További értékelések

A ​tudásom a golfról ez idáig a nullával volt egyenlő, de hála e remek kis kötetnek kaptam egy bemutatót a golfról és annak játékosairól. Kikapcsolt, megnevettetett, jó kis szórakozás volt. Szerettem.

Eddig ​a golfhoz annyi volt a közöm, hogy egyszer 10 éves koromban minigolfoztam egy menetet Balatonföldváron. Soha nem gondoltam volna, hogy életemben valaha is el fogok olvasni ennyi golffal kapcsolatos szakszót önszántamból, és közben ennyit fogok nevetni. Minden egyes Wodehouse regény befejezése után elgondolkozok, hogy hogyan tudtam élni a könyvei nélkül, amíg nem ismertem, és mi lesz velem, amikor befejezem az utolsót. De aztán mindig megnyugtatom magamat, hogy nem lesz gond, egyszerűen csak újrakezdem őket.

Nagyon ​vidám kötet. Minden írás tetszett, nagyon jó Wodehouse stílusa. A legtöbb humoros és tanulságos történetet a Korelnök tolmácsolásában ismerhettem meg. Sok új (szinte csak új) dolgot megtudhattam a golfról, elméletben már biztos jobb vagyok, mint voltam. (Bár egyszer már voltam golfozni, de valószínűleg ennyi is marad a golfozói karrierem.) Az biztos hogy el fogom olvasni a többi golfozós könyvét is.

Azt ​olvastam az interneten, hogy 1904 óta ma először van ismét golf az olimpián. Hogy örülne most a Korelnök szíve.

Ez ​a könyv olyan mint a golf, s ezt tudom játékosként:
Amikor az ember elkezd golfozni, már tud sírva vígadni.
Bár ez a könyv inkább humorral üti el az időt, egy kis
játéktörténelmet is kapunk. Minden kedves jövendőbeli
olvasónak ajánlom, s csak egyet mondhatok: FORE!

Wodehouse ​mindig vicces és jó olvasni, de van, mikor kevésbé.. Na ez a könyv most olyan volt. Az eddig tőle olvasott regények százszor jobban tetszettek. (Nem tudom, ez műfaji ellenszenv-e tőlem, bár nem hiszem, mert szeretem a novellákat. :D)

Akárcsak ​a Dinka lelkében itt is minden egyes életeseményre ráhúzott golfanalógiával leírt bájos és kedves történetek szerepelnek. Nekem kellemes kikapcsolódások voltak :) Jók voltak a történetek és kedvet kaptam a mini golfhoz :)

Nos, ​ez a “Pídzsí” Wodehouse (kezdte a Korelnök) vagyis kezdem én, igazán nagyszerűen tud történeteket mesélni. Az elsőn (Cuthbert visszavág) folyamatosan hahotáztam, a többin csak időnként, de végig nagyon élvezetes, könnyed, szórakoztató olvasmány.
Úgy hiszem épp itt az ideje kézbe vennem Sandy McBean kétkötetes, monumentális művét, a “Hogyan legyen klasszis golfozó mindjárt az első szezonjában, fényképek segítségével” címűt, mert ez tarthatatlan állapot, hogy golfpályát eleddig csak tévében láttam.
Nos, ez minden.

Első ​Wodehouse könyvem, de garantáltan nem az utolsó! Egy kihívás kapcsán fogtam hozzá pusztán kíváncsiságból, és nagyon megérte! Vicces, könnyed, repül vele az idő!

Egész ​egyszerűen Wodehouse. Be kellene vezetni ezt a melléknevet :) Minden egyes novellája szórakoztató, humoros, néhol romantikus, vagy éppen körmöt “alázóan” izgalmas. Megunhatatlan a stílusa.
(Oh és mégvalami: ezután a könyv után már én is konyítok egy két dologhoz a golfban :) mármint az elméleti részéhez :D )