Folyamat ​és valóság

Arthur Schopenhauer - Pesszimista ​írások
A ​kötet először 1924-25-ben jelent meg Schopenhauer _Kisebb filozófiai írások_ című négykötetes válogatásában. A jelen munka ennek az edíciónak a hasonmás kiadása. A _Pesszimista írások_ Schopenhauer filozófiájának az alappilléreit foglalja magába. Az élettel szembe a halált és a szenvedést, az ember egyetemes fájdalmának kifejeződését állítja. A halállal szembeni valamennyi akarat hiábavalóságát, tehetetlenségét bizonyítja, hiszen "az élet folytonos meghalás, a halálnak már születésünkkor áldozatul esünk." A határozatlan időre szóló életet igenlő ember valamennyi ellentmondása benne foglaltatik a kis gyűjteményben. Kár, hogy nem áll rendelkezésre frissebb fordítás a filozófia iránt érdeklődők számára.

Arthur Schopenhauer - A ​világ mint akarat és képzet
Arthur ​Schopenhauer (1788-1860) főműve A világ mint akarat és képzet a gondolkodástörténet ritka, nagy filozófiai rendszert építő alkotásai közé tartozik, mely struktúráját és nyelvezetét tekintve is eltér a hagyományos, illetve az ún. német idealista és kriticista filozófiai művektől. A kognitív megismeréstől, illetve az emberi beavatkozástól függetlenül működő és ható gonosz és kiszámíthatatlan akarat teremti és tartja a világot szenvedésekkel teli, örökös körforgásban. Közvetett objektivációi közül elsősorban az ember az, aki megpróbál szabadulni hatalmától. Ennek két módozata lehetséges: az esztétikai út, vagyis a művészetek, illetve az etikai út, ahol is az aszkézis vezethet el az akarattól független szabadsághoz. A mű voltaképpen két részből áll: az első négy könyvből, melyet most vehet kézbe az olvasó. valamint a később megjelenő második kötetből, amely az első rész mintegy másfél évtizeddel később megírt variánsa, és amelyben az öreg mester paragrafusról paragrafusra újraértelmezi az első - alapvető - filozófiai építményt. A négy könyv szisztematikusan, mindazonáltal izgalmas olvasmányként dolgozza fel a megismerés, az ontológia, az esztétika és az etika területeit.

Arthur Schopenhauer - A ​nemi szerelem metafizikája
Schopenhauer ​célja meggyőzni az olvasót arról, hogy az a téma, ami az irodalom valamennyi műfajában nemhogy jelen van, de az egyik legkedveltebb mind a szerzők, mind az olvasók körében, érdemes a filozófiai vizsgálatra. Schopenhauer munkáját a többi között a Franklin társulat adta ki magyarul 1918-ban, Budapesten. A szerző maga is megjegyzi művében, hogy tanulmányának témájáról nem sok filozófiai értekezés született előtte, e kevés közül a jelentősek Platón, Rousseau, Kant, Platner és Spinoza tollából valók, ám Schopenhauer megítélése az említett gondolkodók szerelemről írt alkotásairól nem túl hízelgőek. A nemi szerelem metafizikája a többi mű között van annyira jelentős, hogy tekintetbe vegyük a nemek különbségének filozófiai vizsgálatakor.

Friedrich Nietzsche - A ​vidám tudomány
Zárótétel ​és nyitány: e könyv alkotja a nietzschei életmű tengelyét, egyaránt nyitott múlt és jövő felé: lezárja és összegzi a Voltaire jegyében álló kritikai, felvilágosító szakaszt és megnyitja a filozófus utolsó nagy alkotó korszakát, amelyet az Értékek átértékelése címszó fémjelez. Könyvünkben villanak föl először a nietzschei filozófia jellegzetes fogalmai, az örök visszatérés, a hatalom akarása. Mindezeken túl azonban a könyv központi gondolata: Isten halott. Nietzschének e tétele az újkori ateizmus történetének legradikálisabb megfogalmazása és egyben az Értékek átértékelésének előfeltétele: ha Isten, mint az igazság, egység és a lét alapja nem létezik többé, akkor a vallásos korszakot megalapozó és kísérő ontológia, logika, grammatika és teológia metafizikai ácsolata megrendül. A nietzschei felvilágosító szabad szellem olyan játszi könnyedséggel, a fölény és a függetlenség lebírhatatlanul csapogó vidámságával kap bele kritikailag számtalan ponton a régi, elidegenedett tudatformákba, ahogy a sziporkázó napfény táncol lidércesen, állandóan változó ritmusú alakzatokban a vakítóan csillámló tenger habjain.

Friedrich Nietzsche - Az ​értékek átértékelése
Friedrich ​Nietzsche születésének 150. évfordulóját ünnepli 1994. október 15-én a világ. Ebből az alkalomból adjuk közre posztumusz töredékeinek filológiailag hiteles válogatását, amelynek még egyetlen sora sem látott magyarul napvilágot. A válogató-fordító - Romhányi Török Gábor - két Nietzsche-kiadást vett alapul: az először 1906-ban Wille zur Macht címen kiadott, és azóta is rengeteget vitatott aforizmagyűjteményt, amelyet a filozófus húga rendezett - meglehetősen önkényesen - sajtó alá. Kötetünk másik forrása két világszerte ünnepelt olasz Nietzsche-kutató - Giorgio Colli és Mazzino Montinari - műve: Kritische Studienausgabe (1980), amely több ezer oldalon dolgozza fel a beláthatatlanul hatalmas Nietzsche-hagyatékot, mindenre kiterjedő figyelemmel és abszolút kritikai hitelességgel. Kötetünk olyan jellegzetes nietzschei fogalmakra világít rá, mint az a "nihilizmus", "Isten halála", a "hatalom akarása", az "örök visszatérés"; olyan témaköröket fogva át, mint vallás, erkölcs, hatalom és igazság, társadalom-állam-egyén, művész és művészet, a filozófia.

Friedrich Nietzsche - Adalék ​a morál genealógiájához (Vitairat)
Amikor ​a posztmodern egyik legnagyobb pápája, Deleuze Nietzsche könyvében demonstrálta, mit is kell értenünk a nagy narrativa ellehetetlenülésén, fő példaként és értelmezési anyagként Nietzsche Adalék a morál genealógiájához című művét elemezte. De alapvető helyet szánt e kis terjedelmű munkának az etika egyetemes történetében az ontológia huszadik századi megújítója, Nicolai Hartmann is, mondván: "csak azóta tudjuk, mit nem tudunk a morálról, amióta Nietzsche megírta ezt a traktátust". A mai olvasót, ha belelapoz a kis könyvbe, elsőül a tanácstalanság fogja el: igazi Nietzsche-i aforizmákat talál benne, ám ezek sokszor épp semmi kapcsolatban sem látszanak lenni a morál kérdéskörével, és ha igen, akkor is "részproblémákat" érintenek: pl. az aszkézisről, a zene "függetlenségéről", a száműzetés mibenlétéről, Wagnerről, Schopenhauerről stb. A kulcsot a műhöz az értelmezési kiidulást Nietzsche koncepciójához nehéz meglelni. Ott található az a harmadik értekezés elején, egy, az aforizmáról szóló részben. Itt adja meg Nietzsche azt az értelmezési keretet, amelyben "érvényessé" válik a mű, megvilágíthatóvá a morál Nietzsche-i koncepciója. Mert Nietzsche nem arról a morálról szól ebben a művében (sem), amely az erkölcstanokban, a katekizmusokban, a hagyományos morálfilozófiákban és etikákban található. Az ő morálja nem valamiféle "felépítmény" az ember antropológiai vagy ontológiai "rétegein", nem speciális területe az emberi létnek, nem külön filozófiai diszciplína, és semmiképp sem "önálló tudomány". A morál - Nietzsche értelmezésében - az ember itt- és ígyléte, ontológiai státusa. Ezt a státust vizsgálják, járják körül az Adalék aforizmái, végtelenül tömörre csiszolt, rendkívül egyszerünek látszó, de rendkívül összetett, bonyolult gnómái, megállapításai. Az Adalék épít az egyik legfőbb Nietzsche-műre, a Zarathustrára, ám túl is lép azon. Összefoglalása mindannak, amit Nietzsche az ember átmeneti helyzetéről, a nihilről és a nihilizmusról, a ressentiment-ról stb. mondott. Kiemelkedően jelentős mű, Nietzsche megközelítésének, megértésének legfőbb kulcsa.

Friedrich Nietzsche - A ​hatalom akarása
Ez ​a kötet Nietzsche 1883-1888 közötti feljegyzéseit tartalmazza A hatalom akarása címen, amelyeket utolsó alkotói periódusára tervezett, de befejezetlen főműve anyagául gyűjtött össze. Itt kapnak helyet a nietzschei gondolkodás alapvető eredményei az európai nihilizmus térhódításáról, a kor általános szellemi állapotáról; a szerző itt tárja elénk morál- és valláskritikáját, valamint új értékalkotásának tervezetét. Nietzsche hatalmas és rendezetlen hagyatékából barátja, Peter Gast és húga, Elisabeth Förster-Nietzsche válogatta e mindmáig egyedül hiteles gyűjteményt, amelynek rendszere a költő-filozófus 1887. március 17-én papírra vetett A hatalom akarása című tervét követi.

Immanuel Kant - A ​tiszta ész kritikája
Semmi ​kétség, minden megismerésünk a tapasztalattal kezdődik; hisz mi más késztetné munkára megismerőképességünket, ha nem az érzékeinkre ható tárgyak, melyek részint maguk váltanak ki képzeteket, részint értelmi tevékenységünket hozzák mozgásba, hogy e képzeteket egybevesse, összekapcsolja vagy szétválassza, és így az érzéki benyomások nyersanyagát feldolgozva létrehozza a tárgyakra vonatkozó ismereteket melyeket tapasztalatnak nevezünk. Így tehát az időben semmilyen tudásunk nem előzi meg a tapasztalatot, és minden ez utóbbival kezdődik. Ám jóllehet minden tudásunk a tapasztalattal veszi kezdetét, ebből még nem következik, hogy minden tudás a tapasztalatból ered. Mert nagyon is lehetséges, hogy maga a tapasztalati megismerés összetett valami legyen, hogy részint abból álljon, amit benyomások útján nyerünk, részint pedig abból, amit a tulajdon megismerőképességünk önmagából tesz hozzá (az érzéki benyomásokból csupán a késztetést merítve); csakhogy e kiegészítést nem különböztetjük meg azon alapanyagtól, amíg hosszas gyakorlat föl nem hívja rá a figyelmünket, és képessé nem tesz az elkülönítésére.

Friedrich Nietzsche - Így ​szólott Zarathustra
Friedrich ​Nietzsche 1883 és 1885 között született, költői ihletettségű munkáját már a századelőn megismerhette a magyar olvasó - mi több, szinte egy időben két fordításban is. Bár Wildner Ödön fordítását például Ady Endre is méltatta, mára mindkét fordítás elavult. Kurdi Imre új fordításához a szerkesztők gazdag jegyzetapparátust készítettek, s ezzel a kötet nemzetközi mércével mérve is egyedülálló vállalkozásnak tekinthető.

Arthur Schopenhauer - Szerelem, ​élet, halál / Életbölcsesség
"Az ​életbölcsesség fogalmát itt a szóban magában rejlő értelemben használom. Értem pedig rajta az élet lehető kellemessé és boldoggá formálásának a művészetét, a boldog életre való útmutatást"- írja Arthur Schopenhauer, német filozófus kötete bevezetőjében. A helyes életvitel, a világban való boldogulás, a szép és a jó mibenlétének kérdéskörei szinte minden hasonló gondolatgyűjteménynek tárgyát képezik. E műben az olvasó mindezt megtalálja, és valamivel többet is. Jelen kötet talán a többi közül is kitűnik azzal, hogy Schopenhauer, a pesszimizmus filozófusának nevezett gondolkodó, egyszerre ragadja meg a tapasztalati világ lényegét, és egyúttal mély bölcseletet is próbál átadni olvasójának.

