Regények

Albert Camus - Közöny
"E ​kis könyv minden lapjáról a szegény és magányos nagyvárosi fiatalság szűkszavú s mégis oly beszédes, tömör és izzó lázongása, panasza és vágya száll fel - panasza e civilizáció megalázó rendje ellen, s vágya egy nyíltabb, szabadabb és igazibb élet után... Az, aki Meursault történetét tisztán emberi távlatban nézi, a kisember lelki nyomorát, magányát, elidegenülését érzi benne, azét a mai kisemberét, aki távlattalanul él a mában, emlék nélkül, reménység nélkül, mélyebb emberi kapcsolatok, komolyabb feladatok nélkül, s aki sejti, hogy börtönben él, s nem tud vagy nem akar szabadulni. Sorsa nem egyéb, mint sok száz és sok ezer hasonló kis életének pattanásig feszített szimbóluma, végletesen logikus és kérlelhetetlen beteljesülése."

Paul Guimard - Hárman ​Párizsban
Reggel ​nyolc óra: hömpölyög az emberáradat az egyik párizsi pályaudvar közelében, a Le Havre utcában. Itt árulja sorsjegyeit Julien, az öreg, magányos hadirokkant, és itt siet el minden reggel Catherine és Francois a munkahelyük felé: az egyik a reklámirodába, a másik a színiiskolába. A magára maradt, reménytelen sorsú Julien elhatározza, hogy a két fiatalt - akik nem is tudnak egymásról, de akiket mégis egymásnak teremtett a sors - megismerteti egymással, ő lesz barátságuk, szerelmük életrehívója... Paul Guimard, a tehetséges, fiatal francia író sok szeretettel, meleg részvéttel, finom humorral rajzolja meg regényében a párizsi kisemberek mindennapi életét, gondjaikat, csalódásaikat, örömüket, reményüket. De az író hangja keménnyé válik, mikor a pénzéhes filmvilág korrupt, nagyképű, elvtelen vámszedőit pellengérezi ki. Ezt a friss, merész hangú, de érzelemgazdag kisregényt méltán jutalmazta a francia kritika 1957-ben a jelentős Interallié-díjjal. Európa Könyvkiadó, 1959

Halldór Kiljan Laxness - Izlandi ​pör
Kié ​lesz a szépséges Snaefridur, az ifjú nemesasszony? Férje mellett marad-e, és éli tovább a XVII. század végi izlandi főúri hölgyek életét, vagy vállalja a tudós Arnas Arnaeus oldalán a szabadságmozgalmak harcosainak küzdelmes életét? És kié lesz Izland, a "pokol földjének" nevezett hatalmas sziget? Kivívja-e önállóságát, vagy megmarad a dán király hűbéri birtokának? A feltett kérdésekre regényciklusban válaszol a szerző. Az Izlandi pör címmel összefoglalt Izland harangja, A fényességes fehérszemély és a Tűzvész Koppenhágában színes cselekménye elvezeti az olvasót nemcsak Izland szigetére, hanem a koppenhágai kastélyokba és börtönökbe, a németországi csapatok közé is, és a korabeli társadalom alakjait, törekvéseit felvillantva elemzi Izland szabadságának alakulását.

Csingiz Ajtmatov - A ​versenyló halála / Fehér hajó
Csingiz ​Ajtmatov könyvei egy évtized alatt eljutottak a világ szinte valamennyi nyelvterületének olvasóihoz. A Dzsamila szerelme "a huszadik század legszebb szerelmi története", írta Louis Aragon, a regény francia fordítója. A versenyló halálá-ban, amelyet néhány év alatt szinte a világ valamennyi nyelvére lefordítottak, Tanabaj és lovának keserű históriája önmagán túlmutató jelentést közvetít, az 1970-ben megjelenő Fehér hajó-ban pedig már szinte minden jelképpé válik, a mondák és gazdagon árnyalt figurák értelme csak a gondolkozó olvasó közreműködésével bontakozhat ki. Ajtmatov korszerű és újító író, aki műveiben arra vállalkozik, hogy szembesítsen bennünket a szocialista fejlődés valódi kérdéseivel, hogy felfedje a sokszor még rejtett, de súlyos egyéni és közösségi megrázkódtatásokkal fenyegető feszültségeket és visszásságokat.

