Molière ​úr élete

Mihail Bulgakov - Morfium
Mihail ​Bulgakov megérdemelten foglal el kiemelkedő helyet korunk irodalmi köztudatában. Legjelentősebb műveit - A fehér gárda, Színházi regény és A Mester és Margarita című regényeit, valamint drámáit - a magyar olvasók is jól ismerik. Bulgakov hazánkban is a legnépszerűbb írók közé tartozik. Kötetünkben kisprózáját mutatjuk, melynek több darabja még a húszas évek elején keletkezett, amikor a fiatal orvost hol mindennapi praxisa, hol pedig a körülötte lévő valóság vagy a közelmúlt eseményei késztetik rá, hogy papírra vesse élményeit. S az elbeszélésekben, tárcákban, karcolatokban közreadott, az író sajátságos prizmáján átszűrődött életanyag mindig frissen, elevenen hat. Minden írásában, legyen az bár nyúlfarknyi kroki, fel-felcsillan Bulgakov eredeti látásmódja, groteszk humora. Realista hagyományokat folytat, de fantasztikus és helyenként szürrealista elemeket is megvillantó remek novellái a kispróza jeles mesterévé avatják.

Mihail Bulgakov - Kutyaszív ​és egyéb kisregények
Mihail ​Afanaszjevics Bulgakovnak a húszas évek Szovjet-Oroszországában készült három kisregénye, az Ördögösdi, a Kutyaszív, valamint a Végzetes tojások a bulgakovi groteszk-komikum, illetve a fantasztikum hagyományának alapszövegei. Stílusukban megelőlegezik a szerző fő művének is tekintett Mester és Margarita című regényt. Mindhárom kisregényben a humor, a szatíra és a szarkazmus erejével festi meg a tömegembert, az ostobaságot s a hatalmi játszadozásokat. Bulgakov nem menekülhetett korának cenzúrájától: szatirikus-kritikus hangú elbeszélései miatt 1928-tól nem publikálhatott. Egy Sztálinhoz írt bátor levele miatt ugyan álláshoz jutott a moszkvai Művész Színházban, de továbbra sem tett le arról, hogy irodalmi munkásságának középpontjába ne a művész és a hatalom viszonya, összeütközésük, s mögöttük a gondolatnak és az írás szabadságának, a lelkiismeretnek s az értelmiségi lét felelősségvállalásának kérdése kerüljön.

Mihail Bulgakov - Színházi ​regény
A ​rendkívül szellemes, csípős történet a húszas évek színházi világába nyújt bepillantást. A regény alakjai - rivalizáló rendezők, színészek, maga a főhős, egy kezdő drámaíró - mind megannyi jól egyénített, élettel teli figura. A rendkívül szórakoztató regény frappáns meseszövésével a színházi élet kulisszatitkaiban járatlan olvasó számára is maradandó élményt nyújt.

Csányi Vilmos - A ​kutyák szőrös gyerekek
Bukfenc ​és Jeromos könyve nemcsak két családi kutya életét mutatja be, hanem azt is, hogy hogyan lehet a kutyalélek rejtelmeit tudományos vizsgálatok tárgyává tenni. Azoknak szól, akik szeretnének a kutyaetológia világába bepillantani a tudományos könyvek szigorúsága és unalma nélkül. Az első kiadást sokan megszerették, azóta angolul is megjelent az Egyesült Államokban, és német nyelvre is fordítják. Az átdolgozott, harmadik kiadás tartalmaz néhány olyan új, érdekes felfedezést is - például azt, hogy a kutyák szívesen és sikeresen képesek gazdájukat utánozni -, amelyet az ELTE Etológiai Tanszékének kutatói találtak az utóbbi években. Csányi Vilmos Budapesten született 1935-ban, biológus, író, az Akadémia rendes tagja, az ELTE Etológiai Tanszékének egyetemi tanára, a Magyar Etológiai Társaság tiszteletbeli elnöke, a Magyar Tudomány főszerkeszője. Etológiát, humánetológiát és evolúciós rendszerelméletet tanít. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Az utóbbi öt évben szépirodalommal foglalkozik.

