Adj ​békét, Uram!

Shirley Maclaine - Nincs ​lehetetlen
"Szeretem ​a fellépéseket, mert szeretem nézni az emberek arcát, hallani a nevetésüket, kapcsolatba kerülni közülük a lehető legtöbbel. Legszívesebben mesélnék nekik az életemről, a természetről és a harmóniáról. Figyelmeztetni akarom őket, hogy szeressék az életet. El akarom nekik mondani, hogy testük minden izmával harcoljanak a kétségbeesés, a gyűlölködés és a mohóság ellen. Mesélni szeretnék nekik mindazokról a csodálatos lehetőségekről, amelyeket az élet adhat, ha hiszünk benne. Nem lépheted át a saját árnyékodat - tartja a mondás. Pedig nem így van. Én átléptem. Nincs lehetetlen!"

Rózsa Miklós - Sebestyén János - Életem ​történeteiből
43 ​esztendei távollét után, 1974-ben látogatott ismét szülőhazájába az 1907-ben Budapesten született, kivált filmzenéi által világszerte ismert zeneszerző, Rózsa Miklós. Hogy szellemi gyökerei emberöltőnyinél hosszabb távollét tán sem tépődtek ki talajukból, érzékelhette a rádióhallgató tiszta, élvezetes magyar beszédéből, hamiskásan fordulatos adomázásából, csúfondárosan pesties előadásmódjából, Kötetünk címe tudatosan játékos: nem élettörténetét meséli el Rózsa, hanem valóban élete történeteit, mindenekelőtt találkozásait a legkülönfélébb valódi és talmi hírességekkel - Mario Lanzádtól Toscaniniig, Judy Garlandtól Marilyn Monroe-ig -, valamint olyan, sokszor drámai sorsfordulókat, melyekbe a világtörténelem alaposan belejátszott. Az önmagukban is szórakoztató epizódok mégsem puszta "nagy emberek papucsban"-anekdoták. A zsugorított jellemrajzok, groteszk események mögött felsejlik Hollywood, az "álomgyár" fénykora, a korabeli zenei élet és a filmszínészek világának megannyi fénye és árnya. Az írott szöveg igyekezett az élőszó varászát, egy vonzóan világos, derűs elme sziporkáit átmenteni, remélve, hogy sikerül fölidézni egy különleges életpálya légkörét, s egy részben letűnt, részben nagyon is élő művészvilágot.

Szentgyörgyi Rita - Bruce ​Willis
"A ​hírnév olyan, mint egy sebhely. Nem fáj, de egy percre sem feledkezhetsz meg róla" És ő imádja a hírnevet.

Ismeretlen szerző - Huszárik ​breviárium
"Mindenkinek aki ​még hisz Emberben és Műben az esendőben és az örökérvényűben HUSZÁRIK ZOLTÁN-ban" L.L.

Melissa Hellstern - Audrey ​Hepburn világa
A ​képekkel gazdagon illusztrált kötet sokkal inkább életfilozófia, mint életrajz. A szerző számos, az évek során készült interjúiból idéz, és ezáltal közvetlenül Audrey-tól "hallhatjuk", hogyan is gondolkodott több, a világ hölgytársadalmát különösképp érintő olyan problémával kapcsolatban, mint a karrier, a szerelem, az anyaság vagy az emberi kapcsolatok. Melissa Hellstern munkájában eddig ritkán közzétett fényképeket és Audrey közeli barátainak vallomásait is segítségül hívja, hogy megrajzolja nekünk az ünnepelt filmcsillag igazi arcát.

Karády Katalin - Gách Marianne - Mezei András - Zilahy Lajos - Hogyan ​lettem színésznő?
Karády ​Katalin rendkívüli jelenség a magyar film történetében, hiszen népszerűsége még ma is, több évtizedes külföldi távolléte óta is tart. A Halálos tavasz, a Forró mezők, A szűz és a gödölye sztárszerepei és sok más filmje ma már videokazettán terjed, sajátos mély hangja pedig a hanglemezgyűjtők kedvencévé tette. Karádyt a harmincas évek végén fedezték fel. Fellépett a Pesti Színházban, a Vígszínházban és az Operettszínházban, igazi sikereinek valódi területe azonban a film, a rádió, a gramofon. A negyvenes években az amerikai sztárokhoz mérhető hazai sikert aratott. Rajongói még klubot is alapítottak tiszteletére. Élete tele volt fordulattal, romantikus és drámai kalanddal. A német megszállás idején a Gestapo letartóztatta, kegyetlen szenvedés után szabadult. 1949-ben külföldre ment. Sokáig Brazíliában élt, jelenleg New Yorkban lakik. Karády Katalin életének legnagyobb fordulata a feltörés az eseménytelen, szürke hétköznapi életből az áhított csillogó, reflektorfényes színi világba. Naplójában - némi írói támogatással - őszintén írja meg kezdőlépéseit és botladozásait a színpadon. A körülötte kavargó szórakoztatóipar a mai olvasónak is ismerős hangulatot áraszt, nagyon valószínű: a sztárcsinálást napjainkban is hasonló érzelmek és érdekek motiválják. A siker azonban mindig a pályára lépő személyiségétől függ, s ebből Karády jelesre vizsgázott.

