Más ​világ Egy ​anya naplójából

Nikki Sixx - Ian Gittins - A ​heroin-naplók
A ​valaha kiadott egyik legegyedülállóbb, függőségről szóló emlékiratban Nikki Sixx, a Mötley Crüe tagja megosztja velünk megigéző naplóbejegyzéseit abból az évből, mikor a heroin és kokain mámorában elvesztette az irányítást élete fölött - az akkori ismerősök, valamint maga Nikki kommentárjaival övezve.

Csáth Géza - Fej ​a pohárban
A ​modern magyar próza első, máig nagyhatású alakja Csáth Géza. A háborúban szolgálatra rendelt orvos élete fokozatosan tárul föl előttünk. A napló hol töredékesen, jelzésszerűen rögzíti az eseményeket, máskor pedig bővebben, kedvvel időzve a leírások részleteiben. Feleségével, Olga asszonnyal töltött órái jelentik a megnyugvást, ahogy a testi örömök a kikapcsolódást a szörnyűségek sorozatából. Amikor csak teheti, olvas, diplomáciai iratok gyűjteményét tanulmányozza. Érteni akarja a politikát, az őt közvetlenül körülvevő világot. Közben iszonyatosan sokat dolgozik. Sérülteket lát el, sokszor hajnalig fönt van, tisztítja és kötözi a sebeket. És a bejegyzések a fokozódó morfiumadagokról... Hatalmas harcot vív önmagával, orvos lévén tudja, mi vár rá. Leírja és elemzi álmait. A napló jelentős részét teszik ki az álomanalízisek.

Buzai Borbála - Sárkányos ​lány
A ​drogfüggőségtől a szabadulásig "Egy szakadék szélén állok az űrben, alattam nincs az égvilágon semmi, körülöttem sötétség. Én vagyok a főszereplő, a világ egész történelmének főszereplője. Nagyon összeszedett vagyok, minden erőmmel fókuszálok. Tudom, hogy fontos feladat vár rám. Minden az én kezemben van, a világ összes múltja, jelene, jövője. Nem mintha elronthatnék valamit, de mégis nagyon oda kell figyelnem. Kicsivel mögöttem segítő lények jelenlétét érzem, akik feszülten támogatnak. Látom későbbi anyámat a szülőágyon. Nem vált ki belőlem különösebb érzelmeket, nagyon jól ismerem, mintha ő is én lennék. Iszonyúan koncentrálok. Azután levetem magam a szakadékűrbe, és kibújok a szülőcsatornán. Az eseményeket ezután inkább felülről látom, azt, ahogy fehér ruhásemberek kézről kézre adogatják a kisbabát, majd megmosdatják. A Sárkány éve volt és a Halak hónapja."

Mary Hooper - Édességek ​kicsiny boltja
Az ​utcákon tyúkok, malacok, kutyák, macskák szaladgálnak, árusok kínálják portékáikat, trágyadombok, eldobált hulladék, sikátorok, nyüzsgő sokaság, hintók, díszes ruhákat viselő hölgyek és urak, sár, temetést játszó gyerekek, gazemberek karóra tűzött fejei, ezt látja Hannah, aki nővéréhez érkezik a fővárosba, 1665 nyarán. Nővérének, Sarahnak kis édességboltja van, ahol elkél a segítség, azonban mire Hannah odaér, felüti fejét a rettegett betegség. Mary Hooper könyvének feszültségét ez a kettősség adja: miközben a főszereplő kamaszlány szemével figyeljük a zsibongó várost, s átéljük Hannah fiatalságának minden izgatottságát, lelkesültségét, amit az új hely, egy másfajta életmód kínál számára, aközben ott settenkedik a félelmetes ragály, és lépésről lépésre közeledik feléjük. A testvérek eleinte bizakodók, remélik, hogy a pestis távol marad az ő körzetüktől. Lefoglalja őket az édességek készítése, árusítása, apró kis gondjaik, Hannaht pedig a város fölfedezése és egy bontakozó szerelem. Azonban egyre gyakrabban hallják a lélekharang zúgását, és egyre közelebb oson hozzájuk a halál, míg egy nap már az ő utcájukat is eléri. A vesztegzár alá vont városból elmenekülni csak a nagyon gazdagok számára leheteséges, csak ők képesek megvenni a távozásukhoz szükséges méregdrága egészséglevelet. A történet végén Hannah és Sarah már-már krimibe illő módon mégis kijut Londonból, és mi bízunk benne, hogy nem vitték magukkal a gyilkos kórt.

Zacher Gábor - Karizs Tamás - A ​Zacher
Az ​ország kedvenc toxikológusa. Hetente három-négy előadást tart, négy vidéki egyetemen tanít, napi negyven-negyvenöt beteget lát el az osztályán. Heti egy-két éjszaka ügyel, beosztottjai állítják, hogy ha ő vezeti az éjszakai ügyeletet, akkor mindig húzósabb a műszak, mert maximalista. Ha van szabadideje, akkor sincs, mert ilyenkor olvas utána a szakmájába vágó kérdéseknek. Saját bevallása szerint munkaalkoholista. Napi egy tábla mogyorós csokoládéval üzemel, s a pipáját sem tenné le semmi pénzért. Merthogy valamitől neki is függenie kell. Vallja, hogy tízmillió függő országa vagyunk - mert szenvedély nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Ám meg kell tudni húzni a szenvedélyszerű viselkedés és a szenvedélybetegség közötti határvonalat. Szól ez a könyv tehát minden függőnek és kevésbé függőnek, kezdő és haladó szülőknek, akik nem tudnak mit kezdeni rakoncátlan gyermekeikkel, és az állandóan változó világgal, ami újabb és újabb függőségeket hoz létre - mindezt teszi életszagú, megtörtént esetek elmesélésével, olykor humorosan, sokszor pedig halálosan komolyan. Dr. Karizs Tamás, a kötet társszerzője Jogász, újságíró, szerkesztő, fotós Zacher Gáborral a gimnáziumban elválaszthatatlan jó barátok lettek, s ez a harminchét éve tartó barátság adta az ötletet, hogy közösen gondolják végig, s írják meg ezt a kötetet. Valószínűleg ő az egyetlen, aki iránt a közismert toxikológus teljes bizalommal volt, és akivel őszintén oszthatta meg gondolatait.

Philip Beard - Kedves ​Zoe!
A ​15 éves kamaszlány leveleket ír a kishúgának, Zoe-nak, aki a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás ideje alatt halt meg. Levélírás közben megtalálja önmagát és helyét a családban, és feldolgozza húga halálát is. Hiteles könyv a fájdalomról, kamaszkorról és a sebek begyógyulásáról.

Etty Hillesum - A ​megzavart élet
Etty ​Hillesum naplója olyan ismertté vált már, mint Anna Frank naplója. 34 éves volt, amikor 1943-ban őt és egész családját elpusztították az auschwitzi koncentrációs táborban. 27 évesen kezdte írni naplóját, melynek gyöngéd, csupa szeretet hangja akkor is megmarad, amikor tudja, hogy közeledik az elkerülhetetlen vég. Etty Hillesum írása megrendítő, őszinte és irodalmi értékű olvasmány.

Natascha Kampusch - 3096 ​nap
A ​tízesztendős Natascha Kampuscht 1998. március 2-án az iskolába vezető úton elrabolta az akkor harmincöt éves egykori híradás-technikus, Wolfgang Priklopil. Nyolc és fél éven át tartotta fogságban a Bécs környéki házában berendezett pinceodúban. Az időközben felnőtt lánnyá serdült Nataschának 2006. augusztus 23-án sikerült megszöknie. A fogságban töltött 3096 nap története ez a könyv - ám nem pusztán eseménytörténet, hanem elsősorban lebilincselő elemzése egy meghökkentő és a mai napig megmagyarázhatatlan bűntettnek. A letehetetlenül izgalmas kötet lapjain egy erős, öntudatos, kíméletlenül tárgyilagos és minden öncsalástól mentes fiatal nő portréja bontakozik ki. Furcsa és szívbemarkolóan felemelő nevelődési regény ez, amelyben Natascha megmutatja, hogy az iszonyatos körülmények között is képes volt felnevelni önmagát és felkészülni a felnőtt életre.

Zsolt Ágnes - Éva ​lányom
Heyman ​Évát 1944-ben, Nagyváradon hurcolták előbb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki könyvvé formálta, és kiadta. Az olykor érezhető anyai beavatkozástól a napló még drámaibb, még megrázóbb lett, főként, mert tudjuk: a megjelenés után Éva édesanyja mély depresszióba esett, majd öngyilkos lett. A napló azóta megjelent angolul és héberül is. Magyarul 1948-ban jelent meg. 1948 óta most, 2011-ben adták ki először újra. Éva, aki körül napról napra esett szét megszokott világa, az utolsó pillanatig próbálta élni a kamaszlányok szokásos életét: szerelem, barátságok, család... Azután a napló 1944. május 30-adikán félbeszakad..." „- No, nézd csak – üvöltött Mengele –, még rühes is vagy, te béka! Mars fel az autóra! – Mengele sárga színűre festett teherautóval szállíttatta az emberanyagot krematóriumai számára. Évát, szemtanúk szerint, maga Mengele tuszkolta fel a halálautóra. Így végződött a tizenhárom éves Éva élete, éppen Lengyelországban, amitől 1941 óta félt.” „Pedig, kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni!”

Elizabeth Kim - Tízezer ​könnycsepp
"Ami ​történt, az nem volt más, mint a hagyomány által szentesített rituális emberölés. Hiszen a nők élete amúgy sem számított sokat és régóta bevett szokás, hogy a család szégyenét az asszony vérével mosták le." Elizabeth Kim sorsa is a borzalmak éjszakájával kezdődik, ahol a becsületbeli ügy nevében rokonai a szeme láttára anyját felakasztják egy kis koreai faluban. Meggyilkolják, mert megbocsáthatatlan bűnt követett el, lefeküdt egy amerikai katonával és megszülte lányát, a törvénytelen gyermeket. A felfogás szerint még halottnak lenni is jobb, mint ami ő volt "honhyol" vagyis olyan nőnemű lény akinek sem neve, sem születési dátuma nincsen. Az árvaházba kerülése, a borzalmak sokasága, az örökbefogadás tortúrái egy gyermektelen amerikai családnál mind-mind szenvedéseit és fájdalmát fokozták. Az életet jelentő kiút csak egy újabb megpróbáltatás, amely azonban meghozza számára a végső biztonságot. "Megrázó, szívszorító elbeszélés egy nő bátorságáról, az anyai szeretetre való vágyódásról, az előítéletek és tragédiák fölötti nehezen megszerzett győzelemről." (Arthur Golden - Egy Gésa emlékiratai c. könyv írója) Tízezer könnycsepp a szenvedésről, tízezer könnycsepp az emberi akaratról, a megbocsátás erejéről, mely túlél, legyőz mindent, és kivívja csodálatunkat.

Koncz Erzsébet - Lélekhasadás
"CÍM ​NÉLKÜLI" Először ez lett volna a cím. Cím helyett... Mert... Igazából semmi jót nem tudtam kitalálni. Amibe ezt írtam otthon, az egy kicsi zöld füzet, aminek ezt a címet adtam: Kicsiny zöld füzetke. De mivel a címnek tükröznie kéne azt, amiről szól, lehetne ez: Napló jellegű. Vagy köszönő jelleggel csak ennyi: HELLO. Szóval válassz egy neked tetszőt! Vagy ne. * Lehetnének itt rajz jellegű dolgok is. Amikkel próbáltam kúrálni magam, mert még régen azt mondták, hogy tehetséges vagyok. Pedig csak arról volt szó, hogy akkor még nem tudtam máshogy kifejezni magam, csak rajzolással. Utána megtanultam írni, meg fogalmazni. Azóta szavakkal könnyebben kifejezem magam, mint képekkel. Sajnálom, hogy nem tudtam teljesíteni szüleim egy nagy kívánságát, hogy festő legyek, vagy grafikus. Talán sikerült volna, ha nem tanultam volna meg beszélni, írni, olvasni... De így azért mégis jobb, nem? * A kiadóm szerint kellene ide egy "előforduló szavak, kifejezések magyarázata". Amíg én teljességgel bele voltam/vagyok merülve külön szlenget tartalmazó világomba, észre sem vettem, hogy a "más világban élők" esetleg nehezen értelmezhetik ezt a nyelvet. Nem teszem abc-sorrendbe a szavakat, ha nem haragusztok meg érte, mert azt már áltsuliban is utáltam. Olyan sorrendben lesznek, ahogy szerepelnek az írásomban... * Tessék: THC: Ez a marihuána hatóanyaga. Béke veletek! Peace! Alkesz: Az alkoholista szó rövidítése. Olyan, mint a palacsintának a palesz. Kékhalál: Szerintem ezt a windows használók jól ismerik, bár nem akarok ebbe beledumálni, mert nagyon analfabéta vagyok a gépekhez, csak még annyit, hogy ez az, amikor kék lesz a képernyő, és az égvilágon semmire nem reagál a számítógép. Naggyon bírtam "szeretni" az ilyet! Borderline: Személyiségzavar. Ilyen vagyok. Most nem ecsetelném az összes tünetét, mert tulajdonképpen erről szól az egész írásom. Bura: Egy weboldal, hozzá tartozó fórummal. Keressétek fel, ha kíváncsiak vagytok! Csopi, depi, öngyi...: Rövidítések. (csoport, depresszió, öngyilkos...), szoktam így beszélni. Egyik kedvencem a gyümijogi (gyümölcsjoghurt). Műhely: Ez egy csoportfajta Tündérhegyen, a pszichoterápiás kórházban. Bulímia: Az a fajta evészavar, amikor az ember nem tud ellenállni brutális faláskényszerének, majd rájön, hogy meg fog hízni, ezért szándékosan kihányja. Lógus, áter: Pszichológus, pszichiáter. Falcolás: Önmegsebzés, nem szuicid szándékkal.

Joseph Goebbels - Napló
Joseph ​Goebbels a német nácipárt egyik vezetője, a hitleri Németország propagandaügyi minisztere volt, aki 1945. május 1-én megmérgeztette öt gyermekét, majd hogy elkerülje a háborús bűnösökre váró felelősségrevonást, feleségével együtt öngyilkosságot követett el. Több mint húsz évig írt naplót, amiben - személyes élményeken és tapasztalatokon túlmenően - a két világháború közötti Németország, illetve a háborúba sodort Európa sajátos szemléletét tükröző történelmét is felvázolta. Naplója elsőrendű forrásnak tekinthető a nácizmusra nézve; kendőzetlenül feltárja a hitleristák terveit, propagandájuk módszereit, s helyenként kulisszatitkokat is kibeszélve, a beavatottak tájékozottságával követi nyomon azokat a folyamatokat, amelyek a második világháborúba torkollva vérbeborították a világot.

Sylvia Plath - Naplók
Sylvia ​Plath a nagyközönség számára elsősorban a szerencsétlen sorsú amerikai költőnő. A tragédia ott kísért a vívódó kamaszlány, a lelkes diák, majd tanár, a szerelmes asszony és fiatal anya, a tehetségét próbálgató költő és író minden sorában. A napló mégis csupa élet és szín, az életút tényei pedig megdöbbentően átlagosak. Nincs botrány, komoly kilengés, egy fiatal lány, majd nő keres és talál magának helyet a világban. Keményen megdolgozik érte. A kétségbeesett boldogságkeresés, a házalás önmagunkkal és vélt vagy valódi értékeinkkel, valamennyiünk története.

Haraszti Sándor - Befejezetlen ​számvetés
"... ​nehéz volt elszánni magam, hogy a könyörtelen igazmondás páncéljában, az igazat állva - a magam igazát persze - hitelét rontsam több, a kor szereplőit rendszerint dicsfénnyel elárasztó legendának, tévhitnek, mesének... Hogy hosszú töprengés után mégis vállalkoztam emlékiratírásra, nem azt jelenti, hogy megszűnt minden aggályom, hogy nincsenek kétségeim afelől, miszerint az önérdek nem kísért-e meg engem is, nem hagy-e cserben a hanyatló emlékezet. Sokkal inkább az a balga remény biztatott erre, hogy tanúvallomásomat, annak selejtjét, tévedéseit is beszámítva, egyszer talán mérlegre veti Justitia istenasszony, amikor az utókor nevében a mi magyar századunknak osztja ki a végső igazságot."

Szabó Győző - Toxikoma
El ​akarod olvasni ezt a könyvet. Mert nem akarod, hogy drogos legyen a fiad. Vagy éppen azért, mert függő a lányod. Mert iszonyúan vonz a mámor, vagy mert kegyetlenül taszít a cucc, mégis mindennap beadod magadnak. Vagy csupán tudni szeretnéd, megéri-e tisztának maradni. Szabó Győző színész tíz évig volt szerhasználó, majd a kétezres évek elején elvonókúrára ment, és letette a drogot. Ebben a kötetben felkavaró őszinteséggel meséli el, mennyire kalandos az út a pokolba. Kendermezőkön és mákföldeken vezet keresztül, egészen a halál küszöbéig. Visszafelé viszont annál gyötrelmesebb. Ezen a szenvedéssel teli úton az őt kezelő terapeuta, dr. Csernus Imre vezette végig. A Toxikoma 2012-ben jelent meg először. Azonnal a sikerlistákra került, és azóta számtalan utánnyomást megélt. A kötet alapján készült film 2020 őszén kerül a mozikba. "Te, Győző, nagyon hálás vagyok neked! Azért is, hogy ott voltam veled az osztályon, meg azért is, hogy most ezt a pár sort én írhatom a könyvedben. Ja, meg az életnek!" - Dr. Csernus Imre "A pokoljáráshoz tiszta lélek kell és naivitás, épp olyan, mint a fiatal Szabó Győzőnek volt. Ilyen pakkal lehet igazán hosszan haláltáncot járni. Győzőé egy példátlanul szép és fölemelő élettörténet, mely nem a karrierről, hanem az esélyről, a reményről, a mélységről szól. Vannak jelei a lélek mögül." - Grecsó Krisztián "Büszke vagyok Győzőre, hogy meg merte írni azt, amivel manapság mindenkinek szembe kell néznie. Aki drogos, akinek ismerőse, barátja drogozik, akinek gyereke lesz vagy nő fel éppen, és annak is, aki úgy tudja, semmi köze ehhez az ügyhöz. A drog itt van körülöttünk, itt van bennünk. Győző kiírta magából. Le a kalappal, tesó." - Hajós András

Norbert Ammon - Zuhanás ​felfelé - Egy rákbeteg naplója
Egy ​rákbeteg naplója Találkozás Istennel a mélységben Éles neonfény világítja meg a helyiséget, miközben odakint ólomsúlyú, szürke felhők borítják az eget. Egy monitor monoton hangon csipog. A fertőtlenítőszerek és sebtinktúrák csípős szaga száll az ember orrába. Az egyik műanyag tálcán az odavetett vacsora. A kórház intenzív osztályán fekszem, és még kábult vagyok a narkózistól. Az operáció során a bal tüdőlebenyem összeomlott - pneumothorax, ahogyan az orvos nevezi. Az oldalamba egy cső, amivel alacsony nyomáson folyadékot szívtak le a mellkasomból. Minden élegzetvétel heves fájdalmat okoz, minden mozdulat fáj. Halálos betegnek érzem magam és félek. Súlyos gondolatok járnak a fejemben, a bizonytalanság tompa érzése tölt el, és az aggasztó kérdés gyötör: vajon az éppen kivett szövetminta megerősíti-e a rák gyanúját? Norbertnek nyirokmirigyrákja van - 1996 augusztusában konfrontálódik először ezzel a lesújtó diagnózissal. Akkoriban egy kisportolt fiatalember, és a karrierlétrán már meglehetősen előre jutott. De ezután, egyik napról a másikra, az egész élet, minden kívánságával, értékfogalmaival és céljával a feje tetejére állt. Naplója segítségével bepillanthatunk a kétségekbe és reményekbe, a magasságokba és mélységekbe, a harcokba és győzelmekbe, amelyeket ebben az időben átélt. A súlyos szenvedések közepette bámulatos felfedezésekre jut.

Végel László - Wittgenstein ​szövőszéke
"Azokon ​az éjszakákon, amikor bereteszelt ajtók és elsötétített ablakok mögött félve összebújtak az apák és fiúk, ami nem volt alaptalan, hiszen az utólagosan közzétett hiteles dokumentumok tanúsága szerint hajszálon múlott az általános mozgósítás, én a pályaudvaron kószálva, saját sorsomon töprengve úgy éreztem, hogy azok a híres-nevezetes hajszálgyökerek olyanok, mint a végtelen hosszú, vékony acélszálak, és leírtam: >>mozdulatlan őrszemként - maradok<<." Végel László újvidéki író a vajdasági magyar irodalom meghatározó alakja. Lírai-teoretikus esszénaplója a jugoszláv tragédia belülről végigélt, hiteles dokumentuma.

Sibylle Muthesius - Felhőgyerek
Egy ​anya a lánya halála után megpróbálja tisztázni, megérteni ennek a tragikus sorsnak az okait, hátterét, összefüggéseit. Elolvassa a naplókat, összegyűjti és rendezi a leveleket, cédulákat, verseket és képeket, faggatja a résztvevőket, megpróbálja rekonstruálni a folyamatot, orvosi szakkönyvekben magyarázatot keres. A könyv, mely ennek a munkának az eredménye, megrendítően izgalmas olvasmány, egy szikrázó tehetségű, túlérzékeny lány küzdelme az alkotásért, a szerelemért, az életért...

Polcz Alaine - Álomnapló
Polcz ​Alaine szerette az álmokat. Hitt bennük. Sőt, értetteb is az álmok nyelvét. Minden meg nem fejtett álom egy felbontatlan levél - idézte a Talmudot egyik könyvében. Szívesen hivatkozott Freud ismert mondására, hogy az álom via regia, királyi út a tudattalanhoz. Terápiájában is számtalanszor épített rá, és felhasználta a gyógyíthatatlan beteg gyermekeknél, a felnőtteknél is. Mit üzen az élet? Mit üzen a tudattalanom? - tette fel gyakran a kérdést önmagának is. Őt olvasva, az ő álmain keresztül mi is közelebb kerülünk az álmok világához, a saját álmainkhoz, és így önmagunk megértéséhez.

Daniel Smith - 100 ​titkos hely
A ​világ teli van titkos helyekkel, amelyek létezéséről nem is tudunk, vagy ha tudunk, nem látogathatjuk meg őket, hiába is szeretnénk. Pedig némelyik ott van a lábunk alatt, mint például a londoni Whitehall alagútjai, a 2-es moszkvai metró vagy a gázai övezet csempészalagútjai. Megint más helyek annyira titkosak, hogy hivatalosan el sem ismerik a létezésüket a kormányok, mint Amerikában a Mount Weathert vagy Észak-Koreában a Pektu-hegyen Kim Dzsongilnek épített bunkert. A szerző nyugatról keletre haladva bejárja az egész Földet: kezdi a Csendes-óceán nyugati részével, elidőzik egy kicsit az Egyesült Államokban, majd felkeres olyan kísértetvárosokat, mint a ciprusi Varószia és az ukrán Pripjaty, titkolt atomerőműveket például Iránban és Észak-Koreában, olyan rettegett titkosszolgálatok főhadiszállását, mint az orosz FSZB és az izraeli Moszad, sőt kuriózumként egy olyan helyet is, ahol a szabadba kitett hullákat vizsgálnak. A 100 titkos hely a láthatatlan látnivalók útikönyve, a világ legeldugottabb sarkaiba kalauzolja el az olvasót.