Romain Rolland - Jean-Christophe
Jean-Christophe-nak, ​a küzdő és csak fájdalmas kudarcok árán győzedelmeskedő muzsikus.zseninek története: Romain Rolland egyik leghíresebb s egyben első nagy alkotása. Ez a mű a századforduló emberének vallomása, annak a nemzedéknek tapasztalatait, tévedéseit, jóhiszeműségét és csalódásait summázza, amely fellázadt az emberi értékeket, képességeket gúzsba kötő társadalom ellen. A főhős - egy német kisváros ragyogó tehetségű szülötte - Németországban, Párizsban és Svájcban vívja meg harcát a boldogságért és az igazi művészet diadaláért. Az író szenvedélyes humanizmusa hatja át a művet, ez szüli tiltakozását a művészetet áruvá züllesztő világ embertelenségével szemben.

Óe Kenzaburó - Futball-lázadás
Óe ​Kenzaburó Nobel-díjas regénye egy tűz-víz testvérpár sorsán és egy szerelmi háromszögön keresztül mutatja be a hagyományos és a modern Japán életét, Japán másfél évszázados történelmét.

Ray Bradbury - Fahrenheit ​451
"Fahrenheit ​451 fok az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég..." A könyveket el kell pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy olvasott ember. Guy Montag a tűzőrségen dolgozik, hivatása a könyvégetés, a fellobbanó lángok mindig gyönyörűséggel töltik el. Életében a munka, a nyugtató tablettákhoz menekülő feleség, és három óriási tévéfal a főszereplők. Új szomszédja egy kedves lány, aki furcsa dolgokról mesél: hogy családja esténként leül az asztal köré, és beszélgetnek, hogy a tűzőrök valamikor régen még oltották a tüzet, hogy szép a hajnal, amikor harmat telepszik a fűre, és felkel a nap... Érthetetlen. Egy napon aztán beleolvas egy halálra ítélt könyvbe, az események ettől kezdve megállíthatatlanok...

François Mauriac - A ​szerelem sivataga
Egy ​párizsi fiatalember késő este egyedül üldögél egy bárban. Váratlanul megpillantja azt az asszonyt, akibe tizenhét évvel azelőtt volt szerelmes, és lelki szemei előtt peregni kezd a film, amelyből kibomlik két férfi, a fiú és az apa kudarcba fulladt szerelmének története. Felbukkan a múltból a válságos, zavaros kamaszkor és az érett férfikor előítéletek bilincseibe zárt, sivár világa. Egyetlen nagy drámai jelenet Mauriacnak ez a korai regénye. Mint a klasszikus tragédiában, a cselekmény kezdettől fogva egyetlen nagy összecsapás, egyetlen csúcs felé halad. A múlt és a jelen idő rapszodikus váltogatása különös feszültséget teremt, és fokozza a regény drámaiságát. A Thérése Desqueyroux ciklusban a női lelket elemzi mesteri módon, A szerelem sivatagá-ban a semmiben sem hivő, a semmiben sem reménykedő, útját tévesztett fiatalember alakját és jellemét, gondolkodását és lelkivilágát rajzolja meg magasrendű írói művészettel Mauriac. Sűrített, belülről izzó stílusával egészen átszellemíti, a nagy emberi sorstragédiák magaslatára emeli ezt az alapjában mindennapi szerelmi históriát.

Ray Bradbury - Marsbéli ​krónikák - Kisregények és elbeszélések
A ​Földet elpusztító atomháború után egy embercsalád kóborol a Marson, békét, nyugodt életet, az ember által elpusztított Mars-lakók maradékát keresve. "Egyedül vagyunk. Mi és még egy maroknyi ember, akik néhány napon belül megérkeznek. Elegen ahhoz, hogy újra kezdjük. Elegen, hogy elforduljunk mindattól, ami a Földön volt, és új csapást vágjunk... És most megmutatom nektek a Marslakókat." Öreg emberek, egykori tudósok, művészek bujdosnak az erdőbe, egyikük a "Prédikátorok könyve", másikuk "Platón Köztársasága", harmadik a "Gulliver utazásai"... Közéjük menekül egy "tűzőr" is, a könyvégető új társadalom pribékje, s attól fogva együtt őrzik fejükben az emberiség kultúrkincsét egy jobb, tisztább világ számára... Ray Bradbury a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legnagyobb művelője. Vérbeli író: a távoli jövőben sohasem a gépkorszak technikai részletei érdeklik - hiszen akkor már rég elavultak volna a könyvei -, sőt, tulajdonképpen nem is a távoli jövő - hiszen a Fahrenbeit 451-et saját bevallása szerint az ötvenes évek McCarhy-korszakáról mintázta. Az élet, az ember, a jóság és a gonoszság, az emberiség sorsa érdekli. Szenvedélyes humanista. És igazi költő: az élettelen, rideg várost s az onnan kiszabaduló ember első természetélményét ilyen hátborzongatóan, ilyen megragadó erővel csak költő tudja érzékeltetni. És végül: mesemondó, ahogy ő nevezte magát egyik nyilatkozatában - a régi mesemondó öreg bölcs utóda.

