Magánélet ​a görög aranykorban

Richard Rudgley - A ​kőkor elveszett civilizációi
A ​kőkor merész és vállalkozó szellemű felfedezői már jóval a nagy földrajzi felfedezések előtt megismerték a világ nagyobb földterületeit. Az ősi sumerok első írásos feljegyzései olyan újkőkori jegyeket viselnek magukon, melyek egyértelműen őskőkori eredetre utalnak. A civilizált társadalmak matematikai és csillagászati ismeretei a kőkor tudományos eredményeit tükrözik. Az olyan technológiai és ipari tevékenységek, mint például a szerszámkészítés, a bányászat vagy a pirotechnika, mind-mind a kőkorból származnak, sőt még a fontos orvosi tevékenységek is, ideértve az olyan sebészeti beavatkozásokat is, mint a koponyaékelés...

Jacques Attali - A ​nomád ember
Vándorélet...Az ​ember az utazások szülötte; úgy testileg, mint lelkileg vándorlásra teremtetett...A nagy ívű, érdekfeszítő könyv óriási, élményekben gazdag és kalandos időutazásra csábít. Olvasása közben az általában tanítottól egészen eltérő kép rajzolódik elénk a szkíták, a hunok, a magyarok kultúrájáról és e népek történelemben betöltött szerepéről. Az elmúlt dolgok összefüggéseinek rendezésével egyben rohanó korunk és civilizációnk jövője is új megvilágítást kap Attali mester gondolatainak fényében....

Aczél Endre - Acélsodrony ​- A hatvanas évek
Az ​Acélsodrony a politika, a szellem, a kultúra, a művészet és a sport közelmúltjának évtizedeibe kalauzolja az olvasót. Ez a kötet a hatvanas évekbe. Az akkori történések – általában jelentős dolgok, teljesítmények – felidézése nosztalgikus élményeket ébreszthet azokban, akik már felnőtt fejjel élték át a kérdéses időket, ugyanakkor ismeretforrás mindazoknak, akik semmit vagy csak nagyon keveset tudnak az apáik által megéltekről. A nemtudás nagy baj, a múlttal szembeni közöny még nagyobb. Tapasztalatom szerint azoknak, akik ma kerülnek ki az iskolapadokból, a „kádárinak” mondott évtizedekről, a Magyarországon és a hazánkat körülvevő világban akkoriban lezajlott eseményekről még csak sejtelmük sincs. Holott a „konszolidált Kádár-korszak” kezdete és a kubai rakétaválságot követő enyhülés, de azt is mondhatnám, Csontváry újrafelfedezése, Marilyn Monroe öngyilkossága vagy a francia filmes újhullám megszületése óta közel fél évszázad telt el már. Ez a kötet, a 60-as, 70-es és 80-as évekről tervezett sorozat első darabja, megpróbálja pótolni azt a megbocsáthatatlan mulasztást, amit a közoktatás a rendszerváltozás óta folyamatosan elkövet. Mesél, magyaráz és – remélem – szórakoztat is. Olykor felemel, olykor elborzaszt. Ebben a könyvben minden benne van, amit szerintem a múlt század hatvanas éveiről tudni érdemes. Vagy tudni kell. Vagy tudni kellene. A benne vázolt kép panoramikus. Előbukkannak a kor Magyarországának politikai eseményei és szereplői; a nagyvilágé nemkülönben. Találkozni lehet mindazokkal a művészekkel, alkotásokkal, tudósokkal – a szellem világának nagyjaival –, akik egy egész nemzedék világlátását formálták. De nem marad ki a sport sem, ugyanilyen metszetben. A mozaikszerűen összeálló kép sokakban, akik maguk is megélték azokat az időket, nosztalgikus érzéseket ébreszthet, a fiatalabbak érdeklődését pedig felkeltheti egy olyan korszak iránt, melyről alighanem keveset vagy szinte semmit sem tudnak. Magyarország és a világ közel fél évszázaddal ezelőtt is élt, lélegzett, alkotott. Könyvem segédkezet nyújt annak a megértéséhez, miként.

Csukovits Enikő - Liliom ​és holló
Liliom ​és holló: az Árpád-ház kihalása után trónra kerülő Anjouk és az ismeretlenség homályából az ország élére emelkedő Hunyadiak jelképe. Az 1301–1526 közötti több mint két évszázadról szól ez a képeskönyv: a magyar lovagkirályokról, a messze Dél-Itáliában vívott nápolyi háborúkról és a török ellen folytatott küzdelemről; Bécs meghódításáról és a sorsdöntő mohácsi vereségről. A kötet segítségével bepillanthatunk Zsigmond és Mátyás király messze földön híres budai palotájába, a szárnyas oltárokkal ékes templomokba és egyszerű jobbágyportákra. Csaknem 400 kép – várak és ékszerek, edények és táblaképek reprodukciói, kitűnő grafikusok által rajzolt életképek – segítenek abban, hogy megismerkedhessünk a magyar történelem egyik legizgalmasabb korszakával, a kései középkorral.

C. W. Ceram - A ​régészet regénye
Tanácsolom ​az olvasónak, hogy ne az első oldalon lásson hozzá e könyvhöz. Teszem ezt azért, mert jól tudom, milyen csekély hitelre talál a szerzőnek mégoly meggyőző ígérete is - hogy könyvében hallatlanul érdekes tárgyról készül írni -, nem is szólva arról, mennyit ér ez a kijelentés akkor, ha a könyv címe a régészet regényes történetét helyezi kilátásba, mivel a régiségtant a legszárazabb és legunalmasabb tudományok egyikének tartják. Javaslom tehát, hogy olvasóm kezdje a könyvet a 64. oldalon, az egyiptomi fejezetnél, vagyis "A piramisok könyvé"-nél. Ez esetben joggal remélhetem, hogy még a leggyanakvóbbak is megbarátkoznak témámmal és bizonyos előítéleteiket sutba dobják. Ez után a bevezetés után végül mégiscsak azzal a kéréssel fordulok az olvasóhoz, hogy lapozzon vissza, mert még a legizgalmasabb események megértéséhez is szükségszerű a tervszerű vezetés. Könyvünk nem lép fel tudományos igényekkel. Sokkal inkább arra törekszik, hogy egy meghatározott tudományágat a kutatók és tudósok munkájának belső feszültségén, drámai bonyolultságán és emberi kötöttségén keresztül mutasson be. Az említett cél érdekében nem riadunk vissza alkalomadtán az elkalandozások kísértő veszélyétől, sem a személyes véleménynyilvánítástól vagy aktuális vonatkozások megemlítésétől. Ennek aztán olyan könyv lett az eredménye, melyet a szakmabeli tudós kénytelen "tudománytalannak" bélyegezni. E váddal szemben csupán azt a mentséget tudom felhozni, hogy éppen ez volt a szándékom. Ugyanis meggyőződtem arról, hogy ez a gazdag tudomány, melyben kalandvágy párosul a szobatudós hangyaszorgalmával, romantikus kezdeményezés a szellemi fegyelmezettséggel, melynek hatósugara az idők mélyétől a tér globális végtelenségig terjed, mind ez ideig a szakirodalom hűvös és csaknem megközelíthetetlen magányába zárkózott. Bármily felbecsülhetetlen értékkel bírtak és bírnak is e tudományos értekezések - mégsem abból a célból készültek, hogy "olvasmányul" szolgáljanak. Különös és feltűnő, hogy eddig mindössze három-négy kísérlet történt arra, hogy a történelmi múltba indított kutató expedíciókat izgalmas kalanddá sűrítsék. Különös ez azért is, mert valóban alig akadhat ezeknél izgalmasabb kaland - amennyiben kalandon a szellem és tett keverékét értjük.

Aczél Endre - Acélsodrony ​- A hetvenes évek
Az ​Acélsodrony második kötetében nemcsak a kezdő évszámok változnak 6-osról 7-esre, de minden közelebb van már hozzánk. Azt is mondhatnám, „átnyúló” érvénnyel. Erről a korról a mai középnemzedéknek már eleven emlékei vannak. Szerzőként a hetvenes évek krónikájának megírásakor több bizsergést éreztem, mint az előző kötetnél. Innen valamiképp minden „szólongat”, ahogyan, felteszem, generációm más tagjait is. Ezzel a gondolattal ajánlom az Acélsodrony – a 70-es évek című könyvemet azoknak, akik túljutottak már a hatvanas éveken, és most nem csupán a folytatásra, de testközelibb élményekre is vágynak. Ajánlom továbbá azoknak, akikben a hetvenes évek történéseit olvasva felébred a kíváncsiság: mi volt előtte? Egyszóval ez a kötet kicsit kedvcsináló is – múlthoz, jövőhöz.

Zágoni Balázs - Visegrád
Kevés ​olyan szép és izgalmas város van Magyarországon mint Visegrád. A Várhegyet körülölelő Duna-kanyar látványa már az ókorban is sok népnek megtetszett. A rómaiak itt építették ki birodalmuk erődökkel és őrtornyokkal szegélyezett határvonalát, Szent István király vármegye-központtá tette, IV. Béla pedig várat épített ide. Károly Róbert Visegrádra költöztette királyi udvarát, Nagy Lajos palotát épített, Zsigmond pedig Közép-Európa legszebb királyi lakóhelyévé tette. A falak között és alatt sok minden történt: királytalálkozó nappal, koronalopás éjnek idején, lovagi torna és fényes vendéglátás, erővel és csellel véghezvitt várostromok. A nagy sikerű, díjazott Kincses Képeskönyv sorozat harmadik darabja az ezeréves fennállását ünneplő Visegrád város történetét mutatja be. Időutazásra hív e könyv, mely az őskortól napjainkig tart, sőt, bepillantást nyújt a közeljövő terveibe is. A könyv elsősorban tizenéves olvasók számára íródott, de örömmel forgathatják kisiskolások, felnőttek és nagyszülők is, akik meg akarnak ismerkedni a város történetével.

Krász Lilla - Magánélet ​a Habsburgok korában
A ​sorozat izgalmas történelmi intimitások képeskönyve. Feleleveníti a nagy korszakok hétköznapi életét: a kor egyszerű embereinek mindennapjait, szerelmi és családi életét, étkezési szokásait, lakását, öltözködését, mindezt korabeli képekkel illusztrálva. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.

Catherine Salles - Magánélet ​a római császárok korában
A ​sorozat izgalmas történelmi intimitások képeskönyve. Feleleveníti a nagy korszakok hétköznapi életét: a kor egyszerű embereinek mindennapjait, szerelmi és családi életét, étkezési szokásait, lakását, öltözködését, mindezt korabeli képekkel illusztrálva. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.

C. Blunden - M. Elvin - A ​kínai világ atlasza
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Victoria Finlay - Színek
Hányféle ​színű lehet a dió? Milyen színe van az egészséges májnak? Hogyan lehet leírni és főképpen előállítani az eperszínt? Borsóból készül-e a borsózöld? Legenda-e, hogy az indiai okkert mangólevelekkel táplált tehenek vizeletéből állították elő? Mi az, hogy fekete és miért lehetetlen? Mi az, hogy digitális szín? A legújabb hírek szerint a világegyetem színe halvány türkiz. Victoria Finlay világkörüli, színek tanulmányozására indult kalandjaiból mindezekre választ kapunk.

Szűcs Sándor - Régi ​magyar vízivilág
"A ​Sárréten, Biharnagybajomban születtem 1903. október 23-án egy faluszéli, nagy portán álló, fehér falú, nádfedeles házban. Soha nem is vágytam elköltözni onnét. A Sárrét ma már csak kis foltokban létezik, de valaha 150 ezer kh-nyi területen mint náderdő, süppedő láp és mocsárvilág létezett. A pákászok vízivilága már a múlté, a vadvizeket lecsapolták, a nádasok helyét mindenütt művelik. A sárréti emberek mostoha életét, az akkori világot feledtetik a mai viszonyok, de az itt élteknek emléke tovább él írásaimban, hiszen gyermekkoromtól kezdve szorgalmasan gyűjtöttem a vidék öregjeinek emlékezetében élő szájhagyományokat. Ezek az öregek fiatalabb éveikben még részesei voltak azoknak a sok ősiséget őrző életformáknak, melyek a Sárrét elzárt mocsárvilágában s a szabályozatlan Berettyó és Körösök kiöntései között fennmaradtak. Sokat böngésztem a régi, öreg épületek padlásain; előbb csak puszta érdeklődésből, később egyre tudatosabban gyűjtöttem a múlt néma tanúit: lommá lett, elfeledett nevű tárgyakat, eszközöket, szerszámokat. Elindultam arra a hosszú gyűjtőútra, amelynek jószerint még ma sem értem a végére. Mint a Néprajzi Társaság egyik legrégibb tagja, tudományos igénnyel foglalkoztam a Sárrét etnográfiájával, s mint az eddig megjelent nyolc könyvem példázza: emlékekben rendkívül gazdag e táj. A debreceni egyetem bölcsészeti karán végeztem tanulmányaimat, majd az egyetem Földrajzi Intézetében dolgoztam négy évig, de életemnek java részét szabad pályán töltöttem. 1952-ben a karcagi Nagykun Múzeum igazgatója lettem, s ez volt munkálkodásom színhelye nyugdíjba vonulásomig. Nyugdíjban vagyok, de nem nyugalomban. Sok még a megíratlan bennem, s a napok nagyon szaladnak. Örömömre szolgálna, ha mostani könyvem is hozzájárulna a múltidézéshez."

Philippe Jacquin - Magánélet ​Buffalo Bill korában
A ​sorozat izgalmas történelmi intimitások képeskönyve. Feleleveníti a nagy korszakok hétköznapi életét: a kor egyszerű embereinek mindennapjait, szerelmi és családi életét, étkezési szokásait, lakását, öltözködését, mindezt korabeli képekkel illusztrálva. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.

Graham Hancock - Istenek ​kézjegyei
Graham ​Hancock egyik legnagyobb hatású könyve az _Istenek kézjegyei_. A heves vitákat kiváltott munka egy nagyszabású nyomozás krónikája, amelyet Hancock arra az elméletre épít fel, hogy a prehistorikus időkben létezett egy ismeretlen, virágzó civilizáció. Úgy véli, a titokzatos jelek és írások a múltból üzenni akarnak nekünk. Apránként, mint egy óriási kirakós darabkáit illesztgeti össze egyesével a világ nagy rejtélyeit - többek között a Nazca-vonalakat, az egyiptomi és közép-amerikai piramisokat, az Antarktisz alatt húzódó elveszett kontinenst -, és egy olyan új tablóképpé kovácsolja, amely gyökereiben kérdőjelezi meg az emberiség őstörténetéről alkotott eddigi tudásunkat. Hancock mindeközben nagy mesélő is, könyve igazi kalandregénybe oltott tudományos munka, amely lélegzetelállító utazásra invitálja az olvasót. A több mint húsz éve töretlenül népszerű _Istenek kézjegyei_ új kiadása a szerző kiegészítéseivel, egy vele készült BBC-interjúval és a radiokarbonos kormeghatározásról szóló tanulmánnyal egészül ki.

Ruth Benedict - Mori Szadahiko - Krizantém ​és kard
A ​Krizantém és kard a kulturális antropológia egyik nagy klasszikusa, mégsem egy száraz tudományos munka. Szórakoztató, olvasmányos formában vezet be Japán politikai, vallási és gazdasági életébe a feudalizmus korától kezdve a modern iparosodáson át egészen a második világháborúig. Bepillantást nyújt a japán emberek mindennapjaiba, az etikett, a szexualitás, a házasság és a gyermeknevelés pillanataiba éppúgy, mint a gésák és az örömlányok világába. Az elmúlt 50 évben Japán ugyan rengeteget változott, de Benedict számos állítása, mely a japán emberek érzelmi világára és a magatartásuk hátterében álló motivációkra igyekezett rávilágítani, mind a mai napig helytálló. Ez a nagyszerű könyv azonban nem talált kedvező fogadtatásra Japánban. A tudományos világ nehezen tudta elfogadni, hogy egy amerikai nő, aki nem hogy a nyelvet nem beszéli, de soha még csak a lábát sem tette be az országba, bármi érdemlegeset tudjon mondani Japánról. Több mint fél évszázadot kellett várni az első olyan könyv megjelenésére, amely érdemeinek megfelelően méltatja Benedict munkásságát. Ez a könyv A Krizantém és kard újrafelfedezése, Mori Szadahiko műve. A két könyvnek egy kötetben való megjelentetésének célja, hogy segítsen helyesen értelmezni Benedict írását, és ezen keresztül a japán kultúrát.

Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​Úr 1327. esztendejében járunk. Melki Adso és mestere, Baskerville-i Vilmos egy császárbarát apátságba érkeznek. (Adso, a történet elbeszélője a később bekövetkezett szörnyűséges események miatt nem ad pontos helymeghatározást az apátságról.) Az apát úr az éles eszű és tapintatos Vilmost – akit viselkedése és előneve alapján Sherlock Holmes középkori elődjének tekinthetünk – kéri fel arra, hogy segítsen felderíteni egy, az apátságban történt különös halálesetet. Otrantói Adelmust, a fiatal kora ellenére is nagy tekintélynek örvendő miniatúrafestőt egyik reggel a kecskepásztor holtan találta az Aedificium keleti őrbástyája alatti meredély tövében. Viharos éjszakán történt a tragédia, meg sem lehetett állapítani, a szerencsétlen vajon melyik ablakból zuhant ki. Gyanúra adott okot viszont az, hogy másnap egyetlen nyitva hagyott ablakot sem találtak, ráadásul az ablakok olyan magasságban vannak, hogy azokon képtelenség véletlenül kiesni. Vilmos a tőle elvárt tapintattal és ravaszsággal lát neki a nyomozáshoz, Adso segédletével. Hamarosan újabb halálesetek történnek. A nyomok az apátság féltve őrzött könyvtárába vezetnek, ahová Vilmos és Adso is csupán titokban tudnak bejutni. A szörnyű bűntények árnyékot vetnek az apátságra, amely pedig nagy horderejű eseménynek ad otthont: itt találkoznak a ferencesek és a pápaság képviselői, hogy teológiai vitát folytassanak Jézus szegénységéről. Ebben a látszólag egyszerűnek tűnő kérdésben támadt nézeteltérések ugyanis már-már az egyházszakadás rémével fenyegetnek. A bűntények miatt az apát úr végül a Szent Inkvizíció beavatkozását kéri. A kor egyik legkönyörtelenebb inkvizítora, Bernardo Gui érkezik az apátságba. Gui alaposabb tájékozódás nélkül eretnek összeesküvésként értékeli az eseményeket, a demokrácia álcája mögött ítélkezik, máglyákat állíttat. A máglyahalálra ítéltek egyike az a fiatal parasztlány, aki a szerelmet jelenti Adso számára…

Dieter Kurth - Az ​ókori Egyiptom titkai
A ​Mi MICSODA sorozat újonnan átdolgozott kötetében azokról olvashatunk, akik 5000 évvel ezelőtt a Nílus alsó folyása mentén megalapították államukat, mely három évezreden át dacolt az idő múlásával. Számos olyan lenyűgöző dolgot alkottak, melyek a kortárs látogatókat és a mai turistákat egyaránt ámulatba ejtik. Az érdeklődő választ kap könyvünkből a két legfontosabb kérdésre: Hogyan éltek az egyiptomiak a fáraók idején? Mit jelent az ókori Egyiptom az emberiség története számára?

Faragó István - László Zsuzsa - Magyar ​Királyi Dohányjövedékek
A ​dohányzás kultúrtörténetével foglalkozó könyvnek legalább a fülszövege legyen kötelességtudó és a rágyújtásról történő lebeszélés uralja e néhány sort: VIII. Orbán pápa (1568–1644) »ne tedd magadat a sátán kéményévé« felszólítása anno egyházi átokként sújtott le. Filozofikusabb ráhatással próbálkozott gróf Koháry István (1649–1731), miszerint »tanuld meg abból a füstből, amit az ég felé eregetsz, hogy így leszel hamarosan te is por és hamu«. Napjaink anyagias megközelítésével már Alphonse Karr (1808–1890) is »önkéntes adó«-nak nevezte a dohányért az államnak kifizetett összeget. Mégis minden eddigi próbálkozás sikertelen volt a »száraz részegség« visszaszorítására.

Andrew Scull - Az ​őrület kultúrtörténete
Nyugtalanító ​rejtély, amely a mai napig zavarba hoz bennünket. Évezredek óta közös emberi tapasztalatunk része. Egyszerre ragad el és riaszt meg: alig van ember, aki immunis lenne rémképeire. Folyamatosan figyelmeztet, hogy néha magunk is mennyire erőtlenül kapaszkodunk a valóságba, de közben arra ösztönöz, hogy megtaláljuk az emberi létről alkotott fogalmak határait. Az őrület túlmutat az orvoslás hatáskörén: bármennyire is szeretné a pszichiátria - és azok, akik mentális rendellenességben szenvednek -, hogy ne így legyen, az őrület rejtély marad. Olyan rejtély, amelyet láthatóan nem tudunk megoldani, pusztításának mértékét legfeljebb csökkenteni tudjuk. E könyvből, vagyis az őrület kultúrtörténetéből kiderül, hogy megnyilvánulásait és következményeit mélyen áthatja az a társadalmi kontextus, amelynek keretein belül az irracionalitás a felszínre tör. A kontextus a legfontosabb: a jelen elfogultságain túl sehol nem találunk olyan archimédeszi pontot, ahonnan semlegesen és pártatlanul tanulmányozhatnánk eddigi történetét, azaz ilyesmibe fogni istenkísértés. Andrew Scull szociológus, kultúrtörténész, egyetemi tanár mégis megkísérli a lehetetlent, és egy nagyszabású, tudományos igényű munkában kalauzol el minket abba a világba, ahová egyedül nem mernénk belépni.

Spiró György - Fogság
Spiró ​György nagy fába vágta a fejszét, talán a legnagyobba. A dráma-, regény-, novella- és versíró szerző tizenkét éven át érlelte most megjelent regényét, mely végül közel nyolcszáz oldalasra sikeredett, miközben saját bevallása szerint sok mindent kihagyott belőle, ami még foglalkoztatta a témában. A téma a kétezer éves kereszténység, amely a nyugati civilizációt alapvetően meghatározza. Hőse az Uri nevű egyszerű, rövidlátó kisfiú, aki Krisztus megfeszítésének századában született. A kalandregénynek is beillő fejlődéstörténet az ő útján vezet végig: a római diaszpórában felcseperedett fiú különös módon tagja lesz a delegációnak, amely Pészahkor Jeruzsálembe viszi az adót, és ez a gyenge fizikumú kölyök Jeruzsálemen, Júdeán és Alexandrián keresztül vándorol, hogy aztán évek múlva visszajusson Rómába. Valahogy mindig többnek hiszik, így olyan kiváltságos helyzetekbe kerül, hogy együtt vacsorázik Pilátussal, a császárnak tolmácsol, de gyakran a legsanyarúbb számkivetettség a sorsa. Rengeteg kalandon keresztül okosodik és érik Uri, miközben az író kihasználja a lehetőséget, hogy véleményt mondjon a kis- és nagypolitikáról, a „császárváltogató korról”, amelyben semmi bizonyos nincs, csak az állandó változás és bizonytalanság, s amely a kifinomult olvasóban bizonyosan sok szempontból kísértetiesen rímel korunkra. Miközben vaskos olvasmány a Fogság, mindvégig lehengerlő humorral és bölcsességgel megírt, változékony, kalandokkal teli, gördülékeny olvasmány, amely nagyra vállalkozott, ahogy a nagy regények többsége. Hogy sikerült-e Spirónak átfogót, egyetemest alkotnia, majd eldöntik a vállalkozó szellemű olvasók.