Prága ​város panoptikuma

Kosztolányi Dezső - Kulcs
1903-ban, ​tizennyolc éves korában érettségizett, s ősszel bölcsészként folytatta tanulmányait a budapesti egyetemen. Ekkor már munkatársa a szülővárosában megjelenő Bácskai Hírlap-nak, s itt közli első karcolatait, tárcáit, nemsokára novelláit is. Ezután - Juhász Gyula közvetítésével - a Szeged és Vidéké-ben, 1906-tól kezdve pedig a Budapesti Napló-ban jelennek meg novellái és tárcái. Első novellás kötetét, a Boszorkányos esték-et, 1908-ban adja ki. Ekkoriban már országszerte ismert költő, publicista, kritikus, s e kötete után a századelő legjobb novellistái között is számon tartják. Tizenegy novellás kötete jelent meg életében, egyik-másik két kiadást is megért. 1911-ben két kötete lát napvilágot, A vonat megáll és a Bolondok; ezeket követi 1912-ben a Beteg lelkek, 1916-ban pedig a Bűbájosok. A két forradalom éveiben is ad ki novellás kötetet: 1918-ban a Káin-t, 1919-ben a Pává-t. A húszas évek elején írja első regényeit is, s úgy látszik, hogy az életművében újként jelentkező műfaj kiszorítja érdeklődési köréből a novellát, mert 1921-ben még ugyan kiadja A rossz orvos című kötetét, de aztán jó egy évtizedig - az Esti Kornél (1933) megjelenéséig - nem jelentkezik novellás könyvvel. Életének utolsó évében jelenik meg a Tengerszem című kötete, a legérettebb, a világról legtöbbet mondó Kosztolányi-novellák könyve. Többi prózai köteteiben is akad egy-egy novella vagy novellával rokon írása - tollrajz, karcolat - vagy műfajilag nehezen meghatározható novellisztikus írása. Halála után több gyűjteményes novellás kötete jelent meg; ezek közül a legbővebb gyűjteménye a Réz Pál szerkesztette Kosztolányi Dezső elbeszélései című, 1965-ben kiadott kötet.

Palotai Boris - Szerelmespár
Palotai ​Boris, a mindennapok kisrealitását hordozó novellái egyetlen szálra, csattanóra épülnek, írásai nem nélkülözik az iróniát sem. Fanyar iróniája, humora megható életszeretettel társul, melyből a legváratlanabb pillanatokban tör fel a tiszta líra, s mélyíti történeteit tragikussá. Megrázó belső monológjai különösen kamaszfiguráinak ábrázolását telítik meg igazi, szuggesztíven drámai feszültséggel.

Ismeretlen szerző - Télidő ​havazás előtt
Majdnem ​félszáz elbeszélés. Finnország különböző tájairól származó és részben ma is ott élő írók alkotása. S talán minden írói szándék nélkül - vagy ellenére? -egy-egy írás más és más táj, ember és élet tükörképét - vagy a valóság égi mását? - idézi fel, mintha a válogató 38 mozaikkockát gyűjtött volna össze, hogy befedje - vagy voltaképpen megvilágítsa? - velük a szépséges Suomi számunkra ismeretlen fehér foltjait. Mintha megannyi ősi és új hangszer - dob, síp, nádi hegedű-e? - vagy talán bölcső mellett, koporsó mellett jajgató énekhang szólalna meg harminckét író hangján, hogy megtöltse zengésével, nevetésével és zokogásával a könyv fehér-fekete lapjainak csöndjét. Mit is mondanak ezek az írások, milyen üzenet van elrejtve a palackokban, amelyeket - a címzetteket nem ismerve - íróik útra bocsátottak közös világunk zavaros tengereinek hullámain? Vajon ugyanazt mondják-e el minden olvasónak, akihez eljut üzenetük? Vajon ugyanazt érti-e, hallja-e ki üzenetükből minden olvasó, amit küldője közölni akart? A kérdésekre csak az olvasó tud válaszoli aki most ezt a könyvet, a modern finn elbeszélők antológiáját kezében tartja, és megismerkedik huszonhét finn és öt finn-svéd író alkotásaival. A kötet címadó elbeszélésének -Télidő havazás előtt- végén, a háborúból hazatérő katona a befejező mondatokkal vall a törékeny béke, a törékeny remény első óráiban - szerelmesének és hazájának: "És én, Kuusniemi, tisztában voltam azzal, hogy a szeretet ez iránt az ország iránt mindenért kárpótol, bocsánatossá teszi azokat a lépéseket is, amik ma egyértelműen hibásaknak tűnnek. És ahhoz, hogy helyrehozzuk őket, most megvan a jogunk."

Ismeretlen szerző - A ​bűvös síp
Kötetünk ​a XX. század már klasszikussá érett norvég novellairodalmából ad válogatást. Fellelhető benne mindaz, amit a magyar és az európai köztudat hagyományosan norvég sajátosságoknak tekint: a különleges földrajzi helyzetű és éghajlatú ország tájainak és természetének állandó, meghatározó jelenléte, a szétszórt tanyák és a tengerparti kisvárosok világa, a természeti és társadalmi izolációban élő ember romantikusan felnagyított személyiségproblémái. Az elbeszélések felölelik századunk teljes norvég társadalomtörténetét, azt a hosszú folyamatot, amelyben a dzsentris, tespedt vidéki hivatalnoki világ és a nyomorúságos kisparaszti gazdálkodás fokozatosan átadta helyét a fejlett, modern -és gazdag -ipari ország társadalami viszonyainak. A Tryggve Andersentől a Kincktől Nedreaasig és Borgenig ívelő novellairodalom ugyanakkor azonban izig-vérig európai is, és olykor ismerős hangon szól azokhoz a magyar olvasókhoz, akik előtt nem ismeretlen a Mikszáthtól és Gozsdutól Déryig és Örkényig terjedő magyar novellakincs.

Arvo Valton - Végjáték
A ​kortárs észt kispróza legjelentősebb alkotójának válogatott elbeszélései az elmúlt mozgalmas huszonöt év gazdag termését tükrözik.

Hunyady Sándor - Razzia ​az "Arany Sas"-ban
A ​Razzia az "Arany Sas"-ban Hunyady Sándor életművéből készült reprezentatív válogatás. E kötet elbeszélései a ferencjózsefi "aranyidők" és a két világháború közti Magyarország társadalmi életét idézik meg szorongató hitellel, s a kellemesen vonzó elbeszélő hang mögé rejtett könyörtelen erkölcsi kritikával. Mert Hunyady Sándor megírta, hogy a polgári otthonokban a cseléd a legkülönb erkölcs lény; megírta, hogy a vonatrabló amerikai gengszter jelentéktelen kis fosztogató ahhoz a milliomoshoz képest, akit kifoszt; megírta, hogy az orvosi eskü is más értelmű, ha egy gazdag kisasszonykáról van szó, s megint mást jelent, ha egy takarítólányon kell keresztüllépni. Egy-egy novellája nyersanyagáért, hitelességéért, különleges fűszer-ízeiért hónapokkal, évekkel kellett fizetnie. És éveket, évtizedeket várni, hogy a mélyből felkapaszkodva a novellát egyszer megírhassa. Hazugság nélkül írt arról a világról, amelyben élt, hazugság nélkül dokumentálta a maga és a mások életét, megrendülve attól, amit látott -, ebből az írói magatartásból táplálkozik írásainak mélységes humanizmusa, maradandó igazsága.

Déry Tibor - Theokritosz ​Újpesten
A ​gyűjtemény első elbeszélése 1931-ben született, az utolsó 1966-ban: harmincöt esztendő novellatermését tartja kezében az olvasó. Most, hogy ezt a hatalmas, gazdag, sokszínű anyagot együtt látjuk, nemcsak egy kivételesen izgalmas tehetségű író fejlődését követhetjük nyomon, hanem harmincöt év európai történelmének és stílusirányzatainak alakulását is. A gyűjtemény két kötete tartalmazza Déry Tibor jól ismert novelláit, elbeszéléseit, A ló meg az öregasszony, a Szerelem anyagát (köztük olyan nagyszerű írásokat, mint az Alvilági játékok, a Jókedv és buzgalom, Az óriás, a Vidám temetés, Számadás, Két asszony). Ezt az anyagot kiegészítettük a Niki-vel, továbbá az író néhány régebbi elbeszélésével (A prágai lány, Vendéglátás stb.), amelyek ezúttal jelennek meg első ízben könyv alakban, valamint az utóbbi évek novellatermésével.

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Elsöprő ​egyéniség
"Elég ​nehéz feladat a Tizenkét szék szerzőjének önéletrajzát megírni. Ugyanis az a helyzet, hogy a szerző két ízben született: 1897-ben, illetve 1903-ban. Először Ilja Ilf, másodszor Jevgenyij Petrov képében. Mindkét esemény Odessza városában történt. Ily módon az író már ifjúi éveitől kezdve kettős életet élt. Az idő tájt, amikor a szerző egyik fele a pelenkában rúgkapált, a másik már hatesztendős volt, és átmászott a temetőkerítésen, hogy orgonát csenjen... Megannyi kaland után a két különálló félnek végre sikerült összetalálkoznia. Ennek egyenes következményeként napvilágot látott a Tizenkét szék című regény... Efféle esetekben rendszerint arról faggatják a szerzőket, hogyan alkotnak kettesben. A kíváncsiskodóknak megemlíthetjük az énekművészek példáját, akik duettet énekelnek, és közben remekül érzik magukat..."

Ivan Bunyin - A ​szerelem nyelvtana
A ​XX. századi orosz próza egyik legnagyobb mesteréről, a Nobel-díjas Ivan Bunyinról írta pályatársa, Konsztantyin Pausztovszkij 1961-ben: Bunyin oly gazdag, tökéletes és sokrétű, oly könyörtelenül és pontosan lát mindenfajta embert - a San Franciscó-i urat éppúgy, mint Averkijt, az ácsot -, oly csodálatosan tisztán, szigorúan s egyben gyöngédséggel szemlél minden gesztust és indulatot, úgy szól a természetről, mely elválaszthatatlanul az ember életéhez tartozik, hogy ezt - amint mondani szokták - másodkézből megírni hiábavaló és csaknem értelmetlen erőfeszítés. Olvassuk csak Bunyint, és mondjunk le mindörökre arról a szánalmas kísérletről, hogy hétköznapi s ne bunyini szavakkal beszéljük el azt, amit ő klasszikus érvénnyel, tökéletesen megírt... Ha Bunyint olvassuk... a színnek illata támad, a fénynek színe, a hang pedig meghökkentően pontos képeket idéz föl. Mindez együtt különleges lelkiállapotot szül, hol töprengést és szomorúságot, hol jókedvet és elevenséget, amelyben vibrál a langyos szél, susognak az erdők, szakadatlanul zúg a tenger, gyerekek kacagnak, és asszonyok szelíden nevetnek.

Vaszilij Suksin - Harmadik ​kakasszóra
Suksin ​lírai és szatirikus kisregényeiben és elbeszéléseiben - mindegyik egy-egy ballada - szibériai parasztok, nagyvárosi emberek, közönséges bűnözők, rafinált "organizátorok" és a népmesék alakjai kelnek életre. A lebilincselő, drámai feszültségű írásokat lankadatlan érdeklődéssel olvassuk végig.

F. Scott Fitzgerald - Újra ​Babilonban
Századunk ​egyik legtehetségesebb amerikai íróját korán sírba vitte az alkohol és a szívbaj, "A nagy Gatsby"-ről szóló regénye meg néhány novellája azonban úgy is korunk klasszikusai közé sorolja. "A nagy Gatsby" egy jobb sorsra méltó gengszterről szól, aki csalóka illúzió rabja: az örök szerelemé... Az okozza vesztét, hogy különb, mint az előkelő társaság, melynek egyik hölgytagja az ideálja. A kötet többi darabja Scott Fitzgerald elbeszéléseinek legjavából ad mutatót, s lehetővé teszi egész írói életútjának áttekintését - magánélete és művészi elképzelései a húszas évek elveszett fiatalságának leglelkét idézik.

Vera Kistlerová - Ne ​menj oda, kisfiam, gyilkos van ott
Nem ​mindennapi és bizonyos értelemben mégis tipikus életutat bejárt szerző nem mindennapi könyvét tartja kezében az olvasó. A cseh származású írónő, Vera Kistlerová, született Vera Polenová több mint harminc éve az Amerikai Egyesült Államokban, a dél-karolinai Darlingtonban él. Egyike volt azoknak az európai nőknek, akiket a II. világháborúban kontinensükön harcoló amerikai katonák "kikapartak a romok alól", s mintegy hadizsákmányként, győzelmi trófeaként hazavittek. Önmagáról és sok száz sorstársnőjéről írta Vera Kistlerová ezt a tárgyilagosságában is torokszorító, monotematikusságában is sokszínű, személyes élmények hitelesítette, drámai erejű elbeszéléskötetet. Arról, hogy mit találtak ezek a gyakran naiv, szép elképzelésekkel teli fiatal nők és gyereklányok a szétdúlt, romokban heverő Európához képest "ígéret földjének" számító Amerikában, főleg a déli államok minden hiedelemmel ellentétben nagyon is zárt, merev, idegenektől ódzkodó világába. Az esetek többségében kemény próbatétel, keserű, nemegyszer tragédiába torkolló csalódás várta őket. Hiszen a fess amerikai katonák otthon bizony hamar "kivetkőztek" jól szabott egyenruhájukból, visszavedlettek átlag amerikaivá, és így a "háborús menyasszonyoknak" - ahogy Amerika-szerte nevezték őket - sem volt más választásuk, minthogy "levetkőzzék" Európából hozott romantikus illúzióikat, és megpróbáljanak alkalmazkodni a korántsem rózsás valósághoz.

Török Gyula - Szerelmes ​szívünk
A ​dekadens századvég édesbús hangulatai lengik át Török Gyula novelláit; egy fájdalmas sanzon, egy szentimentális magyar nóta halk hegedűszavát halljuk ki belőlük. Rövid történetei a szecesszió túlérzékeny, már-már érzelgős líraiságával firtatják az emberi szenvedélyek kiismerhetetlen titkait. Valami fátyolos fény, melankólia (egyik novellájának címe is ez) jellemzi ezeket a remekül megszerkesztett, impresszionisztikus novellákat. Miként a fülszöveg idézi, Márai Sándor a kötetben is olvasható Fehér virágot pl. a legteljesebb magyar novellák közül való-nak minősítette. A törtfehér lapokra igényes tipográfiával nyomott, vászonkötéses gyűjtemény, mely a szerző tizenegy novelláját közli, a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére számíthat.

Ismeretlen szerző - Autóbusz ​és iguána
Autóbuszon, ​a leghétköznapibb járművön visz el bennünket Shirley Jackson távolsági járata a valóságon túli, félelemmel és nosztalgiával zsúfolt tájakra... és a legszokatlanabb, furcsa, távoli maradék-ősállattal, Tennessee Williams megkötözött iguánájával valóságon inneni, vinnyogó-nyüszítő ösztönvilág szabadul el a mexikói éjszaka fülledt viharának egy pillanatában. Istent tetováltat a hátára Flannery O'Connor együgyű hőse, hét esztendeig dolgozik szerelméért Malamud biblikus ihletésű novellájának cipészsegéde, nem találja helyét a világban Truman Capote széltoló fiatalembere, s csak szánalmat keltenek bennünk Rumaker hősködő huligán kamaszai... Huszonhárom novella, ugyanannyi színfolt és hang ad némi bepillantást egy változó, különös világ szorongással, nosztalgiával, feszültséggel teljes, magas színvonalú novellairodalmába.

Gelléri Andor Endre - Gelléri ​Andor Endre válogatott művei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hajnóczy Péter - Hajnóczy ​Péter összegyűjtött írásai
Harminckilenc ​éves korában halt meg, alig hat évvel első novellás kötetének megjelenése után. „Ha volt s marad »ködlovagja« a 70-80-as években kibontakozó irodalmunknak, Hajnóczy Péter mindannyiuk közül az élen fog maradni – mondta az írót búcsúztatva Mészöly Miklós. – A tudat metszet-hűvös szakadékaiba ez időben ő ereszkedett le a legvakmerőbben, a legkilátástalanabbul és a leggyümölcsözőbben. Eleve olyan határok közé internálta magát, ahol és ahonnét kis eséllyel lehetett a szakadékok _magas_ mélységeivel találkozni. Ő »egyszerűen« e mélységek áthatolhatatlan felületébe ásta be magát, ott rendezkedett be hideglelős következetességgel, karteziánus fegyelemmel, miközben kivilágítva hagyta magukra a leleplezett tényeket, képeket, a repedésekben megmutatkozó abszurdot, a _megmutatkozni_ tudó igazságok kietlenül alacsony égboltját: kivilágítva és bekeretezve.” Hajnóczy Péter 1942-ben született. „Esti tagozaton érettségiztem, voltam ládázó, kabinos, szentképügynök, modell, kazánfűtő, dolgoztam kőművesek mellett, voltam betűszedőinas, szénlehordó, dolgoztam dinamittal, nyersanyagkutatásnál stb.” – írta első kötete borítójára, s ekkor még fizikai munkából tartotta fenn magát. A _Mozgó Világ_ első kötetében, az _Élet és Irodalom_-ban és az _Új Írás_-ban már közölték néhány elbeszélését, mégis nehezen jutott az írói elismertetéshez: az 1975-ben napvilágot látott első kötet, _A fűtő_ tizennégy évvel korábban, húszévesen írt novellát is tartalmazott. Ettől kezdve elbeszélési rendszeresen tűnnek fel napilapokban és irodalmi folyóiratokban, és az _Add tovább!_ (1976) című antológiában is. A következő elbeszélésgyűjtemény, az _M_, 1977-ben jelent meg; a címadó elbeszélés már azzal az írói technikával közelített Hajnóczy egyik alaptémájához – az alkohol vonzásában és gyötrelmében átélt külső-belső valóság megvilágosodásainak és elcsúszásainak pontos leírásához -, amit _A halál kilovagolt Perzsiából_ című kisregény vitt átütő sikerre 1979 Ünnepi Könyvhetén. Hamarosan zsebkönyv formájában is megjelent. Hajnóczy Péternek ítélték az az évi Füst Milán díjat. Ekkor már a fiatal prózaírók legjobbjai között tartják számon; reprezentáns szereplője a nemzedéki antológiáknak, méltató elemzések sora születik műveiről. Nem sokkal halála előtt, 1981 nyarán került ki a nyomdából a _Jézus menyasszonya_ című elbeszélésgyűjteménye, amely két kisregényt s az utolsó években írt karcolatokat foglalta magába. A jelen kötet Hajnóczy Péter minden megjelent könyvének anyagát tartalmazza a megjelenés sorrendjében. A kötet végén _Hátrahagyott írások_ címmel összegyűjtöttük a még az író életében folyóiratközlésre elfogadott, de javarészt már posztumuszként megjelent műveket, és ezt kiegészítettük egy válogatással azokból a kiadatlan kéziratokból, amelyeket annak idején az író maga is közlésre szánt. A korai írásokból közöljük például azokat, amelyeket „kész” műveknek tekintett, de kötetei kiadása idején már túljutott a stíluskorszakon (az automatikus íráson), aminek jegyében megírta őket. Tehát ez a könyv az írói életmű teljesnek tekinthető gyűjteménye.

