Bibliai ​földeken

Rapcsányi László - Boros János - Vendégségben ​őseinknél
Az ​álmok néha valóra válnak, ha évtizedek múlva is. Ilyen volt a diákkori ábrándozás a térkép fölött arról, hogy milyen jó lenne eljutni oda, ahol a régi magyarok jártak, az őshazába. A hely, a tér megnyílt előttünk, de az utazásra készülődve felvetődött, vajon a múltba, az időbe hogyan fogunk eljutni? A témával ismerkedve, könyveket lapozgatva találtunk kalauzainkra, a tudósokra. A régi szerzők nyomán a maiakra. Az írott útbaigazítások után az élőszóbeliekre. Történészek, régészek, nyelvészek, antropológusok, folkloristák, magyarok és szovjetek - oroszok, hantik, komik, baskírok, tatárok, ukránok - finnek és más nemzetbeliek készséggel vezetettek be tudományuk világába, mondták el kutatásaik eredményeit, fejtették ki előttünk nézeteiket. Az őstörténet tudományvilágában éppúgy kalandoztunk tehát, mint a tájakon, ahol eleink élhettek. Az Urálon innen és túl, az Irtis és az Ob mocsártengerében, a komi föld tajgarengetegében, a baskírok, a tatárok ligetes országában, a Volga mentén, a Donnál, a Kubánnál, a Kaukázus árnyékában, az Azovi-tenger, a Meótisz homokos partján, az ukrán sztyeppén és a Kárpátok szelíd hegyei között. Régi nyomokat kerestünk, régi emlékeket véltünk felfedezni, barátságos, velünk érző, rokonszenvező és rokon emberek között valóban vendégségben jártunk. Ősi tájak mai lakói és a régmúlt ötven tudósa segítségével - vendégségben őseinknél. Erről szól ez a szabálytalan útikönyv. Köszöntjük az Olvasót a régi könyvek szép szokása szerint tisztelettel és barátsággal. Mert a mi könyvünk ugyancsak régi is, meg új is, útirajz is, történelem is. A tájakat, melyeken őseink életek, barangoltak igéztük fantáziával: hajdani öltözékében, és meg-meglestük mai arcát Meótiszen innen és Urálon túl. Gyakran emlegetett szerencsénk úgy hozta, hogy eddig talán még nem is akadt más, aki így, egyvégtében végigjárta volna őstörténetünk, népvándorlásunk útját. És Nyugat-Szibériától a Kárpátokig mindenütt volt egy dolgozószoba, egy intézet, egy ásatás, ahol ezzel a témával foglalkoztak, és jó néhány tudós, akikkel erről beszélgettünk. Népünk múltjának színtere a Szovjetunió területére esik, de a magyar csak egy a sok-sok nép között, amelyik ott hagyta nehezen kibogozható jegyeit a tengernyi ország sztyeppéin, folyópartjain. Milyen népekkel éltünk, keveredtünk, merre sejthetők a rokoni szálak, mit őrzött meg több évezredes múltjából nyelvünk, milyen kollektív tapasztalatokkal, ismeretekkel érkeztünk hazánkba? A szovjet-magyar közös kutatások, történészeink, régészeink, néprajzosaink egyre bővülő köre válaszol erre, és talál hallatlanul izgalmas feladatokat ezen a történelmi utakkal keresztül-kasul szabdalt kontinensen. Mi, az utazók, úgy éreztük, hogy jelet kell hagynunk ezeknek a kutatásoknak régmúltjáról, mai eredményeiről, és sohasem titkolt hevülettel kérdeztünk, figyeltünk, ismerkedtünk. Azt hiszem érzelmes, fogékony utazók voltunk.

Bernard Lelong - Jean-Luc Lancrey-Javal - Mágikus ​Kordillerák
Vajon ​melyikük akadt egy napon a Párizsi Néprajzi Múzeum könyvtárának polcain Rouma belga néprajztudós Bolívia és Peru aymara és kecsua népességeivel foglalkozó könyvére? Bemard volt, vagy Jean-Luc? De hiszen nem is ez a fontos, hanem az, hogy e mű néhány oldala egy olyan közösségi társadalmi szervezettel foglalkozott, amelynek eredete elveszett az idők mélyében, és amelyet az inka fejedelmek egész uralkodásuk ideje alatt tiszteletben tartottak. Jöttek a conquistadorok. Nagy erőfeszítéseket tettek, hogy szétrombolják ezt a spanyol intézményekkel ellentétben álló társadalmi szervezetet, de minden erőlködésük hiábavaló maradt. Majd fellángolt a szabadságharc: az Andok szelein nevek szárnyaltak az argentin pampákig. Az Altiplano, Dél-Amerika teteje San Martín, Simón Bolívar nevétől visszhangzik. Mindkét táborban hősök küzdenek. Az ifjú Sucre tábornok megnyeri az ayacuchói csatát, ámde a "dicső Rodil" még tartja magát Lima kikötőjében, Callaóban. Végül mégis legyőzik: ekkor hajóra száll, a háború dicsőségétől s a halhatatlan címtől övezve: "A dicső Rodil, őfelsége a katolikus király utolsó ellenálló alattvalója Nyugat-Indiában." Megszületnek a dél-amerikai köztársaságok. De a múltat nem lehet eltörölni; az indián közösségek továbbra is ősi életüket élik.

Ismeretlen szerző - Az ​északi hegyek ölelésében
Vallomások ​a szülőföldről – így lehetne röviden jellemezni kiadónk sorozatát, amely tizenkét kötetben egy sokak számára kevéssé ismert, fölfedezésre váró országot mutat be: Magyarországot. Neves írók, költők vállalkoztak arra, hogy a „fölnevelő táj” arculatát megrajzolják, megcsodálhassák műemlékeit, népi művészetét, irodalmi hagyományait, bemutassák az ott élők táj- és életformáló mindennapjait. Más-más hangon, de közös céllal szólnak hozzánk ezek az írások: országjárásra, fölfedező utakra sarkallanak, jól tudva, hogy csak az átélt élmény maradandó. Ez a könyv sok erdőn vezet keresztül. Lesz benne tavaszi friss smaragd, nyári melegzöld, őszi aranysárga, téli hó fehér dunnája…Palócok tarka szőttese, bányászok ünnepe meg hegy meg szikla meg kialudt vulkán és megannyi ember. Szeretném mind az egészet markomba fogni, majd tenyeremet szétterítve a kedves olvasó elé gurítani: látva láthassa, hallva hallhassa, ahogy a magam szemével látom, a magam fülével hallom, a magam szeretetével írom - olvassuk a kötet bevezetőjében. S mindehhez méltó kiegészítés a csaknem 300 fénykép.

Hugo A. Bernatzik - Óceánia ​népei között
Ebben ​a könyvében a Salamon-szigeteken, Új-Guineán és Bali-szigeten keresztül tett tanulmányútjáról számol be a szerző, a neves bécsi néprajztudós. Írása mindvégig élményszerű: ismerteti a vállalkozásával járó nehézségeket, eseményeket, kalandokat.Leírja hogyan sikerül a kőkorszak fejlődési fokán álló benszülöttek bizalmába férkőznie. Emberi közelségbe hozza életmódjukat, anyagi és szellemi kultúrájukat.

Eric de Bisschop - A ​Tahiti-Nui első expedíciója
Nem ​Kolumbusz Kristóf fedezte fel Amerikát! Jóval előtte felfedezték azt már a polinéziaiak! Chile északi részén megtalálták ősi tutajaiknak maradványait. Feltételezhető tehát, hogy ezek a történelem előtti korban élő bátor tengerészek kezdetleges tutajaikon átkeltek az óceánon. Ezt a feltételezést kívánja bebizonyítani Eric de Bisschop, a kiváló tengerkutató, mikor hatvanöt éves korában vakmerő kalandra vállalkozik négy fiatal társával. Gondos kutatások alapján olyan tutajt építtet, amilyen a hajdani csendes-óceáni tengerészekké lehetett, és nekivág az óceánnak Tahitiből Chile felé. Hat hónapi tutajozás után a chilei partok közelében hatalmas viharba kerülnek, amelynek a kezdetleges tengeri alkotmány már nem tud ellenállni - a vakmerő kaland résztvevői kénytelenek átszállni a segítségükre küldött hajóra. Útjáról Bisschop naplót vezetett. Ez a rendhagyó hajónapló - mely helyenként visszaemlékezés, tájleírás és a szerző, e nem mindennapi, furcsa figura, valamint négy fiatal társának életrajza - A Tahiti-Nui első expedíciója. Bízvást reméljük, hogy az olvasó ugyanolyan örömmel forgatja majd, mint Thor Heyerdahl hasonló tárgyú, négysikerű, Tutajjal a Csendes-óceánon c. művét.

Miloslav Stingl - Keresztül-kasul ​Mikronézián
Miloslav ​Stingl cseh néprajzkutató írásait ismeri már a magyar olvasóközönség, de "Világjárók" sorozatunkban ez az első kötete. Könyvében a Csendes-óceáni Szigetek Gyámsági Terület alá tartozó ismeretlen mikronéziai szigetvilágot mutatja be, a Csendes-óceánban elszórt 2141 szigetet Új-Guinea fölött, Melanézia és Polinézia között. Szigeteket, melyek "úgy lebegnek földünk legnagyobb óceánjának habjaiban, mint a vízbe vetett koszorúk." Stingl szigetről szigetre utazik ebben a különös világban, és mesél rejtélyekről, melyeket még nem fejtett meg a tudomány (Nan Madol, a palaui üvegpénz), különös szertartásokról (a netti varázslónők), legendákról (a kígyó, amely elhozta a bölcsesség korát), a társadalmi hierarchiáról (a fésű nélküli emberek)... Bikini és Eniwetok - az amerikai atomkísérletek színtere - lakosainak sorsáról és a hidrogénbomba hamujába "belekóstolt" japán halászok kálváriájáról. A szerző nemcsak a múltat és a jelent, hanem a jelenben kirajzolódó jövőt is bemutatja olvasóinak. "Az emberiség egyszer igénybe veszi a tengerek roppant kincseit, és a kis Mikronézia, amelyhez az óceánnak oly roppant nagy területe tartozik, hasznát veszi majd ennek a gazdagságnak. Szerencsés utat, Mikronézia!"

Guy Piazzini - Akik ​túlélték a vízözönt
Mesebeli ​sárkányokra emlékeztető óriásgyíkok, nomád fejvadászok ... ezek a lengedás lények nem holmi álmodozók képzeletében születtek, és nem tűntek el örökre az őskor homályában. Még ma is léteznek! Egy fiatal francia kutató, Guy Piazzini három bajtársával rájuk talált, és meg akarta ismerni életüket. Indonézia embernemjárta szigetein, Bornezó áthatolhatatlan dzsungelében élnek ezek az őskori lények, amelyek lassan, de visszavonulhatatlanul kipusztulnak egy olyan világban, amelyben már rég eltűntek létfeltételeik. A négy fiatal tudós hónapokig tanulmányozta az állatok viselkedését, hosszú ideig együtt éltek a punan törzzsel, akinek tagjai nemrégiben még a fejvadászat szokásainak is hódoltak. A négy francia fiatalember kivívta a primitív emberek bizalmát, részt vettek vadászataikon, kultikus szertartásaikon, megfigyelhették családi életüket, megismerték örömeiket, bánataikat. Piazzini mély emberséggel, szeretettel ír ezekről az egyszerű, jóindulatú emberekről. Könyve nemcsak izgalmas kalandokban bővelkedő útleírás és néprajzi tanulmány, hanem egyben meleg emberi dokumentum.

Bernard Gorsky - Az ​utolsó sziget
Dél-tengeri ​szigetvilág. Mouli – a térképen nem látható, apró korallzátony Új-Kaledónia és az Új-Hebridák között. Vihar a nyílt tengeren. A korallszigetek közt kis hajó keres menedéket. Hatalmas hullámok lepik el a partot. Ide-oda himbálják a lehorgonyzott hajót. A legénység várakozik. Ötven óra telik el. A vihar elül. A napfény és a nyugalom visszatér. Egy férfi csónakba ül és partra száll – egyedül. Hamarosan visszatér a hajóra. A kapitányhoz fordul, akitől a hajót bérelte: – Itt maradok. – Itt? Megőrült? Itt nincs semmi. – Nekem épp elég! – Csak nem gondolja komolyan? Hisz’ egyetlen fehér ember sincs itt. – Hát aztán! Itt leszek én! A férfi író. A nyugalmat és derűt, amit hiába keresett Polinéziában és Új-Kaledóniában, megtalálta itt. Így fedezte fel Bernard Gorsky Mouli szigetét. Az Utolsó Sziget kétszáz lakója egytől egyig jóindulatú, nyíltszívű. Szokásaik, életmódjuk csodálatos, társadalmi rendjük emberséges. Az író megtalálta a forrást. Az ember a paradicsomot. Minek írni? Nem elég, ha az ember egyszerűen él – itt? Gorsky sokáig meditál ezen. Azután visszatér benzingőzös hazájába, és megírja Az Utolsó Szigetet.

Leonard Clark - A ​folyók keletnek tartanak
Leonard ​Clark, aki 1957-ben, második Amazonas vidéki felfedező útja során halt meg, régi úttörő típusú felfedező. Húsz éven át járta három földrész pusztaságait, miután végzett a Kaliforniai Egyetemen, és két évig bankhivatalnokoskodott. Három hónapot töltött Borneón, járt Celebesen, a Fülöp-szigeteken, Szumatrán, Kínában, Ceylonban, Indiában; Mexikóban hegyet mászott; kutatott Észak-Afrikában, Közép-Amerikában, Mongóliában és másutt. _A folyók keletnek tartanak_ c. immár klasszikus útleírásnak tekinthető könyvében - amely Amerikában tucatnyi kiadást ért meg és számos nyelven is megjelent - Clark az Amazonas felső medencéjében tett útjáról számol be; azokról az élményekről, amelyeket 1946-ban gyűjtött Földünk e leghatalmasabb felderítetlen területén. A perui Andoktól keletre fekszik a civilizálatlan indián törzsek lakta Grand Pajonal, a hatalmas dzsungel. Clark meggyőződése szerint itt van valahol El Dorado, Cibola hét aranyvárosa, amit a 16. század óta keresnek kalandorok és felfedezők. A szerző felszerelés nélkül, egyetlen női útitárssal vág neki az úttalan őserdőnek, és megtalálja az elveszett városok nyomait, amelyért annyian áldozták hiábavalóan életüket. Olyan területeket jár be, amelyeket még a perui őserdei katonai alakulatok számára is hozzáférhetetlenek. Minthogy útravalót nem vitt magával, abból él, amit a dzsungel ad. Megismeri az őserdei indián törzsek életét, szokásait, hiedelmeiket. beszámol az ültetvényesek és missziók által űzött szégyenletes rabszolgakereskedelemről, amelyet a perui hatóságok hivatalosan tiltanak ugyan, de felszámolni nem tudják - vagy tán nem is akarják...

Ludwig Kohl-Larsen - Szimbo Janira - Szimbót ​hallgatom
Kohl-Larsen, ​az ismert német orvos, etnográfus, archeológus és Afrika-kutató az afrikai ősembert kutató ásatások során megbarátkozik egyik munkásával, a még ma is a kelet-afrikai isszanszu törzs tagjával, Szimbo Janirával, és ráveszi ezt az egyszerű embert, mesélje el élete történetét. - Huszonhat estén keresztül, munka után leülnek a tábortűz mellé, és Szimbo mesél, Kohl-Larsen pedig lejegyzi szó szerint a hallottakat. - A könyv legfőbb vonzereje, hogy az olvasó nem kételkedik abban, Kohl-Larsen valóban szó szerint, minden változtatás nélkül írta le az isszanszu néger elbeszéléseit életéről. Ilyen egyszerűen, egyéni hangnemben civilizált ember semmiképpen sem tud beszélni az őskori kultúrfokon álló afrikai néger életéről - ezt valóban Szimbo mondta el és pontosan így. Egyszerű élet történetét ismerjük meg, mely nem bővelkedik drámai eseményekben, de minden bizonnyal ilyen az afrikai falvak lakói túlnyomó többségének az élete. Szimbo - bár az írásjeleket nem ismeri, és olyan őserdei faluban nőtt fel, amelyet elkerültek mind a misszionáriusok, mind a kereskedők - eredeti mesélhetőség, vallomása mindvégig lebilincselő olvasmány. Különösen érdekesek gyermekkori élményei, amelyek a könyv mintegy harmadát teszik ki.Egészen meghökkentő, mennyire egyformák vagyunk mi emberek az alapvető érzések, tulajdonságok tekintetében. Janira vallomásaiból kiderül, hogy a kisgyerek szülőhöz fűződő kapcsolata szinte teljesen azonos, akár az őserdő belsejében, akár valamely európai nagyvárosban él. Látjuk, mennyire hasonlóak a korai gyermekkor első élményei, mennyire azonos a környezet; mennyire hasonlóak a testvéri szeretet és a testvéri vetélkedés indítékai, habár itt esetleg iskolai eredmények, ott meg nyúlvadászati eredmények képezik a vetélkedés tárgyát -, mindkét esetben a szülői elismerés a cél. Rádöbbenünk, arra, hogy a játékok, gyermekcsínyek, a felkészülés az életre az annyira különböző külső körülmények ellenére is, lényegileg mennyire azonosak. Sok könyvben olvastuk európai etnográfus leírását a férfivá avatás ceremóniájáról, a természeti népek házaséletéről, temetésről, születésről, a varázsló tevékenységéről. Ebben a könyvben szinte egyedülálló élményben van részünk: nem tudós megfigyelő, hanem egy isszanszu néger elbeszéléséből értesülünk ezekről az eseményekről. Janira primitív földművelő, állattenyésztő törzs tagja, amely állandó viszályban él a harcias masszáiokkal. Ez utóbbiak nem művelik a földet, de aratáskor betoppannak a földművelő törzsek területére, és erőszakkal szerzik meg a létfenntartásukhoz szükséges terményeket, állatokat. Az isszanszuk igazi és legfélelmetesebb ellenségei azonban a fehérek, akik adót szednek tőlük és kényszermunkába hajtják őket, és ha a kiszabott munkát nem végzik el, a kibokóval, az állatbőrből készült korbáccsal kegyetlenül megverhetik őket. Megdöbbentően érzékletes képet nyerünk arról, hogy mit jelent a két-három évenként rendszeresen pusztító éhínség a természeti népeknél. Megismerkedünk Janira teherhordó korában szerzett tapasztalataival. Kohl-Larsen írói módszerét, a szerénységet, amellyel megállja, hogy egy betűt se tegyen hozzá vagy vegyen el a bantu-néger szavaiból, csak dicsérni lehet. A maga mondanivalóját nem Szimbo szájába adja, hanem a minden fejezet elé vagy után írt megjegyzéseiben ismerteti.

Ligeti Lajos - Sárga ​istenek, sárga emberek
Az ​1928-tól 1931-ig Belső-Mongóliában és Észak-Mandzsúriában eltöltött háromév közül egynek, a másodiknak a történetét beszélem el ebben az útleírásban, azét az évét, amelyet Belső-Mongólia lámakolostoraiban töltöttem el. Nem vadászkalandok után vágytam, s nem is egzotikus élmények vonzottak erre az útra, hanem szigorúan tudományos problémák. Egyetlen szolgával utaztam Mongóliában, valósággal vándoroltam, kolostorról kolostorra, mindenütt együtt éltem a kolostorok népével. Olyasvalamit láttam, amit nagy expedíciók nem láthatnak: zavartalan, mindennapi életüket. Tanúja voltam bajuknak, örömüknek, s láttam a szürke hétköznapok egyhangúsága mögött egy vallás pusztulását és egy valamikor féktelen, erős nép sorvadását. Erről fogok beszélni. Mielőtt azonban belekezdenék utazásom elbeszélésébe, röviden be kell számolnom az első Kelet-Ázsiában töltött esztendő megdöbbentő élményeiről, mert e nélkül érthetetlen volna sok minden. Azt akarom elmondani, amit láttam és hallottam, nagyítás és lekicsinylés nélkül. Ligeti Lajos

Elspeth Huxley - E ​fényes Eldorádó a déli ég alatt
Ebben ​a könyvben Huxley asszony maradandó képet fest Ausztráliáról, erről a friss élettől buzgó, ősi kontinensről, amit keresztül-kasul beutazott. Könnyed, olvasmányos stílusban közli megfigyeléseit az országról és emberi meg állati lakóiról, múltjáról és jelenéről. Életre kelti ezt a csodálatos földrészt, ahol minden megtalálható: ragyogó napsütés, mérhetetlen természeti kincsek, erőteljes, szabad emberek, bevándorlók és bennszülöttek.

L. M. Parízek - Zúg ​a Kongó
Parizek, ​neves cseh kutató a kötetben Kongóba viszi el az olvasót. A hajdani Belga-Kongó, a kincsekben gazdag nagy ország, ma a világ érdeklődésének középpontjában áll. A szerző bennszülött kísérőjével, Kpveke-vo-val és néhány teherhordójával gyalog járja be az őserdőket, szavannákat, közben szoros kapcsolatokat épít ki az istenhátamögötti néger falvak lakóival. Kísérője mindenki nagy szerencséjére kiváló tolmács, számos európai és törzsi nyelv jó ismerője, s így megláttatja vele az afrikai élet olyan "titkait", amelyekbe európai embernek nem lehet betekintése. Részt vesz ősi módon folytatott elefánt- és oroszlánvadászaton, hallgatja az őserdő ősi hírközléseit, a "lokalit", amely a 32 féle nyelven adja le a legfrissebb kongói és nemzetközi híreket. Primitív csónakon, életveszélyes természeti akadályokon vergődik keresztül, átvág a "bűvös álmok erdején", ahol ha elalszik az ember, többé fel nem ébred. Ide járnak meghalni az öregek, mert nem akarnak társadalmunk terhére lenni. Meséik az életből, a valóságból szövődtek, mégis a démonok, a jó és rossz szellemek, a varázslatokban gyökerező fétishitet sugározzák. A könyv szerzőjének minden szavát az afrikai nép mély megértése, nagy szeretete és felemelkedésükbe vetett hite fűti át.

Bodor Árpád - Bonyhád ​és környéke
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hajdu Péter - Uráli ​népek
A ​mai finnugor és szamojéd népek germán, szláv, román és török népek közé ékelődve, szétszórtan élnek Európa közepén és keleti tájain, illetve Északnyugat-Szibériában. Az összefoglalóan urálinak nevezett nyelvcsaládnak szám szerint és kulturális teljesítményei alapján is legismertebb tagja a magyaron kívül a finn és az észt. E népek származásáról, történeti szerepéről, régi és mai kultúrájáról legközelebbi szomszédaik is meglehetősen tájékozatlanok, a távolabb élő, kisebb finnugor és szamojéd népekről pedig még a velük rokon finneknek és nekünk, magyaroknak sincsenek kellően megalapozott ismereteink. Az informálódás hiánya nyilván arra vezethető vissza, hogy a szélesebb közönségnek szánt összefoglaló tájékoztatás még nem született meg. Könyvünk ezt a mulasztást kívánja részben pótolni, az információ-átadás eszköze kíván lenni. Kötetünk célja az, hogy dokumentációs anyaggal illusztrált, tömör, modern, világos és tárgyilagos áttekintést adjon az uráli népek történetének alapvető problémáiról, művelődésük néhány jellegzetes megnyilvánulási formájáról. A kötetben szereplő tanulmányok szerzői ismert magyar és finn tudósok, akik több éves kutatómunkájuk eredményeit összegzik ezekben az írásokban, megismertetve az olvasót az uráli népek anyagi és szellemi kultúrájával, népművészetével, hiedelemvilágával, antropológiájával, a nyelvészet és régészet legújabb eredményeivel. A kötetet gazdag fotó- és ábraanyag illusztrálja.

Knud Rasmussen - Thulei ​utazás
Rasmussen ​dán sarkutazó, etnográfus. Életét az eszkimók közötti néprajzi kutatómunkának szenteli. Tevékenységét megkönnyíti, hogy anyja félvér eszkimó származású, ő maga a dánon kívül második anyanyelvként beszéli a grönlandi eszkimók nyelvét. Gyermekkorát Grönlandon tölti, s maga is megszerzi azokat az ismereteket, amelyek egyáltalán lehetővé teszik az eszkimók életét a magas észak hihetetlenül kemény természeti viszonyai közepette. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Dániában végzi, ahol földrajzot, geológiát, meteorológiát, botanikát, zoológiát, történelmet, nyelvészetet és néprajzot tanul, s ahol végül megtalálja életcélját, az eszkimók történelmének és kultúrájának feltárását. Társadalmi segítséggel létrehozza a "Thule" expedíciós és kereskedelmi bázist, ahonnan 1912 és 1924 között összesen öt nagyszabású expedíciót vezetett az eszkimók által lakott vidékre. A több esztendeig tartó úton európai és grönlandi eszkimó útitársaival nap mint nap a kanadai eszkimók életét élték. Lakhelyük éppen olyan hókunyhó volt, mint azoké, közlekedési eszközük a kutyaszán és a bőrből készített kajak. Táplálékukat is elsősorban vadászattal és halászattal kellett megszerezniük. Az anyanyelvként beszélt eszkimó nyelv, s a szokások elsajátítása tette lehetővé az alaszkai eszkimó törzsek tagjai barátságának és feltétlen bizalmának megnyerését. Ennek révén sikerült páratlan értékű néprajzi és történeti-archeológiai anyagot gyűjtenie és feltárnia az eszkimók mondavilágát, vallásos hiedelmeit, erkölcsi felfogását, családi és törzsi életét. Jelentősek az expedíció természettudományos, zoológiai, botanikai és földrajzi eredményei is. A kitűnően megírt könyv a felnőtt olvasók minden rétegének ajánlható, azonban 14 éven aluli gyerekek ne kölcsönözzék.

Jens Bjerre - Vad ​Új-Guinea
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Zsirai Miklós - Finnugor ​rokonságunk
E ​mű első kiadása 1937-ben látott napvilágot, s rögtön nagy sikert aratott mind a szakemberek, mind a művelt nagyközönség körében. Ez nem volt véletlen, hiszen Zsirai Miklós munkája máig is páratlanul teljes összefoglalása mindazon ismereteknek, amelyek finnugor nyelvrokonaink nyelvéről, lélekszámáról, történelméről, életmódjáról, irodalmáról, művészetéről, népszokásairól egyáltalán tudhatók. A kötetet sok-sok szemléletes rajz, valamint 206 egyedülállónak mondható fénykép gazdagítja. Ez utóbbiak bemutatják nyelvrokonaink (nemcsak a finnek és észtek, hanem az Oroszország területén élő kisebb finnugor népek: vogulok, osztjákok, mordvinok, cseremiszek, zürjének stb.) népviseletét, lakhelyét, használati tárgyait, mindennapi életét. A három nagyméretű térképmelléklet pedig e népek földrajzi elhelyezkedéséről és ennek változásairól tudósít. Zsirai Miklós könyve rendkívüli értékű tudományos munka, de a szerző - miként az igazán nagy tudósok - mindig egyszerűen, színesen fogalmaz, s így a FINNUGOR ROKONSÁGUNK nemcsak a finnugorság példa nélkülien gazdag enciklopédiája, hanem az első oldaltól az utolsóig lebilincselő olvasmány is. A kötetet terjedelmes Függelék zárja, amely a mű szerkezetét követve összegzi a finnugor népekről 1937 óta összegyűlt újabb ismereteket, s így az olvasó naprakész tájékoztatást kap nyelvrokonainkról az őstörténettől kezdve napjainkig.

