szeretete, akit még az Arthur nevű esernyőjéért is esz a fene az érzelmi értéke miatt.

Azóta szerettem volna olvasni mást is Gary-tól, mivel a [[http://moly.hu/konyvek/romain-gary-lady-l | Lady L.]] tetszett ugyan, de akkora katarzist nem okozott.

Ez a könyv viszont igen.
Idén ilyen mély megrendülést nem éreztem még egy könyv befejezését követően sem, mint ennél.

Önéletrajzi regény, aminek a mélységei és magasságai egy olyan ember ifjúságát rajzolják elénk, aki olyan változatos poklokat járt meg, ahonnan szinte bárki más megtörve került volna elő.
De Gary nem. Ő végig megőrizte a derűjét és optimizmusát, akárcsak a jövőbe vetett töretlen hitét.
Mert tudta, hogy be kell teljesítenie az ígéretét, hogy nagy francia íróvá és nagykövetté kell válnia, aki Londonból öltözik. S persze így is lett – hogy is lehetett volna másként, ha egyszer az anyja ezt az életet látta előtte.

Mert ez a regény nem elsősorban önmagával való számvetésről szól, hanem arról a bonyolult, egyszerre fojtogató és mégis éltető szeretetről, amit ő és az anyja éreztek egymás iránt.

Gary későn született, házasságon kívüli gyerek volt, akit ezért az anyja, ez a végtelenül extroveltált egykori színésznő egyrészt az egekig ajnározott, másrészt annyi terhet pakolt rá, hogy abba maga Atlasz is beleroppant volna.

Gary pedig, hol kétségek között, hol reménykedve, hol mélységes zavarban és néha porig alázva, de teljes erejéből neki is rugaszkodott, annak a gigászi feladatnak, ami ott van minden fiú előtt: okozz örömöt az édesanyádnak, hogy az büszke lehessen rád.

Az a teljesítménykényszer, amit az anya plántált a fiába, minden, csak nem egészséges, s ha az írónak nem lett volna meg már gyerekkorától az öniróniára való hajlama és az élet iránti szeretete, akkor azt a bizonyos farakást, amelynek a mélyébe bevackolt még kissrácként, tényleg magára omlasztja.

Gary visszaemlékezéseit olvasva egy furcsa, szinte rejtői pár bontakozik ki a szemünk előtt – az egyre inkább korosodó, rigolyáihoz mereven ragaszkodó anya, akinek a szájában egyfolytában cigaretta lóg, s persze a jég hátán is megél. S a fiú, aki kétségbeesetten próbál normális lenni, de tudja, hogy esélytelen. Mert nem lehet normális, neki nagyszerűnek kell lennie, ezért aztán, ahogy felnő, kicsit bennem Gorcsev Iván bohémságát felidézően vagány kalandor lesz belőle.

S végig ez az irónia és a derű jellemző a regényre, még azokon a pontokon is, ahol az olvasó mérhetetlen tragédiákat sejthet.

De ez a könyv nem a tragédiákban való megmerítkezésről, hanem az elbocsátásról szól.

Nem a megbocsátásról, hisz’ Garynek már nincs mit megbocsátania.
De ennek a könyvnek a megírásával azt remélhette, hogy elbocsáthatja végre az anyja szellemét, aki, akár mítoszok ősanyái, egyszerre falta fel, és egyszerre etette az önnön húsával saját gyermekét.


A ​virradat ígérete az a könyv, amelyről szinte lehetetlen objektív módon írni. Egy önéletrajznak álcázott vallomás, fohász, köszönet, számonkérés és megbocsátás. Romain Gary önironikus regényében rengeteg humorral tárja elénk anyjához fűződő ambivalens viszonyát. Bár a fiú felnőtt és több ezer kilométeres távolságba kerül az anyjától, de a láthatatlan lelki köldökzsinór örökre összeköti őket, amely áldás és átok is egyszerre. Áldás, amely táplálta és támogatta, segített túlélni és ép ésszel átvészelni a háború borzalmait. Átok, mert ez a végtelen és fojtogató anyai szeretet teljes mértékben megfosztja az önálló cselekvéstől és gondolatoktól, melynek következtében élete minden egyes lépését lelkiismeretfurdalás kíséri. Ez a könyv a csupa nagybetűs szeretet regénye és egyben tökéletes példája annak, hogy egy anya legjobb szándékai ellenére is hatalmas lelki terhet pakolhat a gyermekére, amelyet majd egész életében béklyóként kénytelen magával cipelni, ha nem képes feldolgozni ezt. Romain Gary ebben az önéletrajznak és háborús regénynek álcázott vallomásban megpróbálja feldolgozni és ha megérteni nem is, de elfogadni a végtelen anyai szeretet terhét. Szívbe markoló, megindító és magával ragadó történet, mely során az olvasó óhatatlanul górcső alá veszi az édesanyjához és a gyermekéhez való viszonyát is. [[https://moly.hu/alkotok/bognar-robert]] remek fordításának, választékos nyelvezetének köszönhetően igazán élvezetes olvasmányélménnyel gazdagodtam. A kívül belül nagyon igényes megjelenésért és szerkesztésért külön köszönet a @Park_Könyvkiadó-nak.


Ezüst
5.0/5

Szvetlana ​Alekszijevics Fiúk cinkkoporsóban című művében az egyik katonaanya ekképp mesélt: „Valamikor azt gondoltam: szülök egy fiút… szülök magamnak egy férfit, akit szeretni fogok, és aki szeretni fog engem.”

Azt hiszem, Romain Gary mamája is szült magának egy fiú-férfit, akit szerethetett. Akinek minden porcikáját eláraszthatta a szeretetével, hogy közben néha zavarba hozza, bűntudatba ejtse, akarva-akaratlanul magához láncolja, ugyanakkor magasra emelje, örökké óvja vele. A fiú pedig viszontszerette. Mondhatni, főállásban. Úgy tetszik, minden, ami történt az életében, csupán a nagy terv része volt, a mamáé, aki egész életét arra tette fel, hogy a világnak (meg azért magának is) egy eszes, hivatásában és szerelmeiben sikeres férfit teremtsen. Romainnak ezek után aligha volt választása, de ő talán nem is akart mást választani, mert el sem tudta képzelni, hogy mást válasszon, egyszerűen fogta magát, és szép sorjában megvalósított szinte mindent, amit a mama kívánt. A mama azt remélte, fiából művész válik? A fiú, némi gyermekkori kísérletezés (zene, festészet, színészet) után író lett. A mama párás szemmel ábrándozott arról, hogy magzata egy napon délceg egyenruhásként, mellén érdemérmekkel toppan be az anyai házba? Romain elszegődött a légierőhöz, kicsit harcolt a második világháborúban, közben néha majdnem meghalt, aztán végül mégsem, hiszen ez cseppet sem illett volna a mama terveibe. A mama akarata és szeretete előtt meghajolt a történelem, a balsors és az összes istenek. Amíg egy anya hite formálja az ember sorsát, még vak pilótával sem garantált a zuhanás.

Romain végigment az úton, amit édesanyja kijelölt számára, miközben teljesen biztos volt benne, hogy minden, a célhoz közelebb vivő, el nem vétett lépése a mamának köszönhető, a csodálatos asszonynak, akitől Romain a béklyókat és a szárnyakat kapta, és aki a halál kapujában is képes volt cselhez folyamodni, hogy megóvja az imádott, gyermeki rácsodálkozását, anyjától örökölt, a szenvedésekért kárpótlást, a folytonos törekvésért elismerést nyújtó világba vetett ingathatatlan hitét még felnőttként is megőrző, önmagát kifigurázni tudó, érzékeny jó humorú, talpraesett, néha meggondolatlan és heves, számtalan kalandba keveredő fiút.

Az új, filmes borító (szép) szinte könyörög érte, hogy végezetül idepakoljam a regényből készült mozi előzetesét is. Íme, lehet felcsigázódni: https://www.youtube.com/watch?v=2nBrm1s7fdE


egy_ember
5.0/5

Anya: ​az egyetlen élőlény, akivel 5 másodpercen belül össze tudok veszni, mégis…
Anyák: se velük, se nélkülük.
Gyönyörű önéletrajzi regény. Hangsúllyal a regényen, mert bár Gary élete pőrén is elég érdekes, csak nagyjából ragaszkodik a ténykehez. 2.0-ás önéletrajz.
Gary az önirónia és a méltóság egyik nagy apostola. Nálam Hrabal és Vonnegut mellett van a helye.


Gudmundur
5.0/5

Megnéztem ​a könyvből készül film trailer-ét, és félek, hogy az átdolgozásban éppen az vész majd el, ami a regény egyik nagy érdeme: a humor és önirónia, amivel a szerző a saját élete eseményeire reagál. Ezek teszik olvashatóvá az egyébként mély érzelmekkel és sok szenvedéssel teli történetet, nélkülük valószínűleg nehéz lett volna az érzelgősség, giccs csapdáját elkerülni. Az anyánkkal való kapcsolatunkról beszélni vadidegeneknek: ez már önmagában is komoly kitárulkozás, és nagyon nem mindegy a forma, amiben mindez megtörténik, mert nagyon kellemetlen olvasmány is kikerekedhet az ilyesmiből. Távolról sem ez a helyzet Gary remekművével: kiváló ízléssel és nagy tehetséggel állít emléket édesanyjának, és általánosságban az anyai önfeláldozásnak, szeretetnek. A könnyed, olvasmányos stílus mellett szinte észrevétlenül siklunk végig nyomorúságon, szegénységen, megaláztatásokon, háborús borzalmakon, és közben az egész művet beragyogja a mély humánum, a megértés és megbocsátás a másokon és saját magunkon megtapasztalható emberi gyarlóság – de nem az emberi aljasság! – megnyilvánulásai iránt. Csodálatos mű, az a fajta, amiből a sötétség idején erőt lehet meríteni.


Zanit
2.5/5

Igazi ​energiavámpír könyv. Minél tovább olvastam, annál rosszabbul éreztem magam.
Mintha egyre sűrűbb fekete köd vett volna körül.
A végén már ott tartottam, hogy csak legyen vége, különben soha többé nem lesz jó kedvem.
Tutira egy dementor lapult a sorok között…
Nem részletezem tovább, még csak hasonlóval sem szeretnék többet találkozni.


Galambdúc
5.0/5

Ó, ​de hálás vagyok a sorsnak, mostanában több olyan regénnyel is dolgom akadt, melyek kiérdemelhetik a tökéletes alkotás címet, s úgy sejtem, nem csak tőlem. Gary vagy Ajar vagy Romuska, kinek hogy tetszik, humora utánozhatatlan. Mivel magam is hajlamos vagyok az öniróniára, a humornak ezt a forrását mindig élvezettel szemlélem. Az pedig, hogy egy erős akaratú anya sorsmeghatározó törekvéseit úgy élte túl, hogy nem roppant bele (na jó, talán egy kicsikét, hiszen bevallja, ilyen jellegű szeretetet keresett egész életében, de sosem talált), szintén dicséretes. Kalandos élete lehetett Romannak, szívesen leültem volna vele szeretett Franciaországának egy napsütötte teraszán, hogy egy kávé mellett hallgathassam, ahogy mesél.


Che
5.0/5

Romain ​Gary egy kincs, a beleszőtt sok-sok neurózis ellenére csodálatos a könyv!


Amadea
5.0/5

Nem ​tudtam róla írni, csak makogni. Tele van szeretettel, fájdalommal, emlékekkel… és megbocsátással.
(Bővebben és giccsesen a blogon.)


Manawydan
5.0/5

Nagyon ​szuper ez a történet, csodálatos ez az erő, ez az energia ami belőle árad. Nagyon sokat nevettem, és volt, hogy sírtam. Nagyon nagy irodalmi élmény. Fantasztikus életút, hatalmas karakter. A fiúé, de leginkább az édesanyáé. Sokunknak példaértékű. Tényleg így érdemes élni.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

39.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók