Ajax-loader

Ez ​a könyv, pontosabban mostani új kiadása, több okból kivételes állomás írói életutamon: elsősorban amiatt, hogy míg készült, szüntelenül azt éreztem, hasztalan tettem papírra, senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc, még kevésbé az én nem is valami vonzó arcképemet rögzítő gyónás, mely összetört tükörcserepekből egybetákolt keretbe szorítja az írót és a megsérthetetlen, mégis megsértett igazságot. A mindig is mitológiai személyiségnek érzékelt Emerenc aztán megtette első csodáját: az első kiadás megjelenése utáni héten már nem volt kapható története, a könyv üzenetét, amelynél magánabb magánügy igazán nem volt elképzelhető, személyes ügyüknek vállalták fel azok, akik az írót élete minden buktatóján átsegítették: az olvasók. A sepregető öregasszony, aki ha teheti, mindenki útjából el iparkodott seperni a bajt, veszedelmet, áthágta a magyar határt, alakját éppúgy ismerik német földön, mint az Északi-tengernél vagy Svájcban, a Columbia Egyetem Kelet-európai Arcképek sorozatából holdtükör arcába nézhetnek az olvasni szerető New York-iak. Lakásomat vadidegenek keresik fel miatta, állnak az erkélyemen, ahonnan még látni egykori otthonát, kértek tőlem már fényképet róla és valami emléket Viola kutyáról. Az Európa Könyvkiadó is nyilván Emerenc ösztönzésére döntötte el, hogy mikor újraindítja a szerző életműkiadását, nem a pályakezdő Freskó megjelentetésével teszi, amikor az arénába visszatért fiatal író szenvedélyének lángjai először lobbannak a higgadttá modulált mondatok között, hanem Az ajtó-val, amely alkotója jelenlétét harmincnégy nyelven igazolja vissza a nemzetközi könyvpiacon. Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történetben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még egy kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam.

Értékelések
4.7/5 - 3 értékelés alapján

Elgondolkodtató történet a mi belsőajtónkról. Hogy ki merjük-e nyitni…és kinek… mikor… hogyan??? Mindannyian őrzünk titkokat és nem szeretnénk, hogy bárki megtudja. Mélyen elzártuk magunkban, de időnként jön egy személy , aki érdemes arra, ,hogy belépjen azon az ajtón,…de ha az illető nem tudja megbecsülni ezt a gesztust, akkor újra bezárul és talán örökre csukva marad. Néha mi is szeretnénk más ajtaja mögé benézni, de azt ki kell érdemelni. És egyáltalán szabad-e benézni, főleg, ha ő nem akarja, erőszakosan.?
Nehéz kérdések ezek, melyet a regény végig feszeget egy ember, történetesen Emerence életén keresztül.
Mikor végére érsz a könyvnek biztos ezek a kérdések foglalkoztatnak és nem engednek egy darabig. Engem biztosan


1 nap alatt elolvastam, fantasztikus írás.



Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
4.7/5

Statisztika

60.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók