Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


bmgrapes
5.0/5

Amikor ​ezeket a sorokat írom, már 196 értékelés van fenn itt erről a könyvről, ezért rendhagyó leszek. Elmesélem közös történetünket, mert az Egri csillagoknak és nekem komoly közös múltunk van.
Tízéves koromban apám elvitt a főnökéhez egy esti partira. Baromira unatkoztam a sok felnőtt közt, és véletlenül a kezembe akadt ez a könyv. Elkezdtem olvasni, és azután nagyon bánatos voltam, mikor hazamentünk, és el kellett válnom Tőle. Szerencsére néhány hét múlva úttörőavatás volt (akkor még volt ilyen :D), és ajándékként megkaptam Őt.
Két hét alatt felfaltam, majd súlyos elvonási tüneteim lettek, tehát egy hónap múlva újraolvastam. Névnapomra egy egri kirándulást kértem, és csak ámuldoztam a katakombákban, és természetesen lefotóztam Gárdonyi sírját, ahol mint ismert, “csak a teste” van. .Az elkövetkező két évben még háromszor olvastam el Őt, de ezután eldugta anyukám “olvass mást is” felszólítással. Csak húsz év múlva akadtunk újra egymásra, de azóta újra elválaszthatatlanok lettünk. Amikor valamelyik lányomnak kötelező olvasmány lett, mindig én olvastam fel, pedig már egyedül is boldogultak volna vele. Igazából nekem volt szükségem az élményre. :)
Mi ennek a rajongásnak az oka?
Egyszerű. van benne minden: szerelem, történelem, humor, kaland.


Klodette
4.0/5

Egyszerűen ​képtelen vagyok elszakadni Egertől, pedig lassan már egy hete, hogy hazajöttünk. :( Szomorú, de akkor is igaz. Eger pedig csodálatos város. Mindenkinek el kell mennie oda, legalább egyszer.
Az Egri csillagokat még általános iskolában ,,olvastam" és azért az idézőjel, mert kimondottan szenvedtem vele, így néha anyukám is besegített pár fejezet erejéig. Most viszont, évekkel később, immáron felnőtt fejjel, sokkal, de sokkal jobban tudtam értékelni.
A kedvenceim természetesen Dobó kapitány és Bornemissza voltak. Igazi hősök ők, akik valóban éltek. Ez jó érzésekkel és reménnyel töltött el.
Kimondottan haragudtam Szulejmán szultánra és Jumurdzsákra is. Kövezzetek meg, de Vicuskától sem voltam elájulva.
Gárdonyi Géza kivételesen írt, ez tagadhatatlan. A stílusa számomra elég gördülékenynek bizonyult, de lassan haladtam az olvasással, mert nem volt mindig időm.
Örülök, hogy újraolvastam, mert tanulságos volt, több szempontból is. Lehet, hogy újra elő kellene vennem a régi, iskolai kötelezőket, mert most sokkal jobban szeretném és értékelném őket? Elképzelhető és mindenképpen meggondolandó. :)


Ibanez
5.0/5

“Az ​az első, fiam, hogy ne féljen a legény. A többi aztán megjön magától is.”

A tízcsillagos könyv. Plusz szerintem az, amit életem során a legtöbbször olvastam (de az első háromban biztos, hogy benne van). Meglátva a szégyenletesen kevés 78%-ot kicsit bekukkantottam a rossz értékelések közé, hogy vajon miért… ja, igen, hogy 90%-uk úgy értékeli, hogy valamikor, nagyon régen kötelező volt és gyerekkorukban el kellett olvasni és annyira emlékeznek, hogy unalmas volt… Na igen, kérem szépen. Én is emlékszem, hogy utáltam a Bánk bánt, Az ember tragédiáját, A kőszívű ember fiait és még sorolhatnám, de nem fogok leülni huszonöt évvel később, hogy egy csillagot adva értékeljem, hogy nem tetszett (majd egyszer újraolvasom és akkor igen). Örülnék, ha az értékelők nem egy homályos, gyermekkori érzetükre hivatkozva húznának le könyveket (azon meg egyszerűen nyerítenem kell, hogy milyen könyveknél virít 90%-nál magasabb értékelés). Külön köszönet @boglinc-nak, aki nagyon korrekt értékelésében elismerte, hogy újra kellene olvasnia a kötetet, s így csillagozás nélkül adta le voksát, remélem, újraolvasod majd és tetszeni is fog ! :-D

Bizonyára gyerekként sokakat megijesztett a kötet oldalszáma és tartalma, így volt ezzel a nővérem is. Mikor megkapta kötelező olvasmányként (jól látom, hogy hatodik osztályban? volt kötelező), odajött hozzám (3.5 évvel vagyok fiatalabb, ergo 2-3-os lehettem), hogy olvastad, ugye, mondd el, mi van benne, hogy felelhessek belőle. És én elmondtam. Mert már olvastam! :-D Már akkor is imádtam és most is, két éve is olvastam de még a molyon se jelöltem, de most rájöttem, hogy nem írtam még értékelést, úgyhogy ideje volt erre hivatkozva (napersze) újraolvasni :-D

Mi a fene az, ami nem tetszik ebben a könyvben másoknak? Ez a könyv tele van humorral, csatával, fordulattal, eszes, bátor, erős férfiakkal (sóhajt, főleg a mai romantikus regények “macsóira” gondolva), s tegyük hozzá: nőkkel, valamint hazafias érzelmekkel, történelemmel. Lehet belőle tanulni, lehet rajta elgondolkodni, lehet rajta izgulni! Olvasása közben még én, aki nem tartom magam egyáltalán hazafinak, legszívesebben időgépbe ülnék és visszamennék oda, hogy bemehessek a várba és büszke magyarként harcolhassak a többiekkel! Akkor is, amikor borzongató a látvány (és tényleg, gondoljátok magatok a várfalra, és erre a látványra és hogy valaki ezt tényleg látta-átélte-megharcolta! hát nem borzongtok bele?!):

“Százötvenezernyi emberarcú fenevad. Nagyobb részüket a zsenge gyermekkortól nyilazásra, lövésre, falmászásra, tábori életre nevelték. Kardjuk Damaszkuszban készült, vértjük derbendi acél, lándzsájuk hindosztáni mesterkovácsoktól való, ágyúikat Európa legjobb öntői alkotják meg, puskaporuk, golyójuk, fegyverük mérhetetlen és megszámlálhatatlan.
S velük szemben?
Itt áll ez a kis vár, s benne alig kétezer ember, s alig hat régi, hitvány ágyú meg holmi lyukas vasrudak: ágyúnak nevezett szakállas puskák."

Gárdonyi gyönyörűen ír, annyira magyarosan, szeretettel telve, szívvel-lélekkel, hogy az ember szíve összefacsarodik:
A pad még ott áll az udvar közepén. Körülötte a nagy diófa láda töredékei, könyvek, gabonahulladék, elgázolt szobai virágok, széklábak, edénycserepek. S a lábatörött asztal mellett egy fekete ruhás öregasszony, aki hanyatt fekszik, a két karját szétnyújtva. S fekete vértócsa van körülötte.
Az a papnak az édesanyja.
- Itthon vagyunk – mondotta a pap, Gergelyre fordítva könnyekben ázó orcáját."

Ugyanakkor számtalanszor (még a csaták között is) átszövi a humor a regényt, amit főleg Tulipánnak, illetve a cigánynak köszönhetünk:
“- No, maga eszes ember! – szólt őszinte elismeréssel a diák.
- Meghiszem azt! – felelte Tulipán. – Túljárok én még a feleségem eszén is.
S jónak látta utánatenni:
- Mikor józan vagyok."

“- No, cigány – mondja -, te nem kapsz még csak nemességet se. Te még egy törököt se ütöttél agyon.
- Hát tehetek én róla? – feleli a cigány. – Egy se gyün oda, ahun én állok, verje meg a Devla!"

A szereplők nagyon jól kidolgozottak, köszönhetően annak is, hogy már évekkel korábban megismerjük őket és követjük sorsukat. Nemcsak Gergőét és Éváét, de Dobót, Mekcseyt, Sárközit és sok más “mellékszereplőt” is. Így mire Egerbe érkezünk, már mind jó ismerős, izgulhatunk értük rendesen. Hatalmas elszántság, bátorság van bennük, s ha belegondolunk, hogy abban az időben milyen sebeket kaptak (és milyen orvosi segítséget), hát, megnézném, a mai bátrak közül hányan állnának oda a várfalakra!
“Nekem férfiak kellenek. Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl.”

S végezetül:

“Itt mindenki a hazát védi. Ha vér kell, vérrel. Ha élet kell, élettel. De ne mondhassa azt ránk a jövendő nemzedék, hogy azok a magyarok, akik 1552-ben itt éltek, nem érdemelték meg a magyar nevet.”

MEGÉRDEMLIK!


sophie
5.0/5

Nagyon ​jó. Nagyon jó ötlet volt Bitskei Tiborra bízni. Nagyon tud bánni a hangjával. És ez az orgánum …akár el is hihetném, hogy szemtanú, ha nem egyenesen egy várvédő vitéz. És amikor például a veszteségeket sorolja a végén … lehet, hogy tényleg sírva fakadt.
Hogy őmiatta éreztem, hogy ez egy csodálatos könyv, izgalmas és életszerű, vagy mástól, az már sosem derül ki. Úgy emlékszem, gyerekkoromban Vicát bírtam a legjobban, a filmben meg a cigányt és Jumurdzsákot, most már azért más dolgokat is belelátok.


gumicukor
5.0/5

Ledkedvencebb ​kötelezőm!


pwz
4.5/5

Sokadik ​újraolvasás az első olvasás (1978) után 38 évvel (2016)!
Az Egri csillagok az egyik kedvencem, be is van jelölve! Mégis – nekem, mint feketeöves ötcsillagozónak – csak 4,5 csillag van az értékelésemnél és ezen már nem is változtatok. Pedig tősgyökeres egri vagyok, mi az anyatejjel együtt szívjuk magunkba ezt a történetet. Mindjárt le is írom, hogy miért MARAD a régen bejelölt 4,5 csillag.

Először is, nem, nem jön ki a könyökömön a történet. :) Pedig az első olvasásom még a 2. osztály után, az 1978-as nyári szünetben volt. (Tudom, 6. osztályban a kötelező, de mi különcök voltunk…) Előtte megkaptam Nagymamáméktól a könyvet és a barátommal együtt elhatároztuk, hogy mi bizony nyáron ezt elolvassuk, szeptemberben meg kitárgyaljuk a különbségeket a filmmel! Az értéssel nem lehetett akkora bajunk, mert a filmet már akkor is „ezerszer” láttuk. A helyszíneket – az egrieket – tökéletesen ismertük, elvégre a régi V. számú Általános Iskola 512. sz. Dobó István Úttörőcsapatába vettek fel bennünket, mint kisdobosokat, így már csak e miatt is sűrűn megfordultunk a várban. Ott is volt mozi, nem egyszer vetítették nekünk a filmet és a TV-ben is minden évben legalább egyszer levetítették + ne feledjük a diafilmet sem!!!! Az is ovis kortól az alap volt! :D (Hol volt még akkor az alternatív verzió a L’art pour l’art Társulat tolmácsolásában! ;D)
https://www.youtube.com/watch?v=HvPO5uukwlY
Szerintem egriként sokkal könnyebb mindent elképzelni, hiszen ha csak kinéztünk az iskola ablakán, akkor – nem csak a stadiont, de – a várat is láthattuk.
Később sok helyről hallottam azt, hogy az Egri csillagok „kultuszt” egy kicsit „túltoltuk”, mi, egriek, hiszen a városban kis túlzással minden a Dobó-Bornemissza-Gárdonyi aranyháromszögben „mozog”. Na, ja! Mindhárom elnevezéssel van középiskola a városban, én is pl. a Gárdonyiba jártam. A színház is Gárdonyi, az utcákról nem is beszélve. Egész bővített Egri csillagok-univerzumunk van Ceceytől Mekcseyn át Zoltayig! ;) De ez jó! Észrevétlenül belénk ivódik az a történet, amit a meglevő tényekhez Gárdonyi írói fantáziája kerekített. Ha valaki elmegy a Gárdonyi házba és ott meghallgat egy idegenvezetést, elképesztő dolgokat hall – és lát – az író szívós kutatómunkájáról, mindezt még az 1890-es évek végéről. Ezt mi megint csak tálcán kaptuk, már ovis kortól, hiszen minket már akkor felvittek az óvodás csoportunkkal a várba!
Aztán ahogy nőttünk, egyre többet tudtunk meg mi is arról a bizonyos 1552-es ostromról, az 1596-os vesztes ostromról, a 15-16. századi végvári létről, az Egerben majdnem 100 éves török világról. Aki kicsit is fogékony volt közülünk a témára, az menthetetlen volt.
Még 18 évesen is kaptam ebben a témában újdonságot, méghozzá ott, ahonnan nem is vártam: a katonaságtól. Tudtam én, hogy az 1968-as film nem itt, Egerben forgott, mert a környező dombok már beépültek, de valahogy mindez nem tudatosult bennem! Csak akkor, amikor Pilisborosjenő és Csobánka között egy „kellemes” harcászati kiképzéssel, robbantgatással és menetgyakorlattal zárult nap után a kiképzőnk megkérdezte: „Kinek van kedve elmenni az egri várba?” Mint egri, azonnal jelentkeztem, hogy “mennék én, mert az eltávot jelentene nekem”. Erre nevetve mondta, hogy “nem kell olyan messzire menni a sátraktól, csak még egy kis esti gyakorlás, könnyített menetfelszereléssel, a menetnótákat gyakorolva”. :) Lekonyult a többség, de aztán a beígért hétvégi eltáv ezért a „kis esti drillért” megtette a hatását: a bakancsok kipucolva, ruha rendben kikefélve, mehetett a menet. No, amikor megpillantottam a „díszlet várat”, belülről kifelé nézhettem a környező dombok felé és még a Teve-sziklához is elmentünk, minden a helyére került a filmmel kapcsolatban is! :D
https://www.youtube.com/watch?v=eCN-6ny0yus

  • * *
    Azóta hány filmet forgattak errefelé! Pl. a Holdhercegnő-t! 9:53-tól felbukkan az „Egri vár”, ami 10:57-től „átcsap” a turai Schlossberger-kastélyra! ;D
    https://www.youtube.com/watch?v=ocpysjGsHTY
  • * *
    És itt van a kutya (4,5 csillag) elásva! Ifjonc és a várjátékokban nem egyszer résztvevő gyerekként miután néhányszor végignyálaztam az Egri csillagok-at, később, amikor elővettem, akkor már nem egyszer a NEGYEDIK RÉSZ-től, EGER VESZEDELME-től indultam. A többit elhagytam! Bocsánatos bűn, hogy egri gyerekként ezt tettem? Nem tudom! :D De így volt és valószínűleg ezért volt bennem valami hiányérzet. A türelmetlen EGRI gyerek a kisgyerkőcös, ifjonti kalandozós részt át akarta minél előbb ugorni. Jöjjön a lényeg, mi volt jó 400 évvel korábban a mai város és a vár területén!
    Aztán most olvasva már bizony azt kell írnom, hogy kell, nagyon is kell az az előzmény! Így lett a történet kerek. No de, mást érez a gyerek és mást a felnőtt.
    Örülök, hogy itt élhetek, egri lehetek, hogy van egy ilyen történet, ami a városhoz kötődik. Nemzeti emlékhely lett a vár, folyamatosan szépül, egyre több olyan hely (Szép-bástya, Várkert, Várfal sétány) nyílik meg ismét, amit régen nem látott ember. És még nincs vége a fejlesztéseknek! :D
    Viszont ez a könyv – nekem – örök kedvenc lesz, a 4,5 csillag ellenére is. :D Most is azt az 1978-as könyvet olvastam, mint 38 éve…, a papír borító már nincs meg, tropára ment, de a könyv még egyben van! :D

Uzsonna
5.0/5

Gyermekkori ​nagy kedvenc, már a kötelező előtt is elolvastam.

ÚJRAOLVASÁS 2013.
Olyan volt olvasni ezt a történetet, mint egy jót lubickolni önfeledten … akár egy patak vizében… Fokozatosan kerültek le rólam is a “ruhák” és én is feledtem a “Szürkét”, és nem érdekelt a “török-veszély”.
Gyerekkoromban főleg a könyv romantikusabb, mesésebb áramlataival sodortattam magam, az ostromjeleneteknél, seregszemléknél kicsit megfeneklettem, de abszolút kedvenc lett a könyv.
Most egy kicsit tudatosabban kellett “fürdőznöm”, és alaposan megfigyelni mindent, hiszen egy tábort szeretnénk tartani majd a legfőbb helyszínen, Egerben. Tehát gondosan követtem az áramlatokat, eseményeket és a realisztikusabb részeket is becsülettel, nem kapkodva átúsztam.
Most félig a parton állván (amíg a tábor véget nem ér, addig nem nyomom meg a Befejeztem gombot) kijelenthetem, hogy továbbra is marad a kedvencek között ez a könyv. Tetszett a szerkezete, a meseszövése, a nyelvezete, a humora, az ábrázolásmódja, a jellemek (még így feketén-fehéren, fejlődés nélkül is), a mondanivaló, és élvezet volt hagyni, hogy ezek a hullámok időnként beborítsanak: beborítsák a szívem-lelkem, és remélem, ezzel egy kicsit “egrivé” válok én magam is.


kvzs
5.0/5

Kölyökként ​imádtam ezt a könyvet, meg sem tudom számolni, hogy hányszor olvastam el. Évek óta ért az újraolvasása, csak azt nem értem, hogy miért vártam vele ennyit… Ez a könyv ugyanis felnőttként is nagyon szórakoztató. Van benne kaland, izgalom, szerelem, történelem (ráadásul talán jobban bemutatja és megérteti a kor viszonyait, mint a történelem könyvek), ármány, és a korona, az ostrom (igen, lányként is imádtam már sok-sok évvel ezelőtt is az ostromot). Érettebb fejjel még a szöveg és a történetszövés szépségét, és a könyv humorát is jobban tudtam értékelni. Néha szinte katartikus élményem volt, ami bizony nálam nagy szó.
Magamban ma sokadjára megállapítottam, hogy Móricz mellett Gárdonyi is nagy mesélőnk, és sajnos én mindkettőnek adós vagyok sok-sok olvasással.
(Imádtam, hogy ha megjelentem valahol a könyvvel, biztos, hogy mindenkinek volt róla valami története, vagy megjegyzése)


tonks
5.0/5

Már ​rég könyvmoly voltam, mikor ez lett a kötelező olvasmányom az iskolában, és az a nyár számomra az Egri csillagokról szólt: háromszor olvastam újra, a filmet is egy csomószor megnéztem és mikor az év végén Egerbe mentünk osztálykirándulásra, hát nem volt nálam boldogabb gyerkőc. Máig féltett kincsként őrzöm az ott készített érmémet :)
Imádom Egert, imádom az Egri csillagokat, az értékeket, melyeket képvisel, a történetet, a felnőtt fejjel néha már szirupos megnyilvánulásokat, a kalandok szövevényét, a magyarságot dicsőítő és a jelzőt büszkén viselő szereplőket, a történelem szelét, azt, hogy megismerhetem milyen is lehetett akkor az élet. Mikor anyukám hazahozott egy jókora, 1943-as illusztrált kiadást, hát biztosan tudtam, hogy ebből újraolvasás lesz, annyira jó még csak kézben tartani is.
Az évek során mindig változott, hogy melyik a kedvenc részem, mi érdekel a legjobban: az egri nők talán, vagy Török Bálint kiszabadítása, az ostrom #biztos kevés lány ábrándozik arról hogy karddal harcoló hősies katona lesz, de én 13 évesen még fahusánggal gyepáltam a képzeletbeli törököt a kertben#, Gergely és Éva, Jumurdzsák története, a mellékkarakterek (Gáspár a legelején, vagy Mekcsey), de az mindig megegyezett, hogy túl gyorsan fogytak a lapok. Most is, pedig 655 oldalt azért nehezen lehet szaporának nevezni.
Most a kedvenc részem az erdélyi lányszöktetés volt, valószínűleg mert amúgy is romantikus hangulatban vagyok.

Hihetetlen, de ez volt a 10. újraolvasásom, de már most tudom, hogy nem az utolsó.


Hosszú ​múltra tekint vissza az én „kapcsolatom” ezzel a regénnyel. Ahogy azt már néhány korábbi alkalommal említettem, én nem itt jártam iskolába, így ez nekem soha nem volt kötelező. Legalábbis olyan iskolai kötelező olvasmány, mert egyébként édesapám kétszer is próbált rávenni, hogy elolvassam gyerek-, illetve kamaszkoromban. Mindkét alkalommal csak az első néhány fejezetig sikerült eljutnom. Mivel magyar történelmet sem tanultam az iskolában (bár apám igyekezett elmagyarázni az akkori kor legfontosabb eseményeit) iszonyatosan zavart, hogy alapvető dolgokat nem értettem a regény történelmi hátteréből. Első olvasásnál még azt nem fogtam fel, hogy „ki, kivel van”, és miért van három oldal és nem csak kettő, mint a mesékben vagy a többi akkor olvasott történelmi/kalandregényekben: a jó (magyarok) és a rossz (törökök). A német vonatkozás felfogása már túl sok volt nekem és eldobtam a könyvet. Kamaszkoromban, amikor ez konkrétan már nem zavart, az idegesített, hogy éreztem, nagyon sok mindent kellett volna tudnom (tanulnom) az előzményekről, hogy megértsem. Hiszen nem kizárólag a cselekményszál a lényeges, hanem a politikai és hatalmi viszonyok is, meg az előtte, illetve a közvetlen utána levő történelmi mérföldköveknek az ismerete. Kétnyelvű francia szakos létemre ahhoz viszonyítottam, hogy gimiben volt külön francia történelem óránk, és úgy olvastam akkor Az elátkozott királyokat, hogy volt egy használható tudásom arról a korról és történelmi környezetről, amiről olvastam.

Ez a két első csalódásom annyira meghatározó volt, hogy nagyon sokáig kerültem az Egri csillagokat. A filmet láttam jó sok évvel ezelőtt, de úgy néztem, mint egy kalandfilmet: nem figyeltem oda különösebben, már nem is próbáltam megérteni mi, merre, hogyan és miért. Úgy ment át rajtam, hogy most, amikor kézbe vettem ismét a regényt, szinte semmire nem emlékeztem a filmből, így végigizgultam az egészet.

Így felnőtt fejjel, sokkal nagyobb háttérrel rendelkezve és hozzátéve, hogy a történelmi regények a kedvenc olvasmányaim közé tartoznak, és úgy, hogy megismertem Gárdonyit és megszerettem az Ida regényének köszönhetően, az Egri csillagok egy hatalmas élmény volt! A karakterek, a történetvezetés, a rengeteg történelmi részlet, amit most imádtam – például a török hadsereg leírása, a különböző fegyvernemek ismertetése, a vár ostrom előtti megszervezése, az ostrom közben lezajlott harci jelenetek – a nyelvezet és a stílus, minden nagyon érdekes volt, izgalmas és megható. Az ostrom utolsó napjainál már itt toporzékoltam, hogy úgy odamennék segíteni nekik, annyira beleéltem magam.

Az ember fellélegzik, hogy vége az ostromnak, majd amikor rájön, hogy ezzel egyben a regénynek is, akkor a megkönnyebbülést beárnyékolja az a furcsa üresség, amit akkor érzünk, ha egy nagyon jó könyv utolsó oldalához érve kitépnek bennünket abból a világból, amiben olvasás közben éltünk…