A ​modern művészet és irodalom eredete A ​manierizmus fejlődése a reneszánsz válsága óta

Hauser Arnold - A ​művészet szociológiája
A ​művészet szociológiája Hauser 1974-ben, németül megjelent utolsó munkája, melyet joggal tekinthetünk munkássága betetőzésének, nagyjelentőségű szintézisnek. A több mint hatvan íves kötet nagy mennyiségű kritikai és bizonyító érvet felsorolva tárgyalja a művészet és művész társadalmi szerepét, feladatát, a művészet ideologikus voltát, jelen helyzetét és perspektíváit. Miközben következetesen az elvi összefüggések kidomborítására törekszik, mindig konkrét történeti tényanyagra támaszkodik. Hauser alapvető hitvallása, hogy a művészetet, mint minden ideológiát és ideológiailag meghatározott szellemi magatartást végső soron a gazdasági és társadalmi viszonyok határoznak meg, hogy a szellemi formációk létrejöttére és megváltozására soha nincs elégséges magyarázat azok önfejlődéséből. Ugyanakkor nagyon fontos feladatának tartja, hogy mindenfajta leegyszerűsítés llen hadakozva, részletesen foglalkozzék a művészet visszahatásával az alapra, a bonyolult kölcsönhatások szövevényes rendszerével. Új és igen jelentős része a kötetnek a művészet művelődési rétegek szerinti történeti, illetve szociológiai vizsgálata. Részletesen tárgyalja a tömegművészet és a tömegkultúra jelenségeit, népművészet és népszerű művészet viszonyát a tömegkommunikációs eszközök szerepét és a művészet válságának problémáit is.

Borisz Uszpenszkij - A ​kompozíció poétikája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hauser Arnold - A ​művészettörténet filozófiája
A ​magyar származású nemzetközi hírű tudós már nem ismeretlen a magyar olvasók körében. _A művészet ér irodalom társadalomtörténete_ című alapvető kézikönyv nagy sikert aratott; most készül második kiadása. A hazatelepedése után nemrég elhunyt neves művészetszociológusnak valamennyi művét közreadjuk egy életműsorozat keretében. _A művészettörténet filozófiája_ című kötetben Hauser Arnold a művészettörténet-írás elméleti és módszertani problémáit vizsgálja. Fontos és nagyhatású polgári, idealista és szellemtörténész művészetteoretikusok nézeteit teszi kritikai vizsgálat tárgyává. A kötet bevezető tanulmányában tömören és frappánsan összefoglalja a művészetszociológia céljait és határait. Nagy fejezet foglalkozik a művészet pszichoanalitikus szemléletének bírálatával. Igen érdekes a könyvnek a népművészet és a népszerű művészet problémáival foglalkozó része. Hauser Arnold műve minden bizonnyal az elméleti könyvkiadás jelentős eseménye lesz.

Ismeretlen szerző - A ​manierizmus
A ​manierizmus is azok közé a művészeti mozgalmak és stílusirányzatok közé tartozik, amelyek - akárcsak századunkban a szecesszió - hosszú időn át viselték az igaztalan és méltatlan elítélés bélyegét. Manierizmus! - maga a szó is megbélyegző, hiszen jelentése: mesterkéltség, modorosság. Legalábbis ezt értették rajta a XVII. század klasszicista kritikusai, minden rendhagyó, bizarr, fantasztikus, ádáz ellenfelei. Csak a XX. század ismerte fel, hogy korábban mesterkéltnek hitt művészi megoldások sok esetben korukat megelőző zseniális felismerések, olyan művészi vívmányok, melyeket igazában csak korunk szemlélete és ízlése tud értékelni és hasznosítani. A reneszánsz utolsó szakaszában, annak kései áramlataként kibontakozó manierizmusban már a reneszánsz válsága jut kifejezésre, e válság ideológiai, pszichológiai, művészeti-irodalmi szimptómái sűrűsödnek egybe. Képviselői "szomorú emberek", tragikus életútjuk, életművük azt példázza, hogy a reneszánsz humanizmusának bealkonyult. Eszményeik elbuktak vagy eltorzultak, de üzenetüket ma embere újra meghallotta - immár a maga valóságos jelentésében, tisztán. Ennek tanúsága ez a könyv.

Ismeretlen szerző - A ​szocialista realizmus I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Umberto Eco - A ​lista mámora
Umberto ​Eco új könyve, melyet mind megközelítése, mind szerkezete A Szépség történeté-vel és A rútság történeté-vel rokonít a benne foglalt szemelvénygyűjteményt is segítségül híva, arról tanúskodik, hogy a mindenkori irodalomtörténetben, Hésziodosztól Joyce-ig és Ezékieltől Gaddáig, se szeri, se száma a listáknak. Ki a felsorolás puszta élvezetéért állít össze listákat, ki a lista énekelhetőségének ihletésére, ki pedig ahogy az úgynevezett kaotikus felsorolásokban látjuk az egymással különösebb kapcsolatban nem lévő tárgyak összegyűjtésében talál gyönyörűséget. A lista mámora azonban ebben is a két nagy sikerű előzményhez hasonlóan nem csupán egy ritkán elemzett irodalmi forma felfedezésére invitál, hanem azt is bemutatja: milyen módon képesek végtelen listák érzékeltetésére a képzőművészeti alkotások is, holott az ábrázolásnak a kép kerete például nyilvánvaló határokat szab. A művek listájának íve Hieronymus Boschtól Salvador Dalíig, a gótikus székesegyházaktól Andy Warholig feszül; láttukon az olvasót is méltán töltheti el a végtelen mámora.

Kovács András Bálint - A ​modern film irányzatai
A ​Modern film irányzatai című könyv az első olyan összefoglaló munka, amely átfogóan dolgozza fel az európai film hatvanas-hetvenes évekbeli nagy korszakát. Nem tételes filmtörténet, sokkal inkább összehasonlító forma- és eszmetörténeti áttekintés, gazdag képi illusztrációval és részletes filmográfiával. Kovács András Bálint úttörő vállalkozása az elmúlt évtizedek kiemelkedő filmművészeti törekvései és teljesítményei közt segít tájékozódni.

Ismeretlen szerző - A ​romantika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bacsó Béla - Kép ​- fenomén - valóság
Válogatásunk ​folytatja azt a nagy sikerű témát, amely az egykori Athenaeumban Kép - képiség címmel jelent meg, s amely a jelenkori humántudományban egyik legsokoldalúbban tárgyalt kérdés. A kötetben található írások a címként megadott hármas, jóllehet teljességgel el nem különíthető problémának egy sajátos metszetét adják. Ezt a problémaegyüttest másként megjelenítésnek vagy reprezentációnak is nevezhetnénk, ez ugyanis az a titkos összekötőkapocs, amely a fenomenológiai, a művészettörténeti, az esztétikai, az irodalomelméleti írásokat kötetbe rendezhetővé teszi.

Arisztotelész - Rétorika
A ​meggyőzésre való törekvés, a szónoklás feltehetőleg egyidős a nyelvvel. Jelentősége a homéroszi társadalomban például vetekszik a fegyverekével. Mikor ez utóbbiak csődöt mondanak, az okos szavak veszik át szerepüket. "Lám, az acháj fiakat te legyőzöd, öreg, szavaiddal." - olvashatjuk az Iliaszban. A meggyőzés művészetének klasszikusa Arisztotelész, aki Rétorikáját feltehetőleg i. e. 329 és 323 között írta. A mai olvasót, aki nem feltétlen szónok kíván lenni e mű olvastán, nemcsak a meggyőzés logikai eszközeinek felsorolása, a lélektani és etikai bizonyítékok tárháza, a stílus és a beszédelrendezés kérdései kötik majd le, hanem el fogja bűvölni az erisztotelészi bölcsesség, mely minduntalan megnyilatkozik, akár jótettről és háládatlanságról esik is szó, akár arról, hogy kik előtt is szégyelljük magunkat. 1845-ben, Kis János magyarításában jelent meg nálunk először a Rétorika. A fordító panaszkodott Arisztotelész "szófösvénysége" és a magyar rétorikai terminológia hiánya miatt. Csaknem másfél évszázad múlva, ma, ugyanezzel a két nehézséggel küzdött meg Adamik Tamás - sikerrel. Arisztotelész Rétorikáját az olvasó figyelmébe ajánljuk.

