Félelem ​és reszketés Nagyhályogon

Cserna-Szabó András - Puszibolt
Ez ​a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól? Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre.

Bächer Iván - Zónázó
...a ​vonaton nagyon sokféle dolgot lehet csinálni. Lehet például nézegetni kifele. Minden érdekes, miért pont az ne lenne az. Kinézni. Nézni a dolgok végét. Mert a vasútnál a dolgoknak a vége van leginkább. Út vége, kert vége, város, falu vége. A vasútnál véget érnek a dolgok. Ami meg nem ér véget, az sem folytatódik. Az ott van. A vasút mentén mindne oda van pakolva, stószolva, rakva, ömlesztve, hányva. Ott van felejtve, hagyva. Mindenütt kupacok, halmok, hegyek, rakások magasodnak. Össze van ide hordva kő, szén, fa, beton, palack, üveg, flakon, vas. Minden csupa barkács, buhera, gány. Minden össze van firkálva, festve, karcolva. Ezt lehet nézni a vonatból. A véget. De lehet, persze mást is: erdőt, mezőt, falut, várost, házat, villát, gyárat, vásárteret. De lehet olvasni a vonaton, persze. Lehet nézni a házakat, és tudni már, ki lakta azokat egykor. Lehet elnézni a házak felett, és tudni, mit takarnak azok el. Lehet nézni a hygete, a dombot, és tudni, mi van azok mögött. de lehet olvasni is a vonaton, persze. És lehet diskurálni is.

Vivien Holloway - Tolvajbecsület
Winie ​végre megszerezte a Mesterkulcsot, ám az apja úgy döntött, senki sem használhatja a szerkezetet addig, amíg ki nem derítette, hogyan működik. A probléma csupán az, hogy Winie-nek bizony sürgősen szüksége lenne rá. Az alku, amit Williammel kötött, most már sokkal inkább becsületbeli kérdés, mint pusztán üzlet, nem mellesleg a Conrey fiú is egyre türelmetlenebb. Közben a Langton család egy második világháborús tank elrablását tervezgeti, ráadásképpen pedig felbukkan valaki Winie múltjából, akit jobb szeretne inkább elfelejteni. A lány végül apja engedélye nélkül használja a Mesterkulcsot, hogy megszerezhesse Will édesanyjának gyűrűjét egy szigorúan őrzött páncélteremből, azonban hiba csúszik a gépezetbe, és Winie ezúttal talán tényleg nem fogja megúszni olyan könnyen, mint remélte. "...a szerző humora, stílusa, a főszereplő tökös csajsága, Will pimaszsága ... ezek teszik igazán szerethetővé ezt a könyvet, illetve a sorozatot is" muveszetnyelve.blogspot.hu "Húha, Winie Langton aztán tudja, mitől döglik a légy! Olvasás közben egy élmény a bőrébe bújni! A Tolvajbecsület egy igazán erős folytatása a sorozatnak... csak kár, hogy ilyen rövid, még... még... még...!" fairygreenflower.blogspot.hu

Vivien Holloway - Mesterkulcs
„Gyerekkoromban ​számtalanszor hallottam a Mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A Mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.” Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban… "Ez egy fantasztikusan összerakott történet, amely engem teljesen magával ragadott" fairygreenflower.blogspot.hu "Ritkán olvasok steampunk történetet, és magyar írótól ez volt az első, de akarok még még még!" ffgbook.blogspot.hu

Lackfi János - Három ​a magyar igazság
A ​,,magyar ember" nagy sikerű kalandjai után most íme egy csokor rémtörténet. Hol viccesek, hol szomorkásak, de mindig nagyon emberiek, és alighanem Magyarországon kellett megtörténniük. Mit keresnek farkaskutyák egy mentőautóban? Hogyan győzheti le egy vézna kiskölök másfél mázsás tornatanárát? Mennyi fagyállót képes meginni egy igaz magyar betyár? Miért mutogat valaki fotókat a nagyanyjáról? Hogyan leckéztessük meg a főnökünket? Mit keres a bolygó hollandi Hübinger Antal szobafestő lakásán? Hát Rigoletto a panelban? Hol járhat e percben a BKV-hajú lány? És mi van, ha egy óvatlan pillanatban csak úgy kizuhanunk a semmibe? Kérem, kapcsolják be biztonsági övüket, a hullámvasút nekilódul, és meg sem áll hazáig!