Ismeretlen szerző - A ​bál - Francia kisregények
Kötetünk ​a huszadik századi francia kisprózából nyújt ízelítőt. Válogatásunk valóban "ízelítő" és nem "körkép": hat kisregényünk a század különböző korszakaiból való, művészi módszerük, tárgyuk, íróik egyénisége is nagyon különböző. Akad közöttük valódi remekmű, nem is egy, de azzal az igénnyel nem léphettünk fel, hogy századunk francia kisprózájának valamennyi csúcsát bemutassuk. Az Orgel gróf bálja második és egyben utolsó regénye a Test ördöge sugárzó tehetségű írójának, Radiguet-nek - aki húszéves korában már halott volt. A szerető Jules Renard műve, akiről Kosztolányi megjegyzi, hogy kortársai közül ő volt a legnagyobb hatással a korabeli magyar prózára. Claude Roy kisregénye már a második világháború után született, modern hangvételű, fájdalmasan izgalmas írás. Iréne Némirovskyt, a harmincas évek magyar olvasóközönségének kedvelt íróját A bál című regényével szerepeltetjük; Caillois Pilátus-a Jézus megfeszítettése történetének modern, pszichológiai igényű parafrázisa. Kötetünk záródarabja Cocteau: Thomas, a szélhámos című kisregénye. Ebből a francia bájjal sugárzó, tündöklően szellemes írásból nemrég nagysikerű filmet készítettek. Mind a hat kisregény először jelenik meg magyar nyelven.

Harry Martinson - Úton ​a tenger felé
A ​tizenkét-tizenöt éves kora közötti időszakot írja meg az író, az első világháború esztendeit, egy magára maradt árva gyerek hányattatásait a semleges, éhínség sújtotta Svédországban. Megrázó képet fest a kisparaszti világról, melyet a szegénység, a félelem, az irigység kormányoz, s ahol az életben maradás egyik alapfeltétele a hazugság. Martin Tomasson arra kényszerül, hogy cseppet sem rózsás gyermekéveit széppé hazudja, hogy szüleinek nyomorából gazdagságot fantáziáljon. De közben megutálja azt a környezetet, ahol mindenki a maga képére akarja formálni, előbb a Mocsárba, a tőzegtermelők közé, majd a répaszedők világába menekül, egyre nyugatabbra, míg végre eléri a tengert - ám a haditengerészeti iskolában sincs nyugvása, onnan is megszökik, hogy aztán újabb gyári kitérő után a kereskedelmi hajózásban lelje meg a kiutat.

Patrick White - Az ​élet fája
Patrick ​White az angol nyelvű két nagy irodalom - a szigetországi és az amerikai - mellett harmadikként kiterebélyesedő ausztráliai legjelentősebb képviselője. Hazájának, ennek a távolsága miatt szinte egzotikumként ható földrésznek sajátos világát hódítja meg az ábrázolás számára. Művének hátterét az a hatalmas urbanizációs folyamat alkotja, amelynek során a millióssá növő világváros szomszédságában őserdőt irtó pionír megéri, hogy robinsoni birodalma félszázad alatt elővárosság válik. Ez a félszázad keretül szolgál egy családregényhez, amelyben buddenbrooki ritmussal követik egymást a nemzedékek. A főhős, ez az egyenes gerincű, jóindulatú, keményen dolgozó ember, földi javainak gyarapítása mellett hamleti problémák kíséretében él, állandó emberkereső és "istenkereső" szenvedéllyel, hogy szabaduljon sűrű, mégsem tragikus magányából. Szűkszavú, balladai villanású epizódok és széles tablók váltakoznak a regényben, a külső valóság hiteles rajzával és az ösztönélet döbbenetes ellentmondásainak feltárásával, álom és képzelet anyagának keverésével, a mindennapi jelenségek már-már ősképpé mitologizálásával, a természet démoni erejének érzékeltetésével - árvízben, tűzvészben, aszályban; templomban, kocsmában, halottas házban, csendes otthonban -, erőszak, áhítat, mámor, ihlet, építés és pusztulás közepette...