Miklós Pál - Tőkei Ferenc - A ​kínai irodalom rövid története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Ismerjük ​meg Japánt!
A ​Károli Gáspár Református Egyetem Japanológia Tanszékének oktatói által összeállított kötet nemcsak a japán szakos egyetemi hallgatókat kívánja bevezetni a japanisztika tudományának alapjaiba, hanem a japán nyelvet tanulókat és a japán kultúra iránt érdeklődőket is. Milyen a japán család? Milyen volt a szamurájok világa? Mit tanultak a császári udvarban? Milyen a japán információs társadalom? Ki tanul ma japánul? Mi az a kabuki és mi a nó? Milyenek a japán beszédhangok? Hogyan fordítsunk le egy japán levelet magyarra? Ezekre a kérdésekre is keressük a választ egyrészt a hagyományos területek - történelem, irodalom-, művelődés-, művészet- és vallástörténet, nyelvtudomány -, másrészt az újabb, a mai ismereti igényeknek is megfelelő területek - fordítástudomány, kommunikáció, társadalomismeret - felől megközelítve, közérthető stílusban. A kép természetesen közel sem lehet teljes, a kötetnek - reményeink szerint - lesz még folytatása.

Georges Minois - Az ​életfájdalom története
Az ​„életfájdalom” kifejezés a XVIII. századból származik, de a rossz közérzet, amit jelöl, azóta létezik, amióta az ember életének értelmét keresi. Már az ókori orvosok is leírtak depressziós tüneteket mutató betegeket, és növényi alapú orvosságokat javasoltak gyógyításukra. Ugyanebben az időben a filozófusok is elgondolkodtak a „lélek betegségeinek” furcsaságain. Életuntság, acedia, búskomorság, levertség, nyugtalanság, spleen, nihilizmus, csömör, szorongás, depresszió – az életfájdalom sokféle formában jelent meg az idők folyamán, de mindegyikük az emberi létezés rossz érzésével függ össze. Lucretiustól Schopenhauerig tisztánlátó gondolkodók egész serege vette górcső alá ezt a rossz érzést. Arisztotelésztől Dosztojevszkijig sokan a „kiemelkedő emberek” jellemzőjét látták benne. Aiszkhülosztól Shakespeare-en át Cioranig a nyugati kultúra legkiválóbb szerzőit ihlette meg ez az életérzés. Prométheusz sorsa elleni lehetetlen lázadásától a szabadság csapdáival magát szembe találó modern ember szorongásáig könyvünk azt mutatja meg, hogy az életfájdalom az ár, amit a gondolkodás fejlődéséért fizetnünk kell. Georges Minois francia történészprofesszor számos összefoglaló művet írt már a nyugati kultúra történetéről, többek között az ateizmus történetéről (1998), valamint a nevetés és a gúnyolódás történetéről (2000) is.

Ismeretlen szerző - Az ​egzisztencializmus
A ​modern polgári filozófia és irodalom irányzatai között fontos helyet foglal el az egzisztencializmus, melyet Köpeczi Béla tanulmánya és szövegválogatása ismertet meg az olvasóval. A bevezető ideológiai igényességgel és pontossággal tisztázza az egzisztencializmus filozófiai és esztétikai problémáit, a szemelvények pedig Kierkegaard, Jaspers, Heidegger, Sartre és Camus műveiből vett részletekkel világítják meg más-más nézőpontból e jelentős irányzat különböző oldalait. Az egzisztencializmust tárgyaló antológiákkal szemben a kötetnek az az újdonsága és fő érdeme, hogy következetesen érvényesíti a filozófiai és esztétikai szempontot, egyiket a másikkal világítva meg.

Király Jenő - Frivol ​múzsa I-II.
A ​tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája (Tankönyvkiadó, 1993) Könyv A Frivol múzsa esztétikai nagymonográfia a „kellemesség”-ről, világviszonylatban az első rendszeres, átfogó kísérlet a szórakozásesztétika megalapozására, mely ezzel az esztétika tudományának két és fél évezredes adósságát kezdi (vagy próbálja elkezdeni) törleszteni. Freud az éjszakai álmokat fejtette meg, a Frivol múzsa a nappali álmokat kutatja. Új értelmet nyert az „álomgyár” kifejezés: már nem feltétlen elítélő. A Frivol múzsa úgy próbálja feltárni a mai emberiség élő mitológiáját, ahogyan Mircea Eliade (vagy Hamvas Béla) az őseredeti ember képzeletvilágát, Lévi-Strauss pedig a törzsi ember tudatát, a „vad gondolkodást” vizsgálta. Jung a neurotikus panaszok fénytörésében kutatta a modern mitológiákat, a Frivol múzsa a kommunikatív nyilvánosság legelterjedtebb narratív tradícióinak titkos tartalmait kutatja. Tarthatatlan, hogy a bororo indiánokról többet, mélyebbet, átfogóbbat tudunk, mint önmagunkról. Fel kell tárni a modern nagyvárosi ember mitológiáit, össze kell foglalni a „Vízöntő korának” új szellemiségét. (…) A Frivol múzsa szerkezete Dante művének fordítottja – s ez jogosult, mert a huszadik század vér- és hazugságtengere nyelte el a felvilágosult szellemi rend ama virágkorát, melyet Dante műve megnyitott. A műfaji világképeket bejáró utunk mintegy a „paradicsomból” indul, s a pokol legmélyebb körein végződik, hogy itt találjuk meg a szenvedésben fogant érzékenység ősszikráját, az esztétikai szellem „ősrobbanását”.

Vasy Géza - Korok, ​stílusok, irányzatok az európai irodalomban
Ismeretterjesztő ​kötetünk a forgalomban lévő középiskolai irodalomtankönyvek anyagát kiegészítve történeti sorrendben tekinti át az európai irodalomban és a művészetekben meghatározó korstílusokat, irányzatokat.

Guillermo Martínez - Borges ​és a matematika
Egyetlen ​fajta végtelen létezik vagy vannak különböző végtelenek, s az egyik nagyobb, mint a másik? Milyen az ideális labirintus? Lehet-e logikailag modellezni az elbeszélést mint műfajt? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken tűnődik – mindig szellemesen és közérthetően – az argentin Guillermo Martínez ebben a különleges könyvben, mely az irodalom és a matematika kapcsolatainak kérdését járja körül. Ám az első kérdése: „Borges szövegei vajon miért olyan értékesek a tudományos kutatók, fizikusok, matematikusok számára?” S miközben Borges, a nagy példakép elbeszéléseit elemzi, kiderül, hogy a matematikai gondolkodás, egy-egy matematikai dilemma s leginkább a Gödel-tétel utáni új matematika gyakran a létezés általános kérdéseivel áll kapcsolatban. Így Borges jó pár műve -- „Az Alef”, a „Funes, az emlékező”, „A halál és az iránytű” stb. -- olvasható klasszikus matematikai problémák illusztrációjaként is, miközben az ember világba vetettségét, egzisztenciális helyzetét, a világ titkaival való szembenézés gyönyörűségét és rettenetét is megvilágítják. S szó esik a kötetben matematikai krimikről, mesterséges intelligenciáról és robottechnológiáról, a nagy Fermat-tétel történetéről, a számítógépnek a matematika tudományára gyakorolt hatásáról, Eukleidészről, Bolyairól, Gödelről és más nagy matematikusokról – Gregory Chaitinnel, korunk nagy matematikusával pedig élvezetes beszélgetést folytat a szerző… Az 1962-ben született Guillermo Martínez regény- és esszéíró, s emellett matematikai logikát tanít a Buenos Aires-i egyetemen. 2003-ban (magyarul 2007-ben) jelent meg Oxfordi sorozat című regénye, egy matematikai-logikai krimi, mely világszerte sikert aratott, mint ahogy a regényből Alex de Iglesia által forgatott film is.

Theodor W. Adorno - A ​művészet és a művészetek
Adorno ​századunk meghatározó esztétikai gondolkodója, a frankfurti iskola egyik alapítója. Sokszínű életművének egyik - tragikusnak mondható - vezérlő tapasztalata, hogy az elembertelenedett viszonyok szükségszerűen rányomják bélyegüket a kultúrára és a művészetre is. Erről a megélt tapasztalatról tanúskodnak a válogatásban megjelent írások. Az első rész irodalmi tanulmányainak legjavát foglalja magában, élén az "Esszé mint műforma" című elméleti igényű munkával, amely - mintegy bevezetésként - kijelöli az esszé helyét és szerepét. Ezt követik többek között Goethével, Thomas Mann-nal, Hölderlinnel, Kafkával, Beckettel foglalkozó művei. A második rész zenei tanulmányaiból mutat be érdekes csokrot, amelynek kuriózuma Adorno Bartók- értékelésének néhány dokumentuma.

Király Jenő - Mágikus ​mozi
A ​filmélet ős- és hőskorának alapvető témája a filmszerűség, a modern filmelméleteké a filmnyelv, míg a posztmodern korban a filmalkotások sokfélesége, a műfajprobléma kerül előtérbe. A Modernség módszertani örökségét és a posztmodern érzékenység új tanulságait egyaránt figyelembe vevő Mágikus mozi e tekintetben a nemzetközi szakirodalomban is hézagpótló kísérlet.

Hans Belting - Kép ​és kultusz
Hans ​Belting német művészettörténész és teoretikus nevét Giovanni Bellini: Pieta című művének 1989-es hazai megjelenésekor ismerhette meg a művészetkedvelő nagyközönség. E mostani munkájában arra a nagyszabású feladatra vállalkozott, hogy a kép (imago) történetét kövesse nyomon a kezdetektől a mai értelemben vett - és az újkorban kialakult - művészet fogalmáig. ; A kép kezdetben pogány kultuszok tárgya volt, majd a késő antikvitásban vette használatba a kereszténység, a 11. századi Bizáncban pedig már filozófiai megalapozottságú esztétikával bírt. A szerző - aki bizantológusként kezdte pályáját - vizsgálataiban főként a nyugati és keleti középkorra összpontosította figyelmét, amikor is a szobor és ikon együtt határozta meg a kultuszkép megjelenési formáját. A Kelet és Nyugat közös képtörténete kb. 1200-ig tartott, ekkor a kép története Nyugaton új szakaszába lépett: az oltárképek és kegyképek megjelenésével létrejött az újkori művészetfogalom, a keleti ikonok pedig a reneszánszban nosztalgikus képmítoszok és legendák témájává váltak. A különböző történelmi korok képhasználata az eltérések mellett sokféle összefüggést is mutat. A szerző húsz fejezetben történeti, eszme- és építészettörténeti, teológiai, ikonográfiai és más szempontok alapján behatóan, részletekbe menően vizsgálja a témát. A könyv függelékében az elemzett képek, illetve ereklyék eredetére és használatára vonatkozó egykorú forrásszövegeket is közöl, jegyzetapparátusában pedig a témára vonatkozó legfrissebb szakirodalom adatait, illetve bibliográfiáját is megadja. Hely-, név- és tárgymutató segíti az eligazodást a kötetben, amely 305, többnyire fekete-fehér illusztrációt tartalmaz. Az 1990 óta külföldön több kiadást megért és jelentős szakmai visszhangot kiváltott mű - elsősorban művészettörténészek, irodalom és médiaszakos hallgatók, felsőfokú művészeti tanulmányokat folytatók és a művészettel elmélyülten foglalkozó nagyközönség érdeklődésére számíthat.