Mihail Bulgakov - Képmutatók ​cselszövése
Bulgakov ​drámája a leszámolásokról, ármánykodásokról, kis haszonlesésekről, erkölcstelenségről, beárulásokról, hazugságokról szól, az abszolutista hatalomról, amely határt nem ismerő szinten tesz félre embereket, csak azért, mert azok olykor megkövetelnek valamit a jó ügy elvégzéséhez. Csak azért, mert a művészetet szentnek és sérthetetlennek tartják, csak azért, mert elszánt fanatikusok, akik görcsösen ragaszkodnak a szakmájukhoz, az önmegvalósításukhoz. De sajnos figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy az abszolutizmussal szembeni párharc a művész számára elveszett játszma. Ezt írta meg Bulgakov Molière életének történetében.

Mihail Bulgakov - Három ​dráma
Kötetünk ​Mihail Bulgakov három színpadi művét tartalmazza: A Zojka lakása (1925) című tragikus farce-ot, a Bíbor sziget (1927) című fergeteges vígjátékot, valamint a kéziratban fennmaradt drámát, az Ádám és Évá-t (1931). A Zojka lakása tipikusan NEP-korszakbeli drámát dolgoz fel: Zojka, félvilági hölgy, hogy Párizsba szökésének anyagi bázisát megteremtse, divatszalonnak álcázott örömtanyát nyit, enyhülést kereső nepmanok és megtévedt szovjet hivatalnokok részére. A Bíbor sziget viszont már nem egyszerűen a NEP-viszonyok kínálta anyagból merít, hanem a színház világát veszi célba általában is, de különösen egy álforradalmi "harsány-dramaturgia" kialakulásának groteszk jelenségekkel zsúfolt napjaiban. Mindkét vígjátékot a siker tetőfokán vették le a műsorról. Az Ádám és Évá-nak pedig még keserűbb sors jutott: egyáltalán nem vitték színre, és 1987 nyaráig, az Oktyábr című irodalmi folyóiratban történt publikálásáig csak címével szerepelt a köztudatban.

Mihail Bulgakov - Drámák
Bulgakov ​szinte mániákusan szerette a színházat. A közelébe akart kerülni, mindenáron. 1930-ban a szovjet kormányhoz intézett beadványára szerződtették segédrendezőnek a Moszkvai Színházhoz, ahol 1926 óta telt házakkal játsszák a _Turbin család napjai_ című drámáját. Kitűnően ismerte a színpadot, évezredes hagyományait s a húszas évek avantgardista kísérleteit egyaránt. "Egészen különleges tehetsége van a cselekményszövéshez, állandó feszültségben tudja tartani a nézőteret, figuráit a cselekmény során bontakoztatja ki, és biztosan vezeti a nézőt a darab határozott, sőt kiélezett következtetéseihez" - írta róla Nyemirovics-Dancsenko, a korszak egyik nagy hatású újító-rendezője. Bugakov darabjai nem férnek el a megszokott színháztörténeti skatulyákban. Nincs kifejezetten groteszk, formabontó, pszichológiai vagy naturalista drámája- "Füytülök az elméletekre" - mondatja a _Színházi regény_ hősével. Különös figurái bejárják a múltat, s elrepülnek a távoli jövőbe, de az emberiség gondjait viszik mindenüvé magukkal.

Mihail Bulgakov - Guruló ​lakótér
"Bulgakov ​könnyen dolgozott, s ez mindenkit elbűvölt. Ugyanaz a könnyedség volt ez, amellyel az ifjú Csehov bármilyen elébe tett tárgyról novellát tudott írni: tintatartóról, kócos kisfiúról, eltört palackról - írja Bulgakov-tanulmányában Konsztantyin Pausztovszkij. - Ilyen könnyű kézzel, gondtalanul dolgozott Bulgakov a Gudok (Gőzsíp) szerkesztőségében is azokban az emlékezetes időkben, amikor Ilffel és Petrovval az élen a »negyedik oldalon« tevékenykedett egy csúfondáros fiatalokból álló kompánia... Akkortájt Bulgakov gyakran bejött hozzánk a Na posztu (A vártán) című tengerész- és folyami újság szerkesztőségébe, amely szomszédos volt a Gudok-éval. Átadták neki valamiféle kikötőparancsnok vagy kazánfűtő levelét. Bulgakov beleolvasott, vidám tűz gyulladt ki a szemében, leült a gépírónő mellé, és tíz-tizenöt perc alatt olyan tárcát diktált, hogy a szerkesztő az oldalát fogta, a munkatársak pedig az asztalra borultak a nevetéstől." Kötetünkben ezekből a húszas években keletkezett tárcákból, krokikból, humoros-szatirikus írásokból nyújtunk át olvasóinknak egy csokorra valót.

Mihail Bulgakov - Kakasmintás ​törülköző
Mihail ​Bulgakov 1891-ben született Kijevben. 1916-ban orvosi diplomát szerzett, majd kétéves vidéki orvosi gyakorlat után az írói pályát választja. Az Egy fiatal orvos fejlegyzései cím alatt szereplő elbeszélései a kezdő orvos falusi élményeinek lírai tükre. A húszas évek közepén napvilágot látott két kisregénye, az Ördögösdi és a Végzetes tojások az írói életmű lényeges jegyét mutatják fel: a groteszk és a fantasztikus elemek iránti fogékonyságot. Az inkább regény- és drámaíróként ismert Bulgakov kötetünkben szereplő rövidebb lélegzetű írásai is bizonyítják: az 1940-ben elhunyt alkotót méltó hely illeti meg a huszadik század legnagyobb írói között.

Eric Shanes - Andy ​Warhol
Andy ​Warhol (1928 -1987), az 1950-60-as évekbeli művészvilág vezéralakja. Munkásságát nem könnyű értékelni: mindössze tehetséges reklámgrafikus vagy kreatív alkotó volt? Kétségtelen, hogy napjainkig megmaradt a fogyasztói társadakom fogalmával eggyé vált pop-art kulcsfigurájának annak mestereként a hétköznapi tárgyakat, valamint híres csillagok és politikusok arcmásait véve alapanyagként, létrehozta belőlük saját eredeti kompozícióit. Sokféle technika eszköztárát alkalmazva, ám elsősorban a képanyag kiválasztása, vizuális ismétlése és festői eszközökkel való kidomborítása, valamint a hozzájuk rendelt paletta által Warhol töbszörösen tudatosítja bennünk a korabeli anyagiasságot, a média által létrehozott sztárolást, a mesterségesen generált szükségleteket és igényeket. E kötet Warholnak mint a huszadik század egyik legszámottevőbb alkotójának kreatív munkásságát vázolja fel, nem feledkezve meg a művész legjelentősebb alkotásainak elemzéséről sem.

