Az ​öreg halász és a tenger / The Old Man and the Sea

James Joyce - Ulysses
Az ​Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930) Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész. (Szerb Antal, 1941) Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna. (Szentkuthy Miklós, 1947) Joyce művében az európai kultúra abban a pillanatban látható, amikor irtózatos robajjal hullik, omlik szerteszét, s csak a törmelékek, a romok utalnak arra, hogy mindez valaha, ha egyáltalán, egységes egészként működött. Thomas Mann a zárt forma, James Joyce a nyitott forma apostola. Thomas Mann a hit mitikusa, s ezért olyan komoly, James Joyce a hitetlenség mitikusa, s ezért olyan derűs. (Nádas Péter, 1978/2000) Ő akkor semmihez se kapcsolódva hirtelen azt mondta: „Tudod, mit szerzek, András fiam?” A magas ember fölvonta magát. „No?” „Egy hatalmas James Joyce-képet. – És aztán úgy, ahogy Marci úr a bajuszt mutatja: – Vumm! Az egész szobafalra!" (Esterházy Péter, 1979) Az új magyar kiadás szövegében is új: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át. Az utószót Kappanyos András írta.

Gabriel García Márquez - Száz ​év magány
Gabriel ​García Márquez regénye azok közé a művek közé tartozik, amelyek maradéktalanul igazolják jó előre beharangozott világhírüket. A vágy, a szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk oly gyönyörű sorokat, mint a Száz év magány lapjain. Az örökké visszatérő gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelemben García Marquez a magány és reménytelenség ellenszerét találja meg, s ez teszi a tragikus történetet legmélyebb mondanivalójában optimistává. Gabriel García Márquez élményeinek forrása - nyilatkozatai szerint - a gyermekkor. Egy ősrégi hagyományokat elevenen őrző kis kolumbiai falu mindennapi élete s a nagyszülők meséiben megelevenedő múltja csodálatos képeivel benépesítette a gyerekkor képzeletvilágát. S aztán évitzedeken át kísérletezik azzal hogy formába öntse élményeit. Végül 1965-ben a Mexicóból Acapulcóba vezető országúton hirtelen egyetlen pillanat alatt megjelenik előtte "regényfolyója". "Annyira kész volt, hogy szóról szóra lediktálhattam volna" - mondja. Hazament, bezárkózott, és tizennyolc hónap alatt megírta a Száz év magány-t - sokak szerint a legjobb latin-amerikai regényt.

Szerb Antal - Szerelem ​a palackban
Szerb ​Antal novelláinak minden eddiginél teljesebb gyűjteményét kapja kezébe ezzel a kötettel az olvasó. Több elbeszélése most kerül először kötetben kiadásra. Az irodalomtörténetek alkotója, a tanulmányíró Szerb Antal gyakran szépírói beleérzéssel, könnyedséggel eleveníti meg az elvontabb tárgyakat is - a novellista pedig szinte tudós készültséggel, sokoldalú műveltségét kamatoztatva, igényes elemzésekkel és míves csiszoltsággal írta elbeszéléseit. Nemcsak tematikája, hanem írásainak megformálása és nyelvi hangszerelése is sokféle, változó. Történelmi legendákat szólaltatott meg újra, népiesebb motívumokat és lovaghistóriákat modernizál, személyes emlékeket, eseményeket idéz fel líraian és elemző tudatossággal. A Szerelem a palackban elbeszélései meghitt és maradandó élménnyel gazdagítják az olvasót.

Edgar Allan Poe - Misztikus ​történetek / Weird Tales
Poe ​szűkszavúan iszonytató írásai mindig a tiszta logika és a megfoghatatlan szorongás légkörében játszódnak, mégpedig egyszerre. Ez a ridegen szigorú és mégis szorongó elme nem riadt vissza a szélsőségesen vadromantikus hátborzongatástól sem, más írásaiban pedig olykor már szinte a szürrealista próza előfutára. Elbeszéléseiben a lélektani és a filozófiai szenvedélyek az ember belső világába vezetnek, s onnan hívja elő alakjait, ahonnan a shakespeare-i szellemek jönnek elő. A kétnyelvű kötetben az író ismertebb elbeszélései mellett olyan írások is szerepelnek, amelyek először látnak magyar fordításban napvilágot.

Szerb Antal - A ​Pendragon legenda
Egy ​fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az Earlnek az ifjú tudóssal. Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében. A Pendragon legenda Szerb Antal sokoldalú tehetségének sajátos kifejezője. A homo ludens, a játékos ember, aki kirándul saját szférájából a tudománytól legtávolabbra eső könnyű, szórakoztató irodalom műfajába, és megtölti azt szellemének fényével, bebizonyítja, hogy fantasztikus és bűnügyi regényt is tud írni, sőt jobbat, mint ennek a műfajnak az iparosai. Mert ő közben magas színvonalú irodalmat is közöl, és bírálja, kinevetteti azt a sznob angol úri társaságot, mely oly nagyon fogékony a misztikumra. S ezzel tulajdonképpen ezeknek a műfajoknak a paródiáját adja.

Edgar Allan Poe - Különös ​történetek / Curious Stories
Poe ​novellisztikája sokáig csak excentrikussága, akkoriban túlzottnak, már-már betegesnek érzett fantasztikussága, rejtett erotikája, szadizmusa és misztikája okán keltett feltűnést. Igaz ugyan, hogy az író valódi szakembere a szörnyűségeknek, a testi és lelki kínoknak, hagymázos látomásoknak, őrült képzelődéseknek, írásművészetének lényegét azonban nem az ilyen területen végzett bravúrjai adták. A Poe összes műveit felölelő sorozat e mostani kötete a kevésbé ismert, `különös` Poe-novellákból válogat, ám a mai olvasónak ezek az írások immáron egészen mást jelentenek, másról árulkodnak, másféle esztétikumot sugároznak, mint a korábbi Poe-olvasóknak. Mindenekelőtt az író hallatlan pontossága nyűgözheti le az elbeszélésben elmélyülőt. Méghozzá az a pontosság, amely rendkívül szigorúan bánik a környezettel, a külső körülményekkel és a lelki rezdülésekkel. Az érzékenység és a posztmodern lágyság teljes tagadását jelentik ezek az írások, amelyeket pedig álomszerűségük, melodikus nosztalgikusságuk, festőiségük okán felületes akár posztmodernszerűnek is lehetne tekinteni. A nagy amerikai író toronymagasan áll kései utódai fölött, többek közt abban is, hogy történetei intenzív romantikus hangulatot sugároznak, alakjai, helyzetei archetipikusak és mitologikusak, stílusa művészien tömör és költőien egyszerű. A kétnyelvű, magyar és angol szövegű kiadvány kitűnő a nyelvtanulók számára is, mivel a legtöbb történet letehetetlenül izgalmas olvasmány, s így erős motivációjú nyelvlecke is egyben.

Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​olvasó az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb világsikerét tartja a kezében. Súlyosan szórakoztató és szórakoztatóan súlyos regényt. Krimit. Igazi nyomolvasást. A nyomok, persze, a tettes nyomai. Ki a tettes? Miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi apátságban? A rózsa neve nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a végén (a legeslegvégén) nem kapna választ erre a kérdésre. De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde) regény se volna, ha a válasz nem törpülne el még sokkalta nagyobb kérdőjelek árnyékában. "Ki a tettes?" Ez a kérdés - figyelmeztet a regényhez írott "széljegyzeteiben" Umberto Eco, a tudós bolognai szemiotikaprofesszor - nemcsak a krimiknek, hanem a pszichoanalízisnek és a filozófiának is alapkérdése. A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a "tettesig" sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk.

F. Scott Fitzgerald - A ​nagy Gatsby
Azt ​mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne? Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.

Edgar Allan Poe - Rejtelmes ​történetek / Mystery stories
A ​sötét éjszaka mesterében, Poe-ban minden együtt van: ő a kánon, a kinyilatkoztatás, ő a törvény, s ami azon felül van benne, az az ördögtől való. A fantasztikus elbeszélés és a bizarr rémtörténet legnagyobb képviselője mellesleg megteremtette a logikára alapított detektívtörténetek később oly divatossá vált műfaját. Bár a krimiszerzők névsora lassan körbeéri az egyenlítőt, a mesterség alapjait mindenki Poe-tól tanulta. A detektívregény minden lényeges eleme együtt van a történeteiben: a titokzatos bűntény, a több gyanúsított, a remek logikával és emberismerettel rendelkező amatőr detektív, akinek a hivatalos nyomozás képviselőivel is meg kell küzdenie. Az általa megteremtett leltár azóta sem igen bővült. Poe a detektívregényt az általa művelt rémmese örökségével keresztelte meg. Ő nem a világban megjelenő gonosztett külső valóságát ragadja meg, hanem a lélek mélységében gyökerező bűntett belső valóságát. "A detektívregényt - mondja Van Doren Stern - éppúgy, mint a könyvnyomtatást, csupán technikailag tökéletesítették. Mint művészi alkotást sem Gutenberg bibliáját, sem Poe A Morgue utcai kettős gyilkosság című művét nem múlták felül soha."

Murakami Haruki - 1Q84 ​2.
A ​világok átjárhatók, ha nem is mindenki számára. Ám a mitikus apró nép időről időre megtalálja az átjárót, amelyen átlépve beavatkozhat az emberi történelembe. Amikor azonban az egész életét a szerelmi vágyódásnak alárendelő Aomame előtt a matematikát oktató Tengo egy irodalmi mű által öntudatlanul megnyitja a kaput 1Q84-be, kiderül, hogy az emberek számára csak egyirányú a világok közötti közlekedés. A titokzatos apró nép által inspirált, szörnyű tetteket elkövető szekta vezetőjének kiiktatása, a világ kizökkent idejének helyreállítása egy egész életre szóló várakozás céljaként kap értelmet. Bár a választás nem könnyű: a világ egyensúlyának mindig nagy az ára, és az egyén érdekei nem számítanak. Murakami nagyszabású trilógiájának második könyvében az egymást tükröző fejezeteket olvasva nemcsak egy szerelem világokat megmozgató erejét követhetjük nyomon tovább, de a valóság és a valódiság kérdéseit is újra föltehetjük akár a filozófia, akár a misztika nyelvén.

Kurt Vonnegut - Macskabölcső ​/ Cat's Cradle
"Ebben ​a könyvben egyetlen szó sem igaz" - így kezdődik Kurt Vonnegut számtalan kiadásban és nyelven megjelent nevezetes regénye. Viszont minden egyes szavát elhisszük - tehetnénk hozzá. A zárt szerkezetű, feszes ritmusú történet fatális véletlenek szükségszerűen egymásra következő sorozata. Felix Hoenikker otromba különc, ám zseniális tudós, aki játékos kedvében feltalálja a földi életet pillanatok alatt kioltani képes szuperjeget. A veszedelmes anyag szilánkjait a torzszülött, ám a maguk módján szintén zseniális Hoenikker-gyerekek öröklik, és juttatják el a távoli San Lorenzo szigetére. A kicsiny és terméketlen sziget államformája a totális diktatúra, titokban gyakorolt vallása az emberek tökéletes testvériségét meghirdető, sőt megvalósító, a vigasztaló hazugságokra épülő bokononizmus. Bokonon próféta teremtő tanainak a szuperjég pusztító erejével is szembesülniük kell. E találkozás "naplója" ez a különös, egyszerre mulatságos és megrendítő kötet, amely Vonnegut írásművészetének teljes gazdagságával bilincseli le az Olvasót. A szívszorító látomás tiltakozás mindennemű diktatúra ellen, ugyanakkor figyelmeztetés is: a puszta ráció hideg lehelete fagyhalálra ítéli a humánumot. Vonnegut varázslatos regényét ezúttal nemcsak magyarul, de eredetiben is élvezhetjük.

Kurt Vonnegut - Az ​ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
6., ​kétnyelvű ünnepi kiadás Van okunk ünnepelni. Kerek negyven esztendeje, 1969-ben jelent meg első ízben ez a méretében szerény, irodalomtörténeti jelentőségét illetően azonban korszakos mű. A szerző, ez a "tisztavérű" német, 1944-ben, alig huszonkét évesen az amerikai hadsereg felderítőjeként német hadifogságba esett a belga hadszintéren. Drezdába vitték. Az ékszerdoboz-szépségű barokk kórházvárost a brit légierő nem sokkal a második világháború befejezése előtt porig égette. Bosszúból. Coventryért, Londonért. Néhány óra alatt százharmincötezer ember, csupa öreg, gyermek, asszony és hadirokkant égett szénné. Katona egy sem akadt köztük. Vonnegutnak és társainak jutott a feladat, hogy a közparkokban hatalmas piramisokat építsenek a hullákból, és elhamvasszák őket. Tömegmészárlásról alighanem teljes képtelenség katartikus, ráadásul mulatságos könyvet írni. A szerző maga huszonöt éven át kísérletezett vele, mire végül megszületett a nevezetes "Dezda-kötet", s általa a világméretű Vonnegut-kultusz. 1969 óta millió és millió példány fogyott el a könyvből. Az írót nemcsak a hazájában, de az egész bolygón afféle prófétaként tisztelik. A groteszk, az abszurd, a fekete humor apostola ő. Meghalt, mégis elevenebben hat, mint valaha. E kétnyelvű kötet főhajtás a megrendítő erejű alkotás és Kurt Vonnegut géniusza előtt.

Paul "Coach" Wade - Fegyencedzés ​2.
A ​Fegyencedzés első kötetének megjelenése óta az olvasók számtalan olyan kérdést tettek fel Paul Wade-nek, amelyek az első kötetben ismertetett alapokon messze túlmutatnak. A Fegyencedzés 2. a következő, valamint hozzájuk hasonló kérdésekre ad választ: • Mi a helyzet a végtagokkal? A nyakkal, az alkarral, a vádlival? • Hogyan érdemes dolgozni a test oldalán lévő izmokkal? • Hogyan erősíthetjük ízületeinket? A Fegyencedzés teljes egészében az erő alaprendszeréről szólt: a Mesterhatos mozdulatai, fokozatai, kiegészítve a gyakorlatok különböző, hasznos variációival. A második kötetben a magasabb szintű erőgyakorlatokat gyűjtötte össze a szerző. A rendszer haladó szintű gyakorlatainak nem az a célja, hogy a Mesterhatos helyébe lépjenek, hanem inkább abból nőnek ki. A valódi, egész testre kiterjedő fejlődés a Fegyencedzésből megtanult – egész testet megdolgoztató – alapgyakorlatok következetes, fegyelmezett és progresszív gyakorlásával érhető Ebben a könyvben bárki egy életre elegendő hasznos edzésprogramot talál! Az edzésmódszereken kívül azonban rengeteg tényezőtől függ az, hogy valakiből rendkívüli sportoló válik-e. A kötetben olvashatunk még: • a börtönbeli étrendről, • a napirend jelentőségéről az életben („a berregő szerint élni”), • a minőségi alvás és pihenés fontosságáról, • a mentális kontrollról (megküzdés a démonokkal), • a „straight edge” („tiszta élet”) előnyeiről sportolók esetében, • a gyógyulási képességekről (minimális orvosi/egészségügyi segítséggel). „Paul Wade könyve, a Fegyencedzés 2. briliáns ötleteket ad a test oldalsó izmainak felerősítéséhez. Kőkemény!” – Pavel Tsatsouline, a The Naked Warrior (A meztelen harcos) című kötet szerzője „A Fegyencedzés 2. alapelve a „látványos eredmény – kevés eszközzel”. A dobóatléták vagy a küzdősportot űzők egyedülálló és meglepő technikákat találhatnak a ferde hasizmok, valamint a törzs többi oldalsó izmának erősítéséhez Az oldalsó lánc edzése – Tartsd ki a zászlót! című fejezetben. Wade megközelítése jócskán felülmúlja a törzshajlításon és a bőröndemelgetésen alapuló gyakorlatokat, és ez a fejezet olyannyira úttörő jellegű, hogy valóban megéri rászánnunk az időt, és követnünk a szerző tanácsait. – Dan John, a Don’t Let Go című könyv szerzője és az Easy Strength című kötet társszerzője „A könyvek közül, amelyeket eddig olvastam, a Fegyencedzés gyakorolta rám az egyik legnagyobb hatást. A Fegyencedzés 2. sokkal magasabb szintre emelte az edzésemet, valamint a testsúllyal történő erősítés hatékonyságához való hozzáállásomat – onnantól kezdve, hogy a legkisebb izmokat is maximálisan, testsúllyal végzett gyakorlatokkal kell fejleszteni, egészen odáig, hogy ugyanez a módszer a több mint 22 éven át űzött agresszív emeléstől felhalmozódott sérülések gyógyítására is alkalmas… A Fegyencedzés 2. kétségkívül lehengerel, ösztönöz, és ugyanakkor megtanít arra, hogy a testsúllyal végzett edzésedet teljesen új, magasabb szintre emeld.” – Zach Even-Esh, Underground Strength-edző