Vavyan Fable - Kedves, ​mint egy kéjgyilkos
A ​Rossz ómen, jó ómen hőse kényszerneurotikus módon számolgat, és furcsa növényágyásokat gondoz a kertben. A Seggfejben szereplő férfinak emberfej nőtt a farán, ám ő elutasítja az operációt, jobb ötlete lévén. A Jó Tündér frissen elvált főalakja elakad az autópályán a hóviharban, és beteljesül, amit kívánt. Nem menekülhet a katarzis elől! A Padlógázban egy asszony felbőszül férje válási szándékától. Szuicid célzattal elköt egy kamiont, és az éjszaka kellős közepén feldönget az autópályára, forgalommal szemben. Útjába kerül a kedveséhez igyekvő lány, az ünnepelt politikus, a szerelmes zsaru, az Ördögűző néven elhíresült gyilkos, a gyermeket váró leszbikus pár. A pokoli csattanás pedig kapóra jön valakinek. A Kedves, mint egy kéjgyilkos hősnője észreveszi, hogy voyeur leskelődik utána. Távollétében bejár a lakásába, fürdik a kádjában, használja fogkeféjét. A lány nem rémül meg, inkább úgy dönt, levadássza a kukkolót. Ehhez régi ismerősök segítségét venné igénybe. Ám ekkor támad a múlt, nem csak képletesen. A Halálgyári képek és a Valahol Európában - Új fejezet című írások jóval többek, mint "megfelelő sorrendben egymás mellé illesztett betűk". Jelenetek a mészárlós időkből. Leonardo da Vinci így látta ezt: A háború bestiális őrültség. A Démoni főfigurá ja azt hiszi, amiről nem tud, azt nem ő követte el. Életét sok más mellett egy szériagyilkos-specialista zsaru is keseríti. Pedig micsoda versíró lehetne belőle!

Vavyan Fable - Édes, ​mint a bűn
A ​nagy sikerű elbeszéléskötet újabb írásokkal bővült, felfrissült kiadása. Megint köztünk jár Talpig Jane, Gianetto hadnagy, Zöld Cafat, Halálsikoly, UFO kapitány, a Homo Paciensek - és a többiek! "- Nekem nincs mitől tartanom - szögezte le Gianetto. - De maga alaposan gondolkozzon el útközben, hogy mit fog felelni az alábbi kérdésekre: miért nem jelentette a támadást a rendőrségen? Miért hozta el a fegyvert? Miért tekinti versenypályának a város utcáit? Meggyőződésem, hogy a főnöke is lajstromozza a kérdéseit. - Nyaljon sót - morogta Talpig Jane. A hadnagy az ajtót kinyitva az úttestre lépett. Eszébe jutott valami, és visszahajolt. - Majd lassan vezetek, hogy tudjon követni - mondta, megadva a kegyelemdöfést. De ugyan kinek? Talpig Jane berántotta az ajtót. Lenyomta a zárógombot. Gianetto begörbült az ablakon. Kicsit torz volt az arca. - Szívesen elvettem volna az ujjamat. Mind a négyet." "Halálsikoly kinyitotta a szemét. Valami oda nem illő dolog lehetett a tüdejében, mert nem volt zökkenőmentes a légzése. Még ez is, nyögte, amikor felderengett, mi történt vele a nászutasoknál. Csak nemrég tüdőzött le egy cipősarkat, amikor harmadik társuk, a robbanékony Mama Hari féltékenységi cirkuszt rendezett." "Kapcsolatot kerestem a Lázadókkal, de látogatásomat meg kellett szakítanom, mert Homo Furizók (a kormány terrorelhárító alakulatai) támadtak ránk, éppen akkor, amikor egy Homo Lírász a szépség és a szeretet szavak jelentését ismertette hallgatóságával." "- Férfi vagy? - kérdezi fejében a hősnő. Tőle, a Vezéri Gárda főparancsnokától. tőle, aki jelenleg a Vezérnél is előrevalóbb, mert enkezében tartja a Haza Üdvét. De hát ki a férfi? Aki vérfürdőt rendez a tömegben, hogy az ablaknál leskelő Vezér gusztusát lelje a látványban? Aki bármi áron védelmezi a morálisan tarthatatlant? Meglehet, hogy éppenséggel az a férfi, aki elsőként kimondja: na ebből elég." ...és így tovább.

Janikovszky Éva - Ráadás
"Régen ​rossz, ha egy könyvcím magyarázatra szorul. Mivel a címet én találtam ki, ez a feladat kétségkívül rám vár. Nos, kedves olvasó, a cím úgy született, hogy néhány felnőtteknek szóló könyvem elnyerte az Önök tetszését. Tapsot ugyan nem hallottam, de leveleik, telefonhívásaik és a könyvek fogyása alapján mégis hallani véltem. Remélem nem tévedtem. Így aztán az Önök biztatására kerekedett ki rövid írásaimból ez az új kötet. Ráadást, ugye, a koncerteken az előadóművészek szoktak adni, ha elég kitartóan tapsol a közönség. Én nem állok pódiumon, csak itthon kopogok öreg írógépemen, és nagyon örülök, ha tetszik, amit írok. Ha valakinek megy a késői busza, indul a vonata vagy egyébként is elege volt, hát nyugodtan kászálódjék. A ráadás azé, aki kérte, aki várja. Fogadja szeretettel." Ezekkel az ajánló sorokkal indította útjára utolsó kötetét Janikovszky Éva. Sokan kérték, várták: ezt bizonyítja a könyv sikere.

Stanislav Rakús - Alkoholista ​történetek
Stanislav ​Rakús eme kötetében olvasható történetek a XX. század második felében játszódnak. Hangvételük humoros, groteszk, némelykor tragikomikus. A szereplőkben -akik mindig meglepő szituációkban találják magukat - elevenen él a tetterő és a vágy, hogy nyomot hagyjanak maguk után, s túllépjenek saját középszerűségükön. A novellákban alapvető szerepet játszik az alkohol, a diktatúra és a gúny - amelyek mindegyike, hol nyíltan, hol rejtve, máig befolyásolja a közép-európai létet.

Janikovszky Éva - Ájlávjú
Kötelességem ​figyelmeztetni a kedves olvasót, a cím félrevezető. Nem szerelmes történeteket tartalmaz a kötet. Hanem? Az úgy van, hogy az ember idős korban már kevesebbet ügyintéz, szaladgál, nyüzsög. Inkább elgondolkozik ezen-azon, ír, írogat, így a századvégen, ezredelőn. Különösen, ha írónak hiszi magát. Aztán összegyűlik egy kötetre való. De miért jut eszébe éppen ez a cím? Mert a tévésorozatok, az angolszász nyelvterületen készült filmek jóvoltából angolul gyakran hallja. Magyarul csak szeretné hallani. De valahogy hiánycikk. Még a falfirkákon is többnyire angolul olvasható, hogy I love Brigi - Karesz. Azonkívül az angol nyelvű vallomás nemcsak egyes számban szeret, hanem többes számban is. Akár a kedves olvasó is magára veheti. Ha akarja. Rosszkedvet oszlató humort, szeretetből fakadó türelmet, megértést kínálok annak, aki vevő rá.

Laár András - Laár ​Pour L'art
Sokáig ​nem gondoltam, hogy majd könyvet írok, sőt a verseket se kiadásra szántam eredetileg. Komoly művészi tevékenységnek magamra vonatkozólag csak a zenélést éreztem, illetve a festést, amibe időnként belemerültem. A versek hülyülésből születtek, de ennek a hülyülésnek az idők során lett mélyebb értelme is. Bár már 17 éves koromban is írtam egy-két, néhol viccesebb, néhol komolyabb költeményt, az igazi kezdet csak későbbre tehető. Az itt olvasható versek nagy része 1975-től kezdődően egy „kottagrafikus költészeti kommandó" inspirációjára jött létre. Erről a következőket érdemes tudni abban az időszakban kottagrafikusként dolgoztam a Zeneműkiadónál, ahová mindennap rendesen, kora reggel be kellett menni. Itt másokkal együtt kollégám volt Bornai Tibor és Orosz Barna is. Tiborral már akkor is együtt zenéltem, Barnát pedig ott ismertük meg mindketten a „kottagrafikán". Sorokba rendezett rajzasztaloknál ültünk, hárman egymás mellett, épp beszélőtávolságban, és munka közben, vagy épp munka helyett, kis rajzokat küldözgettünk egymásnak, barkochbáztunk, rejtvényeket adtunk fel egymásnak, vagy akár egy-egy új verset hoztunk a másik két „művész" döntőbírósága elé. Nemegyszer hármasban mászkáltunk el munka után délután, estébe vagy akár éjszakába nyúlóan is verset írni.

Giedra Radvilavičiūtė - Ma ​éjjel a falnál alszom
A ​Vilnius óvárosában élő litván írónő játszi könnyedséggel közlekedik a hétköznapi és a rendkívüli, valamint a nevetséges és a fenséges határmezsgyéjén. Sajátos műfajt hozott létre, mely a klasszikus novellára és a tárcanovellára egyaránt emlékeztet. Anekdotikus-esszéisztikus írásai ugyan a mindennapokból táplálkoznak, mégis kifejezetten derűsek és humorosak. A novellák egy része önéletrajzi ihletésű, ám finom abszurditásukkal rendre túlmutatnak a valós eseményeken. Minden szövege nagy gonddal megkomponált „koktél”: kerülhetnek bele kitalált vagy valódi rokonok, a vilniusi pályaudvar koldusai, szerelmek, a gyermekkorboldogsága, a felnőtt lét józansága és magánya; a litván függetlenség és önazonosság törékenysége; irodalmi szövegek, melyek íróként, emberként egyaránt formálták a szerzőt; nagy hallgatások,humor, irónia és bölcs megértés – mindenből épp annyi, ami a tökéletes kompozícióhoz kell. A cselekmény hűlt helyén egy realitásból és képzeletből, emlékekből és humorból szőtt sűrű hálóba gabalyodunk, mely menthetetlenül rabul ejt minket. A kötet 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Cserna-Szabó András - Fél ​négy
Van, ​aki nem szeret írni, mégis ír. Nehezen, nagy szenvedések árán, de ír, mert kényszeresen el akar mondani valamit. Van, aki szeret írni, mert kényszeresen el akar mondani valamit ő is, de ez jó neki. Gyönyörködik a történetekben, a szavak engedelmességében, a képzelet valóságosságában és az emberek csodálatosságában. Cserna-Szabó András történetei erről a boldogságáról szólnak: hogy jó élni és jó írni. Egyszerű dolog ez, gondoljuk és lazán hátradőlünk olvasás közben. Lapozunk, lapozunk, aztán rájövünk, hogy mégis inkább bonyolult és összetett dolog: az élet és az írás. Cserna-Szabó András a fantáziát vegyíti a valósággal, a szomorút a vidámmal, az egyszerűt a bonyolulttal, úgy, hogy közben örömére szolgál mindez. És ha neki jó, akkor jó az olvasónak is.

Elekes Dóra - A ​muter meg a dzsinnek
Mi ​történik, ha anyát elrabolják a dzsinnek? A finom humorral átszőtt történetet kiskamasz kortól mindenkinek, felnőtteknek is ajánljuk olvasásra, beszélgetésre, feldolgozásra. Elekes Dóra írása szépirodalmi eszközökkel mutatja be egy alkoholista anyával élő kislány mindennapjait. A történet megrázó és felkavaró. Magyarországon sok ezer gyerek nő fel így, mégis évtizedek óta bagatellizáljuk a probléma jelentőségét. A kiskamasz látószögéből megírt történet sokakat hozzásegíthet a jelenség józanabb megítéléséhez.

Krusovszky Dénes - A ​fiúk országa
Krusovszky ​Dénest, a fiatal generáció kiemelkedő alkotóját eddig költőként ismerhettük. A fiúk országa az első novelláskötete: nem szárnypróbálgatás egy új műfajban, nem egyszeri kaland, mert a szerző máris kész prózaíróként lép elénk. Pontos történeteket alkot fiúkról és férfiakról. Problémaérzékeny, éles a tekintete: legyen szó egy család széthullásáról, a párkapcsolatok dinamikájáról, a művészi ambíciók és a polgári élet összeegyeztetésének nehézségeiről. Nem a kényelmes utat választja. Nem fűzi fel a történeteit egyetlen szálra. Minden egyes írásában új világokat fedez fel, a járt utat járatlanra cserélve. Novellái intellektuálisak, higgadtak, érzékenyek. Lélektani látleletek, önmagukkal is vívódó emberekről. Gyönyörről, szorongásról, szerelemről, halálról. Közelmúltról és jelenről, hazai és idegen tájakról.

Soltész Béla - Inbox
"Amikor ​tavaly nyáron egy balatoni írótáborban elolvastam Soltész Béla egyik novelláját, akkor kis híján elejtettem a söröskorsót. Egyfelől a röhögéstől, másfelől a döbbenettől. Merthogy kicsordult a könnyem, úgy nevettem. És közben meg voltam döbbenve, hogyan tudok ilyen jóízűen mulatni a világ elmúlásán. Merthogy Soltész valóban a sűrítés művésze, tárcányi betűben meg tudja írni a teljes pusztulást (legyen az egy apró nemzethalál vagy akár egy személyes apokalipszis), de úgy, hogy visítva-sírva nyerítesz, ha elolvasod. Örkényi mutatvány. Én tavaly nyár óta várom ezt a novelláskönyvet. Egyfelől, mert a karótnyelt magyar irodalomnak (tisztelet a kivételnek) olyan szüksége van a fejlett humorérzékkel bíró fiatal írókra, mint hónapos aszály után földnek az esőre. Másfelől pedig (ha szerkesztői szimatom nem csal), Soltész Béla a következő évtizedek egyik meghatározó magyar prózistája lesz. Legyen igazam." Cserna-Szabó András Soltész Béla: Inbox FISZ Könyvek sorozat, 74. Fiatal Írók Szövetsége, 2015

Moldova György - Tökös-mákos ​rétes
"Belerak ​mindent, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe." "Feszülten bámultam magam előtt a tejeskriglit, éreztem, hogy nagy felfedezés küszöbére jutottam. Mi az, ami az irodalomban annyi szabadságot adhatna, mint a diliflepni? Hát talán a szatíra. Mi lenne, ha megpróbálkoznék ezzel a műfajjal, hátha én is több sikerrel döngethetném a kirakatot? Aztán úgy emlékszem, megpróbáltam... Mit merhet az ember, ha írni kezd? Én nem vagyok illetékes erre válaszolni. Ha az ember magáról kezd el beszélni, könnyen hasonlatossá válhat ahhoz a libához, aki sül a tepsiben, és időnként beleszagol a levegőbe; - Hogy nekem milyen finom illatom van! Hadd idézzem inkább minden hozzátevés nélkül egy öreg győri olvasóm levelét: Kedves Uram! Végigolvastam legutóbbi kötetét. Az a benyomásom, hogy Ön Rubelais, a nagy francia író legjobb tanítványai közé tartozik, Rabelais tudniillik egyszer azt mondta: elveimért, ha a máglyára nem is, de egész a lángokig hajlandó vagyok elmenni. És ez a legtöbb, amit tehetünk."

Papp Olivér - Verőcei ​emlékeim
„Mindenkinek ​hallani kellene egyszer az életben, amint a csendes, füstszagú, ragyogó téli reggelen vonat fütyül a verőcei állomásnál. Hallani kellene a templom mélabús, átfagyott első harang-pendüléseit, amint elúsznak az ébredező falu felett. Hallani kellene, amint a kora reggel tavaszi virágillatában Szabó bácsi a bolt redőnyét húzza fel. A lovak patáinak szikrázóan friss hangját, a vékony ostorpattanást... A Duna hűvös, kortalan szaladását, hullámainak csengő partra futását. Kora őszi estelőket, mikor az egykori „Imre”- parkban összegyűltek az öregasszonyok, átbeszélni a gondterhes jelent, rövidke jövőt és parttalan múltat. Látni, amint Pallman Imre bácsi Boross bácsival kártyázik ugyanott – hallom a lecsapott kártyalapok hangját még most is, harminc év távolából…”

Karol D. Horváth - Karol ​D. Horváth
A ​túlbuzgó kommunistából ájtatos katolikussá érő helyettesítő hittantanár. A saját testén kísérletező, a nagy átalakulásra váró okkult költő. A szerelme miatt vegetáriánussá váló, majd magát kis kupac hamuvá égető srác. A szerencsétlen, akit megdug és kirabol egy kamaszlány. A haldokló öregember, aki Winnetou-nak képzeli magát, és a kórházban Old Shatterhandre vár. Nem, Karol D. Horváth novelláinak antihősei nem a megalázottak és megszomorítottak. Ezek bolondok és balfaszok. Az elbeszélő kíméletlen velük: könnyebb megvetni őket, mint megszánni. Az irgalom ritka vendég ezen a tájon, bár néha váratlanul megérkezik mégis. Mindenféle csodabogár feltűnik az idősíkok váltakozása és a párhuzamos cselekmények ellenére könnyen követhető, olvasmányos elbeszélésekben, de mindegyik őrült és nyomorult arca ismerős: a saját kisszerűségünk és félelmeink rajzolják a vonásaikat. Nyomasztó olvasmány lenne ez, ha nem kéne közben annyit röhögni.A groteszkkel és abszurddal színezett realizmus világa fölött végig ott lebeg valami végzetszerű, valami mágikus. És sosem tudhatjuk, hogy az apokalipszis angyala jön-e el karddal és ostorral a kezében, vagy a megváltás – ami lehet a tisztes hitben megőszült férj halála éppúgy, mint egy valóra vált varázslat. Vagy csak egy jó szeretkezés. „Karol D. Horváth erotikus-obszcén jelenetei az emberi létezés általános filozófiai kérdéseit vetik fel, jelesül azt, hogyan lehet a test, a vágy és a társadalmi lét egymást keresztező ösvényeit bejárni, miközben normalitás és perverzió határvonalait (amelyek, ugye, nem is léteznek) sértjük meg többszörösen… Karol D. Horváth elbeszéléseinek erejét a rendkívül sokszínű és sokfelé nyitott nyelv jelenti. Humor és horror, paródia és drasztikum, obszcenitás és politikai nyelv keveredése egy mozgalmas, nyugvópontra nem jutó, többrétegű nyelvet eredményez.”(Németh Zoltán utószavából) Karol D. Horváth 1961-ben született Pozsonyban. A bölcsészkar elvégzése után dolgozott mint birkapásztor, általános iskolai tanár, hivatalnok, rádiós szerkesztő és színházi dramaturg. Írt reklámszöveget, polgármesteri beszédeket, televíziós vígjátékot és rajzfilmek forgatókönyvét, bábjátékot és újságcikkeket. Első magyarul megjelent kötete egy novellatrilógia nyitó darabja. Az itt szereplő Abszolút hallás című írással 2004-ben elnyerte az év legjobb elbeszélésének járó rangos Poviedka díjat.

Pozsonyi Ádám - Harcra ​fel!
Az ​öt különálló fejezetre osztott gyűjtemény az elmúlt 15 év terméséből válogat, s jó részük nemhogy kötetbe gyűjtve, de sehol nem volt még korábban olvasható.