J. M. G. Le Clézio - A ​láz
J. ​M. G. Le Clézio kötetének visszatérő motívuma a lázas állapot, melyet egy közönséges fogfájás, meghűlés vagy napszúrás is kiválthat. A lázas ember azonban mégsem teljesen önmaga; hallucinál, ébren álmodik, múltja megelevenedik, vagy éppen képzelgései rabjaként egy másik ember életét kezdi élni. Roch napszúrás hatására kezd el hallucinálni. Izzadságtól csatakos ágyán fekve azt képzeli, hogy szeretkezik, és delíriumában lassan átváltozik azzá a nővé, akit a karjában tart… „Ez a könyv kis őrületeinkről szól. Mindennap elveszítjük a fejünket. Dühbe jövünk. Ujjongunk. Részegek vagyunk. Ez általában nem tart soká, de épp elég. Valóságos vulkánok vagyunk. Szüntelenül kitöréssel fenyegetünk” – írja a kötetről a szerző, akit idén a svéd királyi akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntetett ki. Le Clézio „az érzéki eksztázis szerzője”, aki hazájában valóságos ikon, és akinek helyenként kísérletező és vad, máshol finom szövetű és árnyalt regényei szerte a világban nagy népszerűségnek örvendnek.

J. M. G. Le Clézio - Aranyhalacska
Van ​egy afrikai mondás: "Ó, halacska, aranyhalacska, vigyázz nagyon magadra! Mert e világban annyi hurkot s hálót vetnek ki rád." Ez a mottója a világhírű, nálunk is jól ismert francia író regényének, s hősnője, Laila sorsának. Laila neve azt jelenti: Éjszaka. Nomen est omen. Laila élete sokáig az éjjel, a sötétség jegyében zajlik. Attól a naptól fogva, hogy hatéves korában Marokkóban elrabolják és eladják egy öreg zsidó asszonynak, Lalla Aszmának, aki egyszerre úrnője és nagyanyja lesz a kislánynak. Amikor Lalla Aszma meghal, kitárul a mellahi ház kapuja, és a tizenhárom éves Laila kilép a nagyvilágba, hogy hosszú-hosszú útra induljon térben és időben. Vándorútja főbb állomásai: Madame Dzsamíla, az angyalcsináló és a hat "hercegnő", valójában prostituált fonduk-béli háza, egy városszéli nyomortelep, majd illegális bevándorlóként az "álmok városa", a valóságban szürke, könyörtelen Párizs egy nyomorúságos hónapos szobája, aztán egy leszbikus orvosnő elegáns villája, egy föld alatti, napfény nélküli garázslakás, a nizzai cigánytábor, végül a nagy lehetőségek hazája, Amerika. Lailának több kontinenst sok várost kell megjárnia, számtalan megpróbáltatást kiállnia, akadályt legyőznie, hogy végül el- és visszajusson önmagáig, hogy kiderítse, ki ő és honnan jött. Le Clézio a mágikus realizmus eszközeivel ábrázolja ezt a XX. század végi, egyszerre modern és romantikus történetet, ahol álom és valóság keveredik egymással, ahol jó és rossz emberek, jóságos és gonosz szellemek küzdenek a hősnő testéért és lelkéért, ahol mindennek színe, szaga, hangja, tapintható formája van, ahol minden csupa fény, mozgás, zene. Ám le Clézio regénye mese- és álomszerűsége dacára is keserű, könyörtelen látlelet a századvég társadalmáról, hol kifinomultan, hol brutálisan romlott világunkról, a modern "érzelmek iskolájáról", amelyet a létbe kivetett hősnőnek akarva-akaratlan ki kell járnia, hogy önmagát megtalálva megtalálhasson másokat is.

Raymond Radiguet - A ​test ördöge
"A ​test ördöge - ígéret a remekműre; az Orgel gróf bálja - az ígéret betartása. Raymund Radiguet nem csoda, hanem mirákulum... KÖLTŐ. Regényeit a francia irodalom négy-öt remekműve között tartom számon."