Lázár Ervin - Hét ​szeretőm
Lázár ​Ervin novelláinak három évtized alatt megjelent anyagából készült a válogatás. Az a finommívű, néhány kivételtől eltekintve frappáns, rövid ívre szabott elbeszélésforma, amely az író legszemélyesebb mondanivalóit hozza színre, való és képzelet, pontos tényszerűség és mesés lebegés együttesét alkotja. Már a kötetnyitó novellában is: egy vidéki cirkuszelőadás, ahol minden a helyén van, a közönség is köznapi, s mégis: a bűvész trükkje nem leleplezhető - s épp ez a titka, hogy nincsen (A bűvész). A városba szakadt fiatalember élményköreként idézi meg több írás is azt a hajdani pusztát, melynek élménygazdag elevenségéből, emberi tisztaságából, gyermeki varázsából egy csipetnyi is vigasztalás lehet (Rozmaring; Veréb a Jézus szívében). Ez a "tündéri realiz- mus"-ra való képesség, a naivitás tartományainak megőrzött integritása ad magyarázatot arra, hogy Lázár Ervin sikeres gyermekkönyvei és "felnőtt" elbeszéléseinek képzeletvilága egymáshoz illenek. Az írói személynek két alakmása van: Illés Ezsaiás és Simpf, s mindkettőben az álmodozó, a világ képtelen, szürrelisztikus megnyilatkozásaira nyitott személyiség rajzát adja az író. Ez a "szívjó" embertípus az esendők pártján áll (A kuka), képzeletvilágának teremtményeivel vonul ki a rideg valóságból (Egy lapát szén Nellikének), titkos dolgokért, köznapi ember nem sejtette ügyekért érezve felelősséget (A föld szíve). A kötet utolsó harmadában szereplő elbeszéléseket, párbeszédes fantáziajátékokat ismételten a felnőtt és a gyermek, szülő és aprócska lány egymásra ható világlátása jellemzi. Nem "gyermekszáj"-írások ezek, hanem a nyelvi és a képi fantázia együttes futamai, valamiről, ami a valónál igazabb, mégha a történet "nemlétező" valóságba vezet is át. A kötetbe gyűjtött három tucat elbeszélés érzékeny, komolyságában is játékos kisepikát nyújt az olvasóknak - Lázár novellisztikájának legjavát, amely minden olvasónak bátran ajánlható.

Babits Mihály - Tímár ​Virgil fia / Halálfiai / Válogatott novellák
Babits ​egyik prózai írása sem hasonlít a másikhoz. Nem állnak egymással olyan rokonságban, mint versei. Mindegyik külön stílusváltozás, külön modor, egyenesen a tárgyra szabva ... Alakjainak jellemzése költői jellemzés. A tüzetes naturalista leírás helyett az író a költő fantáziájának varázsvizében füröszti meg őket. ... A jelenségek másolása helyett lelki realizmus, ha van már ilyen kifejezés. Alakjai nemcsak szemtől szembe, velük egy síkon látja, hanem felülről is, ahol ő tarózkodik, és úgy, hogy nem rejti el magát. (Illyés Gyula)

Ismeretlen szerző - Test ​és tükör
"A ​világon a legnehezebb színjáték a természetes viselkedés", állapítja meg az antológia címadó elbeszélésének hősnője, aki műszerelmeskedéseit egy művárosban metafizikai műmagyarázatokkal igyekszik okadatolni. Ennél talán csak a természetes írás a nehezebb, kivált, ha novelláról van szó, ami Graham Greene szerint a legnehezebb műfaj. Kötetünk huszonegy szerzője számára sem lehetett könnyű ellenállni a csábításnak, hogy valamelyik posztmodern irányzat , az öncélú formai kísérletezgetés felé orientálódjanak. Ezek a jórészt fiatal írók már nem dühösek, nem lázadók, nem törődnek irodalmon kívüli szempontokkal: rájöttek - úgy is, mint fiatalok -, hogy az idő titkánál, a szexnél vagy a női irracionalitásnál aligha van fontosabb és izgalmasabb kérdés. És rájöttek arra is, vagy inkább józan eszük azt diktálta, hogy az angol novella tradícióihoz ragaszkodni nemcsak dicséretes, hanem a legcélravezetőbb is: a jól épített történettel, a fordulatos meseszövéssel, a kiváló helyzet- és jellemrajzzal, a múltat és jelent, régit és újat, a hagyományt és újítást ellenpontozva egyesítő, fanyar humorral átitatott elbeszélésekkel semmi nem veheti föl a versenyt. Tudják ezt az antológia ismert és ismeretlen, született angol és bevándorló szerzői egyaránt, azok is, akik Angliában nevelkedtek, és azok is, akik a világ más tájain - ezért olyan üdítően színes és változatos olvasmány a Test és tükör.

Sánta Ferenc - Isten ​a szekéren
"A ​szegénység a Sánta Ferenc szívében egyben a magyar népet is jelenti. A magyar épet, amely olyan iszonyú ideig élt a szegénységben, hogy Isten ellen való vétek több szegénység a számára, ha csak egy cseppnyi is" - Szabó Pál írta így, amikor Sánta Ferenc legelső novelláival, a Sokan voltunk-kal, a Kicsi madár-ral jelentkezett. És valóban: már az ötvenes évek legelső novellái is azt bizonyították, hogy elhivatott ember a szerző, olyan író, akinek megadatott látnia sötétet és ragyogást, földet és csillagot. S olyan ereje van, hogy lávákat érezni, tüzes alvilági folyókat, mikor épp csak egy kicsi öregember szól, vagy egy énekes kisgyerek mondogatja, amit kigondolt, és amit ki kell mondania... Nagy utat tett meg azóta; regényei, filmje, a Farkasok a küszöbön című kötetben összegyűjtött újabb novellái - minden megjelent írása visszhangra talált. Az életadó fának, a szegényparaszti világnak növekedését, hajtásait követte tovább, s új témák is jelentkeztek közben, új hősökkel. Sánta ma már egyre inkább a mindnyájunkra érvényeset vizsgálja, azt, ami közös: a helytállást az emberi próbákon. Az igazat keresi újból és újból - egyre nagyobb súllyal, kristálytiszta logikával és szigorú tárgyilagossággal. Mintha valósággal szaggatnák hőseit, mintha tüzes vassal égetnék testüket-lelküket - mert nincs kímélet a számukra. S különösen nincs azok számára, akiket vállal, akiket szeret. Halálosan súlyos a harc, mindegyik novellájában gyötrelmes a próba, holott olykor nem több egy beszélgetésnél, terített asztal mellett, haragoszöld szőlősorok között... Fájdalom, szégyen, erőszak és hazugság szorításában jelképessé tágulnak és végigrajzolódnak a lélek útjai, tökéletes pontossággal és tömény sűrűséggel. S mint ahogy lélegzetet veszünk, olyan csendesen szól arról, ami egyszerű és szép: az isteni adományról, hogy szeretni tudunk, hogy hitünk van, s hogy olykor jók is vagyunk. Ahogy Gyergyai Albert írja: "Miközben megvonnám Sánta Ferenc arcának legállandóbb vonásait - nyelvi varázsát, mesélő kedvét, komponáló, tömörítő, helyzetteremtő tehetségét, természetes ékesszólását, mely nem a retorikával, hanem a dialektikával rokon, úgy érzem, mindez csak függvénye, csak eszköze egy legfőbb tulajdonságának - csodálatos, erkölcsi érzékenységének."