Arthur Schopenhauer - A ​halálról
"A ​halálról Schopenhauer Kant rendszeréből indul ki; elfogadja ennek elméletét a térről, időről s részben az értelemről. Tér s idő tehát Schopenhauer szerint is nem a dolognak, hanem fölfogásunknak formái; a világot térben s időben látjuk, nem mert valóban térben s időben van, hanem mert felfogásunk formái folytán mindent térben s időben fogunk föl..."

Morus Tamás - Utópia
_„Valódi ​aranykönyvecske, nem kevésbé üdvös, mint amilyen mulattató a LEGJOBB ÁLLAMFORMÁRÓL és az újonnan fölfedezett Utópia, azaz Sehol nevezetű szigetről. Írta a híres és ékes szavú MORUS TAMÁS, nemes London városának polgára és főbírája.”_ E szavakkal kezdődik Thomas More (1478–1535), azaz Morus Tamás 1516-ban kiadott, műfajteremtő _Utópiá_ja. A szerző fenti témamegjelölése azonban – nyilván szándékosan – meglehetősen pontatlan, hiszen az _Utópia_ mindenekelőtt a Morus korabeli Angliáról szól, s benne a XVI. századi angol társadalmi és politikai viszonyok kritikája éppoly hangsúlyosan jelenik meg, mint az ideális államnak lefestett, példaképként ajánlott Sehol sziget leírása. Számos jel árulkodik Utópia és Anglia „azonosságáról”: mindkettő szigetország, Utópia 54 városa Anglia 54 grófságának felel meg, az utópiabeli Szárazfolyó leírása pontosan ráillik a Temzére is, stb. A hasonlóságok azonban itt – a földrajznál – véget is érnek, hiszen a seholszigetiek társadalmi berendezkedése messze fölötte áll annak a Morus korabeli Angliáénak, amelyek a feudális abszolutizmus és a tőkés termelés korai formáinak együttélése jellemzett. Az Erasmusszal szoros baráti kapcsolatot ápoló Morus, akinek már az apja is kiváló ügyvéd, majd bíró volt, előbb ügyvédként, később pedig magas rangú politikusként tevékenykedett hazájában, de mindvégig, még a vérpadon is hű maradt elveihez, a humanizmus értékeihez. A humanisták tagadták az eredendő bűn dogmáját, és hittek az ember és a világ korlátlan tökéletesedésének eszméjében. Ezért született meg Morus _Utópiá_ja is, jóllehet maga a szerző úgy vélte, egyelőre nincs sok esély az ideális társadalom megvalósulására: _„Sok olyan dolog van a seholszigetiek államában, amit mifelénk is szeretnék látni. De alig remélem!”_

Georg Wilhelm Friedrich Hegel - A ​szellem fenomenológiája
Hegel ​művei a filozófiatörténet legnehezebb olvasmányai közé tartoznak. Absztraktsága és elvontsága néha olyan szinten mozog, hogy filozófiájáról beszélni nem lehet másként, mint szó szerint idézni a szerzőt, mert az az érzésünk támad, hogy egy szó megváltoztatása vagy kihagyása is végzetes lehet. _A szellem fenomenológiája_ című munkáról maga Hegel írja azt, hogy igazán csak akkor érthetjük meg az első mondatokat, ha már az egész művet értjük - ez a sajátos paradoxon, körbenforgás gyakran lehet élményünk Hegel olvasásakor.