Boris Vian - Szívtépő
A ​filozófusok már évezredek óta töprengenek az emberi lét alapkérdésein. Kik vagyunk? Mi dolgunk a világban? Vajon volt-e Ádámnak köldöke? E regény - a Cartaphilus Kiadó Vian-életműsorozatának egyik első kötete (a two in one Vian-Sullivanhez méltó ötletnek gondoltuk ugyanis, hogy rögtön két 'első kötettel' indítsuk útjára a sorozatot) - másféle kérdéseket vet fel, melyek talán nem ennyire filozófikusak, de ezekre legalább választ kapunk. Miért jobb a kék színű meztelen csiga, mint a sárga? Hogyan kerül egy ágyba a karácsony, egy ószövetségi próféta és egy Citroen? Rendjén való-e, hogy egy pszichiáternek rossz a lelkiismerete? Miért nem kedvelik a cselédlányok a misszionáriuspózt? Hol húzódik a szeretet az önzéstől, a szülői gondoskodást a foglárkodástól elválasztó határ? És van-e határa az emberi kegyetlenségnek? Boris Vian e szívszorítóan komor, ám a rá jellemző fekete humorral és nyelvi játékokkal színezett regénye azoknak sem fog csalódást okozni, akik arra kíváncsiak, hogy hova vezet a teljes körű pszichoanalízis, és hogy mivel tölti szabad idejét egy patkolókovács. Azt, hogy 'a templom nem locsológép', már eddig is sejtettük, és a magunk részéről azon sem csodálkozunk különösebben, hogy Isten magasról lesajnálja a baltacímet. De azt, hogy hagyta lemészárolni a fákat, keresztre feszíteni a lovat (előzőleg pedig meghalni Chloét), sosem fogjuk megbocsátani neki.

Thomas Mann - Halál ​Velencében
Thomas ​Mann 1911 májusában két hetet töltött Velencében, ekkor fogalmazódott meg benne a Halál Velencében ötlete: hogyan sodorja a tragikum, az elháríthatatlan végzet az öregedő Gustav Aschenbach írót szégyene és halála beteljesedéséig. Az elbeszélés jelképes helyzeteinek burjánzásában nem ok nélkül kereshetjük Mann látomását az egész első világháború előtti művészetéről. Gustav Aschenbach költője volt mindazoknak, akik a kimerülés határán dolgoznak, akik már roskadoznak a teher alatt, de még tartják magukat, költője mind a munka moralitásának, akik vézna testtel, szűkös eszközökkel, az akarat mámorában okosan gazdálkodva, legalább egy időre meg tudják szerezni a nagyság hatóképességét. Sokan vannak, és ők a kor hősei. A világirodalom egyik legszebb és leginkább elgondolkoztató regénye szépségről, halálról, művészetről - Kulka János karizmatikus előadásában, Gustav Mahler zenéjével, 3 CD-n. "...a Halál Velencében értette meg velem végérvényesen, hogy az irodalom feneketlen fölfordulás, a szívre mért kiheverhetetlen csapás, valami elementáris bátorság és bátorítás, és ugyanakkor mégis olyasvalami, mint a halálos betegség." (Kertész Imre)

Halldór Kiljan Laxness - A ​jó papkisasszony
A ​szép, jámbor és jólelkű papkisasszonyt a fővárosba küldik szülei, hogy tökéletesítse hímzés-tudományát. A derék leány - akinek szépségénél és jóságánál csak együgyűsége nagyobb - néhány hónap múlva áldott állapotban tér vissza szüleihez. Hogy miként viselkedik a fedhetetlen hírű család, hogyan áldozza fel jóhíre miatt a leány boldogságát, hogy milyen képmutatásra és önzésre nevel a polgári erkölcs - erről szól "A jó papkisasszony" története. A Nobel-díjas izlandi író meleg humorral, finom iróniával meséli el a szerencsétlen leány sorsát, s érezzük, hogy ő maga is valami fanyar mosollyal, a humanista író kritikájával kíséri a történetet.

