Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Levandra
5.0/5

Istenekre! ​Csalfa hatalmasok, ti sem vagytok másabbak a halandóknál! Viszályok, hatalmi harcok, csalárdságok, súlyos személyiségek egyvelege csipetnyi humorral.

Ha az első pár fejezeten túl tudsz lendülni anélkül, hogy az unalom elemésztene, páratlan élményben lehet részed. Izgalmas kaland rengeteg morális kérdéssel, és mind e sorok között, kimondatlanul egy sokkal komolyabb kérdés feszegetése. Egyfajta görbetükör az egyistenhitnek, az egyháznak, vallási fanatizmusnak, a hatalom gyakorlásának, elvakultságnak és az emberi ostobaságnak. Mintha egy olyan képletet kapnánk, amiből kivontuk Jézust és az ő tanítását. Íme egy vallás, amely a gyűlöletre lett építve.

Nem szeretném ezt a vonalat feszegetni, bár vannak gondolataim róla, de tartok tőle, hogy akadémiai beszédet nem tudnék belőle tartani, ezért inkább átadom a lehetőséget másnak, hogy értekezzen róla.

…ti, emberek, mindenhol isteneket láttok. Ez csupán ürügy, hogy ne kelljen a saját fejetekkel gondolkodnotok.

Tovább: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/05/joanne-harris-runajelek.html


Arianrhod
5.0/5

Nem ​volt maradéktalan az elragadtatásom, de a könyv második része már nagyon tetszett. Az 5 csillagot Odinért és Hélért mindenképpen megérdemli.

Igazság szerint órákig áradozhatnék a témáról, már lassan rögeszméssé kezdek válni e téren. De szükségtelen áradoznom, már sokan megtették helyettem. Nagyon javára szolgált a témának egy ősi mese folytatása, a kedves – és persze kevésbé vonzó – szereplők újraélesztése, új kalandokra szólítása. Szerintem a mitológikus szereplők jellemrajza sokkal jobban is sikerült, mint az újaké, Maddyét kifejezetten elnagyoltnak éreztem.

De Odin mindenért kárpótolt, megmutatta a történet során, hogy igenis van, mindig is volt szíve, de áldozatot hozni fentebb célért soha nem volt számára kérdéses, és melyikünk érzi úgy, hogy mindent önzetlenül fel tudna áldozni egy nemes célért, még önmagát is? Hát igen, akkor egy istennek miért kellene? És ez igaz Lokira is. Baldr már más káposzta, mindig is balek volt, legalábbis a mítosz szerint.

Hél birodalmának, valamint az alvilágnak és a pokolnak a túl részletes leírását – különös tekintettel az emberi belsőségek és különböző testnedvek tartózkodási helyének pontos és részletes meghatározását – nem élveztem különösebben, de belátom, szükséges elemei a mesének.


ViraMors
3.5/5

“Hétfő ​reggel, hét óra, ötszáz évvel a világvége után, és megint koboldok fosztogattak a pincében."

Ritka ütős mondattal indít a könyv, igazán sajnálom, hogy a továbbiaknak – bár nagyon sok minden nagyon tetszett, nem sikerült maradéktalanul lenyűgöznie.
Ötszáz évvel járunk a skandináv mitológia Ragnarökje (Ragnarokja?) után. A régi világ romjaira épült Rend minden erejével és igyekezetével próbál elnyomni bármit, ami az elmúlt korra, főleg annak vallására, annak mágiájára utalna. [spoiler]tehát tilos mesélni, álmodni, képzelődni etc.[/spoiler]. Maddy Smith megtestesít mindent, ami tiltva van: fantáziája élénk, éjszaka álmodik, ráadásul – Külviláginak is hívott barátja, Félszemű [spoiler]Odin[/spoiler] tanítása nyomán képes használni a régi írás rúnáit, ergo varázsol. És persze – jórészt szintén Félszemű áldásos (áldatalan?) tevékenységének köszönhetően alaposan belekeveredik a felsőbb hatalmak játékába, a régi és az új világ közelgő összecsapásába.

Olvasmányos, lendületes könyv, igazán kellemes a stílusa. Érdekes a világ, ami nagyon bejött, az a mágiarendszer volt. Habár általában nem szoktam szeretni, amikor egy új, ennyire sarkítottan elnyomó vallás egyértelműen a kereszténység allegóriája, azt alá kell írnom, hogy Harris jól ábrázolta a két vallás közti erőteljes különbséget. És végül elég jó magyarázatot adott a Rend egyes, már-már embertelen elemeire is, még akkor is, ha a végkifejlet kissé kiábrándító volt.
A szereplők többsége jól megállta a helyét, bár nekem Maddy, mint főhős kissé… hát nem is tudom, hogy a túl jó vagy a semmilyen írja le jobban, de a lényeg, hogy az őrületbe tudott kergetni azzal, hogy állandó jelleggel meg akart menteni valakit. Meglepő módon viszont Lokit kedveltem. Mert hogy általában nekem ő a semleges/negatív határon mozog, itt viszont jócskán árnyaltabb volt, mint eddigi találkozásainkkor, és ez határozottan jót tett neki. A régi istenek viszont néha kifejezetten az agyamra tudtak menni, amikor úgy viselkedtek, min egy csapat óvodás.
A sztori maga kellemesen pörgős, bár nincsenek benne túl nagy meglepetések, kis odafigyeléssel jó előre nyakon lehet csípni a nagyobb csattanókat. Nagyrészt határozottan élveztem, csak a végén… a végén akartam nagyon a falba verni a fejemet, amikor a háttérben álló indokot/indokokat kiteregették. Ott egy kicsit úgy éreztem, hogy egy amúgy jó történet kigáncsolta saját magát :(
Alapvetően azért jó volt, aki szereti a mitológiára és/vagy vallásokra építő történeteket, azoknak ajánlom.


Orsi_olvas
4.5/5

Nagyon ​sajátságosan alakult a viszonyom ezzel a könyvvel.
Szeretem a mitológiát és elég tájékozottnak is tartom magam a görög, római, indiai mítoszokban, de az északi mondakör valahogy kimaradt. Így egyrészt rettentő kíváncsi voltam, másrészt kényelmetlenül éreztem magam, hogy egy mennyi mindent nem értek. Szóval a könyv elején lévő kis összefoglalót rendszeres nézegettem, hogy értsem ki kinek a kicsodája.
Maga a történet izgalmas volt, Félszemű és Loki karaktere különösen jól volt megírva. Maddy kicsit távol állt tőlem, néha korához képest nagyon érett volt, máskor meg rémesen naiv, valahogy nem volt összhangban a karakter önmagával.
Szóval a rúnák, a színjelek, az asztrál világ történései, a varázslás és a világok leírása nagyon tetszett, de abban a pillanatban, hogy letettem a könyvet, nem éreztem, hogy fel akarom venni és olvasni tovább. Pedig mikor belevetettem magam, 100-150 oldalt is elolvastam egyszerre. Ha viszont becsuktam nem hívogatott.
Összességében tetszett és jó volt északra kalandozni kicsit. Joanne Harris stílusa magával ragadó, biztos fogok még olvasni tőle.


Papusz
5.0/5

Szerelem ​első mondatra – komolyan, az első mondata a legkirályabb, amit idén olvastam :)

Aztán jött a Félszemű, és felébredt a kis Why_Doboz, aki már a Múminban is a Vándort szerette, aki cska néha bukkant fel, és akiben épp ezért volt valami titokzatos. És felébredt a kicsit nagyobb Why_Doboz is, akit vonzott a mitológia, és összeolvasott mindenfélét, kicsit ezekről az északi istenekről is, akik sokkal keményebbek és tiszteletet parancsolóbbak, mint a jól ismert görög-rómaiak.

És ha mindez még nem lenne elég, ebben a könyvben folyton történik valami, sokkal pörgősebb, mint amiket Joanne Harristől eddig ismertem – de ugyanolyan színes-szagos-hangos, mert ha valamihez, hát a jelenetek lefestéséhez nagyon ért ez a nő. A szereplők élnek és szerethetőek, időnként még Lokit is kedvem támadt megölelgetni kicsit. Összefoglalva: ez egy nagyon-nagyon jó, kalandos fantasy, és én nagyon szeretném, ha egy ügyes stáb forgatna belőle egy jó filmet, mert az valami eszméletlenül látványos lehetne.


A ​rúnajelek egy kellemes olvasmány, mely a Ragnarök utáni világba kalauzolja el az olvasót. A skandináv mitológia istenei immár eltűntek, az utolsó csatában Szurt {{Én mondjuk Surturnak ismertem eddig}} seregei győzedelmeskedtek, a Középvilágban {{ez akár maradhatott volna Midgard is…}} pedig immár a Rend az úr. A meséket betiltották, és álmodni is tilos. A szankciók betartásáról pedig a Névtelen vizsgálóbírói gondoskodnak.

Itt kapcsolódunk be a történetbe, ahol is a kezén rúnával született Maddy kalandjait követhetjük végig. A rúnával – legyen az rontott vagy teljes – születetteket a Világvégén uralkodó Rend üldözi. Saját központjukban és a befolyási övezetükben gond nélkül eltünteti őket, máshol pedig arra bátorítja az embereket, hogy üldözzék el őket. Ebben a világban nem könnyű Maddy élete, a vele egykorúak gúnyolják, a felnőttek félnek tőle, a Rend lelkésze pedig gyűlöli. Egyedüli barátja Félszemű, a vándor kereskedő. {{Még jó hogy nem Szerdán találkoztak. :D }} Tőle ismeri meg a Ragnarök előtti világot, annak legendáit és isteneit. És eljön az idő, amikor a mesék valósággá válnak…

A könyv nagyon jó tempóban halad, nekem élvezet volt olvasni nem csak Maddy kalandjait, de a többi szereplő fejezetét is. Az utolsó oldalakra kiderül a Rend misztériuma, fény derül a titkokra, és természetesen megjelenik a folytatás lehetősége is.

A varázslatrendszere nagyon tetszett. A lényege, hogy a különféle rúnák erejét felhasználva érik el a hatásokat. Ez a hatás viszont nem kötött, mindenben a felhasználó erejétől, és képzeletétől függ. Például a Tyr rúnával gondolatból szőtt kardot és kést is létre lehet hozni. És ezekkel a hatásokkal nagyon jól bánik az író. Pozitívum még, hogy mindig érthető, hogy mi történik, még akkor is, ha több rúnát fűz össze valaki.

Egy pár dolog nem igazán volt érthető. Például nem Jörmungandr rágja Yggdrasil gyökerét, hanem Nidhögg, valamint Loki folyamatos Kutyacsillagozását sem értettem.

Ezeket leszámítva nagyon élvezetes könyv volt, én nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a skandináv mítoszok iránt. {{Az amerikai istenekkel nem hasonlítanám össze, tekintve, hogy Gaimannak egészen fantasztikusan beteges látásmódja van a dolgokról.}}


Bur3sz
5.0/5

Az ​eleje kicsit nehezen indul. Sok az isten és a rúna. Ám utána… Alig tudtam letenni. Nekem is nagyon tetszik! Szerettem az Ármányost, Modit és Odint. No, meg a többi szerethető figurát. Akire haragudni kellett, azokra meg nagyon lehet haragudni. Egyszóval olvasni kell!


Chöpp
4.5/5

Én ​nagyon bírtam. Szeretem az északi mitológiát (is). Loki, a cselszövő óriás az egyik kedvencem.


B_Petra
2.5/5

Nem ​volt túl jó választás, tekintve, hogy nekem ifjúsági, kevésbé eredeti, van folytatása ami nincs leforditva és gyanúsan nem is lesz.
Az északi mitológia érdekes, de épp ezért nem volt túl eredeti, bár már többször szembejött velem ez a könyv és az irónő is, másra számitottam. Nem tudok elvonatkoztatni, olyan nagyon hasonlitott Terry Pratchett Sajogi Stefániájára a főhősnő, emiatt mégkevésbé éreztem, hogy eredeti. A főszereplő túl fiatal, túl kevés a felvezetés, túl profi kezdőhöz képest. nem alakult ki bennem semmilyen kép róla, hogyan is néz ki, ami nagy fekete pont. A varázslatok rúnák de nincs képi megjelenités, egy két rajz nem ártott volna. Cukor a kobold cuki, és a végére összeérnek a szálak, a szereplők is találkoznak, van harc bár nekem nem tetszett ez a rész, igy úgy le is van zárva.
Az istenek pedig ennél sokkal jobban voltak megfestve Gaiman-nél. Nem illik az almát a körtével összehasonlitani de sajnos én mégis megteszem és itt ez a könyv alulmarad.


Larawyn
5.0/5

Ragnarök, ​Yggdrasil, Jörmungand…

Szörnyű volt olvasni, ahogy a Régi Korok hősei, a vikingek fékezhetetlen istenei erejüket vesztve vándorolnak és bujdokolnak egy olyan világban, ahonnan ki lettek tiltva még az álmok is. A sorsuk pedig csupán egy kislányra van bízva, a falu boszorkányára, aki varázsrúnával a kezén született, hogy megmentse őket a végső csapástól, az új Névtelen isten és a Rend álszent tisztviselőivel szemben. És én imádtam!

Izgalmas és kalandokkal teli mese a Világvégéről, ami sosem volt és mégis benne rejlik a történelem egy fontos része. Joanne Harris itt is a tőle megszokott humorral és empátiával ösztönöz minket a nyitottságra. A skandináv mitológia a szívem csücske, és ettől a történettől többet kaptam, mint vártam…

“Minden, amit álmodni lehet, igaz.”


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
3.8/5

Statisztika

60.7
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók