Aki az alvó fölé hajol, és hallja, hogy álmában ropog a hó a talpa alatt; akinek közömbös tekintetében a naponta kielégülő szenvedélyek nyugalma fénylik; akinek tüsszentése felkavarja az évszázados port a padláson; akit elviselhetetlen fájdalom tűz késhegyre; aki magyarázkodik és nem szeret; akinek közelében beesteledik; aki szeret és néma; az olyanok, mint te.
Garaczi László
Kapcsolódó könyvek
Lakatos István - Lencsilány
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egyszer egy Lencsilány.
Az icipici Lencsilány anyukájával és Lencsibabájával él valahol messze, túl az Óperencián. A kötet (rém)meséiben találkozik Edgar bácsival és az elhasznált emberrel, Pókháló kisasszonnyal és Csáp bácsival, a Kisgömböccel, egy busa fejű, szomorú óriással és egy barátságos vízidisznóval, akinek véletlenül ránőtt a fejére egy kismadár.
Lakatos István különleges hangulatú meséinek gyűjteménye, a kortárs magyar képregények egyik kiemelkedő darabja már hosszú évek óta nem kapható. Ezt a hiányt pótoljuk most a gyűjteményes kötet új kiadásával, mintegy húsz oldalnyi különleges extra tartalommal.
Háy János - A bogyósgyümölcskertész fia
A történet a hetvenes évek elején indul, s a nyolcvanas években ér véget. Egy vidéki fiú, afféle mesehősként, elhatározza, hogy felmegy a fővárosba, rockzenész lesz. Milyen események alakítják ennek a fiúnak az életét? Kamaszregény, s egyben egy kor összegzése is a kötet. Humor könnyíti és tragédia súlyosítja szerzőnk új kötetét.
Nádas Péter - Párhuzamos történetek I-III.
A Párhuzamos történetek talán legfeltűnőbb vonása, az életmű ismerői számára is meglepetést jelentő újdonsága az egymástól lényegében független történetek olyan elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstrukció nem lenne képes egyetlen elbeszélésben összefogni. E regény történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a testek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irányuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jönnek létre olyan csomópontok, amelyek különböző személyekkel azonos időben és azonos helyen (a másik test az érzetben), azonos időben különböző helyeken (a másik test a vágyban), azonos helyen különböző időkben (a lakás, a ház, a város emlékezete a testben), illetve ugyanazon személlyel különböző helyeken és időkben (a saját test az emlékezetben) megesett dolgokat kapcsolnak össze. Az elbeszélésnek ez a csomópontról csomópontra haladó mozgása vetíti ki aztán a rekonstruáló képzeletbe a történetek szövegen túli valósággá összeálló szövevényét, mely így gyakorlatilag és elvileg egyaránt kimeríthetetlen, és ezért képes egy semmiből megteremtett, társadalmilag és történelmileg mégis szigorúan meghatározott, az általunk ismert vagy ismerhető reáliáknak akkurátusan megfelelő, szövegen túli világot alkotni. Ahogy ez létrejön, az ennek a regénynek a legnagyobb titka és egyben világirodalmi teljesítménye. A Párhuzamos történetekkel létrejött az a mű, amely komolyan veszi és megválaszolja a realizmus felbomlása, a századelő újító kísérletei és a nouveau roman által felvetett kérdéseket, ugyanakkor visszaadja az olvasás gyönyörét, és kiállja az összehasonlítást a tizenkilencedik századi nagyrealizmus legnagyobb műveivel.
Garaczi László - Arc és hátraarc
Arccal a múltnak egy lemur kutat az emlékei közt. Hátraarccal a jövőnek menetel vissza a sorkatonaságig. Addig a helyig és időig, ahol ,,férfi lesz az emberből"; egyszerre magányos és társas lény, és ahol az ő kapott neve innentől: Csont. Lemur-idegenséggel szemléli magát és a közös nyűgöt, a laktanya férfiszagú rutinját, a mókákat és a megaláztatásokat. Nem lemurnak való hely. A számára talán legveszedelmesebb környezetbe csöppen, hiszen ha túlságosan elszaporodnak körülötte a hasonszőrűek, képes a vesztébe rohanni. Ha folytatja régi mániáját, és lelkiismeretesen szótárazza a világot, akkor talán lesznek fogalmai, akkor talán megmenekülhet. És hogy vajon segít-e a megértésben, ha az ember egyszerre nemcsak Csont és lemur, hanem egy meztelen aggastyán is?...
A _Mintha élnél_ (1995) és a _Pompásan buszozunk!_ (1998) regények után Garaczi László újabb lemur-vallomásában az elbeszélő felnőtté válásának lehetünk tanúi. Ennek a beavatódásnak az élménye egyszerre keserves és üdítő, az emlékezés nyelve pedig érzékeny, leleményes és pontos.
Garaczi László - Nincs alvás!
"Aztán fölkeltem, és meghaltam. Teljesítettem a rám kirótt napi penzumot: ádáz kézitusába keveredtem egy utcakölyökkel, titkolt szerelem lángja perzselte szívemet, bemagoltam a Ruhr-vidéket, felköszöntöttem a Maca nénit, egy tükörrendszer segítségével megnéztem a fantomos filmet a tévében, aztán fejemre húztam a takrócot, és súlyos szempilláimat lassan és végleg leeresztettem." A szerző maga "keserű és kiábrándult könyvnek" tartja a novellagyűjteményt, de kritikusai gyakran éppen a humorát emelik ki. A gyermekkori és egészen friss emlékeket, vadreális és szürreális víziókat, lendületet és megtorpanásokat váltogató, különféle novellatípusokat, mitikus struktúrákat imitáló, parodizáló és új színekkel kikeverő szövegek olyasféle hatást tesznek az olvasóra, mint egy színes, intenzív drogos utazás. "Az írás rendszerint felvesz egy szálat, valami nyomot vagy szimatot (érzületfonalat), azt nagyjából követi, közben számos, látszólag oda nem illő jelenséget és motívumot érint, végül sok leírt hurok után előrejut - valahová, néha látszólag ugyanoda. A szubjektív kamera azt is jelenti, hogy az írások nézőpontja állandóan mozog, ez hol bizonytalan, sérülékeny, hol meghitt, otthonos, hol fenyegető (leselkedő) érzést kelt attól függően, hogy mit művel épp a nézőpont szövegbeli gazdája." (Abody Rita)
Vámos Miklós - Szitakötő
Kedves Barátaim - Levél Vámos Miklóstól
Állítólag csak annak szólhatnak egy életre a barátságai, aki idejekorán meghal. Valóban? Engem - személyes érintettség okán - régóta izgat a kérdés. A szitakötő a barátság és a nemzedék regénye.
Kérdés, mire jutott a múlt század közepén (1950, plusz-mínusz valamennyi) született generáció. Nyolc főhősöm (és néhány "kültag") a keményvonalas szocializmus éveiben volt gyerek. A puhább diktatúrában kamasz és ifjú felnőtt. Életük közepét találta telibe a rendszerváltozás. Már a (fapados) magyar kapitalizmusban is éltek huszonkét évet. Mire elég hat évtized? Mit értünk el, s miről maradtunk le? Mit tanultunk, s miből nem? Mit felejtettünk el, s mi vésődött belénk örökre? (Ha ugyan létezik olyasmi, hogy "örökre".) Számba vehető a várható jövő is.
Sok a szitakötő-zizegés ebben a regényben. És, az egyik szereplő szavait idézve: sok a férfisírás. De nem több, mint a közös nevetés.
Garaczi László - A terület visszafoglalása a madaraktól
Garaczi László első verseskötete egy érdekes, színvonalas és sokat ígérő költő bemutatkozása. Az önmeghatározási kísérleteit, ismeretelméleti kételyeit, létélményeit és létérzéseit, a mai huszonévesek közérzetét, céltalan tengését-lengését, feladatok nélküli kallódását, illúziótlan, ám szellemileg és erkölcsileg igényes világát ábrázoló szabad versei és prózaversei telis-tele vannak groteszk ötletekkel, fanyar és ironikus fordulatokkal, grimaszokkal és fintorokkal, szóviccekkel és szófacsarásokkal. Az életünk fonákságait, a világ abszurditását, az emberi helyzetek és kapcsolatok huszadik századi lehetetlenségét kifigurázó művei az első pillantásra talán frivolnak, nyersnek és vadnak tetszenek, pedig mélyükben igazi emberi igény, a humánus értékek féltése húzódik. A további fejlődése szempontjából mindenféleképpen biztató, hogy a gondolatilag igényes, a neoavantgárd vívmányokat is hasznosító alkotásaiban nemcsak a magánélet, a létezéstechnika kérdéseit, hanem a társadalmi lét és tudat, a közösségi élet problémáit is bátran fölveti, s kendőzetlen őszinteséggel tárja fel rejtett ellentmondásaikat.
*
"1956 nyarán születtem. Sok mindennek kellett történnie, hogy megértsem, világrajövetelem folyamata sohasem fog véget érni. Mint a költészet: az ember szüntelenül átlépi önmaga szabta határait, hogy végül a legnagyobb tágassággal találkozhasson - ahol egészen új értelme van a _személyesség_ és az _irónia_ szavaknak.
Az irónia a hit birodalmába invitál, mert leszámol a látszattal: a lényeg negatív természetével. Az űr, amit maga után hagy: a lényeg _csöndje_ - de nem a lényeg _némasága_.
»... azt az egy dolgot választom, hogy mindig velem legyen a nevetés. Egyetlen isten sem szólt semmit, hanem mindnyájan nevetni kezdtek.«
Ebben a birodalomban a boldogulás feltétele egy olyan nyelv, amelyben egy szó nem önmagát jelenti, hanem az összes többit, egy olyan nyelv, amely nem önálló közeg, hanem _léthelyzet_, amiben a költő folyamatosan »elszólhatja magát«.
Angol könyveket lektorálok az Európa Kiadó számára, közben a Bölcsészkar filozófia szakán tanulok. Kedvenc íróm: Robert Musil, kedvenc zeneszerzőim: Domenico Scarlatti és David Bowie. 1977 óta írok verseket, 1981 óta novellákat is.
_Garaczi László_
Lackfi János - Milyenek a magyarok?
Milyenek is a magyarok? Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani.
Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt.
Nádas Péter - Drámák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Erdős Virág - A merénylet
Ézsau, a hajléktalan kilőtt vadként fekszik Jákob előtt összekuporodva a földön. Jákob, a vadász egyik lábát Ézsau hátára helyezve elégedetten integet felénk. A Fáraó mint igazságosztó terminátor. A kitűnő novellista, Erdős Virág egyúttal sikeres színházi szerző, a kötetében közreadott négy dráma olvasmányként is megragadó.
Rakovszky Zsuzsa - VS
Sándor gróf - ennek a rendkívüli érzékenységből, szeretetéhségből és Istent kísértő fájdalomból szőtt regénynek a főhőse. Sándorként éli az életét, lányokkal, nőkkel folytatott perzselő szerelmekben, és tragédiája, hogy a világ kegyetlen tükrében kénytelen újra és újra megpillantani valódi énjét: Saroltát, akinek őt a természet szánta - és talán csak a monogramja az, amelyben ez az őrjítő ellentét összebékíthető.
A történet jelene az 1889 és 1901 közti időszak. V. S. "lelepleződése" után keletkező börtönnaplója, versei, feleségéhez írt kétségbeesett levelei, életének históriája és az őt vizsgáló orvos jelentései letehetetlen regénnyé fűződve mesélik el egy XIX. századi romantikus lélek hányattatott sorsát. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, majd a kiegyezés utáni vágyak, csalódások és mitikussá álmodott emlékek és remények, az eltűnő-félben lévő nemesi és a fénykorát élő színházi világ, valamint a pezsgő kulturális élet a történet háttere.
A világban a tudomány és a technika, a filozófia és a teológia forradalma zajlik, az emberben a hús és a lélek kémiája és biológiája csap össze a társadalmi megítéléssel. Érezhet-e, élhet-e férfiként az, aki nőnek született? Szerethet-e nőket úgy, hogy teljessé váljanak a szerelemben? Rakovszky Zsuzsa érzékeny időutazásra hív és a szerelem nyelvén kalauzolja olvasóját Vay Sarolta/Sándor történelmünkre örökített sorsának kényes kérdéseihez.
Garaczi László - Gyarmati nő
A posztmodern fordulatait alkalmazó korábbi és új novellákban a személyes, ironikus látásmód és az új jelentéssel telített fogalmak közti feszültség teremt eleven, derűs és bravúrosan ironikus nyelvet, amellyel igényesen, mégis szórakoztatóan közölhető minden, ami az írói látótérbe kerül. A rövid epikai szövegekben a hagyományos értelemben vett prózai műfajok megszokott szabályai átértékelődnek, a legkülönfélébb kulturális nyelvi törmelékek \\(a mai média-zsargon kifejezései, klasszikus- és kortárs irodalmi közhelyek, közmondások, kocsmai beszélgetések foszlányai stb.) alkalmazása az ábrázolás fontos eszközévé válik. Az olvasót magával ragadja az író szarkazmustól és öniróniától duzzadó igényes elbeszélésmódja, amit kiegészít a kötet különleges tipográfiája is. A fejezetek elején elhelyezett, a szövegeket bevezető, az egyes fejezeteket egymástól markánsan elválasztó fotók és üres felületek jelzik, hogy a kötet szerzője követi a befogadók vizualitás iránti igényét és szokását, ugyanakkor ezzel a látvány-elemmel az olvasó figyelmét a fogalmi gondolkozás új, friss tájai felé tereli.
Varró Dániel - Túl a Maszat-hegyen
A Túl a Maszat-hegyen című történet hőse, Muhi Andris nem is sejti, mire vállalkozik, mikor elindul a Maszat-hegyen túlra, hogy meglátogassa régen látott jó barátját. Maszat Jankát, Makula bácsit, Szösz nénét és a Maszat-hegy többi békés lakóját ugyanis nagy veszedelmek fenyegetik. A Partvis Attila vezette barbár takarítók több házban rajtaütésszerűen kitakarítanak. A gonosz Paca cár, a Maszat-hegyi trónbitorló pedig ördögi tervet eszelt ki, hogy az egész világot telepacázhassa. Muhi Andris azonban Badarországon át eljut a Maszat-hegyen túlra, ahol mindenkivel szembeszáll, és számos titokra fény derül…
A könyv verses meseregény, verselésében és hangütésében a klasszikus verses regényeket idézi (Puskint, Byront, Arany Lászlót), a történet viszont kalandos, modern tündérmese. Többnyire gyermeki témákon mereng el a mesélő - hogy csúfolták gyerekkorában, vagy milyen az ideális gombfocikapu. Az elbeszélést számos játékos, dallamos betétvers egészíti ki. Találhatnak benne kedvükre valót a kis- és nagyiskolások, a szüleik, a kalandok és izgalmak, a csendes elmélkedések és az irodalmi ínyencségek kedvelői egyaránt.
Jonathan Franzen - Javítások
Jonathan Franzen a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb sztárja és fenegyereke, az író, aki kikosarazta Oprah Winfreyt, amikor az szerette volna meghívni országos nézettségű Könyvklubjába, és aki még képregényekben és a Simpson család egyik epizódjában is szerepel. Ellentmondásos, tőrőlmetszett értelmiségi figura – az a fajta, aki nem húzódik vissza elefántcsonttornyába, hanem érzékenyen reagál korának jelenségeire, és a nagy társadalmi, globális mozgásokat nemcsak elméleti összefüggéseikben látja, de regényíróként beépíti szereplőinek legapróbb rezdüléseibe is.
2001-ben megjelent regénye, a Javítások, Franzen eddigi legsikeresebb és a kritika által is legméltatottabb műve. Akárcsak az Európa Könyvkiadónál korábban megjelent Szabadság, ez is családregény – az amerikai módra szétszóródott, diszfunkcionális Lambert család regénye, amelynek tagjai különféle életstratégiákkal kísérleteznek és élethazugságokkal küszködnek; különféle módszerekkel próbálkoznak életük – és úgy általában a dolgok – megjavítására. A regény egyik középponti szála Enid Lambert küzdelme, hogy – csellel, könyörgéssel vagy zsarolással – elérje, hogy a család még egyszer, utoljára összegyűljön a szülői házban karácsonyozni. Még egyszer, utoljára, mielőtt férje, a Parkinson-kóros Alfred elveszíti kommunikációképessége maradékát. A gyerekek – a nős férfiakhoz és feleségeikhez vonzódó sztárszakács Denise, az előítéletekkel és depresszióval küzdő családapa, Gary és a család fekete báránya, a reménybeli forgatókönyvíró Chip – különféle viszontagságok után végül meg is jelennek a közép-nyugati kisvárosban, St. Jude-ban, hogy a sok hazudozás és menekülés után immár összezárva, egymás szemének tükrében egy-egy pillanatra felvillantsák igazi arcukat.
Háy János - Házasságon innen és túl
Női sorsok, vélemények, létkérdések, mindennapi gondok együttesét járja körül a könyv, természetesen – címe is sugallja – leginkább a párkapcsolatokat vagy épp azok hiányát illetően. Ebből következik, hogy férfiúi jellemeket is megismerhetünk az írásokból: gyors vonásokkal rajzolt, női szemszögből ábrázolt, mintegy a nők „mellékleteként” megjelenő alakok, akik jelentősen és leginkább rossz irányban befolyásolják a nők sorsát. Majdhogynem minden írás negatív képet fest a férfiakról: lelépnek, csak a „szeplő” érdekli őket. Ezért is juthatott az egyik szereplő arra a következtetésre, hogy „egy nőnek nem a férfi a társa, hanem a gyerek”.
Anya–lánya kapcsolatok ábrázolása is ilyen hirtelen vonásokkal készül, sorsfordító pillanatokat jelenítve meg, és ezek is éppen az árnyoldalak. A családon belüli, „házasságon túli” kapcsolatok visszásságait pedig a rutintól unalmassá, idegesítővé degradálódott szerelmesek mindennapjainak, ünnepeinek fáradt szomorúsága, lihegő pénzhajhászása és szeretők miatti hazudozások kusza hálójaként láthatjuk a kötetben.
Helyzetképek, belső örlődések megjelenítése, mindig lányok, nők szájába adva a mondandót: férfi és nő „házasságon inneni és túli” kapcsolatának sivárságáról, sekélyességéről, felületes érzelmekkel töltött és képmutató voltáról.
Cormac McCarthy - Az út
,,Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg."
Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg arcát az elpusztult világnak. A "vég" után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon "megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják...
Cormac McCarthy a felkavaró történet kegyetlen kulisszái közt, egy apa-fiú kapcsolat felejthetetlen dialógusaiban kérdez rá az ember alapvető értékeire: a hit, a remény és a szeretet erejére. Ám a válaszokat ezúttal is olvasóira bízza. Megrendítő utópiája 2007-ben elnyerte a Pulitzer-díjat.
A regény az angol Times által összeállított "az elmúlt évtized 100 legjobb könyve" listáján az első helyet érdemelte ki.
Szvoren Edina - Pertu
Elbeszéléseiben Szvoren Edina messzire cipeli a hőseit. Bicikliútra Szászföldön, menekülésszerű vakációra a fjordok közé, vagy a fjordoknál is fagyosabb, képzelt jövőbe. Még a gyerekkor díszletei is idegen tájként hatnak rájuk. De akárhová viszi őket, nem tud szabadulni tőlük: fájdalmas, forró, komikus élményeik a bőrére égnek. A Pertu a folyóiratok hasábjain már rendkívüli figyelmet keltett szerző első kötete. Szvoren Edina 1974-ben született Budapesten.
Tóth Krisztina - Hazaviszlek, jó?
Hajléktalanok ülnek egy padon és meredten bámulnak egy tárgyat, a magasból színes labdákat szórnak a Balatonba, az eltávozott házi kedvencek a felhők tetején gyülekeznek, egy férfi megtalálja felesége titkos mobilját, a papagáj megszökik, ám egy nagyon fontos mondatot tanul kalandozásai közben... Végtelen motívum- és műfajgazdagság jellemző e könyvre, melyben Tóth Krisztina összegyűjtötte az utóbbi években írt tárcanovelláit és más publicisztikai műveit. Az ötven írást az teszi kiemelkedővé, hogy a szerző minden esetben túllendül az aktualitáson, és az egyszeri pillanattól a teljességig jut el. Hétköznapi, első ránézésre bagatell drámáról derül ki, hogy sorsfordító esemény, és az élet persze bármikor képes minket megörvendeztetni abszurd oldalával, csak az a kérdés, hogy sírni vagy nevetni van éppen kedvünk.
A könyvben szereplő írásokat többek között a Nők Lapja, a Népszabadság és az Élet és Irodalom közölte.
Garaczi László - Nevetnek az angyalok
"Nemrég olvastam egy vitairatot, és abban egy hiányjegyzéket a kortárs magyar irodalommal kapcsolatban. »Fontosság, közösség, ellenállás, Beethoven-nyitány, meg minden.« Ugyancsak mostanában láttam egy thrillerben, hogy a rendőr, miután kinyírja a kábítószer-kereskedő családját, elmagyarázza a sarokban reszkető dilernek, hogy ő, a maga részéről, nem szereti a nyálas Mozartot, mert ő a tettek embere, és ezért a Beethoven-nyitányok a kedvencei. Valószínű, hogy Beethoven nem egészen ugyanazt jelenti a tanulmányíró és a pszichopata rendőr számára. (…) Félő, hogy a tanulmányíró sem jobb a Deákné vásznánál, ő is benne van a buliban, ebben a deheroizált, katarzis nélküli, posztmodern trutyiban, amit ő, ha kérdőre vonnánk, valószínűleg nem is kívánna tagadni. A pszichopata zsaru meg egyszerűen csak muzikális.”
A kötet 47 esszét, naplót, jegyzetet, kritikát, hosszabb-rövidebb írást tartalmaz.
Tar Sándor - Te következel
Válogatásunk természetesen csak szűk keresztmetszetet adhat, mégis igyekeztünk olyan írásokat összegyűjteni, melyek Tar Sándor művészetének minél több erényét megmutatják. Az írások időrendben követik egymást az 1981-ben megjelent A 6714-es személy című első kötettől az utolsó könyvig, a 2004-es Az alkuig.