További értékelések

Hatalmas ​kedvenc lett ebből a szinte véletlenül hozzám került könyvből. Elsősorban a humora fogott meg. A nevek szenzációsak: Bikkmakk, Ubul, Csincsilla, Bikarbóna stb. A sztorit sem lehetett előre kitalálni, mindig van benne valami nem várt csavar. Ezek azonban annyira szívet melengetőek, hogy teljesen elbűvöltek. A fő gonosz Csincsilla is szerethető, vannak nagyon szimpatikus tulajdonságai az esendősége mellett. A háború is vérontás nélkül ér véget egy kis megaláztatással, ami szintén jóra fordul, mert megvalósíthatja álmát Bikarbónia királya. Egyetlen áldozata a harcnak a szerelem mezején esik el, ez is olyan aranyos. De nem akarok spoilerezni.
Egy szóval: kedvenc!

Szerintem ​hihetetlenül aranyos, vicces és igazán jó meseregény.
Vagy inkább paródia?
Viola királykisasszony aki Csincsilla grófnő jelenlétében mindig elveszti bátorságát, akár az író a kiadójával szemben.
A grófnő és az ő apollóni költeményei.
Vazul király a hősies aki nem retten meg egy kis háborútól vagy beretválkozástól.
Ubul az átok áldozata, Bikkmakk minden gyerkőc példaképe és Kázmér a hős lovag.
Róluk szól ez a történet. :)

Egyik ​kedvenc meseregényem volt. A Rózsa és a gyűrű után, persze :)

Nagyon ​kedves mese. Megtalálható benne sok hagyományos meseelem, de modernebb köntösbe öltöztetve. A humora is tetszett. Mindig rácsodálkozom, hogy Milne milyen sokoldalú író volt.

Hát, ​finoman szólva nem jött be. Tita meg nem volt kíváncsi az utolsó pár fejezetre…

Igazából ​ez nagyon beteg. :)
Ha gyerekem lesz, tutira végig szeretném olvasni vele még egyszer közösen!

Azért így felnőtt fejjel olvasva néha nem tudtam eldönteni, hogy ez most komoly vagy csak szórakoznak velem? Aztán eszembe jutott, hogy Milne írta, szóval ez így normális… Gondolom, hogy eredetiben is jó könyv, de a magyar szöveg az zseniális. A szavak forgatása, az (ál)diplomatikus kifejezések, a nevek… csak kamilláztam, hogy mivan?!
Azért egy csillagot le kellett vonnom, mert néha úgy éreztem, hogy túl sokáig lovagolunk valami bugyuta dolgon, és utána meg nagyon hirtelen váltással csaptunk bele a következő eszementségbe, és ezt olykor nehéz volt lekövetnem.
Viszont nagyon jó kis görbe tükör akár a valóság egy vékonyka szeletéhez, akár az unalomig csépelt mesei fordulatokhoz.

Szórakoztató ​meseparódia, egyszerre önironikus és bájos, nem tudom, gyerekként is tudtam-e volna értékelni.

A ​Holnemvolt nem is mese. Meseregény, vagy szatíra, tudja a fene. Sokszor felnevettem rajta. Jó szöveg és Würtz Ádám remek grafikái csak tovább javítják az élményt. Ha még nem olvastad, akkor ne tartson vissza a mesekönyv volta, több ez annál. https://oriandras.hu/alan-alexander-milne-holnemvolt/

Meleg, ​nyári napokon, egy hűsítő limonádé mellett. A kiskutya befészkelte magát az ölembe én pedig betűzgettem a Nagybajszos, az OroszlánFiú, a Szőkeség, a GonoszPoéta, az EgySzemélyesHadsereg és barátaik kalandjait. Varázslatos utazás volt az igazi mese birodalmában.

(az ​utolsó 4 fejezetet már nem kérte, hogy felolvassam. inkább bármi mást. )