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

Szigethy Gábor - Latinovits
Zsebében ​jeles építészmérnöki diplomával, kezében kopott, félig üres bőrönddel Latinovits Zoltán 1956 nyarán elindult Debrecenbe - segédszínésznek. Hajóskapitány a Leányvásárban, Francisco a Hammletben. Két kis szerep: bejön, kimegy. De Latinovits Zoltán lába alatt színpad a füld, feje fölött zsinórpadlás az ég. A színház az otthona. Néhány hétig katona, s amikor újra színpadra léphet, a Bohémélet kórusában énekel. Latinovits Zoltán nem ment Párizsba: Párizs jött el Debrecenbe. A civisvárosban lett az építészmérnökből magyar színész. Szárnyai nőttek; megtanulta: a színház élete árán fOlépített Déva vára. Nem tudta: élete ellobbanó, világító fáklya. Színész: száz alakban akarja a világot meghódítani, megváltoztatni, megmenteni. Filmkocka: Latinovits Zoltán Kosztolányi Dezső maszkjában, a szomorú-csúnya Pacsirta szülei, Páger Antal és Tolnay Klári társaságában - hóna alatt lapos irattáska - sétál a századforduló korabeli Sárszeg macskaköves utcácskáján. Sötét bársonykabát, világos mellény, díszzsebkendő, óralánc, finom tűvel rögzített vékony, egyszínű nyakkendő: hajdani, vidéki újdondászok szerény toalettje; feltűnő mértéktartásával picit hivalkodó: lássék, nem akárki jön-megy, tervez, álmodik az álmos kisváros mindennapi csöndjében. Latinovits Zoltán jobb keze lendül, emelkedik, hüvelykujj a ágaskodik, nyitott tenyere markolni készül; bal kezével táskáját fogja, de hüvelyk és mutatóujja önkéntelenül követi jobb keze mozdulatát: indulataival együtt rezdül minden porcikája. A finom tűvel rögzített vékony, egyszínű nyakkendőről nem látszik: hajdan Kosztolányi Dezső viselte. A képen Kosztolányi Dezső ballag a sárszegi utcán, régen, máskor, boldogabb időkben.

Gulya István - Kibédi
A ​most megjelent Kibédi-könyv különbözik a korábban napvilágot látott művész-emlékiratoktól, emlékrajzoktól. A hagyományos memoároktól eltérően itt a pályatársak és barátok vallanak anekdoták és visszaemlékezéseik alapján egykori kollégájukról, Kibédi Ervinről. Nem minden esetben vidámak a történetek, inkább a népszerű színész mindennapjai elevenednek meg e lapokon, s állítanak emléket a magyar színjátszás kiemelkedő alakjának. Akinek szerencséje volt látni és hallani Kibédi Ervint a Vidám Színpadon, a rádió és televízió műsoraiban vagy a közel száz játékfilmt legkülönfélébb szerepeiben, az nem "csupán" egy színész alakítását élvezhette: ő egyszerre volt kíváló színész-komikus és énekes, szerző és jeles versíró, a magánéletben pedig szenvedélyes növény- és állatbarát. Olyasvalaki, akit már életében is jelenségként könyveltek el. Emlékezetes szerepei utánozhatatlanok, csakúgy, mint a nevéhez fűződő Hacsek és Sajó-jelenetek, amelyek a magyar kabarékorszak egyszeri és megismételhetetlen fejezetei. A könyv összeállítói sokat tanakodtak, mi lehetne a még csak alakuló könyv megfelelő címe. Végül is rájöttek: Kibédi nevéhez nem kell hozzátenni semmit, olyan fogalom, melyet pályája tett emlékezetessé.

Ézsiás Erzsébet - Mészáros ​Ági
1989. ​február 23. délután fél három. A Ménesi út 79. számú ház előtt állok, telve szorongó várakozással, hogy megismerhetem Magyarország egyik legnagyobb élő színésznőjét, akit tizenöt éve szinte sekni nem látott, olyan visszavonultan él. Mészáros Ági az ajtóban fogad: pici, törékeny, madárcsontú öregasszony. Csak a szemében szikrázik fel az élet, ahogy rám mosolyog. Finom tapintású keze hűvös. Szájával nehezen formázza a szavakat: agyembóliából visszamaradt metatézis nehezíti beszédét. Ez a legmegrázóbb az egész találkozásban: ahogy neki-nekifut egy szónak, ahogy megbicsaklik a kiejtése. Ő, aki a legnagyobb magyar írókat szólaltatta meg a nemzet első színpadán. Sok mindenről beszéltünk és semmiről. Nem akartam első alkalommal lerohanni, a kényes kérdéseket a későbbi találkozásra tartogattam. A lényeg az volt, hogy beleegyezését adja a könyvhöz, amely - hittem akkor - az ő közreműködésével fog megvalósulni. Sajátos orgánumát, lassú beszédét őrzi a magnókazetta. Fárasztotta az emlékezés. Az az erős koncentráció, amelyet a felcserélt hangzók miatt kellett kifejtenie. Gipszfotelben ült - utolsó kórházi kezelése óta fájlalta a gerincét -, ahonnan fel-felállt néhány percre lepihenni. Mészáros Ági végtelen szelíd, szeretetre méltó, meggyötört ember benyomását keltette bennem ezen az első és utolsó találkozáson. Az ajtóig kísért, meghívott máskorra is. Itt még elmesélte, hogy a kórházban, ha nem tudott aludni, régi szerepeit mondogatta magában, többek között Illyés Gyula Dózsájának Annáját. Azzal búcsúzott tőlem, hogy megmutatta a drámakötetet, amelyet az ő szépséges fiatal arca díszített. 1989. március 8-án, színházi főpróbán tudtam meg, hogy Mészáros Ági aznap meghalt. Ott ültem, abban a színházban, amelynek fél évszázadig volt tagja, ahol legszebb szerepeit játszotta. Nem tudtam másra gondolni, csak őrá. És arra a sok-sok kérdésre, amit nem tettem fel neki. Arról az előadásról nem tudnék objektív kritikát írni. Számomra mindörökre összefonódott Mészáros Ági halálával. És bár a színház - ahogy ezt a főpróba is bizonyította - megy tovább, elveszített valakit, aki szépségével, tehetségével és senkihez sem fogható népszerűségével meghatározó volt a magyar színművészetben.

Bellér Ágnes - Antal ​Imre
Antal ​Imre neve fogalom. A muzsikusból lett televíziós műsorvezető az utóbbi időben nehéz megpróbáltatásokon ment keresztül, az újságok egyre-másra írtak anyagi és egészségügyi problémáiról. Mi lehet az oka annak, hogy az ország egyik legkedveltebb nevettetője idős korára magára maradt? Erre a kérdésre próbálnak választ találni a könyvben megszólaló egykori munkatársak, ismerősök, akik számtalan közös emlékek felelevenítésével egy zárkózott, de igazán szeretetreméltó, nem mindennapi képességekkel rendelkező ember portréját rajzolják meg.

Dobai Péter - Angyali ​agresszió
Dobai ​Péter első írása Pasoliniról 1971-ben jelent meg. Ezt követően sorozatban közölte Pasolini-tanulmányait, rangos folyóiratokban, napilapok kulturális mellékleteiben. Dobai Péter rendszeresen tartott előadást Pasolini leonardóian sokoldalú életművéről, idehaza és Olaszországban. Filmforgatókönyvek szerzőjeként maga is tanulmányozta a kép, a szó, a nyelv és a film összefüggéseit. Pier Paolo Pasolini maradandó, rendhagyó életművet hozott létre. A Pasolini-jelenség angyali agresszióval hatolt be az európai, az egyetemes kultúrába. Pasolini egyedülálló költészeti nagysága halála után olyan horizontokon szárnyal, mintha másodszor élne.

Jackie Chan - Jeff Yang - Íme, ​Jackie Chan
Ha ​ön szereti a kalandos akciófilmeket - hangsúlyozandó az akció -, akkor minden bizonnyal szívesen figyeli, amint Jackie Chan az életét kockáztatja egy-egy szenzációs film érdekében. Mint az egyik legnagyobb sztár, aki berobbant az amerikai filmszínházakba, Jackie az újvilág legnevesebb hőseit hozta szégyenbe, lélegzetelállító, halálmegvető mutatványokkal kápráztatja el a közönségét, amilyeneket például a Balhé Bronxban, a Szuperzsaru, a Kondor Hadművelet vagy legújabb bombasikere, a Csúcsformában című filmjeiben látni. Dehát kicsoda valójában a harcművészeti filmkészítés eme kisfiúsan jóképű, villámgyors Charlie Chaplinje? Jelen önéletrajzában elmeséli lebilincselő, szívszaggató és csak sok évnyi küszködés után diadalmas élettörténetét.

Tony Curtis - Peter Golenbock - Hollywood ​hercege
Tony ​Curtis a 20. század második felének emblematikus filmcsillaga. Barátai között tudhatta John F. Kennedyt, Frank Sinatrát, Cary Grantet és más óriásokat. Viszonya volt Marylin Monroe-val. Elvis Presley tőle "lopta" ikonikus hajviseletét. A kor meghatározó figurájaként fotója szerepel a Beatles lemezének borítóján. A 21. század hírnökeként szakmájában elsőként követelte, hogy Sidney Poitier, afroamerikai filmpartnere vele egyenrangúan szerepeljen közös filmjük plakátján. Szereti az életet, imádja a nőket és a művészeteket. És most először elmeséli életét, a bronxi magyar-zsidó srác hihetetlen kalandját, amely a nyomasztó gyermekkorból Hollywood csúcsáig vezet...

Bradányi Iván - Lidércnyomás ​luxuskivitelben
Hamvaik ​egymás közeiében pihennek egy Los Angeles-i temetőben. Harilyn és Truman nagyon hasonlítottak egymásra. Amíg Monroe a lényével varázsolt, Capote a szavak színpompás muzsikáját tárta elénk: Álom luxuskivitelben, Hidegvérrel, Mozart és a kaméleonok. Amerikában senki nem írt úgy, ahogy ő. Nyíltan vállalta a másságát, sőt, tőkét kovácsolt belőle.

Galsai Pongrác - Bajor ​Gizi játékai
Öt ​évvel ezelőtt egyik hetilapunk folytatásokban közölte a szerző Bajor Giziről szóló életregényét. Az azóta eltelt időben új adatokra, tényekre derült fény. Az olvasók közül néhányan tanúként léptek elő. Eddig ismeretlen dokumentumokat kutatott fel a kíváncsiság. És Galsai Pongrác a bővebb nyersanyagból és érthetően felfrissült izgalmából új könyvet írt Bajor Giziről. Nem regényes életrajzot. Portrét inkább. Ahogy ő mondja: "élet-portrét". Mert rádöbbent, hogy valóságos személyről regényt írni "praesens perfectumban" nem lehet. Hiszen a barátok, pályatársak még közöttünk vannak. A feladat persze ugyanaz maradt: átfogni egy emberi életet, megmagyarázni kis rezdüléseket és szeszélyeket. Indokolni látszólagos értelmetlenségeket, ezernyi apró benyomásból összeállítani az egészet. Megmutatni és megértetni színésznőt, aki az életben s a színpadon egyaránt nagy szerepeket játszott, s az embert, aki két világháborút, legközvetlenebb múltunkat élte át. Felidézni nagy játékait: Júliát, Nórát, Kleopátrát, Lady Milfordot... És a mindennapokban: adakozó kedvét, bátorságát, segítőkészségét. Megfejteni csodálatos művészetének és máig sem felejtett sikereinek titkát...

Sütő Péter - Párosan ​szép
Népszerű ​és érdekes párosokkal ismerkedhetnek meg közelebbről ezekben a beszélgetésekben, amelyekben gyakorta "csupán" hétköznapi dolgokról, hétköznapi módon diskurálnak kedves ismerőseink, akik munkájuk, barátságuk, családi kapcsolatuk vagy éppen ellentéteik miatt lettek összepárosítva e műsorsorozatban, amelyet a Szív Tévé nézői láttak már. Köszönöm e népszerű embereknek és sztároknak, hogy vendégül láthattam őket, s Önöknek is kedves olvasók, hogy kíváncsiak e beszélgetésekre! Így most mi is egy párosnak számítunk..."