Szerb Antal - Utas ​és holdvilág
Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

Edgar Allan Poe - Rémtörténetek
Edgar ​Allan Poe (1809–1849), az amerikai romantika világirodalmi hatású alkotója életével és műveivel – nagy európai társaihoz hasonlóan – az önpusztító lázban korán elégő művész sorsát testesíti meg. Ezt a különös tehetségú, fantomokat kergető, fantomok űzte írót negyvenesztendősen vitte el a hajsza, a boldogtalanság, az alkohol és az ópium. Nagy képzelőerejű elbeszélő volt, fantasztikus és rémtörténeteivel, képtelen novelláival új műfajt teremtett: tőle indul a „krimi”, a detektívregény. A jelen kötetben szereplő négy, „tapintatosan megcsonkított” elbeszélése – A fekete macska, A Vörös Halál maszkja, Az Usher-ház pusztulása és a Hoppsza-béka – az általa „groteszknek és arabeszknek” nevezett, azaz a nevetségest az ijesztővel egyesítő, szeszélyes írásai közül való. Jól ismert történetek ezek, most mégis újszerűnek hatnak, nem csak mert új fordításban olvashatóak, hanem mert akadt egy rokon lelkű grafikusművész, Gris Grimly, akit hosszú éveken át megbabonázott Poe géniusza, s aki most mintegy társszerzőjének szegődve vizuálisan ábrázolta az író hajmeresztő képtelenségeit.

Edgar Allan Poe - Meghökkentő ​történetek / Unexpected Stories
Edgar ​Allan Poe a XIX. század elején megerősödő amerikai irodalom első klasszikus alakja. Novellái - ő a modern amerikai novella megteremtője - bár­mennyire kalandos is legyen a cselekményük, rö­vid, zárt történetek. Szerkezetük racionális, céltuda­tos. Lényegük a csattanó, a meghökkentés. Az ér­dekfeszítő cselekmény minden fordulata mérnöki pontossággal e felé halad, minden elem e legvégső hatásnak van alávetve. Az író a tudatosság esztétikáját vallja, csapongó, meghökkentő novelláiban is fokozott jelentőséget nyer az ész munkája. Poe hosszú ideje ismert és népszerű hazánkban, műveit már a múlt szá­zad utolsó harmadában sokan fordították, de igazi prózaírói sikerét Babits Mi­hály és Pásztor Árpád klasszikussá vált fordításkötetei hozták meg. Az író művészetében a fantasztikum és a ráció különös keveréke vonzotta őket. A kétnyelvű kötetben elsősorban a prózában is költői Poe-val találkozunk, a vizionárius, romantikus művésszel, kísérteties tájak és helyzetek lázas ál­modójával. Személyes lidércnyomások elevenednek meg az elbeszélések­ben: az elevenen eltemetett tetszhalott (Az elsietett temetés), az alkoholmá­morban elkövetett esztelen-oktalan gyilkosság (A perverzió démona), a vég­zet elől való menekülés képtelensége (Az Usher-ház vége), de megjelenik a komikus-fantasztikum (Az elveszett lélegzet) és a szorongásos álom ta­lán legmeghökkentőbb példája: A vörös halál álarca. Az elbeszélések mara­dandó hatásának titka, hogy Poe nem elsősorban a hátborzongató elemek mesteri elrendezésével és fokozásával keresi a hatást, hanem a költői esz­közökkel megteremtett atmoszférával.