Boris Vian - Tajtékos ​napok
A ​Boris Vian - életműsorozat kilencedik köteteként megjelenő Tajtékos napok kétségkívül a szerző legismertebb, legnépszerűbb műve. Ez volt az első magyar nyelvre lefordított Vian-regény (1969), és ugyanúgy, ahogy a világ minden táján, nálunk is villámgyorsan kultuszkönyvvé vált, s immár több mint negyven éve "kötelező olvasmánya" az újabb és újabb ifjú generációknak. A Tajtékos napok nem csupán a XX. század "legmeghatóbb szerelmes regénye" (Raymond Queneau), hanem világunk tükre is, így aztán a könyv lapjain az élet szépségei - a szerelem és a zene - mellett szomorú és rút dolgokkal is találkozunk. Az ifjúkor biztonságos és gondtalan világát kényszerűen maga mögött hagyó Chloé és Colin, illetve Alise és Chick a gépnyulak, a hóvakondok, a gyilkos lótuszvirágok és a földből kinövő puskacsövek ijesztő univerzumába csöppen. A fiatal pároknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a felnőtt lét csupa kényszer (felelősség és munka), a szerelem és a boldogság pedig rémesen törékeny. Még szerencse, hogy mindezt Boris Vian meséli el nekünk, aki a történet legszomorúbb pillanataiban is képes megnevettetni minket. " Hogy vagy? - kérdezte Chick. - És te? - kérdezett vissza Colin. - Vedd le a ballonod, és gyere, nézd meg, mit csinál Nicolas. - Az új szakácsod? - Ő - felelte Colin. - A nagynénémmel cseréltem a régi szakácsomért, plusz egy kiló belga kávéért. - Jól főz? - érdeklődött Chick. - Úgy tűnik, érti a dolgát. Gouffé tanítványa. - A kalapácsos gyilkosé? - rémüldözött Chick, s kis fekete bajsza tragikusan lekonyult. - Ugyan, te tökfej, Jules Goufféé, az ismert ínyencmesteré! - Ó, tudod, kérlek! Én... - szabódott Chick - ami engem illet, én Jean-Sol Partre művein kívül nemigen olvasok semmit. Követte Colint a kőpadlós folyosón, megcirógatta az egereket, és menet közben néhány csepp napfényt tett az öngyújtójába. - Nicolas - szólt Colin belépve -, bemutatom Chick barátomat. - Jó napot kívánok, uram - mondta Nicolas. - Jó napot, Nicolas - felelte Chick. - Nincs egy unokahúga, akit Alise-nak hívnak? - De van, uram - felelte Nicolas. - Különben roppant csinos leányzó, ha meg tetszik engedni ezt a megjegyzést. - Lerí magukról, hogy egy családból valók - jelentette ki Chick. - Bár, ami a mellkasukat illeti, látok némi különbséget. - Az én mellkasom elég széles - mondta Nicolas -, az övé viszont az enyémhez képest merőleges irányban fejlett, ha az úr megengedi nekem ezt a pontosítást."

Mario Vargas Llosa - A ​Kecske ünnepe
Urania ​Cabral harmincöt év után látogat vissza "hazájába", a Dominikai Köztársaságba, pedig megfogadta, hogy soha többé be nem teszi a lábát erre a "vacak kis szigetre". De mégis látni akarja még egyszer utoljára azt a béna emberi roncsot, mellyé az egykor oly nagy hatalmú apja változott... Nem megbocsátani akar neki, mert úgy érzi, az apja bűnére nincs bocsánat, hanem a bűnhődését látni: magatehetetlen szenvedését, a riadt tekintetét, amikor szemére olvassa egykori tetteit. Urania látszólag sikeres életet él: jó nevű jogász az Egyesült Államokban, s még most, negyvenkilenc évesen is kívánatos nő - csakhogy férfi soha nem érintette a testét azóta a szörnyű éjszaka óta, amikor Trujillo, a Kecske, Dominika diktátora egy szűz kislány testével akarta felgerjeszteni lankadó vágyait... Miközben Urania újra találkozik apjával és rokonaival, visszatérünk az 1961-es esztendőbe, amikor Trujillót meggyilkolták, és Vargas Llosa borzongatóan eleven képet fest egy diktatúra hétköznapjairól, elénk varázsolva a rendszert kiszolgáló és a zsarnoksággal különböző okokból szembeszálló alakokat... és persze magát Trujillót, aki élet és halál ura a szigeten, de a minisztereivel folytatott megbeszéléseken folyton a nadrágját nézi, nincs-e ott árulkodó vizeletfolt, mert egyedül saját testének nem tud parancsolni... és a történelemnek, amely éppúgy elsöpri őt is, mint más aljas, perverz diktátorokat, akik önmagukat isteni hatalommal ruházzák fel.