Mihail Bulgakov - Színházi ​regény / Molière úr élete
Bulgakov ​1932-ben, a Híres emberek élete sorozat számára írta meg Molière életrajzát, miután már színdarabot is írt a számára oly kedves francia mesterről Képmutatók cselszövése címen (melynek bemutatását egyre halogatta a Művész Színház). A könyv végül is nem egyszerű ismeretterjesztő életrajz lett, hanem - a stilizációs technikájának és az elbeszélő sajátos nézőpontjának köszönhetően - ízig-vérig modern regény. Az elbeszélő rácsodálkozik a XVI-XVII. század mesebeli Párizsára - ahol a művész, noha gyakran komoly engedményekre kényszerül a hatalommal szemben, élvezi a király pártfogását, sőt személyes gondoskodását és szeretetét -, ugyanakkor sok mindenben saját korának jellemzőit fedezi fel. Nyilván e rejtett - ám nagyon is szembeszökő - párhuzamok miatt a Molière-életrajzot a kiadó nem fogadta el, s csak 1962-ben jelenhetett meg, akkor is jelentős rövidítésekkel és torzításokkal. Ezt a rövidített változatot többször kiadták a Szovjetunióban, és több nyelvre, így magyarra is lefordították. A jelen kiadásban az eredeti szöveget közöljük, kipótoltuk Karig Sára kiváló fordítását az 1989-ben, Kijevben először publikált teljes szöveg alapján. A kimaradt részek főként elbeszélői kommentárok a hatalom és a művész viszonyáról, valamint Molière és Madeleine Béjart szerelmi életének intimitásai. A Színházi regény írásához 1936 novemberében fog hozzá Bulgakov, s részben a Molière-ről szóló darabjának, a Képmutatók cselszövésé-nek viszontagságos sorsát örökíti meg. Az író regénybeli alteregója, Makszudov a Hajózási Híradó "szerény munkatársa", aki egyetlenegyszer próbálkozott csak a szépirodalom területén, akkor is sikertelenül - regénye nem jelent meg nyomtatásban. Majd valami csoda folytán ajánlatot kap a Független Színháztól, hogy regényéből színdarabot írjon. Fekete hó című darabjának bemutatása egyre késik ugyan, de Makszudovot teljesen elvarázsolja a színház fantasztikus világa. "Emésztő szerelem támadt bennem a Független Színház iránt, oda voltam szegezve hozzá, mint a giliszta a horogra, minden áldott este végignéztem az előadást..." - e soroknál szakad meg a regény, amely részben azért maradt befejezetlen, mert 1937-ben Bulgakov már lázasan dolgozott A Mester és Margaritá-n. A Színházi regény, mely végül is csak 1965-ben jelent meg először, fergeteges komédia a harmincas évek Moszkvájának művészvilágáról, s befejezetlensége még fokozza is a hatását, ahogy a színház csodáját a hatalom és a művészet konfliktusának fénytörésében láthatjuk.

Mihail Bulgakov - A ​Mester és Margarita
"A ​kéziratok nem égnek el"-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség...

Mihail Bulgakov - A ​fehér gárda
Az ​író első regényével, A fehér gárdával indítjuk útjára hatkötetes Bulgakov-sorozatunkat. A regény 1922-24 között íródott, cselekménye a Városban, azaz Kijevben játszódik, 1918 végén és 1919 elején, a polgárháború legkritikusabb időszakában. A városban a németek, a hetman egyégei, a fehér tiszti osztagok, Szimon Petljura szabadcsapatai, majd a bolsevikok küzdenek a hatalomért. Tombol az erőszak, fosztogatnak, progromokat rendeznek, teljes a káosz. Ebben a káoszban próbálják megőrizni a polgári életformát, a tiszti becsületüket, a kultúrát a Turbin család tagjai, akik szüleiket már elveszítették. Mind a három testvér, Jelena, Alekszej és Nyikolka, valamint barátaik és hozzátartozóik is válaszút előtt állnak. Magánéletük viszonylagos békéje és monarchista meggyőződésük képviselete között kellene választaniuk. A történelem azonban arra kényszeríti őket, hogy beismerjék erőtlenségüket, s rájöjjenek arra, hogy immár nem lehetnek cselekvő részesei a zavaros időknek, a szabad választás jogáról végleg le kell mondaniuk. A fehér gárda fő motívuma az Apokalipszissel kapcsolatos, így Bulgakov regénye is egyike azon, közvetlenül a forradalom után íródott műveknek, melyek a bekövetkező új korszakot mint apokaliptikus kataklizmák sorozatát értékelik. A démonikus elem, amely az író fő művében, A Mester és Margaritában központi helyet foglal el, szintén megtalálható ebben a regényben. Itt a rossz a történelemben rejtőzik, megtestesítője Petljura, a zavar fő kiváltó oka, az esztelen, szörnyű, nacionalista lázadás vezetője, akiről legendák terjednek, A regény végére kiderül, hogy Petljura egyáltan nem mítosz, hanem a véres valóság, holttestek sora bizonyítja létét. Bulgakov 1925-ben megírta a regény színpadi változatát is, melynek bemutatójára A Turbin család napjai címen 1926 októberében került sor a Művész Színházban. A fehér gárda 1960-80-as években készült orosz kiadásaiból - a magyar fordítás az 1966-os orosz verzió alapján készült - több, az uralkodó ideológia számára kínos bekezdést kihagytak. Ezeket a bekezdéseket helyreállítottuk, s ugyancsak közöljük a mű zárófejezetét, melyet az író 1925-ben adott át közlésre, s amely Oroszországban csak 1988-ban, a Novij mir folyóiratban jelent meg.

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

Mihail Bulgakov - Végzetes ​tojások
Mihail ​Bulgakov 1923-25 között írta meg három kisregényét, az Ördögösdi-t, a Végzetes tojások-at és a Kutyaszív-et. Az első két mű még megjelenhetett Szovjet-Oroszországban, a Kutyaszív-et viszont betiltotta a cenzúra, sőt 1926-ban, az író lakásán tartott házkutatás során elkobozták két legépelt példányát. Mindhárom kisregény története a realitás és a fantasztikum határán bomlik ki. Az Ördögösdi szovjet kishivatalnoka amiatt kénytelen átlépni az ördögi cselszövések fantasztikus világába, mert eltűnt a létét igazoló papír. A Végzetes tojások hőse, Perszikov professzor, aki véletlenül feltalálta az életfolyamatokat rendkívüli mértékben felgyorsító "vörös sugarat", arra már nem képes, hogy megakadályozza "gyakorlati alkalmazását", minek következtében megtörténik a katasztrófa. A vörös sugárral megvilágított, összecserélt tojásokból szörnyek bújnak elő, s elárasztják az országot. A végső tragédiát a természet akadályozza meg, a korai fagyok elpusztítják az óriásira nőtt, agresszív csúszómászókat. A Kutyaszív Preobrazsenszkij professzora az 1920-as évek Moszkvájában egy kóbor kutyát operál át emberré. A tökéletes ember helyett azonban a kutyából egy erőszakos és élősködő lumpenproletár lesz, aki ugyanakkor félelmetes gyorsasággal tud alkalmazkodni a kor ideológiájához és jelszavaihoz. Magának követel mindent, még a professzort is ki akarja túrni a lakásából. Végül a felfuvalkodott, barbár "új embert" visszaoperálják kedves, hűséges kutyává. Bulgakovnak ezek a szatirikus művei felmutatják a szovjet hétköznapok nevetésre ingerlő visszásságait és groteszk, elszemélytelenedett emberi viszonyait, s ugyanakkor mélyebb, filozófiai jellegű problémákat is felvetnek: szabad-e beavatkozni az élet természetes rendjébe vagy, áttételesen, a történelem menetébe? Hiszen korántsem biztos, hogy a voluntarista, radikális változások a "szép, új világot" teremtik meg.

Mihail Bulgakov - Kutyaszív
Sci-fi ​regény? Fergeteges komédia? Egy ültőhelyben felfalható bűntörténet? Bulgakov kisregénye mindez együtt, de legfőképpen üzenet 1925-ből: ne piszkáljunk bele az öntörvényű természetbe. A regénybeli professzor egy kutyába emberi szerveket ültet át. Vajon lehet-e kutyából szalonna, azaz ember? Irányíthatja-e az ember a saját sorsát? Bulgakov a forradalmat is erőszakos "Szervátültetésnek" tartotta, amellyel Oroszország 200 éves elmaradását óhajtotta volna mesterségesen behozni. Jóslatát a "Kutyaszív"-ben fogalmazza meg. Ezt a könyvet keresték, amikor házkutatást tartottak az írónál. A kézirat negyedszázaddal írója halála után titokban Párizsba vándorolt, és ott jelent meg először.

Johnny Cash - Patrick Carr - Johnny ​Cash
Szegénység, ​próbálkozások, azután a zene. Végtelen turnék, alkohol, drogok, fellépések, hajsza... A felsorolás végéről már csak a "halál" hiányzik. Vagy: a "szerelem". Johnny esetében az utóbbi jött el: felesége, June Carter segítségével kimászott a legmélyebb gödörből, sőt, elhíresült börtönkoncertjeivel reményt adott másoknak is: "Ez nektek is sikerülhet!"

J. Randy Taraborrelli - Grace ​Kelly, a monacói hercegnő
Egyszer ​volt, hol nem volt... volt egyszer egy gyönyörű színésznő, akit minden n?őirigyelt. Egy milliomos klasszikus szépségű, Oscar-díjas lánya, aki egy nap találkozik a monacói herceggel és a felesége lesz. A herceg elviszi a palotájába, majd születik három gyönyörű gyermekük. Álom vagy valóság Ez a könyv betekintést nyújt Rainier herceg és Grace hercegnő világába, és talán a mese végét is megismerhetjük. Vajon valóban boldogan éltek, míg meg nem haltak.

F. G. Haghenbeck - Frida ​füveskönyve
Frida ​Kahlo, a később világszerte ismert és rajongásig kedvelt festő tizenhét éves korában tragikus balesetet szenved. Magyar származású édesapja, indián dajkája és a lánytestvérei bármit megadnának az életéért, és Frida is vissza akar térni a túlvilágról kamasz szerelméhez. Végül a lány egyezséget köt a Halállal, és ettől kezdve minden évben áldozatot kell bemutatnia. Az áldozati ételek receptjeit, ahogyan az élete legfőbb eseményeihez kötődő többi ízt is, Frida egy kis fekete füzetbe jegyzi le... Egy asszony féktelen élni akarása, lenyűgöző művészi kreativitása és szenvedélyekkel teli házassága a színpompás, ugyanakkor kegyetlen Mexikóban - Frida füveskönyve egy mágikus elemekkel tarkított, hiteles dokumentumokból építkező, magával ragadó regény a festő életéről és egy könyvről, amely elképesztő titkokat rejt. Francisco Haghenbeck mexikói író a legkülönbözőbb műfajokban alkotott a forgatókönyvektől kezdve a képregényeken keresztül a politikai beszédekig. Frida Khalóról szóló regényét számos nyelvre lefordították és 2009-ben elnyerte az egyik legrangosabb latin-amerikai irodalmi díjat.

Philippe Crocq - Jean Mareska - Edith ​Piaf
Ha ​az ember csak egyszer is hallotta, sosem feledheti Edith Piafnak, a kis "párizsi veréb"-nek a hangját, aki az utcasarokról a halhatatlanságba énekelte magát rövid, hányatott életében (1915-1963). Apja, anyja mutatványosként tengődött, nem ért rá törődni vele, ott nőtt fel az utcán, utcasarkokon, kávéházakban énekelte ki magából a fájdalmat, énekelte saját szerzeményét, "A rózsaszínű élet"-et, a szerelem himnuszát... - mígnem felfedezték, megtörtént a csoda, pontosabban kiderült, hogy ő maga az. A boldogságot nemigen ismerhette, nagy szerelmek, kudarc és siker, küzdelem várt rá, de világgá kiáltotta: "Nem bánok semmit sem! - Betegesen tékozolta magát" - mondta róla Maurice Chavalier, sok nagy művésszel és a nagyközönséggel együtt pályájának ámuló, egyszersmind megrendült tanújaként. Az utókor sem tud betelni vele: 2007-ben az Oscar-díjat egy gyönyörű, fiatal, de szinte ismeretlen francia színésznő kapta - Edith Piaf szerepéért. A legendás hírnév visszája, hogy annyian marakodnak Edith Piaf emlékén, hol leleplezik, hol istenítik. A két újságíró szerző színesen, mégis tényszerűen, kevéssé ismert fényképekkel illusztrálva eleveníti fel ezt a fantasztikus, mégis oly szomorú életutat.