A. F. Anyiszimov - Az ​ősközösségi társadalom szellemi élete
Hogyan ​keletkezett az emberiség? Hogyan alakult ki az ősközösségi társadalom szellemisége, milyen utakon és útvesztőkön keresztül jutott az ember oda, hogy a természetfölötti uralom fokozatos megszerzésével az ősember számára még irracionálisnak és misztikusnak tűnő elképzelések helyébe a tévképzetek eloszlatásával a valóságos okokat állítsa? Mi volt a munka szerepe az emberré válásban, milyen mértékben és módon tette képessé az embert arra, hogy a maga teljességében ismerje meg a világot, hogy a természet alkotó átalakításával biztosítsa fennmaradását? Mi volt a folklór és a néphagyományok szerepe az egyén és az ősközösség viszonyának alakulásában? Milyen etikai és morális normák szabályozták a társadalmi együttélést, hogyan fért meg egymás mellett tabu és exogámia? Milyen emocionális és pszichikai tényezők játszottak szerepet a vallás kialakulásában, miben állt a vallás és a tabu kapcsolatának lényege? Mindez hogyan és milyen mértékben befolyásolta az ősember életformáját, társas kapcsolatait? Hogyan alakult ki a beszéd, mi a beszéd és a gondolkodás kapcsolata? A magyar olvasóközönség előtt mind ez ideig ismeretlen szovjet etnográfus tudományos ismeretterjesztés igényével megírt műve a paleoantropológia, a paleo-archeológia és a folklór gazdag adattárát bemutatva az emberiség legősibb korszakába kalauzolja az olvasót. A maga nemében egyedülálló észak-szibériai archeológiai és etnológiai adatok bemutatásával és sokoldalú elemzésével ez az anyag ezúton első ízben válik magyar nyelven hozzáférhetővé. A könyv élvezetes, oldott stílusa az e témakör iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség egyetemes kultúrtörténeti ismereteit nagymértékben gyarapítja.

Artur Heye - Három ​világrész csavargója
Artur ​Heye, akit a kritika Jack Londonnal együtt szokott emlegetni, regényes útirajzában kalandos élete történetét mondja el. Bejárta az Óvilágot és az Újvilágot Kanadától Mexikóig, az egyiptomi piramisoktól az Atlasz-hegységig és Ugandáig. Volt hajósinas csempészhajón, potyautas amerikai vonatokon és oroszlánvadász Afrikában. Ahol kellett lóháton, teveháton vagy gyalog, ha tellett a pénzból előkelő utazóként, vagy expedíció vezetőjeként járta a világot - de sohasem maradt egy helyen egy hónapnál tovább. Csillapíthatatlan kalandvágya űzte, sohasem látott tájak, ismeretlen emberek, sohasem volt élmények felé. És élményekben nem volt hiány Heye kalandos élete folyamán. A csempészhajón hajótörést szenved, hajszál híján elpusztul az amerikai hóviharban, átéli az indiánok avatási szertartásait, Kongó és Uganda vad törzseinek vadász izgalmait, az aranyásók reménytelen küzdelmeit, az egyiptomi piramisok varázsát és az amerikai favágók nehéz sorsát. A nyugodt életet visszautasítja: lehetett volna farmer, saját földjén, vagy színházi munkás biztonságos, jól fizető állásban, de semmitől sem irtózik jobban, mint a nyárspolgári tespedéstől. Igazi romantikus lélek és emellett jó ítélőképességű, jó szemű, avatott tollú író, aki ki tudja választani élményei közül a lényegest, a jellemzőt, és mély szubjektivitással, művészi érzékletességgel tárja az olvasó elé. Szinte a szemünk előtt látjuk a tájat, amelyről ír, mintha magunk jártunk volna ott. Néhány vonással felvázolt emberi portréi élőek, hiszen kitűnően ismeri és szereti sorstársait, az elesetteket, a társadalom perifériáin tengődőket, azokat, akik kimenekültek a civilizált világból. Állatleírásai megindítóak. A kalandok izgalmasságát sohasem felejtjük el. Mindenütt friss, mindenütt ötletes, mindenütt érdeklődést keltő ez az írás. Az elbeszélés alaphangja enyhén ironikus. Ez a mosolygós fölény, ahogyan a szerző állandó életveszedelemben forgó életét ábrázolja, biztosítja, hogy nemcsak a kalandvágyó ifjúságnak, hanem a felnőttebb korosztályoknak is kedvelt olvasmánya lesz ez a könyv.