Søren Kierkegaard - Vagy-vagy
A ​múlt század egyik legnagyobb hatású filozófusának főművét tartja kezében az olvasó - minden bizonnyal a filozófiatörténet egyik legkülönösebb művét. Semmiben sem hasonlít a rendszeres bölcseletekhez: műbírálatok és naplók, lírai tanulmányok és levelek váltják benne egymást, különböző "szerzőktől", akik vitatkoznak egymással, cáfolják és vádolják egymást. A filozófus átöltözetei ezek, s a bonyolult inkognitók rendszerében végül is három magatartás különül el, három életlehetőség (az esztétikai, az etikai és a vallási). Gondolat Kiadó, 1978

Friedrich Nietzsche - Jón ​és gonoszon túl
Nietzsche ​egyik újabb főműve, melyben kiteljesíti támadását az újkor morálja ellen, s máig ható érvénnyel elemzi a modern kort. A kötetet a fordító tanulmánya kíséri és jegyzetapparátus is segíti az olvasót.

Lao-ce - Tao ​Te King
A ​híres kínai filozófus, Lao-ce mai napig töretlen népszerűségnek örvendő műve. A Tao te king a kínai bölcselet hatalmas jelentőségű, egyetemes fontosságú alkotása, amely egyúttal költői alkotás is. A művet Weöres Sándor fordításában olvashatjuk.

Jean-Paul Sartre - A ​lét és a semmi
Jean-Paul ​Sartre könyve a fenomenológiai filozófia és az egzisztencializmus egyik alapműve. Gyökeres kísérlet, hogy az „emberi jelenséget” a szabadságunk tapasztalatából, és szabadságunk mások szabadsága általi korlátozásának tapasztalatából értsük meg. A mű első teljes magyar fordítása két év munkájával készült el, hogy immár csorbítatlan egészében ismerkedhessen meg a magyar nyelvű olvasó is a rossz lelkiismeret, vagy éppen a voyeur-szituáció híressé vált elemzéseivel. A könyvben az eligazodást fordítói szótár és névmutató segíti. A mű fordítója, Seregi Tamás utószóban tekinti át röviden az eddig megjelent Sartre-fordításokat, és ad rövid eligazítást azokban a terminológiai bonyodalmakban, melyek egy ilyen volumenű munka elkészítésének szükségszerű velejárói.

Friedrich Nietzsche - Virradat ​- Gondolatok az erkölcsi előítéletekről
Friedrich ​Nietzsche egészséges élete végén így emlékezik erre a művére: "E könyvvel kezdődik hadjáratom a morál ellen. (...) Ez a munka óvatosan fogalmazva vesz búcsút mindattól, amit eleddig morál néven tiszteltek, sőt imádtak, de ez még nem mond ellent annak, hogy egyetlen negatív szó sem fordul elő benne; ez az írás nem támad, nem gonoszkodik - inkább gömbölydeden, boldogan sütkérezik a napon, akár valami sziklák között napfürdőző tengeri állat. ... E könyv véletlen érintésére még ma is majdnem minden mondata megelevenedik bennem, aminek hatására ismét valami feledhetetlent merítek a mélyből: az egész felszín megremeg az emlékezés finom borzongásától."

Thomas Hobbes - Leviatán
Thomas ​Hobbes a 17. századi filozófia egyik kulcsfigurája. Mesterműve, az 1651-ben írt Leviatán, a modern államelméletek alapműve. Leviatán a közakaratot képviselő állam, mégpedig az ésszerű polgári állam modellje, amelynek hatalma korlátlan, de csak addig, amíg valóban képes megvédeni azokat, akiknek a nevében és megbízásából fellép. Hobbes fejtegetéseiben a védelem és az engedelmesség kölcsönös összefüggéseit igyekszik részrehajlás és hajbókolás nélkül feltárni, mert ezek feltétlen szem előtt tartását az ember természetes mivolta, valamint a természeti és a pozitív isteni törvények egyaránt megkövetelik.

Friedrich Nietzsche - Az ​Antikrisztus
Nietzsche ​egyik legnagyobb vihart kavaró és megjelenése óta folyamatosan elemzett, támadott és védelmezett munkája, melyben a filozófus nem sokkal elméje elborulása előtt összefoglalta a kereszténységhez való ambivalens viszonyulását. A kötetet a fordító részletes tanulmánya kíséri és bőséges jegyzetapparátus segíti az olvasót.