Kezdőbetűk

Bächer Iván - Rötúr
A ​Rötúr a szerző legnépszerűbb könyveinek egyike. Nagy szeretettel és kedves humorral megírt történeteken keresztül ismerjük meg az írót megszemélyesítő Gold Jenő őseinek hétköznapjait, ünnepeit, örömét és bá­na­tát. Az események a XX. század elejétől a nyolc­vanas évekig követik egymást: A Felvidékről a Józsefvárosba települt iparos déd­szü­lők nyugodt, békés életet élnek. Kisebbik lányuk Aranka azonban, a családi és történelmi viharokat elkerülendő Algériába költözik, majd onnan vissza a Baross utcába. És ezt ilyen-olyan lövöldözések miatt többször megismétli. A regény az 1997-es első kiadás óta most ötödször jelenik meg.

Bächer Iván - Világörökség
"Van-e ​különbség újságíró és hírlapíró között? Legalább akkora, mint turista és utazó között. Mint igásló és versenyló között. Mint az önkiszolgálóban vásárolható és az esztenán kapható juhtúró között. Vagy idevágóbban, Bächer Iván könyvéhez közelítve, egyben a különbség természetét is pontosabban érzékeltetve: legalább akkora, mint a kollektív mi és az egyéni én Erdély-képe között. Mint fénykép és festmény között." (Láng Zsolt)

Bächer Iván - A ​zongora helye
"Csak ​újsághoz ne kerülj" - hallgattam otthon gyerek- és ifjúkoromban az intést, amelyet súlyos családi tapasztalások hitelesítettek. Egy darabig el is kerültem a redakciókat, de aztán 1989 nyarán csak-csak ott ültem egy szerkesztőségi szobában. Azóta "írásra kötelezett munkatárs" vagyok, nemigen járok szerkesztőségbe be, nem ügyelek, nem bíbelődöm mások kézirataival, jobbadán azt, arról és úgy írok, amit, amiről és ahogyan akarok. És ami a legfontosabb: távol tarthatom magam a politikától. Csak akkor szólok ilyes ügyekhez, amikor már végképp nem bírom türtőztetni magam. Gyakran meg is bánom utólag, hogy szólásra ugrottam gondolatlanul. De azért néha próbálok gondolni, ha nem is végig, de egy darabig legalább. Így aztán előadódik, hogy később sem röstelkedem, legalábbis nem annyira. Ezek a nem nagyon bánt dolgok vannak összegyűjtve itt. És most, hogy összeraktam, lepődve látom: tizenkét év históriája ez, ahogyan én megéltem.

Bächer Iván - Haláltánc
- ​Na menjél! - Megyek. De ezt el akartam mondani. Hogy éppen olyan vagy, mint az Anna! Neked az egész élet csak egy téma. Egy nagy téma. De mi élünk ebben a rohadt életben, érted! Mi ebben élünk, és ebbe döglünk bele! Érted!? A jó, édes anyádat, érted!? Köszönés nélkül belépett a liftbe, magára csapta a vasajtót. Gold Jenő visszament a lakásba, be a szobába, a kuckóba, papírt kapott elő, lejegyezte gyorsan: "Neked az élet csak egy téma... olyan vagy... De mi élünk..." Betette a cetlit a fiókba, ment ki mosogatni. Mosogatás közben arra gondolt, ez még jó lehet fülszövegnek is egyszer.

Lackfi János - A ​buta felnőtt
Mit ​tanulhat egy okos gyerek egy buta felnőttől? Hát azt, hogy ő maga milyen. Ha jó erősen belenézel a szemembe, meglátod, ott vagy benne te is, örömeiddel, bánataiddal, fejen állva, talpon és hanyatt fekve. És ott vannak még sokan mások, kisfiúk, kislányok, pincérek, fűtők, pékek, fényképészek vagy éppen kőművesek. Megmagyarázni nem nagyon tudom neked ezt a fura világot, ezért inkább csak segítek, hogy észrevedd: milyen érdekes.

Závada Péter - Ahol ​megszakad
A ​Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet Phiai tagjaként ismernek, ám a dalszövegei mellett évek óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban is. Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.

Bodor Ádám - Sinistra ​körzet
Valahol ​a Kárpátok hegyláncai közt - mellékesen szólva: Európa közepén - egy velejéig irracionális világban játszódik Bodor Ádám regénye. Hősei egy bornírt társadalom foglyai - s ezenközben az öröklét számkivetettjei. Életük már-már civilizáción inneni, életviszonyaik tökéletesen szervezetlenek, tehát rendőrileg szükségképpen túlszervezettek, mindennapjaik a totális működésképtelenség szüntelen tudomásulvételével és megindító kijátszásával múlnak. Andrej Bodor a történetek elbeszélője és elszenvedője, hol alanya, hol tárgya tehát, papírjaitól és nevétől is megfosztatik, mikor megérkezik Dobrin "City"-be, a számára kijelölt lakhelyre, hogy fölkeresse nevelt fiát. Ami a regény szereplőivel és körülöttük történik, érthetetlen és borzalmas, mindazonáltal megérthető és körülményeik értelmezésével tökéletesen logikus, ami a legborzalmasabb, az történik a legtermészetesebben, leglogikusabban. S hogy ezt így érezzük, az Bodor Ádám rendkívüli írói-művészi erejének, ábrázolása pontosságának köszönhető, aminek révén fizikai és metafizikai, reális és irreális mintha nem is fogalmi ellentétpárok lennének, hanem a hiányokkal jelzett teljesség oszthatatlanságának egymásba érő, egymásba játszó felületei. Mert itt olyan világot kellett megmutatni, amelyből mindenki a maga módján menekül: külföldre (Andrej vagy Géza Hutira), halálba (Béla Bundasian), magányba (Géza Kökény) vagy a lefokozott, animális létbe, hogy ami nem embernek való, azt ne kelljen emberi öntudattal elviselni.

Szabó Magda - Tündér ​Lala
Irisz ​tündérkirálynő örök birodalma fölött beborult az ég: haragszik a varázsló, a hatalmas erejű szereket kotyvasztó vén Aterpater. Hiába öltötte fel a legszebb alakját - fövenyszőke hajú daliaként toppant a szép Irisz elé -, hiába festette ábrándos pillantású kékre eredetileg gonosz-piros szemét: a kétszázezer éves kérő kosarat kapott. S hogy miért? Az igazat kiáltó egyszarvú kis Gigi jóvoltából az országhatárokon belül ez már nem titok: a testőrök nagyszerű kapitánya, a délceg Amalfi áll az ügy hátterében. De kockázatos dolog egy varázslót kikosarazni. Aterpater - akinek már a körme is ősz az öregségtől - nagy ellenfél. És látszólag könnyű a dolga, mert rejtélyes módon eltűnik a királyi jogar. Elcsenője nem más, mint a tündéranya-szomorító kis Lala, Irisz szemefénye. Lala, aki nem szeret rubintáncot járni, aki soha nem akar szappanbuborékba utazni, aki Simon sassal barátkozik, és akinek - deríti ki diadalmasan a varázslói röntgenkészülék - emberszíve van. Ez pedig, a törvények értelmében igen nagy baj. És Irisz úgy érzi minden elveszett... A varázslatosan szép meseregény gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt maradandó élmény.

D. Tóth Kriszta - Lolával ​az élet
Anyának ​lenni a világ legnagyobb kalandja. A hagyományok, szokások és előítéletek miatt jó ideig csak áhítattal illett írni róla. Pedig anyának lenni tanulási, érlelődési folyamat is, tele kétségekkel, riadalmakkal és persze rengeteg boldogsággal. A Nők Lapja hasábjain két éve olvashatjuk D. Tóth Kriszta kislányáról, Loláról szóló történeteit. A könyv több ennél: nem egyszerűen a cikkek válogatott füzére, inkább Kriszta története. Nem babanapló, hanem kalandregény. Igaz történet, valós szereplőkkel, kíméletlen őszinteséggel, kedves humorral.

Erdős Virág - Másmilyen ​mesék
Erdős ​Virág „az egy extrém sport, felhajtasz egy szponzort, aztán nekimész fejjel a falnak. Erdős Virág az egy természeti katasztrófa, függőleges, tizenkét betű.” (Hazudós mese) "Nem ajánlom senkinek” írja a szerző „szigorúan kilencvenkilenc éven felülieknek” szóló provokatív könyve elején – mármint hogy azt nem ajánlja, hogy kikezdjenek vele, mert abból nyilván újabb kegyetlenül indulatos szövegek születnének. A Roskó Gábor abszurd rajzaival illusztrált „mesegyűjtemény” jobbára a klasszikus mesék figuráit használja fel a bulimiában szenvedő világfaló női Kisgömböctől kezdve a Világszép Nádszálkisasszonyig, a mi legkevésbé sem klasszikus (Erdősnél egyenesen apokaliptikus) világunkban, amely (ahogy a szerző mondja egy interjúban) „nem áll meg a küszöbünknél, és mindazoknak a szörnyűségeknek, amelyektől olyannyira szeretnénk elhatárolódni, valójában éppannyira vagyunk elkövetői, mint áldozatai, vagyis legszemélyesebb magánügyeink köre valójában sokkal tágabb, mintsem gondolnánk.” A szerző, aki írásaiban leginkább Parti Nagy Lajossal, Garaczi Lászlóval és Hazai Attilával tart rokonságot, repetitív szekvenciákban sulykolja belénk a szétesettség és a zavarodottság fájdalmát, az emberi gondolkodás klisékből épülő, önjáró gépezetét, méghozzá akasztófahumorral: „Bábelnek van egy tornya. / Bábelnek van egy tornya, / de még nem éri fel. // Bábelnek van egy tornya, / viszont megélhetési problémái nincsenek. / ... Bábelnek van egy tornya, / illetve nem neki, hanem / Noénak, és nem tornya, hanem mázlija, de mindegy. / ... Bábelnek van egy tornya, / de az istennek se kell. // ... Bábelnek van egy tornya, / de attól még nem kell rögtön /minden embert lezsidózni. // ... Bábelnek van egy tornya, / viszont - / több ötletem nincs.” (’Bábel tornya’, mint nyelvtani alakzat avagy folytasd a megkezdett mondatot). Egy másik vers-prózából azonban láthatjuk, hogy az efféle ötletek kifogyhatatlanok: „most rohanok, / hogy begyûjtsem a pontjaim / és megoldjam a gondjaim, / mert van még három életem - // (felettem a csillagos ég, / bennem meg egy ûrhajó, / és lenne még egy jó pár ennél sokkal durvább / ötletem.) (A reinkarnációs terápia elmélete a gyakorlatban, avagy Karola tíz élete).

Tar Sándor - A ​mi utcánk
"Valami ​lehet a levegőben mostanában, vagy csak a hőség teszi, érzi ember, állat, hogy valami nincs rendben. Dorogi lova, a Palkó például úgy issza a sört újabban, hogy felemeli a farkát közben. Mérő Lajos pedig a műfogát vesztette el valahol, de a sört ugyanúgy issza, talán kicsit kevesebbet, vagy csak Esztike, a pultos nem húz neki annyi vonást. Lajost valaki fejbe vágta egy fülledt, zavart éjszakán... Akkor tűnt el az az adonyi alak is, aki hozott patkánnyal rágcsálót irtott, és kedvelte, ha pofozzák. Azóta valami vibrál a levegőben." "Magyarországon megsokasodtak az 'írók'. Ezzel arányosan csökkent az írást tudók száma. Tar Sándor ezen kivételes kevesek közé tartozik." - Petri György "Tar Sándor 'ott' maradt, ahonnan a pályatársak lassanként kivonultak. Ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában." - Bodor Ádám

Grecsó Krisztián - Mellettem ​elférsz
Grecsó ​Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is. Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.

Kepes András - Tövispuszta
Kellő ​fantáziával a valóság is kitalálható. Kávéfoltos levelekből, megsárgult, tépett szélű dokumentumokból, elrongyolódott naplókból és felesleges tárgyak szagából próbálom összerakni ezt a történetet. Mindent én gyűjtöttem a behívóparancstól a kitelepítési határozatig és az egymásnak ellentmondó önéletrajzokig, a koronás ezüstkanáltól a tulipános ládáig, a chanuka gyertyatartótól a vásári Krisztus-képig és a felfújható Buddháig. Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vicsorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. Akár egy szappanopera. Vagy mint a történelmünk. De, azt gondoltam, valakinek el kell mesélnie, hátha az igazság helyett mondogatott és a valóság helyett megélt történetek összeillesztve valósággá válnak. A könyv egyik hőse én vagyok. Hogy melyik, azt egyelőre nem árulom el. Nagyjából mindegy is. Ne reménykedj, nem fogsz rájönni. Egyes szám harmadik személyben írok magamról, kellő távolságtartással és öngúnnyal, ahogy ilyen esetben elvárható, azontúl persze mély együttérzéssel és önámítással, helyenként önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk.

Bächer Iván - Kószáló
A ​Kószáló egy útikönyv. Nem szokványos, de speciális útikönyv. A szerző útjainak könyve. A szerző nem szeret utazni már. Otthon szeret ülni, és az otthoni tájban kószálni délutánonként kicsit. De néha mégis útra kél. Nem lenne módja visszatérni különben. Meg nem lenne mivel az otthont összevetni. Amszterdamtól Kolozsvárig vannak itt úti vázlatok. De teljességre törésről még csak véletlenül sem lehet szó. A szerző nem utazik, csak odacsöppen valahová. Eltébolyog. Kiruccan. Nyakon csípik, és elviszik. Gyakorta komoly sleppel megy, hogy otthon érezze magát idegenben is. És úgy is érzi. Kóstolók ezek csak, innen-onnan, Európa és Magyarország végtelen gazdagságú asztaláról fölkapkodott vendég- és hazafalatkák.

Kukorelly Endre - Mennyit ​hibázok, te úristen
Kukorelly ​Endre a nagysikerű TündérVölgy és Ezer és 3 című regénye után versekkel jelentkezik. Tíz év után jelenik meg új verseskötete: szigorúan válogatott,fanyar, melankolikus és játékosan üde versek – megőrizve a Kukorelly-líra utánozhatatlan hangját.

Krusovszky Dénes - Elromlani ​milyen
Krusovszky ​Dénes a legújabb magyar költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. Rangos folyóiratok évek óta közlik verseit - második kötete ezekből készült, szigorú válogatás eredménye. Verseiben nyoma sincs a pályakezdők útkeresésének, költői mutálásának - ellenkezőleg: érett, fegyelmezett, tudatosan építkező líra az övé. Az _Elromlani milyen_ a kortárs magyar költészet fontos eseménye.

Bartis Attila - Tizenegy ​novella
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kányádi Sándor - Sörény ​és koponya
A ​szigorú, tömör négysorosok, a "körömversek" végső formára csiszolt, tényszerű közlései új színt jelentenek a kolozsvári poéta, Kányádi Sándor lírájában. A megalázott, lelkében megtiport, nyelvében, kultúrájában, nemegyszer létében veszélyeztetett romániai magyarság sorsának kibeszélőjeként a "gerinc állapotáról vall bennük, általuk a költő, s vall a maga emberi-költői rettegéséről: meddig maradhat ember az ember, meddig maradhat töretlen a gerinc, gyötörtetéseiben ép a lélek. De új a gondolatok kozmikus futása is a Vannak vidékek ..., a Históriás énekek, a Szürke szonettek, az Űrsorompó élőbeszédszerű, mégis rímes-ritmikus végtájú, szellemtől ragyogó, mélylélektani élességű, létmélységeket bejáró verseiben. Kányádi Sándor tévedhetetlenül a kisebbségi lét költője, sorstársainak verssel világító lámpása, de nem véletlenül üzenhet a "Dél keresztje" alatt élő "véreink": üzennek a költemények minden, emberségében megsértet, jogaiban gátolt, megszomorított sorsának. Évtizede, az utolsó kötet "fekete-piros" verseiben valamivel, hajszálnyival több volt a remény. A Sörény és koponya "zokogó" költője már csak abban bízik: véshet talán egy vonást, mondhat "bár egy miatyánkot", írnoki alázattal rögzítheti a kort, a pillanatot. Elmúlhatatlanná teheti élete és életük gyötrelmeit. A költő felnőtt a szerephez. A 60. születésnapra készült Sörény és koponya lírikusa az élményit átélő, egyszermind intellektuálisan megítélő művész helyzetéből fogalmaz: létérvényű, közösségi érdekű ítéleteket.

Attila Bartis - Tranquility
Tranquility ​is narrated by a writer, Andor Weér, and is a novel about the three very damaged women in his life and their intertwined relationships. The novel begins with the funeral of his mother, whom he can finally lay to rest. For fifteen years they lived together in the same apartment that she refused to leave, for fifteen years he had to endure here questioning ("Wherehaveyoubeenson?") and general misanthropy. Andor's sister, Judit, was a very talented and dedicated violinist, a budding star who defected to the West as soon as she could -- to escape Mom more than Communism, defection offering a buffer that she hoped would keep her at a safe distance, so that she would not longer have to try to erase herself, as Bartis nicely has her try to do. Overbearing Mom was a star in her own right, a famous actress, but her career came to an abrupt halt as soon as her daughter betrayed the motherland. The authorities tried to get her to entice Judit back, and when she couldn't she went so far as to declare that her daughter was dead to her and even went through a semi-mock funeral, complete with coffin (an impressive but awful and creepy scene). Judit stayed abroad, the authorities were unimpressed, and Rebeka Weér's acting career was over; henceforward she stayed in her apartment, and woe any uninvited guest who wanted to drop by for a visit ..... Andor can only stand up to Mom so much, but he does escape for short bursts. He tries to maintain the fiction of Judit staying in touch with her family by penning letters in her name and then having people who travel abroad send them, but Judit herself is never heard from again; as it turns out, the promising star was too damaged by Mom to truly make good a complete escape and turned to erasing herself again. Andor eventually finds a lover, Eszter, but she also comes with a lot of baggage, and it's a complicated relationship that develops. Mrs. Weér is no help, her reaction when Andor shows up at their doorstep with Eszter enough to scare anyone off. And it's not a matter of Andor standing up to his mother: this lady is such a single-minded, narcissistic, paranoid loon that there's nothing to be done -- until she finally conveniently dies. Rebeka Weér's strong, if highly unpleasant, personality certainly give Tranquility much of its momentum (careening through domestic catastrophes), but undriven Andor slows things down again. He and his fumblings -- and detours like a reading tour or his small attempts at escape from Mom, at least for a few days or hours -- are probably a necessary antidote to his mother's insanity, but leave the book oddly bogged down. Andor's relationships with Judit and Eszter -- especially that vacuum that Judit leaves behind, and which turns out to be even greater than he had imagined -- are well done, but there are an awful lot of deeply damaged souls the Bartis is juggling here. Yes, there's a comic side to it all too, especially Mom's paranoid insanities, but it's no pretty picture. The political leads to the personal: each of the women is, in a way, determined by political circumstances -- Juidt by that East-West divide that it would cost too much for her to cross back into, Rebeka by the authorities' control over who can and can't appear on the stage, and Eszter's more complicated childhood background. But aside from their causal effect, politics doesn't play much of a role in the story, even as Hungary is rapidly changing around them. Rebeka remains in her tiny bubble, unable and unwilling in any way to participate in the real world. And Andor is torn between all of this, buffeted around by the women in (and out of) his life. An interesting and very vivid psychological study, with some impressive scenes, but also some very difficult-to-take characters.

Lackfi János - Heni ​és a hajmeresztő terv
Van ​valamerre, ha máshol nem, hát ebben a könyvben, egy kisváros, a neve Ozsonnád. Akad itt iskola, kocsma, templom, kerekes kút és Jolánbusz, no meg Mámori-tó és Hencegi-erdő. Aztán van ám itt két ovis, Beni és Szabi, no meg két komoly iskolás lány is, Heni és Ági. Első hajmeresztő kalandjukat közösen olvashatják már olvasni tudó kicsik és velük együtt olvasó nagyok.