Csingiz Ajtmatov - A ​versenyló halála
Híres ​versenyló volt valaha Gülszári, a ménes büszkesége. Most már öreg ő is, mint a gazdája, és utolsó erejét megfeszítve, kínlódva húzza a szekeret... S míg lova küszködik, meg-megáll, aztán már jártányi ereje sem marad, és várja a halált, a gazdája, Tanabaj előtt lepereg az életük. Milyen büszke, szabad, erőtől és szépségesen vad ösztönöktől duzzadó jószág volt valaha Gülszári! Hogy szerette a ménest, hogy ficánkolt, hogy tette a szépet a kancáknak. De „az állat értelmetlen lény, állandóan tartani kell tőle, hogy bosszút forral”. Gülszárit elveszik gazdájától, az istálló rabságába kényszerítik, de ő újra és újra megszökik, még akkor is, amikor lábát megvasalják: szabadság, tér, száguldás és szeretet nélkül nem tud élni. Majd kiherélik, s végül kiölnek belőle mindent, hogy ne ismerjen mást, csak a nyerget és az utat. Mint ahogy gazdájából, Tanabajból is kiölik a hitet, amellyel a legnehezebb feladatokat is vállalta a kolhozban, miután végigharcolta a háborút: a ménes gondozását, aztán egy juhnyáj minden gondját-baját... És fel-felréved előtte a fiatalkora is, amikor még a kommunizmushoz vezető utolsó harc lázában élt, s nem riadt vissza attól sem, hogy a féltestvérét kuláknak bélyegezze. Kemény ember volt egykor Tanabaj, de most már megtört vénség, aki csak emlékezni tud... A világhírű kirgiz író 1966-ban megjelent regénye maradandó alkotás: Gülszári haldokló testében a gazemberek uralma alatt élő, hitét, illúzióit vesztő s talán saját bűneire is ráébredő ember riadt szíve dobog.

Jim Morrison - Love ​me two times - Jim Morrison versek
HÁTSÓ ​AJTÓ Ma a hátsó ajtón jövök be, nem köszönök senkinek. Ma vezetem az autómat és szeretem a nőmet. Úszom a tengerben és leiszom magam. Ma élek, holnap nem.

Kurt Vonnegut - Mesterlövész ​/ Deadeye Dick
Ez ​a könyv regény, nem pedig történelem, úgyhogy kézikönyvnek nem használható. Szakácskönyvként sem ajánlatos forgatni, noha egy sereg recept van benne – szögezi le Kurt Vonnegut a Mesterlövész előszavában. Ez a könyv bizony ízig-vérig Vonnegut-regény, tele képtelenül groteszk ötletekkel és abszurd helyzetekkel. Ekképp válhat a főhős Rudy Waltz, a "semlegesnemű" patikus, tizenkét évesen kétszeres gyilkossá, majd húszévesen egy díjnyertes, ám előadhatatlan drámával szülőhelye, Midland City Shakespeare-jévé. A regény történései annyira meghökkentőek és komikusak, hogy szüntelenül nevetésre ingerelnek. Nevetésünk azonban – ahogy ezt már megszokhattuk a Mestertől – sohasem önfeledt hahota. Előszavában az akkor hatvanadik születésnapjára készülő író szimbolikus műnek nevezte a Mesterlövészt, amelynek minden sora róla szól. Mellesleg szakácskönyvnek sem rossz... ٭ A Maecenas Könyvkiadó szeretne hagyományt teremteni: mivel Az ötös számú vágóhíd angol−magyar kiadását az Olvasók örömmel fogadták, a Mesterlövészt ugyancsak kétnyelvű kötet formájában adjuk közre.

Edgar Allan Poe - Ismeretlen ​történetek / Unfamiliar Stories
Edgar ​Allan Poe (1809-1849) huszonkét esztendős korában `lépett ki az életbe`. Amerikában akkor indult a nagyüzemi folyóiratgyártás, a `magazinok` divatja. Poe haláláig ennek a ma is népszerű terméknek szentelte java tevékenységét. Verset és kritikát, esszét, tudományos cikket, riportot írt a magazinoknak, de egy új műfajjal, a `short story`-val - a novellával is jelentkezett. Az irodalomtörténet a versei alapján a költő Poe-nak ítéli a pálmát - széleskörű és tartós népszerűségét azonban novelláinak köszönheti. A Poe-novellák skálája rendkívül széles. Szerencsétlen, korán elpusztult gyermek-feleségét sirató lírai-allegorikus daraboktól a matematikai logikával megszerkesztett detektívtörténetig, a horrortól a mai tudományos-fantasztikus irodalmat megalapozó írásokig óriási területet kalandoz be és fest színesen elénk ez a különös tehetségű, fantomokat kergető és fantomok űzte poéta, akit fiatalon vitt el a hajsza és a boldogtalanság. Számos egyáltalán nem vagy alig ismert, úgynevezett Mark Twain előképnek tekinthető, sokszor humoros írás is gazdagítja az író palettáját. A Poe összes műveit felölelő kétnyelvű sorozat hetedik kötete ebből nyújt válogatást, mely a nyelvtanulók számára is bizonyára hasznos olvasmány lesz.