Bradányi Iván - Klakkban-frakkban
Fred ​Astaire a könnyed elegancia táncosa volt. Rajongói szerint ő volt a tökéletes ember. Akitől a gonoszságnak még a gondolata is távol állt. Életének története a megvalósult amerikai álmok története. Azért kezdett táncolni, mert a nővérének szüksége volt egy partnerre. Azt már a tehetségüknek köszönhették, hogy a színpad sztárjai és a felső tízezer kedvencei lettek. Amikor Adéle Astaire egy angol lordhoz ment feleségül, Fred egyedül folytatta tovább. A hangosfilm Hollywoodba csábította. Ginger Rogers lett az új partnere. Kilenc filmet forgattak együtt, a két világháború közti látszat-béke legszebb esztendeit táncolták át. Emberek millióinak szereztek felejthetetlen élményt. Fred Astaire alakját még ma is azonnal felismerjük, ha a mozivásznon meglátjuk. A sikernek nagy ára volt. Fred napi tíz-tizenkét órákat gyakorolt. Ennek a szigorú munkamódszernek köszönhette, hogy még a hetedik x-en túl is tudott táncolni. Egyik életrajzírója ezt írta könyve végén: amíg film van a világon, Fred Astaire-re mindig emlékezni fognak az emberek. Bradányi Iván tovább megy ennél, ő azt állítja, hogy az emberek, akik Fred Astaire-re emlékeznek, azt is tudják, hogyan lehet a szívükkel mosolyogni. A szerző jól ismeri Fred Astaire munkásságát, több filmjét fordította magyarra a televízió "Zenélő filmkockák" című sorozata számára. Az énekes színész legszebb dalainak magyar szövege megtalálható a könyv végén.

Szigethy Gábor - Latinovits
Zsebében jeles építészmérnöki diplomával, kezében kopott, félig üres bőrönddel Latinovits Zoltán 1956 nyarán elindult Debrecenbe - segédszínésznek. Hajóskapitány a Leányvásárban, Francisco a Hammletben. Két kis szerep: bejön, kimegy. De Latinovits Zoltán lába alatt színpad a füld, feje fölött zsinórpadlás az ég. A színház az otthona. Néhány hétig katona, s amikor újra színpadra léphet, a Bohémélet kórusában énekel. Latinovits Zoltán nem ment Párizsba: Párizs jött el Debrecenbe. A civisvárosban lett az építészmérnökből magyar színész. Szárnyai nőttek; megtanulta: a színház élete árán fOlépített Déva vára. Nem tudta: élete ellobbanó, világító fáklya. Színész: száz alakban akarja a világot meghódítani, megváltoztatni, megmenteni. Filmkocka: Latinovits Zoltán Kosztolányi Dezső maszkjában, a szomorú-csúnya Pacsirta szülei, Páger Antal és Tolnay Klári társaságában - hóna alatt lapos irattáska - sétál a századforduló korabeli Sárszeg macskaköves utcácskáján. Sötét bársonykabát, világos mellény, díszzsebkendő, óralánc, finom tűvel rögzített vékony, egyszínű nyakkendő: hajdani, vidéki újdondászok szerény toalettje; feltűnő mértéktartásával picit hivalkodó: lássék, nem akárki jön-megy, tervez, álmodik az álmos kisváros mindennapi csöndjében. Latinovits Zoltán jobb keze lendül, emelkedik, hüvelykujj a ágaskodik, nyitott tenyere markolni készül; bal kezével táskáját fogja, de hüvelyk és mutatóujja önkéntelenül követi jobb keze mozdulatát: indulataival együtt rezdül minden porcikája. A finom tűvel rögzített vékony, egyszínű nyakkendőről nem látszik: hajdan Kosztolányi Dezső viselte. A képen Kosztolányi Dezső ballag a sárszegi utcán, régen, máskor, boldogabb időkben.

François Truffaut - Önvallomások ​a filmről
"Lehet, ​hogy jók a filmjeim, lehet, hogy rosszak, de én csakis ezeket a filmeket akartam megcsinálni. Olyan színészekkel, akiket én szemeltem ki, akiket szerettem" - olvashatjuk François Truffaut (1932-1984) egyik kritikusának írt levelében. Truffaut filmjei talán valóban nemcsak a "francia új hullám", de a filmművészet legszemélyesebb alkotásai, igazi szerzői filmek, melyeket "kamera-töltőtollal" írt. A "Négyszáz csapás", a "Jules és Jim", a "Bársonyos bőr", a "Fahrenheit 451", az Amerikai éjszaka", "Az utolsó metró" rendezőjének őszinte, személyes vallomásait olvashatjuk önmagáról, a filmművészetről, filmjeinek keletkezéséről-forgatásáról az Anne Gillain gondozta kötetben, melyet több mint háromszáz interjúból formált különös életrajzzá, izgalmas olvasmánnyá a szerkesztőnő.